KULT
A Rovatból

Megnéztük a Petőfi-film grandiózus díszletvárosát, ahol a madárszar és a sár is látványelem

A Most vagy soha! az 1848. március 15-i eseményeket dolgozza fel, az alkotók elmondása szerint különös figyelmet fordítva a korhű részletekre. A Fóton felépült díszletvárost valóban megkapó részletességgel dolgozták ki, de közben egy látványos kalandfilmet is ígérnek, fiktív szereplőkkel.

Link másolása

Szeptemberben fejezik a be a Most vagy soha! című, grandiózusnak ígérkező Petőfi-film forgatását a Fóton felépített díszletvárosban. A művet 4,7 milliárd forintos állami támogatásból forgatják, így ez minden idők eddigi legdrágább magyar filmje lesz. A jelenetek egy részét Sopronban, illetve Budapesten, a Nemzeti Múzeum előtt vették fel, de

Fóton felépült egy komplett díszletváros is, ami a korabeli Pestet és Budát jeleníti majd meg a vásznon.

Ide engedtek csütörtökön bepillantást az alkotók: Szente Vajk és Rákay Philip kreatív producerek, illetve a rendező, Lóth Balázs kalauzolt minket végig a díszleteken.

Rákay szerint ez a mű valóban grandiózus lesz, és egyfelől nagyon valóságosan jeleníti meg az eseményeket, másfelől tele van kalandfilmes elemekkel. A díszletek, jelmezek között „minden nagyon valódi próbál lenni”, és a kreatív producer szerint ezek „tűpontosággal idézik meg a korszakot”.

A sár is a díszlet része

Az alkotók a bejáráson hosszasan beszéltek arról, mennyire pontosan próbálták visszaadni a korabeli Pest és Buda látványát, a Landerer-nyomda homlokzatát vagy a Pilvax kávézó berendezését például korabeli metszetek alapján építették fel.

Mivel 1848. március 15-én borongós, esős idő volt, ezért az is szempont volt, hogy a film jelenetei is ehhez az időjáráshoz igazodjanak. A fóti díszletvárosban ezért például óriási darukkal emelték fel a 15 méter hosszú árnyékolókat, hogy a vásznon kellően borúsnak tűnjenek a képek, az esőről pedig egy kiépített rendszer gondoskodott.

Lóth Balázs rendező azzal illusztrálta a díszletváros hitelességét, hogy

a korabeli pontonhíd másolatának korlátján az általunk is kiszúrt madárszar valójában a díszlettervezők műve, az is a díszlet része.

Ahogy az utcák között lévő ragacsos sár is.

Szente Vajk szerint a forradalmi események kapcsán mindenkinek él egy kép a fejében a városról, azonban ez inkább a századvégi viszonyokat tükrözi. Pest és Buda ekkoriban ugyanis még egy, a két korszak határán megrekedt város volt, ahol csak kevés tér, utca volt lekövezve és nem voltak kétszintesnél magasabb lakóépületek sem.

Elmondása alapján a sárnak ráadásul nem csak a korabeli városkép megídézése miatt lesz fontos szerepe, hanem az elmaradottság egyfajta szimbóluma is lesz.

Beépített ügynök a márciusi ifjak között

A látottak alapján úgy tűnik, az alkotók valóban nem spóroltak azon, hogy látványos és korhű díszleteket építsenek a filmhez.

Egy film legfontosabb része azonban szerintem mégiscsak a történet, amiről az alkotók igyekeztek a spoilermentesen beszélni. Persze nehéz is lenne talán elspoilerezni a magyar történelem egyik legismertebb eseményéről szóló filmet, azt ugyanis mindenki tudja, hogy mi lett a végkimenetele és a következménye a 1848. március 15-i eseményeknek.

A film főszereplői a márciusi ifjak, illetve Petőfi lesz, akit Berettyán Nándor alakít majd, a történet pedig az 1848. március 14. estétől másnap estéig tartó 24 óra eseményeit dolgozza fel.

A Most vagy soha! azonban vállaltan egy kalandfilm lesz, egy „igazi hullámvasút” a nézők számára, ezért

a valós eseményeket fiktív szereplőkkel és történésekkel turbózták fel

- bár az alkotók azt hangsúlyozták, hogy a történelmi tényeken nem változtattak. A márciusi ifjak közé így például a filmben bekeveredik egy Farkas nevű figura is - Rákay megfogalmazása szerint „az antagonista” - aki a bécsi udvar egyfajta beépített embereként próbál majd keresztbe tenni Petőfiék akciózásának, és még ideje korán elejét venni a forradalomnak.

Biztos nem lesz kész jövő márciusra

Ezekkel a fiktív elemekkel fogják az ígéretek szerint a '48-as történéseket kalandfilmé átgyúrni. Lóth Balázs például azt mondta, hogy

több mint egy tucatnyi kaszkadőr jelenetük volt, a szereplők egy ponton például kivetik majd magukat az ablakon.

A forgatás idén áprilisban kezdődött és ahogy Lóth Balázs elmondta, még szeptemberben is dolgoznak majd Fóton. Ezután egy évet vesznek majd igénybe az utómunkálatok, így a rendező szerint

jövő március 15-én még biztosan nem lesz kész a film.

A Nemzeti Filmintézet korábban azt írta, hogy a film várható premierje 2024 tavaszán lesz, és a rendező szavai alapján is ez tűnik reálisnak. Azonban jövőre Petőfi Emlékév lesz, a költő születésének 200. évfordulója kapcsán, így talán szerencsésebb lett volna még abban az évben bemutatni egy róla szóló filmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk