Sokan nem is sejtik, de már a húszas-harmincas éveikben eldőlhet, mekkora esélyük lesz az Alzheimer-kórra
Miközben a harmincas éveiben járó szakember a következő negyedéves jelentésen, a lakáshitel-törlesztőn vagy a családi nyaralás megtervezésén töri a fejét, a teste valószínűleg egy egészen másfajta, hosszú távú befektetési portfóliót épít. Ennek a hozama azonban nem pénzben, hanem a kognitív egészség évtizedekkel későbbi állapotában mérhető. Egy nagyszabású amerikai vizsgálat ugyanis kimutatta: több, az Alzheimer-kórhoz köthető kockázati tényező és a vérben keringő jelzőmolekula már 24 és 44 éves kor között is kimutathatóan összefügg a memória és a gondolkodás teljesítményével.
A felfedezés alapjaiban írja át az Alzheimer-kórról alkotott képünket.
„Korábban az Alzheimer-kór kockázati tényezőire vonatkozó kutatások az 50 éves és idősebb korosztályra összpontosítottak” – nyilatkozta a ScienceDaily-ben Allison Aiello, a Columbia Egyetem Butler Öregedéskutató Központjának epidemiológus professzora. A mostani eredmények azonban azt jelzik, hogy
Mindezt egy olyan korban, amikor a tudomány a vértesztek forradalmát éli: februárban számoltak be kutatók egy olyan „biológiai óráról”, amely egyetlen vérvételből, a p-tau217 nevű fehérje szintje alapján képes megbecsülni a tünetek várható kezdetét. A Columbia tanulmánya azonban arra figyelmeztet, hogy a diagnosztikai áttörések mellett a hangsúlyt egyre inkább az évtizedekkel korábbi, életmóddal befolyásolható tényezőkre kell helyezni.
A The Lancet Regional Health – Americas című folyóiratban publikált tanulmány egy országosan reprezentatív amerikai mintát, az Add Health kutatás résztvevőit követte. A vizsgálat negyedik hullámában akár 11 449, 24–34 éves fiatalt vontak be, míg az ötödik hullámban 1112, már 34–44 év közötti személy kognitív képességeit mérték fel otthoni tesztekkel. Az eredmények megdöbbentő következetességről árulkodnak.
Ez a pontszám olyan, a mindennapokból jól ismert tényezőkből áll össze, mint az életkor, az iskolai végzettség, a nem, a szisztolés vérnyomás, a testtömegindex, a koleszterinszint és a fizikai aktivitás. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy minden egyes pontnyi emelkedés a CAIDE-skálán egyértelműen gyengébb munkamemóriával járt együtt.
A 34–44 éveseknél a kép még tovább árnyalódott. Itt már a vérben mérhető biomarkerek is megszólaltak: a teljes tau fehérje – egy, az idegsejtek leépülését jelző molekula – magasabb szintje gyengébb azonnali szótanulási képességgel társult. Emellett több, a szervezetben zajló gyulladásra utaló marker, például a hsCRP vagy az interleukinok (IL-6, IL-1β, IL-8) szintje is a rosszabb kognitív eredményekkel járt együtt. A legismertebb genetikai kockázati tényező, az APOE ε4 génváltozat hatása ebben a fiatal korcsoportban még nem volt kimutatható a kognícióra.
„Átfogó eredményeink arra utalnak, hogy az Alzheimer-kórral összefüggő véralapú biomarkerek már jóval a klinikai tünetek megjelenése előtt összekapcsolódnak a kognitív működéssel, ami hangsúlyozza az élethosszig tartó, korai megelőzés fontosságát” – tette hozzá Allison Aiello.
A magas vérnyomás, az emelkedett LDL-koleszterin, a túlsúly vagy a mozgáshiány már a húszas-harmincas években is apró, de mérhető lenyomatot hagyhat az agy teljesítményén. A Lancet Commission legutóbbi, 2024-es frissítése már 14 olyan módosítható kockázati tényezőt sorol fel, amelyek kezelésével a demencia eseteinek akár 45 százalékát is meg lehetne előzni vagy késleltetni.
A szív- és érrendszer védelme egyben az agy védelmét is jelenti. Ez magában foglalja a vérnyomás és a koleszterin célértéken tartását, a testsúlykontrollt, valamint a heti legalább 150 perc közepes intenzitású mozgást. Ugyanilyen fontos a hallás és a látás rendszeres ellenőrzése, a dohányzás teljes elhagyása, a stressz kezelése és a minőségi alvás.
A megelőzés fontosságát a népegészségügyi adatok is alátámasztják. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetek becslése szerint az 55 év felettiek élettartamra vetített demencia-kockázata 42 százalék, ami a nők esetében a hosszabb élettartam miatt még magasabb, 48 százalék.
„Minden kutatásunk azt sugallja, hogy amit középkorban teszünk, az valóban számít” – hangsúlyozta Dr. Josef Coresh, a New York-i Egyetem Langone Health központjának kutatója.
Via Siencedaily
