SZEMPONT
A Rovatból

Azt hazudtam, hogy hagymát ettem, pedig részeg voltam

Csilla azt szeretné, ha történetéből erőt meríthetne mindenki, aki épp úgy érzi, nincs kiút az alkoholizmusból.


Sokkal könnyebb lenne elbújni és titkolni, ami történt, de Balogh Csilla mégsem ezt a könnyebbik utat választja. A háta mögött összesúgó szomszédok sem tudják elriasztani attól, hogy büszkén vállalja: 11 éve tünetmentes alkoholbeteg. Közel két évig tartó függősége alatt nemcsak saját önértékelését, de a kisfiát is majdnem elveszítette. Aztán meghozta a döntést, amit sokan életük végéig csak halogatnak, és terápiára ment. Szeretné, ha történetéből erőt meríthetne mindenki, aki épp úgy érzi, nincs kiút az alkoholizmusból.

Nagyon gyorsan jutott el a napi egy dobozos sörtől a napi egy liter vodkáig, és ugyanilyen hamar el is érte a gödörből végül kifelé vezető mélypontot a most 52 éves Balogh Csilla. Az édesanya története, négy másik nőéhez hasonlóan (egyikükről, Lévai Ildikóról ebben a cikkünkben írtunk) a Richter Gedeon Nyrt. Főnix Közösség programjában is helyet kapott. A kezdeményezés célja, hogy megmutassa: sosem késő újrakezdeni és megújulni. Májusban öt történetet mutattak be olyan nőkről, akik sorsfordító, sokszor kilátástalan helyzetükből komoly erőfeszítések árán is, de felálltak. Példájuk bátorítást ad mindenkinek, akik a mélypontról keresik a kiutat.

A Baranya megyei Bikalon járunk, Csilla azt kérte, hogy ne az otthonában, hanem a munkahelyén, a kisközség apró könyvtárában találkozzunk. Szimbolikus, hogy a könyvtár bejáratát egy kocsma mellett elhaladva lehet csak megközelíteni, a korai őszi meleg délutánt és a fröccsöket a teraszon élvező helyeiktől kérünk útbaigazítást. Mint pár perccel később Csillától megtudjuk, biztos mindenki sejti, hogy mi járatban vagyunk.

Fotók: Hajdú D. András

Sokan kérdezik tőlem, hogy miért vállalom névvel és arccal, hogy alkoholista voltam. Főleg úgy, hogy egy ilyen kistelepülésen élek. De én erre azt szoktam mondani, hogy azért, mert szeretném, ha mások, akik épp hasonló problémával küzdenek, látnák: van kiút a gödörből, sosem szabad a reményt feladni

Bátorsága példaértékű, főleg úgy, hogy vannak, akik a mai napig összesúgnak a háta mögött, annak ellenére, hogy 11 éve egy korty alkoholt sem ivott. “Nemrég ideköltözött egy hölgy, akivel jóban lettünk. Aztán visszahallottam, hogy valaki azt tanácsolta neki, hogy ne barátkozzon velem, mert én vagyok a falu legnagyobb alkoholistája. Én ezeken már csak nevetek, ez az ő gondjuk, hogy ilyeneket gondolnak, ezt nekik is kell megoldaniuk” – meséli, miközben beszélgetni kezdünk az éppen üres könyvtár egyik asztalánál.

Unatkozom, iszom egy sört

Csillának 30 évesen született meg a fia, Szabolcs, férjével együtt már akkoriban is Bikalon éltek. A gyes után Dombóváron kezdett dolgozni, a helyi családsegítőben volt adminisztrátor. Bár a munkáját nagyon szerette, az sajnos csak határozott időre szólt, ráadásul visszatérő depresszióval is küzdött, így amikor felmerült, hogy esetleg leszázalékolják, Csilla úgy döntött: ez lesz a kiút a helyzetéből. Ekkor 40 éves volt. “Ma már tudom, hogy a lehető legrosszabb döntést hoztam meg” – emlékszik vissza.

“Leszázalékoltak, én pedig otthon találtam magam temérdek szabadidővel és a haszontalanság érzésével. Elvégeztem a házimunkát, de nem éreztem úgy, hogy értelmes dolgokat csinálok. Korábban a pénzügyes alá dolgoztam, egész nap emberek között voltam, ez ahhoz képest egy merőben új helyzet volt. És nem tudtam ezt a helyzetet kezelni” – meséli.

Csilla kamaszkorában ivott először, néha egy-egy buliban, illetve férjével, amikor társaságba jártak. Nem volt semmi különösebb problémája, azt mondja, olyan volt a viszonya a szesszel, mint a körülötte élő kortársai nagy többségének. Arra viszont tisztán emlékszik, amikor először napközben, otthon, egyedül nyúlt a pohár után. “A férjem mindig is szerette az alkoholt, ő abban a szellemben nevelkedett, hogy aki dolgozik, az iszik is. Neki mindig volt otthon söre, bora, töménye. Egyszer hozott haza a kocsmából Unicumot, sokat fogyasztottunk belőle, annyit, hogy a következő reggelen másnaposságot éreztem. Azt mondta, igyak rá egy gyógysört, az majd segít. Ez volt az első söröm fényes nappal, minden különösebb alkalom vagy ok nélkül”.

Az egy sört követte a kettő, ha hazajött a férje a munkából, vele is koccintott egyet, aztán alig egy év alatt Csilla odáig jutott, hogy napi egy liter töményet is megivott. Általában vodkát vagy házipálinkát, az egyik felét délelőtt, aztán – ahogy ő fogalmaz – “lefeküdtem aludni egy jóízűt, hogy mire hazajön a gyerek a suliból valamennyire képben legyek, persze sosem lettem”, majd a másik felét délután.

Lépcsősorról a gödör aljába esett

Reggelente meg mindig jött a gyógysör, azért, hogy újra tudjon inni. Csilla azon a szinten volt egy idő után, mikor már semmi más nem érdekelte, csak hogy a napi adagjához hozzájuthasson. “A körülöttem élők persze jelezték, hogy baj van, de én még önmagam előtt is tagadtam a problémát. Volt, hogy édesanyámnak kellett főznie helyettem, mert képtelen voltam a tűzhely elé állni, de az iskola Anyák-napi ünnepségére sem mentem el. Azt hazudtam, hogy hagymás kenyeret ettem, mi lesz, ha megszólnak, de valójában piás voltam, és nem akartam, hogy érezzék rajtam” – meséli.

Egyszer hatvan napig bírta alkohol nélkül, a fiának tett ígéretet, de aztán újra visszacsúszott. “El kell érni a mélypontot” – mondja, nála ez pedig 1 és háromnegyed év után érkezett el. Ketten voltak otthon az akkor 11 éves fiával, Csilla pedig annyira részeg volt, hogy leesett a tetőtérbe vezető 16 fokos lépcsősorról. Elveszítette az eszméletét, a kisfia szaladt segítségért. Csilla arra tért magához, hogy a szomszédasszonya egy vizes ronggyal törülgeti a vért a homlokáról. “Eldöntöttem, hogy akkor pontot teszünk ennek a történetnek a végére, és másnap telefonáltam a terápiára”. A bevonulás reggelén még megivott otthon két sört, és megkérte a férjét, hogy hozzon még ugyanennyit a kocsmából.

Sörrel telítve vonultam be a terápiára, kihasználtam az utolsó alkalmat arra, hogy ihassak

A program összesen hat hónapig tartott, Csillát végig pszichoterápiával kezelték, nem pedig gyógyszerekkel. A karácsonyt is bent töltötte, kiskamasz fiáról pedig édesanyja és férje gondoskodott, szerencsére sokszor tudtak találkozni, de valami akkor nagyon megszakadt kettőjük között.

“Mi szinte szimbiózisban éltünk Szabolccsal, egészen addig, amíg normálisan tudtam viselkedni. Mindig azt mondta nekem, hogy Anya, nekem te voltál a minden, és amikor ittál, úgy éreztem, hogy mindent elvesztettem. A rehab után bár sokat beszélgettünk és látszólag helyrerázódtak köztünk a dolgok, egy fal került közénk, ami hét éven keresztül nem tudott leomlani.

Ennyi idő kellett hozzá, hogy a fiam elhiggye nekem és újra bízni tudjon bennem, hogy nem leszek többé részeg

Amikor Csilla alkoholbeteg volt, fiánál kialakult egy kényszerbetegség, ami ugyan mára mérséklődött, de kinőni nem tudta teljesen. Csilla úgy érzi, ennek ő lehetett a kiváltó oka, az ő hibája. De nem csak ezen szorong a fiával kapcsolatban: két oldalról is örökölte a függőségre való hajlamot, ezért mindig el szokta neki mondani, hogy nagyon vigyázzon, nehogy oda jusson, ahová ő. “Bízom benne, hogy amit rajtam látott, az elég visszatartó erő neki. Egyébként nagyon ritkán iszik, és akkor is nagyon keveset”.

A Főnix budapesti gála estjére is fia kísérte el Csillát, nagyon büszke volt édesanyjára. Férje nem osztozik ebben a sikerben, ahogy Csilla fogalmaz: nincs tekintettel rá. Nem vett részt az alkoholbetegek hozzátartozóinak szóló csoportüléseken, és annak ellenére, hogy a terápia után fontos lenne, hogy egyáltalán ne legyen otthon alkohol, náluk mégis a mai napig mindig megtalálható a sör, a bor és a tömény. “A férjemet nem térítette jobb belátásra az, ami velem történt, ő ugyanúgy megissza a napi adagját”.

A beszélgetés közben benyit egy hölgy a könyvtárba, Csillát keresi. “Ő utánam egy évvel jött le a piáról” – meséli Csilla.

Arra a kérdésre, mennyire elterjedt a településen az alkoholfogyasztás, Csilla azt feleli, legalább a falu fele rendszeresen iszik.

“De erről senki sem beszél, mert az a normális, hogy munka után megyünk a kocsmába, mert megérdemeljük. Szóba nem kerül, mert mit szól majd a falu, meg a szomszédok? A Főnix program egyik élő adásában lehetőség volt rá, hogy bárki kérdezhet tőlünk, az öt újrakezdőtől. Egyedül hozzám nem érkezett egy kérdés sem. Szerintem az emberek iszonyatosan szégyellik ezt a témát. Agyonhallgatják ezt a dolgot, pedig erről igenis beszélni kellene”.

Csillának a terápia végéhez közeledve újra előjött a depressziója, később kezdődő Sclerosis multiplexet diagnosztizáltak nála, sokáig nem is talált munkát, ráadásul időközben édesanyja is meghalt. Mégsem nyúlt egyszer sem az üveg után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Megláttam az árakat, ez nem a magyaroknak szól” - így költöttünk Budapesten augusztus 20-án
Kimentünk a Várkert Bazárhoz, a tömegben kérdeztük az ünnepi rendezvényeken résztvevőket, hogy mit és mennyiért fogyasztanak, vásárolnak. Meglepően különböző válaszokat kaptunk.


Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Ízek Utcáját a Várkert Bazárnál, amely mára a Szent István-napi ünnepségek egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye lett.

A háromnapos fesztiválon több mint 150 kiállító mutatta be portékáit, az idei év kiemelt tematikája a „Vadat és halat”, a díszvendég pedig Kárpátalja, így a magyarországi vad- és halételek mellett a kárpátaljai konyhával is találkozhattak az érdeklődők.

Stábunk kiment a helyszínre, és megkérdezte az embereket arról, mit vesznek, mit esznek-isznak, és hogy drágának vagy elfogadhatónak találják az árakat:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET: