Csődbe jutott a Borsalino, ahol évtizedekig gyártották a gengszterek és politikusok kedvenc kalapját
A történet 1857-ben kezdődött Alessandriában, és ugyanebben a piemonti városban ért véget 2017-ben. Két testvér, Giuseppe és Lazzaro Borsalino kalaposműhelyéből nőtt ki a gyár, amely a 20. század elejére az olasz export egyik bajnoka lett. 1914-ben már évi 2 millió belga nyúlszőrből készült nemezkalapot gyártottak, elárasztották a külföldi piacokat, mindenekelőtt az amerikait. Olyannyira, hogy a tengeren túlon, aki „számított”, az Borsalino kalapot viselt. Különösen népszerűek lettek a Fedorák, nagy szélű, elején a két oldalán bevasalt, a korona tetején hosszában betört formájú kalapok. Ez lett kedvence például a rettegett chicagói maffiavezérnek, Al Caponénak, ez is közrejátszott abban hogy a 30-as évektől így ábrázolták a filmekben a gengsztereket.
Így jelenik meg Robert de Niro az Aki legyőzte Al Caponét című filmben (1987), miként Johnny Depp is több mint 20 évvel később a Közellenségben,
amelyben John Dillingert személyesítette meg.
Egészen más jelentést kapott azonban a viselet, amikor a Casablanca nevezetes zárójelenetében Humphrey Bogart Borsalinóban jelenik meg és mondja el Ingrid Bergmannak „nagymonológját”. Addigra azonban olyan történelemformáló személyiségek is behódoltak neki, mint a mexikói forradalmár Pancho Villa, az olasz költő és kalandor Gabriele D’Annunzio, Winston Churchill brit miniszterelnök, de szívesen viselte Ernest Hemingway is. Később szívesen mutatkozott benne François Mitterrand francia köztársasági elnök és Silvio Berlusconi olasz kormányfő is. Ugyancsak az alessandriai cég törzsvásárlói közé tartoztak az amerikai ortodox zsidó közösségek is.
De maradjunk még a mozi és a kalap közös mítoszánál: 1970-ben készült el a Borsalino című film, amely a 30-as évek marseille-i bandaháborúin keresztül a két szupersztár, Alain Delon és Jean-Paul Belmondo közreműködésével csinált újra világméretű reklámot a kalapnak. Federico Fellini annyira szerette a Fedorát, hogy saját modellt készíttetett magának, és ez egyfajta védjegye lett. Természetesen ezt kellett viselnie alteregójának, Marcello Mastroianninak is a 8 és félben.
A 80-as években Harrison Ford, azaz Indiana Jones fején vált újra fogalommá, és ebben mutatta be jellegzetes táncait Michael Jackson is.
Ekkor már korántsem volt olyan tömegtermelés a Borsalino-kalapokból, mint fél évszázaddal korábban, de kultusza még mindig élt. A legenda azonban nem üzleti kategória: 1987-ben a Borsalino család utolsó leszármazottjai egy milánói vállalkozónak adta el a cég többségi tulajdonát. Néhány évvel később megindult a hanyatlás, miután a cég két fő részvényese, Silvano Larini, a szocialista párt milánói pénztárosa, és Gabriele Cagliari, az olasz állami olajvállalat, az ENI elnöke belekeveredett az akkori olasz politikai osztályt maga alá temető (és Berlusconit a hatalom csúcsára repítő), Tangentopoli néven ismert korrupciós botránysorozatba.
Innentől kezdve a Borsalino újabb és újabb tulajdonoshoz került, végül egy Marco Marenco nevű üzletember adta meg neki a kegyelemdöfést két évvel ezelőtt. Marceno „birodalmában” csak egy kis fiók volt a kalapgyár, amely végül 3,5 milliárd eurós csődöt jelentett. A Borsalinót egy svájci vállalkozó próbálta megmenteni, de ő sem tudott élni a cégbíróság által adott haladékkal:
százhatvan év után a mitikus kalapgyár bezárja kapuit.
Pedig még különleges ajándékkal is meg akarták örvendeztetni a vásárlókat: egy korlátozott példányban készített „160 éves” kalappal, amely az alapító piemonti becenevét, a „Sciur Pipent” kapta.
