GASZTRO

Saly Noémi: Hatalmas gazdasági érdekek nyomják az embert abba az irányba, hogy vegye meg az ipari szemetet, és egye azt

A népszerű Budapest-történész szerint az emberek egyre kevésbé tudják, hogyan kerül az étel a tányérjukra, mégis van bennük egyfajta sóvárgás.

Link másolása

Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum volt munkatársa, több gasztrotörténeti könyv szerzője. Sokan tisztelik és szeretik, gyakori vendége különböző tévéműsoroknak, nemrég pedig az Ínség Zavara című főzőműsor szakértője volt a Partizán YouTube-csatornán. Ennek kapcsán beszélgettünk arról, hogyan változott és mit árul el rólunk az ételhez való viszonyunk. És persze szóba kerül a budapesti kávéházi kultúra is.

– Ami nekem nagyon megütötte a fülem, amikor arról beszélt, hogy elidegenedünk az ételtől. Hasát szerető férfiként a 21. század elején lassan az étel az egyetlen, amitől nem érzem magamat elidegenedve. Pontosan mit kell ezen értenünk?

– Én úgy értettem, hogy az étel tárgyiasul. Az embernek sem az alapanyagok létrejöttéhez, sem az étel elkészüléséhez nincs már igazán köze. Van persze, aki maga termeli meg az alapanyagot, és maga főzi az ételt, de nagyon sok embernek már nincsen semmiféle személyes kapcsolata az ennivalóval. Odakerül a tányérjára, befalja, és kész. De hogy mit eszik, az hogyan jön létre, egyáltalán nem érdekli, a gyerekeknek sem tanítják meg, kiküldik őket a konyhából.

És látszik, hogy az étel borzasztó könnyen válik szemétté, ami engem nagyon zavar.

– Pontosan mi lehet ennek az oka? Én például több évig éltem vidéken, egy Békés megyei városban, tehát még csak nem is falun, és ott a gyerekeknek, fiataloknak is van közvetlen élménye az élelmiszertermelésről. És Magyarországon szerintem a lakosságnak legalább ugyanakkora része él kisvárosban, falun, mint a nagyvárosokban.

– A vidéki embereknek nagyon jelentős része is most már inkább elautózik a közeli kisvárosba a szupermarketbe, és ott megveszi a lefóliázott élelmiszereket és a gyorsfagyasztott pizzát. Az jogos felvetés, hogy nagyvárosi emberként a vidék és a vidéki fiatalok mindennapjait nem látom annyira. De tény, hogy ha az én dunántúli atyafiságomnak kinyitom a hűtőjét, nagyon sok készételt látok benne, mert az a kényelmes. A piac messze van, konzerveket és készételeket vásárolunk. Nincs kiskert, mert ott már angol pázsit és tuják nőnek. Persze azt is jogosan mondják erre, hogy nézzem meg, mennyibe kerül egy kiskert működtetése, és számoljam ki, megéri-e. Én ezt nem tudom felmérni, de azt gondolom, arra is vannak módszerek, hogy ne a gyomirtó árán múljon, termelek-e zöldpaprikát vagy paszulyt a kert végében.

– Ez mennyire egészségügyi kérdés, és mennyire kulturális, társadalmi probléma? Miért aggasztó ez a tendencia?

– Azok az opciók, amiket az emberek maguk körül látnak, arra terelnek mindenkit, hogy ne vacakolj vele, vedd meg készen. A nagyipari mezőgazdaság és az ehhez kapcsolódó teljes tápláléklánc érdekei diktálnak, és szinte egyáltalán nem szempont, hogy az emberek jót, egészségeset egyenek.

Hatalmas gazdasági érdekek nyomják az embert abba az irányba, hogy vegye meg az ipari szemetet, és egye azt.

– A műsorok során felmerült a nemi szerepek kérdése is. Manapság a nők is egyre kevésbé főznek, hiszen ugyanúgy dolgoznak, mint a férfiak, nekik sincs idejük. Ugyanakkor a saját mikrokörnyezetemben nagyon sok olyan férfit ismerek, aki főz, részt vesz a házimunkában, és szerencsére egyre inkább háttérbe szorul az a szemlélet, hogy a házimunka az a nő feladata.

– Azt mindenképp nagyon örömteli fejleménynek tartom, hogy bizonyos korcsoportokban trendivé vált a fiúknak főzni. Bár azt most is nehezen tudom elképzelni, hogy egy nehézgépkezelő eltolja az asszonyt a sparhelt elől. A főzés nagyon kreatív, örömteli tevékenység, amiből a férfiak hagyományosan ki voltak tiltva, nem szerették az asszonyok a konyhában lábatlankodó férfit. Az, hogy a férfiak most visszavívják maguknak a főzés jogát, nagyon fontos és hasznos dolog, például a gyereknevelés szempontjából is, hogy lehet látni az apát a konyhában, amint fütyörészve aprítja a hagymát.

– Azt azért túlzásnak érzem, hogy a férfiakat „megfosztották” a főzés jogától, ők nagy-nagy örömmel mondtak le erről a „kiváltságról”.

– Tény és való, a mindennapos főzést lehet egyfajta robotnak tekinteni, amit minden nap el kell végezni, és mint ilyen, kínos. De az biztos, hogy a modern társadalom rákényszeríti az asszonyokat, hogy dolgozzanak, mert olyan fizetést kapnak a férfiak, amiből nem lehet a családot eltartani. És ez nagymértékben meghatározza nemcsak azt, hogy mit eszünk, hanem amit legalább olyan fontosnak tartok, a hagyományok átadását is. Most egy olyan nemzedék nevelkedik, amelyiknek már a nagyanyja is napközis volt. Én is az voltam, az utolsó Ratkó-évfolyamok egyikbe tartozom, mi vagyunk most a nagyszülői korosztály. Az osztálytársaim túlnyomó része is napközis volt, ami azt jelenti, hogy ették a borzalmas egyenkajákat, és egyikük sem tanult meg igazán főzni és háztartást vezetni, mert nem volt kitől és mikor átvenni ezeket.

Nyilván az sem véletlen, hogy most reneszánsza van a mindenféle konyhai videóknak, mert valahonnan meg kell tanulni főzni.

Nincs meg a hagyomány átadásának az a verbális és gyakorlati módja, aminek az volt a lényege, hogy az ember ott van a nagyanyjával a konyhában, és látja, hogyan készül, elsajátítja a mozdulatokat, a tészta állagát érzi a kezén. Ezeket nem lehet oktatóvideóból megtanulni.

– Laikusként úgy gondolom, azért alakult ki, hogy a nőkre marad a főzés és a háztartás, mert ha a férfi elment egész nap vadászni vagy kaszálni a földekre, kizárásos alapon a nőre maradtak az otthoni munkák. De amikor eltűntek ezek a különbségek, valamiért a házimunka a nő nyakán maradt és a férfiak „urak” lettek.

– Rettenetesen régi hagyomány, hogy a férfi vadászik, a nő pedig otthon őrzi a tűzhelyet, és neveli a gyerekeket. Bizonyos természeti népeknél a nőtlen férfiaknak nincs joguk főtt ételt enni, hanem csak nyerset és sültet ehetnek, amit a tűznél megsütnek. A házas embernek joga van odaülni a kondér mellé, és akkor már főtt ételt is ehet. Az ősi munkamegosztás felborult azzal, hogy az asszonyok beléptek a munkaerőpiacra. Valamiért attól, hogy az asszony letolt nyolc órát a munkahelyén, neki ugyanúgy meg kell csinálnia mindent, amit azelőtt, ami borzasztóan igazságtalan és rossz rendszer.

Ne feledkezzünk meg a gyerekekről, nekik ez a rendszer ugyanolyan rossz. A napközi borzalmas találmány.

Régen a gyerek elment reggeltől délig iskolába, utána otthon volt. Ma már egész nap ott ül az iskolában, mert otthon nincs aki vigyázzon rá. Ő a házimunkával csak mint valami robottal, rossz dologgal találkozik, amikor az anyja hétvégén fejvesztve próbál úrrá lenni a káoszon – és ugyanúgy nincs ideje a gyerekkel foglalkozni, mint hétközben.

– Az evésnek van egy erős közösség összefogó ereje, de manapság ez is csökkenni látszik.

– Régen, ha a családnak végre sikerült egy asztalhoz ülni, akkor ott egymással és az étellel voltak elfoglalva. Meg lehetett beszélni a nap fontos eseményeit. Minimum napi egy közös étkezés minden családban volt. Most ez nincs így, mert a szülők hazahurcolják a munkát, vagy lerogynak a tévé elé, és nem akarnak embert látni. A gyerek a házifeladatával görcsöl, és még este is készül a másnapi óráira.

Ráadásul evés közben is mindenki a kütyüket nyomkodja, ahelyett, hogy a másik emberre odafigyelne.

Vannak alapvető udvariassági szabályok, amiket nekünk még megtanítottak. Például, hogy az ember leül az asztalhoz, és addig nem áll fel, amíg valamelyik felnőtt azt nem mondja, hogy „egészségetekre, asztalt bontunk”. Nincs az, hogy megettem, és mehetek játszani, és meg sem köszönöm az ételt annak, aki készítette.

– Ugyanakkor az étkezés mégis csak fontos az embereknek. Nem véletlenül népszerűek egyes híres filmes étkezések, elég a Szindbádra gondolni, vagy a Bud Spencer-filmekre. Nagyon sok neves írónk írt valamiféle étellel kapcsolatos könyvet Dragomántól Fehér Bélán át Cserna-Szabó Andrásig. Ez is azt mutatja, hogy népszerű a téma.

– Egyrészt van az emberekben egy nosztalgia a régi étkezési hagyományok és a régi gasztronómiai kultúra iránt, illetve részben a különféle hiányok mutatkoznak meg ebben az érdeklődésben. Egyfajta sóvárgás.

– Az evéssel való változásoknak köszönhető az is, hogy a régi értelemben vett kávéházi létforma mára eltűnőben van?

– Hivatalosan csak 1906-tól jött létre a café-restaurant intézménye. Addig a kávéházakban főtt ételt egyáltalán nem szolgáltak fel, csak hideg ételeket, de azt annyira, hogy például dobozos szardíniát is lehetett kapni. Esetleg tojásételek voltak és szendvicsfélék. De 1906 után is csak a kávéházak 15-20%-a tért át erre az üzemmódra. A kávéház tulajdonképpen egy felnőtt napközi, a szolgáltatások között az utolsók egyike, hogy enni is lehet. Nem ez volt a lényeg. A kávéház legfontosabb funkciója az, hogy információs bázis. Ott van az összes újság, és ott van az összes szóbeli információ. A kávéház, az nem vendéglátóhely, legkevésbé szórakozóhely.

A kávéház a pesti – és európai városi – ember számára munkahely volt.

Az 1700-as években, amikor még se bank, se tőzsde nincs, és itt vannak ezek az irgalmatlan nagy pesti vásárok, amikor az ötezer lakosú Pestre rázúdul harmincezer kereskedő, valahova le kell ülni normálisan tárgyalni. Krúdy írja, hogy a fiatal ügyvédek és orvosok, akiknek nem volt pénzük saját irodára, rendelőre, a kávéházban tartották a fogadóórájukat. Úgyhogy ennek kevés köze van a gasztronómiához. Sokkal fontosabb volt a kávéház elhelyezkedése, hogy milyen intézmények működnek a környéken.

– Akkor a kávéház egyszerre volt a kor közösségi médiája és közösségi irodája.

– Igen. Egy coworking hely, és teljesen úgy működött, mint ma a Facebook. Mindenki több csoportba tartozik, több törzskávéháza van, ezek között átjárások vannak, és nem véletlen, hogy Molnár Ferenc 1906-ban kijelentette: „amit az egyik kávéház kettőkor tud, azt ötkor már tudja valamennyi”. Húsz évvel később Karinthy Frigyes tett egy kísérletet, hogy megmérje, milyen gyorsan terjed a pesti vicc, és ugyanúgy három órában határozta meg.

– Mik a pozitívumok, amiket a mai gasztronómiában lát?

– Ami nekem nagyon tetszik, hogy a fiatalabb nemzedék nagyon tudatosan próbál enni. Elmennek a piacra. Nagyon jók a fogyasztói közösségek, amikor együtt megrendeljük faluról egy termelőtől vagy szervezettől az ételt. Az én kedvencem a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület. Ők a Felső-Tisza-vidék falvaiból összeszedik a gazdáktól a termékeket, és furgonokkal felhozzák Budapestre. Az emberek egyre inkább elfordulnak a nagyipari élelmiszertermeléstől, és áttérnek az egészségesebb megoldásokra.

Lehet, hogy drágább, de sokan kezdenek rájönni, érdemesebb máson spórolni azért, hogy egészséges, jó minőségű élelmiszereket ehessenek.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
350 forintos sör és 1500 forintos meleg étel – megnéztük a Csárdafesztivált a Vörösmarty téren
Mi is megkóstoltunk pár olcsóbb menüt, és pozitívan csalódtunk a minőségben.

Link másolása

A Szent István Nap programsorozat keretében tegnap óta tart a Vörösmarty téren a Csárdafesztivál, ahova az ország több pontjáról érkeztek csárdák, és kínálják most egy helyen az államalapítás tiszteletére magyaros fogásaikat.

A finom falatok mellett a színpadon néptáncosok, népzenészek és népi mesemondók gondoskodnak a jó hangulatról.

Valamint kézműves kirakodóvásártól is hangos a tér másik fele.

Bár ez a környék a külföldi turisták egyik kedvelt központja, most mindenképpen érdemes akár családostul is kilátogatni ide, hiszen az elmúlt időszakban

egy fesztiválon sem találkoztunk ennyire baráti árakkal, mint amit a Csárdafesztivál kínál.

Ingyenes programok és fix áras ételek

Tavaly mintegy 14 ezer ember látogatott ki a Csárdafesztiválra, ahol csaknem 6000 adag étel és 7000 adag sör fogyott. Így nem volt kérdés, hogy az idei évben is hasonló koncepcióval kerül megrendezésre.

A színpadi programok már 11 órától kezdődnek, és estig tartanak. De ami ennél is vonzóbb, azok az igazán alacsony árak, amivel a Szent István Nap több helyszínén is találkozhatunk.

Az első meglepetés a repohár volt, ami ingyenesen kapható.

És ha nem visszük haza szuvenír gyanánt, akkor újrahasznosító pontokon hagyhatjuk őket.

A második szájtátós pillanat a Bisztró kínálatát tanulmányozva kapott el minket.

Egy ásványvíz 190 Ft, egy doboz sör 350 Ft és egy perec 300 Ft-ba kerül.

Szent István Nap fix áras termékei:

Szentkirályi Ásványvíz (szénsavas és szénsavmentes): 190 Ft

Extra dús ásványvíz (1dl): 99 Ft

Pepsi Cola (0,5l): 320 Ft

Pepsi Max (0,5l): 320 Ft

Dobozos Borsodi (0,5l): 350 Ft

Csapolt Borsodi (0,4l): 350 Ft

Kancellár bor (1 dl): 220 Ft

Nobilis Irsai pálinka (4cl): 750 Ft

Pirulo görögdinnye alma jégkrém (73ml): 390 Ft

Bécsi perec (kb. 100gr): 300 Ft

Pogácsa (kb. 80 gr): 275 Ft

A szervezők célja, hogy a Szent István-napi étel- és italkínálat mindenki számára elérhető és megfizethető legyen. A költségek meghatározásakor kiemelt szempont volt, hogy a kiskereskedelmi árak legalacsonyabb zónájába essenek, így az ásványvíz, a sör és a perec ára változatlan a tavalyihoz képest, a további termékek ára pedig csak minimálisan növekedett, de továbbra is jóval a piaci ár alatt érhetőek el a rendezvény ideje alatt.

A Szent István Nap termékeit árusító hivatalos partnereket egy jól látható, Szent István Nap-logóval ellátott matrica különbözteti meg a nem hivatalos partnerektől. Itt megtalálhatók a Szent István Nap hivatalos termékei, illetve a további fix áras árukínálat is.

A Csárdafesztivál további különlegessége, hogy mindegyik csárdánál kapható egy meleg étel, ami mindössze 1500 Ft-ba kerül.

És bár az előbb kiemelt kategóriákon felül rengeteg más is kapható a pultoknál, a többi ételnél nem árt figyelni a kiírt árakat, nehogy kellemetlen meglepetés érjen minket a fizetésnél.

A nem fix áras termékek között ugyanis található kürtőskalács 2500 Ft-ért, halászlé 5500 Ft-ért, marhaoldalas 9000 Ft-ért, vagy szarvaspörkölt 6500 Ft-ért.

Jó hír továbbá a készpénzt használóknak, hogy sok fesztivállal ellentétben itt nem csak kártyát fogadnak el.

Nem csak olcsó, de finom is

Ha már adott volt ez az 1500 Ft-os kategória, mi ezek közül próbáltunk ki párat, és határozottan pozitívan csalódtunk.

A csárdák nem próbálták valami olcsó aprósággal kijátszani a rendszert.

Változatos ételek kaphatóak ezért az összegért, és az adagok is barátságosak.

A csárdák és fixáras termékei:

Tanya Csárda / Bujdosó Székely Vendéglő - ház sültkolbász kenyérrel és mustárral

Fehértói Halászcsárda - haltepertő lilahagymával és kenyérrel

Udvaros Csárda - spenóttal töltött csirkemell, hagymás burgonyával

Monorierdei Tanya Csárda - csirkepörkölt tésztával 

Gemenci Bográcsos - csirke brassói 

Nagykúria Csárda - csülök pékné módra

Kővári Lángosház - natúr lángos

Mi a haltepertőt (Fehértói Halászcsárda), a sült kolbászt (Bujdosó Székely Vendéglő) és a csirkés -burgonyás ételt (Udvaros Csárda) kóstoltuk meg, és mindegyiket kiadósnak és ízletesnek találtuk.

1500 Ft-ért már egy menüt sem lehet kapni a belvárosban, szóval a Vörösmarty tér közepén falatozni ezeket, igazán egyedülálló élmény.

Ráadásul azokra is gondoltak, akik nem itt fogyasztanák el az ételt. Lehet vásárolni elviteles dobozt és szatyrot is (de ha rám hallgattok, visztek magatokkal, és abban kéritek).

Csárdafesztivál

2023. augusztus 18-20.

1051, Vörösmarty tér

Programok:

Augusztus 19., szombat

11:00 - 12:00 – Tágasságot Nekünk is!

12:00 - 13:00 – „Csípd meg, fogd meg, eredj utána!” - György vitéz és a kecskéjét kereső pásztor története

13:00 - 14:00 – Jó ebédhez szól a nóta - Lugosi Katalin nótaénekes és Buday Sándor és Zenekara

14:30 - 05:15 – Rézeleje Fanfárosok - fúvós világzenei koncert

15:30 - 16:45 – Egy hazában sokszínűen

17:00 - 18:00 – 20-as évek slágerei, ifj. Berki Béla és zenekara, közreműködik Szende Szilvi és Peller Károly

18:30 - 19:30 – FALU

20:00 - 21:00 – Pál István Szalonna és bandája koncert

21:00 - 22:00 – Asztali Muzsika

Augusztus 20., vasárnap

11:00 - 11:30 – Felvidéki Citera Zenekar koncertje

11:30 - 12:30 – Magyar nóta - Dócs Péterrel és Kalina Enikővel

11:30 - 12:30 – Kalina Enikő és Dócs Péter magyar nóta énekesek műsora

13:00 - 14:00 – Szilvási Gipsy Band koncertje

14:00 - 15:00 – Magyaroké

15:15 - 16:00 – Cigányzene és Jazz

16:30 - 17:30 – Járd ki lábam, járd ki most! - Vadrózsa táncegyüttes műsora

18:00 - 20:00 – Csárdák - dialektusok

19:00 - 20:00 – Asztali Muzsika

Link másolása
KÖVESS MINKET:

GASZTRO
A Rovatból
Michelin-csillaggal felérő elismerést kapott egy esztergomi kávépörkölő üzem
Az esztergomi Pacificaffé Kenyából szerzi be a kávét, amit kisebb adagokban pörkölnek meg a jobb minőség érdekében.

Link másolása

Ahogy egy erős reggeli eszpresszó, úgy fújt ébresztőt augusztus 3-án a nemzetközi kávékereskedők világában a Körmendy Sándor vezette a Pacificaffé. A kávépörkölő üzem a „Kenya Gicherori” és a „Ház kávéja” elnevezésű tételeivel nyerte el az 500 fős zsűri tetszését a világ egyik legrangosabb élelmiszeripari versenyében.

A kétcsillagos minősítés, amit a „Kenya Gicherori” kávé, és az egycsillagos minősítés, amit pedig a „Ház kávéja” nyert el komoly sikernek számít a nemzetközi kávés iparágban. Az olasz, francia, német és brit mezőnyben ehhez hasonló magyar eredményre az 1994 óta megrendezett Great Taste Awards történetében mindössze egy alkalommal volt példa.

A Great Taste Awards-ra idén 35 kategóriában 12 ezer terméket neveztek be szerte a világból. A versenyművek lefedik a teljes gasztronómiai palettát. Többek között húsáruk, tejből készült kézműves remekek, csokoládék és művészi szinten pörkölt kávék kerültek a londoni zsűri asztalára. A díj jelentőségét jól mutatja, hogy a séfekből, ételkritikusokból és gasztro-bloggerekből álló testület márciustól júniusig kóstolta a benevezett portékákat, mielőtt eredményt hirdetett.

„A Great Taste Awards legnagyobb erénye az, hogy az iparági óriások és a kicsik teljesen egyenlő eséllyel indulnak. A versenyen a zsűri a beküldő nevét nem ismeri és a csomagolást sem veszik figyelembe. Kizárólag az íz számít” – mondta Körmendy Sándor, a Pacificaffé alapító tulajdonosa, aki már 2021-ben és 2022-ben is csillagos minősítést szerzett a londoni eseményen.

A Great Taste Awards minősítési rendszere a Michelin-csillagéhoz hasonló: egy, kettő, illetve három csillaggal értékelik a legjobbnak vélt termékeket. Két csillagot például a benevezett delikát termékek maximum tíz százaléka érhet el. Ezt sikerült teljesítenie a magyar piacon évente átlagosan 100 tonna minőségi kávét pörkölő Pacificaffé csapatának, akiknek a „Kenya Gicherori” nevezetű versenyművéből a gyümölcsös jegyeket emelte ki a zsűri.

„Kivételesen jó egyensúlyt mutat, sűrű, lédús testességgel rendelkezik, lekváros állagot ad, de nem ízesít lekvárosan. A hosszú lecsengés rendkívül kellemes, természetes gyümölcsös édességgel telített, amit mindannyian imádtunk” – többek között ez állt a Great Taste Awards értékelésében, megemlítve a Cabernet Sauvignon borokra jellemző tannin jegyeket is.

Nem kell aranyárat fizetni a legjobb kávékért

Körmendy Sándor egy 16 ezer hektáron gazdálkodó kenyai kisbirtokról szerezte be a kétcsillagos díjnyertes, 100 százalékos Arabica kávé alapanyagát. Az „AA” minősítésű, vulkanikus talajból származó, 12 százalékos nedvességtartalmú kávészemeket úgynevezett „afrikai ágyon”, azaz az egyenlítői napsütés alatt szárították ki, mielőtt az esztergomi pörkölő üzembe került volna.

„Naponta 25-30 pörkölést végzünk, szándékosan nem mázsás kapacitásra képes gépek segítségével. Minél kisebb ugyanis egy berendezés, annál kifinomultabban lehet vele pörkölni” – emelte ki Körmendy Sándor, aki az elmúlt tíz év kemény munkájának tudja be azt, hogy a magyar pörkölésű kávé is oda kerülhetett a világ legjobbjai közé.

Az egykor dj-ként dolgozó, ma már húszféle kávét pörkölő ötfős üzem vezetője úgy látja: a nemzetközi hírnevet szerző magyar éttermekhez hasonló sikertörténet állhat a friss hazai kávét pörkölő cégek előtt is. A szakember szerint ehhez az kell, hogy a fogyasztók és a vendéglátóipar szereplői fejében sikerüljön néhány tévhitet eloszlatni.

A vásárlók körében elsősorban azt, hogy a sokkal jobb minőségű kávé nem feltétlenül drágább. A Pacificaffé kétcsillagos, díjnyertes kenyai arabica kávéjához például 13 ezer forintos kilónkénti áron hozzá lehet jutni, ami nem sokkal több, mint amennyit a legkedveltebb olasz márkákért kérnek el a boltokban. Körmendy Sándor emellett a kínálati oldal szerepét is meghatározónak tartja.

„A fogyasztók ízlését a legjobban az éttermek, kávézók, pub-ok képesek befolyásolni. A célunk az, hogy a vendéglátóipar szereplői is felismerjék, hogy ha egyedi kávét kínálnak a vendégnek, az nem hátrányt, hanem éppen előnyt jelent!” – hangsúlyozza a 2011-ben alapított, 750 négyzetméteren működő kávépörkölő üzem tulajdonosa, aki azt szeretné elérni a következő öt évben, hogy a „Ház bora” kifejezés mellett a legtöbb vendéglátóhely tartson az ő sikerünkön felbuzdulva „Ház kávéját” is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


GASZTRO
A Rovatból
Különleges sütemény lett idén Budapest desszertje, a zsűrizés anonim módon zajlott
Horváth Eszter, a Sugar Design Cukrászda tulajdonosa elmondta, hogy a cukrászverseny 2022-es győztese által választott idei két kötelező alapanyag a feketeribizli és a tonkabab volt.

Link másolása

A Sugar Design Cukrászda feketeribizlis-tonkababos-feketeszezámos süteménye lett idén Budapest desszertje, amely először az Édes Napok Budapest csokoládé- és édességünnepen kóstolható meg péntektől vasárnapig a Szent István-bazilika előtt.

Az Édes Napok Európa egyik legnagyobb csokoládé és édesség tematikájú szakvására; a Szent István-bazilika előtt több mint negyven kiállító édességeivel találkozhat a közönség - mondta el a Magyar Csokoládé és Édesség Szövetség (Csésze) keddi budapesti sajtótájékoztatóján Rebrus Csaba, a Csésze elnöke, az Édes Napok főszervezője.

Mint kiemelte,

a rendezvény legfontosabb célkitűzése, hogy segítse a magyar cukrászatok, édességmanufaktúrák megerősödését, népszerűsítését. Az a szándékuk, hogy erősítsék a minőségi édességfogyasztás kultúráját és a tömegáruk mellett a különleges hazai produktumokra fókuszáljanak

- jegyezte meg.

Ehhez a célhoz járul hozzá a Budapest desszertje cukrászverseny is. "Nem tudjuk ugyanis elfogadni, hogy a vendéglők étlapjairól elkopjanak a magyar desszertek" - fogalmazott a főszervező.

Rebrus Csaba hangsúlyozta, hogy a zsűrizés anonim módon zajlott, a bírálók is csak a pontszámok összesítése után ismerték meg a győztes kilétét.

A zsűri által kiválasztott sütemény hagyományosan az Édes Napokon debütál minden évben, így a készítők rögtön visszajelzést kaphatnak a fogyasztóktól - tette hozzá.

Horváth Eszter, a Sugar Design Cukrászda tulajdonosa elmondta, hogy a cukrászverseny 2022-es győztese által választott idei két kötelező alapanyag a feketeribizli és a tonkabab volt.

Süteményüket alul feketeszezámos piskóta alkotja, amelyet feketeribizlis puha zselével töltöttek be, erre tonkababos, áfonyás feketeribiszke mousse kerül belga étcsokoládé ganache-sal és ropogós krokantpralinéval. Mivel a feketeribizli igen aromás és savas gyümölcs, ezért áfonyával párosították, amelyhez nagyon jól passzol a tonkabab

- mutatta be az édességet.

Mint hozzátette, Vaslóczki Orsolyával, a Sugar főcukrászával együtt Japánban kóstoltak először feketeszezámos süteményt, és azonnal beleszerettek az ízébe. A szezám jól harmonizál a savas gyümölcsökkel, ezért választották a piskótához, amelyhez liszt helyett pirított feketeszezámot használtak, a piskóta így gluténmentes lett.

Horváth Eszter kiemelte a desszerthez felhasznált, 65 százalékos kakaótartalmú különleges bio étcsokoládét, amely Madagaszkár északi részén, tamarindfák között termesztett kakaóbabokból készül, és egyedülállóan gyümölcsös ízjegyekkel rendelkezik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


GASZTRO
Te észrevetted, hogy megváltozott a McDonald's Sajtburgere?
De a dupla sajtburger, a McRoyal és a Big Mac sem a régi.

Link másolása

Az Egyesült Államokban először 56 évvel ezelőtt, Magyarországon pedig 35 éve, a Régiposta utcai McDonald’s étterem megnyitásakor kóstolhattak bele a Sajtburgerbe és a Big Macbe a vásárlók.

A recept, az összetevők és az elkészítési mód azóta nagyjából változatlan maradt.

Viszont nagyjából a nyár eleje óta fokozatosan vezettek be változtatásokat, és mostanra az összes magyar étteremben megújult formában érhető el a Sajtburger, a Dupla Sajtburger, a McRoyal és a Big Mac is.

Még forróbb húspogácsa, olvadtabb sajt, ízletesebb zsemle

A változás nem az alapanyagokat érintette, hanem a konyhatechnika fejlesztésével valósult meg. Azért vett több hónapot igényben, mert minden üzletnek át kellett állni rá, és a személyzetet is be kellett tanítani.

Tehát aki szemfüles volt, már a nyáron érzékelhetett újdonságokat.

Az egyik legfontosabb változás a marhahús sütésében történt. Az új folyamat lehetővé teszi, hogy a húspogácsa még forróbban kerülhessen a szendvicsekbe.

A Sajtburger és a Big Mac esetében pedig a só és bors mellett már a hagymát is a grillen szórják a húspogácsákra.

Ez elég látványos, mert így a hagyma sokkal frissebb, ropogósabb marad, és az íze is erőteljesebb marad.

A Big Mac esetében is van egy hatalmas változás: a szósz mennyiségét konkrétan másfélszeresére növelték.

Az új temperálásnak, és a forróbb húsnak köszönhetően a marhahúsos burgerekbe kerülő sajt még olvadtabb, mint korábban.

A felhasznált zsemlék egy megújult receptúrának köszönhetően még ruganyosabbal és ízletesebbek lettek.

A zöldségek (paradicsom és jégsaláta) pedig közvetlenül a hűtőből kerülnek a szendvicsekbe.

A saláta állagán ez egészen erősen észrevehető. Konkrétan többnek tűnik, pedig csak frissebb, ropogósabb.

Te észrevetted ezeket a változásokat?

Link másolása
KÖVESS MINKET: