SZEMPONT
A Rovatból

Lebeszélték a mamát, hogy begyömöszölje a bejglit a kézipoggyászba

Külföldön élő magyarokat kérdezett meg az Abcúg Európa különböző országaiból, hogy hol és hogyan töltik a karácsonyt.


Van, ahol a nagymama utazik ki, szalámival és túrórudival felpakolva, van, aki elképzelhetetlennek tartja a karácsonyt a családja nélkül, és már jó előre kiveszi a szabadságát. Van, akit a főnöke nem enged haza, és természetesen olyan is, akinek már a külföld jelenti az otthont.

A karácsonyt a családdal együtt szokás tölteni, de mi van akkor, ha a családtag több ezer kilométerre, egy másik országban él? Lassan mindenkinek van olyan rokona, aki külföldre költözött, és az ő esetükben mindig nagy kérdés, hogy kivel és hol töltik az ünnepeket. Egy Párizsban élő nőnek az a természetes, hogy nyolc éve mindig hazajár, de nem mindenki ül az ünnepek közeledtével repülőre, egy Angliában dolgozó nőt a munka és a szürreálisan magas repülőjegyárak tartanak vissza, egy Norvégiában élő lány pedig már külföldön érzi otthon magát. Egy Hollandiába költözött család pedig azt a megoldást választotta, hogy a nagymamát mozgósítja az ünnepekkor. Azt is megkérdeztük, hogy különbözik-e az ünnep külföldön, milyen szokások ragadtak rájuk, és mi az a magyar szokás, amiből nem engednek. Egyeseknél már december eleje óta áll a karácsonyfa, mások viszont el sem tudják képzelni, hogy szenteste előtt feldíszítsék a fenyőt, de van, ahol töltött káposzta és bejgli nélkül is létrejön a karácsonyi hangulat.

Nóra több mint egy éve költözött ki Hollandiába a férjével és a kislányával, a testvére pedig már régebb óta kint él a párjával. A 73 éves “fittipaldi” anyukája maradt Magyarországon, akinek két testvére is gondozásra szorul, ő pedig még nyolc órában dolgozik egy bioboltban. Idén, csakúgy mint tavaly karácsonykor, ő repül ki Hollandiába ünnepelni. Több oka is van annak, hogy a mama utazik:

Jobban megéri, ha az anyukája megy ki hozzájuk: olcsóbb egy embernek a repülőjegy, mint ötnek. Egy autóval nagyon kényelmetlen lenne a 18 órás út, ha két kocsival mennek, akkor viszont lényegesen többe kerülne az utazás, mint a mama repjegye, amit oda-vissza útra tizenegyezer forintért vásároltak. Az ünnepek környékén amúgy is hatalmas a forgalom, a testvére egyszer megkísérelt kocsival hazajutni, 26 órába telt. Ráadásul Nóráék már december 27-én dolgoznak, tehát evidens volt, hogy az anyukája megy ki.

A mama már novemberben elküldte az ajándékait egy dobozban, mert ő csak egy kézipoggyásszal utazik. A csomagra ráírta, hogy nem szabad felbontani.

Ha hazamennének, a mama “picinyke” 38 négyzetméteres lakásában el sem férnének öten. Hollandiában már bérelnek az önkormányzattól egy ” gyönyörű szép” négy hálószobás szociális bérlakást, ahol együtt fognak ünnepelni. Magyarországon teljesen felszámolták az életüket, Hollandiában terveznek hosszútávon élni. Mindkettőjüknek egy jó nagy devizahitellel terhelt otthona volt, amit eladtak, kifizették a hitelt, és új életet kezdtek.

“Szerencsére nem ismerem a honvágyat, emberekhez kötődöm, s ahol ott vannak a szeretteim, ott jól érzem magam. Ha az anyukám itt élne velünk, akkor teljes lenne a boldogságom, és év közben nem is utaznék haza.”

Nóra arról számol be, hogy óhatatlanul ragad rájuk a kinti szokásokból, elsősorban a gyerek miatt. Idén már náluk is december elejétől áll a karácsonyfa, mert a hollandoknál az advent azzal kezdődött, hogy feldíszítették a fákat. Viszont van, amiben ragaszkodnak a régi szokásokhoz. Hollandiában a Mikulás a non plusz ultra, aki Spanyolországból érkezik gőzhajón, Fekete Péterek kíséretében, akik a kéményben rájuk rakódott hamutól lettek koszosak. Hollandiában ez a nagy ajándékozás időszaka, karácsonykor már csak kisebb meglepetéseket adnak egymásnak. Nóráéknál viszont továbbra is a Jézuska hozza a nagyobb ajándékokat. A mama már novemberben elküldte az ajándékait egy dobozban, mert ő csak egy kézipoggyásszal utazik. A csomagra ráírta, hogy nem szabad felbontani. Az ünnepi asztalra pedig hagyományos magyar ételek kerülnek, például halászlé és töltött káposzta, amit közösen készítenek el. A mama már jó előre elküldte a mákot és a diót is, hogy meglegyen a zserbó és a bejgli, emellé szaloncukrot és füstölt kolbászt is postázott.

“Szerencsére arról viszont sikerült lebeszélni, hogy a frissen sütött bejgliket begyömöszölje a kézipoggyászba.”

Eljátszottuk, hogy karácsony van

,,Nem is tudjuk, hogy mekkora ünnep a karácsony, amíg nem külföldön töltjük. Előtte én is csak úgy gondoltam rá, hogy jaj, megint fát kell díszíteni, ajándékokat kell venni” – mondja Völgyesi Katalin.

Katalin öt évvel ezelőtt költözött Zürichbe, akkor még a barátjával, most viszont már egyedül él. Az első évben bébiszitterként dolgozott, aztán egy rövid ideig egy boltban árufeltöltőként, de az utóbbi négy évet már a reptér egyik dolgozójaként töltötte. Az első időszakban annyira honvágya volt, hogy 3-4 hetente járt haza, de karácsonykor nem engedték haza a főnökei, mert akkor még próbaidőn volt a boltban, ezért egyértelmű volt, hogy ki kell hagynia a karácsonyt. Katalin úgy fogalmazott, hogy ez felért egy késsel a hátába.

"Pár héttel karácsony előtt hazamentem, és a családommal eljátszottuk, hogy karácsony van. Állítottunk fát, volt karácsonyi menü és ajándékoztunk is. Amikor Zürichben eljött a 24-e, akkor az nagyon kemény volt, sírva Skypoltam a családommal. Megfogadtam, hogy ez az első és utolsó, hogy én nem otthon töltöm a karácsonyt”

– emlékszik vissza.

Katalin ráadásul szenteste délután kettőtől este tízig dolgozott, akkor jött rá, hogy valójában milyen fontos is neki ez az ünnep. Minden évben úgy veszi ki a szabadságát, hogy a karácsonyt a családjával tölthesse, ennek viszont az az ára, hogy szilveszterkor kell dolgoznia, de azt mondja, hogy sosem kérdés, hogy melyiket válassza. Szenteste előtt pár nappal hazautazik, ahol a szokásos magyar menü, töltött káposzta, bejgli, mézeskalács várja. A fát neki kell feldíszítenie otthon is és a szomszédban lakó nagyszülőknél is, akik átmennek hozzájuk az esti vacsorára, amit az ajándékbontás követ. A lánynak nem is igazán az a fontos, hogy Magyarországon töltse az ünnepet, szerinte ott van a karácsony, ahol a család van. Egyszer ezért nem is ment haza, hanem azt az ajándékot adta a családnak, hogy ők látogassanak ki hozzá Svájcba. Katalin készítette a karácsonyi menüt, hogy megteremtse az otthon ízeit, életében először főzött egyedül töltött káposztát, sütött zserbót.

A lány az ünnepre való hangolódásból sem akar kimaradni, amiért külföldön van, ezért már novemberben fát állít, feldíszíti a házat, mézeskalácsot süt. Idén 22-én jön haza, de hogy ráhangolódjon az ünnepre, felállított három karácsonyfát a ház különböző pontjain, a kandallóra adventi naptárként 24 zoknit tűzött, és az egész lakást karácsonyi díszek lepik el.

Már nyolc éve itthon karácsonyozik

Gabriella már nyolc éve él Franciaországban, de neki teljesen megszokott, hogy minden karácsonyt a családjával tölt Budapesten. Egy multinacionális cégnél dolgozik, ahol szerencsére ki kellett venni szabadságnak a két ünnep közötti napokat. De nem csak ez az oka annak, hogy hazautazik. Gabriella az életének a nagy részét Magyarországon töltötte, ezért ragaszkodik a magyar hagyományokhoz, illetve látja az édesanyján, hogy számára mennyire fontos, hogy ilyenkor együtt legyenek. Egy másik lényeges szempont, hogy nincs igazából messze Párizs, New Yorkból valószínűleg kevesebbet járna haza – fűzi hozzá. Gabriella már januárban vagy februárban megveszi a karácsonyi repülőjegyet, ami általában 135-140 euró, oda-vissza útra. A légitársaság engedi a 23 kilogrammos poggyászt, ami főleg a visszaúton fontos, amikor kell a hely a téliszaláminak, a savanyú káposztának és a túró rudi hegyeknek, – ezek néhány hétig kitartanak, utána pedig visszaáll a francia ételekre.

Jelen pillanatban egyedül él kint, de nagyon sok barátja van Párizsban. A francia barátaival általában karácsony előtt vagy újévkor ünnepelnek. Azt tapasztalta, hogy a franciák ilyenkor szeretik azokat a kuriózumokat tálalni, amit nem esznek minden nap, például lazacot, kaviárt, drágább pezsgőt, kacsamájat, fürjtojást. Speciális süteményük, például a Galette des rois (Háromkirályok pitéje), amit társaságban vágnak fel, és aki megtalálja benne az elrejtett figurát, az felteheti a koronát a fejére, aznapra ő lehet a király vagy a királynő. Ezt a süteményt, valamint sajtokat hoz haza a családjának, – minden mást itthon is meg lehet venni. Ami számára furcsa, hogy a franciáknál nem jön a Mikulás, hanem december elsejétől feldíszítik a karácsonyfát, kidekorálják az ablakokat és az ajtókat. Karácsonyfát odakint ő nem állít, viszont a párizsi lakást feldíszítette.

Ami Gabriella számára furcsa, hogy a franciáknál nem jön a Mikulás, hanem december elsejétől feldíszítik a karácsonyfát, kidekorálják az ablakokat és az ajtókat.

Gabriella 24-én érkezik meg az anyukájához, ahol az öccsével feldíszítik a karácsonyfát, közben pedig segítenek a főzésben. A karácsonyi menüben mindenképp szerepel a halászlé, sült kacsacomb és különböző magyar sütemények. A 93 éves szomszéd bácsival pedig már hagyomány, hogy minden karácsonykor megisznak egy italt.

Itthon a régi barátaival elmennek forralt borozni a karácsonyi vásárba, majd pedig közösen elutaznak Ausztriába síelni. Nekik például francia szaloncukrot szokott hazahozni, amiből, ha kihúznak egy zsineget egy kisebb tűzijátékot csinál egy kisebb pukkanás kíséretében. A Facebook megkönnyíti a kapcsolattartást az itthoni barátaival, a francia barátságoknak úgy fogalmaz, hogy nincs olyan régi gyökere, mint akiket már 30-40 éve ismer.

Család nélkül is van karácsony

Rita már öt éve él Norvégiában, már nagyon várja, hogy megkaphassa a norvég állampolgárságot is, ő egyáltalán nem vágyik vissza karácsonykor, hiszen neki már északon van az otthona.

"Az első 2-3 évben még karácsonykor Budapestre utaztam, de idővel egyre természetesebb lett, hogy itt töltöm a karácsonyt, mert itt érzem magam otthon. A haza, az otthon itt van, nem ott.”

Rita még azt sem tudta előre megmondani, hogy Norvégiában hol és kivel karácsonyozik. Az idei karácsonya kicsit más, mert a kint töltött ünnepeket eddig mindig az aktuális párjával töltötte, de most nem bánja, hogy éppen egyedül van. Az itthoni családi drámák sem hiányoznak neki karácsonykor, hiszen pont ezeket a veszekedéseket hagyta maga mögött a kiköltözéssel. “Az én családom nem egy rossz család, talán kicsit bonyolultabbak és drámaiabbak, mint az átlag, de azt hiszem, szeretnek és hiányzom nekik.“

"Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy mindenki azt és úgy csinálja karácsonykor, ahogy az jól esik. Ha edzeni van kedved, vagy csak otthon lenni és olvasni, az is tökéletes. Szerintem az emberek túlszervezik magukat, és túlzottan akarják követni a hagyományokat. A karácsony egy ünnep, pihenésről kell, hogy szóljon!"

A szülei már rég elfogadták, hogy egy másik országban él és karácsonyozik, de a nagyszülőknek ez nehezebb. “Még, mindig kérdezik persze, hogy jövök-e. De tudják, hogy kizárt; már csak azért is, mert Norvégiában van számomra igazi tél, jó hangulat és nyugalom.” Magyarország pedig igazából már szinte semmit nem jelent számára, bár a karácsonyi hangulatot a fővárosban még mindig szépnek találja. Szomorúnak látja az ország gazdasági helyzetét, és hogy mennyire nincs pénzük az embereknek, – főleg Norvégiához viszonyítva.

Rita mára számos norvég szokást átvett, mert úgy érzi, hogy az a kultúra sokkal közelebb áll hozzá, mint bármelyik másik. Szerinte nem sok különbség van a karácsonyi szokásokban, ez az ünnep elsősorban a családlátogatásból áll, sokan pedig ilyenkor mennek síelni azon a környéken, ahol lakik. A norvégok általában még karácsony előtt feldíszítik a fát, ő – bár december elején felállította a fenyőt, amit az erdőből hoztak -, azt nem tudja elképzelni, hogy szenteste előtt fel is díszítse.

“Norvégiában van számomra igazi tél, jó hangulat és nyugalom.” – mondja Rita.

“A norvégok karácsonyi ételeit nem csípem; anyu karácsonyi menüje hallal és krumplisalátával, tökéletes, valamint hiányzik a nagymamám töltött káposztája és húslevese is. Időnként nosztalgiával gondolok azokra a karácsonyokra, ahol anyu főz 24-én, mi meg díszítjük a karácsonyfát, és valakinek mindig el kell szaladnia a boltba valamiért, ami elfelejtődött.”

Csilla öt évvel ezelőtt költözött ki barátjával Leicesterbe, Angliába. Idén nem tudnak hazajönni karácsonyra, mert a lány a vendéglátásban dolgozik, és egyáltalán nem kapnak kimenőt karácsonyra, ráadásul a repülőjegy is túl drága nekik ebben az időszakban. Az első három évben, amíg a lány egy raktárban dolgozott, minden évben hazajöttek, előfordult, hogy kocsival vágtak neki a hosszú útnak. Az első években erre nagy szükségük volt a honvágy miatt, nagyon itthon akartak lenni, ezért mindig ennek megfelelően tervezték a szabadságokat.

Néhány éve azonban már csak kettesben ünneplik a karácsonyt, ami eleinte nem volt könnyű, mert a lány hozzászokott ahhoz, hogy 10-15 családtaggal tölti együtt a szentestét, amit most azzal próbálnak kompenzálni, hogy áthívják azokat a magyar barátaikat, akik szintén nem tudtak hazamenni az ünnepekre. A lány szenteste este nyolcig dolgozik, mert az étteremnél szabály, hogy nem vehetnek ki szabadnapot decemberben. Csilla azt mondja, hogy tisztában volt azzal, hogy mit vállalt, amikor a vendéglátásban kezdett el dolgozni. De még ha a munka nem is lenne akadály, akkor sem biztos, hogy hazajönnének, mert az ünnepek környékén a legdrágábbak a repülőjegyek, kettőjüknek 400 font, vagyis nagyjából 140 ezer forint lenne, amit csak nehezen tudnának kigazdálkodni.

Csilla igyekszik őrizni az otthonról hozott hagyományokat, ezért az angolokkal ellentétben ő nem állít már novemberben fát, csak 24-én. Egy lemezlejátszót is beszereztek, ami korábban otthon is volt, és a karácsonyi menü is ugyanaz. Szenteste felhívják a szülőket videóhívással, és közösen koccintanak egyet.

Szerinte ki lehet bírni a karácsonyt a család nélkül, mert ha nem is azon a napon, de egy-két hónappal később úgyis hazalátogatnak, most például februárban fognak.

"Nekem mindig hiányzik a családom, amikor itt vagyok, nem az a fontos, hogy mikor, hanem az, hogy találkozzunk” – mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki Prókátor: A csontvázhullás megkezdődéséhez és az Orbán-párt népszerűségének bezuhanásához még az új kormány megalakulására sem volt szükség
Vidéki Prókátor egy friss posztban fejtette ki, hogy a választás utáni események, mint a Hankó-ügy, igazolják a korábbi forgatókönyvét. Szerinte a Fidesz népszerűségének bezuhanása már az új kormány megalakulása és az elszámoltatás megkezdése előtt beindult.


Vidéki Prókátor egy friss bejegyzésben vette sorra, hogy a választás utáni események, köztük a Medián egyik felmérése és a Hankó-ügy, az ő korábbi elméletét látszanak igazolni. A szerző szerint a történések „alátámasztani látszanak a kétlépcsős rendszerváltással kapcsolatos, választást megelőzően közzétett elméletem megalapozottságát és megvalósíthatóságát”.

Ennek a forgatókönyvnek az volt a lényege, hogy amennyiben a Tisza Párt nem szerez kétharmados többséget, a kormányváltást követően „rövid időn belül olyan mennyiségű csontváz fog kiesni a szekrényből”, hogy a Fidesz támogatottsága bezuhan. Úgy vélte, „ennek, meg a propaganda letekerésének köszönhetően az Orbán-párt népszerűsége nagy valószínűséggel levihető azon szint alá, mely a 2/3-os többség megakadályozásához szükséges”. A poszt írója szerint a második fázisban már könnyen elérhető lett volna a cél. „Ha pedig ez bekövetkezik, akkor a második lépcsőben, egy időközi választás révén már létrehozható az alkotmányozó többség.”

„Szerencsére azonban úgy alakult, hogy a gyakorlatban nem szükséges kipróbálni az elmélet megvalósíthatóságát” – írja a szerző.

Meglátása szerint a Fidesz népszerűségének csökkenése és a kellemetlen ügyek napvilágra kerülése már a kormányváltás előtt megindult.

„Amúgy ma már az is megállapítható, hogy a csontvázhullás megkezdődéséhez és az Orbán-párt népszerűségének bezuhanásához még az új kormány megalakulására és az új kormány intézkedéseire sem volt szükség”

– állítja.

A bejegyzést egy kérdéssel zárja, amely a jövőbeli kormányzati lépések lehetséges hatásaira utal: „MI lesz itt akkor, ha az új kormány elkezdi a munkát, elzárja a propaganda és a NER gazdasági hátországának közpénzcsapjait, nyilvánosságra hozza az Orbán-rendszer idején elkövetett bűnöket és nekiáll az elszámoltatásnak?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vezető politikusok is börtönbe kerülhetnek a vagyonvisszaszerzési eljárások során az Ügyvédkör elnöke szerint
Dr. Horváth Lóránt szerint a vagyonvisszaszerzési eljárások elkerülhetetlenül letöltendő börtönbüntetésekkel fognak zárulni. A szakértő úgy véli, a felelősségre vonás a legmagasabb politikai szintig is elérhet.


Dr. Horváth Lóránt, az Ügyvédkör elnöke a Forbes Money podcastjában beszélt arról, hogy milyen jogi keretek között lehet visszaszerezni azokat a vagyonokat, amelyek az elmúlt években vitatott körülmények között kerültek ki az állami szférából. Az ügyvéd szerint a kulcs a jogszerűtlenség bizonyítása, ez ugyanis nemcsak európai uniós elvárás, hanem a társadalmi bizalom helyreállításának alapfeltétele is.

Horváth Lóránt szerint a legfontosabb tételmondat az, hogy valaki „jogszerűtlenül szerezte meg” a vagyont.

Úgy véli, a bizalom akkor áll helyre, ha ezeket a kérdéseket szakszerűen, jogszerű eljárások lefolytatásával rendezik.

Kiemelte, hogy az elmúlt 16 évben elképesztő mennyiségű állami pénz áramlott a magánszektorba és vesztette el közpénz jellegét. Bár voltak feltárások, a valódi felelősök gyakran kimaradtak az eljárásokból. Egy szakértővel folytatott beszélgetésére hivatkozva elmondta, a bírósági eljárások egyik fő problémája, hogy a valódi felelősök sokszor hiányoznak a vádlottak padjáról.

„A végső haszonélvezők vagy tényleges irányítók nem ülnek ott velünk. És úgy beszélgetünk ügyekről a bírósággal meg az ügyészséggel, hogy egyszerűen neveket nem lehet kimondani, vagy ha kimondjuk, akkor nincsenek az eljárásban” – fogalmazott.

Az ügyvéd szerint a problémakört ketté kell bontani: egyrészt az állami szereplők által elkövetett hivatali bűncselekményekre, másrészt az üzleti szereplők által elkövetett gazdasági bűncselekményekre. Az állami oldalon a legmagasabb korrupciós kockázatot az egyszereplős közbeszerzések és a kifejezetten egy szereplőre szabott pályázatok jelentik. „Kifejezetten valakire szabtak egy eljárást, úgy írták ki, hogy arra más jelentkező ne tudjon pályázni, vagy ne tudjon jelentkezni. És ezek az eljárások gyakorlatilag teljesen sínre rakták ezeknek a pénzeknek az elosztását” – mondta.

Számításai szerint mintegy 7-8 ezer eljárást kellene megindítani, ami olyan elképesztő mennyiség, hogy „gyakorlatilag a hatóságok megfulladnának ezeknek a vizsgálatoknak az elvégzésében”.

A helyzetet súlyosbítja a hatóságoknál tapasztalható ember- és szakértelemhiány. A rendvédelmi szerveknél 40-50 százalékos az állományhiány, és a fluktuáció miatt a tapasztalat is hiányzik. „Ha egy nyomozó, egy vizsgáló 20 éve ott van a szervezetnél, szinte matuzsálemnek számít” – érzékeltette a probléma súlyát. A komplex gazdasági bűncselekmények felderítéséhez olyan piaci tapasztalat kellene, amivel a nyomozók, ügyészek és bírók nem rendelkeznek. Horváth Lóránt szerint a megoldást a külső szereplők bevonása jelenthetné.

„Én azt gondolom, és nekem ez egy szilárd véleményem, hogy ezt a folyamatot nem lehet külső szereplők bevonása nélkül megcsinálni” – jelentette ki, példaként említve adótanácsadó cégeket, amelyek mesterséges intelligencia segítségével képesek nagy tömegű adatot feldolgozni és egyfajta „elkövetési térképet” készíteni a nyomozóhatóságok számára.

Az elévülési idő kapcsán elmondta, a büntetőügyekben ez viszonylag hosszú, akár 15 év is lehet, míg az adó- és polgári ügyekben jellemzően öt év. A bizonyításról szólva kifejtette, hogy a luxuséletmódról készült fotók és videók a közvélemény számára lehetnek beszédesek, de egy büntetőeljárásban nem bírnak bizonyító erővel. „Az, hogy egy büntetőeljárásban a bűnösség megállapítása kapcsán egy fotó, ami Dubajban a Burj Khalifa tetején készült, szerepet játszhat, azt gondolom, hogy nem” – állította.

Szerinte az üzleti oldalon elkövetett bűncselekményeket sokkal könnyebb lesz bizonyítani, mint a hivatali visszaéléseket, mivel a pénzügyi tranzakciók, pénzkivételek és okiratok nyomot hagynak. Azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a Fidesz-kormány a kétharmados többségével lényegében legalizálhatta a korrupciót, Horváth úgy vélekedett, hogy magát a rendszert büntetőjogilag nem lehet felelősségre vonni.

„De azt, hogy a rendszer, a törvényhozás ilyen-olyan jogszabályokat hozott, ami lehetőséget biztosított arra, hogy bűncselekményeket kövessenek el, azt szerintem nem fogjuk tudni orvosolni”

– mondta. Ez a probléma szerinte a második világháború utáni jogi dilemmákhoz hasonlítható, amikor egy állam a társadalom kárára hoz jogszabályokat.

A külföldre menekített vagyonok visszaszerzésével kapcsolatban úgy nyilatkozott, a banki tranzakciók szigorú ellenőrzés alá esnek, a készpénzmozgás azonban nehezebben követhető. A megoldás kulcsát a tanúvallomásokban látja.

„Szerintem ez lesz ennek az egész vagyonvisszaszerzésnek a kulcsa. Vagyis azok a személyek, akik egyébként kishalak vagy kis szereplők voltak ebben, azok fognak terhelő vallomásokat tenni a nagy szereplőkre vagy a kulcsszereplőkre, mert nem akarják helyettük majd elvinni a balhét” – jósolta.

Magyarország esetleges csatlakozását az Európai Ügyészséghez hatalmas előrelépésnek tartja. Úgy véli, a szervezetnek visszatartó ereje lenne, és komoly szakmai segítséget nyújtana a magyar hatóságoknak. „Azt gondolom, hogy ez egy fordulópont lesz Magyarországon, hogyha csatlakozunk az Európai Ügyészséghez” – fogalmazott.

Végezetül kijelentette, nem számít szimbolikus ítéletekre. A vagyon jelentős része – például ingatlanok, céges üzletrészek – viszonylag könnyen lefoglalható és pénzzé tehető. Az elkövetési értékek nagysága miatt pedig szerinte elkerülhetetlenek lesznek a letöltendő börtönbüntetések.

„Én azt gondolom, hogy ha ezeknek a bizonyítása megtörténik, elkerülhetetlen, hogy ezek az emberek börtönbe kerüljenek. Ezt nem tudom elképzelni, hogy bárki is ki tudja őket ebből szedni”

– mondta. Arra a kérdésre, hogy a felelősségre vonás milyen szintig terjedhet, egyértelmű választ adott:

„Legmagasabb szintig. Nem elképzelhető, hanem szerintem biztos, hogy vezető politikus is lesz benne.”

A teljes beszélgetés itt lehet meghallgatni:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szabálytalan kérdés is volt a magyarérettségin a Magyartanárok Egyesülete szerint
Schiller Mariann a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a diákok és a magyartanárok egy része is úgy gondolja, hogy a korábbi évekhez képest nehezebb volt az idei írásbeli vizsga. Arról is beszélt, hogy az irodalmi feladatsor életrajzi kérdést is tartalmazott, ami nem felel meg a kritériumoknak.


A 2026-os magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsga komoly vitákat váltott ki. Az érettségi első felében a vizsgázók többek között Jókai Mór életpályájával és Wass Alberttel kapcsolatos kérdésekkel is találkoztak. A második, szövegalkotási részben a diákok vagy Arany János „A tölgyek alatt” című versét elemezhették, vagy a létösszegző versek témakörét mutathatták be, ami sokak szerint szűkítette a diákok mozgásterét. Nem sokkal a vizsga után elérhetővé váltak a feladatsorok nem hivatalos megoldásai is, azóta pedig a szakma is értékeli a feladatokat.

Milyen volt az idei magyarérettségi? Miért volt váratlanul nehéz az irodalmi feladatlap, és miért hiányzott belőle a kreativitás? Miért volt szabálytalan az egyik kérdés, és van-e esély a változásra a következő években? Erről beszélgettünk Schiller Mariann-nal, a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagjával.

— Milyennek látja az idei érettségit a korábbiakhoz viszonyítva? Könnyű volt, vagy nehéz?

— Erre nagyon nehéz válaszolni. Már beszéltünk diákokkal, a sajátjainkkal, és ők egyértelműen azt mondják, hogy nehezebb volt, ahogy a kollégák egy része is így látja. Én egy picit árnyalnám a képet. Ez az érettségi ebben a formában csak két-három éve létezik, és ami igazán nehéz benne, az a szerkezetéből fakad. Az irodalmi feladatlap váratlanul nehéz lett, miközben voltak benne olyan elemek, amik elméletileg segíthették volna a diákokat, például volt, ahol lehetett elvileg választani – de hát miből...

Szóval nagyon sok volt a memóriateszt, aminek az irodalomértéshez nagyon sok köze nincsen.

És nem csak az fáj, ami bekerült a tesztbe, hanem az is, ami kikerült belőle. Nincsen benne gyakorlati írásbeliség vagy érvelés. Tehát olyasmi, ami a közvetlen irodalmon túl az életben maradáshoz segítség lehetett volna, ahogy a régi érettségiben volt. Az irodalmi feladatlap tehát nehéz volt, az szinte biztos.

A szövegértési feladatsor aránylag jó volt, a szöveg nagyon jól volt választva.

Irodalomról szólt, interjú volt, tehát könnyebb volt követni, és a feladatok nagy része is jó volt. Persze volt, amelyik kicsit lazán, puhán volt megfogalmazva, nem volt egészen egyértelmű. Egy csomó mindenre a holnapi javítási-értékelési útmutató ismeretében fogunk tudni válaszolni, hogy valójában milyen is volt, vagy mi az, ami elvárható. Volt benne néhány apróság, ami nem volt tökéletes, de összességében azt gondolom, hogy elfogadható volt.

Az igazából váratlan, a második, műértelmezési-szövegalkotási feladatlapban érhette a diákokat.

Amióta kétszintű érettségi van, emlékeink szerint nem fordult elő olyan, hogy egyik választható feladat sem tartalmazott prózát vagy legalább epikus művet.

A műértelmezés egy késői Arany János-vers, A tölgyek alatt volt, ami nehéz szöveg. A szempontok alapján lehetett róla írni, de

ez nagyon megdolgoztathatta azokat a diákokat, akiknek esetleg nem elsődleges iránya az irodalom.

Én nagyon hiányoltam néhány szómagyarázatot, lábjegyzetet a szöveghez. Arany Jánosnál jobban tényleg senki nem tud magyarul, de azért csak eltelt 150 év. A gyerekek ahhoz is hozzá vannak szokva, hogy a szöveggyűjteményben nagyon sok lábjegyzet, szómagyarázat, megjegyzés van. Hát itt most nem volt.

A másik feladat, a létösszegző versek, az pedig nagyon problémás.

Egyrészt nem nagyon lehet tudni, hogy melyik tanár, melyik tankönyv éppen mit tart létösszegzőnek, egyre több taneszköz mondja ezt egyre több mindenre. Másrészt az elmúlt években többször előfordult, hogy a feladat kiírása gyakorlatilag tartalmazza a megoldást. Tehát azok a diákok, akik maguktól rájöttek volna egy-két alapvetésre, nem tudnak, mert az már benne van a feladat instrukciójában. És ez egy probléma. Ahogy az is, hogy miért nem mondták azt, hogy itt van hat vers, ebből válasszanak ki hármat, és azon mutassák be, hogy milyen a létösszegző verstípus.

— Őszintén szólva nekem is szűknek tűnt ez a mozgástér. Ahogy elnéztem a feladatokat, az volt az érzésem, hogy nem szerettem volna idén érettségizni.

— Ezt az idén érettségizők is így gondolják, azt hiszem.

— Nem adta meg azt a szabadságot, azt a kreativitást, amit egy irodalom iránt érdeklődő diák elvárna.

— De drága uram, ez így van tíz éve.

Három éve biztosan, a kreativitás egyáltalán nincs előtérbe helyezve az elmúlt években.

— Hozzátenném, hogy nem csak az irodalomérettségin.

— Tehát a feladatlap első része főleg a lexikális tudást mérte?

Nem inkább, hanem csak: ahhoz semmit nem kell érteni az irodalomból.

— Ez egy olyan bebiflázandó anyag, amit az éppen leköszönő oktatási irányítás, vagyis a Belügyminisztérium tett be. Sokak ellenkezésére, de azt is hozzá kell tennem, hogy vannak, akik ennek örültek, mert ehhez tényleg nem kell semmit érteni. Ezt be lehet magolni, mint a periódusos rendszert vagy a nem tudom mit.

— Ez a vizsgán belül milyen súllyal szerepel?

— Ez száz pontból húsz.

— Ez a 20 százalék azt jelenti, hogy ugrott az ötös?

— Azt nem tudhatjuk, mert még van a szóbeli is. Elméletileg ettől még lehet ötös. Ha valaki az összes többi részét jól csinálja meg és jól is szóbelizik, akkor még meglehet az ötös.

— Az Eduline-on azt írták, hogy a diákok sírva jöttek ki, volt, aki egyenesen azt mondta,  hogy a leköszönő kormány bosszúja volt ez az érettségi.

— Én is szívesen mondanám ezt, de nem, mert ezt az érettségit jóval előbb összeállították, minthogy tudták volna, hogy ők leköszönnek. Ezt nem a múlt héten csinálták. De az az erős meggyőződés van benne, hogy az a jó diák, aki teljesen fölösleges adatokat bebifláz.

Az is igaz egyébként, hogy ebben a feladatsorban volt néhány olyan kérdés, ami még annak a kritériumnak sem felel meg, ami ezt a feladatlapot létrehozta.

Fel van sorolva pontosan, hogy milyen témakörökről szólhat a feladatlap, műfajok, műnemek, verselés, rímelés, és ezek között nem szerepel az életrajz. És ebben a feladatlapban volt életrajzi kérdés is. Ami eleve nem lehetne. Ebbe jogilag nem szeretnék belemenni, mert nem értek hozzá. Azt gondolom, hogy az egész érettségi mindenképpen érvényes, legfeljebb azt lehet mondani, hogy ezt az egy-két pontot kapja meg mindenki, ha valaki ezen a jogi hercehurcán keresztül akar menni. De ezt ráadásul irgalmatlan gyorsan kellene csinálni. Ahogy elnézem a magyar jogalkotást, ez nem nagyon fog menni. De lehet, hogy az Oktatási Hivatalban valaki, ha elég fellebbezés vagy megjegyzés érkezik, azt mondja, hogy jó, vegyük ki ezeket az életrajzi elemeket. Ami egyébként jó lenne, de azon már nem segít, hogy a gyerekek egy csomó időt eltöltöttek ezzel.

— Mennyire lehet ezt reparálni a szóbelin? Ott mekkora a szabadság?

— Vegyes. Abban nagyon szűkült a szabadság, hogy mik a szóbeli témakörök, de abban még van a tanároknak szabadsága, hogy pontosan mik a tételek és a feladatok. Például szintén három éve dőlt el, hogy Herczeg Ferenc ugyanolyan fontosságú író, mint Arany János vagy Kosztolányi Dezső, de hogy azon belül ki mit kérdez, és mennyire tanította, az még tanári szabadság kérdése.

— Ismerve a rendszer nehézkességét, van esély arra, hogy jövőre legalább egy kicsit közelebb hozzák az élethez az érettségit?

— A kérdések vagy a feladatok lehetnek kevésbé aprólékosak, de egy év alatt nem lehet megváltoztatni az érettségi rendszerét. Abban lehet talán bízni, hogy lehetséges egy kétlépcsős megoldás. Először csak egy kicsit fellazítani azt, ami van, és csak utána, nagyon hosszú távon valósulhat meg, hogy egy valóban új, 21. századi, szövegközpontú érettségi jöjjön létre.

Mert ahhoz új Nemzeti Alaptanterv kell, új kerettantervek kellenek, új taneszközök kellenek, és a kimeneti rendszert csak a végén lehet megcsinálni.

Tehát ez biztos, hogy évekbe kerül. Az átmeneti időben pedig kármentesíteni lehet. De az sem kevés.

— Amióta bevezették ezt a fajta rendszert, lehetett látni változást az eredményekben?

— Nem. Nagyjából ugyanannyi, mert az esszépontozás és a szóbeli pontozása valahogy kiegyenesíti ezeket a nehézségeket.

— Ez azért némileg megnyugtató.

— A diákok részéről némileg megnyugtató, a magyartanítást illetően viszont nem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Nyáry Krisztián: A most érettségizők fele soha többé nem fog irodalmat olvasni
Nyáry Krisztián író a magyarérettségi napján fogalmazott meg éles kritikát az oktatási rendszerről. Állítása szerint a diákok jelentős részével megutáltatják az olvasást, ami hosszú távon társadalmi károkat okoz.


„Még zajlik a magyar írásbeli érettségi, és Dragomán Györggyel egyszerre jut eszembe, hogy ma megint ott ül az asztalnál nyolcvanezer fiatal, akik közül legalább negyvenezer többé nem fog irodalmat olvasni” – ezzel a gondolattal reagált Nyáry Krisztián író a közösségi oldalán a hétfőn megkezdődött vizsgaidőszakra. Szerinte a probléma nemcsak az irodalomtanításról szól, hanem arról is, hogy a mély olvasás visszaszorulásával a demokrácia és a társadalmi mobilitás is sérül.

Nyáry úgy látja, a magyar iskolarendszer sok diákkal nem megszeretteti, hanem egyenesen megutáltatja az irodalmat, így a hosszú, lineáris szövegek háttérbe szorulnak. A helyüket átvevő rövid videók és töredezett tartalmak viszont nem ugyanazt a kognitív munkát igénylik, az értő olvasás pedig a társadalmi előny új szűrőjévé válhat.

A mesterséges intelligencia nem feloldja a szövegértésben tapasztalható különbségeket, hanem növeli a szakadékot.

A hazai és nemzetközi mérések is komoly szövegértési problémákat jeleznek. Az OECD adatai szerint Magyarországon a 16–65 éves felnőttek 32 százaléka alacsony, legfeljebb 1-es szinten teljesített az írás-olvasási készségekben. Bár a legutóbbi kompetenciamérésen az Oktatási Hivatal több területen javulásról számolt be, a diákok jelentős részének továbbra is komoly nehézséget okoz az összetettebb szövegek feldolgozása.

Az érettségi vizsgák minden évben tükröt tartanak az oktatás elé. A hétfői magyarérettségin a diákok többek között Jókai Mór, Wass Albert és Herczeg Ferenc műveivel kapcsolatos feladatokat kaptak. Míg a korábbi években a vizsgázók gyakran a szövegértést tartották a könnyebb feladatnak, hétfőn azonban több diák éppen a szövegértési és nyelvtani feladatokat tartotta nehéznek, a második, szövegalkotási részt pedig megoldhatónak.

Nyáry szerint a tét óriási, mert a szövegértés minősége és a demokrácia színvonala erősen összefügg:

"Egy demokrácia működéséhez ugyanis nem elég véleményt formálni a ránk ömlő kusza információk alapján, és nem elég szavazni menni vagy élni a demokratikus jogainkkal. Érteni kell a gazdasági és társadalmi összefüggéseket, a törvényeket, a híreket, az érveket. Meg kell különböztetni a tényt a véleménytől, a manipulációt az információtól. Ehhez pedig – bármennyire is prózai – olvasni kell tudni."

„Ha egy társadalom jelentős része nem képes összetett szövegek feldolgozására, akkor a közélet leegyszerűsödik. Rövid mondatok, erős érzelmek, könnyen fogyasztható állítások veszik át a helyét a bonyolultabb gondolatoknak és az ok-okozati összefüggések megértésének”.

Hozzátette: "az értő olvasás nem fog teljesen eltűnni. Csak éppen a kevesek kiváltsága lesz, ahogy volt, mondjuk, a felvilágosodás előtt".

Az oktatásirányítás rendszeres mérésekkel követi a diákok teljesítményét, a kormányzat pedig a javuló eredményeket hangsúlyozza. Ezzel szemben a szakmai szervezetek, például a Pedagógusok Szakszervezete, a szabad tankönyvválasztást, egy új Nemzeti alaptantervet és valódi párbeszédet sürgetnek.

Nyáry szerint a kiút egy komplex megoldáscsomag lehet: "Nincs egyetlen jó megoldás, de vannak jó nemzetközi példák: Olvasásközpontú oktatás, nemcsak magyarórán, hanem minden tantárgyban. Kronologikus, adatalapú, központi kánont erőltető irodalomoktatás helyett az olvasás szeretetére és a kritikus szövegértés készségszintű elsajátítására nevelő irodalomórák. Szövegértésre koncentráló érettségi. Erős, valódi közösségi térként funkcionáló könyvtári hálózat. A könyvhöz jutást könnyítő, versenysemleges állami programok. Nem moralizáló, hanem élményt adó olvasásnépszerűsítés. A könyvszakma és a kreatív ipar együttműködése, hogy a történetek több formában is eljussanak az emberekhez. Digitális platformok bevonása, nem ellenfélként, hanem partnerként. Szerintem bármikor elkezdhető lenne – legalább az ezen való gondolkodás".

A szerző végül azzal zárja, hogy a valódi kérdés az, egy olyan országban akarunk-e élni, ahol a közös gondolkodás alapja még mindig a megértett mondat, vagy egy olyanban, „ahol már ez a néhány mondat is túl hosszú”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk