News here
hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

A tíz legjelentősebb csillagászati és űrkutatási sztori 2019-ben

Barna Barnabás csillagász cikke a Csillagvizsgáló blogon, Címkép: illusztráció/Pixabay - szmo.hu
2020. január 08.


Link másolása

hirdetés

5. Űrszonda a Nap rejtélyeinek nyomában

A NASA űrszondája, a Parker Solar Probe 2017-ben indult hat éves küldetésére, amely során minden eddiginél közelebbről fogja vizsgálni a Nap közvetlen környezetét, mágneses struktúráját és részecskegyorsítási mechanizmusait.

Mostanra három keringést teljesített a Nap körül a tervezett huszonnégyből, legkisebb távolsága pedig mindössze 24 millió km (a Nap-Merkúr távolság fele) volt a csillagunktól.

Az eddigi mérései alapján a NASA kutatói december elején tették közzé az első eredményeket, amelyek közül kiemelendő az ún. "rogue" hullámok felfedezése.

A Napból kiáramló részecskezápor, a napszél által szállított mágneses tér váltakozását, az ún. switchback-et szemléltető ábrázolás. (Forrás: NASA / Conceptual Image Lab / Adriana Manrique Gutierrez)

Ezek az elektromágneses hullámok pillanatok alatt több százezer km/h-ra gyorsítják fel a Napból kiáramló töltött részecskéket. A jelenség a mágneses tér szintén most felfedezett gyors váltakozásaival (az ún. "switchback"-ekkel) kiegészülve lehet a kulcs arra a régóta megoldásra váró rejtélyére, miszerint a Nap külső légköre forróbb, mint a felszíne.

4. Starlink...

A SpaceX űripari vállalat grandiózus tervéről, miszerint több ezer műholddal kívánnak szélessávú internetelérést biztosítani az egész bolygón, 2016 során lehetett először hallani. Elon Musk és csapata azonban "elmulasztotta" közölni a projekt részletes terveit így némiképp meglepetésként érte a csillagos eget kémlelőket, amikor a május 21-i első felbocsájtást követően közel hatvan, szabad szemmel is jól látható fényes pont "vonatozott" végig az égbolton.

November 11-én újabb hatvan műholddal gyarapodott a 550 km-es magasságban keringő Starlink flotta, amelynek elemeit néhány napja hazánkból is sokan észlelték.

A Hattyú csillagkép területéről december 26-án kora este készült öt darab kétperces felvétel egymásra rétegelve. A fehér csíkok több tucat fényes pont (a Starlink műholdak) áthaladását örökítették meg. (Forrás: Fejes Zsolt Amatőrcsillagász)

Mindez pedig még csak a jéghegy csúcsa, a híresztelések szerint ugyanis több tízezer Starlink szatellitre számíthatunk a következő években.

A rengeteg alacsonyan keringő új műhold nem csak a növekvő űrszemét miatt jelent problémát, hanem veszélybe kerül a csillagos égbolt természetes képe, az asztrofotózás, de még a precíz csillagászati mérések is.

Ebből kifolyólag rengeteg kritika érte a Starlink projektet, a nemzetközi csillagász szakma pedig petíciót indított annak ésszerű keretek közé való visszaszorításáért. Elon Musk az első cinikus válaszok (miszerint amúgy is az űrtávcsöveké a jövő...) után ígéretet tett a probléma megoldására, néhány ötletet leszámítva (sötét festés, módosított napelem-szögek) azonban a további konkrétumok nem ismertek.

3. Aszteroidák és mintavételek

A japán Hayabusa 2 űrszonda még 2018. július 28-án állt pályára a mindössze 900 méter átmérőjű földközeli aszteroida, a Ryugu körül. Küldetésének jelentős részét pedig már az ezt követő hónapokban elvégezte, amikor feltérképezte az aszteroida és három kisebb méretű landert juttatott annak felszínére.

Az igazi attrakció azonban az idei évre maradt: mintavétel az aszteroidát alkotta lazán kötött, törmelékes szilikátokból.

A szonda először február 21-én közelítette meg a felszínt, majd közvetlen közelről egy kis méretű fém lövedékkel robbantott ki szikladarabokat, amelyekből kisebb-nagyobb szemcséket gyűjtött be. A felszín alatti mintához nagyobb puskagolyó kellett: április 25-én egy 2,5 kg-os réz lövedéket irányítottak a Ryugu felszínére, amely közel tíz méteres krátert robbantott ki.

A Hayabusa 2 mintavételező karja, amint a szonda megközelíti a Ryugu felszínét és kirobbantja az aszteroida felszínéből a lazán kötött szikladarabokat. (Forrás: JAXA)

A Hayabusa 2 csak hetekkel később tért vissza a tett színhelyére, ahol július 11-én megismételte az első mintavétel procedúráját.

A két különböző forrásból származó kőzetszemcsékkel a fedélzetén a szonda novemberben kezdett el távolodni a Ryugu-tól, majd begyújtotta ionhajtóművét és elindult haza, a Föld felé, ahová jövő év decemberében fogja kézbesíteni a begyűjtött mintákat.

Mindezzel párhuzamosan a NASA is folytat egy nagyon hasonló küldetést: az OSIRIS-Rex szondájuk jelenleg is tanulmányozza a Bennu kisbolygót, az első mintavételi kísérletre pediga következő hónapok folyamán kerülhet sor.

2. A legtávolabbi látogatás

Az űrkorszak kezdete óta az emberiség űrszondái kevés kivétellel felderítették a Naprendszer objektumait direkt látogatások vagy közeli elhaladások révén. Az i-re a pontot a NASA New Horizons űrszondája tette fel 2016-ban, amikor elhaladt az egykorvolt bolygó, a Pluto mellett.

A jelenlegi legjobb képünk az Ultima Thule-ról. Ez a felbontás nagyjából háromszorosára fog javulni a lassan beérkező adatcsomagokkal. (Forrás: NASA)

A szonda azonban nem állt meg és a NASA új célpontot keresett számára: ez lett az Ultima Thule (újkori nevén az Arrokoth), a Kuiper-öv néhány tíz km-es objektuma, amelyről (és a többi, hasonló jeges szikláról) mindeddig semmit sem tudtunk.

A New Horizons nem csak a kisbolygó lapos tekebábu alakját és vöröses felszínét derítette fel, hanem teljes spektroszkóiai analízist és 40 méteres felbontású térképet is készített - az adatok azonban rendkívül lassan csordogálnak ilyen távolságból, így még legalább egy év, mire minden információnk révbe ér a Naprendszer múltját konzerváló objektumáról.

1. Az első kép egy fekete lyuk... árnyékáról

Habár jelen összeállítást (is) a Naprendszer égitestjeinek kutatásáról és a legfrissebb űreszközökről szóló hírek uralják,

a lista első helyezettje egy extragalaktikus objektumot vett célba: az M87 galaxis központi szupermasszív fekete lyukát.

A Nap tömegénél 6,5 milliárdszor masszívabb fekete lyuk monstrumot az Event Horizont Telescope tudományos kollaboráció vette célba, amely nevével ellentétben nem is egy távcsövet, hanem nyolc, a Föld különböző pontjain található rádióteleszkóp alkotta hálózatot jelöl. Az egyszerre történő mérések és a szuperszámítógépet igénylő kalibrációk révén

a kutatók egy közel Föld-méretű effektív (virtuális) távcsővel dolgozhattak.

Hasonló elven működő interferometrikus méréseket rendszeresen végeznek távoli rádiófrekvenciás távcsövekkel is, ezúttal azonban először sikerült mindezt a mikrohullámos tartományon kivitelezni - eredményül pedig a valaha volt legnagyobb felbontású megfigyelő eszközt sikerült összeállítani.

Leegyszerűsítve, olyan nagyítást értek el, mintha Párizsból olvasna valaki egy New York-ban lévő újságot - vagy, mintha valaki egy 53,5 millió fényévre lévő, kb. Naprendszer átmérőjű óriás fekete lyukat akarna lefotózni.

Az Event Horizont Telescope teleszkópantennái a világ körül. (Forrás: EHT Facebook)

Persze a fekete lyukat magát nem láthatjuk, hiszen nem bocsájt ki detektálható sugárzást, a körülötte keringő forró plazma azonban nagyon is világít. Ez utóbbi jelenik meg sárgás-narancsos színnel a nevezetes felvételen, míg középen lévő sötét régió a fekete lyuk gravitációs "árnyéka" (a sugaránál kb. 2,5-szer nagyobb térrész). Az eredmény nagyon jó összhangban van az asztrofizika és a relativitáselmélet jóslataival, ugyanakkor

jelentősége elsősorban nem a csillagászati vonatkozásában rejlik, sokkal inkább egy megfigyeléstechnikai áttörés. Immáron szó szerint is: 2019-ben ugyanis az EHT tudományos kollaboráció nyerte a fizikai Nobel-díj "előszobájának" számító Breakthrough-díjat.

Az ominózis felvétel az M87 galaxisban található szupermasszív fekete lyukról. (Forrás: EHT)

Természetesen a bejegyzés szűkös keretei miatt számos eredmény, mérföldkő, siker vagy látványosság maradt le a listáról. Ha valakinek hiányérzete lenne (vagy esetleg éppen hogy egyetért) az összeállítással kapcsolatban, az feltétlenül jelezze a kommetek között!

A bejegyzés elérhető a Csillagaszat.hu hírportálon is - az oldal ajánlott mindenkinek, aki szeret csillagászati és űrkutatási híreket böngészni.

Barna Barnabás csillagász közérthetően és érdekesen ír az égbolt és a csillagok jelenségeiről, az úrkutatásról és a Földön túli dolgokról a Csillagászat blogon.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
23 százalékkal kevesebbet fogyasztanának az autók, ha 130 helyett csak 100 km/h-val mehetnének az autópályán
A Greenpeace Magyarország az autómentes nap alkalmából a klímajegyek bevezetését sürgette.

Link másolása

hirdetés

Szeptember 22-én van az európai autómentes nap, ami kapcsán a Greenpeace Magyarország összegyűjtötte miként lehetne radikális energiatakarékosság elérni a hétköznapokban, ezzel a közlekedésben felhasznált üzemanyag mennyiségét is csökkenteni.

A szervezet szerint a közösségi közlekedés a kulcs ahhoz, hogy mindenki fenntartható módon elégíthesse ki a napi közlekedési igényeit. Ennek eléréséhez azonban európai szinten kellene bevezetni a klímajegyeket a vasútra és más tömegközlekedési eszközökre. A cél nem lehet kevesebb, mint hogy senki ne szoruljon autó- vagy repülőgép használatra pusztán azért, mert az megfizethetőbb vagy könnyebben elérhető – olvasható bejegyzésükben.

A közlekedés reformjával és szigorúbb sebességkorlátozással is nagy mértékben, uniós szinten 13 százalékkal lehetne csökkenteni az energiaigényt. Az autósok számára a leglátványosabb eredmény az autópályákon mutatkozna meg, a sebességnek 130-ról 100 km/órára való csökkentése ugyanis kb. 23%-kal alacsonyabb fogyasztást eredményez.

Az autómentességet az otthoni munkavégzés támogatásával lehetne az egyik legkézenfekvőbb módon támogatni. Uniós szinten 27 és 47 százalék közé tehető a vizsgált országokban az aránya annak, amit naponta az összes megtett távolságból a munkába történő eljutás tesz ki. Erre megoldást jelenthetne, ha a kormányok folytatnák, vagy pedig újra bevezetnék azokat a szabályokat az otthoni munkavégzésre, amiket a koronavírus-járvány miatt egyszer már úgyis meghoztak. De akár az autók kihasználtságával is spórolhatnánk:

uniós szinten 1,45 utas használ átlagosan egy autót. Az autómegosztást olyan ösztönzők bevezetésével lehetne támogatni, mint az olcsóbb parkolás, vagy a buszsávok használatának engedélyezése olyan autók számára, amelyek tele vannak utasokkal.

Míg a városi közlekedés esetében a kibocsátásmentes közlekedési megoldásokat kellene ösztönözni, legyen az kerékpár, gyaloglás, vagy bármilyen más mikromobilitási lehetőség.

Az árucikkek szállítása is egy olyan terület, amely szinte teljesen az olajfelhasználásra támaszkodik. A cégeket adókedvezményekkel lehetne ösztönözni arra, hogy az utak helyett a vasutakat válasszak a szállításkor. Persze ahhoz, hogy ez itthon is reális megoldás legyen, természetesen jóval több forrást kellene fordítani a vasúti közlekedés fejlesztésére, mint jelenleg – írja a Greenpeace.

hirdetés


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
Gyorsabban süllyed több tengerparti város, mint a tengerszint emelkedése
Megdöbbentő adatok és okok, amelyek akár pár éven belül is igen komoly következményekkel járhatnak. Például Rio De Janeiro területének két négyzetkilométere kerülhet víz alá 2030-ra.

Link másolása

hirdetés

Számos tengerparti város gyorsabban süllyed, mint amennyire a tengerszint emelkedik állapította meg a szingapúri Nanyang Egyetem és a NASA közös kutatása.

A Nature Sustainability című tudományos lapban közzétett, műholdas felvételek segítségével készített és a világ legnagyobb városai közül 48-at vizsgáló tanulmánya 2014 és 2020 között elemezte a süllyedésüket – idézte a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.

Korábbi tanulmányok szerint

a globális felmelegedés világszerte jégolvadáshoz vezet, ez pedig emeli a tengerek szintjét, fenyegetést jelentve számos tengerparti város számára.

Sok város azonban más gonddal is küzd: a talajvíz és vagy a földgáz elvezetése miatt süllyed, az épületek óriási súlya alatt tömörödik a talaj.

A többéves vizsgálat során azt figyelték meg, hogy minden városban - különböző mértékben - süllyedt a talaj, 44 településen pedig a süllyedés nagyobb mértékű volt a tengerszint emelkedésénél.

hirdetés

Az ezt megelőző kutatások szerint

a tengerek szintje az olvadó jégsapkák nyomán évente körülbelül 3,7 milliméterrel emelkedik, a most közzétett tanulmány pedig azt írja, hogy több város egyes részei évente 20 milliméterrel süllyednek.

A kutatás Ho Si Minh-várost és Rio De Janeirót is említi, az elsőben a süllyedés 16,2 milliméter évente, az utóbbinál pedig azt jelentették, hogy – amennyiben nem hoznak megfelelő intézkedéseket - a város területének mintegy két négyzetkilométere kerülhet víz alá 2030-ra.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Elérkeztünk a fordulópontra: visszafordíthatatlanná válhat az amazóniai esőerdők pusztulása
Az esőerdők 20%-át már kiirtották, 6% pedig nagyon rossz állapotban van. Ha szavannává változik a terület, az beláthatatlan következményekkel járó láncreakciót indíthat el az egész Földön.
Fotó: Wikimedia Commons - szmo.hu
2022. szeptember 18.


Link másolása

hirdetés

Évtizedek óta téma a „Föld tüdejének” tekintett amazóniai esőerdők esztelen irtása, amellyel a mezőgazdasági területek és a legelők terjeszkedését erőltetik, nem gondolva az ökoszisztéma végzetes felborításának veszélyére.

Most az amazóniai régió kilenc országának őslakos vezetői limai csúcstalálkozójukat adták le a legújabb vészjelzést: az esőerdők 26%-a máris elpusztult vagy súlyosan megrongálódott, és ha nem állítjuk meg az erdőirtási folyamatot, akkor a fennmaradt rész szavannává változik, előbb, mint arra a korábbi előrejelzések figyelmeztettek – írja a New Scientist.

A kutatók már régen felhívták a figyelmet arra, hogy ha az amazonasi esőerdők egy bizonyos aránya elpusztul, nem lesz képes az önmaga fenntartásához szükséges nedvességet magába fogadni és esőt generálni.

A világ legnagyobb esőerdőjének szavannásodása pedig beláthatatlan következményekkel járó láncreakciót válthat ki az egész Földön.

Egy 2018-as becslés ezt a bizonyos küszöböt 20-25%-ra tette, egy évvel később pedig megállapították, hogy az amazóniai medence elvesztette esőerdőinek 17%-át. A legújabb jelentés szerint pedig már át is léphették a küszöbértéket, mert az erdő 20%-át már kiirtották, és közel 6% állapota sokat romlott az elmúlt 35 évben.

Marlene Quintanilla és kollégái az amazonasi társadalmi-környezeti információs hálózatnál (Amazon Geo-Referenced Socio-Environmental Information Network - RAISG) az őslakos szervezetekkel együttműködve az erdő borította területekre vonatkozó adatokból kiindulva mutatták ki, hogy mennyi esőerdő veszett el 1985 és 2020 között. Megvizsgálták továbbá az erdők sűrűségét, a csapadékmintákat, és szénfelvevő képességüket is. Ez utóbbiak árulkodnak ugyanis az esőerdők túlélési képességéről, valamint az erdőtüzek lombozat alatti hatásáról, amelyet nem mutatnak ki a műholdas felvételek.

hirdetés
A jelentés megállapította: Amazónia 33%-a maradt meg ősállapotában és a térség 41%-ánál észlelhető enyhe pusztulás, amely önmagától regenerálódhat. 26%-nál azonban mindenképpen szükséges az emberi segítség a fennmaradáshoz.

„Megváltozott az erdő ökológiai válasza és elvesztette ellenálló képességét. A visszafordíthatatlanság pontjához érkeztünk” - mondta Quintanilla.

Amazónia 847 millió hektáron terül el, de tőle távoli régiók is nagy mértékben függnek tőle. Ha egy területen kipusztulnak az esőerdő fái, azt jelenti, hogy kevesebb lesz az eső, magasabb a hőmérséklet és kevesebb CO2-t tudnak elnyelni másutt is a fák. Ezáltal jobban fenyegetik őket az erdőtüzek, és kevésbé tűrik a klímaváltozást. Mindezek hosszú távon pusztuláshoz vezetnek.

Ez a változás már látható Brazíliában és Bolíviában, ez a két ország felelős az amazóniai erdőirtások 90%-áért.

Az elmúlt 20 évben a bolíviai részen 17%-kal csökkent a csapadék, a hőmérséklet pedig 1,1 fokkal emelkedett.

A korábban sűrű esőerdős területek szavannákká válnak, és az ország északi részén lévő gyümölcsfák már nem teremnek, holott ezektől függ a világtól elzárt őslakos közösségek táplálkozása.

A jelentés szerzői hangsúlyozzák: ha a mezőgazdasági terjeszkedést, a bányászatot és az erdőírtás más okait nem szüntetik meg, akkor ez a folyamat hamarosan más országokra is át fog terjedni.

Az erdőirtások 86%-a a nemzeti parkok és az őslakos rezervátumok területén kívül zajlott le, és miután Amazónia 48%-a nem védett terület, ezek az esőerdők megfelelő törvények híján végveszélybe kerülhetnek.

A bennszülöttek rezervátumai egy fokkal jobb állapotban vannak, mint a nemzeti parkok, annak ellenére, hogy kevesebb ott a kormánytámogatás. Éppen ezért a tanulmány szerzői szerint az esőerdők megvédésének legjobb módja a védtelen erdőket őslakos-területté nyilvánítása. Egyúttal komoly erőfeszítéseket kell tenni a súlyosan megrongált 6%-nyi esőerdő helyreállítására (54 millió hektáros területről van szó).

Carlos Nobre, a Sao Pauló-i egyetem kutatója három évtizeden át készített klímamodelleket, hogy kiszámítsa: mikor érkezhet el Amazónia a kritikus ponthoz. Rá kellett jönnie, hogy a korábbi modellek immár nem működnek.

Kiderült például Amazónia déli részéről, ahol az esőerdők egyharmada található, a száraz évszak ma 4-5 hónapig tart, legalább 5 héttel tovább, mint 1999-ben. Ha ez a tendencia tovább folytatódik, és eléri a 6 hónapot, nincs esély a túlélésére.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A globális felmelegedés tömeges fapusztulással fenyeget, már az ősfák sincsenek biztonságban
Az egymást követő aszályos évek a fák túlélését is veszélyeztetik, a klímaváltozás a Föld ősfáit sem kíméli. Afrikában például sorra pusztulnak a csodálatos majomkenyérfák.
Fotó: Flickr - szmo.hu
2022. szeptember 22.


Link másolása

hirdetés

Bár az elmúlt hetekben sok helyütt óriási felhőszakadások zúdultak Európára – Olaszország középső részén például több település is víz alá került – az idén nyáron pusztító hőségnek és aszálynak még komoly hatása lehet kontinensünk fáira.

A kutatásokból ugyanis az derült ki, hogy

a tömeges fapusztulás általában 1-2 évvel az aszályos időszak után jelentkezik

- írja a New Scientist című tudományos magazin.

Ezt erősíti meg a müncheni műszaki egyetem munkatársainak, Cornelius Senfnek és Rupert Seidlnek a kutatása is, akik kimutatták, hogy a 2018-as nagy aszályt az elmúlt 170 év legnagyobb fapusztulása követte. Igaz, az akkori helyzetet súlyosbította, hogy sok helyen már harmadik éve tartott a szárazság, emiatt az egyes száraz időszakok között nem volt ideje a természetnek regenerálódni.

A kutatók szerint több egymással összefüggő oka is van annak, hogy miért a szárazság utáni években lehet számítani a fák pusztulására. Egyrészt amikor kevesebb tápanyaghoz jutnak, a vízszállító szöveteik tartósan károsodhatnak. Másrészt sebezhetőbbekké válnak a kártevőkkel és betegségekkel szemben, így például könnyebben támadhatják meg a fákat különböző gombák, és nagyobb a szuvasodás veszélye is.

hirdetés
A globális felmelegedés miatt egyre több az aszályos év, és a fapusztulás Európában is egyre nagyobb mértéket ölt.

A Jan-Peter George vezette tartui kutatócsoport már tavaly arra hívta fel a figyelmet, hogy 2010 és 2020 között a norvég lucfenyők átlagosan 60%-kal nagyobb arányban pusztultak, mint 1995 és 2009 között. A skót fenyőnél 40%-kal, az európai bükknél 36%-kal, míg a tölgynél 3,5%-kal ugrott meg a fapusztulás mértéke.

A klímaváltozás még Földünk ősfáit sem kíméli. A New Scientist felidézi annak a zimbabwei majomkenyérfának a történetét, amely valamikor Kr.e. 500 körül sarjadt ki, azokban az időkben, amikor az ókori Rómában kikiáltották a köztársaságot. Túlélt királyságokat és háborúkat is. A Panke baobab 2010-ig a világ legidősebb virágzó fája volt. Akkor ledőlt és elpusztult. Sajnos nem ez volt az egyetlen tiszteletre méltó ősfa, amely erre a sorsra jutott.

Az elmúlt 12 évben Afrika 13 legöregebb majomkenyérfája elpusztult.

Pedig a majomkenyérfák a világ leghosszabb életű és legnagyobb virágzó fái. Tömegük elérheti az 500 köbmétert is. Elvesztésük katasztrófa az emberek és a vadon élő állatok számára egyaránt. Hatalmas koronájukkal menedéket, táplálékot, sőt, még vizet is adnak, mert a baobabok vastag törzse olyan, mint egy vízzel teli szivacs.

Az emberek szinte minden részüket felhasználják az ehető gyümölcsöktől a kérgükig és a gyökerekig, rostjaikból kötelet, kosarat fonnak, ruhákat szőnek. Még kulturális szerepük is van: az UNESCO világörökségébe felvett afrikai mesemondók sokszor a baobab köré gyűlteknek mondták el a sok generációra visszamenő történeteiket.

Thomas Pakenham brit történész-arbológus 2004-ben megjelent könyvében, A nevezetes baobab-ban még azt is leírta, hogy egy afrikai faluban külön temetési szertartással búcsúznak az elpusztult majomkenyérfáktól, amiket „mindannyiuk anyjának” hívnak.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: