Miért álmodunk gyakran rosszat? - szakértők mondják el a választ
Nincs talán ember a Földön, aki életében legalább egyszer ne riadt volna fel arra, hogy valami iszonyút álmodott. Nem kell feltétlenül olyasmikre gondolni, mint a Ragyogás, vagy más horrorfilm sokkoló képei. Rémálmaink forrásai valójában mindennapi életünk látszólag ártalmatlan eseményei.
Bár a gyerekek általában gyakran előfordulnak a rossz álmok, de a felnőttek sem menekülhetnek tőlük. A pszichológusok szerint minden második felnőttnek volt már ilyen tapasztalata, és a nők jobban érintettek, mint a férfiak – írja a Huffington Post.
„Ha csak ritkán jelentkeznek a rémálmok, nem károsítják sem az alvás minőséget, sem az egészséget, de ha gyakran, akár mindennapi életüket, munkánkat, családi kapcsolatainkat is rossz irányba vihetik, ezért ilyenkor a legjobb orvoshoz fordulni”
– mondja Ginger Houghton kórházi szociális asszisztens, a michigani Brght Spot Counceling alapítója. Dina Merhbi montreali táplálkozási tanácsadó szerint ezt a problémát akkor sem szabad lezseren kezelni, ha a felnőtteknek legfeljebb 1%-ánál van szükség orvosi segítségre ez ügyben. Ugyanakkor a rémálmok növelik a fáradtságot, amelynek következtében rossz étkezési szokásokat vehetünk fel.
A test alvás közben ellazul, akkor töltődik fel energiával. Ezt zavarja meg a rémálom. Ez hosszabb távon depresszióhoz, magas vérnyomáshoz, nagyobb mennyiségű cukor és kávéfogyasztáshoz, majd ebből következő glükóz-intoleranciához vezethet.
Egyes tanulmányok azt is kimutatták, hogy azok, akik gyakran küzdenek rémálmokkal, könnyebben tesznek kárt magukban, vagy követnek el öngyilkosságot.
Hogyan lehet visszaszorítani, vagy ellenőrzésünk alatt tartani a rémálmokat? Először is azt kell megvizsgálni, hogy miből erednek. John Mayer chicagói klinikai pszichológus felhívja a figyelmet arra, hogy a visszatérő rémálmokban a negatív gondolatok, és a meg nem oldott problémák meghatározóak lehetnek.
„Agyunk úgy működik, mint egy számítógép. Kapcsolat van a bejövő és a kimenő információk között. Következésképpen, ha lefekvés után a nap kellemetlen eseményeit vesszük sorra, a rémálom szinte törvényszerűen jelentkezik” – mondja Mayer.
Finn kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a depressziósok, vagy azok, akiknek negatív képük van önmagukról, hajlamosabbak a rémálmokra. A kísérleteikben résztvevő depressziós páciensek 28%-a panaszkodott a gyakori éjszakai rémképekre.
De legalább ennyire lehetnek a rémálmok okozói a mindennapos stresszhelyzetek, amelyeknek amúgy is nem elhanyagolható hatást gyakorolnak alvásminőségünkre.