News here
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

A nagyzolás átkának örökbecsű görbe tükre – 90 éve mutatták be a Hyppolit, a lakájt

Az első magyar hangosfilm túlélt mindent, de több szereplőjének szomorú sors jutott.

Link másolása

hirdetés

Vannak olyan vígjátékok, amelyeket az ember akár több tucatszor is megnézhet, már kívülről fújja a poénokból lett szállóigéket, és mégis képes újra meg újra szívből nevetni rajtuk. Mindenkinek megvannak e téren a maga klasszikusai: nálam a Botrány az operában a Marx fivérekkel, a Van, aki forrón szereti, a Fogd a pénzt és fuss! Woody Allentől, Jiri Menzel Sörgyári capricciója, a két „dühbe jövő” film Bud Spencerrel és Terence Hill-lel, míg a magyar mozitörténetből A tizedes meg a többiek, A tanú és mindenekelőtt a Hyppolit, a lakáj.

Székely István örökbecsű komédiáját 90 éve, 1931. november 27-én mutatták be az Erzsébet körúti, a New York kávéházzal szembeni Palace (később Bástya) moziban.

Halhatatlanságát nem csupán az biztosította, hogy ez volt az első teljes egészében hangosfilm Magyarországon, hanem a remek szöveg, a legendás színészek, és nem utolsósorban a ma is köztünk járó figurák, a napjainkban sem kihalt viselkedési formák kacagtató bemutatása.

„Ismerem ezt a csengetést. Az anyád… azanyád…”, „Teniszezni vele, az is egy sport? Jöjjön velem alsózni, ha mer”. „Majd ibolyával meg kökörcsinnel fogom enni ezentúl a liba sültet”. „Hippodrom”. „Hogy én a saját marhapörköltem tiszteletére szmokingot vegyek föl? Soha!” „Mimi. Mi Mimi?” „Lazac. Érdekes, egy hónappal ezelőtt ez nálunk még cékla volt.” „Én minden körülmények között voltam az operában.” „Pá, kis aranyom, pá – és leszúrta”. „A hagymához is hagymát eszem”. És lehetne végig sorolni az egész, alig több, mint 70 perces, mai szemmel is pergő, remekül vágott filmet.

A Hyppolit, a lakáj tulajdonképpen egy, a kor ízlésének megfelelő romantikus komédia.

Újgazdagék a még nagyobb üzlet reményében férjhez adnák lányukat egy helyi potentát szépnek nem mondható, ám kissé gügye unokaöccséhez, a lány azonban cégük sofőrjét szereti, akit a mama, hogy ne keresztezze a házassági terveket, elbocsát. A szerelmesek azonban több félreértés és bonyodalom után mégis egymásra találnak, és a sofőrről is kiderül, hogy valójában mérnök. A film igazi sodrását azonban az úrhatnám sznobbá lett asszony, és a flancos életnél a dalárdás-sörözős-kártyás haverokat többre becsülő, a felfogadott előkelő modorú inassal az első perctől kibékíthetetlen ellentétben álló férjének csatája adja, amelynek a végén botrányba fulladt eljegyzési estély után az addig többszörösen „elnyomott” férfi fellázad az „új rend” ellen, és csakazértis áldását adja a fiatalokra.

hirdetés

Persze még ez is kevés lett volna az üdvösséghez, de olyan alkotógárdát hoztak össze rá, ami garantálta a sikert: Székely István rendezőnek a kor sikeres kabarészerzője, Nóti Károly írta filmre Zágon István darabját, aki egyébként a Vígszínház dramaturgja volt. A dalbetétekről Eisemann Mihály, az Egy csók és más semmi, valamint a Fekete Péter ma is közkedvelt operettek szerzője gondoskodott, így vált örökzölddé a Köszönöm, hogy imádott, és a Pá, kis aranyom, pá… A filmet a korai magyar hangosfilm legkeresettebb operatőre, Eiben István fényképezte, akinek később olyan filmeket is köszönhetünk, mint a Mágnás Miska, vagy a Dollárpapa. Még a segédrendező is nagy név: Benedek László, aki az 1950-es években elkészítette az egyik leghíresebb motorosfilmet, A vad címmel, Marlon Brandóval a főszerepben.

A vásznon pedig a két pillér Kabos Gyula Schneider Mátyás fuvarozási vállalkozója és Csortos Gyula Hyppolitja.

Kabos Gyula azon kevés színészzsenik egyike volt, aki bármilyen filmet el tudott a hátán vinni. Amikor manapság vetítik a tv-ben a 30-as évek sok, mi tagadás, blőd vígjátékát, leginkább azok nézhetők, amelyekben Kabos játszik, sokszor csak az ő jeleneteire emlékszik az ember.

Egyetlen arcrándulással, kiejtett félmondattal, hangsúllyal, kuncogással képes volt figurát teremteni, nem is szólva testbeszédéről. Elég csak a Hyppolit-beli első jelenetére gondolni, amikor megcsörren a telefon, és felveszi.

Abban a szinte észrevétlenül összegörnyedt testtartásban minden benne volt, amit egy semmibe vett, megfélemlített ember érez. Később ennek már tragikus éle lett a Lovagias ügyben, a Papucshősben vagy a Döntő pillanatban – itt már nemcsak a karakter rettegett, hanem a színész is… De ugyanilyen sokatmondó, amikor a „szupéra” készülve már rohanna korgó gyomrára hallgatva, de az inas szigorú pillantására visszasunnyog a felesége mellé… Róla elhisszük, hogy neki a szabadság netovábbja az lesz, ha majd ingujjban két késsel eheti a halat…

Közhely, hogy egy poénnál nem mindegy, hogy ki mondja, és hogyan mondja – Kabos a maga védjegyként viselt hebegésével, találó hanglejtéseivel, mimikájával képes a legnagyobb hülyeséget is hitelesíteni. Éppen ezért voltak egykori filmjeinek remake-jei bizonyos értelemben lehetetlen vállalkozások, hiszen azokhoz a bemondásokhoz Kabos kellett…

Csortos Gyula a valóságban kora egyik legelegánsabb színésze volt, de legalább ennyire elhíresült botrányairól, fényűző életmódjáról és nemegyszer már-már gőgösnek ható, de nagyon találó kijelentéseiről. A sokoldalú művész rendkívül igényes volt a színpadon önmagára és színésztársaira, nehezen tűrte a felszíneseket, még kevésbé a tehetségteleneket. A 27 évi grófi szolgálatból jött Hyppolitja telitalálat, már az, ahogy bevonul bőröndjeivel, bejelenteti magát az egészből mit sem értő kocsissal, Tóbiással, majd felteszi monokliját. Tökéletesen uralja a helyzetet és saját érzelmeit, senki nem mer neki ellentmondani, miközben ő maga mélységesen megveti felkapaszkodott, legjobb esetben is félművelt gazdáit. (Az ő figurája éled újra bizonyos fokig A Tizedes Major Tamás alakította Albert komornyikjában). Csortos mindössze egyszer esik ki a szerepéből: amikor Kabos a szemébe vágja, hogy mi lesz ezentúl másképpen, ő sem bírja ki egy jóízű mosoly nélkül.

És ki is lehetett volna a jóképű, talpig becsületes szerelmes férfi más, mint Jávor Pál?

Az utókornak nem adatott meg, hogy a 30-as évek férfiideáljának igazi tehetségét színházi alakításaiból megítélhesse. Filmen legtöbbször a nők fess bálványát kellett játszania, megjelenésével, eltökéltséget sugárzó járásával, később angolosan nyírt bajuszával divatot teremtett. Csak ritkán mutathatott meg valamit drámai erejéből, mint például a Két fogolyban, vagy a Halálos tavaszban, de a vígjátékokban is lehetett sármjára építeni. A Hyppolitban az ő Benedek Istvánja a konfliktusok egyik oka, de végül ő lesz az, aki végül könnyedén megoldja a rendkívül kínos helyzetet.

Gózon Gyula is felejthetetlen alakja a filmnek. Ő az ifjú Makács, a városi tanácsos unokaöccse, aki reménytelenül udvarol Schneider Terkának, és ugyanilyen reménytelenül próbál szellemesnek látszani. A film egyik csúcspontja Kabossal előadott duettje, amikor Schneidernének be akarják adni, hogy előző este az operában voltak: Gózon lelkendezéseire Kabos egyre kétségbeesettebb némajátékkal reagál, de partnere nem veszi a lapot. De emlékezetes a nagy darab, jóhiszemű, gazdáival - Hyppolittal szemben - szolidaritást vállaló Tóbiás szerepében Szenes Ernő, egy jelenetben feltűnik a magyar mozi leghíresebb epizodistája, Maklári Zoltán, és Herczeg Jenő, a kabarék első Hacsekje, Komlós Vilmos partnere.

A nők közül pompás alakítást nyújt Haraszti Mici, mint a férjén uralkodó, végül saját fennhéjázása áldozatául eső Schneiderné, különösen hiteles a fogyókúra okozta szenvedésében. Ez volt a legmaradandóbb filmszerepe, akárcsak a kissé hűvös Terkát játszó Fenyvessy Évának. Az artistából lett Erdélyi Micit viszont a dögös, szókimondó bártáncosnő Mimi után szinte beskatulyázták ebbe a szerepkörbe.

.

Bár a Hyppolit túlélt minden rendszert és divatot, sőt, 2000-ben bekerült minden idők legjobb 12 magyar filmje közé, szereplőinek többségéhez nem volt kegyes a sors. Kabos Gyula és Székely István 1938-ban a zsidótörvények elől Amerikába menekültek.

Kabos három év múlva szó szerint belehalt a számkivetettségbe, szívroham végzett vele alig 53 évesen. Székely legalább a 70-es években hazalátogathatott, hogy megrendezze egykori sikerfilmje, a Lila ákác új változatát. Szenes Ernő Buchenwaldban halt meg. Az életben is tisztességes, zsidó felesége mellett mindvégig kitartó Jávor Pál a halál torkából menekült meg a sopronkőhidai fegyházból, ahová a nácik hurcolták.

Miután a háború után itthon mellőzték, „elavultnak” tartották stílusát, az Egyesült Államokban próbált szerencsét, kapott néhány kis szerepet, de végül 1957-ben hazatért – meghalni. Csortos Gyula csak néhány hónappal élte túl Budapest ostromát. Erdélyi Micit a háború után egy igazoló bizottság parancsolta le a színpadról és a filmvászonról. Gózon Gyula, akinek legjobb barátja Kabos volt, túlélte a vészkorszakot – egy rajongója bújtatta, akit később nyilas háborús bűnösként kivégeztek - és a felszabadulás után még közel két évtizedig játszotta a karakterszerepeket és a filmvásznon is kapott néhány szerethető figurát. Gózon 87 évet élt, nála több a Hyppolit szereplői közül csak Fenyvessy Évának jutott, aki 2009-ben halt meg 98 éves korában, és még jelen lehetett a film digitálisan felújított változatának díszbemutatóján.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Egy színdarab, egy koncert és egy Sorrentino-film Beck Zolitól a Városmajorban
A tavalyi siker után idén nyáron újra találkozhat Beck Zolival és a 30Y zenekarral a Városmajori Szabadtéri Színpad közönsége – többször is.

Link másolása

hirdetés

Ismét színpadra kerül a 2021-ben bemutatott Ahogy teccik – nemtragédia című Shakespeare-átirat, lesz Resti koncert, és Beck Zolinak köszönhetően kerül a Kertmozi műsorára Sorrentino világhírű filmje.

– Tavaly a Városligeti Szabadtéri Színpad saját bemutatóval állt elő: ez volt az „Ahogy teccik – nemtragédia” című Shakespeare-parafrázis, amelynek zenei vezetője és zeneszerzője is te voltál. Az előadás az akkor még friss Covid-helyzetre reflektálva az elszigetelődött fiatalokra koncentrált. Júniusban, a Szabadtéri Színházak Találkozóján ismét látható előadás idején már nem lesz az életünk főszereplője a járvány – ettől még aktuális lesz a darab?

– Kevésbé érzem úgy, hogy a Covid hívta életre az előadást, sokkal inkább azt, hogy a Covid nem hagyta, hogy intenzív, személyes együttléteken alakíthassuk ki az alkotókkal annak kereteit. A mű mondanivaló továbbra is aktuális, a járvány pedig, ami a darab születésekor még szokatlan, félelmet keltő és szürreális valóság volt, egy kicsit velünk marad általa.

Valóban szürreális volt a helyzet, amibe kerültünk, amikor Halasi Dani rendezővel, Szabó Attila dramaturggal és másokkal együtt elkezdtük fogalmazni a mű zenei terét.

Mivel sokáig nem is találkoztunk személyesen, kénytelenek voltunk ebben a „Covid-kalandban” online beszélgetni arról, hogy mit akarunk a darabtól, vagy hogy hol érezzük benne azokat a pontokat, amelyek megszólítanak és izgatnak bennünket. Az volt a mi nagy tettünk, hogy ezt megugrottuk, hogy erre képesek voltunk, és úgy gondolom, hogy ez – jó értelemben – meg is látszik a darabon. A személyes alkotói viszonyunkban minőségi élmény volt, hogy képesek voltunk a Covid-szabta korlátokat átlépve értelmezni emberi viszonyrendszereket, társadalmi problémákat, és így tudtuk „hozzányúlni” Shakespeare-hez.

hirdetés

Önmagában nagy dolog volt, zenei értelemben pedig egy csoda. Papával és Yankkal (Sárközy Zoltánnal és Herold Jánossal) hármasban összeültünk egy stúdióban, akár egy szigeten. Persze lehet, hogy csak romantizálom ezt az időszakot, csak hogy elviselhetővé tegyem... Szóval a világtól szinte elzárva kialakítottuk a zenei elképzelésből a zenét, és végül a Semmiből megszületett a Valami.

– Az invenciót, az alkotóvágyat nem törték le a körülmények?

– Talán nem is a vágyat zárta el előlünk, hanem sokkal inkább a forrásvidékét annak, ahonnan inspirálódni tudtunk. Nem nagyon lehetett nekidőlni a valóságnak, mert az éppenséggel nem volt... Ellenben volt egy Shakespeare-szöveg, egy teremtett, fikciós valóság, amit nem kellett előállítanunk, hanem „ahhoz képest” kellett megtalálni valahogy az elbeszélés módját.

Utána viszont már egy nagyon komoly és konkrét munka kezdődött, amiben a tényleges melódiák, hangok, ritmusok és hangképek szerveződnek, amiket aztán tényleges emberek énekelnek majd el a színpadon – az a két nagyszerű színészosztály, akikkel ezt az egészet színpadra vittük.

– A Pesti Magyar Színiakadémia színészhallgatóiról van szó, akik a nézők elé viszik a Shakespeare-vígjáték rendhagyó átiratát. Ez a 22 fős gárda veletek maradt ebben a szezonban is?

– Bár már néhányan nem az akadémia hallgatói, mert más színiképzőbe mentek és persze vannak újak is, de mondhatom, hogy szinte teljes létszámban együtt maradt a csapat. Az összeolvasások már egy ideje zajlanak, a próbákat május közepén kezdtük. Ezekkel a fiatalokkal időközben forgattunk egy 30Y-klipet is, megerősíthettük a közös alkotásba vetett hitet.

– A Városmajori Szabadtéri Színpad más nyári produkciójában is „érintett vagy”; te és a 30Y: ez a Resti koncert. A restiről általában a ragacsos asztalú utasellátó-kocsmák hangulata jut az ember eszébe...

– Tulajdonképpen így is kell elképzelni a Resti koncertet, adott a ragadós asztal és az átmenetiség, ami egy vasútállomás „üzemegységét” jellemzi. Az egész produkció egy viszonylag régi 30Y-hagyományra épül, mármint nem azért, mert sok időt töltöttünk restikben, hanem mert a 2000-es évek eleje óta játszik a zenekar akusztikus koncerteket. Ennek összefoglaló lemeze volt a Szentimentálé 2012-ben. Szóval miközben turnéztunk, felmerült, hogy a koncertjeinknek lehetne egy szcenírozott, valamelyest történeti síkra helyezett változata, egy koncert, amit színházi dramaturgia alakít. A színészünk Mucsi Zoltán lett, akivel nagyon jó alkotói és baráti kapcsolatban vagyunk.

Az idén júliusban látható, városmajori Resti-koncert egy másik változatával álltunk színpadra néhány évvel ezelőtt a Művészetek Palotájában, a pécsi Kodály Központban és a Miskolci Művészetek Házában is. Az előadást ezután sem akartuk elengedni, de már csak olyan helyszíneken játsszuk, amelyek számunkra valamiért motiválóak. A Városmajori Szabadtéri Színpadhoz pedig érzelmileg is erősen kötődünk, már csak a tavalyi – és persze az idei – „Ahogy teccik” miatt is.

– A Városmajor kertmozi-előadásai között a „nevedet adtad” az egyik filmhez: Paolo Sorrentino Ifjúsága azért került fel a műsorra, mert az a személyes kedvenced. Mi vonz ebben a filmben?

– Sorrentino világa vonz, különlegesnek tartom a képi nyelvet, amit használ, és nagyon szeretem azt a fajta történetmesélést, amit ő képvisel. Talán van bennem valami az Ifjúság szentimentalizmusából, nosztalgiájából, és nagyon szeretem, hogy ebben a filmben nem uralja a cinizmus az elbeszélést, kedvelem az életigenlést, ami árad belőle. Ráadásul a zenéje is nagyon közel áll a zenei gondolkodásomhoz. Olyan film, ami jól nézhető, könnyen befogadható, és persze nem idegen a kertmozik hangulatától sem. Sorrentino nagyban teljesíti a nyári szabadtéri mozi elvárásait. Ha a vetítés napján nem koncertezek éppen, mindenképpen ott leszek én is.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
„Arról nem volt szó, hogy szexelni is kell” – Megnéztük a Lányok Dubajban-t
Sokat ígér az alapsztori, pörögnek az események és ütős a látvány, de a felelősség elodázása és az elbénázott forgatókönyv miatt borul az egész. Kritika.

Link másolása

hirdetés

Te mennyiért vállalnál be egy menetet? Tízezerért? Ötvenezerért? Százezerért? A Lányok Dubajban narrátora nem kertel, egyből nekünk szegezi a kérdést, amit aztán a két és félórás játékidő alatt többször elismétel, hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját, és egyszersmind igazolja a saját döntéseit.

Merthogy az elbeszélő maga a főszereplő, egy fiatal lengyel lány, aki nem túl sok hezitálás után a luxusprostitúcióban találja meg az egyetlen kitörési lehetőséget a szegénységből és a kilátástalanságból.

Nem kell pszichológusnak lennünk ahhoz, hogy előre lássuk, hősünknek nagy árat kell majd fizetnie ezért, de az odáig vezető út az, ami igazán érdekes. Vagyis az lehetne. És az elején az is, aztán valahol félrecsúszik a dolog.

A Lányok Dubajban főszereplője, Emi (Paulina Galazka) egy unalmas lengyel kisvárosban él újságárus anyjával, az apját soha nem ismerte. Az iskolapadban valószínűleg nem találta meg a számításait, azt viszont hamar megtanulta, hogy a férfiakat bármire ráveheti, hála a külsejének. Ezért amint teheti, lelép egy szépségversenyre, ahol összeakad egy másik lánnyal és annak anyjával, akik jól fizető munkát ajánlanak neki. Mire Emi kettőt pislog, egy nyugat-európai luxusutazáson találja magát néhány mesésen gazdag, kellemes modorú és jóképű arab férfi társaságában, akik egy-egy együttlétért annyit fizetnek neki, amennyit „rendes” munkával egy év alatt sem tudna összeszedni.

Naná, hogy Eminek bejön az édes élet és mindenféle erkölcsi kétely nélkül menetel tovább ezen az úton. Mivel eggyel okosabb, rafináltabb és nagyravágyóbb azoknál, akik ilyesmiből élnek, nemsokára ő lesz a lányok futtatója, vagyis a közvetlen összekötő a dubaji megrendelőket – mert onnan jönnek az urak – kiszolgáló férfi és a lengyel lányok között. A gond csak az, hogy mindeközben Emi normális magánéletre vágyik, de sokszor már ő maga sem tudja, hol a választóvonal a szakmai és a személyes indítékok között, és ennek előbb vagy utóbb következményei lesznek.

Na meg az sem elhanyagolható körülmény, hogy ez a tevékenység nemcsak veszélyes, de erősen illegális is.

A film Piotr Krysiak 2018-ban megjelent, azonos című, lengyel sikerkönyvének a feldolgozása. A kötet magyarul nem olvasható, de annyit tudunk róla, hogy cselekménye konkrét nyomozati anyagra épül, vagyis a szerző megtörtént eseteket és vallomásokat épített be a sztoriba, valamint név nélkül rámutatott több lengyel közszereplő érintettségére is. Ismerős valahonnan, ugye?

hirdetés

A dubajozás fogalmát senkinek nem kell elmagyaráznom itt, félúton Svájc bordélynegyedei és az arab sejkek palotái között, a Lányok Dubajbant nézve pedig lehetetlen nem gondolni a magyar vonatkozásokra. Éppen emiatt várható, hogy itthon is sokakat érdekel majd a téma első mozgóképes feldolgozása. Pláne, hogy a film nem Hollywoodból, hanem a közeli Lengyelországból érkezett. Onnan, ahonnan rengeteg lány indul nap, mint nap szerencsét próbálni a Közel-Keletre.

És éppen emiatt fáj annyira, hogy a Lányok Dubajban az elvesztegetett lehetőségek mozija. Egy erős és sokakat foglalkoztató téma sokat ígérő, látványos, de összességében közepesre sikerült feldolgozása.

Többek között azért, mert a dubajozás által felvetett, igen komoly társadalmi, morális, nemi egyenlőtlenségi és vallási kérdéseket csak érinti, de egyiket sem viszi végig. Hogy csak megmutat, de nem foglal állást. Hogy akkor akar komoly lenni, amikor nevetni kellene és fordítva. Hogy választott hangvételével elbagatellizálja a problémákat és felmenti a szereplőit (nőket és férfiakat egyaránt) a felelősség alól. Pedig lényegében minden adott volt ahhoz, hogy egy kiváló és hiánypótló európai produkció születhessen a dúsgazdag araboknak vagyonokért szállított közép-kelet-európai luxuslányokról és ennek a csöppet sem vidám, feudális alapon működő húspiacnak a mechanizmusáról. Csak hát megint azon a fránya forgatókönyvön akartak spórolni a készítők.

Ami azért bosszantó, mert a sztoriban ott van benne egy remek Netflix-, HBO- vagy Apple-sorozat potenciálja, amit némi írói leleménnyel jól ki lehetett volna aknázni. Többdimenziós karakterekkel, jól átgondolt karakterfejlődésekkel például. Vagy egy okos keretes szerkezettel, a lineáris időrend megbontásával vagy több, egymásnak ellentmondó elbeszélővel. Egész más lenne a végeredmény, ha az Emivel történteket mondjuk egy rendőrségi nyomozásra vagy egy könyv megírásának folyamatára felfűzve, időben visszafelé ismernénk meg. És ha lenne valaki, akivel azonosulhatnánk, vagy akinek drukkolhatnánk.

Mert Eminek nem tudunk, bármennyire is cuki és szeretnivaló a film első kétharmadában, és bármennyire is úgy tűnik egy ideig, hogy képes lesz felülemelkedni a helyzetén és tényleg a kezébe venni a sorsa irányítását.

A Lányok Dubajban azonban megelégszik annyival, hogy az önreflexióra és bűnbánatra képtelen, ezáltal pedig bármiféle jellemfejlődésre alkalmatlan főszereplőjével elmeséltesse, hogyan kerülnek a lányok Dubajba.

Hogy milyen az a luxusélet, amiről az átlagember csak álmodozhat, na meg hogy milyen szörnyűségek tudnak történni néha azokkal a nőkkel, akik túl komolyan veszik ezt az egészet.

Mindennek a tetejébe pedig Emi váratlanul belekeveredik egy setesután megírt és sok-sok kínos filmes pillanatot (például néhány indokolatlanul hosszú szexjelenetet) tartogató szerelmi háromszögtörténetbe, aminek résztvevői mindenféle logikátlan dolgot mondanak egymásnak és tesznek egymással. A főhősnő pedig, hiába minden, végül csak megerősíteni tudja az ezekkel a lányokkal kapcsolatos negatív előítéleteinket, hogy aztán mindenki egyként kérdezze a végén, hogy de hát „minek ment oda?” Így lesz egy szándéka szerint hiánypótló filmből kifejezetten káros és hazug darab.

Lányok Dubajban, 2021, 146 perc

Lengyel erotikus dráma

Rendezte: Maria Sadowska

Szereplők: Paulina Galazka, Olga Kalicka, Giulio Berruti, Jan Englert

Hazai bemutató: 2022. május 19.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Szex, hazugság, mérgező kapcsolat – Brittany Murphy élete és halála
Mi okozhatta ennek a fiatal, életerős sztárnak a halálát? Erre a kérdésre keresi a választ az HBO Maxon megtalálható kétrészes Mi történt, Brittany Murphy? dokumentumsorozat.

Link másolása

hirdetés

A népszerű színésznő 2009. december 20-án, gyanús körülmények között vesztette életét. Ezt a tragikus történetet használta ki Jason Blum produkciós cége, a Blumhouse, amely főleg horrorfilmjeiről híres, a célból, hogy

elkészítsenek egy kissé hatásvadász „nyomozós” típusú dokumentumfilmet.

Én nagyon szeretem az igaz történeteken alapuló bűnügyi doksikat, úgyhogy nagy reményekkel ültem le a képernyő elé.

Cynthia Hill rendező tapasztaltnak minősül a dokumentumfilmesek között, így biztos kézbe került a projekt. Minden okom megvolt a bizakodásra, de sajnos felemásra sikerült a végeredmény.

Az alkotók a történetet két oldalról közelítik meg.

Egyrészt elindul egy szál a tragédia estéjén, illetve vele párhuzamosan Brittany fiatalkorától, tele érdekes archív felvételekkel.

Rengeteg érdekes információt, apró részletet tudunk meg az életéről. Arról, hogy hogyan került a show-bizniszbe, fiatalkori ambícióiról, fellépéseiről. Már egészen gyerekkorától tudta, hogy a színészet lesz a szakmája. Sok interjú készült hírességekkel, kollégákkal, barátokkal és újságírókkal, akik közel álltak hozzá és a családhoz, vagy aktívan részt vettek a nyomozásban.

hirdetés
Ebben éreztem az egyik fő problémát, túl sokan és túl sokat spekulálnak.

Egyértelműen gyanús volt valami az ügyben, de a gyanúsítgatással kicsit túlzásba esnek a készítők.

Brittany halálát fulladás okozta. Vér-oxigén szintje olyan alacsony volt, hogy a szakértők szerint teljes vérátömlesztésre lett volna szüksége, illetve emellé összeszedett egy tüdőgyulladást és mindezek tetejében még fájdalomcsillapító gyógyszereket is szedett.

Ez a három tényező, illetve az, hogy nem fordult időben orvoshoz, megpecsételték a sorsát.

Az első rész színésznőnk életéről, munkásságáról és kapcsolatairól szólt. A színésznő érzékeny volt a külsejére, egy interjúban elárulta, hogy

minden cikket és blogbejegyzést elolvasott magáról, ennek következtében erős test- és önképzavar alakulhatott ki benne.

Mivel édesanyja egyedül nevelte, valószínűsíthetően apakomplexusa is volt, így általában az idősebb férfiakhoz vonzódott. Összejött több kollégájával is munka közben, például összeboronálták Eminemmel, jártak Ashton Kutcherrel, de igazán tartós kapcsolatot csak későbbi férjével, a kissé idősebb Simon Monjackkel ápolt, aki, mint később kiderült, nem a legjobb választás volt. A sorozat második része Mr. Monjackre, az ő életére és Murphy-vel való kapcsolatára koncentrál.

Monjack egyértelműen csaló volt.

Sikeres forgatókönyvírónak adta el magát, magabiztos, karizmatikus volt. Ugyan nem egy Adonisz, de meg tudta fogni a hölgyek szívét, hogy aztán felélje a vagyonukat. Több zabigyereke is született, akikkel nem foglalkozott igazán, több nőt eljegyzett, de elvenni csak Brittanyt vette el. Kimondottan toxikus volt a kapcsolatuk, Simon totális kontroll alatt tartotta Murphyt, kezelte a vagyonát, ő döntötte el, milyen szerepet vállalhat el, kik lehetnek a barátai és valószínűleg neki "köszönheti" Brittany a halálát is.

Több elmélet is született, hogy a fulladást a villájukban található penészgomba okozta, de a halál utáni vizsgálat nem mutatott ki penészgomba-fertőzésre utaló jeleket, a boncolást pedig a férj nem engedélyezte, ami miatt gyanúba is keverte magát az özvegy. Esélyes, hogy

Monjackkel való toxikus kapcsolata miatt nem fordult Brittany időben orvoshoz.

A szervezete is legyengült – valószínűleg az önképzavara miatt nem evett –, több pletyka is keringett arról, hogy bulimiás vagy anorexiás lehetett, bár ezt a haláláig tagadta. Nagyon hirtelen fogyott le, ezt többen megemlítik az interjúk során. Simon Monjackről több korábbi párja is említette, hogy szerette a vékony testalkatot, és bár Murphy nem volt kövér, hollywoodi mércével sajnos kerekdednek számított. A férj erre az egészre rátett egy lapáttal, ugyanis inkább növelte bizonytalanságát saját testével szemben, minthogy segíteni próbált volna. Sokan azt állítják, emiatt feküdt többször plasztikai sebész kése alá.

Mindezek mellett meglehetősen egészségtelen életmódot folytattak.

Sokszor éjszakáztak és többféle gyógyszert szedtek, hogy fenn tudják tartani ezt az életformát. Itt érzem a másik nagy problémáját a sorozatnak: nagyon hatásvadász akar lenni. Igazi tényekkel nem tudják ezeket az állításokat igazolni az alkotók, csupán spekulálnak és megpróbálják a spekulációt tényként előadni, hollywoodi körítéssel.

Alapvetően a célját elérte a sorozat, felkeltette az érdeklődést, adott magyarázatot a híresség halálára és felkínált egy alternatívát azoknak, akik úgy gondolják, több volt az egész mögött, mint egy egyszerű tüdőgyulladás.

Brittany Murphy tragédiája után nem sokkal követte őt férje, aki hasonló körülmények között hunyt el.

Persze ez a spekulánsoknak táptalajt adott az összeesküvés-elméletek gyártásához. Azoknak tudom ajánlani a sorozatot, akik kedvelték a színésznőt és szeretnének többet megtudni az életéről és a halálának körülményeiről, de arra nem lehet számítani, hogy az igazságot tárja fel, inkább csak a legvalószínűbb történést fejtegeti. A sorozat két része megtekinthető az HBO Max kínálatában magyar felirattal.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Mi köze Kőhalmi Zoltánnak Novák Katalinhoz? - A humorista új műsorából ez is kiderül
De nem ez az egyetlen titok, amit leleplez, beszél kertészkedésről, kotyogóskávéfőző-bűnözésről és homályos próféciákról. Összeesküvéselmélet-hívőknek kötelező!

Link másolása

hirdetés

Mielőtt elmentem, volt bennem vívódás, írjak-e Kőhalmi Zoltán új önállóestjéről. Nem titok, hogy Zolival múltunk van. Ugyanazon a humorfesztiválon indult a pályánk, és jó tíz évet lehúztunk együtt Fábry Sanyi gegcsapatában.

Végül azt mondtam magamnak, megnézem az előadást, és utána döntöm el, billentyűt ragadjak-e. Az, hogy ez a cikk elkészült, önmagában is jelzi, hogy Az eltitkolt igazság című esttel Zoli ismét hozta a megszokott színvonalat,

nem kell rosszakat írnom róla, kockáztatva, hogy nem áll többé szóba velem.

Amikor Nagy Endre annak idején, csaknem 115 évvel ezelőtt átvette a Bonbonniére kabaré vezetését, első intézkedései között volt, hogy kidobatta a nézőtérről az asztalokat, és beszüntette a felszolgálást.

A kabaré nem kocsma.

Ha jól emlékszem, neki elsősorban a beborozó katonákkal volt baja. Ilyen probléma manapság persze nincs, de azért a Dumaszínházban is bebizonyosodott, hogy a vendéglátás és a humor társítása nem szerelem házasság. Értem én, így rentábilis az üzleti modell, ez van, el kell fogadni.

hirdetés

Ezzel együtt, nem ideális, és ennek roppant prózai oka van:

aki eszik, az – jó esetben – nem nevet, ami pedig egy humoros előadáson azért okozhat problémákat.

Ez az apró tény rá is nyomta a bélyeget az első 10-15 percre.

Persze Zoli rutinos fellépő, tudta, mire számíthat, ezért a műsor eleje csak amolyan bemelegítés volt, apró, vegyes szösszenetek. Vicces szellemességek a szemüveg erősségéről illetve arról, hogy ki hordja kinek az alsónadrágját.

Szórakoztató volt, de érezni lehetett, hogy ez csak előjáték, mielőtt rátér a lényegre. Persze igaza is van, az élet végső igazságait nem lehet csak úgy ukmukfukk odaszórni a táplálkozó közönség elé, mint gyöngyöt a disznók elé.

Megérte kivárni, mert a jutalmunk egy hamisítatlanul kőhalmis, intellektuális humor trip. Zoli sokat viccelődik azzal, milyen sokáig járt a műszaki egyetemre. De alighanem ennek köszönhető az a sajátos, csak rá jellemző látásmód, amiben össze tudja hozni Newtont az összeesküvéselméletekkel vagy a stadionokat a piramisokkal. Természetesen van diavetítés is, ami ugyancsak igazi kőhalmizmus, nem is igazi az az estje, amin nem nyomkodja a kis távirányítót.

Mindeközben pedig elmerenghetünk az emberi lét és az emberi hülyeség legmélyebb kérdésein, de szóba kerül a politika is, és igen.

Már csak azért is érdemes mindenkinek megvenni a jegyet az előadásra, hogy megtudhassák: milyen, ezidáig eltitkolt kapcsolat van Kőhalmi Zoltán és Novák Katalin között.

Sajnos többet nem mondhatok, mert Zoli megöl, ha elspoilerezem a poénjait, és hát a Tek-től is tartok. Aki szeret nevetni, és örülne, ha beavatnák a végső titokba, rohanjon az online jegypénztárakhoz.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: