SZEMPONT
A Rovatból

L. Ritók Nóra: Itt a gyerekek is tudják, hogy mikor jön a családi pótlék

L. Ritók Nóra nap mint nap szembesül azzal a nyomorral, amit mi elképzelni sem tudunk. Ezeknek a családoknak a mai családpolitika semmi más pénzbeli juttatást nem ad, csak a családi pótlékot, ami viszont 16 éve egy forinttal sem nőtt.


Közleményben cáfolta a kormány, hogy megszűntetnék a családi pótlékot. De ha meg nem is szűnik ez a támogatási forma, mára már csak a töredékét éri egykori értékének, mivel 2008 óta egy forinttal sem emelkedett. Mivel a „munkaalapú társadalomban” a családtámogatások többsége jövedelemhez kötött, azaz az kap több támogatást, aki többet keres, normatív módon ez a juttatás jár minden magyar családnak.

A legszegényebbeknek csak ez maradt.

Arról, hogy ez az évről évre kevesebbet érő állami juttatás mit jelent a leszakadó családoknak, L. Ritók Nórával, az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjével beszélgettünk.

– Vannak-e olyan családok, amelyeknek a családtámogatási rendszerből csak a családi pótlék az egyetlen, amit igénybe tudnak venni?

– Mindenképpen, mert a leszakadásban élő családoknál azok a családtámogatásnak nevezett dolgok, mint akár a CSOK, akár a négygyerekes anyák szja-kedvezménye vagy a családi adókedvezmény, egyszerűen nem értelmezhetők. Azt látom, hogy a családok között van egy különbségtétel,

vannak, „érdemes családok”, akiket kell támogatni, és vannak az „érdemtelen családok”.

Az utóbbiak kategóriájába azok tartoznak, akik társadalmi leszakadásban élnek, szegregátumokban, szakképzettség nélkül, zömében a szociális megélhetés zsákutcájában. Megvan ez a munkaalapú társadalom szlogenjében kialakított közmunkában is, hiszen ez sok helyen nem jelent valós foglalkoztatást, aláírnak, hazamennek, vagy minimális jelenlétet produkálnak, mert a munkahelyek infrastruktúrája sincs meg. Sokkal inkább szociális juttatás ez, mintsem munkabér. Nyilván, a 2008 óta nem emelt családi pótlék is nagyon fontos ezekben a családoknál.

Zömében három, vagy háromnál többgyerekes családokról van szó, akiknek 16 ezer forintot jelent gyerekenként,

és ez egy olyan tétel, amire számítanak a családi büdzsében, hiszen a közmunkabér vagy a minimálbér nem elég a megélhetéshez. Azt is látni kell, hogy a társadalmi leszakadásban élő családok zöme a fekete zónában egészíti ki a közmunkabért, vagy más jövedelmét. Ez leginkább nem bejelentett állást jelent, napi „zsebbe” történő kifizetéssel. És nem folyamatos, hanem időről-időre „elszegődés”, főleg a férfiaknak, valamilyen építkezésre. A társadalmi leszakadásban élők jövedelemviszonyainál nem csupán a befolyó jövedelmet kell nézzük, hanem azt is, hogy a családok szinte mindegyike behajtócéges tartozással sújtott. Nagy akadálya ez a legális munkavállalásnak.

Nem érdekük elhelyezkedni a legális munkaerőpiacon, mert abban a pillanatban megjelennek a behajtó cégek, és egy tartozásnál a fizetés 30%-át, két tartozásnál a felét levonják.

Ez pedig hamar összejön, nem fizetett közüzemi számlákból, szemétszállítási díjból, büntetésekből, személyi kölcsönökből, a „nulla forinttal” kezdődő áruhitelekből. Ha egy szakmával nem rendelkező ember elhelyezkedik a legális munkaerőpiacon, feltehetően minimálbért kap. Amennyiben ennek a felét levonják, akkor rögtön egy olyan összeg jön ki, amiért már nem érdeke, hogy ezt az utat válassza, egyhavi munkáért. A tartozások törlesztése beláthatatlan idő, hiszen nagyon sok családnál több milliós adósságról van szó. A behajtócéges tartozások a feketezóna felé tolják a családokat.

Fix, kiszámítható jövedelmet szinte csak a családi pótlék jelent, a többi az bizonytalan tétel.

Korábban lehetett ezt hallani, és sajnos kiérzek egy ilyen gondolatot most is ebből, hogy azért szülnek, hogy megkapják a családi pótlékot. Azért pontosan tudja ez a társadalmi csoport is, hogy ennyi pénzből nem lehet eltartani a gyerekeket. A probléma ennél összetettebb. Benne van a tudatos családtervezés hiánya, aminek anyagi és viszonyulásbeli okai is vannak. Például hogy meg tudják-e fizetni a fogamzásgátlást, vagy egyáltalán el tudják-e fogadni, vagy valamiféle rosszul értelmezett félelem kapcsolódik hozzá. Amikor a megélhetési szükségleteket nézzük, akkor a fogamzásgátlás a végére fog kerülni, mert sokkal fontosabb az, hogy ennivaló legyen, tüzelő legyen. Persze előfordulhat, hogy csak annyi tudatosul valahol: öt gyerekre már ötszörös a pénz, de ez elenyésző, és nem lehet egy egész társadalmi csoportot azzal büntetni, hogy előfordul ilyen tudati szint is.

– Ugyanez a pénz mennyit ért 2009-ben, mennyit a 2010-es évek közepén, és mennyit most?

– Nyilván, mivel nem inflációt követő a dolog, ma már egy bevásárlásnál alig értelmezhető. Megmondom őszintén, fogalmam nincs, hogy tudják beosztani azt a kevés pénzt úgy, hogy valahogy kihúzzák a hónapot. Nagyon elgondolkodtató, hogy

itt a gyerekek is tudják, hogy mikor jön a családi pótlék.

Nem tudom, a jobb társadalmi státuszú családokban hány gyerek tudja ezt a dátumot a hónapban? Szeptemberben, meg karácsonykor kiadják előre a családi pótlékot. Pontosan látjuk most januárban, hogy mennyire hiányzik ez a pénz ezeknél a családoknál, mert januárban semmi nincs, ilyenkor van a leghidegebb, ez a leghosszabb hónap, és semmi tartalékuk nincsen. Szerintem ez nem segítség ott, ahol nincs pénzügyi tudatosság.

– Miért bánhat ilyen mostohán a családi pótlékkel a kormány?

– Nekem az az érzésem, hogy az egész szociálpolitika, az egész gondoskodáspolitika abba az irányba fut, amiben a társadalmi leszakadásban élő családok nem jelentenek tételt. Most arról írtam a hétvégén, a Nyomorszéle blogban, hogyha van egy rendszer, ami nem kezeli az állampolgárok problémáit, hanem a működési hézagaiban hagyja, hogy azok az elemek erősödjenek meg, melyek akadályai a változásnak, majd, mikor nyilvánvalóan minden képességüket elvesztették ehhez, akkor azt mondja: te vagy a felelős a sorsodért, nekem nincs hozzá közöm.

Nos, ezt elég álságos gondoskodáspolitikának nevezni.

Annak oka van, hogy nincs pénzügyi tudatosság, családtervezés sem, nincsenek olyan életstratégiák, melyek előremutatnának, kifele a nyomorúságból. Nem csupán személyes felelősség tehát ez, hanem állami is, hiszen ha nem kapott ehhez tudást sem az iskolarendszertől, sem a családjától, sem mástól, akkor mitől tudna változni? De ebbe úgy tűnik, nem gondolnak bele, csak a személyes felelősség körébe sorolják az egészet. Én ezt a fajta viszonyulást érzem a mögött is, ami most hírként felröppent, meg a mögött is, hogy a családi pótlékot 2008 óta nem emelik.

Nem tudom, egyébként, mit gondolnak: hogy ez a társadalmi csoport majd így eltűnik?

Persze lehetne másképp is, egy megoldást kereső államnál. Például megpróbálni megszabadítani őket az adósságtól, változtatni a bankok üzletpolitikáján is, hogy mondjuk családi pótlékra, vagy gyodra, vagy más „alig” jövedelemre ne lehessen kölcsönt felvenni, és mindezek mellé kellene még edukálás, gyerekkorban és felnőtteknek is, hogy valamiféle változás legyen. Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen azok, akik pénzügyileg némi tudással rendelkeznek, nekik is vannak hiteleik, nyilván ők úgy érzik igazságosnak, hogy az ő tartozásaikat is engedjék el, tehát ez most megoldhatatlan. De valamit kezdeni kellene vele, mert így sosem törik meg a kör.

Átöröklődik, mintává válik, és sokkal nagyobb terhet jelent az államnak hosszú távon.

– Komjáthi Imre mondta a minap, hogy behozzák a vendégmunkásokat, miközben például óriási nagy munkanélküliség rengeteg kis faluban, ahonnan nem megoldott a közlekedés. Így aztán még az sem tud dolgozni, aki akarna, vagy képes lenne rá.

– Igen, tehát ezt meg tudom erősíteni, például egy kisvárosig elmegy egy munkáltató kisbusszal, összeszedni a munkásokat, de már a kis falvakba, pár emberért nem. Én is ismerek olyan szülőt, aki emiatt nem tudott elhelyezkedni. Önerőből fizetve, fogadott fuvarral, három műszakba nem lehet munkába járni. Még azért hozzátennék valamit: az a tudás és képesség elveszítés, ami a generációk óta a leszakadóknál megtörtént, érzékelhető a munkavállalói kompetenciákban is. Tévedés azt gondolni, hogy a falvakban mindenki dolgozni akar, mindenki megfelelő feladattudattal és fegyelemmel dolgozik, mindenki tartani tudja a munkaidőt.

Ezért nem is bírják túl sokáig a fekete foglalkoztatást sem, a nagyon korlátok közé szorított munkát, a „hajtást”, elfáradnak, belefáradnak.

Ráadásul ennek lett egy furcsa hozadéka, hogy azok a munkáltatók, akik a fekete zónára építenek, megpróbálják addig, míg ott vannak, maximálisan hajszolni őket, hiszen tudják, ha hazamennek, nem fognak visszajönni. Nyilván, ha lenne egy olyan oktatási rendszerünk, ami nem szegregált, és nem alapkészség hiányosan engedi ki a gyerekeket a nyolcadik végén, akkor ők feltehetően helyt tudnának állni a középiskolában, tudnának szakmát szerezni, majd elhelyezkedni a legális munkaerőpiacon. De ma ez nincs meg ez, mert

ezek a gyerekek 16 évesen kiesnek a közoktatásból, és az ösztöndíj sem fogja tudni ott tartani őket.

– Mit lehet tenni?

– Ebben a struktúrában én nem látom a megoldást. Egyelőre azt látom, taktika, hogy elnézik a fekete zónában felépített életstratégiákat. Nemcsak a feketemunkát, hanem mindent. Ha nem párosul hozzá túl nagy agresszió, ha nem nő erőszakos cselekménnyé, nem éri el a rendszer ingerküszöbét. Ha nincs nemzeti dohánybolt egy faluban, márpedig nagyon sok helyen nincs, akkor mindenki tudja, hogy melyik háznál lehet cigit kapni. Ha van fekete munka, ahova el lehet menni, akkor az megint jó. Örüljünk neki, hogy dolgoznak, és pénzt szereznek valahogy. Ha boltocskáznak, vagyis elmennek és megveszik a nagyáruházakban az olcsó termékeket, majd háromszor annyiért árulják otthonról, akkor azt megint elfogadjuk. Ahol gyér a közlekedés, ott jelen van a pénzért fuvarozás. Az elszegényedő kis falvak életébe ez beépült, nem is élhetők már enélkül.

Borzasztó a helyzet, ez a nyomorúság megtörhetetlen bilinccsé épül, és az ember őrülten keresi a fogást, hogy hol talál pici réseket, ahol elindítható valami.

Az viszont biztos, hogy amikor politikai szándék nincs arra, hogy ennek a társadalmi csoportnak a sorsával történjen valami, akkor nem lehet kezdeni semmit. Politikai szándék pedig nem lesz, mert szegénységpolitikával nem lehet választást nyerni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk