SZEMPONT
A Rovatból

Bagdy Emőke: Ki segíthet? Mi magunk!

Hazánk egyik legismertebb pszichológusával beszélgettünk pszichológiáról, hivatásról, és a magyar lélekről.

Link másolása

A tavalyi év során megkapta a Köztársasági Érdemrendet, majd ezt követte a Prima Primissima-díj. Milyen érzéssel töltik el ezek az elismerések?

- Mindkettő nagy megtiszteltetés volt. Boldoggá tett, mert arra válasz a két kitüntetés, ami az életem értelme. A pszichológiát olyan emberszolgáló tudománynak tartom, amely akkor teljesíti be a küldetését, ha eljut az emberi szívekbe és agyakba. Ha tudjuk, hogy hogyan lesz az életünk jobb azáltal, ha elég sok ismeretünk van a lelkünk működéséről, amit átvihetünk az élet gyakorlatába. A mai világban túl nehéz problémákkal kell viaskodnunk és magunkra vagyunk hagyva. Közös kérdésünk: ki segíthet rajtam? Nagy lelki esemény a rádöbbenés: mi magunk vagyunk erre képesek. A két kitüntetés nekem is egy támogatás, elismerés, megerősítés, hogy a törekvéseim működnek. Elérnek a szívekhez. Az eredményt nem én csinálom, én csak kimozdítom, és megszülethet a belátás: mindenki hordoz magában saját erőt a megküzdéshez.

Névjegy:

Prof. Dr. Bagdy Emőke, pszichológus, egyetemi tanár

Született: 1941. augusztus 18.

1968-ban diplomázott az ELTE BTK pszichológia szakán. Később a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen klinikus szakpszichológus (1982), szupervízor (1996), pszichoterapeuta (2001) végzettséget szerzett. 1982-ben lett a pszichológiai tudományok kandidátusa, 1995-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen pedig habilitált doktora.

Több száz tanulmányt írt, sok könyvet írt vagy szerkesztett, 1200-1300 előadást tartott, számos ismeretterjesztő írást jelentetett meg. Főbb kutatási területei: relaxációs eljárások, dramatikus pszichoterápiás módszerek, valamint a hivatásszemélyiség fejlesztésére irányuló módszerek kimunkálása, párkapcsolati dinamika és a stressz-kezelő módszerek hatékonysága.

Mégis miben áll az erő, amit a pszichológia életre hív?

- Gyakran mondom, hogy a pszichológia a reménység tudománya. Szinte minden emberi helyzetre érvényes, hogy nincs végzetes és nincs végleges. Az egészségpszichológia tudományos bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy a reménység ápolása, megőrzése egészségvédő, gyógyulást elősegítő, olyanfajta erő az emberben, ami lelki izomzat. Mert a hit alkotja a lélekben a csontvázat, az erőt, ez az alapépítmény. Mindaz, amit gondolunk erről a világról, a meggyőződéseink, hiteink, értékeink olyan szilárd vázat alkotnak, mint a csontvázunk, ami megtartja a testünket. A reménység az a fürge izomzat, ami ráépül a hitünkre, hogy a terheinket tudjuk vinni, a feladatainkat el tudjuk vállalni és meg tudjuk valósítani. És van még egy, ami ezt az egészet dinamizálja, mozgatja: ez a szeretet. A szeretet működteti a csontvázat és azt az izomzatot, ami igazán élővé teszi ezt az emberi „lelki lényt”. Ez az, ami a legpozitívabb, mert ameddig van szeretet, addig valójában minden van. A szeretet pedig „soha el nem fogy”.

A praktizálás mellett rengeteg előadást is vállal, miért tartja ezt fontosnak?

- Nagyon mélyen hiszek abban, amit mondok, felelősséget tudok vállalni érte. Ez az üzenet valószínűleg átmegy, ennek van ereje. Mivégre volna egy élet tudása, ha nem osztanám meg másokkal? Azért van, hogy közös érték legyen. Ne csak szólam, mint az egész életen át tartó tanulás követelménye, műveljük folytonosan és mindannyian. Pszichológiából nagyon keveset tudunk. Van mit pótolni. Nekem is vannak persze korlátaim, de amit el tudok mondani, az tanítás, tudományos ismeretterjesztés. Mindegy, hogy ez egy személyes beszélgetés során történik, vagy ezer embernek tartok előadást, érzem, hogy ez szükséges, nagy iránta az igény. Ezért van értelme a szakmai kincsek megosztásának, van értelme az életemnek.

_DSC2125

Változik az az évek múlásával, hogy a saját életében és életművében mit tart fontosnak?

- Ez a kérdés kicsit zavarba hoz, mert én hajlom arra, hogy magát a szolgáló életemet tartsam fontosnak. Teszem a dolgom, egyiket a másik után, nem mérlegelek, mert ha nekem feladatom, akkor fontos. Az ember szeretne nyomot hagyni a világban, ez mindannyiunkra igaz. De idővel be kell látni, hogy olyanok vagyunk mint a porszem az idő homokjában, elfúj minket a szél. Ötven év múlva a nevemre sem fog senki emlékezni. De ez nem baj. Elég, ha én tudom,hogy ezt a világot a magam szerény eszközeivel építhettem. A munkáim mind-mind építőkövek, eredmények, aminek sokan veszik a hasznát. Ilyen a lényem, a személyiségem.Vonzom a feladatokat és azok meg is keresnek, megtalálnak, bevonnak és én a tőlem telhető módon, többnyire lelkesen teszem a dolgom.

Így jött a tehetséggondozás is?

- Úgy csöppentem bele a tehetséggondozásba is, hogy soha nem gondoltam volna, valaha ezzel is foglalkozom. Előzménye, hogy sokszor elmondtam az előadásaimban, mi a bajom a tehetséggondozással. Nem bánunk jól a tehetségeinkkel. Nem versenyistállót kell csinálni, ahol kihajtom a versenyzőből, ami benne van, aztán akármi történik vele, nincs tovább. Fiatal, nagyon tehetséges emberek jöttek a rendelőbe úgy, hogy beletörtek valamibe, kudarcoltak és kétségbeestek. Vagy az elvárások mértéke vagy az önbizalomhiány tette bénulttá, gátolttá, tehetetlenné őket. Konkrétan is volt olyan, akinek lebénult a keze, amivel a vonót kellett fognia, pedig már-már hegedűvirtuóz volt tizenéves korában. Másnál a fellépés dermesztő rémülete okozott pánikot. Ezek által megbicsaklanak az ígéretes sorsok. Sokan kértek tőlem az ilyen helyzetekre gyors segítséget, és sajnáltam, hogy nem tudtam segíteni a dolgot valami receptszerű megoldás kínálatával. Csak azt mondhattam, amiben hiszek: gondozni kell a bajt, támogatni kell a személyiség-erőket, lelki segítségre van szükség. Az a szerencse, hogy mindig találok olyan kollégákat, akik egyetértenek velem és együtt tudunk tervezni, szervezni, tanítani, lelkesedni. Kétségtelen, hogy a húzóerő én vagyok. Így kezdtük el azt a kutatást, amely ellenőrizte, vajon tényleg igaz-e hogy a tehetség áldásával sok plusz lelki teher is együtt jár? Lehet-e segíteni a tehetséges fiatalokat, hogy boldogok is lehessenek, ne csak mi örüljünk nekik.

Mire jutottak?

- A munkatársaimmal bebizonyítottuk, hogy valóban igen sokféle problémával küzdenek a tehetséges fiatalok. A vizsgált száz gyermek problémáiban jellegzetes sűrűsödő mintázatokat találtunk, mintegy típusok rajzolódtak ki. Ilyen problématípus pl. a zárkózottság-gátoltság, a motivációs gyengeség, mely útkereső, bizonytalan, önbizalomhiányos állapotot tart fenn, ilyen a perfekcionista szenvedő önelégületlenség, de nagyon jó küzdőképességgel rendelkező ifjakat (rezilienseket) is találtunk. Ezeknek az eredményeknek köszönhetően pedig ki tudtuk építeni azt a védőhálót, ami fejlesztőpszichológusok és fejlesztőtanárok segítségével segít ezeknek a tehetségeknek minél kisebb szenvedésfokon és minél eredményesebben kibontakozni a maguk területén. Az, hogy tehetséges valaki, annak mi vagyunk a haszonélvezői. Akkor segítsük elő azt is, hogy a tehetség legyen eléggé kiegyensúlyozott, harmonikus ember! Ha mi nem tudjuk elősegíteni, hogy boldogok legyenek, akkor önző haszonélvezők vagyunk.

_DSC2123

A magyar lélekről:

"Talán az európai nemzetek között nincs még egy olyan, amelyet ekkora egyéni és közösségi szabadságvágy jellemezne, mint a miénket. Szabadnak lenni annyit jelent, mint valamitől megszabadulni és valamire szabaddá válni. Ám a magyar nép történelmét éppen az jellemezte, hogy mindig valakik megszálltak. Történelmileg traumatizált nemzet vagyunk. Erre az abszolút „koronát” a a nemzettestet megcsonkító Trianon tette fel. Szerencsére reziliens módon túléltük. Ha egy nemzetet veszteség ér, éppúgy el kell gyászolnia, mint ahogy a halottainkat elgyászoljuk, különben szó szerint belebetegszünk, testi-lelki bajok támadnak.

Trianont mi nem gyászoltuk el soha, mert tilos volt a gyász. De ugyanígy a holokauszt, a Don-kanyar, a nemzetirtás áldozatai sem gyászolhattak igazán. Újra és újra olyan helyzetekbe kerültünk, ahol nem gyászolhattunk. A lenyelt tehetetlenség haragja „magát az embert harapja”, mint József Attila mondta. 1956 után kivégeztek fiatalokat, megvárták, hogy nagykorúak legyenek és akkor ítélték halálra őket, és sok más szadista történésről beszélhetünk. Bűnhődött ezért itt valaki, hogy ellenünk mindezt elkövették? A történelmi igazságtétel elmaradása is rendkívüli módon megterhelte a lelkeket.

Klinikai praxisomból tudom, hogy még ma sem történik meg ezeknek a dolgoknak a nyílt kimondása, pedig a szólásszabadság idején élünk. A magyar lélekről kérdez. Mit mondjak még? Tele vagyunk elfojtásokkal, elhallgatásokkal, veszteségérzésekkel, és nagy a biztonsághiány. A hit csontváza rogyadozik, petyhüdtté vált a reménység izomzata. Csak egy maradt meg: a szeretet, „ami soha el nem fogy”.

Miért nem merünk élni a szabadságunkkal?

- Nagyon sok oka van, de még mindig működik egy – talán archaikus - beidegzett félelem, hogy a saját vélemény kimondása veszélyes az emberi kapcsolatainkra nézve. Világméretű a bizalomvesztés, a bank-világcsőd mögött is egymást átverések játszmái rejlenek. Akkor kiben-miben bízzék ma egy ember? Nincs vitakultúra, nem a gondolatok másságát kritizáljuk, hanem magát a másként gondolkodó embert utasítjuk el, sokszor gyűlölettel. Pszichológiailag kiműveletlen, egymást nem tisztelő, éretlen személyiségű, primitív, együttműködés helyett vetélkedő lények lettünk, javak szerzésének ösztöne fertőzte meg a világot. Nem érett még meg rá ez a világ, hogy szabadon beszélhessünk bizonyos dolgokról. Talán ezt a szabadságunkat kéne kivívnunk. Minden szabadságvesztés depressziót okoz, mint ahogy minden veszteség is ide vezet. Mi privát és közösségi szinten is ilyen „vesztesek” vagyunk. A történelmünkre visszatekintve már nem is mertük igazán izmosítani a reménység erőit. Mert ha a reménység erőivel próbálunk felállni és kapunk egy újabb pofont, akkor előáll a „tanult tehetetlenség” állapota, amit a depresszió keletkezési magyarázataként Seligman nevű amerikai kutató írt le (Seligman ketrecbe zárt kutyákra mért kisebb áramütéseket, és mivel nem tudtak elmenekülni, egy idő után leültek a ketrecben és akkor sem mozdultak, amikor a ketreceket kinyitották).

Mindez hogyan mutatkozik meg?

- Olyan módon vagyunk egymással kíméletlenek, nyersek és agresszívek, hogy az etikett alapszabályait is felrúgjuk. A másik az elfutás, amit látunk is. Sokan menekülnek el ebből az országból. Nem azért, mert nem szeretik a nemzetet, nem azért, mert nem érzik magukat magyarnak, csak mert boldogulni akarnak. Ráadásul olyan impulzusokat kaptunk az elmúlt évtizedekben a világgazdasági csőd következtében, amiknek társadalmi méretű megbetegítő hatásuk van, mint például a munkanélküliség. Van egy gyanakvásteli, általános projekciós hajlam,a bűnbakkeresés. Ki a felelős? Állandó az egymásra mutogatás.

konyv

Mi lenne a megoldás?

- Ha megoldásra törekszünk, attól messze vagyunk. Elég lenne a helyzetek emberhez méltó kezelésének megtanulása és művelése, ne sebezzük agyon egymást. Ha mindannyian megtennénk azt, amit a saját sorsunkért tenni tudunk, hiszen „egész világ nem a mi birtokunk”, ha személyes elkötelezettséggel és felelősségvállalással tennénk, amire magunkért és kis világunkért képesek vagyunk, akkor máris messzebbre jutnánk. Hiányzik azonban az össztársadalmi szocializáltság, hogy vedd kezedbe a sorsod, légy felelős önmagadért, az egészségedért, és csak akkor reklamálj, ha te már megtettél mindent és még mindig nem jött össze! Ha mindenki a saját háza táján, a saját családjában, a saját személyiségében megtenné, ami az ő dolga, akkor előbbre tartanánk. Felső kormányzati intézkedésre várunk, a „honatyákra” mutogatunk, tegye meg más, amit nekünk kellene. Mindhiába vagyunk talentumosak, az a tehetség, ami bennünk van, nem tud kibontakozni, mert agyon-frusztráltak vagyunk, mint a depresszió-kísérlet állatai. Azt is tesszük. Azt mondjuk: „úgyse fog menni”. A magyar népesség elvárásai magasak, de a közösségiség érzése nagyon károsodott. Európa legindividualistább nemzete lettünk. Pedig ember nem tud ember nélkül megélni, egymásra vagyunk utalva, ez alaptörvény. Az individualizmus hamis bálványát kéne lerombolnunk, mert nem attól valósítom meg önmagam és leszek valaki, hogy a másik vállára állok és összetöröm, hanem egymást segítve juthatnánk sokkal magasabbra. Az együttműködés elvét kellene megerősíteni, és ahogy én látom, a családi életben, a társadalomban, ez mindenhol probléma. Szóval amíg élek, biztosan lesz tennivalóm. A pszichológia ugyanis sokat segíthetne, ha nagyobb lenne a becsülete, de a mi szakmánk persona non grata. Hatalmas az érdeklődés iránta, ennek ellenére az igazán hozzáértőkkel rosszul bánik a mi világunk. Viszont, minden ember keresi a problémamegoldás, sőt gyógyulás útjait, ezt nyílván Ön is látja.

Az öngyógyításban hisz?

- Minden ember bizonyos értelemben öngyógyít, csak nem tudja, hogy hogyan csinálja. Ha megvágod az ujjad, a szervezeted tudja, hogy mit kell tennie. A mélytudásod sokkal okosabb, mint a tudatos tudatod, csak erre ráteszed az aggodalmakat, és akkor elgennyesedik a sebed. Van öngyógyítás, de pszichológiai tudás kell hozzá. Önismeret és azoknak az eszközöknek a tudatos felhasználása, amiről a tudomány bizonyította, hogy gyógyítanak. Az, hogy van valakink, aki számára fontosak vagyunk, óriási érték. Van kiért-miért élnünk. Azt viszont nem tudjuk, hogyan kell segíteni. Ha segíteni akarsz valakin, egyet kell tenned: kérdezz, aztán valóban hallgasd meg! Hallgass, hogy kinyithassa a lelkét. Hét százalékot értünk meg szavakból, harmincnyolc százalékot az érzelmi agy olvas le a hangszínből, dallamból, intonációból, ötvenöt százalékot a jelentésben, az üzenet megértésében pedig a nem verbális kommunikáció adja. Ehhez képest mi állandóan a szavakon lovagolunk, és azt hisszük, hogy ezzel üzenünk, miközben 93 százalékban az érzelmi agyunk olvassa le a jelentést. Nagyon sokat kellene tanulnunk kommunikációból is! Ehhez azonban őszinte érdeklődésre volna szükség egymás iránt.

Hogyan látja az utánpótlás helyzetét a magyar pszichológusok között?

"Nehéz helyzetben vagyunk, de reménykedünk, hogy a kormány hamarosan mellénk áll, ugyanis sok más szakmával ellentétben a pszichológusoknak nincs érdekvédelme. Ezt a szakmát semmilyen törvény nem szabályozza. Gyakorlatilag „nem létezünk”, nincs definiálva, ki a pszichológus és ki nem az. Tehát bárki lehet büntetlenül „pszicho” szakember, ha annak adja ki magát. Elmebetegek hirdethetik magukról, hogy gyógyítanak, bármiféle következmény nélkül. Megtévesztik az embereket, miközben óriási szükség van a lelki segítségnyújtásra. Az egészségügy is mostohán bánik velünk, nincsenek álláshelyek. Az orvosi kamarában is úgy szerepelhet a tízezer pszichológus közül alig ezer klinikai szakpszichológus, mint „egyéb, nem orvos”. A többi pszichológusnak még ennyi sem jut.

A Kamara érdekvédelmi segítsége révén az orvosok kaptak fizetésemelést, ágy melletti pótlékot, sokféle kedvezményt, mi csak befizetjük a kamarai tagságot, a mi érdekeinknek nincs hatékony képviselete. Nagyon hátrányos a sok ezer szakember helyzete. Nincs álláshely, kénytelen privát praxist folytatni. Pedig a pszichológus lenne a legboldogabb, ha nem kellene privát dolgoznia a megélhetése érdekében. Kinek jó ez a helyzet? A sarlatánok büntetlenül virulnak, nem ellenőrizhető a „lelki beavatkozás”, mert ahhoz „bárki érthet.” Hiába tudjuk, hogy mekkora szükség volna a szakszerű munkánkra, ebben a helyzetben megrekedtünk.

A második világháborúban a katonák között volt egy szállóige: a helyzet reménytelen, de nem súlyos. Én ezt úgy fogalmazom át: a helyzet reményteli, de súlyos. Mégis biztos vagyok benne, hogy megérett rá az idő és lesz Kamaránk, lesz a magyar népességnek védelme a sarlatánokkal szemben, lesz szabályozás és rend. Magam ezért mindent kész vagyok megtenni, hogy elősegítsem.

Ha lenne egy gondolat, amire szeretné, hogy minden hallgatója, diákja emlékezzen, mi volna az?"

- Pszichológusnak lenni hivatás és sors, ezt felelősséggel vállald, és ha vállalod, akkor tudd, hogy a hivatásodnak adtad az életed.

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Magyar Péter erősödésével kezd olyan hangulat kialakulni, hogy az EP választás is kudarccá válhat a Fidesz számára
A Fidesz számára a tét, hogy továbbra is a nemzet pártjaként tüntethesse fel magát. Ha túl gyengén szerepel és trendfordítónak látszódhat az eredmény, az erőforrások is megindulhatnak Magyar Péter irányába.

Link másolása

Magyar Péter túl van a századik településen, mindenhol tömeg várja, minden beszédét élőben közvetíti a Facebookon, és az országos problémák mellett mindenhol helyi aktualitásokról is beszél. Semmiből épített pártot hetek alatt, amire a Závecz Research legutóbbi mérése szerint másfélmillióan szavaznának, és a 40 éven aluliak körében a legnépszerűbbé vált. Még úgy is, hogy továbbra is egyszemélyes show-nak tűnik, amit Magyar Péter csinál.

Közben Orbán Viktor szinte titokban kampányol, válogatott közönség előtt, ahol azt is mindig elmondja, nem is céljuk meggyőzni sem a másik oldalon állókat, sem a bizonytalanokat, szerinte a „fényes győzelemhez” elég, ha a „sajátjaikat” elviszik szavazni. Egyetlen témára fűzte fel a kampányát: a háborúra.

A Partizán által szervezett pénteki EP-vitára sem Magyar Péter, sem a Fidesz listavezetője, Deustch Tamás nem ment el. Pedig a Závecz mérése szerint toronymagasan ez a két erő a választás esélyese: a biztos szavazók körében a Fidesz-KDNP 39, a Tisza Párt már 26, míg a DK-MSZP-Párbeszéd pedig 17 százalékon áll. Igaz, a választásokig még van három hét. Az aktuális helyzetről beszélgettünk Somogyi Zoltánnal, a Political Capital alapítójával.

– Úgy tűnik, Magyar Péter mára eltüntette az összes kis pártot úgy, ahogy van. Meddig tarthat ez a menetelés?

– Várjuk meg azért a választási eredményeket, nincs már olyan messze a június 9-e. Persze, Rákosi Mátyás szavaival élve a politikában a határ a csillagos ég, tehát a plafon lehet bárhol. Még nem tudjuk azt, hogy milyen dinamikával, mekkora lendülettel rendelkezik, illetve közben a Fidesz és az ellenzéki erők mennyire gyengülnek Magyar Péter működése mellett.

Klasszikusan az a helyzet van, amikor komoly meglepetések érhetik a választót és a politikusokat a június 9-i választási éjszakán.

Ami egyébként abból a szempontból is érdekes, hogy kezd egy olyan hangulat lenni, mintha országgyűlési választási kampányban lennénk. Ha ez így van, az azt jelenti, hogy az átlagosnál magasabb választási részvételre lehet számítani. Ha magasabb választási részvételre lehet számítani, akkor a bejutási küszöbön imbolygó, illetve kisebb pártokat még ez is lehúzza, hiszen ahhoz, hogy magas választási részvétel mellett valaki jól szerepeljen, sok szavazat kell az ország különböző pontjairól. Ha azt nézzük, hogy mely pártok tudtak országos szinten, mindenütt listát állítani, akkor erre csak a Fidesz, a DK, és a Mi Hazánk volt képes. Ez szintén abba az irányba mutat, hogy jó néhány eddig a parlamentben lévő ismert pártnak van esélye, hogy kiessen.

Ez az egyik dolog. A másik, hogy

Magyar Péterrel még nagyon sok minden történhet, mert amit korábban is mondtam, ahogy intézményesülten a belpolitika részévé válik bárki, úgy már kap olyan támadásokat, amelyeket nehezebb megmagyarázni és a földre húzza vissza őt.

Egy példa: Karácsony Gergely megtámadta az egyik jelöltjével kapcsolatban. Az ilyenek az egész Magyar Péter-jelenséget gyengíthetik. Amíg Magyar Péternek csak önmagáért kell jót állnia, addig ez a megváltást váró hangulat, hogy végre valaki valamit csinál ellenzéki pozícióból, az tudja őt előre vinni, de abban a pillanatban, hogy már a listáján lévő összes politikusért, másokért is felelősséget kell vállalnia, minden ilyen ügy veszélyes lehet az ő megítélése szempontjából. A politikában pedig teljesen más az időszámítás, mint a hétköznapjaink emberi időszámításai, pár percnyi történés is megfordíthat folyamatokat. Kampányban pedig még inkább így van.

Ráadásul fontos választás ez a Fidesz szempontjából annyiban, hogy semmiképpen sem örülnének neki, ha trendfordítónak jelenthetné ki bárki is ezt a választást, azaz mondjuk annyira sok szavazatot veszítene a kormánypárt, hogy kialakulna egy érzés egy évtized után a Fidesz meggyengüléséről.

Ezt a Fidesz el akarja kerülni. Eddig az volt a terve, hogy az EP-választáson majd jól teljesít, az összes többi meg kevésbé lesz érdekes. Most meg azt lehet érezni, hogy a kezd olyan hangulat kialakulni, hogy az EP választás is kudarccá válhat a Fidesz számára.

– Ha a Fidesz szempontjából egy relatív gyenge választási eredmény születik, akkor az beindíthat-e lélektanilag egy olyan dominó effektust, hogy az abból kialakuló hangulat gyengíti tovább a Fideszt?

– Az egy kicsit ennél bonyolultabb. A Fidesz csak nagyon erős országos eredményt tud elviselni, mert a saját magára vonatkozó mondása az, hogy ő a nemzeti párt, és mindenki más félreérti vagy éppen nem képviseli a nemzetet. És ez még a jóindulatú megközelítés a Fidesz oldaláról, mert általában azt is szokták mondani, hogy nem tagja a nemzetnek, vagy nem nemzeti érdeket képvisel.

Igen nehéz lenne ezt az identitást tovább építeni akkor, ha a nemzeti politikát folytató párt nem közelíti meg az 50 százalékos eredményt egy országos választáson.

Mert akkor milyen alapon mondja? És ez a fajta identitásgyengülés hozhat egy erőteljes, hosszabb távú népszerűségcsökkenést a Fidesz számára. Persze mindig ott lesz a lehetőség, hogy változtasson a politikáján, ha van képessége erre, meg akarat, szándék és megfelelő dinamikával reagál mondjuk a választási eredményekre.

– A választásokig még van egy hónap. Az szokott lenni, hogy az igazi nagy és romboló erejű tölteteket a hajrában lövik ki. Számíthatunk arra, hogy a Fidesznél is lapulhat, vagy befújhat egy kormánypárti médiumhoz egy olyan dossziét a szél, amivel a végén akarják jelentősen módosítani az eredményeket?

– Igen, de azt mindig fel kell építeni. Ha valamivel elő akarnak jönni, akkor ezt ezekben a napokban fogják megtenni, mert azért egy ügy felépítésére kell jó néhány hét, hogy az úgy beépüljön, hogy egyáltalán a választók meghallják.

– A Fidesz azt mondja, hogy ami Magyar Péter körül történik, az csak az ellenzéken belüli pozícióharc, a Fideszre nézve nem veszélyes. Azonban nem az látszik a Fidesz viselkedésén, mintha nem úgy érzékelné, hogy közvetlenül az ő bázisuk is veszélyben lehet.

– Az, hogy mit mondanak kifelé, egy dolog. Mi lenne, ha egy párt elkezdené mondani, hogy jaj, nagy veszélyben vagyunk, jaj, jaj... akkor ki gyűjtene neki ajánlásokat? Mindenkinek azt kell mondani, hogy minden rendben van, csináljuk, dolgozzunk. Aztán persze a házon belül meg néznek ki a fejükből,

amikor 15 ezer ember elmegy Debrecenbe tüntetni, és ott a magyar zászlók alatt, egy piros-fehér-zöldre festett platón álló szónoknak a Fidesszel szemben az az állítása, hogy nem képviseli a magyar embereket.

Már rögtön az is probléma, hogy hogyan kerül Debrecenbe 15 ezer ember egy ellenzéki tüntetésre? Ezt egyébként az ellenzéki politikusok is nézik, akik tíz éve magyarázzák, hogy ilyen nem történhet meg, mert nem lehet vidékre menni. De ennél érdekesebb a Fidesz esete, mert utána, a következő hetekben az a 15 ezer ember, aki kiment a tüntetésre, ezt fogja mesélni a többi debreceninek, amikor elmegy a boltba, vagy a szomszédoknak, a fodrászának, hogy ő ott volt.

Így lehet egy hangulatot teljesen átállítani a másik oldalra.

Eddig a felállás hasonló volt a Horthy-rendszerhez. Akkor teljesen tudatosan, a Bethlen-Peyer paktummal ráadásul le is papírozva az volt a helyzet, hogy a főváros lehet ellenzéki, de a vidéknek kormánypártinak kell lennie, és ezt az ellenzéknek is el kell fogadnia. Most azt látja a Fidesz, hogy az ő területükre tévedt valaki, vidéken szónokol komoly befogadó közönséggel, eredményesen. Ez új helyzet.

– Elég sok olyan kis pártnak sikerült összegyűjtenie a húszezer ajánlást és ezáltal listát állítania, amelyeket viszont csak egy százalék körüli eredményre mérnek. Viszont ezek a szavazatok valószínűleg el fognak veszni. Ha pedig elvesznek, akkor néhány százaléknyi ellenzékre leadott szavazat eltűnik, ami a Fidesznek javára torzíthatja a végeredményt.

– Annyira nem gondolom ezt jelentősnek, én ezt egy picit máshogy látom amúgy. Ezekben a leszakadó pártokban is számos olyan szavazó lesz, aki egyébként a Fideszre szavazna, ha nem az adott kispártra szavaz. Tehát ezek azért annyira nem lesznek jelentősek. De amikor egy 4 százalék körüli párt hullik ki a versenyből, az mindig nagy probléma, és ilyet látunk azért többet is. Az egy fontos kérdés lesz, hogy egy ilyen erő öt százalék fölé megy, vagy öt alá. De azt se tudjuk, hogy melyik lesz az a politikai erő. Ha a másodlagos szavazói hajlandóságot nézzük, mondjuk hadd legyek udvariatlan két párttal: egy Momentum-szavazó, meg egy Mi Hazánk-szavazó prefernciája teljesen más. Ha ezeket mind összevetjük, akkor ott is valamennyire kiegyenlítődik a jobboldali-baloldali arány, vagy a Fidesz nem Fidesz arány. Tehát még ezt sem tartom olyan mértékben torzító hatásúnak, hogy azt lehessen mondani, hogy adott esetben a Fidesznek lehet akkora szerencséje, hogy a megítéléséhez képest, tehát ami szavazatot valójában kap, ahhoz képest a mandátum száma sokkal jobb legyen. Én ezt nem tartom most egy fajsúlyos kérdésnek.

Az igazán fajsúlyos kérdés az, hogy az európai parlamenti választáson hány százalékot kap a Fidesz.

Fajsúlyos kérdés még, hogy Budapesten hogyan szerepel a kormánypárt jelöltje, illetve hogyan alakul a választás összképe az ellenzék számára. És persze az, hogy Magyar Péter politikai mozgalma hogyan szerepel ténylegesen, és adott esetben akár csak átmenetileg, de kiket lök ki politikai pozíciókból.

– Az tűnik biztosnak, hogy az ellenzéki térfélen a DK-féle koalíció és a Tisza párt állva marad. Mi lesz itt az országgyűlési választásokig?

– Van még nem egész két év addig, valószínűleg nagyon erős pozícióharc jön ezután. Hadd mondjak erre egy leegyszerűsített modellt – és tényleg csak a modell miatt mondom ezt. Ha ezt az elméleti modellt magunk elé tesszük, és azt mondjuk, hogy Magyarországon egy olyan választási rendszer van, ami a győztest támogatja, ami azt jelenti, hogy

a parlamentben az szerez abszolút többséget magának, sőt valószínűleg kétharmadot, aki az egyéni körzetekben a legnagyobb erővel elhozza a szavazatokat.

Ha ebből a választási rendszerből indulunk ki, akkor nagyon egyszerű a helyzet. Legyen elméletileg 40, 30, 30, a három párt támogatottságának aránya, és a 40-et adjuk a Fidesznek, ez reális elméleti modell lehet. 30-at meg a Tisza-körüli mozgalomnak, 30-at a baloldalnak.

Mennyire bonyolult egy ilyen esetben valamelyiknek a 30-asok közül 40-né változni, és a 40-est lehúzni 30-ra?

Emiatt aggódik a Fidesz is.

– Kérdés, hogy van-e valamelyik harmincasnak erőforrása ehhez...

– Az erőforrások elkezdenek előbújni, amikor látható az alternatíva. Eddig azért nem volt olyan nagy erőforrás, mert nem volt alternatíva. Sőt, mondok mást is. Néhány tízmillió forint belement Magyar Péter kampányába, de annál nem sokkal több. És már ott van, ahol a többiek, sőt. Komolyan vehető szereplővé nőtte ki magát. Mennyi pénz kell akkor a politikához? Nem tudhatjuk. A Fidesz olyan szempontból a legrosszabbul áll, hogy a legrosszabb terméket kell eladni, mert az, amit a kormányzati tevékenységnek gondolunk az az nagyon-nagyon rossz teljesítmény. De mindezt propagandával társítják, tehát az adófizetők pénzéből reklámozzák napi félmilliárd forintért, így pedig mindent el lehet adni, ideig-óráig.

Ha valaki kihúzná a propagandát a kormányzat alól, akkor biztos, hogy beesne a támogatottsága egy sokkal alacsonyabb százalékba. Megszűnik a propaganda, egy pillanat alatt megszűnik az az érzés, hogy valami nagyon nagy erőcsoportosulás van a kormánypártok körül és ők vannak egyedül a terepen.

Ezt sosem tudhatjuk, hogy ki, mikor, hogyan húzza ki a propaganda eszközeit. Ráadásul egy olyan harcossal áll szemben most a propaganda, amelyik eddig a propaganda ellene irányított energiáit meg tudta fordítani, és abból is tudott táplálkozni. Még a vele kapcsolatos támadásokra is kitér, és azokat így visszafordítja.

Magyar Péter az őt lejárató propagandaplakát előtt pózol (forrás: Facebook, Magyar Péter

Kirakják a nadrágszíjat Debrecenben, és rögtön elmondja, hogy a nadrágszíj politikát a Fidesz képviseli, mert nincsen pénz a gazdaságban. Ezeket nagyon ügyesen csinálja. Tehát azt mondom, hogy ez sem olyan egyszerű, hogy az egyik oldalon van a hatalmas pénz, és akkor csak ők nyerhetik a választásokat. A hatalmas pénz arra jó, hogy fenntartson valamilyen képzetet, és ha az a képzet rossz, akkor ugyanolyan erővel fenntart egy rossz képzetet a propaganda eszközeivel, meg pénzeivel. Szerencsére a politikában nem csak kizárólag a pénz számít. Olyan szempontból igen, hogy a gazdasági helyzet alapvetően nagyon meghatározó tud lenni. Viszont jelen pillanatban nincsen olyan gazdasági helyzet, ami a Fidesznek kedvezne.

– Sokan azt mondják, hogy olyan a gazdasági helyzet, hogy talán még nagyobb nem megszorítások várhatók a választás után, mint ami a 2022-ben volt, azaz ilyen szempontból még rosszabb helyzetbe kerülhet a kormánypárt.

– Közvetlenül az önkormányzat és európai parlamenti választás után lehet, hogy lesz némi kiigazítás. De azt gondolom, hogy amikor jönnek az országgyűlési választások, akkor mindig rendelkezésre áll a pénznyomda, és akkor hirtelen egy kicsit jobb létet teremtenek. Nem akarok ezzel kapcsolatosan tippelni, csak az előző választáson ezt láttam. Azt láttam, hogy

tudatosan úgy osztottak ki több ezer milliárd forintot, hogy tudták, hogy a végén vissza kell, hogy vegyék az emberektől.

Ennek lett az az eredménye az az infláció, ami Európában a legnagyobb mértékű volt, azaz gyakorlatilag minden magyartól azáltal, hogy elinflálták a pénzüket, vissza is vették azt a pénzt, amit a választások előtt kiosztottak.

– Magyar Péter is belement abba a huzavonába, hogy hol, kikkel és milyen feltételekkel hajlandó vitázni. Nem ment el a Partizánba, csak feltételekkel menne el az egyébként általa követelt vitára az állami televízióba. Ez azért is érdekes, mert Puzsérral való háromórás beszélgetéséből kiderült, hogy képes nagyon koncentráltan és nagyon magas színvonalon vitatkozni úgy, hogy ráadásul még számadatok is vannak a fejében, tehát nem a levegőbe beszél. Akkor mire szolgál ez a lebegtetés?

– Neki valószínűleg az egyetlen értelmes vita Orbán Viktorral lenne, aki viszont nem ül le vele vitatkozni.

Trump a republikánusoknál úgy nőtte ki magát, hogy az eddig megszokott hagyományokkal ellentétben semmilyen republikánus előválasztási kihívójával nem ült le vitatkozni.

Ez a probléma messzebbre vezet. Persze van egy olyan demokratikus elvárás, hogy kell, hogy legyen vita, de amíg a választókban valakik nem építik fel tudatosan azt, hogy ciki és szégyen, ha valaki nem áll be a vitába, addig azért olyan nagyon nagy szégyen nem éri azt, aki nem ül le vitatkozni, mert azt is ésszerű politikai döntésnek látja a választók többsége. Nincs meg bennük az a fajta értékrend, hogy elvárják az őket képviselni kívánó politikusoktól, hogy üljenek le egymással vitára, hanem azt érzik, hogy ez is egyfajta politikai döntés.

– De ezzel nem ugyanazon politikusok közé sorol be, akik ezzel az eszközzel próbálnak előnyt szerezni?

– Kezdjük ezt egy kicsit máshonnan, ami egy picit hosszabb lesz. Magyar Péter ugyanúgy, ahogy egyébként Orbán Viktor, beszél a saját stratégiájáról. Magyar Péter pont ugyanez a szereplő, aki például egy lengyel lapnak adott interjújában azt a tanulságos eszmefuttatást tette, hogy nem lesz jobb attól, ha Ukrajna egy-két területet visszaszerez, mert a háborút nem nyerheti meg, az oroszok meg nem veszíthetik el, és ezért béke kell. A lengyel lap munkatársa erre azt mondta, hogy ezt Lengyelországban mi nagyon másképp gondoljuk. Mire az volt a válasza, hogy ha én mást mondanék, megbuknék a magyar politikában, mert a magyar propaganda sok év alatt felépítette az emberek fejében ezt a képet, amiről én beszélek.

Tehát azt mondja, hogy nem kell komolyan venni az álláspontját, mert neki kötelezően ezt kell mondania, nem mondhat mást, mert akkor megbukik Magyarországon politikusként.

Azt is elmondta Magyar Péter, hogy a Fidesz eszközeivel veri meg a Fideszt, a nemzeti szimbólumokkal, a Fidesz eredeti értékrendjével, amit számon kér a Fideszen. Ha ez a politikája Magyar Péternek, akkor azt sejtem, hogy itt azért a közép-hosszú távú stratégia az, hogy ténylegesen a Fidesztől kell ellopni szavazatokat ahhoz, hogy a Fidesz kormányt meg lehessen verni a választásokon. Ez egyébként nem is feltétlenül lesz ellenére a Demokratikus Koalíció körüli baloldali blokknak. Ezt még akár le is tudják játszani egymással. Csakhogy ilyenkor az a kérdés, hogy kivel is kéne vitatkozni. Ha most nem ül le Orbán Viktor, akkor ő üljön le mondjuk a DK politikusaival? Az olyan lenne, mintha megint az ellenzéken belül lenne egy ilyen vita arról, hogy ki vigye el az ellenzék szavazóit. Nem feltétlenül rossz a kormányváltás szempontjából, ha ezek a szereplők viszonylag távol, egymás mellett beszélnek és nem egymással vitatkoznak a szavazatokért vagy a szavazókért. Ez nem feltétlenül érzem technikailag meg taktikailag rossznak, miközben persze a demokratikus értékrendem az igényelné, hogy bárki, aki képviseletet lát el, politikus, az üljön le más politikusokkal vitatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Egy ilyen botrány után egy normálisan működő országban a külügyminiszter azonnal lemondana
Az országjáró politikus szerint botrány, hogy a külügynél korábban letagadták az orosz hackerek két évvel ezelőtti kibertámadását, amit kampányhazugságnak neveztek.

Link másolása

Magyar Péter országjárásának siófoki állomásán szóba került, hogy nemzetbiztonsági szempontból fontos információk kerülhettek orosz hackerek kezébe két évvel ezelőtt. A 444 birtokába jutott iratok szerint a széleskörű kibertámadásról Szijjártó Péternek is tudnia kellett, holott a külügyminiszter korábban ezt letagadta.

„Egy ilyen botrány után egy normálisan működő országban a külügyminiszter azonnal lemondana, és súlyos vizsgálat lenne, hiszen ez államtitoksértés, nemzetbiztonsági kérdés, és nemcsak magyarországi egyébként, hanem a NATO-é, az Európai Unióé, a szövetségeseinké”

– mondta csütörtök este a Tisza Párt alelnöke a gyűlésén megjelenteknek.

A politikus szerint korábban is voltak már arról pletykák, hogy a szövetségeseink nem szívesen adnak információt a magyar hatóságoknak és titkosszolgálatnak, mert attól tartottak, hogy ezek az oroszok kezébe jutnak.

„Egészen elképesztő skandallum, és az is, hogy letagadták ezt a választások előtt” – mondta Magyar Péter, aki ezután még kitért arra is, hogy milyen állapotban van a magyar költségvetés.

„Az első negyedévben elérte a hiány a teljes évi tervezett hiányt. Már bejelentettek 650 milliárd forintnyi beruházási stopot. Ne ijedjenek meg, nem M. Lőrinc és T. István érdekeltségei kerültek veszélybe, hanem magyar óvodák, iskolák és kórházak felújítását állították le, hagyták félbe, és egyben elhalasztották a 2025-ös költségvetés tárgyalását arra hivatkozva, hogy novemberben amerikai elnökválasztások lesznek.”

A politikus szerint éppen ezért a nyári választások után megszorítások jöhetnek.

„A választások előtt, ha szükséges, akkor lehet, hogy lesz valami benzinársapka, lehet, hogy a csirkefarhát is egy pár hétre újra olcsóbb lesz, de mindenki emlékezzen rá: ugyanezt csinálták Gyurcsányék is, jönnek majd a megszorítások. Elképesztő rossz helyzetben van a magyar költségvetés.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kocsis Máté szerint az államnak be kellene avatkoznia az internetes kommentelésbe
A Robert Fico elleni merénylet tanulságairól kérdezték egy rádióműsorban a Fidesz frakcióvezetőjét. A politikus szerint kritikus pontra ért az emberek egymáshoz viszonyulása az interneten.

Link másolása

Az internetes kommentek kordában tartása lehet az egyik legfontosabb tanulsága a Fico-merényletnek Magyarország számára, mondta az Inforádió Aréna című műsorának Kocsis Máté, amit a 24.hu szemlézett. A Fidesz frakcióvezetője úgy véli, a médiának el kell gondolkodnia, hagyja-e, hogy arctalan, névtelen uszító kommentelők lepjék el a felületeiket.

„A jogalkotásnak a következő időszakban el kell azon gondolkodnia, hogy ezt a véres kommentszekciót miként lehet egy kicsit kordában tartani. Ez olyan fokon elfajult, hogy Szlovákiában most a történtekig vezetett. Magyarországon pedig ez a verbális erőszak, a virtuális térben zajló polgárháború mindenképpen megfékezendő”

– mondta Kocsis Máté, majd több lapot is név szerint megemlített.

„Személyesen is okolok nagyon sok magyarországi, baloldali médiumot is, akik egyébként mesterfokon űzik a gyűlöletkeltést, az indulatkeltést, az elfogult közléseket, a mások megbélyegzését. Ide értve a Telexet, a HVG-t, a 444-et. És még hosszan sorolhatnám”

– mondta a politikus, aki szerint a lapoknak felelősséget kellene vállalniuk azért, hogy életellenes kommentek jelennek meg a felületeiken, amiket nem moderálnak.

Kocsis szerint „ha valakinek van esze és mértékadó médium, akkor eleve nem ad ennek teret, és nem akkor törli, amikor első indulatból mindenki kiírt magából minden mocskosságot”. A Fidesz frakcióvezetője reméli, hogy hamarosan nyújtanak be erre vonatkozó törvényjavaslatot, mert szerinte

„az internetes hangnem, ahogy az emberek egymáshoz viszonyulnak, elért arra a kritikus pontra, ahol az államnak be kell avatkoznia”.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Várkonyi Gábor az iváncsai elbocsátásokról: A villanyautók iránti kereslet elért egy időszakos üvegplafont
Az autópiaci szakértő szerint bármelyik hazai akkugyárban megtörténhet az, ami pénteken Iváncsán. Középtávon azonban jobbak a kilátások, főleg, ha nem mindenáron a politika akarja megmondani, mit vegyenek az emberek.

Link másolása

Több száz külföldről kölcsönzött dolgozót küldtek el teljesen váratlanul az SK On Hungary Kft. iváncsai akkumulátorgyárából pénteken. A dél-koreai cég az elektromos autók iránti világpiaci kereslet, azon belül is főleg az európai kereslet csökkenésével indokolta a 609 embert érintő leépítést.

Az egyelőre még csak tesztüzemben működő gyár lépése azért különösen érdekes, mert az elmúlt években a magyar kormány sorra jelentette be az elektromosautó-ágazathoz kapcsolódó kisebb, nagyobb beruházásokat.

Várkonyi Gábor szerint az Iváncsán történtek alapján beigazolódni látszik, amitől régóta tartottak a szektor szereplői: nem úgy zajlik a villanyautókra átállás, hogy egyik napról a másikra leteszik az emberek a belső égésű motoros kocsikat, ezzel párhuzamosan pedig évről évre duplázódik az elektromos autók száma. Az autópiaci szakértő szerint ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy valaha is megvalósul majd a teljes átállás.

– Mi várható akkor most az elektromos autók terén?

– Ez a technológia a jelenlegi fejlettségi fokán továbbra sem jelent megoldást minden élethelyzetre. Az early adopterek, azaz az új termékekre leginkább nyitottak, a jobb módú emberek, valamint a második autónak ilyen kocsit választók az elmúlt 4-5 évben beszerezték azokat a villanyautókat, amelyek a piacon voltak. Az a helyzet azonban, hogy tudomásul kell venni: egyszerűen nem mindenki számára megfelelő még a technológia. Minél többen kezdik el használni ezeket a járműveket, annál többen értik meg, hogy a médiában elhangzottak és a valóság nem mindig találkozik egymással.

A villanyautók iránti kereslet szerintem elért egy időszakos üvegplafont. Főképp Európában nem láthatunk egyelőre a jelenlegi körülmények között olyan erős növekedést, ami indokolná ilyen mennyiségű akkumulátor gazdára találását.

De ez nem jelenti azt, hogy ezek a beruházások középtávon ne lennének hasznosak vagy jók. Véleményem szerint nagyobb üzleti lehetőség és realitás van abban, hogy elérhetőbb árú, komolyabb hatótávű plug-in hibridek jelenjenek meg az autópiacon, mint annak, hogy száz százalékban átálljunk villanyhajtásra az Európai Unió által meghatározott időn belül. A 2035-tel kapcsolatos átállás tulajdonképpen már minden létező módon megkérdőjeleződött, csak éppen még a politika nem mondta ki, hogy ez nem működőképes.

– Mióta tart ez a folyamat, ami ezek szerint most egy üvegplafonig jutott el?

– Szerintem egy-másfél éve erősen lehet érezni a közhangulat és a sajtó változását is a villanyautók kérdésében. Most már fel lehet tenni olyan kérdéseket, és ki lehet mondani olyan dolgokat, amiket 3-4 évvel ezelőtt még ignoráltak.

Ezek közé tartozik a súlyos függőségünk Kínától, vagy hogy nem megy le olyan gyorsan az elektromos autók ára, mint ahogy azt sokan remélték, de a hatótávok sem növekednek úgy, mint várták.

Ezen felül továbbra is nagy kérdés az infrastruktúra, a töltési sebesség, a járművek értéktartása, és a másodpiac, vagyis a használt villanyautók adás-vétele is. Már az autóipar szereplői is sokkal szabadabban beszélnek arról, hogy sokan buknak rengeteg pénzt a villanyautók erőltetésével.

– Mi lehet a megoldás a jelenlegi helyzetre?

– Nem arról van szó, hogy az elektromos autóknak nincs létjogosultságuk, vagy hogy ez nem egy jó technika. Egyszerűen mindenki számára egészségesebb és hitelesebb megoldás lenne, ha jóval őszintébb párbeszéd folyna arról, hogy mire jó és mire nem jó ez a technológia, és ha a politika nem avatkozna bele ilyen drasztikus módon abba, hogy mit szabad gyártani és mit nem. Azok a főleg tőzsdén is érdekelt gyártók, akik nagyon előreszaladtak abban, hogy rövid időn belül minden kizárólagosan villany lesz, csúfosan buknak ezzel a stratégiával.

Legutóbb épp a Mercedes-Benz jelentette be, hogy a tisztán elektromos autóik tulajdonképpen megbuktak a piacon, emiatt nem viszik tovább azt a vonalat, amit eddig.

Hasonló dolgokat nyilatkoznak a Ford részéről is, de a Volkswagennél sem mennek különösebben jól az eladások, miközben a Tesla is elért egy üvegplafont. Elon Musk cégénél már az árak drasztikus rángatásával sem tudnak jelentős befolyással lenni az értékesítésre, így negyedévről negyedévre egyre csak nő a legyártott és el nem adott autók száma.

– Honnan indult ez az egész folyamat?

– Mindez arra vezethető vissza, hogy főleg Európában nem azt gyártják a gyártók, amire igény lenne, hanem azt, amit a politika enged nekik. Ezt pedig a másodpiac kíméletlenül beárazza. A használt autók piacán dől el igazán, hogy minek van létjogosultsága, jelenleg pedig az látszik, hogy

a nagy, drága és bonyolult villanyautókra nagyon-nagyon mérsékelt a felhasználói igény, ezeket szinte lehetetlen használtan eladni.

Jóval hasznosabb lenne, hogy ha a kicsi, könnyen és olcsón fenntartható, egyszerű villanyautók irányába menne el a gyártás, mert a vásárlók nem a 100 kilowattórás, nagy akkus, drága, nehéz villanyautókat keresik.

– Magyarország az elmúlt időszakban feltette a jövőjét az elektromosautó-iparra és az akkumulátorgyártásra. Hogyan befolyásolhatja a mostani visszaesés vagy platófázis a hazai akkumulátor- és elektromosautó-gyártást?

– Meg vagyok győződve arról, hogy a közlekedéshez köthető széndioxid-kibocsátás drasztikus csökkentésének gerincét alapvetően a villamosítás valamilyen formája fogja adni. Tehát

az akkumulátorgyártásra igenis szükség lesz, de az egy más kérdés, hogy 100 kilowattórányi akkumulátort fel lehet használni egyetlen nagy és nehéz autóban is, vagy 5-10 olyan plug-in hibridben is, melyeket főképp ingázásra használnak.

Ehhez persze szükség lenne megfelelő infrastruktúrára, ami alatt azt értem, hogy az emberek tudják otthon és a munkahelyükön is tölteni a kocsikat, de szükség lenne az átláthatóbb árazásra is. Magyarországnak szerintem nemzetgazdasági szinten is az lenne az érdeke, hogy a két technológia, az elektromos és a belső égésű találkozzon országunkban, ahogyan itt találkozik Ázsia és Európa autógyártása is.

– A Magyarországon jelenleg már működő és a hamarosan majd induló akkumulátorgyárak szükség esetén tudnak ilyen gyorsan reagálni a piac változásaira, vagy ők csak egy bizonyos gyártásra vannak felkészülve, ami ha nem működik, akkor az történik, mint ami Iváncsán is történt, vagyis hogy embereket bocsátanak el, és egyszerűen kevesebbet gyártanak a jövőben?

– Könnyebb szerintem egy akkumulátorgyártónál stratégiát változtatni, mint egy autógyártónál. Egyszerűbb egy akkumulátor-konstrukciót, méretet, jelleget belátható időn belül az igényekhez szabni, mint teljes autóipari gyártósorokat vagy modelleket áttervezni. Lehet, hogy kedvezőtlen képet mutat, ami most történik a piacon, de az az igazság, hogy középtávon ezekre a gyártókra mindenképpen szükségünk lesz.

– Ez azt is jelenti egyben, hogy inkább egyszeri eset, ami most Iváncsán történt, mintsem hogy mindegyik hazai akkumulátorgyárnál jelentkezzenek hasonló problémák a közeljövőben?

– Szerintem kedvezőtlenebb ennél a kép. Azt gondolom, hogy ami most ott történik, az megtörténhet időszakosan máshol is. Most éppen a piac nem abba az irányba megy, hogy ezt a mennyiségű akkumulátort fel tudja szívni.

De ez nem azt jelenti, hogy például egy ötéves távlatban ez így is fog maradni.

Mindenképpen fontos lenne valamifajta egységes, egyértelmű és minden európai országra kiterjedő stratégiára ennek kapcsán. A villanyautózás ügyének szempontjából nem hasznos, hogy huszonvalahány állam mindegyike gyakorlatilag a saját elképzelése szerint rángatja ezeket a kedvezményeket ide vagy oda.


Link másolása
KÖVESS MINKET: