KULT
A Rovatból

A Gyűrűk Ura-sorozat brutálisan látványos, epikus kaland – kritika

Az Amazon nagyon nagy fába vágta a fejszéjét, amikor dollármilliókért megvette a Gyűrűk Ura-sorozat megfilmesítésének jogait. Az internetes gyűlölethullám előre megbélyegezte a sorozat fogadtatását, pedig...

Link másolása

Az alkotóknak pedig meg kellett felelniük a filmek rajongóinak, aztán a könyvtudoroknak, akik egész életükben a könyveket tanulmányozták, és az átlagnézőnek is, akik csak könnyed szórakozást keresnek.

Alapvetően az internet népe előre elkönyvelte a sorozatot a szokásos „woke- és LMBTQ-propaganda” által átitatott Tolkien-meggyalázásnak. Van is benne némi igazság, de nem mindenben. Amit az Amazon megvett, az nem a Gyűrűk Ura-sorozat elkészítésének a joga, sokkal inkább

egy lábjegyzetnyi tartalom, nevekkel, karakterekkel és eseményekkel.

Azon kívül, hogy a történet Középföldén játszódik és ismerős tündenév van benne, nincs túl sok köze Tolkien és Peter Jackson munkáihoz.

Mikor is játszódik a sorozat? Ez egy jó kérdés, mert ahogy észrevettük - a Gyűrűk Ura világában otthonos barátaimmal néztem az első két részt - több korból vettek motívumokat. Például a tündék Valinorba Númenor bukása után tudtak átmenni, pedig Númenor bukása a hatalom gyűrűi elkészítése után történt. Apróság ugyan, de úgy érzem ki kell emelni, hogy

A hatalom gyűrűi sorozat próbál egy önálló entitás lenni, saját világgal és történelemmel, nem pedig Tolkien könyveinek az adaptációja.

Aki tehát az efféle és ehhez hasonló húzásokat sérelmezné gondolja meg, hogy belekezd-e a szériába.

Mit hagy ki, aki ezután azt mondja, akkor köszönöm, nem kérek belőle? Egy látványos, epikus fantasy kalandot, amely az első két rész alapján több szálon futó cselekménnyel építkezik. Várhatóan hőseink kalandjai összefonódnak és együtt fognak harcolni Középföldéért.

Van igazság a „woke”-gondolatban is:

úgy vettük észre, eddig minden történetszálban a női karakterek dominálnak. Galadriel története egyértelműen a harcos tündéről szól, a hobbitok között is (itt még nem nevezik magukat hobbitoknak) egy női „Frodót” kapunk, illetve még Elrond kalandjába is sikerült becsempészni egy erős fekete női törpöt. De most jön a lényeg: ez nem zavaró.

Galadriel ugyan eddig kicsit kétdimenziós karakter - meg akarja találni Szauront és bosszút állni, ennyi a motivációja -, mégis lebilincselően sikerül ezt előadni az őt játszó Morfydd Clarknak.

A svéd szépség már a Saint Maud című horrorban is elkápráztatott, és itt még jobban megkedveltem. A Norit játszó Markella Kavenagh bájos a szerepében, szívesebben nézem, mint Frodót bármikor. Nagyon jó lett a casting, minden téren felülmúlták az elvárásaimat az alkotók.

Miért is írtam, hogy epikus a sorozat? A látványvilág nagyvászonra készült, nem vicc, sokkal jobb és minőségibbek a díszletek a maszkok, a helyszínek, mint a Hobbit-trilógiában akármikor. Ott leesett a CGI a vászonról, itt sokszor kérdeztem meg magamtól, hogy ezt a falut vajon megépítették vagy számítógépes trükk? A válasz: valószínűleg a kettő ötvözete, de

nem tudom kellőképpen hangsúlyozni, hogy a 100 millió dolláros költségvetés nagy része valószínűleg a díszletre, a kosztümökre, a zenére és a vizuális effektekre ment el.

A sorozatrajongók ismerhetik a zeneszerző Bear McCreary nevét. Rengeteg nagyon sikeres projektben vett részt és ezekben sokszor a zenét emelték ki. Gondolhatunk például a sci-fi kultsorozatra, a Csillagközi Rombolóra, az új Apple TV+-os Alapítványra, vagy a Fekete vitorlákra. Iparos munka, amit eddig lerakott az asztalra, a hobbitok témája például már most nagy kedvencem, de még nem Howard Shore-színtű műremek.

A kamerák mögött is találunk ismerős nevet,

Patrick McKay és John D. Payne alkotópárost nem nevezném tapasztalt rókának, de az első két részt J.A. Boyona rendezte. Neki köszönhetjük a Jurassic World: Bukott Birodalmat, A lehetetlent és az Árvaház című horrort is.

Ha ennyi jó érv van, akkor miért húzzák le a nézők a szériát? A kritikák dicsérik, jónak minősülő 80% körüli értékelést kapott a Rotten Tomatoes-on, a nézők részéről 30% körüli az elégedettségi ráta. Ebben nagy szerepe van az internetes gyűlölethullámnak, mely előre megbélyegezte a sorozat fogadtatását.

Nem állítanám, hogy nincsenek problémák az Amazon üdvöskéjével,

a történet kissé töredezett. Aki annyira nem ismeri a háttérvilágot, könnyedén elveszhet a cselekményben, ami mellesleg elég lassúra sikeredett. Nagyon alacsony fordulatszámon pörög a sorozat, míg az eredeti trilógiában volt egy hajtás, egy központi mozgatórugó, hogy minél előbb el kell pusztítani az Egy Gyűrűt, addig itt még nem is hallottunk semmit két rész után a címszereplő hatalom Gyűrűiről.

Az alkotók már az elejétől kezdve túl nagy szerepet szánnak Szauronnak, pedig a sötét nagyúr ekkor még csak egy feltörekvő rosszfiú volt, nem jelentett akkora fenyegetést, mint ahogy azt Galadriel leírja.

Az átlagnézőnek sűrű lesz, a Tolkien-rajongónak átgondolatlan, a filmek szerelmeseinek meg hiteltelen.

Én úgy gondolom, van helye a tévé képernyőin A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűinek, és kíváncsian várom a folytatást. Egy biztos, aki egy látványos fantasysorozatra vágyik, nem fog melléfogni ezzel a sorozattal, szóval ne tántorítson el senkit a szériával szemben támasztott előítélet.

A sorozatot megnézhetitek magyar szinkronnal a Prime Video streamingkínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: