Indul a történelem legnagyobb Északi-sarki expedíciója, hogy felmérjék a Föld jövőjét
Ősszel indul a történelem legnagyobb Északi-sarki expedíciója: a 12 hónapos, 134 millió dolláros költségvetésű küldetésben 17 ország kutatói próbálják dokumentálni a klímaváltozást a glóbusz leggyorsabban melegedő részén.
Munkájuk eredménye megjövendölheti az egész Föld jövőjét.
Ha az Északi-sark jege eltűnik, sok tudós szerint az az állandó légáramlat, amely befolyásolja az időjárást az északi féltekén, bizonytalanná válik, és emiatt rettenetes hidegek, brutális hőhullámok és pusztító árvizek követik majd egy egymást – írja a Washington Post.
És mindez már elkezdődött. A sarki légörvények, amelyek végigsöpörtek az idén télen az amerikai Közép-Nyugaton, a nyári európai hőhullám, a kaliforniai tüzek, az olyan elhúzódó hurrikánok, mint a Sandy vagy a Florence feltehetően mind innen erednek.
Az ENSZ szerint drasztikus emberi lépések híján a Föld akár alig több, mint egy évtized alatt átlépheti a veszélyes felmelegedés küszöbét.
A tudósok most versenyt futnak a változó bolygóval, hogy megértsék, mi történik, és mire számíthatunk.
A bázis egy nagy német jégtörő, az RV Polarstern lesz, bár a hajó csupán néhány hétig fog menni. Miután elérik a szibériai Arktikum egy kietlen részét, a személyzet lekapcsolja a hajtóműveket, és megvárja, míg a víz megfagy körülötte és foglyul ejti a hajót.
Innentől kezdve a rajta lévők a jég kényének-kedvének kitéve sodródnak.
Ehhez egy vastag, ellenálló tengeri jégpáncélra kell ráhelyezni a Polarsternt, olyanra, amely biztosan nem olvad meg a nyár végéig. És ilyet egyre nehezebb találni. Idén áprilisban, amikor a csapat Alaszka partjainál megkezdte az edzéseket, minden idők legalacsonyabb áprilisi tengeri jégszintjét mérték.
Az Északi-sark legrégibb, legvastagabb tengeri jegének 95%-a eltűnt 1980 óta. Az amerikai hó- és jégadatközpont szerint a fagyott tengeri felület 1,3 millió négyzetkilométerrel kisebb, mint az 1981 óta mért átlag.
A kutatóknak fel kell készülniük a nagy elszigeteltségre, a hosszan tartó sötétségre, a kínkeserves kísérletekre, a mínusz 45 fokos hidegre. Az Északi-sark számtalan módon képes bármely pillanatban útjukat állni és az életüket veszélyeztetni.
Melinda Webster, a NASA Goddard űrrepülési központjának tengeri jég-szakértője azonban úgy véli: ha munkájukat jól végzik, azzal nagy lépést tesznek előre, hogy megértsék, hogyan működik és hogyan változik a Föld.
„Nincs más választásunk. A világ egy ekkora, ilyen költséges és ilyen kockázatos expedícióba csak egyszer vág bele egy nemzedék során.”
A MOSAiC nevű program (Multidisciplinary Drifting Observatory for the Study of Arctic Climate - Multidiszciplináris lebegő obszervatórium az Északi-sark klíma tanulmányozására) a tervek szerint szeptember 20-án indul.
Az expedíciót a német Alfred Wegener Intézet vezeti, ők adják a hajót is. Oroszország, Kína és Svédország biztosítja az utánpótlást szállító hajókat. Japán szakértők építettek fluxus-szobákat, amelyek mérik a tengeri jégből a légkörbe távozó szén-dioxidot, és egy svéd csapat dolgozott ki egy, a hómintákat vizsgáló felszerelést. Az Amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány és más amerikai intézmények több mint 25 millió dollár értékben járultak hozzá pénzadománnyal, felszerelésekkel és logisztikai támogatással az expedícióhoz.
A 118 méter hosszú kutatóállomáson mintegy 300 meteorológus, biológus, oceanográfus és jégszakértő váltja egymást 12 hónapon át az úszó jégtáblák között.
Egyszerre általában 60-an dolgoznak majd a Polarsternen. Többségük két hónapra szóló szerződést írt alá, de lesznek, akik akár fél évet, vagy még több időt is ott töltenek.
A külvilággal való kapcsolatukat azok a repülőgépek és hajók jelentik, amelyek 60 naponta az ellátásukról gondoskodnak, és leváltják a kutatókat – már ha az időjárás megengedi. A kutatóknak nem lesz sem internetük, sem telefonjuk. Heti hét napot dolgoznak, szabadidőt csak a kutatási koordinátoroktól kaphatnak. Akik decembertől februárig dolgoznak, az expedíció alatt sosem látják meg a napot.
