ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Ahol a százéveseké a világ – On the Spot: A hosszú élet titkai

Miért élnek a világ néhány szegletében az emberek feltűnően tovább, mint más helyeken? Ennek járt utána Cseke Eszter és S. Takács András az On the Spot sorozat tizedik évadában.


Amint az közismert, a nyugalom a hosszú élet titka. Vagy a sok hal. A telítetlen zsírsavak. A jó levegő. A húsmentes élet. A sok tejtermék. A tejtermék nélküli étrend. És még vagy száz apró megoldás, ha az internet ezzel foglalkozó oldalait kutatjuk. Szerencsére Cseke Eszternek és S. Takács Andrásnak, az On the Spot házaspár-stábjának – ahogy a cím, A hosszú élet titkai is mutatja – nem az volt az elsődleges célja, hogy az egyetlen és szent elixír nyomába eredjen – ilyen ugyanis valószínűleg nincs is. Ők azért kerekedtek fel, és néztek szét a világ négy sarkában, hogy kiderítsék, miért léteznek egyes országok bizonyos pontjain a tudomány nyelvén „Kék Zónáknak” nevezett helyek, ahol az átlagnál jóval magasabb a száz esztendőt megért emberek száma. A pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy eddig három helyre – a Costa Rica-i Nicoya-félszigetre, Szardíniára és a görögországi Ikária szigetére – sikerült eljutniuk – egyelőre csak szurkolni tudunk nekik, hogy a Covid-helyzet megengedje, hogy Okinaváról se kelljen lemondaniuk.

„Egy egészségesebb, egyszerűbb és hosszabb élet lehetősége” – mondja Cseke Eszter az On the Spot legújabb évadának bevezetőjében, és az első, a Costa Rica-i Nicoya-félszigetet bemutató részüket megnézve nehéz is eldönteni, hogy a három jelző közül vajon melyik a leginkább kiemelendő a Kék Zónákat tekintve. A televízióból a Telekom TV GO-ra költözött műsor legújabb évadában rengeteg dolgot megtanulhatunk az életről, és a legjobb hír, hogy ez nemhogy nehézségünkbe nem kerül, de kifejezetten kellemes utazáson veszünk részt közben. Lenyűgöző képekkel, gyönyörű tájakon, kedves és bölcs emberek társaságában, hol nevetve, hol meghatódva életük történetén és filozófiáján.

A sorozat Costa Rica-i részében András és Eszter néhány olyan embert szólaltatott meg, akik közül többen mosolyogva engedték el a kérdést, hogy pontosan hány évesek – nincs is jelentősége, valahol 100 felett. (A legidősebb hölgy, aki még táncra is perdült a forgatás kedvéért, egyébként 108 évesen hunyt el nem sokkal a forgatás után.) Az arcokról vett közeliek még úgy is (sőt valószínűleg épp azért) szépek, mert senkinek nincs műfogsora (igazi sem nagyon már), parókája, pláne szépészeti beavatkozása – csak 100+ év nehézségei és szépségei a ráncok között.

A szereplők az istenhitet, a kemény munkát, az egészséges és természetes táplálkozást, valamint főleg a stresszmentes életet tartják hosszú életük „titkának”.

Bár ezeket a dolgokat látványosan nem gondolják túl, időnként mintha kicsit zavarban is lennének a kérdésektől (bár nem először teszik fel nekik), hisz ők csak élték életüket, hol örömök, hol nehézségek közepette.

A Hosszú élet titkai nicoyai epizódja egyébként a megható és bölcs pillanatok mellett bőven tartogat humoros jeleneteket is. Szinte sitcomba illő, amikor összehozzák a település eddig külön-külön nyilatkozó öregjeit egy közös beszélgetésre – ami azonban kudarcba fullad, mégpedig azon banális ok miatt, hogy a szereplők nem hallják jól egymást. Egyikük pedig még meg is jegyzi, hogy ilyen szerencsétlen, süket öregekkel képtelenség társalogni. Míg egy másik szereplő egyszerű bonmot-val válaszol a „mi a hosszú élet titka?” kérdésre:

„Az a titka, hogy még nem haltam meg.”

Cseke Eszter és S. Takács András persze azért mindent megtesz, hogy legalább néhány támpontot adjon, ami a hosszú élet titkainak megfejtéséhez közelebb visz. Megismerhetjük a fő vízforrásként szolgáló folyót, ami rengeteg magnéziumot és kalciumot „mos ki” a kövekből, megkóstolják a vitaminokban gazdag, egészséges (és állítólag nagyon finom) ételeket, a csodaszép drónvideókból pedig azt is láthatjuk, hogy a százévesek kék zónája, ha nem is a világtól hermetikusan elzárva, de a város zajától és rossz levegőjétől nagyobb ugrásra található.

Az sem elhanyagolható tény azonban, hogy Costa Rica tudatosan is segített állampolgárain: miután bő ötven évvel ezelőtt még a térség államai között is kiugróan rossz helyen állt az ország az egészségügyi, gazdasági és oktatási mutatókban, szisztematikusan kezdtek javítani a helyzeten, ami nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy az állam jelenleg a világ 13. legboldogabb helyének számít – és első helyet foglal el a latin-amerikai országok között. „Mellékhatásként” pedig az országon belül alkalmas helyen kialakulhatott a világ egyik Kék Zónája.

A sorozat és szereplői szerencsére kerülik a „régen minden jobb volt” hamis illúzióját, ami azért is becsülendő teljesítmény, mert a bő évszázadnyi életek számtalanszor okot adhatnának a múlt túlságos megszépítésére. Persze azért így is elhangzik, hogy régen a kemény munka mindenki alapélménye volt, és az emberek nem értek rá felesleges dolgokon stresszelni vagy szorongani. És egy ponton felsejlik a világ változása is, ami azt a képet vetíti elénk, hogy kék zónákból nem hogy több nem lesz, de valószínűleg az eddigiek is inkább végóráikat élik. A filmben bemutatott zónától nem messze már sorjáznak a KFC és Burger King éttermek, a fiatal generáció már sokkal inkább ide jár jóllakni, minthogy otthon készítsék el étkeiket kopott edényeikben, otthon termő, egészséges alapanyagaikból. Igaz, a filmben szó esik egy idősről is, aki háromjegyű kerek születésnapján épp ilyen gyorsétteremben akart ebédelni. Lassan talán már a százévesek sem a régiek...

Az On the Spot A hosszú élet titkait ne azért nézzük, amiért az interneten böngészünk az egészséges „örök” élet titka után, mert csalódás érhet minket, ha nem kapunk kész receptet. A 10. évadában is zseniálisan leforgatott sorozat inkább mutat be egy részben letűnt életformát, amiből azonban számtalan dolgot átmenthetünk akár fiatalos, pörgős, városi életünkbe is. A műsor tévétörténeti érdekessége, hogy premierje ezúttal nem valamelyik tévécsatornán, hanem a Telekom TV Go szolgáltatásán debütált, így bármikor megnézhető. Azoknak, akik pedig mélyebben elmerülnének a téma érdekességeiben, erősen ajánlott olvasmány az On the Spot Books sorozat két új példánya, Dan Buettner könyvei: A hosszú élet titkai – Kék Zónák, ahol az emberek a legtovább élnek és A hosszú élet ízei. Ez utóbbiban a szerző a Kék Zónákban megismert ételek receptjeit adja át az olvasónak érdekes történetekkel és gyönyörű képekkel körítve. Ha úgy tetszik, ezek valódi, szó szerinti értelemben vett receptek a hosszú élet titkához.

On the Spot: A hosszú élet titkai

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A Bridgerton sminkese most elárult néhány komoly beauty-titkot a forgatásról – köztük azt is, mitől olyan hibátlan Sophie bőre
Nic Collins, a sorozat sminkmestere, végre megmutatta, hogyan érik el Sophie Baek irigylésre méltó, ragyogó bőrét. A trükk egy egyszerű keverési technika.


A szereplők ragyogása nem csak kosztüm kérdése: a Bridgerton 4. évadában Sophie Baek hibátlan bőre mögött fegyelmezett előkészítés, visszafogott textúrák és egy profi keverési trükk áll – közvetlenül a sorozat sminkfőnökétől. A Netflix nemrég tette elérhetővé a sorozat negyedik évadának első négy epizódját, amely Benedict Bridgerton és az új hősnő, Sophie Baek történetére fókuszál. A Daily Mail szerint a karakter szépsége a történetmesélés szerves része, ami a két világ közötti különbséget is hangsúlyozza.

Nic Collins, a sorozat haj- és sminktervezője elárulta, Sophie sminkjét szándékosan visszafogottra tervezték.

„A kedvenc részem Sophie megjelenésének megalkotásában az egész »lenti« világ felépítése volt, és annak biztosítása, hogy egyértelmű különbség legyen a két világ között.

Sophie sminkjének nagyon természetesnek és letisztultnak kellett lennie ahhoz képest, ahogyan a »fenti« szereplőket látjuk” – magyarázta a szakember.

A friss hatás elérése már jóval az alapozó felvitele előtt elkezdődött. „A bőrelőkészítés nagy része volt a reggeli rutinnak. A legtöbb napon nagyon korán voltak a sminkes hívások, ezért

egyenesen a hűtőből kivett cryo golyókat használtunk egy nyirokelvezető masszázshoz, hogy felébresszük az arcot. Ez egy annyira egyszerű dolog, de valóban meghatározza, hogyan néz ki a bőr egész nap”

– mondta Collins. Ezt követte a hidratálás egy Caudalie Beauty Elixir permettel és egy réteg Tatcha Dewy Skin Creammel. „Együtt hibátlan, »belülről ragyogó« alapot hoztak létre, ami azt jelentette, hogy a természetes smink erőfeszítés nélkülinek és valódinak tűnt a kamerán. Az egész arról szól, hogy megteremtsük azt a finom ragyogást, ami egyáltalán nem tűnik sminknek.”

Sophie legdrámaibb sminkje a maszkabálon látható, ahol az arcának nagy részét maszk takarja. „Mivel az arcának nagy része takarásban volt, igazán arra koncentráltam, hogy a szemek és az ajkak kiugorjanak.

Lágy definíciót adtunk a szemek köré, az ajkakat pedig hidratáltan és ragyogóan tartottuk”

– részletezte a sminkes. Az ajkak különösen központi szerepet kaptak. „Yerinnek már eleve gyönyörű ajkai vannak, ezért csak egy áttetsző színnel emeltem ki őket.”

A kulisszák mögött azonban akadtak nehézségek, különösen a maszkok helyén tartásával. „Határozottan alábecsültük, milyen trükkös lesz a maszkot pont jónak beállítani. Egy kis komédiává vált a forgatáson” – nevetett Collins.

Ahogy a szezon halad előre, Sophie sminkje is finoman átalakul, követve érzelmi útját.

„Annyit elárulhatok, hogy Sophie sminkje valóban átalakul a szezon során, követve a karakterívét.

A megjelenése tükrözi, hol tart érzelmileg, de ez mind nagyon finom. Apró változásokat fogtok észrevenni a színben, az intenzitásban és a ragyogásban, ahogy a magabiztossága nő.”

Ami pedig a tökéletes bőrt illeti, Collins egyetlen bevált technikára esküdött.

„A kedvenc módszerem a gyönyörű bőr létrehozására Sophie-n az volt, hogy összekevertem az alapozót egy ragyogásfokozó primerrel.”

Ezt a kombinációt a „hibátlan, természetes bőrhöz minden alkalommal bevethető” párosnak nevezett.

Via Daily Mail


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Hidegzuhany az Ozempic-kúra után: ezért jönnek vissza a leadott kilók kamatostul - mutatjuk a megoldást
Sokan a végső megoldást látták az Ozempicben, most pedig tehetetlenül nézik, ahogy visszajönnek a kilók. Egy spanyol orvos elmagyarázza a sokkoló biológiai okot és a lehetséges kiutat.


A fogyás gyors lehet, a visszahízás még gyorsabb – ez a hidegzuhany vár azokra, akik abbahagyják a népszerű Ozempic vagy Mounjaro injekciókat. A leadott kilók akár 80-90 százaléka is visszakúszhat, és velük együtt a korábban elért egészségügyi előnyök is semmivé válnak.

Egy friss, januári oxfordi kutatás szerint a gyógyszer elhagyása után a visszahízás üteme havonta akár 0,8 kilogrammot is elérhet.

A jelenség mögött egyszerű biológia áll. Dr. Gontrand López-Nava, a madridi HM Sanchinarro Egyetemi Kórház Endoszkópos Bariátriai Egységének igazgatója szerint a gyógyszerek az agy étvágyközpontjában fejtik ki hatásukat. „Ezek a GLP-1 gyógyszerek közvetlenül az agyban hatnak, blokkolva az étvágyat és a jóllakottságot jelző áramköröket. De ez a blokk csak addig működik, amíg a gyógyszert szedik” – magyarázta a szakértő. Amint a kezelés véget ér, az agy visszatér a régi működéséhez: a páciensek újra éhesnek érzik magukat, a jóllakottság érzése csökken, és rájönnek, hogy a szokásaik valójában nem változtak meg.

A visszahízás mértéke sokkoló. Dr. López-Nava a The British Medical Journalban megjelent metaanalízisre hivatkozva állítja, hogy a leadott súly 80-90 százaléka visszajön. Ezt támasztja alá a STEP 1 kísérlet kiterjesztett vizsgálata is, amely szerint

a gyógyszert elhagyók egy éven belül a leadott súly kétharmadát szedték vissza.

A legrosszabb pedig nem is a mérleg által mutatott szám. „A visszahízással a kardiometabolikus előnyök is eltűnnek” – figyelmeztet Dr. López-Nava, utalva arra, hogy a vércukor-, koleszterin- és vérnyomásértékek is visszaromolnak a kiinduló szintre.

A szakértő szerint a valódi megoldás a szokások megváltoztatása. „A megoldás egyik fele az, hogy segítünk a pácienseknek kontrollálni az éhséget, akár gyógyszerrel, akár endoszkópos bariátriai eljárásokkal. A másik fele viszont a bariátriai pszichológia és a táplálkozástudomány, mert a páciensek így tudják valóban megváltoztatni az életmódjukat és az ételhez fűződő viszonyukat” – hangsúlyozza Dr. López-Nava. A cél, hogy az evés ne az érzelmek – szorongás, gyász vagy ünneplés – levezetésére szolgáljon. Dán kutatások azt is kimutatták, hogy

a gyógyszeres kezelés melletti rendszeres, közepes vagy erős intenzitású testmozgás nemcsak az anyagcserét javítja, de a gyógyszer elhagyása után is segíthet mérsékelni a visszahízást.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyógyszeres kezelés hatalmas előrelépés, de önmagában csak egy mankó. Az elhízás krónikus betegség, nem az akaraterő hiánya, kezelése pedig nem egyetlen recept felírásával, hanem egy életre szóló tervvel lehetséges. Ez magában foglalja az orvosi, táplálkozási és pszichológiai támogatást, és a gyógyszereket is kizárólag orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni.

Via ¡HOLA!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk