A Léon, a profi tönkretette a gyerekkorát, és nem volt hajlandó gyerekként szexet imitálni egy 50 éves férfival – A Natalie Portman-portré

Natalie Portman, eredeti nevén Natalie Hershlag 1981. június 9-én, egy keddi napon született Jeruzsálemben, éppen az édesanyja, Shelley Stevens születésnapján. Ő a szülei egyetlen gyermeke. Izraeli édesapja, Avner Hershlag orvosként, meddőségi specialistaként dolgozik, amerikai édesanyja pedig főállású háztartásbeli, bár Natalie életrajzai közül sokban művészként hivatkoznak rá, de ez nem igaz. Valójában csak Natalie szokta művésznek nevezni, amiért képes volt vezetni a háztartást, és felnevelni őt.

„Mindig dühös lesz rám, ha azt mondom, hogy ő egy háziasszony (angolul: house wife – a szerk.), mert azt mondja, ez úgy hangzik, mintha hozzáment volna egy házhoz. Szóval ez nem vet jó fényt rá. És akkor elkezdtem azon gondolkozni, hogy minek nevezzem, majd azt mondtam mindenkinek, hogy ő egy művész, és ezt tanulta a főiskolán is. Aztán mindenki azt kérdezte, hogy milyen művészettel foglalkozik? És hogy fest-e, meg milyen festékkel? Én meg azt mondtam, fogalmam sincs! Szóval most már csak azt mondom, hogy édesanya. És ez működik” – mesélte Natalie még 1996-ban David Letterman talk show-jában.

12 éves kora előtt semmi…

Hershlagék Natalie hároméves korában költöztek az Egyesült Államokba, mivel Avner Marylandben töltötte a rezidenséveit. Egy évvel később Natalie elkezdett táncórákat venni, amelyekre így emlékezett vissza: „Mindig is szerettem szórakoztatni az embereket, és mindenféle műsorokat adtam elő otthon. Határozottan a Broadway felé vettem az irányt. Az Oklahoma!-ban vagy valami hasonlóban akartam szerepelni. Egyáltalán nem gondoltam filmekre” – magyarázta Portman, és hozzátette, a showbiznisz iránti érdeklődéséhez a Dirty Dancing és Patrick Swayze is sokat hozzátett. „Azt hiszem, csak azért lettem színésznő, hogy legyen esélyem egy nap találkozni vele, hiszen ő egyszerűen elképesztő.”

Még mielőtt kislányként beindult volna a filmes karrierje, valóban sok időt töltött a szüleivel.

Gyerekkorában olyan országokat látogatott meg velük, mint például Japán és Ausztrália, ami óriási hatással volt rá. Olyannyira, hogy később az iskolában a japán nyelvet is felvette tantárgyként. Nyolcéves korában Natalie lelkiismereti okokból felhagyott a húsevéssel.

„Elmentem apámmal egy orvosi konferenciára, ahol lézeres műtétet mutattak be egy csirkén. Azt hiszem, ekkor jöttem rá, hogy az állatokat a húsukért ölik meg. Addig úgy gondoltam, hogy az állatok elpusztulnak, aztán mi megesszük őket. Amikor pedig bejelentettem a szüleimnek, hogy vegetáriánius leszek, először azt hitték, hogy ez csak egy múló hóbort, egy fázis az életemben. De nem az volt” – mesélte.

Később, miután a hatodik osztályban fel kellett boncolnia egy halat, a halevést is abbahagyta, 1995-ben a zselatin következett, 1997-ben pedig a sajtfogyasztást is passzolta, de csak 2011-ben váltott át teljesen a vegán életmódra, aminek azóta is nagy szószólója és népszerűsítője.

Natalie, a profi

Natalie mindössze tízéves volt, amikor egy táncóra után elment egy pizzázóba, ahol a Revlon egyik képviselője kiszúrta őt, és felkérte, hogy modellkedjen a cégnek. Be akarta őt mutatni egy modellügynöknek, Portman azonban azt mondta, nem akar modellkedni, a színészkedés érdekli. Így végül egy színészügynöknek mutatták be. Három nyarat töltött színházi táborokban, ahol első színészi tapasztalatait szerezte, többek között az Oklahoma!-ban játszotta Dream Laurey-t, a Szentivánéji álomban pedig Hermiát. Ez idő tájt kihagyott egy évet az általános iskolában, de ezt könnyedén megtehette, mivel kiváló jegyei voltak. „Az osztálytársaim többsége strébernek tartott" – emlékezett vissza.

A színházi szerepek után/közben elkezdett filmes meghallgatásokra is járni, és többek között részt vett a Léon, a profi castingján is Mathilda szerepe kapcsán, amit ugye végül meg is kapott.

Besson együttműködött Natalie szüleivel, akik nem engedték, hogy a lányuk bizonyos dolgokat megtegyen a kamerák előtt. Ezért a forgatókönyvben módosításokat eszközöltek, ami többek között egy átdolgozott befejezéshez is vezetett. „Minden projektem előtt órákig beszéltek a szüleim a rendezőkkel, hogy megbizonyosodjanak arról, nem fogok semmi olyasmit csinálni, ami később ártana nekem a magánéletben." A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy egyikük (általában az anyja) mindig elkísérte őt, amikor éppen New Yorkon kívül forgatott, legalábbis 18 éves koráig (tehát az 1999-es Star Wars I. rész – Baljós árnyak forgatásán még szükség volt rájuk, a 2000-es Ahol a szív lakiknál már egyedül is boldogult).

Az ügynökök és a filmesek javaslatára Natalie felvette művésznévnek a nagymamája leánykori nevét, a Portmant, egyrészt a jobb hangzása miatt, másrészt, hogy megvédje vele a családja privát szféráját.

Mathilda, nem Lolita

Luc Besson egyébként a Léon, a profi-beli alakításáról így nyilatkozott: „Natalie-nak korábban nem volt filmes tapasztalata. Megnéztünk kábé kétezer lányt, és egyértelműen ő volt a legjobb. Elmagyarázod neki, mit szeretnél, ő meghallgatja, majd pontosan megcsinálja, ilyen egyszerű.”

1994 novemberében mutatták be a Léon, a profit, amelynek Jean Reno és Gary Oldman ellenére is Portman lett az igazi sztárja.

Szóval a színészi karrier azonnal beindult ezután olyan filmekkel, mint a Szemtől szemben (1995), A varázsige: I Love You (1996), a Gyönyörű lányok (1996), vagy a Támad a Mars! (1996).

A gyerekszínészként végzett munkája azonban negatívan befolyásolta a magánéletét. „Hetedikes voltam, amikor a Léont forgattuk, és kábé minden egyes nap sírtam, amikor hazajöttem a forgatásról. A barátaim nem voltak többé a barátaim. Azt mondogatták, hogy »Most azt hiszi, nagyon dögös,«, meg ilyesmiket, és ez volt a legfájdalmasabb dolog, amin valaha keresztülmentem. Nyilvánvalóan nem volt olyan nehéz az életem. Mégis alig vannak emlékeim arról az évről, kivéve, hogy állandóan sírtam. Azután az év után másik iskolába mentem” – mesélte Natalie, aki maradt is a suliban, amíg 1999-ben le nem érettségizett. A Támad a Mars! és a Baljós árnyak között nem is vállalt el szerepeket, hogy a tanulmányaira koncentrálhasson. Olyan szerepekre mondott többek között nemet ekkor, mint Ang Lee Jégvihara (1997), Baz Luhrmann Rómeó és Júliája (1996), vagy Adrian Lyne Lolitája (1997). Ez utóbbit elvből elutasította: „Nem gondoltam, hogy helyén való dolog azt mutatni, hogy egy 13 éves lány, öööö, közösül egy 50 éves férfival” – mondta.

Egy messzi-messzi galaxisban…

A Léon, a profihoz mérhető sikert nem tudott letenni az asztalra, egészen a Star Warsig. Natalie már készült a visszatérésére, le is szerződtették Kristin Scott Thomas lányának szerepére a Robert Redford rendezésében készülő A suttogóban (1998). Ám úgy esett, hogy kapott egy telefonhívást Robin Gurlandtól, a Lucasfilm castingigazgatójától: felajánlották neki ugyanis a Star Wars saga közelgő előzményfilmjeinek női főszerepét, Amidalát.

„Hetekig gondolkodtam rajta, mielőtt rábólintottam. Először is azért, mert ez a franchise reflektorfénybe helyez, és jobban a nyilvánosság elé tolja az embert, mint valószínűleg bármilyen másik film. Másodszor kb. 14 évesen hatalmas elkötelezettség volt eldönteni, hogy a következő 10 évben három ilyen filmben is szerepelni fogok. Ez egy óriási döntés az életed bármely szakaszában, de különösen akkor, amikor 14 éves vagy, és még nem tudod, mit akarsz kezdeni az életeddel. Szóval tényleg sokat gondolkodtam rajta, mérlegeltem a szempontjaimat, és beszéltem minden emberrel, akit szeretek s akiben megbízom, mielőtt meghoztam a döntésemet. Úgy gondoltam, ez egy jó módja annak, hogy felnőjek a filmekben. Megkapom a romantikát, aztán a gyerekvállalást... Ha úgy döntök, hogy folytatom a filmezést, ez egy remek módja annak, hogy átmenjek a felnőtt szerepekbe. És ha mégsem jött volna össze – ami határozottan lehetséges volt –, akkor is egy szép utolsó dolog lett volna” – mesélte egy korábbi interjújában.

Meglepetésre Natalie tehát visszalépett A suttogó főszerepétől (amit végül a nála 3 évvel fiatalabb Scarlett Johansson töltött be), hogy helyette az Anne Frank naplójában szerepeljen a Broadwayn. Ez az elkötelezettség pedig még George Lucast is arra kényszerítette, hogy egy kicsit átrendezze a Baljós árnyak forgatási menetrenden. „Reggel hatkor keltem, és este fél tízkor értem haza. Tunéziában pedig több mint 100 Fahrenheit (kb. 37,7 Celsius – a szerk.) volt, a helyiek még nappal sem mentek ki, mi azonban hajnali 3-tól délután 5-ig dolgoztunk" – emlékezett vissza a kemény időkre. Mégis élvezte a film forgatását, utána pedig visszatért az iskolába, illetve Londonban próbálta tovább az Anne Frank naplóját.

A Baljós árnyak természetesen világszerte óriási sikert aratott, Portman pedig újra a figyelem középpontjába került, illetve az is sokat dobott a karrierjén, hogy a Mindenütt jó (1999) című filmjéért 2000-ben Golden Globe-díjra jelölték a legjobb női mellékszereplők közt.

30 előtt Oscar

Az első Oscar-jelölésére sem kellett sokat várni: ez 2005-ben következett be, és a Közelebb című film női mellékszerepéért kapta meg, amelyben Julia Roberts, Jude Law és Clive Owen voltak a partnerei.

A 2007-es Hotel Chevalier című Wes Anderson-rövidfilmben is ledobta a textilt, illetve erősen próbált a Star Wars-előzménytrilógia (Baljós árnyak – 1999, A klónok támadása – 2002, A Sith-ek bosszúja – 2005) közepette vagy utána kisebb, független filmekben játszani. Olyanokban, mint pl. A régi környék (2004), az izraeli Free Zone (2005), a Goya kísértetei (2006) vagy A távolság íze (2006). Persze azért rendre akadtak nagyobb reflektorfényt kapó filmjei és szerepei is, mint pl. a V mint vérbosszú (2005), amelyért kopaszra borotválta a fejét, A másik Boleyn lány (2008), vagy épp a 2010-es Fekete hattyú, amiért 2011-ben megkapta élete első és eddig egyetlen Oscar-díját (női főszereplőként). Az aranyszobrot pedig 29 évesen, könnyek között és kb. öt hónapos terhesen vette át, a színpadra pedig a gyermeke apja, Benjamin Millepied segítette fel, akivel később botrányos körülmények között szakítottak/váltak el…

Megcsalás, nem ámítás

Akármennyire lett színésznőként népszerű Portman, ez másfajta népszerűség volt, mint általában a celebeknél. Ha írtak is róla az újságok, az többnyire a szakmai előmeneteléről, a tehetségéről vagy egy legújabb szerepéről szólt, a magánélete ritkán volt témája a lapoknak. A pletykák persze az évek során összehozták a Star Wars-beli partnerével, Hayden Christensennel, vagy például Mobyval, Lukas Haasszal, Andy Samberggel, Jude Law-val, Jake Gyllenhaallal és egyéb sztárokkal, ám ezeknek nem volt valós alapja. Az első ismert szerelme a mexikói színész, Gael Garcia Bernal (Che Guevara: A motoros naplója, Bábel, Mozart a dzsungelben) volt, akivel 2003 és 2007 között randizgattak.

Majd 2009-ben, a Fekete hattyú forgatásán ismerkedett meg és szeretett bele a francia táncos és koreográfus Benjamin Millepiedbe. A kapcsolatuk annyira gyorsan haladt előre, hogy a 2011-es Oscar-gálán, amikor Portman átvette a díját, már az ő gyermekével volt állapotos. Aleph nevű fiuk 2011 júniusában jött a világra, majd a következő év augusztusában Natalie és Benjamin összeházasodtak a kaliforniai Big Surben tartott zsidó szertartáson. A család egy ideig Párizsban élt, miután Millepied elfogadta a Párizsi Operabalett táncigazgatói posztját, Portman pedig kifejezte azon vágyát, hogy francia állampolgárrá váljon. 2017 februárjában született meg a kislányuk, Amalia.

A család ezután békében élt egészen 2023-ig, amikor is olyan cikkek jelentek meg a médiában, amelyek Millepied házasságon kívüli viszonyáról szóltak.

Hogy ez végül nem sikerült, az szintén tavaly bizonyosodott be, amikor bejelentették, hogy szakítanak, 2024. március 8-án pedig hivatalosan is elváltak.

Az ifjúságát keresi

Natalie Portman a magánéleti problémái ellenére természetesen továbbra sem áll le. 2022-ben a Thor: Szerelem és mennydörgéssel robbant vissza Hollywoodba, majd a May Decemberrel majdnem újra Oscar-közelbe került (harmadik jelölését egyébként 2017-ben kapta a Jackie című film címszerepéért, amellyel komoly esélyesnek számított, végül Emma Stone elhappolta el előle a díjat a Kaliforniai álomért). Idén a Nő a tóban című minisorozatban látható (már elérhető az Apple TV+-on), legközelebb pedig Guy Ritchie kalandfilmjében, a Fountain of Youth-ban tűnik majd fel John Krasinski, Domhnall Gleeson és Eiza González oldalán. Ebben két, egymástól elhidegült testvér egyesíti erőit, hogy megkeressék a fiatalság forrását.