SZEMPONT
A Rovatból

„Ebben a háborúban nem Európa lövi az első töltényt, hanem Amerika” - Madár István Trump vámjairól

Kína és Amerika között élesedett a vámháború, és könnyen lehet, hogy Európa jön. Ez fájdalmas mértékű visszahúzó erő lehet az amúgy is gyengélkedő magyar gazdaságban is - mondja az elemző. Közben az Egyesült Államokban már a recessziót sem zárják ki.


Hétfő reggeltől Kína 15%-os vámokat léptetett életbe olyan amerikai termékekre, mint a csirke, a búza és a kukorica, válaszul Donald Trump kínai termékekre kivetett vámjára. Kína az amerikai farmerek legnagyobb külföldi piaca, így egész biztosan megérzik a változást. Ahogy azt a drágulást is, amit az amerikai boltokban okoz, hogy Trump döntése miatt 20%-os vám sújt 440 milliárd dollár értékű kínai árut. Múlt kedden pedig az amerikai elnök 25 százalékos vámot vetett ki Kanadára és Mexikóra, bár annak nagy részét két nappal később hirtelen felfüggesztette. És folyamatosan vámokkal fenyegeti Európát is, ahol egyre valószínűbbnek látják, hogy be is válthatja ezt a fenyegetését. A kivetett vagy épp felfüggesztett vámokat nehéz követni, ami meg is látszik a tőzsdei részvényárfolyamokon, Trump pedig egy vasárnapi tévéinterjúban nem zárta ki, hogy mindez rövid távon recesszióhoz vezethet Amerikában.

Globális vámháború? Pánikkeltés? Unortodox tárgyalási stratégia? Féljünk, vagy legyintsünk az egészre? Madár István közgazdásszal, a Portfolio vezető elemzőjével beszélgettünk.

– Két nappal ezelőtt, amikor megbeszéltük ezt az interjút, abban maradtunk, hogy két nap alatt még rengeteg minden történhet, és bejött.

– Bejött.

– Beszéljünk csak erről. Kedden Mexikóra is vámot vetett ki Trump elnök, és aztán egy nappal később kiderült, hogy az autóiparra azért mégsem. Aztán még egy nappal később kiderült, hogy felfüggeszti az egészet. Elég nagy a káosz. Holnapután mi lesz?

– Sőt, ennek van még egy előzménye, hogy először megfenyegette őket, hogy néhány napon belül életbe lép a vám, aztán 24 órával később bejelentette, hogy mégsem lép életbe, mert egy hónap haladékot ad, aztán azt mondta, hogy most már nem sokára mégiscsak be fogja vezetni, mert nem tettek meg mindent ezek az országok, amit követelt. Akkor úgy tűnt, hogy így is lesz, de aztán rögtön kivették belőle pár órával később a gépjárműipart, majd utána most úgy tűnik, hogy Kanadával együtt mindkét ország megint haladékot vagy mentességet kapott a vámok alól. Ennek a történetnek a jóindulatú értelmezése az, hogy Donald Trump, aki évtizedek óta egyféleképpen gondolkodott a vámokról, most mégiscsak úgy tűnik, mintha értené, hogy azok nem jó eszközök az ország gazdaságának felpörgetésére. A két legtermészetesebb kereskedelmi szövetségesével szemben kizárólag valamiféle alkudozási folyamat eszközeként használja ezt, és valójában nem kíván ilyet bevezetni. Ez persze a jóindulatú értelmezés, aztán lehet, hogy mire megjelenik ez az interjú, megint máshogy fogja gondolni.

– Az az egy dolog viszont biztos, hogy a tőzsde hogyan reagált erre. Az újabb felfüggesztés hírére kis javulást láthattunk, aztán megint visszaesett. Úgy tűnik, hogy a gazdaság szereplői már semmit sem hisznek el, amit Trump mond.

– Valóban, óriási a kiszámíthatatlanság, nagyon-nagyon sok minden történik az amerikai gazdaságban, amit a tőzsdének egyszerre kellene megemésztenie, a különböző információk értelmezése nagyon sok kihívást tartogat. Az egyik maga az általános vámhelyzet, hogy végül milyen kereskedelmi korlátok léphetnek életbe, és ez hogyan hat az egyes cégek gazdálkodására, lehetőségeire. Eközben az amerikai gazdaság egyre inkább, ráadásul eléggé hirtelen, a lehűlés jeleit kezdte mutatni. Azt, hogy ennek van-e köze a Trump-féle gazdaságpolitika körüli bizonytalanságnak, vagy ez még másra vezethető vissza, korai megmondani, de igazából az a helyzet, hogy az első negyedévben már nem dinamikus növekedést, hanem érdemi gazdasági visszaesést jósolnak a modellek. Ez annyira meglepő, hogy további feladatot ad a piacoknak annak értelmezésére, hogy mi is zajlik jelen pillanatban az amerikai gazdaságban.

Emiatt valóban látjuk ezt az őrült csapkodást, amelyben nem világos, hogy milyen inflációs veszély fenyeget, milyen recessziós veszély van, és erre hogyan reagálhat az amerikai jegybank, valamint hogy milyen kamatkörnyezetet jelent ez a gazdaság számára.

Tehát ezek mind-mind jelenleg óriási bizonytalanságban tartják a befektetőket. Ez az oka annak, amit most látunk, hogy az amerikai tőzsdék is esnek, maximum stagnálnak.

– Nem tudom, Amerikával kapcsolatban mennyire releváns, de utánanéztem annak, hogy a Standard&Poor's kivételével a másik két nagy hitelminősítőnél a legmagasabb kategóriában van az Egyesült Államok jelenleg, mindenhol stabil kilátással. A Standard&Poor's-nál is csak a másodikban, tehát végül is azért nagyon jó helyzetben vannak.

– A hitelminősítők számára az Egyesült Államok valahogy mindig az origó. Majdnem mindegy, hogy a legmagasabb vagy az eggyel alatta lévő kategóriába van-e besorolva, valószínűleg a hitelminősítők azt látják, hogy Amerika a világ befektetési szempontból legbiztonságosabb országa, a domináns világpénz dollárral. De az valóban igaz, hogy az előbb elmondott két nagy kihívás – a kereskedelempolitikai bizonytalanság, valamint az általános gazdasági infláció és növekedési kihívás – mellett a harmadik fontos tényező olyan, amely leginkább kihat az adósságbesorolásra is, de önmagában is okoz fejtörést.

Ez az amerikai költségvetés helyzete. Jelenleg nagyon durván kiköltekezett állapotban van, folyamatosan emelkedő államadósságpályával,

amit egyrészt Donald Trump beígért adóintézkedései elvileg tovább növelnének, a másik oldalon pedig van egy egyelőre elég átgondolatlannak látszó és ellentmondásosan induló kiadáscsökkentési program, amely megpróbálná ezt a költségvetési helyzetet barátságosabbá, a növekedés szempontjából kíméletesebbé tenni a nem produktív, felesleges kiadások lefaragásával. Azonban a kép nagyon ellentmondásos, hiszen még az sem világos, hogy ez milyen költségvetési pályát jelent. Márpedig most már az államadósság is kellően nagy ahhoz, hogy ez ne legyen teljesen mindegy.

– Kína hétfőtől kemény ellenintézkedéseket jelentett be, hozzátéve, hogy Trump lépései megzavarták a globális ellátási láncokat. Úgy tűnik, hogy Kína nem hagyja magát.

– A nagy kérdés az, hogy kinek van a kezében több ütőkártya. Kína a dollár világpénz szerepéből fakadóan finanszírozza az amerikai gazdaságot dollárértékesítésekkel. A másik oldalról nézve viszont az amerikai-kínai kereskedelmi egyenleg Kína számára előnyös, tehát egy vámháborúban papíron Kína az, amelyik többet veszíthet – nemcsak az amerikai gazdaság export-import pozíciója alapján, hanem azért is, mert Kína jóval inkább exportorientált gazdasági fejlődésben volt a közelmúltig, míg Amerika alapvetően nagy, zárt gazdaságnak tekinthető.

Így a kínai gazdaságot jobban érinti az, hogy mi történik az amerikai piacok nyitottságával, mint fordítva.

De ezzel együtt is látható, hogy amikor Kína viszontvámokat jelentett be, Trump rögtön kölcsönösségi vámokat hirdetett, amivel azt üzente, hogy igazából ő arra is nyitott, hogy minden termékre pontosan ugyanakkora vám legyen Amerikában, mint amekkorát kiszabtak rá. Ez elég furcsa megoldás sok okból kifolyólag, de az azért látszik, hogy előbb-utóbb valószínűleg az amerikai geopolitikai törekvések, diplomácia és gazdaságpolitika Kína felé fog fordulni, hiszen Amerika ma Kínát tartja az első számú vetélytársának a világgazdaságban. Egyelőre ezt inkább csak közvetett módon próbálja kezelni – például az orosz-ukrán háború lezárására tett erőfeszítésekkel, amivel az orosz-kínai közeledést próbálná meg lelassítani vagy megállítani. Viszont ahhoz képest, hogy mekkora a jelentősége, Kína egyelőre érzékelhetően kisodródott a geopolitikai történések főáramából, mert a nagy figyelem inkább az amerikai-európai csörtére fókuszál, amely az orosz-ukrán háború lezárása körüli vitából bontakozott ki.

– Ha már Európa: velünk szemben is bejelentette a vámok kivetését Trump, és többek között olyan indoklás hangzott el, hogy az amerikai autókkal szemben Európa magas vámokat vet ki. Valóban így van?

– Európa vámpolitikája valóban nem lazább, mint az Egyesült Államoké. Nyilván kicsit az irányultsága más, mert míg az Európai Unió továbbra is a szabadkereskedelem híve – legalábbis papíron –, és próbálja a kereskedelmi akadályok lebontása irányába terelgetni a folyamatokat, addig az Egyesült Államokban Trump érkezésével ez a folyamat a visszájára fordult.

– Az nem megoldás, hogy amennyiben Trump magasnak tartja ezeket a vámokat, akkor Európa csökkenti őket, hogy elkerülje az általános vámháborút? Nem lenne érdemes valami proaktív lépést tenni?

– Ez egy jó kérdés, hogy olyankor, amikor az egyik fél vámemeléssel fenyeget, akkor az kielégíti-e a fenyegetőző felet, ha a másik erre válaszként leépít bizonyos vámokat. Ennek inkább az ellenkezőjét figyelhettük meg Trump első ciklusában, de még a Biden-érában is. Trump logikájából az is következik, hogy a vámokat nemcsak kereskedelmi fegyverként, hanem költségvetési bevételi forrásként is szeretné felhasználni. Voltak elhíresült mondásai, amelyek szerint az adócsökkentési programjának fedezetét a vámokból teremtené meg. Azóta ezt sokan és sokféleképpen kiszámolták, és

kimutatták, hogy nagyságrendbeli különbség van a vámokból várható bevétel és az adókiesés között, ezért ez teljesen életszerűtlen stratégia.

Valószínűleg más adók emelése vagy a kiadások durva lefaragása lehet az igazi fedezet, nem pedig a vámbevétel.

– Európában, ha lesznek vámok – mert Trumpot ismerve ez sem biztos –, akkor mi a helyzet Magyarországgal, a magyar gazdasággal? Nemrég hirdetett meg Orbán Viktor egy újabb nagyarányú osztogatást, SZJA-elengedéstől kezdve sok más intézkedésen át. Tehát keményen kiköltekezik a magyar költségvetés, nyilván a választások miatt. Ha mindezek mellé még vámháborúba is keveredünk az Egyesült Államokkal, ez milyen hatással lehet a magyar gazdaságra?

– Az látszik, hogy a választási ciklikusságnak megfelelően a költségvetés megpróbál elmenni a határig. Bár egyelőre még nem kezelhetetlen mértékű a kiköltekezés, de már most is eléggé távolinak tűnik az a költségvetési hiánycsökkentési pálya, amit a kormányzat hivatalosan kitűzött.

Szép csöndben a 2026-os költségvetési egyenleg hiánycélját már följebb is húzták.

Amikor bejelentette a miniszterelnök, hogy ilyen típusú adókönnyítő intézkedéseket hoz több évre előretekintve, akkor arra is hivatkozott, hogy ennek fedezete a gazdaság élénküléséből származó bevétel lenne. Két dologban reménykedik a kormány. Az egyik az, hogy jobb gazdasági pálya lesz önmagában az adócsökkentéstől is, hiszen az növeli az elkölthető jövedelmet és a fogyasztást, és ezen keresztül a gazdaság tovagyűrűző hatásain keresztül jótékonyan hat az adóbevételekre. A másik oldalon pedig azt mondják, hogy ha közelebb kerül a békemegállapodás vagy valamiféle ideiglenes tűzszünet, az segíthet akár az energiaköltségek leszorításán, akár a piacok megnyitásán keresztül a magyar gazdaságnak, és ez lehet az egész fedezete. Ezekkel az a probléma, hogy egyelőre a gazdasági növekedési kilátások inkább romlanak. Tehát az a kérdés, hogy mitől tér vissza a gazdaság legalább arra a növekedési pályára, amely már korábban is ismert volt, és amelyben még nem voltak benne ezek az adócsökkentő intézkedések. Erre az évre 3,4 százalékos, jövőre pedig már 4 százalékos gazdasági növekedési víziója volt a kormánynak.

Egyelőre az idei 3,4 százalék már most nagyon ködbe vész, úgy tűnik, hogy nem sok esély van arra, hogy akár a közelében legyen a valós növekedés az óhajtott szintnek.

A választási ciklikusság logikájából következően a következő évben is egy erőteljesebb költségvetési kiköltekezés lesz, tehát megint nem látszik az, hogy a gazdaság akkor majd dinamizálódna. Ilyen szempontból a gazdaságunk egyelőre nem ad feltétlenül okot vagy alapot arra, hogy azt mondjuk, hogy ez lesz a fedezete az újonnan bejelentett adóintézkedéseknek. Ráadásul, ami még tovább rontja a helyzetet, az maga a vámháború, aminek a közvetlen hatása talán elsőre nem tűnik olyan nagynak, hiszen a magyar exportnak csupán körülbelül a 4 százaléka megy közvetlenül az Egyesült Államokba. Ez nem tűnik óriási aránynak, bár nyilván már szemmel látható tétel. De a közvetlen exporthatás mellett ott van a várható európai lassulásból származó további közvetett hatás is. Ha az amerikai vámok miatt az európai ipar gyengébben teljesít, az óhatatlanul begyűrűzik hozzánk is, különösen, ha az autóipart érintő vámokat is bevezetik.

– Szokás mondani azt is, hogy a magyar és a német gazdaság eléggé össze van kapcsolva, bár mások szerint nem annyira, mint amennyire mondják. De ha innen nézzük, fel kell tenni ugyanezt a kérdést: a német gazdaság mennyire kitett az amerikai exportnak?

– A járműiparban tudunk nagyobb kitettségről, emiatt van a legnagyobb kitettségünk nekünk is, mert a németek exportálnak oda járműveket, még ha nem is feltétlenül nagyon sokat. De az valóban nem teljesen tiszta, hogy milyen erős a német gazdaság meghatározó ereje a magyar gazdaságra nézve. A Covid-válság előtti egy-két évben, 2018–2019-ben nagyon látványos volt az, hogy amikor a német ipar recesszióba csúszott, a magyar ipar szépen növekedett tovább. Akkor mondták is, hogy lám-lám, a magyar ipar már tud magától is növekedni, nem kell hozzá a német gazdaság erőteljes húzóereje.

Viszont most már második éve van recesszióban a hazai gazdaság, a német ipar pedig harmadik éve, és nagyon úgy tűnik, hogy a német gazdaságnak mégis nagyon erős meghatározó szerepe van a magyar ipar teljesítményében.

Tehát ha kifejezetten a járműiparban, a járműeladásokban, az autópiacon jelennek meg a vámok, azok valószínűleg nem segítenek a magyar gazdaságnak, hanem rontják a növekedési kilátásokat. Nem óriási léptékben kell gondolkodni, akik ilyesmikkel számoltak, azok nagyjából 0,4 százalékpontos GDP-növekedés visszaeséssel kalkulálnak a bevezetett vámok esetén. Azonban ha eleve nagyon kell számolgatni, hogy mekkora lesz egyáltalán az a növekedés, és sehogy sem akar több lenni, mint 2 százalék, akkor a 0,4 százalék már fájdalmas mértékű visszahúzó erőt jelenthet.

– Egyáltalán, lesznek vámok, akár Európában, akár máshol?

– Ezt lehet, hogy Donald Trump sem tudja. Azt láthattuk, hogy a két természetes külkereskedelmi szövetségesnél, ahol nagyon nyilvánvalóak a kölcsönös vámkivetés gazdaságot sértő hatásai, ott egyre komikusabb a lebegtetés. Ez pozitív jelzés Európának arra nézve, hogy Donald Trump inkább csak egy alkueszköznek tekinti ezt a dolgot. Ugyanakkor az is látszik, hogy Európa egyáltalán nem ugyanaz, mint Kanada és Mexikó az Egyesült Államok számára. Nem annyira természetes külkereskedelmi partner. Trump folyamatosan utalgatott arra, hogy

az Európai Unió a legrosszindulatúbb versenytársa az Egyesült Államoknak. Eleve csak azért létezik, hogy baja legyen az Egyesült Államoknak, hogy megnehezítse a helyzetét.

Innen nézve a dolgot lényegesen esélyesebb, hogy az EU-val szemben nem lesz ennyire szívbajos az amerikai elnök, mint két szomszédjával.

– Hogyan kerülheti el Európa a vámháborút?

– Az egyik lehetőség, hogy nem lő vissza, ez nyilván valamilyen módon tompíthatja ezt a dolgot. Viszont ilyenkor minden politikusnak az jár a fejében, hogy ha az egyik oldal ilyet csinál, akkor már csak az elrettentés miatt is hasonló dologgal kell büntetni a vámkivető felet, hogy ő is jobban érezze a közvetlen káros hatást. Ezért hiába születtek már tanulmányok, amelyek azt bizonygatják, hogy az Európai Unió jobban járna, ha egy Amerika által kivetett vám esetén sem emelne viszontvámot,

ennek ellenére az várható, hogy ha Amerika kiveti a vámot, akkor azt Európa is viszonozza. És innentől kezdve egyelőre teljesen bizonytalan intenzitású vámháború alakulhat ki.

Szerintem elkerülni olyan szempontból nehéz ezt, hogy ebben a háborúban nem Európa lövi az első töltényt, hanem Amerika. Nem nagyon látni azt, hogy Trump mit követel azért cserébe, hogy ne legyenek vámok. Ráadásul az orosz-ukrán háború rendezési terveivel kapcsolatosan is kifejezetten hátrányos pozícióba kényszerítené Európát, gyakorlatilag ki akarja hagyni ebből az egészből, és Európa, valamint Ukrajna feje fölött, Putyinnal próbálná tető alá hozni ezt a dolgot – legalábbis éppen most így tűnik. Tehát azt nem nagyon látom, hogy Európa hogyan tudna proaktívan, preventív módon cselekedni, inkább az a kérdés, hogyan tud okos válaszokat adni azokra a kihívásokra, amelyek érik.

– A magyar kormány hogyan tudja esetleg eladni hazai fogyasztásra, hogy Trump nem Kánaánt, hanem vámokat hozott?

– A politikai kommunikáció részéhez nem is akarok hozzászólni, mert ahhoz nem értek. Az viszont nyilvánvaló, hogy ha van vámháború, akkor Magyarországnak nem nagyon van mozgástere, hiszen egy közös vámunióban vagyunk. Az egész európai integráció egyik alapja már nem is csak a vámunió, hanem a közös piac, tehát mi nem tudunk harmadik országok felé, például az Egyesült Államok irányába eltérő kereskedelempolitikai feltételek szerint működni, mint az EU többi tagállama. Viszont egyéb területeken a kormány tud esetleg ellensúlyozó intézkedéseket tenni. Ha a jó viszonyra való tekintettel sikerül jó minőségű befektetéseket Magyarországra hozni az Egyesült Államokból – olyanokat, amelyek hosszú távon magas hozzáadott értéket képviselnek, segítik az ország modernizációját, valamint a gazdasági növekedést –, akkor ezek jelenthetnek egyfajta előnyt, vagy legalábbis kárenyhítő hatással bírhatnak. Egyelőre azonban ezekről nem tudunk semmi konkrétumot. A lengyeleknél már láttunk nagyobb ívű bejelentéseket, például nagy technológiai fejlesztéseket amerikai óriáscégekkel közösen. Magyarországon ilyen volumenű projektek még nem kerültek nyilvánosságra, de úgy tűnik, hogy folyamatosan napirenden vannak az ilyen típusú tárgyalások.

A kormányzat többször is utalt rá, hogy komoly mennyiségű amerikai tőkebefektetésre számít, ha végül sikerül megállapodásra jutni a befektetőkkel.

Ezekkel lehet talán a legtöbbet gazdasági értelemben tenni annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a Donald Trump-féle külkereskedelempolitika Európán keresztül Magyarországnak is okozható kárait. De persze ez mind feltételes mód, hiszen egyelőre azt sem látjuk pontosan, hogy végül mi lesz az európai-amerikai vámháború végkimenetele.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Róna Dániel: Hiába vezet a TISZA, a Fidesznek van egy fegyvere, amiben verhetetlennek tűnik
A 21 Kutatóközpont igazgatója szerint a közvélemény-kutatások csalókák lehetnek, a választás napján ugyanis a Fidesz beveti a gépezetét. Mozgósítás, nyomásgyakorlás, szavazatvásárlás: szerinte ez dönthet a végén.
Marton Máté - szmo.hu
2026. február 27.



A politikusok részéről a bocsánatkérés egy szükséges rossz, amit akkor tesznek meg, ha úgy érzik, muszáj – mondta Róna Dániel a Telex 2026 című műsorában. A 21 Kutatóközpont igazgatója szerint az utóbbi időszakban azért szaporodtak meg az ilyen esetek, mert a Fidesznek lett egy potens kihívója.

Míg korábban, ellenfél nélkül a politikusok megúsztak olyan ügyeket, amiket nem kellett volna, a megváltozott helyzetben már kénytelenek reagálni. Ebben közrejátszik az is, hogy az elemző szerint ma már kevés szavazó él teljes információs buborékban, a legtöbben valamilyen mértékben fogyasztanak ellenoldali híreket is.

„Talán a közhiedelemmel ellentétben azért a legtöbb magyar választó nem biztos, hogy ugyanolyan mértékben, de valamilyen mértékben olvassa az ellenoldali hírcsatornákat is” – fogalmazott. A teljes elzártságban élők arányát a választók egytizedére, maximum egyötödére becsülte. Olyan botrányt ugyanakkor nem tudott említeni, amiről egy fideszes és egy tiszás szavazó ugyanazt gondolná. Még Novák Katalin lemondása esetében sem, akiről bár a fideszesek egy része is elítélően beszélt, a megítélése a két táborban a mai napig eltérő.

A gödi akkumulátorgyárral kapcsolatos legújabb, Magyar Péter által bemutatott videóban elhangzott állításokról Róna Dániel azt mondta, ha igaz, amit a nyilatkozó férfi állított a veszélyes anyagok elszállításáról a hatósági ellenőrzések elől, az egy nagyon nagy botrány.

„Tehát ez egy erkölcsileg nagyon súlyos ügy. Nyilván minden választó maga ítéli meg, hogy a saját erkölcsi mércéje szerint mennyire súlyos, de ennek az ellenőrzésnek nyilván csak úgy van értelme, hogyha nem tudnak róla előre. Különben nem ellenőrzés” – jelentette ki. Szerinte az ügy azért tudott most ekkorát robbanni, mert olyan új információk kerültek nyilvánosságra, amelyek egyben mutatták be a teljes történetet. Az alapállítássá az vált, hogy „a kormánynak az emberek egészségének védelménél fontosabb volt a gyár által termelt profit és termelés”, és ezt a kormány eddig nem tudta meggyőzően cáfolni.

Bár egy friss mérés szerint a többség hallott az ügyről és ártalmasnak tartja a Fideszre nézve, az igazi kérdés Róna szerint az, hogy a párt nélküli szavazók miről beszélgetnek otthon: a háborúról, Göd-ről vagy Brüsszelről. „A kampányban az igazi kérdés az, hogy ki uralja a napirendet, hogy milyen téma van a vacsoraasztalnál.”

A Szőlő utcai gyermekotthonban történtekkel kapcsolatban úgy vélte, az biztosan ártalmas volt a kormánypártnak. A kormány az intézmény bezárásával megpróbálta a cselekvőképesség látszatát fenntartani, de az elemző szerint ez nem jelenti azt, hogy a választók megoldottnak tekintenék az ügyet. A botrány azért volt különösen fájdalmas a Fidesznek, mert a gyermekvédelem a kormány egyik zászlóshajója volt. A kormány kezdeti kommunikációja, miszerint fiatalkorú bűnözőkről van szó, sikertelen volt. „A társadalom elsöprő többsége nem fogadta el ezt az érvelést, nem gondolja úgy, hogy akkor megérdemlik, csak azért, mert ők bűnözők” – mondta Róna, hozzátéve, hogy egy mérésük szerint a teljes társadalom egyharmada ezt az ügyet tartotta a hónap legfontosabb eseményének.

A Magyar Péter elleni kormányzati támadások hatástalanságát azzal magyarázta, hogy a Fidesz folyamatosan váltogatja az üzeneteket. „Azt, hogy gyakorlatilag minden nap mással támadják, az szerintem a hatásosságát nagyon komolyan rombolja” – állította, hozzátéve, hogy korábban egy-egy karaktergyilkosságot hónapokig, évekig ugyanazzal az üzenettel vittek végig.

A sok, egymásnak is ellentmondó vád (Brüsszel ügynöke, tőzsdespekuláns, rossz magánélet) szerinte nem jut el a politikát kevésbé követőkhöz. A leginkább veszélyes vádnak azt tartotta, hogy Magyar Péter adót emelne, mert ez közvetlenül érinti az embereket, de szerinte a Fidesz kapkodó kampányát jelzi, hogy erről is viszonylag hamar leálltak.

A korábbi botrányok kapcsán, mint a Borkai-ügy, kiemelte a katarzis és a politikus által mutatott kép és a valóság közötti ellentmondás fontosságát.

„Ugye ott volt egy olimpiai bajnok, családapa, mintaférj, keresztény, konzervatív politikus, és ehhez képest, amit utána láttunk Borkairól, hát az ég és föld” – fogalmazott. Szerinte a Magyar Péter elleni magánéleti támadások azért sem működnek, mert ő sosem a mintaférj szerepében kért bizalmat.

Novák Katalin bukásával kapcsolatban felvetette, hogy a köztársasági elnök talán túlságosan önjáró volt, és Orbán Viktor azért engedhette el a kezét, „mert annyira nem akarta, hogy maradjon”. Ezzel szemben a miniszterelnökhöz legközelebb álló politikusok, mint Szijjártó Péter vagy Lázár János, Róna szerint jelenleg nem beáldozhatók.

Az Orbán Viktort érintő ügyekről (luxusutak, a környezetének gazdagodása) azt mondta, nem biztos, hogy nincs érdemi hatásuk. Szerinte ezek az ügyek mélyítették az ellenszenvet azokkal szemben, akik amúgy sem kedvelték a miniszterelnököt, de amíg nem volt egységes politikai képviseletük, ennek nem volt jelentősége. A Tisza Párt megjelenése ebben hozott új helyzetet.

Lázár János botrányos kijelentései közül a cigánysággal kapcsolatos mondatait tartotta sokkal károsabbnak, mint a szlovákozást. Ennek oka, hogy „a cigányok az egyik legfontosabb szavazóbázisát alkotják a Fidesznek”. Emlékeztetett, hogy „A cigányok lakta településeken 90 vagy akár 100%-os támogatottságokat is el tudott érni a Fidesz az elmúlt időszakban.”

Szerinte Lázár és Szijjártó azért maradhatott a kampány frontvonalában, mert Novák Katalin és Varga Judit távozása után a Fidesznek nincs elég tehetséges, energikus és hatásos kommunikátora. „Ha a Fideszben sorban állnának a tehetségesebbnél tehetségesebb kommunikátorok, (...) akkor Lázár Jánost már rég hátra vonták volna, de nincs ilyen” – jelentette ki.

A Fidesz és a Tisza botránykezelése között azt a különbséget emelte ki, hogy Magyar Péter már többször is bocsánatot kért, míg Orbán Viktor ezt kínosan kerüli.

„A miniszterelnök nem kér elnézést. (...) Ebben különbözik a két politikai vezető, hogy az egyik kér elnézést, a másik nem”

– mondta.

Az elemző szerint a választás egyáltalán nem lefutott, és nem ért egyet azokkal, akik a Tisza Párt előnyét behozhatatlannak tartják. Úgy véli, a választani tudók körében mért 13 százalékpontos különbség, figyelembe véve a hibahatárt és a Fidesz strukturális, nagyjából 5 százalékpontos előnyét (választókerületi rendszer, Mi Hazánk bejutása), még megfordítható.

A legfontosabb tényezőnek azonban a logisztikát tartja. „A választás az egy logisztikai meccs és egy véleménymeccs együtt. És mindkettő nagyon fontos” – hangsúlyozta. A Fidesznek hatalmas intézményi és erőforrásbeli előnyei vannak a mozgósításban, a szavazatok „elvitelében”, amivel a Tisza Párt nem rendelkezik. Ide sorolta a szavazatvásárlási szokásokat, a közmunkásokra és önkormányzati dolgozókra gyakorolt nyomást. Bár a Tiszánál a lelkesedés megvan, Róna szerint

„aktivistából, meg lelkesedésből nincs hiány a Tiszánál, de ez a mozgósítás egy olyan dolog, ahol erőforrások döntenek, és ebben a Fidesz szerintem verhetetlennek tűnik.”

Ez az a hátrány, amit a Tiszának le kell dolgoznia, és ez jelenti a legnagyobb kihívást számukra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Ranschburg Zoltán: Számomra is érdekes, hogy Orbán mennyire nyíltan beszél arról, hogy gondok vannak
A miniszterelnök azt mondta, benne van az erdőben, és bár hisz a győzelemben, már kevesebb egyéni választókerületet tart nyerhetőnek. Fordíthat-e a Fidesz, miután a Medián a pártot választani tudó biztos szavazók körében 20%-os Tisza előnyt mért? Erről beszélgettünk.


Orbán Viktor szerda este arról beszélt, „benne van az erdőben”, és „már a saját felméréseiket is kétkedve olvasgatja”. Mindezt a Medián friss számaira reagálva közölte, amiket szerinte nem lehet komolyan venni. Ebben a pártot választani tudó biztos szavazók között 20%-os előnyt mértek a Tisza javára, a teljes népességben is 11%-kal előzte meg az ellenzéki párt a Fideszt. A Nézőpont azonnal kihozta saját eredményeit, amik szerint továbbra is stabil a kormánypárt előnye. A miniszterelnök pedig közölte, a győzelemhez azokat is mozgósítani kell, akik nem mennének el szavazni, ha nem kopogtatnának be hozzájuk.

A kormányoldal reakció azt mutatják, a Fideszt is érzékenyen érinthették a választások előtt alig hat héttel mért Medián-adatok. Hann Endre és több politikai elemző is úgy látja, a választás eldőlni látszik, már ha a kormány betartja a demokratikus játékszabályokat. A kormány közben bejelentette, katonákat és rendőröket vezényelnek a magyar energetikai infrastrúra védelmére, amit ukrán támadás fenyeget. Magyar Péter válaszként figyelmeztetett, nehogy önmerényletre készüljenek. Valóban ennyire ledolgozhatatlan már a Fidesz hátránya? Fordíthat-e ezen a kormánypárt, ha még tovább fokozza a háborús veszély hangoztatását vagy jobban mozgósít? És mi a helyzet a többi párttal? Ranschburg Zoltán politikai elemzőt kérdeztük.

— Ezeket az eredményeket már a gödi botrány és hálószoba-ügy után mérték. A lejárató kampányok nem hatásosak?

— A hálószoba-ügy érdekes, mert még mindig nem tudjuk, hogy mi az ügy. Valójában azon túl, hogy megjelent egy oldal, még semmi konkrétumot nem láttunk. Ebben az esetben Magyar Péter közzétett egy videót, ahol ő a saját oldaláról megmagyarázta, hogy mit láthatunk majd esetleg egy videón. De ennél többet nem tudunk, tehát ez még persze gyűrűzhet. De én úgy látom, hogy annak ellenére, hogy nagyon aktívan folyik a kampány, érdemi elmozdulások nagyon nem történtek; illetve történt elmozdulás, de csak a Tisza irányába. Tehát a Fidesznek nem sikerült megállítani a Tisza népszerűség-növekedését.

A február kulcsfontosságú volt ebből a szempontból, hiszen a hónap elején elkezdtek érkezni azok a pénzügyi juttatások, amelyekhez, én azt gondolom, hogy a Fidesz nagyon komoly reményeket fűzhetett.

Itt a fegyverpénzre gondolok, a 14. havi nyugdíj részletére és így tovább. De ennek a hatása nem látszik ezekben a Medián-számokban.

Ez mindenképp egy nagyon-nagyon komoly probléma a Fidesznek. Én most először gondolom azt, hogy itt tényleg... Nem akarom azt mondani, hogy eldőlt a választás, de most már csak valami egészen földcsuszamlásszerű dolognak kellene ahhoz történnie, hogy ez megfordulhasson.

— Mi fordíthatná meg ezt a trendet?

— Fogalmam sincs. Ha ezek a Medián-számok így stimmelnek, akkor... nem tudom. 2022-ben nem láttuk előre, hogy Oroszország le fogja rohanni Ukrajnát. Ez nyilván alapvetően megváltoztatta a kampány utolsó bő másfél hónapját. Valami hasonló, földcsuszamlásszerű esemény persze most is történhet, de a különbség akkor is óriási. Mert hogy olyasmi tud-e történni, ami alapvetően megingatja azokat, akik a Tisza Pártra voksolnának, és a Fidesz felé terelné azokat, akik jelenleg a bizonytalanok közé tartoznak, az előfordulhat, de én nem tudom, hogy minek kell történnie ehhez.

Az is igaz azonban, hogy egy számsor nem számsor.

Nem a Medián mai adataiból kell kiindulni, hanem meg kell nézni, hogy mit mért a Medián az előző hónapokban, és meg kell majd nézni azt is, hogy a többi kutatóintézetnek lesznek-e legfrissebb számai, amelyek már a február hónap eseményeit is figyelembe veszik, tehát amelyek február második felében, végén készültek, akkori adatfelvétellel. Ha ezeket megnézzük, akkor nem csak az az érdekes, hogy most hogy áll a Tisza és most hogy áll a Fidesz, hanem az látszik, hogy egy hónapok óta tartó trendről van szó, ami a Fidesz stagnálását, esetleg enyhe gyengülését és a Tisza erősödését mutatja.

Ezt a hosszú folyamatot kellene valahogy megfordítani, nem a mai állást. És ez az, ami miatt ennyire nehezen látom, hogy mi lehet az, amit még be tud vetni a Fidesz.

Főleg úgy, hogy ugye már aktívan zajlik a kampány. Tehát most már nem arról van szó, hogy Magyar Péter pörög az online térben, és mindenki rá figyel, és a Fidesz meg közben morfondírozik, hanem folyamatosan zajlik az oda-vissza küzdelem a két nagy párt között. Orbán Viktor személyesen országot jár, gyakorlatilag minden nap megszólal valahol, tele van vele az összes hírmagazin, híradó és minden egyéb hírforrás. És még így sem sikerült ezen a trenden változtatni. Szerintem ezt így, ebben a kontextusban érdemes nézni. Innen nézve mondom azt: fogalmam sincs, mi lehet az, ami még ezt meg tudná változtatni.

— Nem gyengíti Orbán Viktor a saját pozícióit azzal, hogy az országjárása gyakorlatilag titkosított, míg Magyar Péter nyilvánosan hirdeti meg, hol lép fel, akár egy nap több helyen is?

— Ami az országos nyilvánosság szintjét illeti, azt gondolom, hogy Magyar ettől láthatóbb, jobban fel lehet rá készülni. Azért nyilván Orbán Viktor szerepléseiről is kapunk híreket utólag. De az biztos, hogy Magyar Péternek a személyes elérése nagyobb.

— A mérés szerint a fideszes tábor bizonytalanabb, amit nézhetünk úgy is, mint mozgósítási tartalékot. De azt is jelentheti, hogy ha több kutatás is megerősíti ezt a trendet, hogy elérkezünk most már egy lélektani ponthoz, amikor a bizonytalanok elkezdenek a vélhető győztes, a Tisza felé áramlani. Melyik a hihetőbb magyarázat?

— Az, hogy a Fidesz szavazói kevésbé aktívak, nem új jelenség; ezt nagyon régóta mutatják a kutatások. Ezért van az, hogy a Tisza jellemzően jelentősen nagyobb arányban vezet a biztos szavazó pártválasztók között, mint a teljes népességben. Tehát többen mondják a Tisza szavazói közül, hogy biztosan el is mennének szavazni; azaz az ő esetükben a mozgósítottság szintje magasabb. A Fidesz-közeli elemzők nagyon szeretik ezt úgy értelmezni, hogy a Fidesznek több a tartaléka, és ebben valamennyi igazság van is, bár nagyon sok tekintetben szerintem lehet ezzel vitatkozni, hiszen nagyon meglepődnék, ha Orbán Viktor egy évvel ezelőtt azt gondolta volna, hogy de jó lesz nekünk, ha csak mondjuk 80 százaléknyi a mozgósítottságunk, és nem 90. Nem hiszem, hogy ez a helyzet. Igazából két különböző feladat áll most a Tisza és a Fidesz előtt.

A Fidesz dolga az, hogy a kevésbé aktív választói mozgósítottsági szintjét növelje, őket aktivizálja, hogy mindenképpen elmenjenek szavazni.

A Tiszánál nem nagyon van már hova fokozni: majdnem 100 százalékon áll azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy el is mennének a Tiszára szavazni. Az ő esetükben az a kihívás, hogy ezt a szintet fenntartsák április 12-ig. Valójában ugyanis az a lényeg, hogy a választás napján érje el a maximumát a mozgósítottság. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a Tisza előtt álló kihívás ebből a szempontból jóval kisebb. A tiszás mag nagyon aktív, a választóik nagyon aktívak, aminek nyilván kedvez az (és ezt a kutatások is igazolják), hogy egyre nagyobb lehetőség van a kormányváltásra, a rendszerváltásra. Ez önmagában is olyan tényező, ami fenntarthatja ezt a mozgósítottsági szintet. A Fidesznél nem tudom, meddig lehet fokozni azt az aktivitást, ahol most állnak. Nyilván ez az elképesztő háborús őrület, ami kezd beindulni megint a Fidesz részéről, és az egyre agresszívabbá és konfliktusosabbá váló kommunikáció Ukrajna kapcsán ezt a célt szolgálja. De még ha a fideszes szavazótábor mozgósítottsága magasabbra is nőne, az sem lenne elég.

A Fidesznek az is kell, hogy a bizonytalanok közül tudjon maga felé terelni újabb választókat a félelemkeltéssel, azzal az üzenettel, hogy a Fidesz az egyedüli párt, amely képes biztonságot nyújtani az állampolgároknak.

Számomra kérdéses, hogy sokan vannak-e azok, akik hitelt adnak ennek az üzenetnek, illetve azok az emberek nincsenek-e már most a Fidesz mögött.

— Az országot elárasztották a Fidesz, a kormány és a hozzájuk köthető szervezetek plakátjai. Ez az egyszólamú, háborús veszélyre épülő stratégia elég lehet a Fidesznek a helyzet korrigálására?

— Ez az, amivel kapcsolatban az előbb azt mondtam, hogy vannak kétségeim, mennyire tud ez még eredményes lenni. Nem csak azért, mert négy éve, a 22-es kampányban már ugyanerre épített a Fidesz, és még a 2024-es EP-kampányban is, hanem azért, mert nagyon régóta folyamatosan zajlik a háborús riogatás. Nincs olyan érzése a választónak, hogy na most berobbant a kampány, most aztán jönnek a kampányplakátok. Több olyan hirdetőfelülettel találkoztam én magam is, például üres telkek előtt álló hirdetőtáblákkal, ahol faltól falig arról szólnak a plakátok, hogy Von der Leyen és Zelenszkij dróton rángatja Magyar Pétert, és Magyar Péter kiszolgálja a brüsszeli érdekeket. Ez nem új dolog. Szerintem ehhez nagyon-nagyon hozzászoktak már a választók.

Nem tudom, mekkora újdonságerővel tud még bírni az, ha még további plakáthelyekre is kikerülnek hasonló hirdetések.

Ezt én különválasztanám a politikusok hirdetéseitől. A Tisza elmondta, hogy óriásplakátokat nem fognak kihelyezni, viszont az egyes politikusaikat, az OEVK-ban induló jelöltjeiket fogják hirdetni. Nyilván ennek van egy ismertségi oka: egyszerűen el kell érni, hogy a sokszor helyben kevésbé ismert, újonc tiszás jelöltek névismertsége terjedjen, egyre többen tudják, kik a tiszás jelöltek. Ezen a szinten nyilván a Tisza is jelen lesz. Ami magukat az üzeneteket illeti, tehát ami nemcsak a politikusok ismertségére vonatkozik, hanem a politikai üzenetekre, ott a Tisza eddig is nagyon eredményes volt óriásplakátok nélkül, a Fidesz pedig mindig is operált ilyenekkel. Nem tudom, nehezen látom magam előtt, hogy most akkora óriási robbanás lesz ebben a típusú közterületi kampányolásban, ami alapvetően megváltoztatná az eddigi viszonyokat.

— Ha ennyire nyílik az olló, a Fidesz gondolhatja-e úgy, hogy mégiscsak ki kellene állni egy miniszterelnök-jelölti vitára?

— Egy miniszterelnök-jelölti vita mindig a kihívó számára jelent előnyt, hiszen egy szintre kerül a kihívottal, az inkumbens miniszterelnökkel; számára lehet ez igazán eredményes. Ha a Fidesz azt gondolja, hogy nagyon nagy hátrányban van, én akkor is nehezen tudom elképzelni a vitát. De azért pár hónappal ezelőtt sokkal egyértelműbben mondtam volna nemet erre. Most is azt gondolom, hogy valószínűbb, hogy nem fog sor kerülni a miniszterelnök-jelölti vitára, mert ez egyértelműen a gyengeség beismerése lenne. De jobban nem látok bele.

— A független és a kormányközeli közvélemény-kutatók mintha másik valóságban élnének. Most, hogy alig 40 nap van a választásokig, kockáztathatja-e bárki a hitelességét azzal, hogy a valóságtól durván eltérő adatokat közöl?

— Egyfelől ez valóban kérdés lehet, viszont másfelől azt gondolom, hogy ezért is fontos különbséget tenni az egyes pártoktól függő és a valóban a piacról működő közvélemény-kutatók között. Egy, a kormánytól vagy a kormánypártoktól függő kutatóintézetnek vagy think tanknek nem az a sikerszempont, hogy jól eltalálja a számokat; tőlük nem ezt várják el. Ami azt is jelenti, hogy nekik ebben az értelemben nem kell majd elszámolni, vagy nem igazán kell elszámolni a számaikkal. A közvélemény felé nyilván valamilyen magyarázatot kell majd adni, de az nem jelenti azt, hogy politikai megrendeléseket ne kapnának a jövőben.

Egy piacról működő közvélemény-kutatónak ebből a szempontból sokkal óvatosabbnak kell lennie, mert náluk nyilván, ha nagyon mellélőnek, ha valami óriási hibát követnek el, amit nem lehet megmagyarázni, akkor annak hatása lehet egyszerűen arra, miből fognak megélni a jövőben.

Tehát ez egy fontos különbség. Egyébként, ami a tendenciákat illeti, azokban még a kormányközeli kutatóintézeteknél sem nagyon más a helyzet, mint a függetleneknél. Nyilván a számok maguk mások, de náluk is, ahol azért a Fidesz vezet, ott is a két párt közeledését mutatják már régóta. Ott is csökken a különbség a Fidesz és a Tisza között. El tudom képzelni, hogy valamilyen magyarázatot utólag szőnének arra, ha nem az ő számaiknak megfelelő eredmény jönne ki, de hát ezt persze nyilván mindenki megteszi.

— Orbán Viktor nemrég elismerte, hogy a pesti agglomerációban nehéz helyzetók van. Ez azt jelenti, hogy a választókerületi átrajzolás, a gerrymandering hatástalan lett?

— A gerrymanderingnek van hatása, nyilván ezért is csinálják, de önmagában nem dönt el egy választást; lehet hatása rá, de ez csak egy a sok tényező közül.

Az számomra is érdekes, hogy Orbán mennyire nyíltan beszél arról, hogy gondok vannak.

Én azt hiszem, hogy itt most az a fontos, és ahogy közeledünk a választásokhoz, egyre fontosabbá válik, hogy érezzék a fideszes szavazók, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy nem mennek el szavazni. Ez egy érdekes probléma a Fidesznél, ami már régóta megvan: egyszerre kell kétféle üzenetet kommunikálniuk. Az egyik a magabiztosság, a másik pedig az, hogy óriási a tét, muszáj elmenni. Figyelemreméltó volt, hogy még az évértékelőjében Orbán mennyire magabiztosan beszélt; ott fel sem merült, hogy ez nyitott kimenetelű választás lenne. Bár előtte is és azóta is több helyen célzott rá, hogy valójában korántsem tartja ezt megnyert választásnak. Én azt hiszem, hogy itt ez a legfontosabb üzenet minden választókerület irányába. Úgyhogy mondom: a gerrymanderingnek lehetett hatása, biztos, hogy okkal került sor ezekre, de hát változtak azóta az idők.

— Nézzük a kispártokat. A Mi Hazánkat befutóra mérik, de a DK-nak a jelek szerint az aláírásgyűjtés is nehezen megy. Okozhat-e meglepetést a Mi Hazánk azzal, hogy mérleg nyelveként hatalomra segíti a Fideszt?

— Erre az utóbbi kérdésre azt tudom mondani, hogy előfordulhat, de nem akarok eredményeket tippelni. Nyilván a matematikai lehetőség megvan rá, tehát ez előfordulhat. És valóban a három még játékban maradt kispárt közül a Mi Hazánk tűnik a legesélyesebbnek. Ha megnézzük a korábbi választási eredményeiket: a Mi Hazánk környékén volt egy viszonylag stabil, olyan hat százaléknyi választói réteg, amely leadta a szavazatát a pártra. Most ez nagyon érdekes helyzet lesz, több okból. Egyrészt, ha nagyon a bejutási küszöbön egyensúlyoz a Mi Hazánk, akkor nem érzik-e a választói, hogy inkább biztosra mennek, és átszavaznak olyan pártra, amelyik biztos bejutó. Ez az egyik. Azért ennél általában elkötelezettebbek a Mi Hazánk-szavazók. Akkor viszont az a kérdés merül fel, hogy a Mi Hazánk szavazói inkább a Fideszt támogatnák-e, vagy inkább a kormányváltást? Mert az a nagyon érdekes helyzet, és ezt Szabó Andrásék tavaly év végi, nagymintás közvélemény-kutatásából szűrtem le, hogy

a Mi Hazánk-osok között elég magas azoknak az aránya is, akik kormányváltást szeretnének.

Nyilván nem a Tisza lenne az elsődleges választásuk, hanem a Mi Hazánk. De nem rajongói a Fidesznek. Emellett viszont sokan vannak, akiknek mégiscsak a Fidesz a másodlagos preferenciája. Tehát ha átszavaznak a Mi Hazánk-szavazók, számomra nem teljesen egyértelmű, hogy az fideszes szavazatként konvertálódik át. Úgyhogy ezt még meglátjuk. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy a Fidesznek lehet a Mi Hazánknál nagyobb tartaléka. Ha ez viszont igaz, akkor a Mi Hazánk-szavazóknál az merül fel, hogy ha azt látják, hogy bajban a Fidesz, akkor nem gondolják-e azt, hogy inkább átszavaznak a Fideszre. Ezt azt hiszem, ezt április 12. előtt nagyon nehéz megmondani. Egy közvélemény-kutatásban, ahol megkérdezik, melyik a preferált pártja, melyik pártra szavazna egy elméleti helyzetben, ha most lennének a választások, azért könnyebben mondja az ember a saját valós pártpreferenciáját, minthogy utána effektív döntést kelljen hoznia erről. Tehát itt további spekulációba nem mennék bele. Ami a DK-t és a Kutyapártot illeti: igen, nagyon jól látszik, mennyire küzdeniük kell.

— Mi a helyzet az örök dilemmával: mi van, ha a régi ellenzéki jelöltek, mint Hadházy Ákos vagy Tordai Bence, annyira megosztják a szavazatokat, hogy nevető harmadikként a Fidesz fut be egyéniben? Ezen múlhat a választás, vagy a Tisza kétharmada?

— Megint csak azt mondom, hogy a matematikai esélye nincs kizárva, de kevés esélyt látok rá. Elsősorban azért, mert azokban az OEVK-kban, ahol erős, tiszán kívüli, régi ellenzéki jelöltek vannak, ott a Tisza borzasztóan erős. Ezek túlnyomó többségben budapesti OEVK-k.

Nagyon erőn felül kellene a Fidesznek teljesítenie ahhoz, hogy nevető harmadikként fusson be, és ne csak simán harmadik helyezett legyen egy ilyen helyzetben.

Tehát nem látom igazán esélyét, hogy ezen múlna a dolog. Az előző választásokon is jellemző volt, hogy alapvetően az egyéni jelöltekre is pártszimpátia alapján szavaznak a legtöbben. Általában elég kicsi volt az eltérés a listákra és az egyéni jelöltekre leadott szavazatok száma között, ezért kicsi esélyét látom annak, hogy a régi ellenzéki jelöltek olyan mértékben vinnék el a Tisza voksait, hogy ezen múljon a Tisza győzelme. Ha ez mégis előfordulna, akkor viszont nagyon nem lennék azoknak a jelölteknek, vagy azoknak az akkor már megválasztott képviselőknek a helyében, akiken ez adott esetben elúszott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Orbán Viktor: Mostmár benne vagyunk az erdőben, fát látok, az erdőt már nem látom
A miniszterelnök a Patrióta élő eseményén arról beszélt, hogy már a saját felméréseiket is kétkedve olvasgatja, de úgy gondolja, nyerhetnek. Ehhez a mozgósítás a kulcs, ugyanis a saját szavazótáboruk kevésbé iskolázott, sokan csak akkor mennek el, ha bekopogtatnak hozzájuk.


Orbán Viktor miniszterelnök a Patrióta élő eseményén arról beszélt, hogy az előrejelzések és a becslések világában már „nincs értelmes beszéd”. A kormányfő szerint ez már nem a politika, hanem a szórakoztatóipar része, amiről nem lehet komolyan beszélni.

Konkrét példaként említette Hann Endrét, a Medián közvélemény-kutató ügyvezetőjét. „Ma is láttam egy ilyet Hann Bandi esetében” – fogalmazott. A miniszterelnök szerint ezek a „tisztességben megőszült szakemberek” a végén átnyergeltek egy másik szakmára. Orbán Viktor egy divatvilágból vett hasonlattal élt, mondván: „Talán Coco Chanel, vagy valamelyik divatcsászár mondta azt, hogy minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned. Szeretném hinni, hogy itt erről van szó.”

A miniszterelnök kijelentette, hogy miután nem lehet ezekre a felmérésekre hagyatkozni, „oda jutottunk, hogy már a saját felméréseinket is kétkedve olvasgatom.”

„Egyetlen dolog maradt, ugye mostmár benne vagyunk az erdőben, fát látok, az erdőt már nem látom, hogy megyünk. Választókerületről választókerületre megyünk.”

Orbán Viktor elmondta, ő maga is járja az országot és beszél az emberekkel, és ezek alapján van egy becslése a jelenlegi erőviszonyokról. A 106 egyéni választókerületből a Fidesz szerinte biztosan megnyerne 65-öt, ha most vasárnap lennének a választások.

„Ha holnap reggel lenne a választás, szerintem 65-öt a mostani erőviszonyok alapján behúznánk” – állította. Hozzátette, ezen felül „van 10, amiért nagyon jó eséllyel harcolnánk.”

Emlékeztetett arra, hogy négy évvel ezelőtt 87 egyéni választókerületet nyertek meg, és kijelentette, nem tud kisebb céllal harcba menni, mint amit legutóbb elértek. „Az nem az én sportágam.” A kormányfő szerint onnan kell kiindulniuk, hogy mindent megvalósítottak, amit vállaltak, sőt, még azon túl is.

A miniszterelnök ezután arról beszélt, hol lehet egy ilyen kedvező helyzetből mégis veszíteni. Úgy látja, a probléma az, hogy a szavazóik egy része nem megy el választani, csak akkor, ha személyesen felkeresik őket.

Ennek okát abban látja, hogy a Fidesz szavazói „nem a társadalom elitjéből vannak”.

Orbán Viktor szerint van egy olyan összefüggés, hogy az iskolázottabbak nagyobb arányban mennek el szavazni. Azt is elismerte, hogy pártja támogatottsága az értelmiségiek, illetve a magasabb iskolai végzettségűek körében lecsökkent. A Fidesz szavazóinak nagyobb része szerinte jelenleg a munkásokból, szakmunkásokból és betanított munkásokból, vagyis a „társadalom derékhadából” kerül ki.

„A külvárosokban velünk vannak. A koránkelő melósok, a betanított munkások, még a közmunkások is velünk vannak” – jelentette ki. Hozzátette, velük van mindenki, aki úgy érzi, hogy a munka egy lehetőség, nem pedig teher.

A győzelem kulcsát a mozgósításban látja.

„Ha azokat az embereket is ráébresztjük arra, hogy miért fontos eljönni, akik egyébként nem foglalkoznak politikával, ha őket is elérjük, akkor mi egy nagy győzelmet tudunk aratni. De ha nem jönnek el, akkor el lehet csúszni.”

A megoldás szerinte a személyes megkeresés: „Be kell hozzájuk kopogtatni, és akkor eljönnek.”

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: A kormánypártnak lassan válságkezelésre kell berendezkednie, már egy Orbán–Magyar-vita is az érdekük lehet
A szociológus szerint a Medián legfrissebb eredményeit látva Orbán Viktor akár egy vitát is bevállalhat Magyar Péterrel. Ha a következő hetekben a Fidesz nem tud előállni valamivel, ami alapvetően megváltoztatja a választók véleményét, akkor a Tisza nyerhet.


A Medián legfrissebb felmérése szerint a biztos pártválasztók körében a Tisza Párt 20 százalékponttal vezet a Fidesz előtt. Somogyi Zoltán az ATV-n azt mondta, ez a különbség rendkívül nagynak számít.

„Hogyha itt tartunk, akkor valószínűsíthetően a kormánypártnak lassan egyfajta válságkezelésre kell majd berendezkednie” – vélekedett.

Hozzátette, a Mediánt hiteles kutatóintézetnek tartja, amelynek adataiból szerinte még Orbán Viktor stábja is dolgozik. „Én is azt valószínűsítem tehát, hogy országos szinten mindenképpen a TISZA vezet.”

A szociológus szerint a kormánypártok jelenleg ugyan még magabiztos győzelmet kommunikálnak, de ha a következő hetekben nem tudnak előállni valamivel, ami alapvetően megváltoztatja a választók véleményét, akkor a Tisza Párt nyerhet.

Ebben a helyzetben felvetette egy Orbán–Magyar vita lehetőségét is. „Hogyha mondjuk egy kicsit is az Orbán stáb gondolkozik azon, hogy miben lehetne esetleg fordítani az eredményen, és azt gondolják, hogy ők vesztésre állnak, akkor nincs is olyan messze tőlünk egy Orbán-Magyar választási vita” – fogalmazott a szociológus, aki szerint egy ilyen esemény egy ponton már az Orbán-stáb érdeke is lehet.

A kisebb pártokkal kapcsolatban Somogyi Zoltán azt mondta, a Mi Hazánknak megvan a saját szubkultúrája és az 5 százalékos bejutáshoz szükséges támogatottsága, a többiek viszont bajban vannak.

„Ennek a választásnak egyetlen egy kérdése van, hogy Orbán Viktor menjen vagy maradjon. A választók nagy része erre rendezkedett be” – állította.

A műsorban megkérdezték Orbán Viktor és Magyar Péter közelmúltban elhangzott becsléseiről is, melyik párt mennyi egyéni mandátumot hozhat el. A miniszterelnök korábban 80 Fidesz által nyerhető választókerületről beszélt, Sülysápon viszont már csak 65-ről. Magyar Péter viszont azt közölte, 80-85 egyéni körzetben ők vezetnek.

Somogyi Zoltán szerint ezeket érdemes fenntartásokkal kezelni. „Magyar Péterre ugyanúgy igaz, mint Orbán Viktorra, hogy az, hogy hány helyen vezetnek, ezt ők sem tudják” – jelentette ki. Ennek módszertani okai is vannak, ugyanis „egyéni választói körzeteket a lehető legnehezebb, szinte lehetetlen kutatni”. Minél kisebb a vizsgált sokaság, annál pontatlanabbak lesznek az adatok, magyarázta.

Arra a kérdésre, hogy mi történne egy esetleges Tisza Párt-győzelem után, Somogyi Zoltán azt válaszolta: „ez még nagyon messze van.” Szerinte először a kormányátadás mikéntjéről kellene beszélni, majd arról, hogyan lehet eligazodni abban a közjogi rendszerben, amelyet Orbán Viktor a saját képére formált. Hozzátette, a Fidesz ellenzéki viselkedése csak ezek után következne, de mindennek az alapfeltétele, hogy a Tisza Párt valóban megnyerje a választást.

„A Medián kutatásából az következik, hogy igen, de pár hét múlva meg fogjuk látni, hogy tulajdonképpen mi is történik” – zárta gondolatait az elemző.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk