Saját szeretteit sem ismeri fel a súlyos arcvakságban szenvedő angol lány
Egy herpesz okozta agyvelőgyulladás miatt alakult ki a 22 éves nőnél ez a betegség, amire nincs gyógymód. Az orvosok szerint ő a legsúlyosabb ilyen eset Nagy-Britanniában.
Képtelen felismerni saját családtagjait és barátait is egy 22 éves angol lány súlyos arcvaksága miatt - számolt be róla a Daily Mail.
Hannah Read csak 8 éves volt, amikor egy herpesz agyvelőgyulladást okozott nála és három hétre kómába esett. Amikor felébredt, nem tudta, hol van, mi történt vele, és nem ismerte fel a szeretteit.
"Semmire sem emlékszem azelőttről, hogy beteg lettem, még arra sem, hogy kerültem haza. Azt se tudtam, hogy kórházban voltam. Amikor hazamentem, semmi sem volt ismerős, és nem találtam a helyemet a házban"
- emlékezett vissza a lány.
Kiderült, hogy ez nem amnézia: arcvakságot diagnosztizáltak nála, ami azt jelenti, hogy semmilyen archoz nem kapcsol személyiséget. Emiatt még a hozzá közel állókat sem ismeri fel az arcuk alapján.
"Nekem mind arc ugyanolyannak tűnik. Csak két szemet, egy orrot és egy szájat látok, de ezek teljesen hasonlóak mindenkinél."
Hannahnak az agyvelőgyulladás után újra meg kellett tanulnia járni, beszélni, tisztálkodni és öltözködni, ám az agyának az a része, amely az arcfelismerésért felelős nem javult meg. Emiatt igyekszik más ismertetőjelekbe kapaszkodni, például a magasságba vagy az öltözködési stílusba.
A fiatal óvónő csak a névtáblák révén tudja, melyik gyerek kicsoda az óvodában, a kollégáit pedig a ruháik alapján ismeri fel. Amikor a barátaival sportol, az eltérő színű felsőkből tudja, hogy kik a csapattársai. A tévézés viszont nem megy neki, az internetes társkeresés pedig azért volt nehéz számára, mert nem tudta eldönteni, hogy aki megjelent a randin, tényleg ugyanaz-e a személy, mint akit a képen látott. Az is előfordult már vele, hogy egy fesztiválon nem tudta eldönteni két egymás mellett álló férfi közül, hogy melyikük a párja, mert mindketten ugyanúgy voltak felöltözve.
A lány a nehézségek ellenére önálló életet tud élni, pedig az orvosok szerint ő a legsúlyosabb eset Nagy-Britanniában. Bár nincs rá gyógymód, Hannah mégis reménykedik a javulásban.
Képtelen felismerni saját családtagjait és barátait is egy 22 éves angol lány súlyos arcvaksága miatt - számolt be róla a Daily Mail.
Hannah Read csak 8 éves volt, amikor egy herpesz agyvelőgyulladást okozott nála és három hétre kómába esett. Amikor felébredt, nem tudta, hol van, mi történt vele, és nem ismerte fel a szeretteit.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Közel 400 ezer emberen végzett vizsgálat szerint a napi multivitamin nemcsak haszontalan, de az elején még növelheti is a halál kockázatát
A kutatás több mint 20 éven át követte a résztvevőket. Az eredmények megkérdőjelezik a széles körben elterjedt gyakorlatot, miszerint a vitaminpótlás „életbiztosítás”.
Minden reggeli mellett ott a kis tabletta, az egészség apró, színes ígérete. Sokan egyfajta biztosításként tekintenek a napi multivitaminra a rohanó életmód és a nem mindig tökéletes étrend mellett, a hosszabb élet reményében. Egy nagyszabású kutatás azonban komolyan megkérdőjelezi ezt a gyakorlatot.
A JAMA Network Open című rangos orvosi szaklapban megjelent elemzés három nagy amerikai egészségügyi felmérés adatait vonta össze, összesen 390 124, alapvetően egészséges felnőtt több mint két évtizedes követésével. A tudósok arra jutottak, hogy
a napi multivitamin-használat nem járt együtt az összhalálozás csökkenésével, sem a leggyakoribb halálokok – mint a rák, a szív- és érrendszeri vagy az agyi érkatasztrófák – esetében.
A vizsgálat erejét a hatalmas minta és a rendkívül alapos módszertan adja. A szakemberek nem elégedtek meg egyetlen adatfelvétellel; a résztvevők kiegészítő-használatát két különböző időpontban is felmérték, és a követési időszak egyes esetekben a 27 évet is elérte. A statisztikai elemzések során különös gondot fordítottak arra, hogy kiszűrjék az olyan torzító tényezőket, mint a dohányzás, a testtömegindex, a fizikai aktivitás vagy az étrend minősége. Ezzel igyekeztek elkerülni a két leggyakoribb csapdát: egyrészt azt, hogy az eleve egészségtudatosabb emberek szednek vitamint, és valójában az életmódjuk, nem pedig a tabletta védi őket; másrészt azt a fordított helyzetet, amikor valaki épp azért kezd el kiegészítőket használni, mert már valamilyen betegségben szenved.
Az eredmények leginkább megdöbbentő része a számokban rejlik.
A napi multivitamint szedők körében a követési időszak első felében a statisztikai modellek szerint 4 százalékkal magasabb volt a halálozás kockázata, mint a vitamint nem használók körében.
Bár ez a hatás a követés második felére statisztikailag már nem volt kimutatható, a legfontosabb üzenet az, hogy semmilyen élethosszt növelő előnyt nem sikerült igazolni. A megállapítások szakértői körökben is élénk visszhangot váltottak ki. „Nem látunk előnyt a multivitaminok szedésében” – szögezte le Dr. Céline Gounder, a KFF Health News közegészségügyi főszerkesztője a CBS Newsnak nyilatkozva.
Mások még élesebben fogalmaztak. „A multivitaminok túl sokat ígérnek és keveset adnak” – mondta a The GuardiannekNeal Barnard, a George Washington Egyetem orvosa és a tanulmányhoz fűzött kommentár társszerzője. Az étrend-kiegészítő ipar képviselői másként látják a helyzetet. „A halálozási arányok önmagukban való elemzése nem ismeri el a multivitamin-használat egészségügyi előnyeinek skáláját” – áll a Council for Responsible Nutrition iparági szervezet közleményében.
A korai időszakban tapasztalt, enyhén emelkedett kockázatot több tényező magyarázhatja. Az egyik lehetséges ok a fordított okozatiság: elképzelhető, hogy sokan éppen akkor kezdenek el multivitamint szedni, amikor már valamilyen diagnosztizálatlan egészségügyi problémájuk van. Egy másik, aggasztóbb lehetőség a potenciális biológiai ártalom. Korábbi, nagy kockázatú csoportokban – például erős dohányosok körében – végzett
klinikai vizsgálatok már kimutatták, hogy bizonyos vitaminok, mint például a béta-karotin nagy dózisú pótlása, paradox módon növelheti a tüdőrák és az összhalálozás kockázatát.
Fontos hangsúlyozni, hogy a tanulmány eredményei az általános, egészséges felnőtt lakosságra vonatkoznak, és nem jelentik azt, hogy a vitaminpótlás soha, senkinek nem indokolt. Dokumentált hiányállapotok esetén, például B12-vitamin-hiányban, a célzott pótlás elengedhetetlen. Ugyanígy, speciális élethelyzetekben is szükség lehet kiegészítőkre. Az amerikai járványügyi hivatal például minden fogamzóképes korú nőnek napi 400 mikrogramm folsav bevitelét javasolja a velőcsőzáródási rendellenességek megelőzése érdekében.
A mostani kutatás jól illeszkedik a korábbi szakmai állásfoglalások sorába. Az Egyesült Államok Megelőző Szolgáltatásokat Értékelő Munkacsoportja már 2022-ben is arra a következtetésre jutott, hogy nincs elegendő bizonyíték a multivitaminok szív- és érrendszeri betegségeket vagy rákot megelőző hatására. Ugyanakkor az éremnek van másik oldala is. Míg a halálozásra a multivitaminoknak nincs jótékony hatásuk, más területeken szerény előnyöket már kimutattak. A COSMOS nevű vizsgálatsorozat például
idősebb felnőtteknél a memóriára és az általános kognitív funkciókra gyakorolt enyhe pozitív hatásról számolt be.
A megfigyeléses vizsgálatból ok-okozati összefüggést nem lehet teljes bizonyossággal levonni. A résztvevők által szedett multivitaminok összetétele és dózisa márkánként eltérő lehetett, az adatok pedig önbevalláson alapultak. A minta is főként középkorú és idősebb amerikai felnőttekből állt, így az eredmények más korcsoportokra vagy populációkra nem feltétlenül általánosíthatók. A szakértők egyetértenek abban, hogy a legfontosabb a zöldségekben, gyümölcsökben, teljes kiőrlésű gabonákban és hüvelyesekben gazdag, változatos étrend, a dohányzás elhagyása és a rendszeres testmozgás. A kiemelkedően nagy amerikai elemzés végkövetkeztetése világos: a napi multivitamin általános, halálozást csökkentő biztosítást nem ad.
Minden reggeli mellett ott a kis tabletta, az egészség apró, színes ígérete. Sokan egyfajta biztosításként tekintenek a napi multivitaminra a rohanó életmód és a nem mindig tökéletes étrend mellett, a hosszabb élet reményében. Egy nagyszabású kutatás azonban komolyan megkérdőjelezi ezt a gyakorlatot.
A JAMA Network Open című rangos orvosi szaklapban megjelent elemzés három nagy amerikai egészségügyi felmérés adatait vonta össze, összesen 390 124, alapvetően egészséges felnőtt több mint két évtizedes követésével. A tudósok arra jutottak, hogy
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Romló szaglás? Ezzel az alattomos agyi folyamattal jelzi a test a korai demenciát
Az agy immunsejtjei már korai szakaszban elkezdik bontani a szaglásért felelős idegrostokat. A jelenség különösen az Alzheimer-kockázatot hordozó APOE ε4 génvariánssal élőket érinti.
Bizonyos illatok mélyen bevésődnek az emlékezetünkbe, és érzelmeket, pillanatokat idéznek fel. De mi történik, ha ezek a kapaszkodók elkezdenek elhalványulni? Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a szaglás romlása nem egy ártalmatlan, korral járó kellemetlenség, hanem az Alzheimer-kór egyik legelső, évekkel a memóriazavarok előtt jelentkező hírnöke lehet.
A rangos Nature Communications folyóiratban publikált tanulmány konkrét biológiai magyarázatot is ad a jelenségre.
Német kutatók azonosították azt a mechanizmust, amely során az agy veleszületett immunsejtjei, a mikrogliák, már a betegség nagyon korai szakaszában elkezdik „lecsupaszítani” azokat a kulcsfontosságú idegrostokat, amelyek a szaglásért felelős agyterületeket kötik össze.
Ez a fokozatosan romboló folyamat a szaglóhagymát és egy mélyebben fekvő agytörzsi központot, a locus coeruleust érinti, amely az éberség és a figyelem mellett a szenzoros ingerek feldolgozásában is alapvető szerepet játszik.
„A locus coeruleus számos élettani mechanizmust szabályoz… ez különösen a szaglásra is igaz” – magyarázta Dr. Lars Paeger, a tanulmány egyik szerzője. A felfedezés jelentőségét kollégája, Prof. Joachim Herms is hangsúlyozta:
„Eredményeink egy immunológiai mechanizmusra mutatnak… és különösen arra, hogy ezek az események már az Alzheimer-kór korai szakaszában bekövetkeznek.”
A laboratóriumi eredményeket a nagy létszámú, embereken végzett vizsgálatok is alátámasztják. Egy korábban megjelent kutatás is kimutatta, hogy azok az emberek, akik hordozzák az Alzheimer-kór kockázatát növelő egyik génvariánst, 37 százalékkal kisebb eséllyel teljesítettek jól egy szagfelismerési teszten.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a szagok puszta észlelésében már 65 és 69 éves kor között kimutatható volt a romlás, míg a konkrét illatok azonosításának nehézsége csak egy évtizeddel később, 75–79 éves korban vált szembetűnővé.
„A szagészlelés tesztelése hasznos módja lehet a jövőbeli kognitív problémák előrejelzésének” – mondta Matthew S. GoodSmith, a Chicagói Egyetem orvosa az American Academy of Neurology sajtóközleményében.
A korai felismerés jegyében a Massachusetts General Hospital kutatói egy olyan kártyás szaglástesztet (Aromha Brain Health Test) dolgoztak ki, amely nemcsak az illatok azonosítását és megkülönböztetését méri, hanem egy memóriához kötött komponenst is tartalmaz.
„Amit valójában tesztelünk, az az agy egészsége” – nyilatkozta Dr. Mark Albers, a kórház neurológusa a WCVB Boston riportjában. Az 55 év felettieknek ajánlott, körülbelül 45 perces teszt ára jelenleg 250 dollár, ami nagyjából 80 ezer forintnak felel meg.
Ha valaki tartós romlást tapasztal a szaglásában – például a kávé, a citrom vagy a fokhagyma jellegzetes illatát egyre gyengébben érzi –, érdemes fül-orr-gégészhez, majd szükség esetén neurológushoz fordulnia.
A szakrendeléseken speciális, validált tesztekkel (mint az UPSIT vagy a Sniffin’ Sticks) tudják objektíven felmérni a szaglás képességét. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a szaglásvesztés nem egyenlő az Alzheimer-diagnózissal.
A hátterében számos, sokkal gyakoribb és gyakran ártalmatlanabb ok is állhat, például egy elhúzódó felső légúti fertőzés, orrpolip, bizonyos gyógyszerek mellékhatása vagy a Covid-fertőzés utáni állapot.
Az orvosi kivizsgálás éppen ezért elengedhetetlen a pontos okok feltárásához.
Egy olyan korban, amikor az Alzheimer-kór elleni új terápiák a leghatékonyabbnak a betegség legkorábbi szakaszában bizonyulnak, minden olyan jelnek felbecsülhetetlen értéke van, amely évekkel a memória elvesztése előtt figyelmeztethet a közelgő veszélyre.
Bizonyos illatok mélyen bevésődnek az emlékezetünkbe, és érzelmeket, pillanatokat idéznek fel. De mi történik, ha ezek a kapaszkodók elkezdenek elhalványulni? Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a szaglás romlása nem egy ártalmatlan, korral járó kellemetlenség, hanem az Alzheimer-kór egyik legelső, évekkel a memóriazavarok előtt jelentkező hírnöke lehet.
A rangos Nature Communications folyóiratban publikált tanulmány konkrét biológiai magyarázatot is ad a jelenségre.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Lehet, hogy a lábujjaik mutatják meg először, hogy baj van.
Az alattomosan emelkedő vércukor finom érzészavarokkal és apró mozgásbeli nehézségekkel jelentkezhet. Ott, ahol a legkönnyebb nem észrevenni.
A cukorbetegség ugyanis rendszerint lassan, észrevétlenül alakul ki, feltűnő tünetek nélkül. A tartósan magas vércukorszint azonban hosszú távon súlyos idegkárosodást okozhat.
Ezt az állapotot diabéteszes neuropátiának nevezik, és leggyakrabban a lábakat érinti, mert az idegek itt a leghosszabbak, ezért a legérzékenyebbek a károsodásra.
Az idegkárosodás következtében az érintettek zsibbadást, bizsergést, égő érzést, vagy az izmok gyengülését tapasztalhatják.
Sokan nem is gondolnak rá, de ha valaki nehezen tudja külön mozgatni a lábujjait, vagy gyengébbnek érzi őket, az már az izomműködés zavarára utalhat, amit diabéteszes idegkárosodás is okozhat.
A diabéteszes idegkárosodás egyik leggyakoribb és legveszélyesebb tünete, amikor az érintettek kevésbé érzik a fájdalmat, a hőmérsékletet vagy a nyomást a lábukban.
Ez azért különösen kockázatos, mert a kisebb sérülések vagy sebek teljesen észrevétlenek maradhatnak, ami súlyos fertőzésekhez vezethet.
A panaszok gyakran fokozatosan súlyosbodnak, és idővel más tünetek is megjelenhetnek, például éjszakai lábfájdalom, égő vagy szúró érzés, illetve járás közbeni bizonytalanság. Ha valaki a lábujjai mozgásának megváltozását, zsibbadást vagy bármilyen érzészavart tapasztal, azonnal érdemes orvosi vizsgálatot kérni.
Különösen sürgős a helyzet, ha nem gyógyuló seb vagy fekély jelenik meg a lábon, fertőzés jelei mutatkoznak, esetleg hirtelen erős fájdalom, gyengeség vagy jelentős érzéskiesés lép fel. A diagnózis általában vérvizsgálattal, például az A1C érték mérésével, valamint neurológiai vizsgálattal történik, ahol az orvos egy speciális eszközzel, úgynevezett monofilamentummal ellenőrzi a védőérzést, továbbá a reflexeket és a keringést.
Jelenleg sajnos még nincsen olyan kezelés, ami a már kialakult idegkárosodást visszafordítaná, ezért a megelőzés és a vércukorszint szigorú kontrollja a legfontosabb.
A fájdalmas tünetekre azonban léteznek hatékony, egyénre szabott gyógyszerek. A kezelés alapja tehát a vércukorszint megfelelő szinten tartása, ami lassíthatja a további romlást. A mindennapokban kulcsfontosságú a rendszeres otthoni lábellenőrzés: a bőr és a körmök átvizsgálása, valamint a cipő belsejének ellenőrzése.
A cukorbetegeknek javasolt az évenkénti átfogó lábvizsgálat, a magasabb kockázatú csoportba tartozóknak – például akiknek lábdeformitásuk van, dohányoznak, vagy korábban volt már fekélyük – pedig ennél is sűrűbb kontroll szükséges.
Éjszakánként csak forgolódsz, és alig jön álom a szemedre? Későn fekszel? Csak néhány órát alszol éjszakánként?
Erre ügyelj oda, mert az egy dolog, hogy napközben csak vonszolod magad, a vérnyomásod is az egekbe szökhet.
Mi történik a szervezeteddel?
Ha rendszeresen hét óránál kevesebbet alszol, megnő az esélye arra, hogy néhány éven belül magas vérnyomásod legyen.
Ez derül ki egy olyan, több mint egymillió ember adatait feldolgozó óriási elemzésből, amelyet az American College of Cardiology éves kongresszusán mutattak be. A kutatók 16 korábbi vizsgálat eredményeit fésülték át, és hat országból gyűjtöttek adatokat olyan emberektől, akiknek korábban semmi bajuk nem volt a vérnyomásukkal.
Az eredmények még a szakértőket is meglepték, hiszen az összefüggés még akkor is kimutatható volt, ha előtte kiszűrték a kockázati tényezőket, például az életkort, a testsúlyt, a dohányzást vagy a vizsgált személyek nemét.
A hét óránál kevesebbet alvóknál 7 százalékkal, az öt óránál is kevesebbet alvóknál már 11%-kal nőtt a magas vérnyomás kialakulásának veszélye.
„A legfrissebb adatok alapján minél kevesebbet alszik valaki – vagyis napi hét óránál kevesebbet –, annál valószínűbb, hogy a jövőben magas vérnyomása alakul ki” – szögezte le Dr. Kaveh Hosseini, a vizsgálat vezető kutatója.
A kutatók azt is megállapították, hogy a nőknél a kialvatlanság még veszélyesebb lehet.
Akik hét óránál kevesebbet aludtak, 7 százalékkal nagyobb kockázatot mértek, mint a hasonlóan keveset alvó férfiaknál. „Úgy tűnik, a túl kevés alvás a nőknél kockázatosabb. A különbség statisztikailag szignifikáns, bár nem tudjuk, klinikailag mennyire jelentős, és további vizsgálatot igényel” – tette hozzá a professzor.
Bár a tanulmány nem vizsgálta a pontos okokat, a kutatók szerint a háttérben a megzavart alvásritmus állhat, amit olyan tényezők okozhatnak, mint a rendszertelen életmód, az éjszakai műszak, a nem megfelelő étkezés, a szorongás, a depresszió vagy a súlyos alvási apnoe.
Éppen ezért a szakértők azt javasolják, hogy aki alvásproblémákkal küzd, mindenképpen forduljon orvoshoz.
A szív- és érrendszer miatt nagyon fontos a napi 7–9 óra alvás.
Egy tavalyi, 20 országból származó adatokat elemző vizsgálat szerint nemcsak a túl rövid vagy túl hosszú alvás, hanem az alvás rendszertelensége is összefügg a hipertóniával: akiknek az éjszakai alvásideje 2 óránál többet ingadozott, azoknál 85 százalékkal nagyobb eséllyel alakult ki magas vérnyomás.
Egy idén bemutatott másik kutatás szerint a serdülők körében az álmatlanság és a rövidebb alvás különösen erősen társult a magas vérnyomással, de a jó hír az, hogy elegendő, legalább 7,7 órás alvás mellett ez a kockázat eltűnt.
A szakértők szerint a rossz minőségű alvás
fokozza a szervezetben a gyulladásokat és a stresszhormonok termelődését, ami hosszú távon érkárosodáshoz és a vérnyomás emelkedéséhez vezethet.
Dr. Hosseini elismerte, hogy a kutatásnak voltak korlátai, például az alvásidőt az emberek saját bevallása alapján rögzítették. „További kutatások szükségesek az alvásidőtartam és a magas vérnyomás közötti kapcsolat értékeléséhez pontosabb módszerekkel” – mondta a kutató, kiemelve, hogy a jövőben egységesíteni kellene a fogalmakat a hasonló vizsgálatokban.
