Rejtélyes csónakos fejfák között áll Kölcsey síremléke a szatmárcsekei temetőben
Különös világ a szatmárcsekei temető, amely szokatlan csónakos fejfáiról híres. A több száz fejfás református temetőt 1973-ban műemlékké nyilvánították. A Kölcsey síremlékét is őrző helyre a rejtélyes múltú fejfák mai készítője kísért el minket.
Korpás István fafaragó, a Magyar Kultúra Lovagja is Szatmárcsekén született. Elmondása szerint a temető múltját már sokan vizsgálták és kutatják napjainkban is.
Az első említés 1756-ból való, akkor már temető állt ezen a helyen. A legrégebbi fejfa 1820-ból való, azt a szentendrei Skanzenben őrzik.
A szatmárcsekei temetőben a legrégebbi fejfák az 1880-as években készültek.
A temetőbe napjainkban is temetnek, a település ingyen biztosítja a sírhelyet a falu szülötteinek. A hely nemzeti zarándokhely is.
A nyugatra tekintő fejfák eredetéről sokféle elképzelés kering. Az egyik szerint a település régen halászfalu volt, innen eredt a csónak forma. A fát régen kettévágták, az egyik részéből készült a koporsó, a másikból a fejfa.
A formájába is több mindent belelátnak: hátulról csónak, oldalról fejkendős néni, elfektetve pedig egy csónakban fekvő embert ábrázol.
Bár még mindig vizsgálják a fejfák múltját, ám pontos magyarázatot eddig nem találtak kialakulásukra.
Az ember magasságú fejfát a fafaragó mester tölgyfából készíti, általában 3 méter hosszú, 50-60 cm átmérőjű rönkből. Egy fejfa kifaragása két napot vesz igénybe. A fej és a tábla azonos szélességű, ettől lesz „jó állása”. A kész faragványt kátránnyal kezeli, a szöveget pedig vési. Elfogadott szabály, hogy a temetőben felállított fejfákra művirágot nem rakhatnak, ezért sok helyen tobozból, termésből készített koszorúk díszlenek.
Korpás István a szakmát „megörökölte”. Előzőleg ácsként dolgozott, és mikor az elődje lebetegedett, ő kezdte átvenni a feladatot. Az idős mester végül a szerszámait is átadta neki. Azóta ő faragja a temető fejfáit, ott jártunkkor is készült éppen egy.
A temető másik nevezetessége, a legmagasabb helyre épített Kölcsey Ferenc síremlék.
A hat oszlopos csarnokban található egy Kölcsey feliratos, címeres urna. A síremléket Gerendai Antal tervezte.
A Himnusz költője 1838. augusztus 24-én halt meg. Halála váratlan volt, egy hivatalos úton egy szekéren utazva megázott, megfázott és egy heti betegeskedés után hunyt el. Másnap abba a kriptába temették, ahol öccse, Ádám is nyugodott. Petőfi 1847-ben ellátogatott a faluba, és felkereste Kölcsey sírját. Megemlékezésében azt írta, hogy még csak fejfa sem jelezte, hol nyugszik a költő. De mint írta: „nincs is rá szükség mert az odalépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve”.
1856-ban – vélhetően közadakozásból – készült el az első emlékoszlop, a nagyari Luby család kezdeményezésére. Végül a Kölcsey Társaság 1938-ban, a költő halálának 100. évfordulóján exhumáltatta a földi maradványokat. Egy fehér márványból készült kriptába helyezték el Kölcsey Ádámmal, Kölcsey Ádámnéval közösen.
Kölcsey 23 évig lakott Csekén, itt írta meg életművének nagy részét, a Himnuszt, a Zrínyi dalát, Zrínyi második énekét, és a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művét is.
A költő emlékére a Kölcsey Társaság 1995-ben alapította meg a Kölcsey-emlékplakettet, és azóta a művészeti díjat a magyar kultúra napján adják át Szatmárcsekén.
