prcikk: „A nárcisztikus elveszi, amit akar: szexet, figyelmet, csodálatot” | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

„A nárcisztikus elveszi, amit akar: szexet, figyelmet, csodálatot”

A nárcisztikus ember minden esetben bántalmazó, és mire ráeszmélünk, már nyakig benne vagyunk egy zűrös kapcsolatban.
Fotó: Sammy-Williams/Pixabay - szmo.hu
2021. június 29.



Manapság rengeteget hallani a nárcizmusról: a fogalom a pszichológiai szakkönyvekből a női magazinokba vándorolt, és hajlamosak lettünk bárkit diagnosztizálni vele, aki nem bánik szépen az embertársaival. Pedig bizonyos mértékű nárcizmus egészséges, szükség van rá, hogy képviseljük önmagunkat - mondja Dr. Szántó Szilvia. Ez azonban távolról sem azonos a valódi személyiségzavarral. A nárcisztikus ember ugyanis minden esetben bántalmazó, és mire ráeszmélünk, kivel van dolgunk, általában már nyakig benne vagyunk egy zűrös kapcsolatban. Egy ilyen helyzetet jár körül a mentálhigiénés szakember új könyve, A nárcisztikussal egy ágyon, amelyben egy nős orvos, Anton hálózza be a páciensét, Jázmint.

A könyv igaz történeten alapul. Mentálhigiénés szakemberként mit tapasztal, mennyire gyakoriak a hasonló helyzetek?

Rengeteg érintettel találkozom a kliensi körömben és a valóságban is. Amióta a könyv megjelent, jó pár olyan levelet kaptam, amelyekben az olvasók elmesélték a saját történetüket. Kiderült, hogy a főhősnőhöz hasonló megéléseik voltak akár gyermekkorukban, akár a párkapcsolatukban, baráti vagy munkahelyi kapcsolataikban. A regényben szereplő szexualitás egyfajta szélsőség, de a valóságban erre is akad példa. A nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező embereknél megjelenhet a nem szokványos szexualitás vagy akár valamilyen szexuális deviancia is.

Manapság nagyon trendi jelző lett a “nárcisztikus”, gyakran kapják meg olyan férfiak és nők is, akik inkább csak érzelmileg éretlenek, nem kezelik jól a társas kapcsolataikat. Melyek annak a csalhatatlan jelei, hogy tényleg egy nárcisztikus személlyel van dolgunk?

Először is fontos, hogy ne címkézzünk másokat, még akkor sem, ha ez most divatos. A nárcizmus diagnosztizálása szakemberek dolga. A kóros állapot a skála végpontján található, az előző stációkban sokszor csak nárcisztikus személyiségvonások lelhetőek fel. A spektrum közepén pedig az egészséges nárcizmus található, amelyre szükség van ahhoz, hogy szeressük, képviseljük önmagunkat és elérjük a céljainkat.

A skála végpontjánál, a 9-es, 10-es fokozatnál a nárcisztikus személyiségjegyek az adott személy teljes életét átszövik, méghozzá tartósan. Egy ilyen típusú ember destruktív, különlegesnek, kivételesnek, feljogosítottnak érzi magát, fél az intimitástól, nem képes beleérezni a másik helyzetébe, azaz nincs érzelmi empátiája. Rendszeresen a teljesítményéhez, adottságaihoz képest aránytalanul magasan pozicionálja magát, nem látja reálisan önmagát.

Nincs meg a belső egyensúlya, alacsony az önbecsülése, ezért folyton külső megerősítésre, figyelemre, csodálatra van szüksége, akár több embertől párhuzamosan. Ha ezt nem kapja meg, új arcát mutatja meg és akár dühkitörése is lehet. Gyakran hűtlen, kórosan gyanakvó, féltékeny vagy irigy. Embertársait használja a céljai érdekében, és a másik felet önmaga kiterjesztéseként kezeli, nem olyan önálló lényként, akinek önálló céljai, preferenciái vannak.

Ő elveszi, amit akar: szexet, figyelmet, csodálatot. Nem képes szívből szeretni. Kontrollál, manipulál. Nem vagy csak részben vállal felelősséget, a hibát a külvilágban és nem önmagában keresi. Az is jellemző, hogy arrogánsan viselkedik és legyőzhetetlennek gondolja magát, belemegy veszélyes helyzetekbe, mert azt hiszi, hogy a szabályok és a törvények rá nem vonatkoznak.
Gyakran félreértelmezi a saját érzéseit és egy elrugaszkodott fantáziavilágban él. A társa szerinte arra való, hogy kiszolgálja, felnézzen rá, elismerje őt. Ugyanakkor rövid távon tud megnyerően viselkedni a másik behálózása érdekében, tud vonzó lenni.

Kizárólag bántalmazó nárcisztikusok léteznek, vagy van ennek a zavarnak kevésbé „kártékony” megjelenési formája is?

Igen, a skála 7-es, 8-as fokozatánál "lightosabb" kategóriák vannak, de ők is bántalmazók valamilyen formában. Nem hallottam senkitől még, hogy tartósan boldogan élt volna egy nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező partner oldalán. Persze két nárcisztikus is alkothat párt, de nem ez a jellemző. Az előző kérdésnél felsorolt tulajdonságokból adódik, hogy a nárcisztikus bántalmazni fogja a partnerét vagy a szűk környezetét.

És miért is teszi ezt? Azért, mert őt is bántalmazták gyermekkorában, ő egy traumatizált gyermek, akinek komoly koragyermekkori sérülései vannak. Lehet, hogy elhanyagolták rejtett vagy nyílt formában, emellett akár el is kényeztették. A lényeg, hogy bántalmazást szenvedett el és ezt tovább is adja. Nyilván az, hogy ezt milyen mértékben teszi, függ attól, hogy a skála melyik pontján helyezkedik el.

A könyvet bemutató szövegben olvashatjuk, hogy a bántalmazót “a hamis remények illúziója” teszi vonzóvá. Milyen eszközökkel ébreszti fel egy nárcisztikus ember a reményt a partnerében?

Azzal, hogy manipulálja: elhiteti a partnerével, hogy egyszer a dolgok majd megváltoznak, vagy valami értékeset fog számára adni. A regényben Anton rendszeresen azzal hitegeti Jázmint, hogy majd pár hónap, vagy évek múltán őt választja és teljes értékű párkapcsolatuk lesz. Jázmin ezt elhiszi, önáltatásban van, Anton pedig ezzel manipulálja arra, hogy még több dolgot megtegyen neki. Jázmin nem akarja látni, hogy Anton milyen is valójában, sokáig nem meri bevallani magának, és nem tud szembesülni vele, hogy nem lesz semmilyen változás. Amikor rájön, hogy az egész csak káprázat és illúzió, akkor tud véget vetni az Antonnal való halálos táncnak.

Mi alapján választ áldozatot a nárcisztikus, illetve ki az, aki jellemzően belesodródik a játszmájába?

Erről szól majd a trilógia, amit azzal a céllal írok, hogy megmutassam, hogy milyen családi háttér, milyen személyiségvonások vezethetnek ahhoz, hogy valaki bántalmazó kapcsolatban köt ki, ahogyan a regény – és majd a követkető két kötet– arra is rámutat, hogy hogyan lehetséges a szabadulás. Szeretném kiemelni, hogy a könyv fókuszában nem az áll, hogy a nárcisztikusok milyen borzasztóak, hiszen már utaltam rá, hogy ők is áldozatok, bár ezzel nem akarom felmenteni őket, hanem az a célom, hogy mindkét oldalt hitelesen megmutassam. Azt is, aki bántalmazó és azt is, aki engedi ezt. Valóban vannak személyiségvonások, amelyek közösek a nárcisztikusok intim partnereiben.

Például sokan kívülről várják a gyógyulást, azt hiszik, hogy a nárcisztikus partner majd ad nekik törődést és szeretetet, amit mondjuk a szüleiktől nem kaptak meg. Márpedig a nárcisztikusnak saját magára sincs elég kapacitása.

A feldolgozatlan sérüléseink tudattalan programokat futtatnak bennünk. A gyermekkori élmények, tapasztalatok alapján alakul ki az a kötődési mintázatunk, amelyek alapján felnőttkorban párt választunk. A nárcisztikus párja sokszor azt tanulta meg gyermekkorában, hogy nem elég jó, a szeretetért küzdenie, tennie kell. A bántalmazás gyakran komfortzónája, ebben nőtt fel és sokszor még tudatában sincs ennek. Ez számos esetben kiderül a klienseimnél is.

Az is jellemző lehet a nárcisztikus partnerére, hogy nem látja tisztán önmagát, sem a valóságot, alacsony az önértékelése, nem tudja meghúzni a határait. A nárcisztikus partnertől várja, hogy visszatükrözze azt, hogy ő jó. Az is előfordulhat, hogy a gyermekkori traumák miatt tudattalanul bünteti magát, ezért a regényem alcíme: vannak kapcsolatok, amelyekkel bántalmazod önmagad. Sokan naivak, becsületesek, idealizálják a partnerüket, kritikusak, olykor irigységre is hajlamosak. Megtagadják a saját igényeiket és szükségleteiket, csakhogy megfeleljenek a nárcisztikus partnernek és az ne kapjon dührohamot.

Sokan a gyermeki kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget élik meg, ez tartja őket az áldozati szerepben. Eszükbe sem jut, hogy akár más opciójuk is lehet. Gondoskodóak, túlzott felelősséget éreznek mások iránt, gyakran dolgoznak segítő szakmában, és azon fáradoznak, hogy megmentsenek, segítsenek másokat. Ezek a mérgező minták sokszor öröklődnek a családokban, és a könyveimmel azon dolgozom, hogy ez megváltozzon.

A könyvben Jázmin bántalmazó kapcsolatban él Antonnal, aki szexuálisan is kihasználja. Mennyire jellemzőek a szexuális visszaélések ezekben a helyzetekben?

Sokszor előfordulnak, de nem minden esetben. Ha valakit gyermekkorában molesztáltak, szexuálisan zaklattak, akkor ez trauma hajlamosíthatja arra, hogy ne húzza meg a határait, hogy a testéből szinte kilépve sok mindent megengedjen a másik félnek szexuálisan, olyat is, amit igazából nem is szeretne. Itt is tudattalan programok futnak a mélyben. Ezért is fontos, hogy ne ítélkezzünk mások felett, mert nem tudhatjuk, hogy mi van a háttérben.

Kiben alakul ki az igény a szexuális hatalmi játszmák iránt, és mitől függően választ domináns vagy alárendelt szerepet?

Ennek megint gyermekkori, gyakran tudattalan motivációi vannak. Aki azt tanulta meg gyermekként, hogy engedelmesnek kell lennie, ki kell szolgálni a másik fél igényeit, lelkileg alá kell rendelődnie a másik félnek, ő hajlamos szexuálisan is alárendelődni. Ha valaki azt hozza gyermekkorából, hogy ő a világ közepe, minden róla szól, vagy élvezi, hogy a másiknak fájdalmat okoz (mert gyermekkorában neki is okoztak), akkor ő gyakran köt ki a domináns, vagy akár szadista szerepben. A szerepek változhatnak is, olykor a domináns fél is vágyhat arra, hogy időlegesen szexuálisan alárendelődjön, vagy akár fájdalmat okozzanak neki testileg, de ott is szereti irányítani, hogy mi történjen és mi nem.

Van, hogy a szerepek nem fekete-fehérek, mindkét fél egyforma mértékben "bántja egymást", miközben az egészet a másikra keni. Az ilyen esetekben hogyan tárható fel, valójában milyen dinamika működteti a kapcsolatot?

Egy nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező partnerrel azért ez nem így működik, hogy mindkét ember azonos mértékben oda-vissza bántja egymást. Vannak olyan esetek, amikor a nárcisztikus szintén bántalmazó partnert választ, és ott megy az adok-kapok, de nem ez a jellemző. Nekik pont olyan partner kell, aki behódol nekik, akit kedvükre manipulálhatnak, kontrollálhatnak, akár pénzügyileg, érzelmileg sakkban tarthatnak stb. és már adódik a bántalmazás.

Az tény, hogy mivel a nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező fél folyton a másikban és a külvilágban keresi az okokat és a hibát, gyakran hibáztatja a partnerét és akár áldozatnak is feltüntetheti önmagát. De ettől még bántalmaz.

A partner is hibáztathatja őt, ez mehet oda-vissza, de a nárcisztikus fél jellemvonásai megmutatják, hogy hogyan alakul a mérleg. Az másik kérdés, hogy egy bántalmazó kapcsolatban lenni, maradni, az mindkét ember felelőssége. Azaz a partner felelőssége is. Ezért fontos annak a kiderítése, hogy miért kerülünk bántalmazó kapcsolatba.

Aki volt már kapcsolatban nárcisztikussal, esetleg rendszeresen "megnyeri" az ilyen emberek figyelmét, az hogyan tudna más típusú társat vonzani az életébe?

Úgy, ha szakember segítségével dolgozik önmagán, feltárja azokat a gyermekkori traumáit, amelyek alapján tudattalanul fogékony arra, hogy bántalmazót válasszon. Ezen az úton indul el Jázmin is a könyvben. Első lépésben fontos a tudatosítás, az információk gyűjtése cikkek, videók, könyvek formájában. Fontos, hogy valaki egyáltalán felismerje, mi zajlik benne. Ezután jöhet a miértek megválaszolása, majd a változtatás. A jó hír, hogy igenis lehet változtatni, ha valaki emellett dönt. Meg lehet tanulni, hogy elég jók vagyunk. Emellett tanuljuk meg képviselni az igényeinket, meghúzni a határainkat, felelősséget vállalni az életünkért. A nárcisztikus fél partnere tud magán dolgozni, tud gyógyulni.

Megváltozhat-e egy nárcisztikus valaha?

Megint az a kérdés, hogy a skála melyik pontján helyezkedik el. Ha a vége felé, ott már személyiségzavar áll fenn, a változás lehetősége nagyon limitált. Az ilyen típusú emberek többsége eleve nem érzékeli, hogy velük gond van vagy bármiben is változniuk kéne, hiszen ők külső kontrollosok: a külvilágban keresik a problémák gyökerét, nem magunkban. A skála végpontján lévő emberek általában nem változnak és nem tanulnak a hibáikból.

Az előző stációkban, a 7-es, 8-as ponton lehetséges változtatni és változni. Vannak olyan nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező emberek, akik kérnek ehhez szakembertől segítséget. Én is kaptam olyantól visszajelzést, aki a regény, a férfi főhős által látott rá jobban magára. Ez ritka és dicséretes. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint a változások átmenetiek, csak adott cél, érdek elérése érdekében történnek és a nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező fél hosszú távon nem tudja fenntartani őket.

A változás esélye tehát minimális: ha valaki a nárcisztikus partnereként ebbe kapaszkodik, akkor komoly csalódás érheti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekig tartó viszony a tanárnővel: Ricsi könnyek között tálalt ki a manipulációról és a kihasználásról
Egy ártatlannak tűnő öleléssel kezdődött minden, ami aztán nyolc évig tartó titkos viszonyba torkollott. Horváth Richárd a Partizánnak mesélt a pokoli évekről.


A Partizánnak adott interjút Horváth Richárd, aki arról beszélt, hogyan használta ki és manipulálta őt gyerekként a középiskolai angoltanára, akivel éveken át viszonya volt. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy mivel ő férfi, biztosra veszi az áldozathibáztatást.

„Jönnek a viccesek majd, hogy bárcsak az ő idejükben lettek volna ilyen női tanárok. Ja, mindenki meg akarja dugni a jónő tanárnőt. Aztán én meg megtettem, és itt ülök mégis. És nem hiszem, hogy bármelyik osztálytársam cserélne velem most”

– fogalmazott.

Elmondása szerint a kapcsolat 2012-ben kezdődött, amikor 15 évesen megpillantotta a tanárnőt, akit „a világ legszebb hölgyének” látott. A viszony egy ártatlannak tűnő helyzettel indult: Ricsi egy családi probléma miatt nem készítette el a házi feladatát, és megkérte a tanárnőt, hogy ne csak egyest ne adjon neki, de ne is beszéljen senkinek a dologról. Állítása szerint a tanárnő ezt nem tartotta be, és szólt az osztályfőnökének. Ricsi erre egy bizalomról szóló Facebook-poszttal reagált, amiből a tanárnő tudta, hogy neki szól. Behívta a tanterembe, bocsánatot kért, majd megkérdezte, megölelheti-e. „Az az ölelés nagyon jól esett ott abban az adott pillanatban, és innentől kezdtünk el mi beszélgetni Facebookon, és egyre inkább elmélyültek ezek a beszélgetések” – emlékezett vissza.

Bár egy ponton Ricsi javasolta, hogy hagyják abba a beszélgetéseket, amibe a tanárnő először beleegyezett, pár nap múlva mégis újra megkereste azzal, hogy „szerinte semmi rossz nincs abban, ha mi ketten beszélgetünk, ha lelkizünk, mert hát mindkettőnknek jó”.

A fiú elmondása szerint ettől különlegesnek érezte magát. „Tök megtisztelve, meg különlegesnek éreztem magam. És valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” – mondta. A kapcsolat hamarosan fizikai síkra terelődött, miután a tanárnő egy ajándékátadás ürügyén felhívta a lakására. Először csak ölelések és kézfogások történtek, majd a tanárnő elkezdte csókolgatni a nyakát, amit a fiú viszonzott, de közben végig bűntudata volt. „De mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie” – idézte fel.

A tanárnő először a harmadik fiának, majd a kisöccsének nevezte, végül „lelkitársak” lettek. Az első csók a nő lakásán, a kanapén történt meg, ami után a tanárnő azt mondta, legközelebb egy hónap múlva kaphat hasonlót.

Ricsi állítása szerint nem ő volt az, aki ezt a határt átlépte, innentől kezdve rendszeresen csókolóztak a tanteremben, a lakáson vagy az utcán elbújva.

A nő féltékeny lett, amikor Ricsi kortárs lányokkal próbált ismerkedni. „Ő azt szeretné, hogy kizárólag vele randizzak, mert ő szerelmes belém. Sajnos ez is jól esett akkor, és nagyon szupernek gondoltam magam, hogy hát egy felnőtt nő tényleg szerelmes belém”

– mondta Ricsi, aki szerint ezután a kapcsolat egyre inkább testivé vált, az érzelmi beszélgetések pedig eltűntek, ami miatt úgy érezte, kihasználják.

Az első szexuális együttlétre 2014. július 15-én került sor, amikor Ricsi már betöltötte a 17. életévét, a tanárnő pedig 18 évvel volt idősebb nála.

Elmondása szerint a tanárnő ekkor már egy közös jövőt ígért neki. „Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg” – emlékezett vissza a férfi, aki szerint a tanárnő már a kapcsolatuk elején manipulálni kezdte, hogy a saját szükségleteit kielégíthesse vele.

A viszonyról Ricsi apja is tudomást szerzett, miután a fia egy egész hetet a tanárnőnél töltött. Bár az apa nagyon kiakadt, végül nem szólt az iskolának.

„Azt mondta, hogy félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm, érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” – mondta Ricsi. A viszonyról állítása szerint a tanárnő egyik kolléganője, egy magyartanár is tudott, aki nemhogy nem szólt, de még az osztályfőnököt is lebeszélte a gyanakvásáról, amikor az aggályait fejezte ki a diák és az angoltanár furcsa kapcsolatáról.

A titkolózás egyre jobban megviselte Ricsit, akinek egy alkalommal dühkitörése volt az osztályban. Ezt követően a tanárnővel közösen mentek el egy pszichiáterhez, aki Ricsi szerint nem mondta ki, hogy a kapcsolatuk nem normális. „Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet” – mondta. A tanárnő manipulációi miatt Ricsi szociális élete beszűkült, elmaradtak a barátai. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy basszus, már tényleg csak ő van nekem.”

Egy ponton megpróbált szakítani, letiltotta a tanárnőt mindenhonnan, és nem ment iskolába. Ekkor a tanárnő barátnője és a beavatott kolléganője is keresték telefonon, hogy vegye fel újra a kapcsolatot.

Ricsi ekkor az apjához fordult, hogy segítsen neki iskolát váltani, de ő azt mondta, a maradék két évet már bírja ki. „Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – fogalmazott.

Az érettségi után, 2018-tól Ricsi dolgozni kezdett, hogy a közös életükhöz gyűjtsön, de a tanárnő mindig kifogásokat talált. Végül 2019 decemberében szakított vele, de a nő 2020 márciusában albérletbe költözött, és újra összejöttek.

A kapcsolatnak 2020. április 5-én lett vége, amikor a tanárnő azt mondta, nem bírja nézni a gyerekei fájdalmát, ezért mégsem hagyja el a férjét. „Talán soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint aznap, mert nem tudtam megszólalni, csak ültem egy helyben, és úgy éreztem, hogy most belülről széttörtem”

– mondta.

Ricsi állítja, nem akar bosszút állni. A szakítás után tudatosult benne, hogy ez nem szerelem volt, hanem a lelki kizsákmányolása. „Egyetlen egy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – jelentette ki. Terápiára kezdett járni, ahol a kapcsolat hatásai mellett a gyerekkorával is foglalkozott. Elmondása szerint sosem érezte magát eléggé szeretve, apja érzelmileg elérhetetlen volt, és gyerekként végig kellett néznie, ahogy nagyapja bántalmazza a nagymamáját. A terápia segített feldolgozni a traumáit, és rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akik elmondása szerint sajnálják, ami történt. „Amit az egyik legnagyobb terápiás eredményemnek gondolok, az pedig az, hogy életemben először sikerült megölelnem úgy az anyukámat, hogy az jó érzés volt” – zárta a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: