SZEMPONT
A Rovatból

„És akkor az orvos közölte, hogy most csak a hatvan év alattiakkal foglalkozunk” – mondja egy rezidens

Az első hullám még könnyű volt, a második hullámban a szervezetlenség volt a fő probléma, a harmadik hullám viszont nagyon durva volt, mondja interjúalanyom, akit az egészségügyi reformról is kérdeztem.


A hurráoptimista propaganda, a vírustagadók és a vészmadarak között nehéz józanul megítélni, mi is történik az egészségügyben, ezért kapva kaptam  az alkalmon, hogy megkérdezhetek egy egészségügyi dolgozót arról, ő hogy élte meg az elmúlt egy évet. Interjúalanyom rezidens. Személyazonosságát nem szeretné felfedni.

- Először is megkérem, segítsen tisztázni, mit is jelent az, ha valaki rezidens, mert mint látjuk, ez még a legmagasabb szinteken sem egyértelmű.

- Ahhoz, hogy rezidensként elkezdhessek dolgozni, hat évet jártam az orvosira. Bár az egyetemen is voltak gyakorlatok, de egyszer sem volt rajtunk orvosi felelősség. Miután megkaptam a pecsétet és a doktort a nevem mellé, rezidensként, még mindig más orvosok felügyelete alatt, de már valamennyi önálló felelősséggel dolgozom. A szakosodás szakmától függően további 3-5 év.

- Egyébként, amikor volt a miniszterelnöknek ez az „inasozó” beszólása, hogy vették?

- Mindenki röhögött rajta. Legalábbis akivel én találkoztam. Mindenütt szörnyűségek vettek körbe minket, végre jött valami kis humor. Napokig azon röhögtünk, hogy így inas, úgy inas.

- Akkor nem is vették rossz néven? Betudták egy szerencsétlen szóhasználatnak?

- Természetesen nem esett jól, de könnyebb volt poénra venni.

- Mindenesetre leszögezhetjük, ha valaki rezidens, abban sok év és sok munka van.

- Így van. Persze, egy nulla órás rezidens azért valóban sok olyasmit nem tud még, amit csak élesben, tapasztalati úton lehet elsajátítani. Bármilyen furcsán hangozhat, egy három hónapos rezidens már sokkal többet tud. Az még hozzátartozik, hogy Magyarországon különösen nehéz rezidensnek lenni. Ha az ember 18 évesen elkezd egy egyetemet, általában három és fél évre hoz döntést egy sima Bsc esetén, utána pedig eldöntheti, hogy elmenjen-e Msc-re és melyikre. Ez már rögtön két döntés öt-hat év alatt.

Ha az ember orvosira jelentkezik, az elején aláír egy tanulmányi szerződést nagyon-nagyon sok pénzről...

- Ez a hírhedt röghöz kötés...

- Igen, most is milliók vannak a számlámon, mármint ennyit kellene visszafizetnem, ha elmennék az országból dolgozni. Tehát 18 évesen el kellett dönteni, alá kellett írni, hogy én sok-sok évig mit fogok csinálni és hogyan. Rezidensként ismét meg kellett hoznom azt a döntést, vállalom-e, hogy hosszú évekig nem megyek el. Ez nagyon sok álmatlan éjszakát okozott a három hónapos próbaidőszakban.

- Tehát elkezdte a rezidensképzést. Nyilván volt valami előzetes elképzelése, hogy nagyjából mivel fog telni ez az időszak. Ezt mennyiben húzta keresztbe a pandémia, milyen változást hozott?

- Személyesen rettentően megrendített már olyan 2020. február-márciusa körül, amikor látszott, hogy tényleg világjárványról van szó. Rezidensként viszont az első hullámban még nem volt nagy változás. Persze azt már márciusban is lehetett tudni, attól kezdve, mikor bejelentették a veszélyhelyzetet, hogy bármikor behívhatnak minket is, ha eldurvul a helyzet.

Voltak kirendelések már akkor is, és a kollégáim tapasztalataiból tudtam, hogy ilyenkor, ha felhívnak, egy-két órán belül ott kell lenned.

Ez minden programomra rányomta a bélyegét. De rám akkor még nem került sor.

- De aztán Ön is a „frontvonalra” került...

- A második hullámban kaptam meg ezt a telefont, amikor közölték, hogy egy órán belül jelenjek meg ebben és ebben a kórházban feladatellátásra. Kirendeltek egy Covid-osztályra, de az még mindig nem volt annyira kemény. Attól tartottak ugyanis, hogy nagyon meg fog nőni a betegek száma, ezért nagyon sok orvost rendeltek ki. Aránytalanul sokan voltunk. Akkor inkább a menedzsment hiánya okozta a problémát. Oda kerültünk mi, külsős orvosok azok mellé, akik egyébként is ott dolgoztak azon az osztályon. Mi nem ismertük a rendszert, a helyiek megcsináltak mindent, de majd beleszakadtak, viszont nem tudták, mit bízzanak ránk, úgyhogy végül

főleg ápolói és orvostanhallgatói feladatokat kaptunk.

Nem tudták, hogy használják ki jól a kapacitást.

- Jött a harmadik hullám.

- A harmadik hullámban a sürgősségin voltam egy ideig kirendelve. Az sokkal keményebb volt. Nagyon nehéz volt például, amikor egy néni nem a Covid miatt jött be, de kiderült, hogy pozitív. Ott ült a betegváróban a többiekkel, akik nem voltak covidosok. Erre nem készültem fel. Meg kellett mondanom neki, hogy covidos. De ha ott mondom meg, azok előtt, akik órák óta ott ülnek mellette, akkor kitör a pánik.

- Laikusként azt hittem, hogy ilyen esetben azonnal letesztelnek mindenkit.

- Erre nem volt sem protokoll, sem kapacitás. Ilyen rövid idő alatt amúgy sem lehet kimutatni a fertőzés tényét. Hivatalosan nem is számítottak kontaktnak, mert maszkban voltak. Végül, mivel a néni kerekesszékben ült, odébb toltam kicsit a folyosón, és ott mondtam meg neki, mi a helyzet. Szegény összeomlott, sírni kezdett, hogy ő most akkor meg fog halni. Hirtelen azt sem tudtam, mivel biztassam, ismerve a halálozási számokat, és tudva, hogy ő hetven év feletti. Mivel a hatvan felettieket akkor is kórházba kell küldeni, ha nincsenek tüneteik, de pozitívak, áttoltam a Covid-osztályra. Emberileg nagyon nehéz volt. A néni kérte, hogy a hozzátartozóitól hadd búcsúzzon el, mert lehet, hogy többé nem látja őket.

Nem lett volna szabad beengedni őket, de végül mégis megtettem, mert annyira meghatott.

- Pszichikailag felkészítették Önöket arra akár az egyetemen, akár konkrétan a Covid kapcsán, hogy hogyan bánjanak a betegekkel? Gondolok itt arra is, hogy ne kötődjetek nagyon minden egyes beteghez.

- A Covid alatt nem volt ilyen. Az egyetemen pedig az ilyet úgy hívják, hogy „implicit” tanterv. Elvileg azzal, hogy ott vagyunk az osztályokon, megtanuljuk.

- Szóval ilyen szempontból ez mélyvíz volt.

- Abszolút.

- Ez lehet az egyik legnehezebb, főleg egy ilyen szituációban, amikor tényleg sokan halnak meg. Az ember nem akar érzéketlen géppé válni, de nyilván az sem megy, hogy minden egyes páciensét megsirassa.

- Nehéz persze. Hiszen foglalkoztam vele, gondoskodtam róla, de el kell engedni, mert például elmegy az osztályról. A Covid-osztályon olyan is volt természetesen, hogy egy betegem meghalt.

- Kellett olyasmit csinálnia, amit nem tanult, vagy ha tanult is, nem hitte, hogy használnia kell?

- Nem nagyon vártak el olyat, amit nem csináltam még sosem. Volt egy durva eset, újraélesztés a Covid-részlegen. Elvileg egy évvel ezelőtt tartottak egy online képzést, hogy hogyan kell covidos beteget újraéleszteni, de nekem már fogalmam sem volt. Pedig én voltam az első észlelő orvos, az ápoló tőlem várta, hogy mi legyen a következő lépés. A beteg végül meghalt, de mint kiderült, nem rajtam múlt. Utólag megbeszéltük a felettesemmel, mi történt, és nem lehetett volna segíteni rajta. Volt egy másik nehéz helyzet. A Covid-osztályon éjjel meghalt egy beteg. A halál orvosi megállapításakor sok vizsgálatot el kell végezni. Ennek egy része, hogy meghallgatom a tüdejét és a szívét, mert a pulzust nem mindig lehet ilyenkor már kitapintani. A Covid-osztályon azonban tilos bevinni a fonendoszkópot, mert akkor adott esetben a covidos fonendoszkópot bedugom a fülembe. Még meleg volt a néni teste.

Úgy éreztem, addig nem tudom leírni jó érzéssel, hogy halott, amíg nem hallgatom meg.

Ez még ősszel volt, még be sem voltam oltva, de végül úgy döntöttem, beviszem a fonendoszkópot, és meghallgatom, mert addig nem tudom elfogadni, hogy halott.

- Sokszor látunk képeket hordágyakon, földön, vagy akár székekben, ülve alvó orvosokról, ápolókról. Önnek volt ilyen helyzete, amikor tényleg öt percei voltak aludni egy kicsit? Hogy kell elképzelni ezt a szituációt?

- Előfordult, hogy éjszaka az asztalra döntöttem a fejemet tíz percre. Tudtam, hogy mindjárt úgyis újra lesz munka, de arra gondoltam, addig is milyen jólesne lecsukni a szememet egy kicsit. Jó lenne, ha éjszakai műszakban minden dolgozónak biztosítanának egy ágyat, mert ha csak tíz-húsz perc van ledőlni, az is segíthet utána jobban koncentrálni és jobb döntést hozni. Persze van, ahol van mindenkinek ágy, de korántsem mindenhol.

- Milyen a katonák jelenléte a kórházakban? Mit csinálnak, és hogy jönnek ki velük?

– Amennyire észrevettem, a betegirányításban vesznek részt, hogy milyen célból hova menjen az érkező beteg, de én alig láttam őket, nem nagyon volt velük kapcsolatom.

- Februárban a hivatalos kommunikáció arról szólt, hogy földre vittük a vírust, mindjárt nyithatunk. Aztán mire kettőt pislogtunk, már nyakig voltunk a harmadik hullámban. Tényleg volt egy időszak, amikor úgy tűnt, hogy kifelé jövünk?

- Szerintem egyáltalán nem volt ilyen időszak.

Én nem dolgoztam végig a Covid-ellátásban, de akikkel beszéltem, azt mondták, hogy volt egy pont a tél vége felé, amikor érződött, hogy sokkal-sokkal több beteg jön a sürgősségire, egyre több a covidos.

- Egyre többet hallani azt, hogy ami most van a Covid-osztályokon, az olyan, vagy még rosszabb, mint egy éve Bergamóban, ami akkor a horror horrorja volt számunkra. Tényleg ennyire szörnyű a helyzet?

- Most a harmadik hullámban, a sürgősségin abszolút ilyen körülményeket tapasztaltam. Nagyon periodikus volt. Amikor bejött egyszerre öt súlyos állapotú beteg, miközben már eleve volt tíz,

bizony előfordult, hogy az épp akkor koordináló szakorvos hangosan közölte: jó, akkor most csak a hatvan év alattiakkal foglalkozunk.

Ez még engem is megdöbbentett. Nem is értettem, vagy nem akartam érteni, hogy ez mit jelent.

- Mi történt a többiekkel?

- A dolog végül rendeződött, és a hatvan éven felüli betegeket is ellátták. Ez csak arra a hirtelen kialakult helyzetre vonatkozott, hogy egyszerre bejött sok súlyos állapotú beteg, akiknek múlhat azon az élete, hogy milyen gyorsan kapnak megfelelő kezelést. Mintha lenne egy tömegbaleset, és kiérne a helyszínre az első mentő: végül mindenkit el fognak látni, de van egy prioritási sorrend. A sürgősségi orvosok sokszor lehetetlen helyzetbe kerültek, de szerintem ezeket is nagy felelősségtudattal és jól kezelték, nem is értem, hogyan csinálják.

- Ha a harmadik hullám nem lett volna elég, közben jött az egészségügyi reform, amikor mintegy ötezren fel is mondtak. Ez hogy csapódott le Önöknél?

- Ez az egész egy folyamat volt. Még 2020 őszén indult az egész. Akkor annak nem volt akkora médiavisszhangja. De az egészségügyi dolgozók körében már október-novemberben elkezdődött. Az első tervezetben már akkor nagyon durva dolgok voltak.

Például, hogy veszélyhelyzettől függetlenül 1+1 évre bárhová kirendelhetnek, ha úgy látják, szükség van valahol rád. Az elején még én is fontolgattam, hogy nem írom alá, annak ellenére, hogy akkor több mint egymillió forintot vissza kellett volna fizetnem a magyar államnak. De az egészségügyi szervek lobbizásnak köszönhetően nagyon sokat puhult a törvény, és így már szerintem nem olyan furcsa, hogy a legtöbben aláírták.

Az például nekem kifejezetten tetszik, hogy a hálapénzt büntethetővé tették.

Velem is megesett, hogy egy beteg hálapénzt akart adni, és sokszor hiába mondod, hogy nem fogadod el, nem akarják megérteni. Most viszont megmondhattam, hogy tegye el, mert engem és őt is megbüntetik érte. Ettől függetlenül persze nagyon nem jött jókor, hogy ilyen sokan felmondtak.

- Önben megváltozott valami az elmúlt egy év hatására?

- Azt hiszem, változott. Felismertem, mennyire megnehezíti a helyzetet békeidőben is, hát még egy ilyen súlyos szituációban, hogy nincs leírva, mit kell ilyenkor csinálni, kinek mi a feladata. Nincsenek protokollok, az egyik így csinálja, a másik úgy. Szuper lenne, ha ez javulna a magyar egészségügyben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Csak a buta fideszesek tartanak ki Orbán mellett” – óriási tömeg állt ki Magyar Péter mellett pécsi nagygyűlésén
Nem ingatták meg a tiszásokat az utóbbi napok fejleményei: sem Zelenszkij Orbánnak címzett fenyegetése, sem az állítólag Budapestre érkező GRU-ügynökök. Pécsen azt mondták, szerintük már semmivel sem tud a magyar miniszterelnök fordítani.


Szombat este hatalmas tömeg előtt beszélt Magyar Péter Pécsen. A Tisza Párt nagygyűlésének egyik résztvevője az utóbbi napok fejleményeiről azt mondta, tart tőle, hogy Orbán Viktor az ukrán veszély hangoztatásával akarja elérni, hogy ne legyenek választások.

„De a megérzésem viszont azt mondja, hogy ez azért van, mert fél attól, hogy most ebben az évben leváltják. És ez is lesz” – jósolta a Tisza szimpatizánsa.

A válaszolók többsége szerint a magyar miniszterelnöknek már nincs esélye, hogy fordítson. Azt a hírt viszont sokan felháborítónak tartják, ami szerint Putyin GRU-tiszteket küldött Budapestre, hogy befolyásolják a választásokat.

„Ez egy undorító dolog már. Gyakorlatilag akkor Magyarország nem szuverén ország” – reagált a hírre egy megkérdezett.

Zelenszkij kirohanását a legtöbben elítélték, de nem gondolják, hogy az ukrán elnök valóban Orbán Viktor életére törne. „Szerintem nem így gondolta, dűbből gondolta. Nem egy fenyegetés volt, hanem most már elege van az Orbánból” - mondta az egyik válaszoló.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Választási szakértő: A Tisza akár 80 egyéni körzetet is megnyerhet, és kétharmados többséget szerezhet
Politikai földrengés jöhet a választásokon Tóth Zoltán szerint, de a meccs még nem lefutott. A szakértő szerint a Mi Hazánk és a DK bejutása megakadályozhatja, hogy bármelyik nagy párt totális győzelmet arasson.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában Tóth Zoltán választási szakértő elemezte a választási esélyeket, különös tekintettel az egyéni választókerületekre.

A szakértő szerint az, hogy szinte mindenhol 6-7 jelölt indul, elsősorban a választóknak jó, mert nagyobb a választék. „A választópolgároknak mindenképpen jó, mert a szíve szerint választhat legalább nem csak a két nagyból, hanem más pártok jelöltjeiből is. És ez a demokráciának biztosan jót tesz” – mondta, hozzátéve, hogy ez nem jelenti azt, hogy mind be is jutnak a parlamentbe.

Úgy látja, a parlamenti pluralizmus akár egy kétpárti rendszer irányába is „soványodhat”.

Tóth Zoltán szerint reális esélye a parlamenti küszöb átlépésére a két nagy párton, a Fideszen és a Tiszán kívül a Mi Hazánknak van, és esetleg a Demokratikus Koalíciónak. „Másnak szerintem nincs esélye arra, hogy megugorja az 5%-os parlamenti küszöböt az országos listás szavazatai alapján” – jelentette ki.

A szakértő állítja, a kormányváltó erőknek kedvez, ha sokan vannak az indulók, és az is, ha magas a választási részvétel.

A legfrissebb közvélemény-kutatásokra hivatkozva elmondta, a Tiszának már 3 millió, a Fidesznek pedig 2,6 millió támogatója lehet, ami egy kétpárti parlament lehetőségét veti fel.

A függetlenként induló, de korábban pártszínekben politizáló képviselők esélyeiről szólva a szakértő úgy fogalmazott, hogy ők gyakran hajlamosak túlértékelni a személyes ismertségüket és érdemeiket. „Holott Magyarországon párt támogatás nélkül, tömegmozgalom támogatása nélkül nem lehet választásokat nyerni egy 80-90 ezes egyéni választókerületben” – állítja Tóth Zoltán.

Bár elismeri, hogy a személyes kvalitások, mint a választókkal való kapcsolattartás, pozitívak, de önmagukban nem elegendőek. „A főszabály az, hogy tömegtámogatás kell, és ezt jelen pillanatban csak a pártok, illetőleg tömegmozgalmak tudják elérni” – mondta.

A pénz szerepét is kiemelte, különösen azután, hogy a Fidesz megszüntette a kampányfinanszírozás felső határát. „Az amerikai szóhasználat szerint egy szavazat egy dollár. De mint tudjuk már nem egy dollár, már többet kell adni érte.”

Arra a felvetésre, hogy a jelölteknek nyilatkozniuk kell a külföldi támogatások elutasításáról, a szakértő azt mondta, hallott olyan módszerekről, amelyekkel ezek a szabályok kijátszhatók. „Én eddig legalább tízféle olyan módszert hallottam, amivel ki lehet játszani ezeket a szabályokat, annélkül, hogy annak büntetőjogi vagy egyéb következménye lenne” – fogalmazott. Szerinte ez főleg a kormánypártra érvényes, bár ők ezt tagadják.

Tóth Zoltán szerint egy ismeretlen, de tiszás jelöltnek is nagy esélye lehet a győzelemre.

Ha a 3 milliósra becsült TISZA-tábort rávetítjük a 106 egyéni választókerületre, akkor „nagy esély van, hogy az egyéni választókerületek döntő többségében, tehát akár 80 egyéni választókerületben is győzhet a TISZA”.

Ugyanakkor hozzátette, a Fidesz 2,5 milliós tábora is jelentős, és az országban nem egyenletesen oszlik el sem a 3 millió, sem a 2,5 millió választópolgár, így ők is sok helyen győzhetnek.

Tóth Zoltán azt állítja, aki a legtöbb egyéni kerületet nyeri, az alakíthat kormányt, mivel a kormányzati súly ezekből a körzetekből származik. „Így érthető, hogy egy nagyon nagy esélye van jelen pillanatban már a Tiszának akár egy kétharmados parlamenti többség elérésére is” – jelentette ki.

A szakértő szerint a végeredményt befolyásolhatja, ha a Mi Hazánk és a DK is bejut a parlamentbe, mert az általuk elnyert mandátumok csökkentik a két nagy párt által megszerezhető képviselői helyek számát. Valószínűleg 7-8 mandátumot elérnek, tehát összesen akár 16 mandátumot is le kell vonni a 198-ból.

„Ha két kispárt is bejut az ötszázalékos küszöb fölé, akkor csökken az, hogy bármelyik nagy párt elérje a kétharmadot” – magyarázta.

A választás tisztaságát ellenőrző nemzetközi megfigyelőkről szólva Tóth Zoltán elmondta, a legfontosabb nem a helyszíni jelenlét, hanem a jogi környezet előzetes tanulmányozása. Véleménye szerint ehhez mintegy tízezer oldalnyi joganyagot – alkotmányt, választási és pártfinanszírozási törvényeket, bírósági gyakorlatot – kellene áttanulmányozni. Ezt követően érdemes interjúkat készíteni, bár szerinte Magyarországon „nincsenek független választási szervek, még a Kúria sem az”.

A szakértő szerint a megfigyelőknek az ország választási hagyományaival is tisztában kell lenniük. „Magyarországon ez azért fontos, mert gyakorlatilag 30 éve csalnak a választásokon, és azért jó ezzel tisztában lenni, hogy ott mennyire van kultúrája a választási csalásnak egy adott országban” – mondta.

A szakértő szerint a nemzetközi szervezeteknek, például az EBESZ-nek nincs jogi szankciós lehetősége, az Európai Uniónak pedig egyelőre nincsenek saját megfigyelői. Politikai szankciók lehetnének, de szerinte a felelősségre vonást belföldön kellene elkezdeni. „Ki a felelős azért, hogy lejt a pálya? Ezért a Fidesz a felelős, és nyilván azok az országgyűlési képviselők, akik az ilyen lejt a pálya törvényt megalkották, azoknak személyes politikai felelősséget is kell viselni” – vélekedett.

Arra a felvetésre, hogy az Orbán-rendszer azt csinál, amit akar, a szakértő igennel felelt. „Jelen pillanatban ez egy következmények nélküli ország, de hát ezt látjuk a napi politikai kampány eseményekből is” – zárta gondolatait.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Azért robbant a kőolaj ára, mert az arab termelők már nem tudják hol tárolni
A szakértő szerint mivel a megtermelt olajat a Hormuzi-szorosban uralkodó bizonytalanság miatt nem tudják elszállítani, az arab országok minden lehetséges tározót feltöltöttek olajjal. Azonban emiatt a termelés visszaeshet, ami általában áremelkedéssel jár.


Miközben tankerek vesztegelnek a Hormuzi-szoros bejáratánál, a világpiaci olajár március 9-én reggel hordónként 114-116 dollár fölé is emelkedett, majd a délelőtti órákra 107,5 dolláron stabilizálódott. Ez egyetlen nap alatt 15 százalékos drágulást jelent.

A valódi pánik 8-9 nappal az Irán elleni támadások után tört ki a piacokon. A látszólagos késlekedés oka, hogy a Perzsa-öbölből a termelésüket kivinni nem tudó országok – köztük Irán, Irak, Katar és Szaúd-Arábia – egy ideig szinte zavartalanul folytatták a kitermelést, bízva a szoros gyors újranyitásában

– mondta el Holoda Attila energiaszakértő a Telexnek.

Az átmeneti időben pedig amit csak tudtak, teletöltöttek olajjal: vezetéket, tartályokat és hajókat. Mostanra azonban minden tárolókapacitás megtelt. Ha pedig le kell állítani a további termelést, mert nincs hová tenni az olajat, az tartós kínálati zavart okozhat.

Míg a földgázmezők kitermelése egyszerűbben megszakítható, egy olajmező leállítása technológiai zavarokhoz vezet: a pórusokba víz jut, és több lesz a visszamaradó, nehezen kinyerhető készlet.

Ez a helyzet élesen eltér a 2020 tavaszán tapasztaltaktól, amikor a Covid miatti kereslet-összeomlás vezetett árzuhanáshoz. Most a kereslet élénk, csupán a szállítás akadozik. A nemzetközi tengerhajózási térképek is ezt igazolják: a Hormuzi-szoros mindkét bejáratánál hajók torlódtak fel, miközben megnőtt a forgalom Ausztrália környékén, amely nagy LNG-exportőrként Katar kieső szállításait is pótolhatja.

A lap emlékeztet, hogy

a problémák a legerősebben Ázsiát sújtják, ahol a japán, tajvani, hongkongi és sanghaji tőzsdék is zuhantak. Különösen nehéz helyzetben van Tajvan, amelynek szinte teljes LNG-importja Katarból származik, amire a világ legnagyobb félvezetőgyártójának, a TSMC-nek is égető szüksége van.

Ázsia most akár felárral is venne olajat és földgázt Észak-Afrikából, de az alternatív útvonalak is kockázatosak: vagy meg kell kerülni Afrikát, vagy át kell kelni a Vörös-tengeren, ahol a jemeni húszik rendszeresen támadnak hajókat.

A nyersanyagok mellett a finomított termékek piacán is súlyos zavarok látszanak.

A térségből nem érkezik elég dízel, amelynek ára Rotterdamban közel megduplázódott, de a kerozin és a savanyú nyersolajból készített kénsav piacán is gondok vannak. Ez utóbbi alapanyagot a bányászat és a műtrágyaipar is használja, és mivel veszélyes anyagról van szó, a felhasználók jellemzően alacsony készleteket tartanak.

A szakemberek szerint csak Donald Trump amerikai elnök tudná normalizálni a helyzetet.

A piac abban bízik, hogy az Egyesült Államoknak sem érdeke a magas olajár, mivel az infláció sosem tesz jót a regnáló hatalomnak, ráadásul Trump a kampányában pont az infláció letörését ígérte. A közeledő félidős kongresszusi választások miatt az elnök az őszre már biztosan az árak normalizálódásában érdekelt. Ha végre elhallgatnak a fegyverek, az élelmiszerimportja és a kőolajexportja miatt Irán vélhetően gyorsan megnyitja a szorost - írja a lap saját elemzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Bemutatjuk az új iráni vezért, aki miatt totális pánik tört ki a világgazdaságban
Alig jelentették be, hogy a meggyilkolt Ali Hámenej fia lett Irán új legfőbb vezetője, elszabadult az olajár a világpiacon. De kicsoda Modzstaba Hámenej, és miért retteg ennyire a megválasztásától a piac? Portrénkban ennek jártunk utána.


Az iráni vezetés hétfőn kora reggel jelentette be: a tíz napja meggyilkolt Ali Hámenej ajatollah helyére a fia, az 56 éves Modzstaba Hámenej lép. A bejelentést követő órákban elszabadult az olajár, gyengülésnek indult a forint, zuhanni kezdtek az ázsiai és az európai tőzsdék, Dél-Koreában a kereskedést is fel kellett függeszteni. A G7-ek pénzügyminiszterei hétfőn rendkívüli egyeztetést tartanak a Nemzetközi Energiaügynökség által koordinált stratégiai olajtartalékok közös felszabadításáról.

Úgy tűnik, a piac az iráni háború elhúzódását árazza, ezt a következtetést vonták le abból, hogy Hámenej kerül apja helyére.

A döntés a háborús válság közepette egyszerre üzen folytonosságot, a hatalom körein belüli összezárást és a keményvonalas politika fenntartását – írja a New York Times. A Washington Post is úgy látja, hogy Modzstaba megválasztása megszilárdítja a keményvonalas teokratikus uralmat, és jelzi a Forradalmi Gárda hatalmas befolyását az ország vallási és politikai életére, miközben nyíltan dacol Donald Trump amerikai elnökkel.

Az új legfőbb vezető személyét még Iránon belül is rejtély övezi. Az 56 éves, eddig a nyilvánosság elől nagyrészt rejtőzködő Modzstaba 1969-ben született Meshedben. Neveltetését a síita klérus közegében kapta, a nyolcvanas évek végén rövid ideig szolgált a Forradalmi Gárda kötelékében az irak–iráni háború végső szakaszában. A kilencvenes évektől az iráni vallási és politikai élet központjának számító Kom város szemináriumában tanult, ahol több befolyásos, radikális nézeteiről ismert ajatollah köréhez került közel.

Bár teológiai rangja és ismertsége elmaradt a rendszer legfelsőbb vallási vezetőiétől, az elmúlt két évtizedben apja, a legfőbb vezető hivatalán belül építette ki megkerülhetetlen befolyását.

Elemzők szerint egyfajta „kapuőrként” működött, aki apja nevében felügyelte a hírszerzési, biztonsági és propagandaapparátust, miközben saját, lojális hálózatot épített ki a fiatalabb generációs keményvonalasokból.

Szerepe a 2005-ös és 2009-es elnökválasztások idején került először a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába. A 2005-ös választás után Mehdi Karrubi reformista politikus nyílt levélben vádolta meg azzal, hogy a Forradalmi Gárda és a Baszidzs milícia mozgósításával avatkozott be a választásba Mahmúd Ahmadinezsád javára. A 2009-es, vitatott eredményű választást követő tömegtüntetések idején, a „zöld mozgalom” eseményein pedig már az egyik legismertebb, személyre szóló jelszó neki szólt Teherán utcáin: „Modzstaba, halj meg, és sose legyél legfőbb vezető!”

Sokan őt vádolták a tüntetések leverésének koordinálásával, és neve végérvényesen összeforrt a rendszer elnyomó gépezetével.

Az Egyesült Államok 2019-ben szankciókat vetett ki rá, mondván, apja vezetői feladatai egy részét ráruházta, ő pedig szorosan együttműködött a Forradalmi Gárda Kudsz-erőivel és a belbiztonságért felelős Baszidzs félkatonai szervezettel, hogy „előmozdítsa apja destabilizáló regionális törekvéseit és elnyomó hazai céljait”.

Modzstaba ritkán szólal meg vagy jelenik meg nyilvánosan, de mostantól nemcsak Irán vallási és politikai vezetője, hanem a fegyveres erők főparancsnoka is.

A döntést a 88 vezető síita klerikusból álló Szakértők Gyűlése hozta meg, állítólag már napokkal korábban. Csakhogy a gyűlés tagjai megosztottak voltak abban, hogy a háborús helyzetben bejelentsék-e. Sokan túl veszélyesnek tartották ezt az izraeli fenyegetések miatt.

Az Izraeli Védelmi Erők a bejelentés előtt arra figyelmeztettek, hogy „Izrael továbbra is nyomon követ bármely utódot és bárkit, aki utódot akar kijelölni”, és nem haboznak célba venni a tanácskozáson résztvevőket.

Miközben a testület kedden tanácskozott, Izrael valóban csapást mért egy kumi épületre, ahol a gyűlés hagyományosan az új vezetőről szokott szavazni. Az épület azonban üres volt, a klerikusok biztonsági okokból virtuális ülésen tárgyaltak.

A választás azt jelzi, hogy a felső papság, a nagyhatalmú Iszlám Forradalmi Gárda és befolyásos politikusok, köztük Ali Laridzsáni, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője összezártak a válság idején.

„Modzstaba megválasztása az apjával való folytonosság választása is, és ő a többi jelöltnél felkészültebb arra, hogy gyorsan megszilárdítsa a hatalmat és ellenőrzése alá vonja a rendszert” – mondta Vali R. Nasr, a Johns Hopkins Egyetem Irán-szakértője.

Az iráni kormány közlése szerint a háború kezdete óta az amerikai és izraeli légicsapások nemcsak Ali Hameneit ölték meg, hanem Modzstaba feleségét, anyját és egyik fiát is.

A dinasztikus utódlás ugyanakkor ellentmondásos.

A néhai ajatollah korábban jelezte, hogy nem akarja, hogy fia kövesse, mivel az 1979-es iszlám forradalom éppen az örökletes hatalomgyakorlás ellen jött létre. A mostani döntést a klerikusok azzal indokolták, hogy miután az ajatollahot Amerika és Izrael ölte meg, fia megválasztása az ő örökségének állítana emléket.

„Modzstaba most a legbölcsebb választás, mert behatóan ismeri a biztonsági és katonai apparátusok működtetését és összehangolását. Már eddig is ő volt ezért felelős” – mondta Mehdi Rahmati teheráni elemző a New York Times-nak. A döntés ugyanakkor tovább polarizálhatja a mélyen megosztott társadalmat.

Alan Eyre, aki az Obama-kormány idején az amerikai külügyminisztérium Irán-ügyekért felelős tisztviselője volt, a Washington Post-nak arról beszélt, „eltart majd egy ideig, amíg Modzstaba valódi hatalmat gyakorol és kiépíti a saját hatalmi bázisát”, és szerinte

az új vezető kezdetben „nagy mértékben a Forradalmi Gárda bábja” lesz.

Behnam Ben Taleblu, a Foundation for Defense of Democracies Irán-programjának igazgatója szerint a kinevezés azt mutatja, hogy a rezsim keményedik, ugyanakkor óriási nyomás alatt áll. Modzstaba a háború kezdete óta nem mutatkozott nyilvánosan, és apjának még nem tartottak állami temetést. „A rezsim még küzd – mondta Taleblu –, de fél is.”

A választási folyamat során más jelöltek is felmerültek, köztük a mérsékeltnek tartott Alireza Arafi klerikus és Hasszán Homeini, a forradalom alapítójának unokája.

Egyes elemzők szerint Modzstaba a keményvonalas háttér ellenére akár nyithat is a reformok felé.

„Ha van valaki, aki képes lehet valamiféle enyhülés felé mozdulni az Egyesült Államokkal, az ő – bármely más személy ellenállásba ütközne a hatalmi elittől és a konzervatívoktól. Szándéka, hogy szerkezeti változásokat hozzon” – nyilatkozta Abdolreza Davari, egy Hamenejhez közel álló politikus.

Washington reakciója bizonytalan. Donald Trump elnök egy keddi sajtótájékoztatón azt mondta, a harcok kezdete óta annyi lehetséges iráni vezetőt öltek meg, hogy „hamarosan már senkit sem fogunk ismerni”. Arra a kérdésre, mi lenne a legrosszabb forgatókönyv, így felelt: „Azt hiszem, a legrosszabb az lenne, ha mindezt megcsináljuk, és valaki olyasvalaki veszi át a hatalmat, aki ugyanolyan rossz, mint az előző. Ugye, ez megtörténhet. Nem akarjuk, hogy ez megtörténjen.”

Később az ABC Newsnak arról beszélt, hogy a döntésben neki is szerepet kellene kapnia. „Ha Irán következő legfőbb vezetője nem kapja meg a jóváhagyásunkat, nem marad sokáig hatalmon” – jósolta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: