KULT
A Rovatból

„Ez nem énekverseny, hanem egy énekverseny témájú szappanopera” – X-Faktor Tábor, 1. rész

Volt fiatal Körmendi Jánosra emlékeztető rapper, indokolatlanul továbbjutó énekesnő és érthetetlen okokból kieső valódi művész is.

Link másolása

Véget értek az előválogatók, ami nektek jó hír, mert csökken a fülünk ellen elkövetett merényletek száma, nekem viszont rossz, mert ahogy fogynak az őrültek, nehezebb vicceseket írni a műsorról.

Elérkezett a Tábor, ami az egyik legnagyobb szívás az X-Faktor során. Legalábbis kedves barátaimnak, akik közvetlenül a MOM mellett laknak, és meglehetősen zavarja őket a táborozók lármája.

De szívás a versenyzőknek is. A tábor két körös, az elsőben a versenyzőket összerakják 4-5 fős csoportokba, és együtt kell elénekelniük egy rájuk tukmált dalt. A zenekaroknak fel kell dolgozni a versenydalt, a rappereknek pedig egy zenei alapra kell szöveget írniuk és előadniuk.

Ebben elvileg az a nehézség, hogy ilyen rövid idő alatt kell megtanulni egy „ismeretlen” dalt, bár őszintén szólva,

akinek Jermain Jackson és Pia Zadora slágere, a When the Rain Beigns to Fall ismeretlen dal, az ne akarjon popsztár lenni.

(Utálni utálhatja, de illik ismerni.)

Mivel a felkészülési idő rövid, aki komolyan veszi a versenyt, az sokat dolgozik és keveset alszik ebben a 24 órában. Mindenképp embert próbáló feladat. És pontosan itt derült ki, hogy miért volt felelőtlenség a mentorok részéről továbbengedni azokat, akiknek egyértelműen nincs itt keresnivalójuk.

Alexet idézem: „Úgy lenne igazságos, ha a végén elmondanánk, hogy ő nem tud énekelni.”

Nem, úgy lett volna igazságos, ha ezt az előválogatón elmondjátok nekik, és nem dolgoztatjátok őket pluszban a semmiért.

Mert azt el kell mondani, bár a „kóborlóknak” köze sincs az énekléshez, nagyon becsületesen dolgoztak, megtanulták a dalt, nem úgy, mint néhány – elvileg – tehetséges kollégájuk.

Egyedül Bajkó Kinga ment tovább az első eresztésből, az operett-nótaénekes, talán az egyetlen az X-Faktor történetében, aki szakmai önéletrajzzal érkezett az előválogatóra.

Az ő továbbjutása is meglepett. Bármennyire is jó a maga műfajában, nyilvánvaló, hogy nem tudna hétről hétre különböző műfajokban villogni. Márpedig valaha ez szempont volt. Nem véletlen, hogy a feladatul kapott Dinamyte-ból nem sok mindent tudott visszaadni.

Lehet, javasolni fogom Nacsa Olivérnek, hogy indítson egy operett-tehetségkutatót.

A második csapat is elég vegyes volt. Jött Hudák Zsolt, aki énekelni nem tud, csak hörögni. Én kiejtettem volna, mert jópofa, de lássuk be, nincs benne perspektíva. Ebből logikusan következik, hogy a mentorok továbbengedték.

Ami meglepett, hogy a – szerintem – igencsak hamiskás Laura Perez Garcia igent kapott, míg Bata Krisztinát kiejtették.

Persze nehéz megítélni, mert az előadásokból csak villanásokat kapunk, de az alapján Krisztinát jobbnak láttam és hallottam.

Ráadásul a műsorkészítők ravaszul úgy intézték, hogy – az amúgy ezúttal kevesebbet szereplő – Miller Dávid szóval tartsa Krisztinát addig, amíg Laura is kijön, és kialakulhasson egy kis nyelvköszörülés a hölgyek között.

Az első kör emlékezetes pillanata volt a The Match néven fellépő pár. Náluk a mentorok úgy ítélték, hogy a fiú nagyon tehetséges, egyedül lenne esélye, a lány viszont nem tud énekelni. Ezért felajánlották nekik, hogy Pétert egyedül továbbjuttatják.

A fiatalok nem törték sokat a fejüket, mert mint kiderült, felkészültek erre az eshetőségre, és arra jutottak, hogy együtt jöttek, és együtt is maradnak vagy távoznak. Így hát az X-Faktor véget ért számukra.

Mindenképpen szép, szerethető gesztus. Van olyan, hogy valakinek a párja fontosabb, mint a rivaldafény.

A válogatók egyik emlékezetes fordulata volt, amikor a mentorok bosszúból továbbengedték Hörcher Lászlót. A trollkirály nem hazudtolta meg magát. A csoportfeladatra nem jelent meg, de később beállított, hogy újabb szólóperformanszt mutasson be.

Magáról a produkcióról nem sokat tudok mondani, aki egy Hörcher előadást látott, látta mindet. Viszont szöget ütött a fejembe, amit Alex mondott: Hörcher László szerinte egy nagyon jó festő, és nem érti, miért csinál bohócot magából.

Fogtam magam és rákerestem a festményeire. Nem vagyok egy művészettörténész, de az tény, hogy sokkal jobban tud festeni, mint énekelni. Ha kíváncsiak vagytok, itt megtaláljátok néhány képét.

Voltak favoritok, akik alulteljesítettek, például Margie és Árvavölgyi Patrik, vagy Anett – ő az az anyuka, akit korábban a férje nem engedett énekelni –, de kaptak még egy esélyt.

Kiemelném a Voisingerst – nekik 24 órájuk volt. Ez alatt a 24 óra alatt átdolgozták Måneskin I Wanna be Your Slave-jét – tehát szólamokra bontották, ezt lekottázták és betanulták. Nekem nagyon bejött. A mentorok ugyanakkor hiányoltak egy vagy több szólistát a produkcióból, de miután Balásy Szabolcs karnagy megígérte, hogy legközelebb lesz szólista, ott lehetnek a székes fordulóban.

Remélem, eljutnak az élő műsorba, mert nekem nagyon bejön ez a műfaj.

Tartozom egy vallomással. Korábban többször értetlenkedtem, mit keresnek rapperek egy énekversenyben. De tévedtem. Tévedtem, mert egyrészt a X-Faktor nem énekverseny, hanem egy énekverseny témájú szappanopera, másrészt idén először a rapperek között van két előadó is, akire azt mondom, mindegy, mit csinálnak a színpadon, látni akarom őket.

Az egyikük Escobar, aki úgy néz ki, mint a fiatal Körmendi János, és bár nem nyújtott tökéletes produkciót, de időnként nagyon elkapta, és még a szöveget is értettem, ami nem hátrány ebben a műfajban. Összességében egy nagyon szerethető figura.

A másik Balázs Alex „Alee”, aki saját bevallása szerint színpadra lépés előtt 20 perccel lett kész a szövegével. Épp ezért felvette az olvasószemüvegét, és telefonról olvasta a szöveget. A döbbenetes az, hogy még így is elképesztően jó volt.

Ez a srác egyértelműen erre született, máris rajongó vagyok.

Hátra volt még egy fontos mozzanat. Feltételezem, csapatok mindig kevesebben jelentkeznek, mint egyéni előadók, ezért találták ki annak idején Simon Cowellék, hogy olyan jelentkezőkből, akik jók, de mégsem eléggé, csapatokat szerveznek. Így alakult anno a One Direction is.

Ezután kiderült, hogy idén melyik mentor melyik csapatot kapja. Újítottak, a 25 feletti kategóriát levitték 22 felettire, hogy még öregebbnek érezzem magamat. Őket Laci kapta.

Petié lettek a lányok, Alexé a fiúk, és Adélé a zenekarok. Utóbbit kicsit mélyvíznek érzem.

Néhány rocker arcán nem volt őszinte a mosoly, nehéz lesz Adélnak mindenkivel elfogadtatnia magát, mint mentor, nemcsak a képernyő előtt, de a próbatermekben is.

A szombati adás második felében jött a székes kör, azon belül is a 22 felettiek, Laci csapata. Ez az a pont, amikor a mezőny kategóriánként hat-hat főre szűkül.

Nem indult jól, de legalább rosszul folytatódott. Laci szigorú volt, sorra szórta ki az alulteljesítőket egészen addig, amíg meg nem érkeztek azok, akiket kedvel. Mert Laci eredeti célkitűzései alapján Mohamed Tesznimnek például nem kéne ott lennie a mentorházban – de ott lesz.

Akinek a kiesése rosszul érintett, az Anna. Ő a hangtállal zenélő természetgyógyász. Ismét csodálatos produkciót hozott, Csobot Adél meg is hatódott tőle.

Számomra érthetetlen, hogy Laci felállította Mardollért, aki kétségtelenül szórakoztató, cuki csaj, de számomra inkább jó figura, mint jó rapper.

Anna sokkal magasabb művészi szintet képvisel. Talán ez a baj. Igaz, hogy amit csinál, az nagyon rétegművészet, de jó hangja van, simán el tudom képzelni, hogy többféle stílusban is maradandót tudna alkotni, ha kicsit ösztönöznék, hogy mutasson más jellegű produkciót is.

Ha már minden áron kell Mardoll a show miatt, Tesznimet küldtem volna haza.

Ezt leszámítva szerintem jó és erős csapata jött össze Lacinak. Személyes kedvencem Anett, aki nemcsak jóvá tette a csoportfeladatos botlását, hanem szintet ugrott. James Browntól énekelte az It’s a Man’s Man’s Worldöt fantasztikusan.

A másik pedig Plaza, aki az előválogatón kicsit nagyképűen adta elő magát, de aztán kiderült, hogy van benne szakmai alázat. Talán tényleg nem énekelt most olyan jól, de nem kérdés, hogy színpadon a helye, és nagyon szerethető karakter.

Ezúttal vasárnap este is lesz adás, ahol a másik három mentor is kiválogatja a Mentorházas csapatát.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk