„Munka közben ugrál rajtam, mint egy bagzó nyúl” – az otthon nyaraló gyerek és az otthon dolgozó szülő legendája
Mindenekelőtt le kell szögeznem: imádom a gyerekemet. Az itthon nyaraló gyerek esete a dolgozó szülővel biztosan az otthon dolgozókat érinti a legjobban. Én is ilyen vagyok, egy átlagos napon reggel az ovis kör után itthon kezdem a munkát, és délután 5-6 óra körül fejezem be. Ez elég nyugisan hangzik, azonban többnyire hogy nem az, csak pár kivételes napon. Viszont a dolgot triplán meg tudja tekerni, amikor a gyermek megbetegszik, esetleg az óvodában nevelés nélküli munkanap van - ami amúgy meghökkentően sokszor fordul elő. Így alakul ki az itthon betegeskedő gyerek kategóriája.
Mivel egy 3,5 éves töpörtyűről beszélünk, aki még egy teát sem tud megmelegíteni egyedül, sem az orrát kifújni úgy rendesen, hogy ha ráhagyom, olykor ne legyen középfülgyulladás a vége, az általa itthon töltött napok, melyek az én munkanapjaim egyben, rendszerint mókás cirkuszi előadássá fajulnak. Ilyenkor én vagyok a bohóc, a porondmester és a cirkuszi majom egyben, egy ketrecbe zárt őrjöngő oroszlán udvariasan elfojtott érzelemvilágával.
A dolgot bonyolítja, hogy a kiskorú édesapja is gyakran itthon dolgozik, azazhogy dolgozna, de számára is kaszkadőrmutatvánnyá szoktak válni ezek a napok. A következetesség, a szigor, a komolyan felállított szabályok, a keretek egy pillanat alatt omlanak le olyankor, amikor a gyerek beteg.
Nagyon szeretem a munkámat, de gyenge pillanataimban azért visszasírom a bejelentett állásomat és a táppénzt, amikor két lázmérés között, a gyerek alvásidejében írok meg egy cikket lapzártakor (nagy favoritom egyébként a hányós betegség, aminél percenként kanalazzuk a vizet energikusan tiltakozó gyermekünk szájába, nem beszélve a naturalisztikus részletekről). Nehéz? Ugyan. A beteg gyerek csak egy kis ráhangolódás az óvodáskorban létrejövő kategóriához: az itthon nyaraló gyerekhez.
A munkanapon itthon tartózkodó gyerek külön kategóriája az itthon nyaraló gyerek. Életem száz centis értelme egy ügyeleti napon képes három perc alatt zavaró tényezővé degradálódni. Ez egy igencsak cifra helyzet olyankor, amikor a remek nagymamák kapacitásait már kihasználtuk, a vidám, energiától kirobbanó gyermek a nappaliban ugrál rajtam, mint egy bagzó nyúl, én pedig igyekszem arra koncentrálni, hogy épp ki nyerte tegnap az aktuális amerikai kampányvitát.
Az itthon nyaraló gyerek különösen esős időben veszélyes. "Az udvarra kiülök a laptopommal, miközben gyermekem kedélyesen játszadozik" című bukolikus festményt ebben a szezonban még nem sikerült életre keltenünk, nekem inkább a kései Goya remekei jutnak eszembe idei nyári napjainkról.