KULT
A Rovatból

A filmtörténet legaljasabb férgei, akiket zseniálisan formáltak meg a színészek

Vannak karakterek, akiket sem nézni, sem hallgatni nem jó - mégis gonoszságukkal hozzáadnak a sztorihoz. Lista a 10 legrohadékabb filmszereplőről.

Link másolása

Rémálmainkban se jöjjenek elő, de a színészi teljesítmények előtt fejet kell hajtanunk.

10. Norman Bates - Anthony Perkins (Psycho, 1960)

A Psycho Alferd Hitchcock leghíresebb filmje, pedig egy televíziós stábbal forgatta kis költségvetésből. A zsenialitáshoz azonban nem mindig kell a megaköltségvetés, ahogy Spielperg Cápájánál is láthattuk: puszta filmnyelvi eszközökkel is óriási félelmet lehet kelteni. Hitchcock pedig a rettegés nagymestere volt, aki ezúttal a

legfélelmetesebb, klasszikus jelenetét egy fürdőszobában forgatta le: összesen egy zuhanyzó nő, egy árnyalak és egy férfikéz egy késsel kellett hozzá.

A jelenetet hét (!) napig forgatták, és minden egyes képet alaposan végiggondolt a rendező. Egy hotelben biztos sokunkban megfordultak már olyan gondolatok, hogy vajon biztonságban vagyunk-e, be tud-e valaki jönni? Erre az emberi alapfélelemre építette fel a mester Norman Bates sorozatgyilkos karakterét, aki nem attól volt iszonyatosan félelmetes, hogy szuperfegyverei, vagy -képességei lettek volna, hanem több komoly mentális betegsége tette szörnyeteggé.

9. Xenomorph - (Alien-filmek 1979-2017)

A féreg szó talán a legjobban az Alien filmek klasszikus Xenomorph elnevezésű szörnyére illik, hiszen a kinézete alapján talán a legundorítóbb gonosz, amit valaha a filmtörténet kitermelt. Hosszúkás, sima, sikamlós feje és visszataszító, cápafogszerű állkapcsa minden nézőbe beleégett, aki valaha látta. A lény az 1979-es Nyolcadik utas: A halálban szerepelt először, és ott még csak egymagában, a későbbi részekhez aztán több fajtáját találták még ki a ragadozónak. Megtervezője egy svájci képzőművész volt: bizonyos H. R. Giger, akinek egyik albumához véletlenül jutott hozzá Ridley Scott, a film rendezője. Az albumban szerepelt egy hasonló szörny, és a rendező akkor úgy érezte, megtalálta a legijesztőbb megoldást a film szörnyére.

8. Voldemort - Ralph Fiennes (Harry Potter-filmek, 2001-2011)

Ebben az esetben a színészi átváltozás a legizgalmasabb, a kilencvenes évek romantikus amorózója, Ralph Fiennes ugyanis mindent kihoz magából, hogy fokozatosan a legundorítóbb és leggonoszabb lénnyé váljék, mint ahogy maga a Harry Potter-univerzum is részről részre egyre sötétül.

7. John Doe - Kevin Spacey (Hetedik, 1995)

Talán egészen a film utolsó jelenetéig nem kerülne be ebbe a válogatásba a film, de az utolsó elhíresült szcéna, ahol térdel Kevin Spacey Brad Pittel szemben, olyan aljasságot közvetít, amit nehéz elfelejteni. És ezt talán csak Kevin Spacey tudta ennyire hatásosan megjeleníteni (persze nyilván Anthony Hopkinsnak sem tört volna bele a bicskája a jelenetbe). Spacey többször játszott alattomos rosszfiút, hiszen a két híresebb szerepe, a Közönséges bűnözőkben alakított Keyser Soze és a Hetedik John Doe-ja ugyanabban az évben került moziba. A színészt később is többször keresték meg agyafúrt gonoszok eljátszásával: jó példa erre a Förtelmes főnökök egyik gonosz főnöke, de persze Frank Underwood se kutya a Kártyavárból. A színész a nehezen összeállt Hetedikbe szívesen csatlakozott, annyira, hogy saját ötleteit is belevitte a szerepbe: például ő találta ki, hogy legyen a karakter kopasz, majd leborotváltatta a fejét.

6. Anton Chigurh - Javier Bardem (Nem vénnek való vidék, 2007)

Mondhatjuk, hogy a Coen-fivérek ezzel a filmmel értek révbe, hiszen négy Oscar-díjat nyertek érte, a legjobb rendező, legjobb forgatókönyv, a legjobb film kategóriájában - és a legjobb mellékszereplő díját is megkapta a velejéig gonosz szociopata gyilkológép megformálásáért Javier Bardem.

Megérdemelt volt a díj, hiszen ettől a szereplőtől annyira felejthetetlen és tökéletes a film.

Több emlékezetes filmben játszott már Bardem az Almodóvar-féle Eleven hústól a Milos Forman-féle Goya kísértetéig, de egyértelműen érezhettük, hogy addigi karrierjének csúcsára ért. Ezután kétszer is felkérték két nagyformátumú gonosz szerepére, ahol szintén vérfagyasztó volt a jelenléte. A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja és a 007-Skyfall filmekben szintén ő volt a nagy ellenség.

5. Freddy Krueger - Robert Englund (Rémálom az Elm utcában, 1984)

Kruegerre konkrétan rossz ránézni, igazi féreg. S mindaz, amit ebben a klasszikusban művel, több, mint aljasság. Tinédzserek rémálmaiba hatolva gyilkolja meg őket. Kultfigura lett a híres csíkos pulcsijával együtt. Robert Englundnak ez a leghíresebb szerepe, mert a neve nem lett különálló brand Hollywoodban és A-kategóriás színész sem lett belőle a film nagy sikere ellenére. Pedig azóta is folyamatosan foglalkoztatott színész maradt, például játszott a Halálosztóban is. Tehát elmondhatjuk, hogy híres főgonosznak lenni nem minden esetben kiváltságos szerep.

4. Hannibal Lecter - Anthony Hopkins (A bárányok hallgatnak, 1991)

A bárányok hallgatnak minden idők egyik pszichológiailag legösszetettebb krimije, melyben egy borzalmas szörnyeteget keresnek, és a nyomozásban egy hírhedt, börtönben ülő pszichopata segít. Anthony Hopkins és Jodie Foster sokszor nem is voltak egy helyszínen, amikor a kamerába nézve felvették a jeleneteiket, mégis olyan zsigerbe hatoló a gyilkos pillantása, hogy ma is megborzongunk tőle. Ráadásul Hopkins úgy játszotta el, hogy nem volt totálisan unszimpatikus a kannibál gyilkológép.

3. Pennywise - Bill Skarsgård (Az, 2017)

Sok vita szól arról, hogy melyik a legjobb Stephen King-adaptáció. Legtöbbször ez a film és a A ragyogás jön ki nyertesként a vitából. Mindehhez a szereplők erőteljes játéka ad hozzá. Itt a Bill Skarsgárd által eljátszott vérszomjas bohóc miatt biztosan sokaknak voltak később rémálmaik. A színész annyira parán jelenítette meg a gyerekevő bohócot, hogy elképzelni sem tudnánk jobb megoldást helyette. A színész a szintén kiváló Stellan Skarsgård fia, de akkora babérokra nem sikerült törnie, mint apjának. Egészen eddig a szerepig, amivel sikerült magának végre komolyabb nevet szereznie a szakmában.

2. Darth Vader (Star Wars-széria 1977-2019)

Darth Vadert nem kell bemutatni a világon senkinek, így nem kérdéses, hogy szerepel a listán. Itt a színészi megformálója talán mindegy is, hiszen maga a karakter, akinek az arcát többnyire nem látjuk, immár 43 éve velünk van, az első Csillagok háborúja-film óta. Az eredeti trilógiában David Prowse angol színész alakította a fújtató gonoszt, de nem a saját hangján szólalt meg, hanem James Earl Jones adta a hangot a szereplőhöz. Épp ezért talán egy kissé kivétel a sorban, hisz nem egy zseniális színész játssza. George Lucas a 198 cm magassága miatt választotta a szerepre a Prowse-t, ami nyilván egy kicsit megalázó lehetett, de mégiscsak ő keltette életre a világ legismertebb filmes férgét.

1. Joker - Heath Ledger (A sötét lovag, 2008)

Jokert már többen életre keltették, de Heath Ledger alakítása az egyik legszuggesztívebb és leghátborzongatóbb jelenlét volt a vásznon, amit valaha láthattunk. A színész talán túlzásba is vitte a szereppel való azonosulást, hiszen sokan véltek felfedezni összefüggést a halála és aközött, ahogy erre ezen utolsó alakítására mániákusan készült. Meg is kapta abban az évben a posztumusz Oscar-díjat, amihez ez a szerep nagyban hozzájárult. Ledger megújította a karaktert, hiszen először láthattuk a figura karikatúramentes megjelenítését, amiben nem egy meseszereplőt vélhettünk felfedezni, hanem egy hiteles, élő embert. Egyértelműen ennek a folytatása - csak emberibb megközelítésben - volt a tavalyi Joaquin Phoenix-féle Joker-ábrázolás, ami szintén Oscart hozott alakítójának.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: