SZEMPONT
A Rovatból

Ranschburg Zoltán: Magyar Péter gyakorlatilag „csapágyasra” van járatva ebben a kampányban, elképesztő nyomás alatt van, és ez csak fokozódik

A Tisza elnökének nagyon oda kell figyelnie – mondja az elemző. Szerinte Magyar Péter pártja nyárra elért egy platót, miközben a Fidesz felpörgette a kampánygépezetetét. Most a bizonytalanokért megy a küzdelem, és a kampány finisiben sok múlik majd az időzítésen.


A Tisza továbbra is vezet, de szűkülni kezdett a különbség a két nagy párt között - ezt mutatják a Medián és a Závecz Research legújabb közvéleménykutatásai. A Medián friss felmérése egy másik fontos mutatóban is fordulatot rögzített: a miniszterelnöki alkalmasság megítélésében Orbán Viktor és Magyar Péter jelenleg fej-fej mellett áll, míg korábban a Tisza Párt elnöke vezetett. Az is kiderült, hogy hatalmas a szakadék a választói korcsoportokat tekintve: 65 év felett egyértelműen a Fidesz a népszerűbb, 40 év alatt azonban szinte behozhatatlanul vezet a Tisza.

Mit mond mindez el a jövő áprilisi esélyekről? Mit tehet a Fidesz, és mit tehet a Tisza, hogy felfelé mozduljon el? Erről beszélgettünk Ranschburg Zoltán politikai elemzővel.

— Mi lehet annak az oka, hogy a Fidesz, ha nem is beéri, de befogni látszik a Tiszát?

— Az, hogy befogni látszik, nekem egy kicsit túlzásnak tűnik, én ezt nem mondanám. Amennyire én láttam, ezekben a kutatásokban gyakorlatilag minden változás az utóbbi hónapokban hibahatáron belüli a megelőző hónapokhoz képest. Nagyon kicsi változások vannak, kis mozgások föl-le, de én nem látok trendfordulót. Az, hogy a Tisza stabilan őrzi az előnyét, nekem elég világosnak tűnik. Amit látni vélek, az két folyamat. Az egyik, hogy a Fidesz nagyon aktívan kampányol. Azt hiszem, még mindig nagyon élénken él az emlékezetünkben a tavasz és a nyár. Akkor a Fidesz sokkal alacsonyabb fordulatszámon működött, mint azóta. A Tisza pedig, főleg a nyár elejéig, egyértelműen felfelé ívelő szakaszban volt. Akkor egy nagyon aktív Tiszát láttunk, amely folyamatosan bővíti a támogatói bázisát, és egy nagyjából stagnáló Fideszt. Ehhez képest a Fidesz ősszel tényleg összeszedte magát és elkezdett aktívan kampányolni, ami várható volt, hiszen közeledünk a választások felé. Az, hogy az a tendencia, ami az év első felében megfigyelhető volt, változik, nem lephet meg senkit. Nehéz ezt összeegyeztetni azzal, hogy Magyar Péter a tavaszi-nyári eredmények alapján sokáig kétharmados, „földcsuszamlásszerű” győzelemről beszélt. Nem véletlenül hangsúlyozta minden elemző, engem is beleértve, hogy nagyon messze vannak még a választások, addig sok minden történhet, például a Fidesz felpörgetheti a kampánygépezetét, és most ezt látjuk. Ez az egyik fele a történetnek. A másik, hogy

a Tisza tavaszi bővülése teljesen természetes módon már nyárra elért egy platót.

Az, hogy a Tisza felfelé nem mozdul el ebből, vagy legalábbis hibahatáron túl nem igazán látszik elmozdulni, érthető. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz és a Tisza mögött is felsorakoztak már az elkötelezett szavazók, most a maradékért megy a küzdelem. Ha két-három-négy hónap egymás után tendenciózusan mutatja valamelyik párt erősödését és a másik gyengülését, vagy az egyik stagnálását és a másik erősödését, akkor már lehet hosszabb távú következtetéseket levonni. Most egyelőre annyi látszik, hogy folyamatosan zajlik a kampány, mindkét fél aktívan dolgozik a saját szavazóinak megtartásán és újak megnyerésén.

— Úgy tűnik, a Fidesz számára gyakorlatilag elvesztek a 40 év alattiak, miközben a 60 év felettiek között egyértelműen vezet. Egy másik bontásban pedig az látszik, hogy a nők körében a Fidesz erősebb, mint a férfiak között. Mi lehet ezekre a magyarázat?

— Kezdem a női kérdéssel, bár valódi, érvényes választ egy komoly, erre vonatkozó kutatás eredményei alapján lehetne adni. Így csak tippelni tudok. A Fidesz többek között olyan közpolitikai intézkedéseket vezetett be, például a többgyermekes anyák adómentességét, amelyek kifejezetten női célcsoportot érintenek, bár rajtuk keresztül nyilván teljes családokat is, tehát ez önmagában nem teljes magyarázat. Viszont az a fajta konzervatív, családcentrikus kommunikáció, amelyet a Fidesz képvisel, sok nő számára vonzó lehet, még úgy is, hogy ez nem feltétlenül jelent családcentrikus szakpolitika-alkotást, mert azt kevésbé látom. Ez az egyik fele a történetnek. A másik, hogy relatív mutatóról beszélünk: a Tiszához képest több női szavazója lehet a Fidesznek. Ezt Magyar Péter személye is befolyásolhatja.

A Varga Judittal kapcsolatos történetek, amelyek Magyar Péter közéleti felbukkanásakor kerültek elő, erősebben hathatnak a női szavazókra, mint a férfiakra, eltántoríthat női szavazókat a Tiszától, vagy bizonytalanokat a Fidesz felé tolhatja.

De még egyszer: ezek spekulatív magyarázatok, nagyon jó lenne látni mélyebb kutatást erről, mert lehetnek mélyebb társadalmi okok is. A magyar társadalom általában konzervatív. Amikor például Orbán Viktor Kecskeméten azt mondja, hogy „az asszonyok tartják egyben a családokat, a férfiak csak jönnek-mennek”, engem ettől a víz ver ki, de el tudom képzelni, hogy egy többségében konzervatív társadalomban ez rezonál. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor ilyeneket mond: pontosan tudja, hogy ez az ő közönsége számára hiteles, olyan megszólalás, amivel azonosulni lehet, és talán jobban hat a női szavazókra.

— Mi a helyzet a korcsoport szerinti különbségekkel?

— Ezek nem újak. Amióta a Tisza Párt létezik, a korosztályos eltérés látszik: a Fidesz nagyon régóta teret veszít a fiatalok körében, aminek számtalan oka van. A legkézenfekvőbb, hogy jövőre 16 éve lesznek folyamatosan hatalmon. Felnőtt egy, sőt, már több generáció, amelynek nincs más politikai tapasztalata, és ez számukra unalmas, avítt, régi, nem akarják ezt látni. Ez részben független a politikai teljesítménytől is:

a fiatalok számára mindig vonzó az alternatíva, szeretnék látni, hogy a szavazatuknak és aktivitásuknak hatása van, változást tudnak elérni.

Ez hosszú távon a demokráciára nevelés szempontjából is fontos. De sorolhatnánk konkrétumokat is: a fiatalokat negatívan érintő intézkedések, a konzervatív hangvételű kommunikáció, amely lehet, hogy a családos, többgyermekes anyákra pozitívan hat, de egy pályakezdő 18 évesre kevésbé. Ők általában nyugatorientáltabbak, szabadelvűbbek, világot szeretnének látni, nekik ezek fontos szempontok, és a kormány ezt nem tudja megadni. Ha egészen konkrét akarok lenni, ott az Erasmus-ügy vagy az Európai Unióval való állandó konfliktusok: a nyugat-európai uniós országok továbbra is sok fiatal számára jelentenek vágyott életkörülményt. Amikor a kormány ezzel az európai eszmével napi szinten harcban áll, az sok fiatalnak taszító lehet.

— Van egy adat, amely viszont mindenképpen hibahatáron túli változásnak tűnik: mind Orbán Viktort, mind Magyar Pétert a szavazók 48–48 százaléka tartja alkalmasnak miniszterelnöknek a Medián szerint. Korábban Magyar Péternek bő 10 százalékos előnye volt Orbán Viktorral szemben.

— Igen, ebben látszik elmozdulás. És ez fontos mutató. Amikor az úgynevezett inkumbenciáról beszélünk, azaz arról, hogy a kormányon lévő politikus vagy párt vezetője képes aktív, cselekvő entitásként megjelenni az emberek számára, az Orbán Viktor előnye.

Magyar Péter nem tud csak úgy felszállni egy repülőre és Washingtonba utazni, hogy Donald Trumppal találkozzon, majd Törökországba, hogy Erdogannal tárgyaljon.

Ő ezt nem tudja, mert ellenzéki vezető; Orbán Viktor meg tudja. A Fidesz régóta látja ebben a potenciált: Orbán Viktor karakterét úgy építi, mint egy nagy nemzetközi, globálisan is jelentős vezetőét, szemben Magyar Péterrel, akit igyekeznek ugribugri, hőzöngő, kellemetlenkedő, belterjes alaknak beállítani. Ezt a kontrasztot nagyon régóta építik, és ennek van hatása. Ráadásul a narratíván túl van valóságmagja is: nem véletlenül erős üzenet, mert Orbán tényleg képes olyan politikai cselekvésekre, amelyekre Magyar Péter nem, vagy kevésbé. A kérdés, hogy a választók mennyire következtetnek ebből arra, hogy ki mennyire tudja a hazai politikát számukra megfelelő irányba mozdítani. Amíg Orbán Viktor a globális szférában mozog, és ez a fókusza, addig Magyar Péter a magyarországi, a magyarokat közvetlenül érintő ügyekre koncentrál, és ez akár Magyar Péter malmára is hajthatná a vizet. De a Fidesz azon dolgozik, hogy Orbán nemzetközi megjelenéseit, Trumppal, Erdogannal, illetve a „Brüsszel” elleni hadjáratokat lefordítsa a hazai politika nyelvére. Azt mondják, mindez végső soron azért fontos, hogy önöknek ne kelljen több pénzt fizetni a gázért, önöket ne vigyék el a háborúba, és Erdogan „megvédje” a magyarokat a bevándorlóktól, akiket Törökországban tartóztatnak fel.

Orbán Viktor azt mondja, ő ebben jobb, és Magyar Péter erre nem lenne képes. Ez nagyon erős üzenet,

és sok tekintetben hozzájárul Orbán karakterépítéséhez, ami nyilván Magyar Péter rovására mehet.

— Van-e, ami kimozdíthatja a két pártot a jelenlegi helyzetből?

— Azt látom, legalábbis az utóbbi hetekben, hogy nagyon kevés újdonságot hallottunk Magyar Pétertől és Orbán Viktortól is. A kecskeméti Fidesz–KDNP fórum és a Magyar Péter-féle Tisza-gyűlés gyakorlatilag felcserélhető akár a nyíregyházival, akár a győrivel: politikai üzenetben igazán újat nem hallottunk.

— Mondjuk Nyíregyházán Gajdos azért szólt egy nagyot.

— Igen, ilyen személyi bejelentések persze lehetnek, de alapvetően új politikai üzenet nem volt. Új ígéret sem volt. Orbán folytatja a háborús narratívát, folytatja a migrációs narratívát, ez utóbbit kisebb volumennel, mint a háborúsat, de ez megy tovább.

— Orbán Viktor már odáig ment, hogy azt mondta, ez az utolsó választás, mielőtt Európa hadba lép.

— Nyilván fel kell tekerni a maximumra a fordulatszámot.

— Mit tehet ezzel szemben Magyar Péter és a Tisza?

— Ez biztos, hogy nagyon nagy kihívás Magyar Péternek. A politika alapvetően érzelmi játék. Van benne sok érvelés és racionalitás, a szakpolitikai intézkedések megalkotása komoly munka, de a választók megnyerése alapvetően érzelmi folyamat, és ennek van hullámzása.

Ha idén októberben lettek volna a választások, az elképesztően jól jött volna Magyar Péternek, mert akkor éppen egy nagy lelkesedési csúcson volt a Tisza:

egy sikeres tavasz után a Fidesz első támadási kampányát a Tisza nagyon sikeresen verte vissza. Bár nagy elmozdulások akkor sem voltak, mintha még nyert is volna egy kicsit. Nagyon jól állt. Viszont ezt a lelkesedési szintet nem lehet jövő áprilisig fenntartani. Nem lehet folyamatos ünnepi hangulatban élni ilyen sokáig, pláne úgy, hogy üzenetben már nincs nagyon hová fokozni. És nem is nagyon láttunk erre próbálkozást: nem voltak új bejelentések, nem volt új, „eget rengető” dolog.

– Mit várhatunk most?

– A karácsonyi időszakban, esetleg január első heteiben a politikusok természetesen jelen lesznek, de a valódi politikai aktivitásból ilyenkor visszavesznek. Posztolnak majd képeket, ahogy bejglit sütnek, hógolyóznak a gyerekekkel, de nagy bejelentések nem ebben a decemberi időszakban várhatók.

Az lesz az érdekes, hogy a Tisza miként pörgeti fel újra a táborát. Szerintem március 15. lehet egy kijelölt cél Magyar Péter számára.

Ha addig sikerül egy újabb felfelé ívelést elérni és újra fellelkesíteni a tiszás közönséget, az jó dinamika lehet, hogy a választásokhoz érve egy hullámhegy tetején legyenek. Olyan ez, mint amikor a sportolók időzítik a formát: kell az edzés, de a verseny idejére kell csúcsformába kerülni. Néha azt jelenti, hogy az előző nap kimarad egy edzés, máskor meg pont akkor kell még egyet betenni. A következő hetek-hónapok inkább a kampánydinamika megtervezéséről szólnak majd, nem egy új, mindent letaroló bejelentésről.

— Van itt még valami. A kormánypárt fűtött csarnokban tart showműsort, a Tisza rendezvényei viszont az utcán vannak. Most azonban jön a tél. Nyíregyházán már éreztem a létszámon, szellősebben álltak az emberek.

— Ez valóban veszély. Persze nem tudom, van-e a Tiszának alternatív forgatókönyve, nem ismerem a belső terveiket. Készültek-e arra, mit tegyenek, ha mínuszokban kell nyilvános helyen gyűlést szervezni, mert ez sok szempontból nem biztonságos és nem feltétlenül kifizetődő stratégia. El tudom képzelni, hogy vannak terveik. A helyszínválasztás is fontos: mindig olyan teret érdemes választani, amit biztosan fel tudnak tölteni, hogy ne nézzen ki rosszul. Sok kampánytechnikai kérdéssel kell szembenézni. El tudom képzelni, hogy bizonyos esetekben beltérre vonulnak, bár pontosan tudjuk, milyen nehéz kormánykritikus előadónak helyiséget találni például egy fideszes vezetésű városban. Mégis, ki lehet találni alternatívákat. A lényeg az, amit Magyar Péter hangsúlyozni szokott:

a Fidesz-gyűlésekkel ellentétben a Tisza-gyűlések nyilvánosak, oda bárki bemehet, ez az embereké,

itt nem kordonok és TEK-esek mögött lépnek színpadra a szereplők. Ezt a vonását a rendezvényeknek fontos megtartani. Ha megoldható, hogy mindez beltérben, fűtött vagy a hidegtől védettebb helyen történjen, önmagában nem baj, ha egy Tisza-esemény beltérre kerül. Inkább a technikai megvalósíthatóság nehéz, de ezt a kampánycsapatuknak kell kitalálnia.

— Most éppen a „Tisza-adótól” zeng az ország. Gondolom, ilyen „leleplezésekre” még számíthatunk. Ezzel lehet választást nyerni?

— Nem tudom. Sokáig gondolkodtam rajta, és sem magyar, sem külföldi példát nem nagyon találok arra, hogy egy kampány ilyen mértékben arra épüljön, hogy egy párt olyasmit tulajdonít az ellenfelének, amit az egyáltalán nem mondott. Ez egészen különleges helyzet. Ha a Fidesznek ez működne, arról is legfeljebb a választás napján lesz valamiféle képünk, és akkor sem leszünk teljesen biztosak benne, hogy az eredmény pontosan minek tulajdonítható, ezen viszont ráérünk akkor rágódni. Engem azért aggaszt ez a módszer, mert

ha lehet politikát építeni kizárólag arra, hogy teljesen a levegőből kapott módon hazudok arról, mit mond a másik fél, és figyelmen kívül hagyom, hogy azt a másik fél következetesen tagadja, az elveszi a kampányok értelmét.

Pedig egy kampánynak mégiscsak a különböző elképzelések versenyéről kellene szólnia. Nem akarok idealistának tűnni: tudom, a modern politikában a kampány nem arról szól, hogy mindenki végigolvassa a programpontokat és kimatekozza, hogy neki melyik a jobb. De vannak nagy, egyszerűbben megfogható kérdések. Például akarunk-e progresszív adórendszert vagy egykulcsosat, támogatjuk-e az azonos neműek házasságát vagy sem, stb. Ezekről lehetne vitatkozni. Ha viszont én kijelölöm a másik fél „álláspontjának” azt, amit én találtam ki róla, a politika már nem tartalmi kérdésekről szól. Ez nagyon aggasztó. Őszintén remélem, hosszú távon nem bizonyul kifizetődőnek, mert komoly bizalmi deficithez vezet, és megint csak eltávolítja az embereket a politikától: azt érzik, hogy az egész hiteltelen. Kialakulhat az emberekben egy olyan attitűd, hogy „nem hiszek el semmit senkinek soha”, ami veszélyes.

— Kecskeméten az állami televíziótól Császár Attila megszólította Magyar Pétert, aki szóváltásba keveredett vele. Pontosan ugyanúgy osztotta ki, ahogy a kormánypárti politikusok szokták a független sajtót. Vajon jó üzenet ez a Tisza elnökétől?

— Magyar Péter gyakorlatilag „csapágyasra” van járatva ebben a kampányban, sőt amióta megjelent a magyar politikában. Nem tudni, mikor alszik: posztol, utazik, országot jár, folyamatosan szerepel, elképesztő nyomás alatt van. Ennek megvan az eredménye, látszik a párt politikai sikere, de nincs olyan ember, még ő sem, aki ebbe ne fáradna bele mentálisan. A következő hónapokban ez a nyomás csak fokozódik, és biztos vagyok benne, hogy sok olyan helyzet lesz még, amikor szándékosan provokálják, akár kormánypárti médiumok munkatársai, politikusok, aktivisták, pont azért, hogy elfogadhatatlan reakciót csikarjanak ki belőle. Ahogy Menczer Tamás csinálta annak idején, csak akkor más helyzetben voltunk. Ez komoly kihívás: nagyon oda kell figyelnie, hogy ezekben a helyzetekben visszafogja magát. A kezdetektől fogva, és erről vannak felvételek is, szerintem Magyar Péter egyik legnagyobb problémája a médiához való viszonya. Ez egy személyes ügy, amit valahogy saját magával kellene „lejátszania”, mert végtelenül elidegenítő tud lenni, főleg azoknak az ellenzéki szavazóknak, akik kormánykritikus vagy független médiumokból tájékozódnak.

Magyar Péter következetesen konfliktusba keveredik mindenkivel, aki nem pont azt kérdezi, amit ő hallani szeretne, nem pont olyan fényben mutatja őt,

amilyenben látni szeretné magát, vagy bármilyen módon kritikus a Tiszával szemben. Ez nagyon nincs rendben. Emlékszünk, amikor Dezső Andrást propagandistának nevezte. Ez a viselkedés olyan médiumokkal kapcsolatban is előfordult, amelyeknek a fogyasztói az ő elsődleges szavazóbázisa: olyan ellenzéki szavazók, akik sok éve innen tájékozódnak, érzelmileg kötődnek hozzájuk, tisztelik őket, akár fizetnek is értük. Nagyon fontos lenne, hogy a médiához való viszonyát tisztázza, és itt most kifejezetten a kormánykritikus vagy független médiáról beszélek. Magyar Péter régóta mondja, és szerintem nem igazán valósítja meg, hogy fontos különbséget tenni „médiamunkások” és „propagandisták” között. Értem, mire gondol; borzasztó nehéz és kényes kérdés. Mélyen hiszek a sajtószabadságban, abban, hogy aki sajtóval foglalkozik, szabadon végezhesse a munkáját. Ugyanakkor értem, hogy kontraproduktív lehet úgy tenni, mintha például a közmédia valódi, független tájékoztató forrás lenne. Nagyon nehéz meghúzni azt a határt, amiről ő is beszél, és gyakran bele is keveredik. Mindenképpen érdemes lenne általában a médiához való viszonyát átértékelni, és kevésbé abban a szerepben tetszelegni, hogy ő mondja meg az újságírónak, mit jelent újságírónak lenni, és ő dönti el, ki újságíró, ki nem. Mindemellett

sokszor azt is megértem, amikor politikai funkciót betöltő, politikai szerepet játszó, de magukat médiamunkásnak kiadó emberekkel szemben politikai szereplőként lép fel.

Olyasmi ez, mint amikor valakit „független elemzőként” mutatnak be, miközben pontosan tudjuk, hogy a kormányzati álláspontot képviseli, ezért pénzt kap, és valójában nem szakmai munkát végez, hanem a kormánypárt szekerét tolja, tehát politikai munkát lát el. Őt nem keverném össze a sajtómunkatárssal, de még egyszer mondom: ez nagyon homályos határvonal. Ám ezzel a problémával végső soron neki kell megküzdenie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Csak a buta fideszesek tartanak ki Orbán mellett” – óriási tömeg állt ki Magyar Péter mellett pécsi nagygyűlésén
Nem ingatták meg a tiszásokat az utóbbi napok fejleményei: sem Zelenszkij Orbánnak címzett fenyegetése, sem az állítólag Budapestre érkező GRU-ügynökök. Pécsen azt mondták, szerintük már semmivel sem tud a magyar miniszterelnök fordítani.


Szombat este hatalmas tömeg előtt beszélt Magyar Péter Pécsen. A Tisza Párt nagygyűlésének egyik résztvevője az utóbbi napok fejleményeiről azt mondta, tart tőle, hogy Orbán Viktor az ukrán veszély hangoztatásával akarja elérni, hogy ne legyenek választások.

„De a megérzésem viszont azt mondja, hogy ez azért van, mert fél attól, hogy most ebben az évben leváltják. És ez is lesz” – jósolta a Tisza szimpatizánsa.

A válaszolók többsége szerint a magyar miniszterelnöknek már nincs esélye, hogy fordítson. Azt a hírt viszont sokan felháborítónak tartják, ami szerint Putyin GRU-tiszteket küldött Budapestre, hogy befolyásolják a választásokat.

„Ez egy undorító dolog már. Gyakorlatilag akkor Magyarország nem szuverén ország” – reagált a hírre egy megkérdezett.

Zelenszkij kirohanását a legtöbben elítélték, de nem gondolják, hogy az ukrán elnök valóban Orbán Viktor életére törne. „Szerintem nem így gondolta, dűbből gondolta. Nem egy fenyegetés volt, hanem most már elege van az Orbánból” - mondta az egyik válaszoló.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Választási szakértő: A Tisza akár 80 egyéni körzetet is megnyerhet, és kétharmados többséget szerezhet
Politikai földrengés jöhet a választásokon Tóth Zoltán szerint, de a meccs még nem lefutott. A szakértő szerint a Mi Hazánk és a DK bejutása megakadályozhatja, hogy bármelyik nagy párt totális győzelmet arasson.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában Tóth Zoltán választási szakértő elemezte a választási esélyeket, különös tekintettel az egyéni választókerületekre.

A szakértő szerint az, hogy szinte mindenhol 6-7 jelölt indul, elsősorban a választóknak jó, mert nagyobb a választék. „A választópolgároknak mindenképpen jó, mert a szíve szerint választhat legalább nem csak a két nagyból, hanem más pártok jelöltjeiből is. És ez a demokráciának biztosan jót tesz” – mondta, hozzátéve, hogy ez nem jelenti azt, hogy mind be is jutnak a parlamentbe.

Úgy látja, a parlamenti pluralizmus akár egy kétpárti rendszer irányába is „soványodhat”.

Tóth Zoltán szerint reális esélye a parlamenti küszöb átlépésére a két nagy párton, a Fideszen és a Tiszán kívül a Mi Hazánknak van, és esetleg a Demokratikus Koalíciónak. „Másnak szerintem nincs esélye arra, hogy megugorja az 5%-os parlamenti küszöböt az országos listás szavazatai alapján” – jelentette ki.

A szakértő állítja, a kormányváltó erőknek kedvez, ha sokan vannak az indulók, és az is, ha magas a választási részvétel.

A legfrissebb közvélemény-kutatásokra hivatkozva elmondta, a Tiszának már 3 millió, a Fidesznek pedig 2,6 millió támogatója lehet, ami egy kétpárti parlament lehetőségét veti fel.

A függetlenként induló, de korábban pártszínekben politizáló képviselők esélyeiről szólva a szakértő úgy fogalmazott, hogy ők gyakran hajlamosak túlértékelni a személyes ismertségüket és érdemeiket. „Holott Magyarországon párt támogatás nélkül, tömegmozgalom támogatása nélkül nem lehet választásokat nyerni egy 80-90 ezes egyéni választókerületben” – állítja Tóth Zoltán.

Bár elismeri, hogy a személyes kvalitások, mint a választókkal való kapcsolattartás, pozitívak, de önmagukban nem elegendőek. „A főszabály az, hogy tömegtámogatás kell, és ezt jelen pillanatban csak a pártok, illetőleg tömegmozgalmak tudják elérni” – mondta.

A pénz szerepét is kiemelte, különösen azután, hogy a Fidesz megszüntette a kampányfinanszírozás felső határát. „Az amerikai szóhasználat szerint egy szavazat egy dollár. De mint tudjuk már nem egy dollár, már többet kell adni érte.”

Arra a felvetésre, hogy a jelölteknek nyilatkozniuk kell a külföldi támogatások elutasításáról, a szakértő azt mondta, hallott olyan módszerekről, amelyekkel ezek a szabályok kijátszhatók. „Én eddig legalább tízféle olyan módszert hallottam, amivel ki lehet játszani ezeket a szabályokat, annélkül, hogy annak büntetőjogi vagy egyéb következménye lenne” – fogalmazott. Szerinte ez főleg a kormánypártra érvényes, bár ők ezt tagadják.

Tóth Zoltán szerint egy ismeretlen, de tiszás jelöltnek is nagy esélye lehet a győzelemre.

Ha a 3 milliósra becsült TISZA-tábort rávetítjük a 106 egyéni választókerületre, akkor „nagy esély van, hogy az egyéni választókerületek döntő többségében, tehát akár 80 egyéni választókerületben is győzhet a TISZA”.

Ugyanakkor hozzátette, a Fidesz 2,5 milliós tábora is jelentős, és az országban nem egyenletesen oszlik el sem a 3 millió, sem a 2,5 millió választópolgár, így ők is sok helyen győzhetnek.

Tóth Zoltán azt állítja, aki a legtöbb egyéni kerületet nyeri, az alakíthat kormányt, mivel a kormányzati súly ezekből a körzetekből származik. „Így érthető, hogy egy nagyon nagy esélye van jelen pillanatban már a Tiszának akár egy kétharmados parlamenti többség elérésére is” – jelentette ki.

A szakértő szerint a végeredményt befolyásolhatja, ha a Mi Hazánk és a DK is bejut a parlamentbe, mert az általuk elnyert mandátumok csökkentik a két nagy párt által megszerezhető képviselői helyek számát. Valószínűleg 7-8 mandátumot elérnek, tehát összesen akár 16 mandátumot is le kell vonni a 198-ból.

„Ha két kispárt is bejut az ötszázalékos küszöb fölé, akkor csökken az, hogy bármelyik nagy párt elérje a kétharmadot” – magyarázta.

A választás tisztaságát ellenőrző nemzetközi megfigyelőkről szólva Tóth Zoltán elmondta, a legfontosabb nem a helyszíni jelenlét, hanem a jogi környezet előzetes tanulmányozása. Véleménye szerint ehhez mintegy tízezer oldalnyi joganyagot – alkotmányt, választási és pártfinanszírozási törvényeket, bírósági gyakorlatot – kellene áttanulmányozni. Ezt követően érdemes interjúkat készíteni, bár szerinte Magyarországon „nincsenek független választási szervek, még a Kúria sem az”.

A szakértő szerint a megfigyelőknek az ország választási hagyományaival is tisztában kell lenniük. „Magyarországon ez azért fontos, mert gyakorlatilag 30 éve csalnak a választásokon, és azért jó ezzel tisztában lenni, hogy ott mennyire van kultúrája a választási csalásnak egy adott országban” – mondta.

A szakértő szerint a nemzetközi szervezeteknek, például az EBESZ-nek nincs jogi szankciós lehetősége, az Európai Uniónak pedig egyelőre nincsenek saját megfigyelői. Politikai szankciók lehetnének, de szerinte a felelősségre vonást belföldön kellene elkezdeni. „Ki a felelős azért, hogy lejt a pálya? Ezért a Fidesz a felelős, és nyilván azok az országgyűlési képviselők, akik az ilyen lejt a pálya törvényt megalkották, azoknak személyes politikai felelősséget is kell viselni” – vélekedett.

Arra a felvetésre, hogy az Orbán-rendszer azt csinál, amit akar, a szakértő igennel felelt. „Jelen pillanatban ez egy következmények nélküli ország, de hát ezt látjuk a napi politikai kampány eseményekből is” – zárta gondolatait.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Azért robbant a kőolaj ára, mert az arab termelők már nem tudják hol tárolni
A szakértő szerint mivel a megtermelt olajat a Hormuzi-szorosban uralkodó bizonytalanság miatt nem tudják elszállítani, az arab országok minden lehetséges tározót feltöltöttek olajjal. Azonban emiatt a termelés visszaeshet, ami általában áremelkedéssel jár.


Miközben tankerek vesztegelnek a Hormuzi-szoros bejáratánál, a világpiaci olajár március 9-én reggel hordónként 114-116 dollár fölé is emelkedett, majd a délelőtti órákra 107,5 dolláron stabilizálódott. Ez egyetlen nap alatt 15 százalékos drágulást jelent.

A valódi pánik 8-9 nappal az Irán elleni támadások után tört ki a piacokon. A látszólagos késlekedés oka, hogy a Perzsa-öbölből a termelésüket kivinni nem tudó országok – köztük Irán, Irak, Katar és Szaúd-Arábia – egy ideig szinte zavartalanul folytatták a kitermelést, bízva a szoros gyors újranyitásában

– mondta el Holoda Attila energiaszakértő a Telexnek.

Az átmeneti időben pedig amit csak tudtak, teletöltöttek olajjal: vezetéket, tartályokat és hajókat. Mostanra azonban minden tárolókapacitás megtelt. Ha pedig le kell állítani a további termelést, mert nincs hová tenni az olajat, az tartós kínálati zavart okozhat.

Míg a földgázmezők kitermelése egyszerűbben megszakítható, egy olajmező leállítása technológiai zavarokhoz vezet: a pórusokba víz jut, és több lesz a visszamaradó, nehezen kinyerhető készlet.

Ez a helyzet élesen eltér a 2020 tavaszán tapasztaltaktól, amikor a Covid miatti kereslet-összeomlás vezetett árzuhanáshoz. Most a kereslet élénk, csupán a szállítás akadozik. A nemzetközi tengerhajózási térképek is ezt igazolják: a Hormuzi-szoros mindkét bejáratánál hajók torlódtak fel, miközben megnőtt a forgalom Ausztrália környékén, amely nagy LNG-exportőrként Katar kieső szállításait is pótolhatja.

A lap emlékeztet, hogy

a problémák a legerősebben Ázsiát sújtják, ahol a japán, tajvani, hongkongi és sanghaji tőzsdék is zuhantak. Különösen nehéz helyzetben van Tajvan, amelynek szinte teljes LNG-importja Katarból származik, amire a világ legnagyobb félvezetőgyártójának, a TSMC-nek is égető szüksége van.

Ázsia most akár felárral is venne olajat és földgázt Észak-Afrikából, de az alternatív útvonalak is kockázatosak: vagy meg kell kerülni Afrikát, vagy át kell kelni a Vörös-tengeren, ahol a jemeni húszik rendszeresen támadnak hajókat.

A nyersanyagok mellett a finomított termékek piacán is súlyos zavarok látszanak.

A térségből nem érkezik elég dízel, amelynek ára Rotterdamban közel megduplázódott, de a kerozin és a savanyú nyersolajból készített kénsav piacán is gondok vannak. Ez utóbbi alapanyagot a bányászat és a műtrágyaipar is használja, és mivel veszélyes anyagról van szó, a felhasználók jellemzően alacsony készleteket tartanak.

A szakemberek szerint csak Donald Trump amerikai elnök tudná normalizálni a helyzetet.

A piac abban bízik, hogy az Egyesült Államoknak sem érdeke a magas olajár, mivel az infláció sosem tesz jót a regnáló hatalomnak, ráadásul Trump a kampányában pont az infláció letörését ígérte. A közeledő félidős kongresszusi választások miatt az elnök az őszre már biztosan az árak normalizálódásában érdekelt. Ha végre elhallgatnak a fegyverek, az élelmiszerimportja és a kőolajexportja miatt Irán vélhetően gyorsan megnyitja a szorost - írja a lap saját elemzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Bemutatjuk az új iráni vezért, aki miatt totális pánik tört ki a világgazdaságban
Alig jelentették be, hogy a meggyilkolt Ali Hámenej fia lett Irán új legfőbb vezetője, elszabadult az olajár a világpiacon. De kicsoda Modzstaba Hámenej, és miért retteg ennyire a megválasztásától a piac? Portrénkban ennek jártunk utána.


Az iráni vezetés hétfőn kora reggel jelentette be: a tíz napja meggyilkolt Ali Hámenej ajatollah helyére a fia, az 56 éves Modzstaba Hámenej lép. A bejelentést követő órákban elszabadult az olajár, gyengülésnek indult a forint, zuhanni kezdtek az ázsiai és az európai tőzsdék, Dél-Koreában a kereskedést is fel kellett függeszteni. A G7-ek pénzügyminiszterei hétfőn rendkívüli egyeztetést tartanak a Nemzetközi Energiaügynökség által koordinált stratégiai olajtartalékok közös felszabadításáról.

Úgy tűnik, a piac az iráni háború elhúzódását árazza, ezt a következtetést vonták le abból, hogy Hámenej kerül apja helyére.

A döntés a háborús válság közepette egyszerre üzen folytonosságot, a hatalom körein belüli összezárást és a keményvonalas politika fenntartását – írja a New York Times. A Washington Post is úgy látja, hogy Modzstaba megválasztása megszilárdítja a keményvonalas teokratikus uralmat, és jelzi a Forradalmi Gárda hatalmas befolyását az ország vallási és politikai életére, miközben nyíltan dacol Donald Trump amerikai elnökkel.

Az új legfőbb vezető személyét még Iránon belül is rejtély övezi. Az 56 éves, eddig a nyilvánosság elől nagyrészt rejtőzködő Modzstaba 1969-ben született Meshedben. Neveltetését a síita klérus közegében kapta, a nyolcvanas évek végén rövid ideig szolgált a Forradalmi Gárda kötelékében az irak–iráni háború végső szakaszában. A kilencvenes évektől az iráni vallási és politikai élet központjának számító Kom város szemináriumában tanult, ahol több befolyásos, radikális nézeteiről ismert ajatollah köréhez került közel.

Bár teológiai rangja és ismertsége elmaradt a rendszer legfelsőbb vallási vezetőiétől, az elmúlt két évtizedben apja, a legfőbb vezető hivatalán belül építette ki megkerülhetetlen befolyását.

Elemzők szerint egyfajta „kapuőrként” működött, aki apja nevében felügyelte a hírszerzési, biztonsági és propagandaapparátust, miközben saját, lojális hálózatot épített ki a fiatalabb generációs keményvonalasokból.

Szerepe a 2005-ös és 2009-es elnökválasztások idején került először a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába. A 2005-ös választás után Mehdi Karrubi reformista politikus nyílt levélben vádolta meg azzal, hogy a Forradalmi Gárda és a Baszidzs milícia mozgósításával avatkozott be a választásba Mahmúd Ahmadinezsád javára. A 2009-es, vitatott eredményű választást követő tömegtüntetések idején, a „zöld mozgalom” eseményein pedig már az egyik legismertebb, személyre szóló jelszó neki szólt Teherán utcáin: „Modzstaba, halj meg, és sose legyél legfőbb vezető!”

Sokan őt vádolták a tüntetések leverésének koordinálásával, és neve végérvényesen összeforrt a rendszer elnyomó gépezetével.

Az Egyesült Államok 2019-ben szankciókat vetett ki rá, mondván, apja vezetői feladatai egy részét ráruházta, ő pedig szorosan együttműködött a Forradalmi Gárda Kudsz-erőivel és a belbiztonságért felelős Baszidzs félkatonai szervezettel, hogy „előmozdítsa apja destabilizáló regionális törekvéseit és elnyomó hazai céljait”.

Modzstaba ritkán szólal meg vagy jelenik meg nyilvánosan, de mostantól nemcsak Irán vallási és politikai vezetője, hanem a fegyveres erők főparancsnoka is.

A döntést a 88 vezető síita klerikusból álló Szakértők Gyűlése hozta meg, állítólag már napokkal korábban. Csakhogy a gyűlés tagjai megosztottak voltak abban, hogy a háborús helyzetben bejelentsék-e. Sokan túl veszélyesnek tartották ezt az izraeli fenyegetések miatt.

Az Izraeli Védelmi Erők a bejelentés előtt arra figyelmeztettek, hogy „Izrael továbbra is nyomon követ bármely utódot és bárkit, aki utódot akar kijelölni”, és nem haboznak célba venni a tanácskozáson résztvevőket.

Miközben a testület kedden tanácskozott, Izrael valóban csapást mért egy kumi épületre, ahol a gyűlés hagyományosan az új vezetőről szokott szavazni. Az épület azonban üres volt, a klerikusok biztonsági okokból virtuális ülésen tárgyaltak.

A választás azt jelzi, hogy a felső papság, a nagyhatalmú Iszlám Forradalmi Gárda és befolyásos politikusok, köztük Ali Laridzsáni, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője összezártak a válság idején.

„Modzstaba megválasztása az apjával való folytonosság választása is, és ő a többi jelöltnél felkészültebb arra, hogy gyorsan megszilárdítsa a hatalmat és ellenőrzése alá vonja a rendszert” – mondta Vali R. Nasr, a Johns Hopkins Egyetem Irán-szakértője.

Az iráni kormány közlése szerint a háború kezdete óta az amerikai és izraeli légicsapások nemcsak Ali Hameneit ölték meg, hanem Modzstaba feleségét, anyját és egyik fiát is.

A dinasztikus utódlás ugyanakkor ellentmondásos.

A néhai ajatollah korábban jelezte, hogy nem akarja, hogy fia kövesse, mivel az 1979-es iszlám forradalom éppen az örökletes hatalomgyakorlás ellen jött létre. A mostani döntést a klerikusok azzal indokolták, hogy miután az ajatollahot Amerika és Izrael ölte meg, fia megválasztása az ő örökségének állítana emléket.

„Modzstaba most a legbölcsebb választás, mert behatóan ismeri a biztonsági és katonai apparátusok működtetését és összehangolását. Már eddig is ő volt ezért felelős” – mondta Mehdi Rahmati teheráni elemző a New York Times-nak. A döntés ugyanakkor tovább polarizálhatja a mélyen megosztott társadalmat.

Alan Eyre, aki az Obama-kormány idején az amerikai külügyminisztérium Irán-ügyekért felelős tisztviselője volt, a Washington Post-nak arról beszélt, „eltart majd egy ideig, amíg Modzstaba valódi hatalmat gyakorol és kiépíti a saját hatalmi bázisát”, és szerinte

az új vezető kezdetben „nagy mértékben a Forradalmi Gárda bábja” lesz.

Behnam Ben Taleblu, a Foundation for Defense of Democracies Irán-programjának igazgatója szerint a kinevezés azt mutatja, hogy a rezsim keményedik, ugyanakkor óriási nyomás alatt áll. Modzstaba a háború kezdete óta nem mutatkozott nyilvánosan, és apjának még nem tartottak állami temetést. „A rezsim még küzd – mondta Taleblu –, de fél is.”

A választási folyamat során más jelöltek is felmerültek, köztük a mérsékeltnek tartott Alireza Arafi klerikus és Hasszán Homeini, a forradalom alapítójának unokája.

Egyes elemzők szerint Modzstaba a keményvonalas háttér ellenére akár nyithat is a reformok felé.

„Ha van valaki, aki képes lehet valamiféle enyhülés felé mozdulni az Egyesült Államokkal, az ő – bármely más személy ellenállásba ütközne a hatalmi elittől és a konzervatívoktól. Szándéka, hogy szerkezeti változásokat hozzon” – nyilatkozta Abdolreza Davari, egy Hamenejhez közel álló politikus.

Washington reakciója bizonytalan. Donald Trump elnök egy keddi sajtótájékoztatón azt mondta, a harcok kezdete óta annyi lehetséges iráni vezetőt öltek meg, hogy „hamarosan már senkit sem fogunk ismerni”. Arra a kérdésre, mi lenne a legrosszabb forgatókönyv, így felelt: „Azt hiszem, a legrosszabb az lenne, ha mindezt megcsináljuk, és valaki olyasvalaki veszi át a hatalmat, aki ugyanolyan rossz, mint az előző. Ugye, ez megtörténhet. Nem akarjuk, hogy ez megtörténjen.”

Később az ABC Newsnak arról beszélt, hogy a döntésben neki is szerepet kellene kapnia. „Ha Irán következő legfőbb vezetője nem kapja meg a jóváhagyásunkat, nem marad sokáig hatalmon” – jósolta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: