KULT
A Rovatból

Mise éjfélkor – egy kegyetlen gyomros a klasszikus horror zsánernek

A Mise éjfélkor, a Netflix kínálatának egyik legerősebb horror-dráma sorozata. Kegyetlen, csontig hatoló és egyben gyönyörű, teljesen kifogytam a szuperlatívuszokból.

Link másolása

Nem árulhatok el sokat a történetről, hiszen a Netflix sem tette. A trailer alapján nem lehet eldönteni, hogy miről is fog pontosan szólni a minisorozat, így sem szeretném lelőni a csavarokat – szinte spoilermentes leszek. Míg Mike Flanagan egyik előző munkája, A Hill-ház szelleme, átírta a kísértetfilmek kliséit, addig

jelen cikkünk tárgya átírja majd egy klasszikus Hollywoodi szörny mitológiáját.

Természetesen, aki kedveli a zsánert, az első perctől kezdve tudni fogja, hogy hova halad a történet, viszont dicsérendő, hogy nem engedtek a marketing gépezetnek és homályban tartották kicsit a nézőket. Rendező és író szerepet is magára vállaló Flanagan, játszi könnyedséggel fogja ezt a nyomasztó atmoszférát és tölti meg kő kemény drámával, vallási fennhanggal, valamint elképesztő érzelmi töltettel.

Egy 127 fős halászfaluban játszódik a sorozat, egy szigeten, ahol mindenki ismeri a másik legsötétebb titkait. Ebbe, az elzárt világba érkezik a Zach Gilford alakította Riley, aki hazakényszerül egy szerencsétlen baleset miatt.

Hatalmas szív és lélek van a szövegkönyv mögött és ez érezhető a színészeken is: mindenki lubickol a szerepében.

Nincs igazi főszereplő, fontosabb karakterek egymással való interakciója, közös drámája viszi előre a történetet, ami egy horror esetében azt jelenti, senkit se kedveljünk meg. Kate Siegel alakítja a másik fontos szereplőt, a szerethető terhes tanárt, Erin Greene-t. Akiket mindenképpen ki kell még emelni, az Hamish Linklater és Samantha Sloyan. Előbbi a sziget új papját, utóbbi pedig a vallási fanatikust, Bev Keane-t játssza. Mindketten megkapták a megfelelő alapanyagot, hogy valami maradandót alkossanak, és véleményem szerint zseniálisak a szerepükben.

A félelem faktor nem magas, inkább egy állandó nyomasztó érzést kelt az erős atmoszférájával. Egy-két jelenetben azért sikerült „Flanagan”-es jumpscare-ekkel megugrasztani a gyanútlan nézőt. Aki ismeri a rendezőnk előző munkáit, az tudja miről beszélek: lassú, hosszú kompozíciók és egyszer csak

meglátunk valamit a szemünk sarkában, és az érzés a bőrünk alá mászik - valami van ott.

Én az Oculus óta követem a rendező munkásságát és azt kell, hogy mondjam folyamatosan fejlődik és próbál valami újat mutatni, miközben a nézőt nem csak ijesztegeti, hanem filmjeinek komoly üzenete is van.

Sajnos itt fog sok nézőt veszíteni a sorozat.

Tömérdek mennyiségű párbeszéd van benne, amelynek nagy része Bibliai eredetű, így nem csak vér és rettegés vár ránk, így sokan lassúnak fogják találni.

Pedig sokszor a nagyon okos párbeszédek kegyetlenebbek, mint a szörnyűségek, amiket látunk:

bibliai hasonlatok, vallási alapon történő megbélyegzés, bigott vallásosság. Amit ki kell emelnem még, hogy nagyon 18+-os a sorozat. Nem kímélnek senkit benne, legyen az mozgássérült, gyermek vagy kisállat.

Átgondolt és érthető koncepció van az egész sorozat mögött – a bűn és bűnhődés kérdésköre, erős vallási vonalon tálalva. A megbocsátás és megváltás kérdésköre.

Az egész mű spirituális alapokra helyezi a horrort,

ízlésesen tálalva, úgy gondolom még Stephen King is megnyalná mind a tíz ujját. A filmben nincs igazán gonosz szereplő, mindenki a saját logikus érdekei szerint cselekszik, még a szörny motivációja is tiszta és világos: gyarapodni és szaporodni.

A szereplőkön túl, meg kell említeni a helyszínt is.

Crockett-sziget egy nagyon nyomasztó, elhagyatottnak tűnő, lelakott hely, ami szinte önálló életre kel a részek folyamán.

A szigeten lévő település is folyamatosan degradál, a szereplők mentális állapotával párhuzamosan. Nagyon eltalált helyszín a kis halászfalu.

A maszkok ügyesek, néhányszor azonban, egy-egy szereplő esetében kilóg a lóláb – főleg az „öregebb” maszkok esetében. Ezek az első pár részben eléggé elütnek. Ezen kívül minden szinte tökéletes: a vér, a helyszín és a szörny egyszerű design-ja, mind-mind kiválóak.

Ki szeretném emelni, hogy 2021-ben, próbáltak minél több praktikus megoldást használni vizuális effektek terén,

ami nagyon ritka, nagyon dicsérendő és elképesztően hatásos, pedig sokkal költségesebb megoldás, mint a CGI.

A rendezőnek sikerül egy újabb maradandó horrort alkotnia, ebben a túlszaturált, kissé unalmassá váló zsánerben.

Nem számítottam rá, hogy ennyire fogom szeretni a Mise éjfélkort, de megfogott, és a végéig nem engedett el.

Voltak lassúbb jelenetek, túl sok párbeszéddel és kegyetlen jelenetek, de valahogy a mondanivalója megérintett, megragadott és felemésztett a végére. Úgy gondolom ez, az utóbbi idők egyik legerősebb horror-dráma sorozata.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: