prcikk: Mire jó az IQ teszt, és mire nem? – tisztázzuk végre a félreértéseket | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Mire jó az IQ teszt, és mire nem? – tisztázzuk végre a félreértéseket

Korábban mindenhatónak gondolták az IQ tesztet, amiből egyértelmű következtetésre lehet jutni bárki értelmi képességeire. Ma azonban már nem teljesen ez az álláspont.


Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Az intelligencia mérése több, mint egy évszázada képezi a pszichológiai kutatások egyik központi kérdését. Míg kezdetben úgy tekintettek az IQ tesztre, mint valamiféle csodaeszközre, ami mindent elárul az emberek főbb tulajdonságairól és eszerint különbséget lehet tenni közöttük (ezzel egyébként meglehetősen veszélyes vizekre evezve, ha csak a fajelméletre gondolunk), az utóbbi évtizedekben világossá vált, hogy önmagában IQ-t mérni ugyan bizonyos konkrét helyzetekben nagyon fontos és hasznos lehet, de sok esetben vajmi kevés információt ad az egyén komplex kognitív profiljáról vagy különböző helyzetekben való sikerességéről. A teszt alkalmazójának tehát pontosan tudnia kell, mi a célja a teszt felvételével, és csak addig nyújtóznia, ameddig a takarója ér.

Miután világossá vált az IQ teszteket övező ellentmondásosság, a laikus olvasóban joggal merül fel a kérdés, hogy milyen esetben érdemes IQ teszteket használni és mi az, amire nem alkalmas? Milyen jellemzők vizsgálata segíthet árnyalni az IQ tesztek eredményeit? Vajon minden helyzetben logikus döntéseket várhatunk el attól, akinek nagyon magas az IQ-ja? Cikkemben többek között ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Fontos kiindulási pont az IQ tesztek használatának értékelésésénél, hogy lássuk, az IQ tesztek gyakorlatilag az iskolai közegre lettek „szabva”. Mikor a múlt század elején Alfred Binet, Simon nevű munkatársával, a francia Közoktatási Minisztérium felkérésére kidolgozta az első intelligencia tesztet, a cél kifejezetten az volt, hogy olyan mérőeszköz szülessen, ami a tanulási képességek alapján képes diszkriminálni a gyerekek között. Ilyen értelemben jól belátható, hogy az IQ tesztek olyan képességekre helyezik a fókuszt, amelyek oktatási közegben elengedhetetlenek a sikeres működéshez.

Mire jó...

* A bevezetőből belátható, hogy az intelligenciatesztek abban bizonyosan segíthetnek, hogy az iskolában dolgozó pszichológus felmérje a tanulási problémával küszködő diákok képességeit, feltárja, hogy milyen területeken szorul a gyerek fejlesztésre és olyan támogatást, fejlesztést nyújtson neki, ami illeszkedik az IQ tesztben feltárt hiányosságokhoz.

* Az IQ teszt arra is alkalmas, hogy akár iskolai, akár az egyéb támogató közegben megértsék, mi áll egy látszólag gyengébb teljesítmény hátterében. Könnyen lehet, hogy három gyereknek az iskolai teljesítménye pontszámra azonos, de míg egyiküknek az információk feldolgozásának sebessége gyenge, addig másiknak a munkamemóriája átlagon aluli, harmadiknak pedig az hangalapú ingerek dekódolásában vannak hiányosságai. Ugyanígy igaz egy jó teljesítményű gyereknél is, hogy sok minden eredményezheti a kedvező kimenetelt, csak, amíg nincs probléma, nem igen nézünk az eredmények mögé. Ha feltárjuk, hogy milyen területek állnak egy-egy felmerülő probléma hátterében és mi az erősség, amire építeni lehet, azzal célzottan és hatékonyan tudunk segítséget nyújtani a nehézséggel küzdő gyereknek.

* Az iskola világából kilépve az IQ tesztek hasznossága a klinikai világban, a diagnosztikában is elengedhetetlen. Több olyan pszichiátriai zavar létezik (pl. viselkedési zavar, beszédértési zavar), ahol kulcsfontosságú felismerni, hogy az érintett viselkedésében megjelenő eltérések az alacsony intellektusból vagy egyéb fennálló problémából fakadnak, hiszen a két dolog nagyon más kimenetelt és segítségnyújtási lehetőségeket kínál. Jól belátható, hogy milyen károkat okozhat egy-egy címke, ha nem a valódi problémát takarja.

* Az eddigieken túl, a kutatásban is fontos szerepet tölt be az IQ tesztek használata. Mivel Az IQ, hacsak nem lép fel valamilyen súlyos organikus elváltozás vagy pszichiátriai zavar, az élet során, kisebb eltérésektől eltekintve állandó képet mutat, jól használható akár hosszú távú vizsgálatokban is vagy akár valamilyen szempont alapján felosztott csoportok összehasonlításában (pl. koraszülöttek és időre született gyerekek összehasonlításában). Nem beszélve arról, hogy mivel gyakran vizsgált tudományos területről van szó, rengeteg eredmény került már napvilágra a témában és a fejlett országokban naprakész standard áll a kutató rendelkezésére.

* Végül a pályaválasztás során is hasznos lehet az IQ teszt abban az esetben, ha valakinek egyáltalán nincs elképzelése arról, hogy milyen pályára menjen középiskolai tanulmányait követően, és olyan tesztet vesznek fel vele, amely jól differenciál az egyes részképességek között, akkor képet kaphat a fiatal felnőtt arról, hogy milyen területekben érdemes gondolkodnia.

Az IQ tesztek tehát több területen tesznek jó szolgálatot a szakemberek és laikusok számára, ugyanakkor az utóbbi évek kutatásai egyértelműen jelzik, hogy egy komplex képhez sokkal többre van szükség, mint egy IQ teszt.

IQ és kultúra: nagyobb kulturális eltérés esetén nem lehet egy IQ tesztet pusztán fordítással a másik kultúrára átültetni, mert a műveltséganyag és a tartalmak értelmezése különböző lehet az egyes kultúrákban, ami végső soron rosszabb eredményhez vezet az egyik kultúrában, miközben nincs szó valódi intellektuális különbségről a különböző kultúrák tagjai között.

Mire nem jó...

* Az IQ kulturális háttérrel kapcsolatos kritikájának egy árnyaltabb változata, amikor a többségi társadalom értékrendje szerinti iskolába kisebbségi, eltérő etnikai hátterű csoportok gyerekei járnak. Az Egyesült Államokban a kisebbségi csoportok gyerekei rendszeresen rosszabb eredményt érnek el az IQ teszteken, illetve a tanárok is kevésbé okosnak észlelik ezeket a gyerekeket, mint a domináns közösséghez tartozó társaikat. A különbség nem az intellektusukból fakad, hanem abból, hogy a különböző etnikai hátterű csoportok intelligenciára gondolva más-más készségekre helyezik a hangsúlyt. A kisebbségi csoportok gyerekei így tökéletesen funkcionálnak saját közegükben, miközben a domináns kultúrában az iskolát követő években sikertelenebbek lesznek, mint többségi társaik. Ez pedig nyilvánvalóan tovább mélyíti a szocioökonómiai státuszban egyébként is gyakran megmutatkozó hatalmas különbségeket, így fontos lenne a gyerekek megítélésénél hangsúlyt fektetni erre a torzító jelenségre.

* A másik hangsúlyos kritika az IQ tesztek jövőbeni beválásra vonatkozó prognosztikai erejére vonatkoznak. Ezzel kapcsolatban egyes kutatók kiemelik, hogy ha az IQ teszt a későbbi beválás mérésnek csupán egyik eszköze, akkor nagyon hasznos eszköz lehet, de a probléma abban áll, hogy legtöbbször ez az egyetlen alkalmazott mérési eszköz.

* Az IQ-t kutató Stanovich is számtalan esetben szembesült azzal, hogy az IQ és a racionális gondolkodás egymástól meglehetősen disszociáltan képes működni, így bevezette a diszracionalitás fogalmát. Ez olyan emberekre vonatkozik, akik ugyan az IQ teszten magas pontszámot érnek el, mégis logikátlanul döntenek, akár kritikus helyzetben is. A szerző szerint a diszracionalitás hátterében áll: a kognitív fösvénység (nehezen gátoljuk le az elsőre jónak tűnő megoldást) és a specifikus tudás hiánya (adatok, eljárások, logika) áll. Ilyen értelemben a kutató szerint az iskolai rangsoroláshoz használt IQ teszt a későbbi munkahelyi beválás, az életben való helytállás szempontjából semmit nem mond.

* Újabb kutatások a kritikus gondolkodást vetették fel, mint beválást előrejelző tényező, mivel vizsgálataikban ez a fajta gondolkodás sokkal nagyobb együtt járást mutatott a sikeres munkahelyi előmenetellel, mint az IQ pontszámmal.

Az IQ teszt hasznos kiegészítő információkat ad, ha mellette egyéb jellemzőt is mérnek, legyen az a kreativitás, a személyiség, a megküzdési képesség vagy egyéb a beválás szempontjából lényeges tényezők.

Mérleget vonva az eddig felsorakoztatott szempontokból, világosan látszik, hogy a kép jóval árnyaltabb annál, mintsem, hogy szimplán igent vagy nemet mondjunk az IQ tesztekre. Abban az esetben, ha valaki világosan látja, mire alkalmazható egy intelligencia teszt, és tisztában van annak korlátaival, akkor számos területen (iskola, klinikum és kutatás) nagyon hatékony és pontos képet kaphat egy IQ teszt által. Ugyanakkor, ha az IQ tesztekből olyan következtetéseket kívánunk levonni, amelyekre valójában nem alkalmasak, akkor mind a munkahelyi közegben, mind a való életben csalódásra számíthatunk. Egyszerű analógiával élve, szandálban ne induljunk hegyet mászni!

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekig tartó viszony a tanárnővel: Ricsi könnyek között tálalt ki a manipulációról és a kihasználásról
Egy ártatlannak tűnő öleléssel kezdődött minden, ami aztán nyolc évig tartó titkos viszonyba torkollott. Horváth Richárd a Partizánnak mesélt a pokoli évekről.


A Partizánnak adott interjút Horváth Richárd, aki arról beszélt, hogyan használta ki és manipulálta őt gyerekként a középiskolai angoltanára, akivel éveken át viszonya volt. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy mivel ő férfi, biztosra veszi az áldozathibáztatást.

„Jönnek a viccesek majd, hogy bárcsak az ő idejükben lettek volna ilyen női tanárok. Ja, mindenki meg akarja dugni a jónő tanárnőt. Aztán én meg megtettem, és itt ülök mégis. És nem hiszem, hogy bármelyik osztálytársam cserélne velem most”

– fogalmazott.

Elmondása szerint a kapcsolat 2012-ben kezdődött, amikor 15 évesen megpillantotta a tanárnőt, akit „a világ legszebb hölgyének” látott. A viszony egy ártatlannak tűnő helyzettel indult: Ricsi egy családi probléma miatt nem készítette el a házi feladatát, és megkérte a tanárnőt, hogy ne csak egyest ne adjon neki, de ne is beszéljen senkinek a dologról. Állítása szerint a tanárnő ezt nem tartotta be, és szólt az osztályfőnökének. Ricsi erre egy bizalomról szóló Facebook-poszttal reagált, amiből a tanárnő tudta, hogy neki szól. Behívta a tanterembe, bocsánatot kért, majd megkérdezte, megölelheti-e. „Az az ölelés nagyon jól esett ott abban az adott pillanatban, és innentől kezdtünk el mi beszélgetni Facebookon, és egyre inkább elmélyültek ezek a beszélgetések” – emlékezett vissza.

Bár egy ponton Ricsi javasolta, hogy hagyják abba a beszélgetéseket, amibe a tanárnő először beleegyezett, pár nap múlva mégis újra megkereste azzal, hogy „szerinte semmi rossz nincs abban, ha mi ketten beszélgetünk, ha lelkizünk, mert hát mindkettőnknek jó”.

A fiú elmondása szerint ettől különlegesnek érezte magát. „Tök megtisztelve, meg különlegesnek éreztem magam. És valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” – mondta. A kapcsolat hamarosan fizikai síkra terelődött, miután a tanárnő egy ajándékátadás ürügyén felhívta a lakására. Először csak ölelések és kézfogások történtek, majd a tanárnő elkezdte csókolgatni a nyakát, amit a fiú viszonzott, de közben végig bűntudata volt. „De mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie” – idézte fel.

A tanárnő először a harmadik fiának, majd a kisöccsének nevezte, végül „lelkitársak” lettek. Az első csók a nő lakásán, a kanapén történt meg, ami után a tanárnő azt mondta, legközelebb egy hónap múlva kaphat hasonlót.

Ricsi állítása szerint nem ő volt az, aki ezt a határt átlépte, innentől kezdve rendszeresen csókolóztak a tanteremben, a lakáson vagy az utcán elbújva.

A nő féltékeny lett, amikor Ricsi kortárs lányokkal próbált ismerkedni. „Ő azt szeretné, hogy kizárólag vele randizzak, mert ő szerelmes belém. Sajnos ez is jól esett akkor, és nagyon szupernek gondoltam magam, hogy hát egy felnőtt nő tényleg szerelmes belém”

– mondta Ricsi, aki szerint ezután a kapcsolat egyre inkább testivé vált, az érzelmi beszélgetések pedig eltűntek, ami miatt úgy érezte, kihasználják.

Az első szexuális együttlétre 2014. július 15-én került sor, amikor Ricsi már betöltötte a 17. életévét, a tanárnő pedig 18 évvel volt idősebb nála.

Elmondása szerint a tanárnő ekkor már egy közös jövőt ígért neki. „Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg” – emlékezett vissza a férfi, aki szerint a tanárnő már a kapcsolatuk elején manipulálni kezdte, hogy a saját szükségleteit kielégíthesse vele.

A viszonyról Ricsi apja is tudomást szerzett, miután a fia egy egész hetet a tanárnőnél töltött. Bár az apa nagyon kiakadt, végül nem szólt az iskolának.

„Azt mondta, hogy félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm, érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” – mondta Ricsi. A viszonyról állítása szerint a tanárnő egyik kolléganője, egy magyartanár is tudott, aki nemhogy nem szólt, de még az osztályfőnököt is lebeszélte a gyanakvásáról, amikor az aggályait fejezte ki a diák és az angoltanár furcsa kapcsolatáról.

A titkolózás egyre jobban megviselte Ricsit, akinek egy alkalommal dühkitörése volt az osztályban. Ezt követően a tanárnővel közösen mentek el egy pszichiáterhez, aki Ricsi szerint nem mondta ki, hogy a kapcsolatuk nem normális. „Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet” – mondta. A tanárnő manipulációi miatt Ricsi szociális élete beszűkült, elmaradtak a barátai. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy basszus, már tényleg csak ő van nekem.”

Egy ponton megpróbált szakítani, letiltotta a tanárnőt mindenhonnan, és nem ment iskolába. Ekkor a tanárnő barátnője és a beavatott kolléganője is keresték telefonon, hogy vegye fel újra a kapcsolatot.

Ricsi ekkor az apjához fordult, hogy segítsen neki iskolát váltani, de ő azt mondta, a maradék két évet már bírja ki. „Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – fogalmazott.

Az érettségi után, 2018-tól Ricsi dolgozni kezdett, hogy a közös életükhöz gyűjtsön, de a tanárnő mindig kifogásokat talált. Végül 2019 decemberében szakított vele, de a nő 2020 márciusában albérletbe költözött, és újra összejöttek.

A kapcsolatnak 2020. április 5-én lett vége, amikor a tanárnő azt mondta, nem bírja nézni a gyerekei fájdalmát, ezért mégsem hagyja el a férjét. „Talán soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint aznap, mert nem tudtam megszólalni, csak ültem egy helyben, és úgy éreztem, hogy most belülről széttörtem”

– mondta.

Ricsi állítja, nem akar bosszút állni. A szakítás után tudatosult benne, hogy ez nem szerelem volt, hanem a lelki kizsákmányolása. „Egyetlen egy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – jelentette ki. Terápiára kezdett járni, ahol a kapcsolat hatásai mellett a gyerekkorával is foglalkozott. Elmondása szerint sosem érezte magát eléggé szeretve, apja érzelmileg elérhetetlen volt, és gyerekként végig kellett néznie, ahogy nagyapja bántalmazza a nagymamáját. A terápia segített feldolgozni a traumáit, és rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akik elmondása szerint sajnálják, ami történt. „Amit az egyik legnagyobb terápiás eredményemnek gondolok, az pedig az, hogy életemben először sikerült megölelnem úgy az anyukámat, hogy az jó érzés volt” – zárta a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: