KULT
A Rovatból

Csavard fel a szörnyeket! – Megnéztük a Venom 2. - Vérontót

Ha egy színész (itt Tom Hardy) láthatóan élvezi, amit csinál, az sokat javíthat egy gyenge forgatókönyvön. Kritika.
Szőllőskei Gábor - szmo.hu
2021. október 11.


Link másolása

2018-ban a Sony stúdió a Venommal elindította a saját pókemberes/marveles univerzumát, amely független a Disney/Marvel-féle Marvel Cinematic Universe-től (MCU). Ezt pedig azért tehették meg, mivel a Pókember-franchise jogai továbbra is a Sonynál vannak (ők készítették a Tobey Maguire és az Andrew Garfield neveivel fémjelzett öt Pókember-filmet is).

A hálóvető karakterét csak hosszas tárgyalások és egy nyögvenyelősen létrejött megállapodás után sikerült beemelni a Bosszúállók közé, és ott is tartani a mai napig. Ám mivel Peter Parkerrel és az őt körülvevő karakterekkel még mindig Sonyék rendelkeznek, ezért három éve elindították saját filmes univerzumukat, amit nemrég elneveztek Sony’s Spider-Man Universe-re (röviden SSU). Ebben pedig

a Pókember-képregényekben feltűnő karakterek kerülnek a sztorik középpontjába, elsőként hősünk egyik ismert ellenlábasa, a földönkívüli szimbióta, Venom, valamint gazdateste, az újságíró Eddie Brock.

A Venom első része pedig jött, nézték és győzött: több mint 800 millió dollárt kasszírozott világszerte, vagyis a Sonynál megnyugodhattak: van kereslet a Bosszúállókon túl is szuper- és/vagy antihősökre. Azóta egyébként elkészült már a Covid-járvány miatt sokat tologatott Morbius is Jared Leto főszereplésével és Daniel Espinosa (Instant dohány, Védhetetlen, A 44. gyermek, Élet) rendezésében (jelenleg 2022 januárjára van betárazva), valamint előkészítési fázisban van J.C. Chandortól (Krízispont, Minden odavan, Egy durva év) a Kraven, a vadász, amelyben Aaron Taylor-Johnson alakítja majd az ismert Pókember-nemezist. A közös pont, hogy mindannyian antihősök, úgy tűnik, egyelőre ez a kijelölt út az SSU számára.

Mindkettőt megelőzte azonban az univerzum következő állomása, vagyis a Venom 2. – Vérontó,

amelyben visszatér kedvenc fejharapdáló szimbiótánk, aki továbbra is Eddie Brock (Tom Hardy) testében rejtőzik, bár kissé hátráltatva érzi magát sok tekintetben: például nem engedik embert ölni/enni,

nem törhet ki, amikor csak akar, nem teljesedhet ki, nem vállalhatja fel önmagát. Bizony, az egyébként nem túl acélos forgatókönyvbe bekerült egy ilyen, amúgy ügyesebb mozzanat is: Venom az egyik jelenetben leszakadva Eddie-ről egy beöltözős buliba vetődik, ahol bátran kiállhat az őt éltető közönség elé, és lenyomhat egy monológot önmagunk elfogadásáról. Kár, hogy a játékidő többi részében szinte csak és kizárólag B-filmes megoldásokra futotta.

VIDEÓ: A Venom 2. - Vérontó 1. előzetese

Kelly Marcel forgatókönyvíró (Banks úr megmentése, A szürke ötven árnyalata, Szörnyella) és az új rendező, a filmes motion capture-figurák (pl. Gollam, King Kong, Caesar A majmok bolygója-filmekből stb.) császára, Andy Serkis ugyanis egy manapság felettébb elavult stílusban álmodták vászonra Venom új ámokfutását. Az X-Men-filmek és a 2008-as Vasember, tehát az MCU elindulása óta megszokhattuk, hogy a képregényfilmek alkotói már odafigyelnek a karakterépítésre, a drámára, a színvonalas humorra, s így elérték, hogy a széles vásznas szuperhősök többé ne egy lenézett zsánerben teljesedhessenek ki.

A Venom azonban valamiért nem ezen az úton akar haladni, legalábbis az eddigi két film alapján. Itt továbbra is csupán a grandiózus látványon, a pörgős akciókon és a folyamatos (és kissé erőltetett) poénkodáson van a hangsúly. Így viszont mindenképpen visszalépésnek tekinthetőek ezek a projektek.

Az mindenesetre kétségtelen, hogy unalomról szó sincs, Andy Serkis rendkívül feszes tempót diktált a teljes hossz alatt, egyik sebesen száguldó jelenetből pattanunk át a másikba, mindehhez pedig kapunk egy rajzfilmes erőszakorgiát, amiből tényleg csak a vér hiányzik, nehogy kiessenek a pixisből az ifjabb rajongók. Bizony, B-film ez a javából, ami az alantasabb ösztöneinkre vadászik, és ebben bizonyos részeknél sikerrel is jár. Átszáguld rajtunk, nézőkön ez a film, és csak egy hajszál választja el attól, hogy megfeküdje a gyomrunkat.

Az eddigi amerikai bevételek azt igazolják, hogy továbbra is van erre igény, bár a siker minden bizonnyal inkább Venom népszerű és kultikus karakterének szól. Illetve

van még egy ütőkártyája a franchise-nak: maga Tom Hardy, aki nem veszi félvállról a szerződését, és láthatóan élvezettel lubickol az önmagával folyton viaskodó, mindenféle szélsőségeket (szörny és ember egy testben) bemutató szerepben.

Tom Hardyt pedig mindig jó nézni, főként, ha csúcssebességre kapcsol. Ezt azonban nem mondhatjuk el a többi színészről, Woody Harrelson vérszegény Vérontója (illetve Cletus Kasadyje) például rutingonoszkodás, de a négyszeres Oscar-jelölt Michelle Williams sem jár jobban az aggódó tekintetű Anne-ként, aki idővel egy szimpla, megmentésre szoruló hölgyikévé degradálódik.

Eddie Brock és Venom kettősében azonban továbbra is ott van a potenciál, épp ezért nagy kár, hogy másodjára is egy ilyen rajtunk szélsebesen átszáguldó, és nem sok nyomot hagyó semmiség a jussunk, aminél azért jóval többet érdemelnének a rajongók. Reméljük, a következő etapra (mert biztosan lesz), összekapják magukat az alkotók, és nem csupán a szemeinket, hanem az agyunkat is megpróbálják kellőképp stimulálni.

VIDEÓ: A Venom 2. - Vérontó 2. előzetese

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: