2019 utolsó bejegyzésében az év tíz legjelentősebb csillagászati és űrkutatási eredményét, eseményét és hírét szedtem sorba, akárcsak tavaly és tavalyelőtt ilyenkor. A listára nem csak tudományos felfedezések és mérnöki sikerek, de még egy évforduló is felkerült - ha pedig valakinek hiányérzete lenne a tízes mezőnnyel kapcsolatban, ne mulassza el megosztani azt a kommentek között.

10. Az első üstökös a Naprendszeren túlról

Alig több, mint két év telt el azóta, hogy felfedezték az első, bizonyíthatóan a Naprendszeren kívülről érkező objektumot, az Oumuamua aszteroidát. Bár a statisztikai becslések szerint rengeteg extraszoláris eredetű aszteroida szeli keresztül a bolygórendszerünket, jelenleg még nagy mázli szükséges a felfedezésükhöz. Ilyen szerencséje volt Gennadiy Borisov amatőr csillagásznak, aki

augusztus 30-án a Krími Asztrofizikai Obszervatórium 65 cm-es teleszkópjának felvételén szúrta ki az első ránézésre teljesen átlagos üstököst, első nevén a C/2019 Q4 Borisov-ot.

Hamar kiderült azonban, hogy az objektum hiperbolikus pályán közelít a belső bolygók felé, vagyis

a Naprendszeren kívülről érkezett és jó néhány év múlva távozni is fog tőlünk.

A pályaszámítások megerősítését követően az üstökös meg is kapta a második intersztelláris eredetű objektumot megillető 2I/Borisov nevet. A rendszeres űrtávcsöves és földfelszíni megfigyelések decemberben első felében újra megszaporodtak, amikor az üstökös előbb elérte perihéliumát (2 CSE-re a Naptól), majd földközel pontját (1,9 CSE). Az első eredmények alapján

a 2I/Borisov üstökös magja kb. két km-es, fizikai tulajdonságai alapján pedig nem különbözik a hosszú periódussal keringő Hale-Bopp típusú üstökösöktől.

9. Ismét egy csillagászati vonatkozású Nobel-díj!

Nem lehet panasz a csillagászat és kozmológia Nobel-díjazására a 2010-es évek során. 2013-ban az Univerzum gyorsuló tágulása, 2017-ben pedig a gravitációs hullámok felfedezése hozta el a legmagasabb rangú tudományos elismerést a vonatkozó kutatócsoportok vezető alakjainak.

Idén pedig két teljesen különböző terület jeles képviselőit díjazta a Svéd Királyi Tudományos Akadémia:

Michel Mayor és Didier Queloz az első, Nap-típusú csillag körül keringő exobolygó felfedezéséért, míg James Peebles a kozmológia, különösen az Ősrobbanást követő első néhány másodpercével kapcsolatos úttörő elméleti munkájáért kapta meg az elismerést.

8. Ötven éves a Holdraszállás

1969. július 20-án landolt az Apollo 11 Sas leszállóegysége a Hold Nyugalom tengere nevű síkságján, majd néhány órával később Neil Armstrong és Edwin "Buzz" Aldrin kiszálltak a holdkompból - ezzel pedig először lépett ember egy idegen égitest felszínére.

Gyakran szokás hivatkozni a Holdraszállásra, mint az emberiség valaha volt legnagyobb technikai/mérnöki teljesítményére, ennek megfelelően pedig szinte az egész világ megemlékezett a félévszázados évfordulóról. A környező napokban a NASA-tól a magyar híroldalakig, a szakértőktől a lelkes amatőrökig jelentették meg az Apollo-programmal kapcsolatos tartalmakat.

A témába vágó ismeretterjesztő írásoknak és műsoroknak a megemlékezésen túl is fontos feladatuk volt, hiszen mind a mai napig "divat" tagadni a Holdraszállás tényét. Itt, a Csillagvizsgáló blogon Magyarországon első alkalommal próbáltuk felmérni a téma megítélését az online (és ezáltal természetesen nem reprezentatív) kérdőívünkkel, amelyet végül több, mint 5900-an (!) töltötték ki - eszerint pedig hazánkban 16% körül mozog kétkedők aránya. (A kérdőív továbbra is elérhető, kitöltéséhez Google-fiók szükséges. Ugyanitt megtekinthető a felmérés összes eredménye.)

7. Holdra szállás így is - úgy is

Habár mind a mai napig nem is olyan egyszerű irányított leszállást (ún. soft landing-et) végrehajtani a Föld égi kísérőjén.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a technikai bravúr mindezidáig csak négy nemzetnek sikerült: az USA Oroszországnak/Szovjetuniónak, Japánnak és Kínának.

Ebbe az elit klubba készült bekerülni előbb a legnagyobb izraeli űripari cég, az IAI és egy non-profit vállalkozás, a SpaceIL közös munkájából megszülető Beresheet, valamint az indiai űrügynökség (ISRO) Chandrayaan-2 szondájának Vikram nevű leszállóegységével. Sikertelenül - mindkét egységgel a leszállás utolsó fázisában szakadt meg a kapcsolatot, így irányítatlanul zuhantak le a Hold felszínére.

Nem úgy a kínai Chang'e 4, amely elődje, a 3-as számú modell 2015-ös bravúrját ismételte meg január 4-i sikeres landolásával. Egyúttal először szállt le űreszköz a Hold sötét Földdel ellentétes oldalán, a kommunikációs problémát pedig egy relé-szondával hidalták át. A déli sarkvidék közelében található Kármán-kráterben a leszállóegység, valamint a belőle kiguruló Yutu 2 (magyarul Jáde Nyúl 2) rover elsősorban a holdi kőzetek kémiai összetételét, valamint a felszínt bombázó nagyenergiájú részecskék jelentette kozmikus sugárzást vizsgálja.

6. Sikeres exobolygóvadászat

A Kepler búcsúja után nem kellett sokáig várnunk a következő exobolygóvadász űrtávcsőre, a NASA által finanszírozott Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) ugyanis már 2018 nyarán megkezdte működését.

Speciális, a Holddal 2:1-es rezonanciában lévő pályája révén huzamos ideig tudja stabilan megfigyelni ugyanazon az égboltterületen található fényesebb csillagokat,

amelyek elhalványulásai alapján tranzitos exobolygókat keresnek a kutatók (járulékosan pedig szupernóvákat, aszteroidákat és változó csillagokat is megfigyelnek).

A TESS közel két év alatt vizsgálja végig a 26 szektorra osztott égboltot, mindegyik esetében 27 napot töltve folyamatos megfigyeléssel. Jelen bejegyzés írásakor már 1588-nál tart az exobolygó-jelöltek száma, és bár a lassabban haladó spektroszkópiai megerősítések miatt ebből egyelőre csak 37 az elismert felfedezés, ez a szám még jelentősen nőni fog. Főként, hogy

már most kétszeres időre, 2022-ig hosszabbították meg a TESS működési idejét,

így egy adott égboltterületre két év múltán megint vissza fog nézni az űrtávcső.