Brad Sigmont Dél-Karolinában végezték ki háromfős kivégzőosztaggal, ami az Egyesült Államokban 15 éve nem alkalmazott módszer.
Korábban lapunk is beszámolt róla, hogy március 7-én Dél-Karolinában hajtották végre a halálos ítéletet Brad Sigmonon, akit azért ítéltek el, mert 2001-ben egy baseballütővel megölte volt barátnője szüleit, David és Gladys Larke-ot.
A férfi a kivégzőosztagot választotta, mert bizonytalannak tartotta a méreginjekció összetételét, és attól félt, hogy az lassabban fejti ki hatását. Az elektromos széket sem akarta, mert attól tartott, hogy „megpörkölődik és megsül élve”. Kivégzésére a családja nem ment el, de Jeffrey Collins újságíró végignézte az eseményt – írja a LadBible.
Collins 21 éve tudósít kivégzésekről, és ez volt a 11. eset, amit végigkövetett – az esetről az AP News oldalán tudósított. Sigmon Dél-Karolina történetének legidősebb kivégzett elítéltje volt. A kivégzés egy olyan sorozat része, amelyet az állam az utóbbi hat hónapban indított el, miután 13 év szünet után újra elkezdte a halálbüntetések végrehajtását.
Az államban a halálsoron lévő raboknak választaniuk kell a villamosszék, a méreginjekció és a kivégzőosztag között. Emberi jogi szervezetek és halálbüntetés-ellenes csoportok erősen bírálták ezt a gyakorlatot.
Collins a kivégzés előtt alaposan felkészült. „Újságíróként szeretnék minden megbízásra felkészülni. Elolvasom az ügyet, utánanézek a részleteknek” – írta. A két hét alatt, amíg tudta, hogy Sigmont hogyan fogják kivégezni, részletesen tanulmányozta a kivégzőosztag módszerét és azt, milyen sérüléseket okoznak a golyók. Megnézte annak az utolsó embernek a boncolási fotóit, akit az Egyesült Államokban kivégzőosztag végzett ki – Utah államban, 2010-ben.
Átnézte Sigmon perének jegyzőkönyvét is. „Az ügyészek elmondták, hogy kevesebb mint két perc alatt kilencszer sújtott le mindkét áldozatra egy baseballütővel, egyik szobából a másikba járkálva, amíg meg nem haltak” – írta.
Collins beszámolója szerint Sigmont egy székhez rögzítették.
„Úgy tűnt, egy heveder is volt rajta, egy szíj tartotta a fejét, a bokája pedig bilincsben volt. A szája le volt takarva.”
A kivégzés előtt a függönyt elhúzták, ekkor egy pont vált láthatóvá a férfi szíve fölött.
A kivégzőosztag nem adott figyelmeztetést vagy visszaszámlálást, a lövések váratlanul dördültek el. Collins szerint a férfi mellkasán egy vörös seb jelent meg, és a teste kétszer-háromszor megmozdult. A puskák dörrenése után semmilyen más hang nem hallatszott.
A kivégzés után egy orvos kevesebb mint egy perccel később megvizsgálta, és egy perc elteltével halottnak nyilvánította. Sigmon halálát 18:08-kor állapították meg. „Aztán ugyanazon az ajtón távoztunk, ahol bementünk” – tette hozzá Collins.
Sigmon ügyvédei szerint embertelen dolog, hogy a halálsoron lévő raboknak választaniuk kell a halálnemük között. Úgy vélték, az államnak részletesebb tájékoztatást kellett volna adnia a méreginjekcióban használt szerekről.
A férfi az utolsó nyilatkozatában a halálbüntetés ellen szólt. „A szemért szemet elv alkalmazásával győzték meg az esküdtszéket arról, hogy a halálbüntetés indokolt. Akkoriban még nem tudtam, hogy ez mennyire helytelen. Miért? Mert már nem az Ószövetség törvényei szerint élünk, hanem az Újszövetség szerint.”
Sigmon utolsó szavai között szerepelt egy felhívás is a keresztények felé.
„Azt akarom, hogy a búcsúm a szeretetről szóljon, és egyben arra hívja a keresztény testvéreimet, hogy segítsenek megszüntetni a halálbüntetést.”
Collins a kivégzés hatásáról is írt: „Nem fogom elfelejteni a puskák dörrenését.” Felidézte azt is, hogy a kivégzés előtt Sigmon még próbált kommunikálni az ügyvédjével. „Megmaradt az a kép, ahogy Sigmon a fejére húzott csuklya előtt még a szájával vagy a szemeivel jelezni próbál az ügyvédjének, hogy jól van.”
