Mi legyen a gyerekkel a nyári szünetben?
Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.
Végre! Mindjárt vége! Közeledik a vakáció. A nyári szünet a pihenésről kell, hogy szóljon, semmi másról.
Igen, tényleg hamarosan vége, pár hét és magunk mögött hagyjuk a tanév utolsó napját is. Ilyenkor minden szülőben felmerül a kérdés: mi legyen a gyerekkel a nyáron? Milyen kalandokkal, programokkal töltsük meg a tíz-tizenegy hetes iskolamentes időszakot anélkül, hogy ingünk-gatyánk rámenne, de azért nyár végén a gyerekeink mégiscsak feltöltődve, kipihenve, élményekkel telve csomagolják el a fürdőruhát és a felfújható strandlabdát?
Nagyon nagycsaládos édesanyaként minden év március-áprilisa táján órákat görnyedek a számítógépem felett, hogy összerakjam a családunk nyári programját rendszerező, végtelen hosszúságúnak tűnő Excel-táblázatot. Vannak fix programok, amelyek minden évben szerepelnek a listában: közös családi nyaralás (1 hét), nagyszülői hetek a Balatonnál és a Duna partján (gyerekenként vagy két gyerekenként jut 1-1 hét), cserkésztábor (1-1,5 hét). Ez összesen körülbelül 4 hét.
Igen, tudom, szerencsések vagyunk, hogy nálunk legalább vannak nagyszülők, akik egyrészt nem velünk laknak, így garantált a szülőmentes élményszerzés, pluszba még kellő távolságban is tudhatom a gyerekeimet, ha rájuk bízom őket, másrészt hadra foghatóak és hajlandóak is segíteni.
De még így is ott van a mi esetünkben 6-7 hét, amire valami megoldást kell találnunk. Öt gyerekre. Na jó, még csak négyre, mert Legkisebb ebből a szempontból még nem számít. Nála csak 4 hetet kell megoldani, azt meg a kisujjamból kirázom.
Számtalan opció létezik... elméletben. Meg persze gyakorlatban is. Ha most arra vársz, hogy megmondom a tutit, hogyan kell ezt a kettőt közös nevezőre hozni, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak. Mert a közös halmaz a tökéletes megoldásra valahogy még nem került a látókörömbe. Pedig tíz éve már, hogy kitartóan próbálkozom… Ja, tapasztalaim azok vannak, nem is kevés, hogy a különböző lehetőségek milyen módon nem tudnak megvalósulni öt gyerek mellett.
A kert
A gyerekek nyári elhelyezésének problémáját körüljáró írásokban rendre felbukkan a kert, mint opció. Szabadság! Friss levegő! Otthonosság! Felfújható medence, gumikacsa, homokozó, hinta. Majdnem… Ha meg van egy tizenkettő meg egy tizenöt éves kamaszod van, akkor már majdnem sem. És persze ott a ha..., a kertet körüllengő feltételes mód.
Tény és való, hogy friss levegő van, biztonságos is (zárható kapu, körbe van kerítve, ismerős terep ismerős veszélyforrásokkal: ha a gyereked üvöltve tör elő a ház mögötti bozótosból, akkor elég előkapni a házi patikát, mert biztos lehetsz benne, hogy nem egy piton harapta meg, hanem csak a fészkét védő rigómama, aki évek óta ott költ és minden évben összeakasztja a csőrét a gyerekkel és mindig ő győz), költséghatékony (nincs belépő, az otthoni menzánál nincs olcsóbb és jobb), vendégeket is lehet hívni (változatosság) és a pihenés is könnyűszerrel megoldható, ha elfárad a gyerek, mert két lépésre van az otthon..., ha van kert. Ha van.
Nekünk nincs. A nagyszülőknek viszont van. De mégsem költözhetünk hozzájuk, mert akkor meg oda a garantáltan szülőmentes élményszerzés. Amiről ugyebár kár lenne lemondani. És most nem magamra gondolok elsősorban. Csak másodsorban. Szóval, a költözés nem opció. Ahogy a kert sem. Nekünk biztosan nem.
Te kerttulajdonos vagy? Jó neked. Tényleg. De mielőtt nagyon megörülnél, hogy ezzel minden gond megoldva a gyerekek nyári elhelyezését illetően, hadd meséljek a gyerekkoromról. Ugyanis anyámék is kerttulajdonosok.
Először ők is azt hitték, hogy ezzel a tulajdonnal a zsebükben eljött a Kánaán, mert csak ki kell terelni engem a kertbe és meg van oldva a nyári vakáció. Na, már megint majdnem… Egyrészt, mert gyakran bejöttem a kertből, két hét után egyre gyakrabban, sőt három hét elteltével már ki se akartam menni, másrészt még csak a trailer készült el a Gyerek egyedül a kertben című horrorfilmből kalandfilmből, de ők máris megértették a téridő fogalmának jelentőségét a nyári vakáció vonatkozásában. Te is kapisgálod?
Ahhoz, hogy egy kert ténylegesen használható opció legyen a nyári szünidőre, meg kell tölteni kalandokkal és minimum egy felnőttel. Három gyerek felett inkább kettővel. És lehetőség szerint akkor, amikor a gyerek is a kertben tartózkodik. Vagyis június közepétől augusztus végéig. Menni fog. Ja, nem. Kérem a következőt!
Csillagtúrás programok
Ha nincs kert vagy már belaktátok minden centiméterét, akkor jöhetnek a csillagtúrás programok. Olyan célpontok, amelyek pár száz méteres, de maximum pár kilométeres távolságon belül vannak a lakóhelyedtől: játszóterek, múzeumok, játszóházak, vadasparkok, csúszdaparkok, közeli erdők stb. Remek! Hány ilyet tudsz felsorolni kapásból a közvetlen környezetedben? Egy tucatot? Egész jó. Az majdnem a harmada azoknak a napoknak, amelyekre még nincs a gyereknek programja.
Oké, utánanézel a neten és a listádat kibővíted még egy tucatnyi célponttal. Szuper! Vagyis várj! Sok gyereked van? Vagy egyszerűen csak nagy a korkülönbség a gyerekeid között? Felejtsd el! El tudod képzelni, hogy az öt éves meg a tizenöt éves együtt hintázik a Margitszigeten? Vagy, hogy beterelsz kettőnél több gyereket egy múzeumba és a látogatás végén nem úgy köszön el a biztonsági őr, hogy a soha-viszont-nem-látásra? Na...
Ingyenes lehetőségeket gyűjtöttél? Nagyon jól tetted. Mert így csak az inged meg a gatyád megy rá ezekre a programokra (utazási költség, egy váratlan programlehetőség, egy kis innivaló, egy kis ennivaló, egy kis fagyi – akkor is, ha felkészültél és vittetek magatokkal eleget), minden más esetben ugyanis a házatokat is viszik... kerttel együtt.
A táborok
A harmadik leggyakrabban javasolt megoldás a gyerekek szünidei elhelyezésére a táborok. A személyes kedvenceim. És ezt a legkomolyabban mondom. Nem hiszed?
Egy jól szervezett tábor örök emlék lehet és megad mindent, amire egy gyereknek szüksége van a feltöltődéshez, kikapcsolódáshoz: új barátságok, új ismeretek, új élmények, megélt és megoldott konfliktusok, önállóság megélése stb. De a helyzet még tovább fokozható.
Mivel? Hogy ugyanezeket az élményeket nekem is megadja szülőként. Egy egy hetes nyári tábor alatt új élményként rádöbbenhetsz, hogy a reggeli kávé melegen és csendben is elfogyasztható, a fürdőben egyedül, nézőközönség nélkül is lehet ténykedni, életed párja mondanivalója két méter távolságból is hallható és nem csak akkor, ha közvetlenül a füledbe süvölti… És a legeslegjobbat még nem is mondtam, hogy mindezekhez nekem még a biztonságos családi fészket sem kell elhagynom. Szóval, szeretem. És abszolút támogatom.
De a legjobban azt szeretném, ha valaki engem támogatna. Pénzügyileg. Hogy ki tudjam fizetni a táborokat.
Mert egyetlen apró hibája van ennek a lehetőségnek, hogy a jelentkezési laphoz nem csatolnak egy feneketlen pénztárcát vagy a következő heti nyertes lottószelvényt. Mert öt – na jó, még csak négy gyerekkel – még az olcsó is drága. A finanszírozásuk pedig viszi a házat és a kertet együtt. Ha még megvannak. Lsd. fentebb. Vagy a teljes évi megtakarítást.
Megoldás?
Tökéletes nincs. Akkor mi van? Sakkozás. Gyerekekkel, pénzzel, kihulló hajszálakkal és soha nem múló hurráoptimizmussal, hogy lesz ez még így se! És a tudattal, hogy tavaly is volt és jövőre is lesz nyári szünet. Ahogy megoldás is. Nem tökéletes, de élménydús. Öt gyerekkel? Ez a minimum.
