Ennyi szenvedés van a narancslé mögött
A narancstermesztés kemény fizikai munka, a gyümölcsöt nagyrészt kézzel szedik. A gyümölcsszedők ültetvényről ültetvényre utaznak, hogy az évszaknak megfelelően leszüreteljék a narancsot, a cukornádat, vagy az egyéb mezőgazdasági terményeket. Fizetségük azonban alig elég a tisztességes megélhetéshez.
Ők azok, akiket leginkább sújt a narancslégyártásban érdekelt világvállalatok kegyetlen piaci versenye. Munkájuk fizikailag megterhelő és jogilag kiszolgáltatottak. Soha nem tudják, hogy a következő szezonban is lesz-e munkájuk.
A Tudatos Vásárlók egyesületének munkatársai a brazil Instituto Observatório Social (IOS) kutatási eredményeit összesítették a brazil narancsszektorban található munkakörülményekről.
A teljes cikket a döbbenetes körülményekről ITT OLVASHATJÁTOK.
Állandó bizonytalanság
A brazil ültetvényeken dolgozó munkások vagy vándormunkások, vagy a környező falusi közösségekből jönnek. Többségük alacsony iskolázottságú, sokszor írni-olvasni is nehezen tudó, 30 és 49 év közti férfi.
Az idényszerződések miatt folyamatos nyomás alatt élnek, hogy erejükön felül teljesítsenek. Gyakran eltitkolják egészségi problémáikat, hogy ne tűnjenek gyengének, és ne kockáztassák a szerződésüket. Mivel a szedést teljesítménybérben fizetik, rögtön kiderül, ha valaki gyengébben teljesít.
Fizetések
A munkások általában egy nagy zsákot visznek magukkal, és azzal másznak fel a fáknak döntött létrákra. Amikor a zsák megtelik körülbelül 30 kg naranccsal, lemásznak, és az összeszedett gyümölcsöt úgynevezett „táskákba” öntik. Minden egyes gyümölcsszedőnek megvannak a maga táskái, és ezek tartalma szerint kapja a fizetését.
A São Paulo-i átlagos havi minimálbér, a 78 ezer forint eléréséhez egy munkásnak körülbelül 2000-2400 kiló gyümölcsöt kell leszednie naponta. A munkaszervezők sokszor csalnak a mérésekkel. A megkérdezettek szerint előfordul, hogy nagyobb „táskákat” kapnak, anélkül, hogy plusz pénzt kapnának a plusz tartalomért.
Már 2002 óta népszerűsítik az etikus, környezetileg és társadalmilag tudatos vásárlást, életmódot. A csapat sokféle szakmai háttérrel rendelkezik: közgazdász, mérnök, marketinges, szociológus, jogász, geográfus, antropológus, agrármérnök mindent megtesz azért, hogy a környezeti és társadalmi szempontok minél nagyobb szerephez jussanak a fogyasztás során.
Rendeztek már kiállítást, rendezvénysorozatot, helyi termékek vásárát, pereltünk tudatosan megtévesztő reklámkampányt és segítenek a lelkes elkötelezett tudatos vásárlóknak, gazdálkodóknak összefogni, tapasztalatot cserélni is.
Ha úgy érzitek, ti is hozzá tudnátok tenni a sikerhez egyedi képességeitekkel, tudásotokkal, lépjetek kapcsolatba a Tudatos Vásárlók Egyesületével!
Egyetlen pillanatra sem állhat le a termelés
A hivatalos munkaidő heti 44 óra, és a munkásoknak naponta egy óra ebédszünet jár. A rájuk nehezedő nyomás azonban olyan nagy, hogy rendszeresen kihagyják az ebédszünetet és többet dolgoznak. A szüreti idényben elvárják tőlük, hogy hétvégén is szedjenek, ezzel pedig megfosztják őket a pihenéstől és a regenerálódástól.
Az ültetvényeken nincsenek étkezés céljára kialakított helyiségek, a munkások a földeken vagy az őket szállító buszokban esznek. Ha vannak is ilyen helyiségek, azokat gyakran raktárnak használják, ahol az üres zsákokat és a növényvédő szereket tárolják.
Veszélyes, egészségtelen, embertelen
A teljesítményelvárások miatt a dolgozók szinte bármit bevállalnak, még a veszélyes munkakörülményeket is. A megkérdezett munkások arra panaszkodtak, hogy egyféle méretű létrát kapnak, a narancsfák azonban nem egyforma magasak, és ebből számos baleset származik.
Ha valamelyikük leesik a létráról vagy más baleset éri, inkább azt mondja, nem ütötte meg magát nagyon, hogy folytathassa a munkát, nehogy színleléssel gyanúsítsák és elveszítse az állását. Gyakori a nem megfelelő testhelyzetből következő hátfájás, valamint a kar- és könyökfájás. De előfordul még fejfájás, szemkárosodás az erős napsütés miatt, és bőven vannak megfázásos betegségek is.
A gyári munka sem veszélytelen. A munkások szerint a narancsot feldolgozó gyárépületekben kibírhatatlan a hőség, elégtelen a világítás, és nagy a zaj. Rossz a levegő, mert odabent olajat égetnek, a munkások pedig a szellőzés hiányosságai miatt beszívják a káros gázokat.
A nőknek még rosszabb
A gyárakban és az ültetvényeken nem egyenlő módon kezelik a nőket és a férfiakat. A szakszervezetek szerint a nőkkel előnytelenebb szerződéseket kötnek. Gazdaságilag hátrányosabb helyzetük is hozzájárul ahhoz, hogy a nők gyakran esnek áldozatául fizikai, mentális, illetve szexuális bántalmazásnak.
A szélsőséges munkaórák megakadályozzák őket abban, hogy rendes családi életet éljenek. Főleg a férjezett és gyermekes asszonyok szenvedik meg ezeket a körülményeket.
A tiltakozás tilos
Az ültetvényeken és a gyárakban erős az ellenállás a szakszervezeti tevékenységekkel szemben. Azok a dolgozók, akik részt vesznek, az állásukat kockáztatják. Sőt néha az is elég, ha valakit egy szakszervezeti aktivista társaságában látnak, és az illető máris feketelistára kerül.
Egy szakszervezeti aktivista szerint: „Az ütetvényeken nincs szabadság, a munkások félnek beszélni a helyzetükről.” Elmondta, hogy amikor a szakszervezetisek kimennek egy ültetvényre, a munkások elbújnak, hogy ne lássák őket együtt.
VIDEÓ: A narancslé útja
Az embertelen munkakörülmények ellen, mi narancslé fogyasztók is tehetünk. Sok gyártó már figyel arra, hogy termékeiken feltüntesse, honnan származik az alapanyag és milyen körülmények között készült a termék. Fogyasztói nyomásra mindez általánossá és kötelezővé válhat.
Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!
