Egy húsz évig tartó fogyókúra története
Még didergős hideg van odakint, de a cukrászda már kipakolta a teraszra a székeit. Meleg párnákkal, takarókkal és oszlopnyi hősugárzóval oldották meg, hogy a hozzájuk betévedők ne fázzanak. A barátnőmmel ülök, a fehér csokis forró csokimat szürcsölöm, amit extra habbal kértem. Megérdemlem, lassan gyógyulok a megfázásból.
"Egy somlóit kérek. Sok habbal. Meg light kólát!" – adja le ő is a rendelését. A lájt kóla hallatán elmosolyodok.
"Nem szeretem a rendes, cukros kólát. Az ízét sem, ráadásul mindig összeragad a szám is tőle." – mondja szinte azonnal a magyarázatot. Feltehetően nem most és nem nekem mondja először.
"Te nem fogyókúrázol?" – nézek az óriási adag somlóira.
Ő az a lány, aki tényleg mindig fogyókúrázik, pedig sok oka nincs is rá. Amolyan "van rajta mit fogni" típus, de jól áll neki, makkegészséges, minden rendben vele. Nagy levegőt vesz, kanala megáll a somlóiban. Arra készül, hogy az életének elmúlt húsz évét mesélje el nekem ott, a cukrászda teraszán.
"Tudod, olyan vagyok, mint Bridget Jones. No, nem szingli, hála ég, hiszen Józsi 18 éve a társam, férjem, kedvesem. Másban hasonlítok Bridgetre: naplót írok tinikorom óta. Már több füzetem megtelt. A minap visszalapoztam őket, megtaláltam napra pontosan a húsz évvel korábbi naplómat. Nem találod ki, mire bukkantam!"
Kipróbáltam a káposztaleves kúrát. Kétszer is. Egész nap zabáltam a káposztát, amit alapból utálok, de azt mondták, állati sok kilót olvaszt le. Le is fogytam négy kilót, a következő hetekben meg visszahíztam.
Kipróbáltam valami gyógyszeres fogyitablettát is. A netről rendeltem, tuti jó helyről, talán Kínából, biztos nagyon jó cucc lehetett. Három nap után a villamosról estem le, de szó szerint. Elsötétedett a világ és elájultam. Pechemre pont akkor, amikor a villamosról szálltam le. Ott rogytam össze a megállóban, két pasi szaladt oda, felsegíteni.
Kipróbáltam a 90 napos fogyókúrát is. Három különböző évben. Az első hónapban zömmel fogytam tőle öt-hat kilót, a második hónap stagnált, a harmadikban pedig – bár betartottam minden szabályt – visszajöttek azok a kilók, amikről azt hittem, soha nem látom őket viszont.
Aztán volt az ördögnyelv-kúrám, meg a tojáskúrám, tojásra azóta sem bírok ránézni sem. Volt, hogy edzőterembe jártam, de tök hülyén festettem a kigyúrt fickók pillantásától kísérve. Valahogyan mindig azt gondoltam, kinevetnek, de szerintem elsősorban önmagamat nevettem ki.
Józsi soha, de soha nem értette, mi a bajom. Elviselte, hogy az esküvőnkön sem vagyok hajlandó enni a tortából, csak azt a falatot, amit egymás szájába raktunk. Ebben is hasonlítok Bridget Jonesra, mert Józsi mindig azt mondja, ő úgy szeret engem, ahogyan és amilyen vagyok. És ő nem lát engem kövérnek sem. A Mark Darcy is mindig ezt mondta Bridgetnek: olyannak szeretlek, amilyen vagy.
Húsz éve nem csinálok mást, csak egyfolytában fogyókúrázom, mint egy megszállott. Közben itt van az életemben 18 éve egy férfi, aki nem is érti, miért...
Oszd meg másokkal is, talán segíthetsz az ismerőseidnek!
