JÖVŐ
A Rovatból

A robotok miatt már évtizedek óta halnak meg emberek, és ha nem vigyázunk, még többen fognak

Egy gonosz mesterséges intelligencia öntudatra ébredésénél vannak sokkal valóságosabb és kézzelfoghatóbb fenyegetések, amelyekkel az egyre önállóbb robotok miatt meg kell birkóznunk.


Az első robot által okozott halálesetet még 1979-ben jegyezték fel: egy Ford gyár munkása, Robert Williams vesztette életét, amikor egy egytonnás robot meghibásodott és agyonütötte. Azóta számos más tragédiát dokumentáltak, amelyek rávilágítanak az automatizált rendszerek veszélyeire. És ahogy telnek az évek, egyre több robot dolgozik emberek közelében – most még leginkább csak gyárakban, de pár éven belül közterületeken, bevásárlóközpontokban, majd háztartásokban is. Ez jelentősen növeli a kockázatot – annak ellenére, hogy napjaink gépei modernebb eszközkészlettel rendelkeznek, mint az az óriás, ami Williams halálát okozta.

A Ford munkása sajnos csak az első volt egy nagyon hosszú sorban: az elmúlt évtizedekben a robotika alkalmazása során számos hasonló baleset történt.

A legismertebbek között szerepel a Kawasaki gyárában 1981-ben meghalt Kenji Urada esete, akit egy robot szorított össze, vagy a 2007-es dél-afrikai incidens, amikor meghibásodott légvédelmi robot végzett kilenc katonával, és akkor még nem beszéltünk az önvezető autók, például a Tesla robotpilóta rendszeréről, amelyhez a 2016-os első tragédia óta több másik több haláleset is kapcsolódik.

Kísérteties halál – a tettes egy robotkar

Az egyik leghátborzongatóbb eset tavaly novemberben történt, Dél-Koreában. Egy negyvenes éveiben járó raktári dolgozó egy robotkar működését ellenőrizte az éjszakai műszakban, amikor a gép – amely normál esetben zöldségtároló ládákat rendez raklapokra – hirtelen megragadta, és olyan erővel nyomta rá a szállítószalagra, hogy összezúzta az arcát, illetve mellkasát. A férfi nem sokkal a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe. Az esetet egyesek robot által elkövetett gyilkosságként emlegették, ami persze így nem igaz. De a BBC szerint tény: a robot akkor sem állt le, amikor észlelte a „hibát”, mivel nem tudta megkülönböztetni az áldozatot egy zöldségesládától.

Ha egy ember tenné ugyanezt, akár gondatlanságból elkövetett emberöléssel is vádolhatnák. De mit kezdjenek a hatóságok egy robottal?

Az eset nemcsak a nyomozókat döbbentette meg, hanem a gépet jó ideje használó üzem vezetőit is, mivel a legmegbízhatóbb robotjaik egyike volt. Gyeongsang tartomány rendőrsége csak annyit tudott teljes bizonyossággal kideríteni, hogy az áldozat egy szenzorhiba kapcsán végzett tesztelést a roboton, amikor a tragédia történt.

Mit jelent mindez az automatizáció jövőjére nézve?

A fentebb írt esetek (amelyeknél jóval több, főleg sérülést okozó meghibásodás történik, csak éppen nem válnak világszerte ismertté) arra engednek következtetni, hogy a szabályozások és a biztonsági protokollok eddig nem tudtak lépést tartani az új technológiák gyors fejlődésével. A mesterséges intelligenciával működő rendszerek gyakran úgy kerülhetnek piacra, hogy nem esnek át alapos tesztelésen vagy nincsenek rájuk vonatkozó világos felelősségi keretek, amelyek meghatároznák, kit lehet elővenni, ha sérülést vagy halált okoznak.

A robotok célja pedig éppen az lenne, hogy biztonságosabbá tegyék a munkahelyeket, hiszen monoton és veszélyes feladatokat végeznek az emberek helyett. Az ipari és logisztikai automatizálás egyre nagyobb mértékben válik a munkaerőhiány és a hatékonyságnövelés kulcseszközévé. Az ilyen tragédiák azonban rávilágítanak a technológia legnagyobb kihívására: hogyan lehet biztosítani az ember és gép biztonságos együttműködését?

A robotok árnyoldala: halálos balesetek és felelősségi kérdések

Az amerikai Észak-Karolinai Egyetem és a brit Leedsi Egyetem közös kutatása nem győzi hangsúlyozni: a fejlett gépi látás, az érzékelőrendszerek, a valós idejű adatfeldolgozás és mesterséges intelligencia megfelelő működése elengedhetetlen a robotok hatékony működéséhez. De ha ezek a rendszerek hibáznak, az végzetes következményekkel járhat. A tudósok rámutatnak: a múltban számos technológiai katasztrófa késztette a törvényhozókat a szabályozások szigorítására. Az 1911-es Triangle Shirtwaist gyártűz új biztonsági előírásokat eredményezett, míg a Titanic elsüllyedése után szigorúbb mentőcsónak- és rádiókommunikációs szabályok léptek életbe. A tudósok szerint hasonló szemlélet mentén kellene eljárni az AI-vezérelt robotika területén is.

18+ videó – robot okozta ipari baleset, Kínában

A tanulmány kiemeli: az Egyesült Államokban például a Robotic Industries Association (RIA) és az Occupational Safety and Health Administration (OSHA) szervezetek régóta dolgoznak az ipari robotok biztonsági előírásain, de az új technológiák, mint az önvezető járművek vagy a robotizált fegyverek, új megközelítéseket igényelnek. Az olyan nagyvállalatok ráadásul, mint az OpenAI, gyakran ellenállnak a szigorúbb szabályozásoknak, arra hivatkozva, hogy ezek akadályozzák az innovációt.

Csak emlékeztőként: Donald Trump mellett kampányolva Elon Musk is felemelte a hangját a szerinte túlzó előírások ellen. Pedig a baleseteket számokkal is alátámasztották a kutatók. Az OSHA adataiból kimutatták:

2015 és 2022 között 77 robotokhoz köthető balesetet jelentettek az USÁ-ban, és ezek kapcsán 93 sérülés történt. Ezek többségéért (54) egyhelyben álló robotok „tehetők felelőssé”: például ujjakat vágtak le vagy fejsérüléseket okoztak, míg a mobil robotok működése 23-szor vezetett balesethez, főként lábfej- és lábszársérülésekhez. Ezekből az adatokból világosan látszik, hogy bár a halálesetek szerencsére ritkák, sérülésből több, mint elég történik ahhoz, hogy egyértelmű legyen: lépni kell.

Erős az ellenlobbi: az AI-óriások nem rajonganak a szigorú szabályozásért

Az AI és robotikai cégek igyekeznek tompítani a szabályozási szigort, és enyhíteni az AI minőségi követelményeit – mutat rá a Time magazin cikke, amely szerint az OpenAI már lobbizott az Európai Unió illetékeseinél, hogy az olyan modelleket, mint a ChatGPT, ne sorolják a „magas kockázatú” kategóriába, ami szigorú jogi elvárásokat – például átláthatóságot, nyomonkövethetőséget és emberi felügyeletet – vonna maga után. A cég állítólag azzal érvelt, hogy a termékeit nem magas kockázatú felhasználásra szánja, így indokolatlan ekként kezelni.

Ez a logika sokak szerint vitatható: a kritikusok azt mondják, olyan, mintha a Titanic tulajdonosai azzal védekeztek volna, hogy egyáltalán nincs szükség mentőcsónakokra, mert a hajó általában olyan vizeken közlekedik, ahol nincsenek jéghegyek. Ha akkor engedtek volna egy ilyen érvelésnek, a gőzös egyetlen utasa sem úszta volna meg élve. Az OpenAI nem kommentálta az állítólagos lobbitevékenységét, de hangsúlyozta, hogy „küldetésének teljesítéséhez elengedhetetlen a jelenlegi és hosszú távú kockázatok mérséklése”. A cég hozzátette, hogy ebben együttműködik döntéshozókkal, kutatókkal és felhasználókkal, de

az eset azért felveti a kérdést, hogy a nagy technológiai vállalatok mennyire hajlandóak alávetni magukat a szigorúbb szabályozásoknak, ha azok akadályozzák a gyors piaci előretörésüket.

Éppen ezért érdekes, hogy a lobbizásnál mennyivel messzebbre jutottak azok a technológiai ipari szereplők, akik az újonnan megválasztott amerikai elnök körül mozgolódnak. Mint írtuk, Donald Trump mellett gyakorlatilag állandó szereplő lett a politikai tárgyalásokon a Teslát, a SpaceX-et és az X-et birtokló Elon Musk, aki részt vesz a következő kormánytagok kiválasztásában is és igyekszik helyzetbe hozni magát, illetve a szilícium-völgyi barátait. Erre várhatóan még több lehetőséget fog kapni az új, ún. Kormányzati Hatékonysági Osztály révén, amelynek a következő ciklusban a vezetője lesz. Trump egyébként az elmúlt egy év gyűjtött maga köré jobboldali technológiai vezetőket, és olyan technológiabarát álláspontot képvisel, ami a kriptovaluták, a mesterséges intelligencia és a Big Tech ellenes szabályozás terén mutatkozik meg.

A Tesla készülő humanoidjai

Nem járható út a szabályozások enyhítése

A The Atlantic elemzése arra jut, hogy „a robotok jövője nem lehet a biztonság múltja”. A nagyvállalatok gyakran saját érdekeik mentén formálják a technológiai fejlesztéseiket, miközben a felelősség terhét a társadalomra hárítják, például azzal, hogy nem a Tesla robotpilótája okoz halálos balesetet, hanem az a sofőr, aki nem megfelelően használja. Ez nem új jelenség: a nagyvállalatok hajlamosak a biztonsági előírásokat és az ipari szabályozásokat innovációt gátló, igazságtalan tényezőként beállítani. De az AI-vezérelt robotokkal kapcsolatos balesetek sem különböznek a múltbéli, hasonló tragédiáktól: ugyanúgy az ipari robotok hibás működése járt halálos következményekkel.

Ahogy a robotok egyre inkább az életünk részévé válnak, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az innovációnak kulcseleme a biztonság.

Az igazi technológiai fejlődés alapja a szigorú biztonsági szabványok következetes alkalmazása – még akkor is, ha ez megnehezíti a legizgalmasabb és legjövőbemutatóbb víziók megvalósítását. A múlt tragédiáiból tanulva fejleszthetjük a biztonsági protokollokat, kijavíthatjuk a tervezési hibákat, és megelőzhetjük a további szükségtelen haláleseteket. Jó példa erre a brit kormány 2023-ban megjelent, úttörő szabályozása, ami már most kiemelten kezeli a biztonságot.

Mit tanulhatunk a balesetekből és milyen lépések váltak sürgetőbbé?

Az ipari robotok egyre nagyobb teret hódítanak a munkahelyeken, de az ezzel járó kockázatokra és a balesetmegelőzésére irányuló kutatások csak most kezdik utolérni az automatizáció tempóját. A fentebb hivatkozott egyetemi tanulmány a robotok által okozott súlyos munkahelyi sérülések mintázatait vizsgálva arra jutottak, hogy a leggyakrabban az alábbi három tényező áll a háttérben:

  1. Feladattípusok: a dolgozók karbantartást végeztek vagy megpróbáltak beavatkozni a robot működésébe.
  2. Kiváltó mechanizmusok: a robotok mozgásának kiszámíthatatlansága és a védelmi rendszerek hiánya eleve veszélyforrást jelentett.
  3. Hozzájáruló körülmények: gyakori probléma volt a nem megfelelő képzés, valamint a robotok és az emberek közös munkaterületeinek elégtelen elválasztása.

A kutatók rámutattak: a meglévő védelmi intézkedések nem mindig elégségesek, és az egyik legnagyobb gond az, hogy a robotok mozgásának megfigyelésére és ütközések elkerülésére szolgáló rendszerek nem igazán képesek az emberi végtagok pontos érzékelésére, így megelőzni, sőt enyhíteni sem tudják az ütközéseket vagy más, sérüléssel járó eseményeket.

Az úgynevezett „kollaboratív robotok” (kobotok) fejlődése fontos lépést jelent a biztonságosabb munkahelyi környezet megteremtésében, mivel kifejezetten úgy tervezték őket, hogy emberekkel együttműködjenek, például sebesség- és távolságfigyelő rendszerekkel, valamint erő- és teljesítménykorlátozással. A tanulmány azonban kiemeli, hogy még ezeknél a fejlett rendszereknél is bőven van hová fejlődni, különösen az alsó végtagokat érintő sérülések megelőzésében.

Néhány mai "kobot", működés közben

A kutatás alapján egyértelmű, hogy a robotokkal való munka jelentős kockázatokat hordoz, és az automatizáció további terjedésével ezek a kihívások csak növekedni fognak. Az olyan innovációk, mint a robotok és emberek közös munkaterületeinek jobb elkülönítése vagy az egyéni védőeszközök fejlesztése, kulcsfontosságúak lehetnek. A múlt tanulságai azt mutatják, hogy a megfelelő szabályozás és a biztonsági rendszerek fejlesztése nemcsak emberi életeket menthet meg, hanem az ipari automatizációba vetett bizalmat is erősítheti.

A kérdés csupán az, hogy a döntéshozók képesek-e lépést tartani a technológiai fejlődés tempójával.

A mesterséges intelligencia és a robotika forradalma új lehetőségeket nyit, de ezzel együtt növeli a kockázatokat is. Ahhoz, hogy ezek a technológiák biztonságosan váljanak a mindennapjaink részévé, elengedhetetlenek a szigorúbb szabályozások és a fokozott átláthatóság. A jövő robotikai rendszerei csak akkor lesznek igazán hasznosak, ha a fejlesztők és a szabályozók együtt dolgoznak a felelősség egyértelmű meghatározásán és a megfelelő biztonsági szabványok kialakításán. Az AI-alapú technológiák keretek közé szorítása nemcsak a jelenlegi problémákat oldhatja meg, hanem hosszú távon megalapozhatja a társadalom és a technológia harmonikus együttműködését. De ehhez biztosan nem a szabályozások enyhítése, hanem éppen annak ellenkezője kell – magasfokú edukálás mellett persze, mind döntéshozói, mind pedig felhasználói szinten.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
„A visszaszámlálás megkezdődött” - Hamarosan minket is elér az El Niño-jelenség hatása
A Csendes-óceán melegedése az eddigi rekordok dupláját is elérheti, ami a globális időjárást is felborítja. Magyarországon csapadékosabb időszakot hozhat, majd egy tartósabb száraz periódust - mondja Molnár László meteorológus.


Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) június 11-én hivatalosan is bejelentette az El Niño éghajlati jelenség kezdetét. Molnár László meteorológus szerint azonban ezúttal nem a megszokott esemény vár ránk: a melegedés mértéke az eddigi rekordnak is közel a duplája lehet, amire évszázadok, sőt talán évezredek óta nem volt példa - mondta el a 24.hu-nak.

„A visszaszámlálás megkezdődött: nagyjából 2–3 hónap, és ránk zúdulnak a következmények szélsőséges időjárási események formájában” – jelentette ki Molnár László.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy míg a legerősebb, 2015–2016-os El Niño 2,6 °C-os melegedést hozott a Csendes-óceán kulcsfontosságú területén, az Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ modellje most decemberre legalább 3 °C-os eltérést valószínűsít, sőt, akár a 4,1 °C-ot is elérheti. Az átlagos előrejelzés 3,6–3,7 °C-os melegedést mutat, ami egy fokkal haladja meg az eddigi csúcsot.

A szakértő szerint: „Ez már jóval meghaladja a szuper-El Niñót, egy új szintről beszélhetünk. Ez nem szuper-El Niño, hanem inkább hiper-El Niño”.

A követkemények között lehet például, hogy Afrikában komoly hidegbetörések jöhetnek. Európában viszont az átlagosnál melegebb télre lehet számítani, meglepetésszerű hidegbetörésekkel. De előfordulhatnak árvizek, gyors felmelegedések és hirtelen lehűlések is.

Magyarországon az eddigi tapasztalatok szerint az El Niño miatt átlagosan 20–30 százalékkal több csapadék hullott. A szakember a lapnak elmondta, hogy legkésőbb októbertől február–márciusig az átlagosnál jóval több csapadék várható a Kárpát-medencében.

A meteorológus szerint az lesz az alapállapot, hogy két-három éves La Niña-időszakokat nagyon erős, akár szuper-El Niñók fognak megszakítani.

A mostani csapadékosabb időszakot várhatóan egy újabb száraz periódus követi majd.

A következő La Niña-esemény pedig akár két-három évig is eltarthat, így 2027 júliusától rendkívül száraz időszak lehet majd Közép- és Nyugat-Európában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Azonnal riasztást adott ki az ENSZ: Küszöbön áll az El Niño-jelenség, extrém időjárást hoz magával
Novemberig 90 százalékot is meghaladja az El Niño-jelenség kialakulásának valószínűsége a Meteorológiai Világszervezet szerint. A legtöbb előrejelzési modell legalább mérsékelt, de akár erős eseményt is valószínűsít, ami olajat önt az emberi tevékenység miatt amúgy is felmelegedő világ tüzére.


„Küszöbön áll az El Niño” – figyelmeztetett kedden az ENSZ, miután a Meteorológiai Világszervezet (WMO) közölte:

80 százalék az esélye annak, hogy a globális időjárást felforgató jelenség már idén nyáron visszatér, de annak már 90 százalékos a valószínűsége, hogy novemberig kialakul.

– írta a ScienceAlert.

António Guterres, az ENSZ főtitkára egy videóüzenetben a helyzetet sürgős klímavészjelzésnek nevezte, mondván: „Az El Niño jelenség olajat önt az amúgy is felmelegedő világ tüzére.”

Guterres szerint az egyetlen hatékony válasz a válsággal arányos klímavédelem, ami magában foglalja „a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség megszüntetését, a megújulókra való átállás felgyorsítását, a legsebezhetőbbek védelmét és a mindenki számára elérhető korai előrejelző rendszerek kiépítését”.

Az ENSZ aggodalmait alátámasztják a Csendes-óceán középső és keleti, egyenlítői részén már zajló folyamatok: a tengerfelszín hőmérséklete megközelítette a küszöbértékeket, a felszín alatti vizek pedig több mint 6 Celsius-fokkal voltak melegebbek az átlagnál - mindez az El Niño-jelenség kialakulására utal.

Mi az az El Niño?

Az El Niño egy természetes éghajlati jelenség, amely 2–7 évente jelentkezik, és a Csendes-óceán egyenlítői vidékének felszíni felmelegedésével jár. Ez világszerte megváltoztatja a szél-, nyomás- és csapadékviszonyokat, és ellentétével, a hűtő hatású La Niñával váltakozik.

A legutóbbi, 2023–2024-es El Niño a feljegyzések öt legerősebbike közé tartozott, és hozzájárult ahhoz, hogy 2024 a valaha mért legmelegebb év legyen

A Meteorológiai Világszervezet szerint arra nincs bizonyíték, hogy a klímaváltozás növelné az El Niño-események gyakoriságát vagy intenzitását. Az ügynökség ugyanakkor úgy véli, a globális felmelegedés felerősíti a jelenséggel járó hatásokat, mivel a melegebb óceán és légkör több hőt és csapadékot biztosít a szélsőséges időjárási eseményekhez.

Mi várható, ha visszatér az El Niño?

Az Euronews arra figyelmeztet, hogy a valószínűleg bekövetkező jelenség hatására Európában is extrém hőhullámokra kell számítani idén nyáron. Egyes területeken fokozott aszály- és az árvízveszély lehet.

A WMO szerint június és augusztus között a Föld szinte minden részén a normálnál melegebb hőmérsékletek várhatók. Ez egyes régiókban felgyorsíthatja az aszályok kialakulását.

A regionális előrejelzések szerint a Afrika Szarvának északi részén az átlagosnál kevesebb esőre, Dél-Ázsiában gyengébb monszunra, Közép-Amerikában pedig szárazabb és melegebb nyárra kell készülni. A jelenség a trópusi viharok eloszlását is átrendezi: a Csendes-óceánon táplálhatja a hurrikánokat, miközben az Atlanti-óceánon gátolhatja azok kialakulását.

Celeste Saulo, a Meteorológiai Világszervezet vezetője szerint a világnak fel kell készülnie egy olyan El Niñóra, amely „súlyosbíthatja az aszályt és a heves esőzéseket, és növeli a hőhullámok kockázatát a szárazföldön és az óceánon egyaránt”.

Meddig fog tartani?

Nagyjából egy évig. Erőssége általában november és február között éri el csúcspontját, és a globális hőmérsékletre gyakorolt hatása gyakran a kialakulását követő második évben a legerősebb.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Mérő László: Nem félek attól, hogy a mesterséges intelligencia miatt kivesznek az emberi kapcsolatok
A tudós szerint a magánélet, az oktatás és a munka sincs akkora bajban, mint sokan hiszik. Az új technológiák gyakran keltenek félelmet, igaz, a háborús felhasználás tényleg korlátozásért kiált.


A mesterséges intelligencia az oktatástól a munkán át a magánéletig áthatja a mindennapjainkat, és bár sokan féltjük tőle az állásunkat (Rab Árpád szerint inkább csak a pénzünket), semmi rendkívüli nincs abban, hogy egy nagy technológiai innováció átformálja a gazdasági viszonyokat vagy a családi életet. Miközben sokan a technológia veszélyeit hangsúlyozzák, mások inkább azt vizsgálják, hogyan lehet hatékonyan együtt élni az új eszközökkel. Mérő László szerint az AI nem feltétlenül jelent nagyobb törést, mint a korábbi technológiai változások, és

ugyanolyan természetesen beépül majd az életünkbe, mint anno az autó, a repülőgép vagy a Google.

A matematikus, pszichológus, egyetemi tanár az AIToday.hu-nak kifejtette: semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy a diákjai akár szakdolgozatíráshoz használják az AI-t, de nem mindegy hogyan teszik. A csalókat „bulldogtermészetéből” adódóan maga is üldözné, amihez néhány „csacskasága” ellenére jó alapot ad az EU-s szabályozás. Az AI és az intim szféra összefüggései kapcsán Mérő László kifejti: nem gondolja, hogy a mesterséges intelligencia kiszorítja az emberi kapcsolatokat, és erre történelmi párhuzamokat hoz, rámutatva, hogy korábban is sokszor túlbecsülték az új találmányok társadalmi hatásait. A szabályozás és az innováció viszonyáról szintén határozott véleményt fogalmaz meg, különösen a geopolitikai valóságba berobbant gyilkos robotokra vonatkozóan.

— Egyre többen vetik fel az AI-ból eredő alapjövedelem kérdését. Hogyan lehetne kiszámítani egy igazságos, AI által termelt osztalék mértékét az állampolgárok számára? Önnek mi az álláspontja ezzel kapcsolatban?

— Nekem nincsen álláspontom erről. Ha valahol életbe lép, akkor meghallgatom a hozzáértőket, és talán utána azt mondom, hogy ez tetszik jobban, vagy az. De saját véleményem erről nincs, nem gondolkodtam rajta.

— Elképzelhetőnek tart egy olyan társadalmi modellt, amiben az emberek ráhagyatkoznak ezekre a cégekre? Vannak ennek veszélyei?

— Annyiban van, hogy valamit csinálnia kell az emberek többségének. Nagyon kevés olyan ember van, akinek az életét nem szervezi valami, ami többé-kevésbé kényszer.

— Mennyiben más a mesterséges intelligencia megjelenése a korábbi ipari forradalmakhoz képest? Hogyan változtatja meg a világunkat?

— Nem gondolom, hogy olyan nagyon másképpen. Az első ipari forradalom is nagyon megváltoztatta a világot, például egészen másképp kellett az embereknek dolgozniuk és a munkához hozzáállniuk. A későbbi ipari forradalmakról viták vannak, de

megváltoztatta a világot az elektromosság, főleg a váltóáram felfedezése, megváltoztatta az autó, a repülőgép, szóval minden. Méghozzá nagyon gyorsan.

Ma már például egy egyetemista számára természetes, hogy nem tud beiratkozni az egyetemre e-mail cím nélkül. Tíz éve ez még nem volt annyira természetes, húsz éve pedig egyáltalán nem. A többségünknek nem volt. Ennyire gyors a változás. A mesterséges intelligencia szerintem ennyire nagy változást nem fog hozni.

— Tehát ez egy gyorsan beépülő dolog, ami természetessé válik, bár sokan még zavartan nézik. Úgy fog beépülni, mint például a számológép?

— Ugyanúgy be fog épülni, mint ahogy a Google is beépült. Tulajdonképpen a feladatok nagy részére, amire a mesterséges intelligenciát használjuk, a Google-t is lehetne használni, csak sokkal kevésbé hatékonyan. Itt egyébként pontosan a hatékonyság a lényeg. Egyrészt fontos, hogy mennyire gördülékeny a használata, másrészt az is, hogy mennyi szellemi és fizikai energiát emészt fel.

— Ahogy ez az innováció alakul, nagyon sokan féltik tőle a munkájukat. Ez jogos félelem, vagy egyszerűen csak nem ismerik eléggé a körülményeket?

— Bizonyos szakmákban teljesen jogos. Mondok is kettőt: egyet, ami teljesen ki fog veszni, és egyet, ami nagyrészt. A sofőr szakma teljesen meg fog szűnni, ezt nem kell sokat magyarázni. De például a világ legősibb mesterségét is alaposan meg fogja tizedelni.

— Meséljen erről!

— Mert a legerotikusabb szervünk az agyunk, ezt tudjuk. Ha egy tökéletes testű, tökéletes illatú és kifejezetten intelligens partnert találunk – mindegy, hogy férfit vagy nőt –, az sokat számít. Főleg olyankor, amikor az embernek épp nincs kedve semmihez. Persze, aki 16 éves korában szerelmes lesz, és ez kitart 70 éven át, annak ez nem aktuális. De az emberek többsége nem ilyen. Vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Van, hogy minden lepereg az emberről, és van, hogy azt mondja: mindegy, csak történjen már valami.

Amikor épp így van, akkor persze, hogy jobb egy mesterséges, intelligens és tökéletes testű partner, aki még higiénikusabb is.

Ráadásul hűséges, legalábbis addig, amíg már nem kell. Abban a pillanatban, hogy találok egy élőt, és egy szerelem kezd kibontakozni, hagyom a gépet a francba, ő meg olyan intelligens, hogy ezen nem sértődik meg, továbbra is nagyon kedves lesz velem.

— Inkább a visszafelé ható problémáról hallani, hogy emberek konkrét párkapcsolatot alakítanak ki a mesterséges intelligenciával. Kutatások szerint ez komoly csalódottságot okozhat az új generációkban.

— Miért is?

— Mert a személyes kontaktus kiveszik az életükből. Ez már ma is probléma, hogy valaki az estéit erotikus tartalmú beszélgetésekkel tölti egy AI-jal.

— De miért baj ez?

— Akkor ezek szerint nem jelenthet problémát, hogy kivesznek a személyes kontaktusok és az igény a párkapcsolatokra?

— Dehogy vesznek ki! Milliószor előfordult már a történelemben, hogy egy új találmány miatt ilyesmitől féltek. Amikor feltalálták a könyvnyomtatást, óriási cikkek jelentek meg arról, hogy az emberek ezentúl nem fognak egymással beszélni, mert mindenki egy csendes sarokban olvas majd, és kiürülnek a közterek. Ismerős a duma?

— Igen.

A teljes egészében és ingyenesen az AIToday-en olvasható interjú folytatásában Mérő László kifejti, hogy

– a mesterséges intelligencia valóban veszélyezteti-e az emberi kötődéseket,

– mit jelent napjainkban az „innovációs lopás”, és hogyan változik meg azok helyzete, akiknek eddig versenyelőnyük volt,

– hogyan alakíthatja át az AI az oktatást, és milyen szerepe lehet a csalásokban vagy azok felismerésében,

– szerinte mely halálosan komoly esetben ért egyet azzal, hogy a szabályozás visszafogja az innovációt,

– miért tölti el büszkeséggel, hogy az Európai Unió belevágott a technológia jogi kereteinek kialakításába.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Telkes András: megjelenhet hazánkban a Nyugat-Európa elleni hibrid hadviselés, a propaganda mellett infrastruktúrák elleni támadás is jöhet
Az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese az AIToday-nek kifejtette: Magyarország részben kimaradt az Európában látott durva akciókból, de az új politikai helyzet miatt ez gyorsan megváltozhat.


Az orosz hibrid hadviselés ma már messze nemcsak a közösségi médiában terjedő dezinformációról vagy a politikai propagandaüzenetek terjesztéséről szól. A közvélemény mellett célponttá váltak az állami informatikai rendszerek, a közlekedési hálózatok, az energiaszolgáltatók és a kommunikációs infrastruktúrák is, miközben a befolyásolási műveletek egyre kifinomultabb technológiai eszközökkel működnek.

A közösségi platformokon szervezett tartalomterjesztés, a mesterséges profilok, a célzott algoritmusmanipuláció és a kibertámadások ugyanannak az összetett stratégiának a részei lehetnek.

Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese arról beszélt az AIToday.hu-nak, hogy az orosz titkosszolgálatok folyamatosan, Európa-szerte tesztelik az állami rendszerek ellenálló képességét. A generatív AI gyorsítja a tartalomgyártást, illetve mesterséges közösségekkel és álprofilokkal teszi hitelesebbé a dezinformációs kampányokat, de az orosz hackercsoportok nemcsak a közbeszéd formálására törekednek, hanem állami rendszerekbe, közigazgatási hálózatokba és kritikus infrastruktúrákba is megpróbálnak bejutni.

— Az utóbbi időben több elemzésében is utalt rá, hogy az oroszok aktív hibrid hadviselést folytatnak Európában, aminek a hatásait Magyarországon is érezzük. Milyen eszközökhöz nyúlt Oroszország?

— A hibrid hadviselésben orosz oldalról nagyon sok minden benne van. Ami pedig fontos: ezt elsősorban a titkosszolgálatok végzik. A hibrid hadviselés egyrészt befolyásolást jelent, tehát amikor különböző internetes felületeken, különböző platformok felhasználásával próbálják befolyásolni a célország lakosságát. Ez lehet félelemkeltés, megzavarás, rémhírek terjesztése, háborús hisztéria – ezt látjuk Magyarországon is. Ehhez nagyon differenciáltan állnak hozzá: figyelnek a lakosság minden korcsoportjára, és arra is, hogy milyen a lakosság szociális összetétele, az egyes rétegek foglalkozása, milyen az iskolázottságuk. Innen jön az, hogy az olyan boomereknek, mint én, főleg a Facebook a terepe – ezt abból is látom, hogy a posztjaim nagy részét a 45 év fölötti korosztály olvassa. A fiataloknak meg ott a TikTok és az Instagram vagy a kicsit intellektuálisabb X. Sok mindent ki lehet használni, de nem csak a közösségi média felületekre gondolok: ott van például a Telegram is, ami különböző hírcsatornákon keresztül tud ilyen tartalmakat nyomni. Itt lehet különbséget tenni, hogy melyek a nyílt csatornák vagy nyílt csoportok, és melyek a zártak.

A zárt csoportokban például nagyon hatásosan működik az, hogy benne tartják az embereket, és minél jobban meggyőzzék őket arról, hogy amit gondolnak, az a helyes, ezáltal később a racionális érvek teljesen leperegjenek róluk.

Tehát van ennek az egésznek egy közvélemény-befolyásoló része. Ezt nálunk is nagyon erőteljesen csinálták a választások előtt. Többeknek feltűnt, hogy átvették a moldovai választások során használt módszert: egyszerűen profilokat hoztak át, és ezeket részben a magyarországi lájkolásokhoz használták fel. Ugyanis ha sok lájkot sikerül egy poszt alá produkálni, az algoritmus azokat a posztokat, azokat a tartalmakat előre hozza és gyakrabban feldobja. Itt tehát nemcsak tartalomgyártásról, tartalmak elhelyezéséről és csoportszervezésről van szó, hanem arról is, hogy a lájkolásokkal mindig ugyanaz jöjjön fel.

Úgy tukmálják bele az emberek fejébe, hogy akármire kattintanak, akkor is a nekik szánt tartalmak jönnek fel.

A hibrid hadviselés másik része a különböző informatikai rendszerekbe való erőteljes behatolás. Ezt nagyon széles körben kell érteni. Gondolok itt olyanokra, mint az egészségügy, a közlekedés, a közszolgáltatások. És talán nem is annyira a víz vagy a gáz az érdekes, hanem az áram. Ide tartozik az is, hogy mennyire tudnak behatolni az állami működést biztosító informatikai rendszerekbe. Ennek mindig kettős célja van. Az egyik az, hogy információt szerezzenek.

Itt akár az is érdekes lehet, ha például hozzáférnek különböző vészhelyzeti tervekhez: hogyan reagálna az adott állam.

De nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy tesztelik: ezek a rendszerek mennyire ellenállóak, milyen módszerekkel lehet őket megtámadni, a támadásokra milyen informatikai elhárítási módszerekkel válaszolnak. És végül az is nagyon fontos, hogy az apró zavarok okozása sokszor azt célozza: mérjék, hogyan, milyen gyorsan reagálnak a hatóságok. Ha valakinek sikerült egy ilyen rendszerbe bejutnia, akkor a cselekvésre azon a rendszeren belül mennyi ideje van, mielőtt a hiba vagy a támadás elhárítása megtörténik.

— És ezeket a rendszereket végül arra használják fel, hogy komolyabb zavarokat okozzanak...

— Azaz a lakosság körében bizonytalanságot, félelemérzetet vagy akár pánikot keltsenek, igen. De ehhez nem feltétlenül csak ilyen módszereket lehet alkalmazni. Láttunk olyat is, a lengyeleknél például, hogy vasútvonalak mellett hajtottak végre robbantásokat. Azután, ha jól emlékszem, volt olyan eset, amikor a németeknél a vasútirányító rendszerbe nyúltak bele, úgy, hogy egy vasútvonalon ne lehessen közlekedni, és akkor lehetett nézni, hogy milyen irányba, hogyan, milyen hatékonysággal terelik a vonatokat. És ott vannak olyan módszerek is, mint például a különböző merényletek:

a német Rheinmetall vezetője ellen terveztek merényletet, azután volt, talán a cseheknél egy lőszerraktár-robbantás, a lengyeleknél pedig bevásárlóközpont-tűz.

De ide tartozik az is, amikor „eltévednek” a drónok és átjönnek NATO-területre, illetve amikor kifejezetten katonai erőkkel vagy eszközökkel próbálják mérni azt, hogy ha repülőgépekkel, hajókkal túl közel kerülnek más légtérhez, felségvizekhez, akkor hogyan reagál az adott ország, mik a reakciói. Mindez nemcsak azt a célt szolgálja, hogy benne legyenek a rendszerekben, illetve zavart keltsenek, hanem azt is, hogy ha adott esetben konfliktusra kerül sor, akkor azt ne csak katonai eszközökkel vívják meg, hanem a bentlétnek, a jelenlétnek az élesbe fordításával. Tehát amikor már nem egyszerűen egy vasútvonal nem működik, hanem összeomlik a vasútirányítási rendszer. Vagy olyan is lehet, amikor nem technikai felkészületlenség miatt nincs áram, hanem azért, mert úgy nyúlnak bele az elektromos hálózatok irányítórendszereibe, hogy országos vagy regionális áramszünet keletkezzen. Ilyen az is, ha bele tudnak nyúlni a telekommunikációs rendszerekbe: például elmegy a mobilhálózat. Vagy a kormányzati kommunikációs rendszerek esetében, amikor vészhelyzetben az ellenséges képességek miatt nem lehet megfelelően reagálni.

Ezt szerte Európában csinálják, szinte kivétel nélkül valamennyi országban.

Különösen a Baltikum lehet kísérleti terep, mert bizonyos értelemben földrajzilag is izolált Európától. Van ugyan szárazföldi összeköttetés Lengyelország irányába a Suwałki-folyosón keresztül, de csak kb. 100 kilométer hosszú ez a szakasz az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi terület és Belarusz között. A terepviszonyok is olyanok, hogy egy katonai támadás esetén viszonylag könnyen lehet haladni. Ott lehet – ha lehet ezt így mondani – orosz részről külön ilyen módszerekkel próbálkozni, már csak azért is, mert ezzel azt tesztelik, hogy a szövetségi rendszer, a NATO hogyan reagál erre: komolyan veszi, vagy nem veszi komolyan.

— És ha elég sokat próbálkoznak, az altatja az ellenség figyelmét. Feltételezem, ez is a célok között van.

Telkes András a teljes egészében (és ingyenesen) az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában arról is beszél, hogy

- szerinte milyen formában jelenhetnek meg Magyarországon is az orosz hibrid hadviselés Nyugat-Európában már látott módszerei,

- hogyan lehetne kizárni a magyar állami - és főleg külügyi - informatikai rendszerekből az orosz jelenlétet,

- mely technológiák és módszerek gyorsítják a dezinformációs műveleteket,

- miközben az AI-jal készített tartalmak életszerűbbé válnak, saját magukat is leleplezhetik,

- milyen európai fejlesztések válnak az orosz hackerek és a korrupciós hálózatok célpontjává.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk