Az érettségi egy magyartanár szemével: „az átlagnál nem nehezebb, az első fele sokat dobhat az eredményen”
A magyarérettségin (mint arról mi is beszámoltunk) több típusú feladatot kell megoldaniuk a diákoknak. Az első 90 percben egy szövegértési és egy rövid szövegalkotási, a másodikban egy hosszabb, esszészerű, elemző-értelmező feladattal kellett megbirkózniuk. (Az idei érettségi feladatsora kedden reggel 8 órától ITT elérhető.)
Éveken keresztül magyartanárként dolgoztam, az elmúlt 15 év érettségi feladatsorainak legalább 90 százalékával biztosan találkoztam, számos diákot készítettem fel érettségire, most pedig megpróbálom megmutatni, hogy mi a magyar nyelv és irodalom érettségi lényege, és hogy milyen alapvető dolgokra lehetett figyelni az idei vizsga során.
A szövegértés feladat lényege, hogy egy publicisztikai vagy tudományos-ismeretterjesztő szöveg elolvasása után válaszolni kell 8-10 különböző nehézségű, az adott szövegre vonatkozó kérdésre.
Fórumokon laikusok általában ezt a vizsgarészt szokták túlzóan egyszerűnek gondolni, ám a feladatok között sokszor igen összetettek is szerepelnek. Ráadásul az érettségizőknek az idejüket is jól be kell osztaniuk, hiszen a másfél órás első részbe még bele kell férnie az úgynevezett gyakorlati szövegalkotási feladatnak.
Ha mindehhez hozzátesszük a vizsgadrukkot, elmondható, hogy bár talán nem ez a teljes érettségi vizsga legnehezebb feladata, azért koncentrációt és többféle készséget is igényel. (Aki egyébként próbára tenné magát ilyen jellegű feladatokban, ITT megtalálja a korábbi évek érettségi feladatsorait.)
Idén a diákoknak egy, a könyvek történetéről, olvasásról és a kódexekről szóló szöveget kellett értelmezni. Az elmúlt 15 év középszintű érettségijeit nézve magyartanár szemmel ez a könnyebb szövegértési feladatok közé tartozott. A múlt század első felében élt Tevan Andor nyomdász szövege meglehetősen könnyen és gördülékenyen olvasható, némi nehézséget a számos régi, elsősorban latin szó szerepeltetése jelenthetett. A szövegértés alapvetően inkább nyelvtani, mint irodalmi feladat, a készítők az idei feladatok közé tettek néhányat, ami kifejezetten a szöveg nyelvi jellegével kapcsolatos volt. (Ne feledjük, hogy az idei vizsgázóknak nyelvtani tudásukból egyébként lényegesen kevesebbet kell megmutatniuk: az érettségi valójában, "tisztán" nyelvtani része, a tantárgy tételeiből való szóbeli feladat ebben az évben elmarad.) A szokásokhoz híven a feladatok nem nehézségi sorrendben szerepelnek, így a diákoknak az is fontos feladatuk, hogy egy maguk számára logikus sorrendet állítsanak fel, amivel be tudják osztani idejüket.
A szövegértési feladatsorok jellemzően akkor nevezhetők könnyebbeknek, ha több bennük a szövegből direkten kiszedhető információ, és kevesebb időt kell a saját szavakkal történő megfogalmazásokkal, címadásokkal bajlódni. Az idei első feladatban többségben voltak az előbbi kategóriákba tartozó kérdések.
A szövegalkotás feladatrészénél a végzősök választhatnak, hogy egy adott témakörrel kapcsolatos rövid érvelő esszét vagy pedig egy gyakorlati szöveget (hivatalos vagy motivációs levelet, pályázatot, felszólalást) írnak meg, röviden megfogalmazott szempontok szerint. Diákja válogatja, hogy melyik feladatot tartja könnyebbnek. Van, aki szívesen és jól meg tudja fogalmazni a véleményét, és jobban megy neki az érvelő esszé kissé szabadabb formája. Személy szerint sajnálom, hogy a feladat készítői kihagytak egy ziccert, és nem kérdezték a diákokat a jelenleg mindannyiunk életét meghatározó koronavírus témakörében, ami számos érvelési témát kínálhatott volna.
Idén a versenyszerű sportolás előnyeiről és/vagy hátrányairól kellett értekezni. Volt olyan év, amikor a diákoknak egy általánosságban hozzájuk közel álló témáról kellett írniuk (tavaly például a feliratos és szinkronizált filmek kérdésköréről), de valószínűleg a rövid Szent-Györgyi Albert idézet segítségével ez a feladat sem okozott különösebb gondot a vizsgázóknak.
A médiában sokszor beszélnek a teljesítménykényszer negatív hatásairól, az élsportolók sokszor egészségtelenül túlhajszolt életmódjáról, ugyanakkor a magyar társadalomban hagyományosan mindig is nagy becsülete volt a sportnak, olimpiai vagy más világeseményeken való szerepléseink mindig vezető helyet foglalnak el a hírek között. Mindeközben az ország aktuális vezetése is nagy hangsúlyt fektet a versenysport támogatására, így minden valószínűség szerint a diákok kellő mennyiségű érvvel rendelkeztek, és innentől már csak a formai követelményekre kellett figyelniük. Azaz rövid bevezető után érveiket jól elkülönítve kellett megfogalmazniuk, majd egy összegző befejezéssel zárni a dolgozatot.
Fontos kiemelni, hogy a vizsgázó pontszáma nem múlhat a véleményén, azaz ha állításait kellő alátámasztással tudja megfogalmazni (és a témától nem tér el), bármilyen, akár az övétől gyökeresen eltérő véleményre is pontot kell adnia a javító tanárnak.
Aki azonban egy jól bebiflázható szempontrendszer szerint, "biztosra menve" szeretne egy hivatalos szöveget megírni, annak könnyebb lehet a gyakorlati szövegalkotás. A vizsga ezen részén évek óta egy elképzelt szituációban kell szöveget írni a hivatalos stílus (remélhetőleg) jól begyakorolt szempontjai szerint. Idén egy fogyatékkal élőknek szóló programtervezet kellett megírni egy iskola igazgatójának.
A szempontok olyan részletességgel szerepeltek a feladat szövegében, hogy aki mindet érintette legalább egy-két összetett mondattal, annak kevés önállóan hozzátett gondolattal könnyen mehetett a vizsgarész megoldása.
Amire ennél a feladattípusnál nagyon kell figyelni, az természetesen az adott szöveg stílusjegyeinek pontos használata, valamint olyan, technikai jellegű apróságok, mint a címzés vagy a megszólítás. Magyartanári tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy kevés odafigyeléssel ezt a feladatrészt a tantárgy iránt mérsékelten érdeklődő diákok is könnyen tudják abszolválni.
