VR-szemüvegek, drónok, mesterséges intelligencia – Amerika a hadiipar Apple-jével készül a hadviselés új korszakára
A Lengyelország területére berepülő 19 orosz drónból mindössze négyet lőttek a NATO gépei. Az orosz behatolás egyértelművé tette, hogy a NATO keleti szárnyának védelme erősítésre szorul, és válaszul el is indították a Keleti Őrszem hadműveletet, amivel ezt a sebezhetőséget próbálják csökkenteni. Európa most arra készül, hogy drónfalat építenek keletre, amely több rétegben próbálná megakadályozni egy hasonló támadást. Első körben elektronikai hadviselést, jelzavarást, jelhamisítás vetnének be, hogy eltérítsék a drónokat, majd elfogó drónok és gépágyúk lépnének akcióba, és csak ezután jönnének a légvédelmi rakéták, amelyeket a nagyvárosok és a kritikus infrastruktúra védelmére koncentrálnának.
Ahogy ezt lehetett látni a kínai katonai parádén felvonultatott harci eszközökön is. Kína néhány hete drónok, illetve mesterséges intelligencia által irányított, távvezérlésű vagy autonóm fegyverek sorát mutatta be. Például például a GJ–11 lopakodó drónt, amelyet kifejezetten vadászgépek támogatására terveztek, vagy az AJX–002 nevű óriási drón-tengeralattjárót, amely személyzet nélkül közlekedik a víz alatt, és felderítésre, illetve megfigyelésre szánják. De különleges „robotfarkasokat” is bemutattak, amelyeket aknakeresésre, felderítésre vagy akár ellenséges katonák üldözésére lehet használni. És felvonult az LY–1 lézerfegyver is, ami elektronikai rendszerek kiégetésére vagy pilóták elvakítására lehet alkalmas.
A változásokra az Egyesült Államok is megpróbál reagálni. Egy sor cég dolgozik hasonló fegyvereken, de ezek közül is kiemelkedi az Andurl, amely autonóm drónokat, virtuális valóság szemüvegeket és egyéb mesterséges intelligenciával működő technológiákat fejleszt az amerikai hadseregnek.
Amerika beveti a hadiipar Apple-jét
A hagyományos fegyver- és repülőgépgyártással ismertté vált, de mára komoly harcászati innovátornak számító Northrop Grumman, illetve a többek között harckocsigyártásban jeleskedő General Dynamics az amerikai védelmi minisztérium két legősibb beszállítójának számít. Előbbit 1939-ben, utóbbit 1952-ben alapították, de az Anduril máris eléri az értékük felét, holott csak 2017 óta létezik.
Az Andurilt szilícium-völgyi veteránok hívták életre, köztük az Oculus-alapító Palmer Luckeyval és a Founders Fundtól érkező Trae Stephens-szel. Az alapítók célja az volt, hogy megreformálják a hagyományos védelmi modellt: saját forrásból fejlesszenek új katonai technológiákat, amelyeket aztán eladnak az Egyesült Államoknak (később pedig más országoknak). Ebben az az újdonság, hogy más amerikai gyártók leginkább az állami kutatás-fejlesztési támogatásokra, így például a védelmi minisztérium alá tartozó DARPA ügynökségtől érkező innovációkra és finanszírozásokra támaszkodnak.
Ahogy egyre több a fegyveres konfliktus, világszerte új lendületet kap a hadsereg felszereléseinek vagy járműparkjának korszerűsítése. Ennek megfelelően az Anduril is számos kiemelt szerződést kötött. Tíz évig például drónelhárító rendszereket telepítenek az amerikai haditengerészet számára, illetve több milliárd dollár értékben fejlesztenek pilóta nélküli, autonóm repülőgépeket a légierőnek. Mindezek mellett idén átvették a Microsoft 22 milliárd dollár értékű kiterjesztett valóság szemüvegprojektjét is, amelynek keretében
Utóbbi megbízást nem egyedül teljesítik: bevonnak más technológiai cégeket, például a Facebookot kiadó Metát is, amely a májusi bejelentés szerint az Anduril sisak és headset ágazatát fogja erősíteni.
A kizárólag magántőkéből finanszírozott projektben olyan integrált kevert valóság termékeket építenek, amelyek fejlettebb érzékelést biztosítanak a katonáknak, és lehetővé teszik, egyrészt autonóm eszközök, például felszereléseket vagy fegyvereket szállító drónok intuitív harctéri irányítását, másrészt olyan, akár döntéshozatalt támogató technológiák bevezetését, amelyekkel a sereg nem csak taktikai előnyhöz juthat, hanem dollármilliárdokat is spórolhat.
A megállapodás értelmében szoftveralapú autonóm légi rendszereket, illetve fejlett hajtómű-technológiákat fejlesztenek, majd értékesítenek az öreg kontinens hadseregei számára. A két vállalat közösen fogja gyártani az olcsón előállítható, multifunkciós, cirkálórakéta-képességet biztosító Barracuda és a nagy teljesítményű, többcélú Fury légijármű európai változatait.
„A Rheinmetall-lal olyan rendszereket hozunk létre, amelyek gyorsan gyárthatók, széles körben bevethetők, és NATO-missziók igényeihez igazíthatók” – nyilatkozta Brian Schimpf, az Anduril Industries vezérigazgatója.
A nagytételben gyártható Barracuda és Barracuda-M beépítése a Rheinmetall rendszereibe megfizethető autonóm légi járművet kínál az európai hadseregek számára. A Rheinmetall állítása szerint a két rakétatípus moduláris kialakítása számos teherszállító és célzó módot támogat.
A Furyt mindeközben arra tervezték, hogy kötelékben működjön ember vezette és autonóm repülőgépekkel. Ez az eszköz fejlett vadászgép-teljesítményt kínál, miközben rugalmasan integrálható különböző érzékelőkkel és hasznos terhekkel (értsd: akár bombákkal) – ahogy a kedves vevő kívánja.
A titok az üzemanyag és az AI-vezérelt önvezetés
A váratlanul sikeres cég titka a saját boszorkánykonyháján kifőzött üzemanyagban és vezérlőrendszerben rejlik. A technológiákra okkal fáj a foga az amerikai mellett immár az európai vezérkaroknak is, hiszen az Anduril újítása, az ALITEC nevű, alumínium-lítium ötvözetet tartalmazó, szilárd üzemanyag jelentősen, akár 40 százalékkal növelheti a repülőgépek és rakéták hatótávolságát, sebességét, terhelhetőségét – arról nem is beszélve, hogy stabilan raktározható, illetve légvédelmi és hiperszonikus eszközökben egyaránt használható.
A nemrég az OpenAI-val is partneri szerződést kötő vállalat másik forradalmi innovációja a Lattice, ami egy nyílt, mesterséges intelligenciával támogatott operációs rendszer. Ez a gyártó leírása szerint drónok és radarok érzékelőiből, valamint hangalapú szenzorokból származó adatokat egyesít egy közös helyzetképben. A „Lattice for Mission Autonomy” modul lehetővé teszi az operátorok számára, hogy küldetésekkel bízzák meg az autonóm rendszereket, amelyek ettől kezdve maguk tervezik meg és hajtják végre a harci feladatot, miközben emberi felügyelet alatt maradnak. A fentebb írt Barracuda például tömeges bevetésre is használható a Lattice segítségével.
A modern hadseregek hőn vágyott eszköze, a Lattice operációs rendszer lényegében összeköti és autonóm együttműködésre ösztönzi a különböző katonai drónokat, érzékelőket és fegyvereket. Ez a katonai infrastruktúra döntési, kommunikációs és visszatérő képességekkel forradalmasítja a kis és közepes légi támadásokat.
Pusztítás, kattintásra – Új alapokra helyezik a hadviselést
Kalifornia keleti részén, egy San Clemente melletti tesztterületen az Anduril nemrég demonstrálta, hogy hogyan is kívánja átalakítani a modern hadviselést. Az MIT helyszíni beszámolója szerint itt mutatták be a nyilvánosság előtt a többféle kivitelben elérhető (standard, nagy és kiterjesztett hatótávolságú, tengerészeti, mobil, illetve sarkvidéki hidegre tervezett) Sentry őrtornyot, amelyet jelenleg is használnak az amerikai-mexikói határ megfigyelésére. Ezenkívül fejlett radarokat és különböző drónmodelleket villantottak, például a szinte hang nélkül repülő Ghostot. A bemutató fókuszát viszont nem ezekre helyezték, hanem a fentebb bemutatott Lattice rendszer képességeire.

A szimuláció során egy ismeretlen teherautó közelítette meg a katonai bázist. A mesterséges intelligenciával működő Sentry rögtön észrevette és potenciális fenyegetésként azonosította a járművet. A Lattice erre értesítést küldött a kezelőnek, hogy szeretné-e kiküldeni a Ghostot. A megfigyelő drón kattintásra útnak indult, majd a Sentry által gyűjtött információkra hagyatkozva önállóan repült.
A Ghost aztán eltűnt egy domb mögött, elveszítve a vizuális kapcsolatot a toronnyal, így az nem küldött neki további információkat a célpontról. Ettől függetlenül folytatta az autonóm repülést az észlelt teherautó felé, majd rögzítette, hogy valaki kiszáll belőle, és felbocsát egy drónt. A Lattice ezt ugyancsak fenyegetésként értelmezte, és újabb kérdést küldött a kezelőnek arról, hogy szeretne-e támadó drónt küldeni. Mivel San Clemente-ben nem engedélyezik a drónok lelövését, a szimulációt ezen a ponton megszakították, viszont egyértelművé tették, hogy a rendszer újabb gombnyomásra elpusztította volna a járművet.
Brian Schimpf az esemény után nyilatkozva azt mondta, cége eszközei teljesen más gondolkodásmódot hoznak a harctérre ahhoz képest, amit ma alkalmaznak a hadseregben. Az információáramlás ugyanis elég nehézkes a katonák és a parancsnoki lánc magasabb szintjei között: manuálisan kell kezelni a kamerákat és felismerni a célpontokat, majd továbbítani az adatokat más katonáknak, akik a fegyvereket kezelik. Mindez sokszor egy egyszerű üzenetküldő alkalmazáson keresztül zajlik, ami lassítja a folyamatokat – ellentétben a döntéshozatalt gombnyomásnyi időtartamra zsugorító Lattice-szel.
A cég bejelentette, hogy a szoftvercsomag további fejlesztései lehetővé teszi más cégek számára, hogy hozzáférjenek a rendszerhez és megosszák rajta az adataikat, ezzel tovább pontosítva a rendszer képességeit. Több mint tíz, például autonóm tengeralattjárókat és önvezető járműveket fejlesztő vállalat már integrálta is a hardverét, miközben a katonák saját érzékelőik adatait publikálhatják a hálózaton, és feliratkozhatnak más szenzorok adatfolyamaira – mindezt persze biztonságos környezetben, állítja az Anduril.
A bemutató után az amerikai védelmi minisztérium hároméves szerződést kötött a vállalattal a Lattice alkalmazására, amelyet összehangolnak a Palantir által működtetett Maven nevű programmal. Ez különféle forrásokból – például műholdaktól és helymeghatározó adatokból – származó információkat egyesít, szóval elképesztő mértékben pontosíthatja az így is precíziósnak tűnő Lattice reagálási képességeit.
AI- és szoftvervezérelt gépek csatája
Az Anduril célja az, hogy a szoftvere nélkülözhetetlenné váljon a döntéshozók számára. Ha csak az amerikai védelmi minisztériumot vesszük alapul, akkor ezt nem lesz nehéz megugrani, mivel az MIT szerzője szerint a Pentagon az összekapcsolhatóság terén eléggé le van maradva a civil eszközök (telefonok, okostévék és laptopok) rendszereihez képest. A haditechnikában ez egyelőre nem általános, viszont elég gyorsan változik a helyzet, amit jól példáz a paradigmaváltó Anduril menetelése is.
„Régóta tudjuk, hogy a katonai rendszereink nem működnek együtt” – hangsúlyozta Chris Brose, az amerikai szenátus Fegyveres Erők Bizottságának korábbi munkatársa, aki jelenleg az Anduril stratégiai vezetője. Brose egyik feladata az, hogy meggyőzze a Kongresszust és a Pentagont: a szoftverek ugyanolyan fontosak, mint a vadászgépek vagy az anyahajók. Jegyezzük meg: a lobbizást valószínűleg gördülékenyebbé teszik a cégalapító kormányzati kapcsolatai. Palmer Luckey régóta támogatója Donald Trumpnak, és JD Vance alelnök is feltűnt az Anduril közelében, egy 2017-es befektetés kapcsán.
A vállalat felemelkedése ettől függetlenül nem érdemtelenül történik, hiszen forradalminak tűnő lehetőséget biztosít a honvédelemben keletkező adatok kihasználására. A cégvezetők azt mondják, „végtelen mennyiségű védelmi adat létezik, ami elengedhetetlen lenne az AI képzéséhez, de most egész egyszerűen elvész”. A Lattice rendszer által gyűjtött, köztük titkosított adatokat ugyanakkor felhasználnák a mesterséges intelligencia modellek tanítására, míg a különböző érzékelőkből származó adatok integrálása tovább erősítené ezt munkát, amit nem mellékesen a ChatGPT-t kiadó OpenAI-val közösen végeznek.
„Az újdonság az, hogy a védelmi minisztérium most már képes ezeket az adatokat új módon felhasználni. A több adat és az azok feldolgozására alkalmas rendszerek pontosabb döntéseket és gyorsabb információfeldolgozást tehetnek lehetővé” – írta közleményben Emelia Probasco, a Georgetown Egyetem Biztonságpolitikai és Feltörekvő Technológiák Központjának vezető elemzője.
Amióta Izrael halálos csapások automatizálására használja a mesterséges intelligenciát – AI segítségével készítettek célpontlistákat a Gázában bujkáló Hamász-vezérekről és az Irán elleni támadások során is alkalmaznak AI‐rendszereket célpontok azonosítására, illetve az iráni légvédelem réseinek feltárására –, fokozottabb figyelem irányul az Anduriléhoz hasonló fejlesztésekre.

A Human Rights Watch riportja szerint ugyanakkor ezek az eszközök „pontatlan adatokra és hozzávetőleges becslésekre épülnek, ráadásul átláthatatlan gépi tanulási folyamatokat használnak”. Ez azért hatalmas probléma a szervezet szerint, mert „az algoritmusok torzításokat örökölhetnek, az adatok pedig nem mindig reprezentálják a helyi viszonyokat”, és ez növeli a civil áldozatok számát egy-egy támadás során.
Az Anduril szóvivője az izraeli példára reagálva hangsúlyozta: a Lattice célja nem a döntéshozatal, hiszen „nem ír elő műveleteket, és nem tesz javaslatokat harctéri döntésekre”, viszont „időérzékeny információkat” tár fel, amelyeket az operátorok figyelembe vehetnek a döntéseikhez.