Egy hajszálon múlt a mi életünk is – Csernobil, egy sorozat az igazi szuperhősökről
Kétség nem fér hozzá, hogy mozgóképtörténeti pillanat szemtanúi vagyunk, bár az visszavesz az eufóriából, hogy milyen áron. Véget ért az HBO zseniális sorozata, lement az ötödik rész, melynek a végén az alkotók a csernobili katasztrófa mártírjainak és áldozatainak ajánlották művüket. Méltó megemlékezés, a kilencvenes években még szobrot kellett volna állítani nekik, de most végre van egy médium, aminek segítségével jóval felül lehet múlni - legalábbis ebben a történetben mindenképp - egy szobor erejét. Mert látni kellett, hogy ezek az emberek min mentek át, hogyan döntöttek, cselekedtek, szenvedtek és áldozták fel az életüket azért, hogy mi - bizony, mi is, itt Európában - életben maradhassunk.
Hat éves voltam, amikor a csernobili atomreaktor felrobbant, és csak annyit tudtam, hogy nem szabad tejet inni, meg a mászókát megfogni, mert valahol, nagyon messze, de paradox módon egy egészen aprócska atom felrobbanásának szempontjából mégis közeli helyen, Csernobilban valami rossz dolog történt. Nem féltem, pedig lett volna mitől félnem, és ezt most tudtam meg, Craig Mazin kreátor fantasztikus sorozatából. Mert nem tudtam, hogy az egész földrész konkrét életveszélyben volt akkor, amikor a teljes nukleáris olvadást próbálta megakadályozni a széria két, valós főhőse, a tudós Valerij Legaszov (Jared Harris) és Borisz Scserbina (Stellan Skarsgård).
Nem tudtam azt sem, hogy a teljes olvadás megakadályozásáért 400 bányász egy hónapon át, napi huszonnégy órában dolgozott a föld mélyén, 50 fokban, meztelenül, az olvadó réteg alatt, azért, hogy a talajba kerülő sugárzó anyag ne juthasson messzebb, további életeket veszélybe sodorva. Amikor ezeket az embereket néztem, meg azokat a "biorobotokat" - Legaszov nevezi őket így -, akik arc nélkül, maszkban és védőöltözetben hatoltak be a veszélyzónába, hogy sugárzó grafitot szórjanak a mélybe, meg a búvárokat, akik szintén az életük kockáztatásával cselekedtek -, akkor esett le, hogy ezek az igazi hősök. Igazi szuperhősök ők, akik simán, gondolkodás nélkül belemeneteltek a halálba azért, hogy mások élhessenek.
A Csernobil című sorozatban minden olyan műfaj megvan, amitől a székünkhöz szegeződünk: dráma, horror, thriller, sőt, tárgyalótermi krimi is - ezt az utolsó rész hozza gyönyörűen. Ekkor áll szovjet bíróság elé a három főhős: Emily Watson atomtudós karaktere - ő egy fiktív figura - , Legaszov és Scserbina, hogy tanúskodjanak, és elmondják, mi történt azon a bizonyos 1986-os április éjszakán, amikor bekövetkezett a végzetes gőzrobbanás. És végre elmondják. Ezzel is megpecsételik sorsukat, bár már úgyis tudták, hogy nem élnek sokáig. Hiába: Legaszov az igazságot leleplező vallomását egy ideig még titokban tudta tartani a szovjet gépezet. Pedig, ahogy ő maga mondja halála után megtalált magnófelvételén: "Minden elmondott hazugsággal az igazság adósai leszünk", aminek előbb-utóbb meg kell fizetni az árát.
