Amikor a nosztalgia győz? - Kritika Az X-Men ’97 sorozatról
Rám hatalmas hatással volt gyermekkoromban az 1992-es X-Men rajzfilmsorozat. Nekem nem a képregények voltak az első Marvel tartalmak, hanem az említett animációs sorozat.
Ezért nagyon felkeltette a figyelmem, amikor a Disney bejelentette, hogy készítenek egy spirituális folytatást az X-Men rajzfilmnek, ami 1997-ben a fő történet szál kellős közepén, váratlanul véget ért.
Nagyon érdekes eredettörténete van az alap sorozatnak, több dokumentumfilm is a Marvel ezen időszakáról szól. Eladták a licencet a Fox TV csatornának, akik minimál költségek mellett próbálták elkészíteni a rajzfilmet a Fox Kids-en. Többször csökkentettek a büdzsén, váltottak animációs céget, az utolsó évadokban pedig már teljesen mások dolgoztak a projekten, mint akik elkezdték, a rajzolók számát is megnyírták, ami meg is látszott a minőségen, egészen addig, amíg X professzor halálával véget is ért az egész sorozat.
A Vasember és Pókember sorozat sem rossz, de az X-Men egyértelműen kiemelkedett közülük. Amikor a Marvel az anyagi csőd szélére került a kilencvenes években, akkor áldozott le az animált mutánsoknak a Fox Kids-en.
Az új X-Men ’97 ezt a szériát folytatja, olyan formában, hogy az új nézők is fel tudják venni a fonalat, a régi veteránok pedig visszatérhetnek a gyerekkorukba és ott folytatják a mutánsok kalandjait, ahol abbahagyták. Véleményem szerint ezt a tervet a Disney teljes mértékben kielégítette.
A Marvel játékokba is ontják a klasszikus tartalmakat, aki ismeri a Marvel Snap nevű kártyajátékát, ott is bőséggel találkozhat ismerős karakterekkel a sorozatból. Mind marketing szempontból, mind rajongói oldalon zseniális az X-Men ’97. Amikor megszólalt a főcímzene, a karom libabőrös lett és kicsit visszarepültem az időben.
Nem csak a rajongóknak! Én imádtam az eredeti szériát, de fogalmam nem volt már, hogyan ért véget, ezért pont úgy éreztem magam, mint az új nézők. Viszonylag gyorsan fel tudtam venni a fonalat, ügyesen vezettek rá az alkotók, hogy mi is történt 1997-ben. A karakterek továbbra is a hőn szeretett mutánsaink, a szinkronszínészek eredeti hangjai igazi szinkron veteránok: Ray Chase, mint Cyclops, Jennifer Hale, mint Jean Grey, vagy George Buza mint Beast.
Vannak szereplők, akiknek teljesen eltér a neve, ami nem gond, ha így ismertük meg őket, de ha Morph-ot, átkeresztelik magyarul Misztiknek, majd megjelenik Mistique nevű karakter, akkor bizony a szinkron Misztiklánynak fogja fordítani. Ami elég röhejes 2024-ben. Értem, hogy ragaszkodtak az eredeti magyar szinkron neveihez, de azóta eltelt 32 év. Ez alatt az idő alatt a magyar nézők hozzászoktak az idegen nevekhez, vagy legalább a minőségi fordításhoz.
A történet izgalmas, nem fogok spoilerezni, mert ugyan nem annyira összetett, de rejtélyek és cliffhangerek akadnak bőséggel, ami miatt mindig várni fogjuk a következő epizódot. Jó hangulatú, tényleg átjön a retro légkör.
Ne értsetek félre, ez még mindig egy gyerekrajzfilm, nem a mostanában divatos felnőtt animáció, ez kőkemény nosztalgia a kilencvenes évek rajzfilmjeinek korába.
Szükségünk volt erre? Nem gondolnám, de örülök, hogy megcsinálták. Jó eszköz új képregényfilmes nézőközönséget kiépíteni, miközben a régi bázist is megszólítják. Nemzetközi visszajelzések szerint abszolút siker a sorozat, mindenki pozitívan ítéli meg a rajzfilmet. Én is beállok ebbe a sorba.
Csak ajánlani tudom, az X-Men ’97-et, én biztos a sorozattal maradok, az első két rész megtekinthető a Disney+ streaming szolgálató kínálatában.
