KULT
A Rovatból

Semmelweis lenne a magyar Dr. House? Ezt mutatja be az anyák megmentőjéről szóló film

Politika ide vagy oda, a Semmelweis bár nem tökéletes, de összességében szerethető film, kiváló alakításokkal, ami nagyon is modern témákra hívja fel a figyelmet. Kritika.

Link másolása

Semmelweis Ignác az anyák megmentője, aki rájött, hogy szülés előtt kezet kell mosni. Körülbelül ennyit jegyeztünk meg a hírneves orvosról az iskolában. A közösségi média ezt kiegészítette azzal a föl-fölbukkanó információ-morzsával, hogy családja elárulta, bolondok házába juttatta, ahol az ápolók agyonverték.

Már önmagában ez is indokolja, hogy készüljön egy olyan film Semmelweis életéről, amely teljesebbé teszi az összképet.

Némi aggodalomra adott okot, hogy a hazai filmgyártás egy olyan korszakában készült a film, amikor futószalagon készülnek a gagyi, de legalábbis gyengén sikerült történelmi művek.

Itt nem csak a közelmúltat sajátosan interpretáló kurzusalkotásokra kell gondolni, mint az Elkúrtuk vagy a Blokád, hanem az olyan közpénzégetőkre, mint az Aranybulla, a Tündérkert vagy a Hadik.

A film létrejöttét tovább árnyalta, hogy Gárdos Péter Semmelweis-forgatókönyvét a Nemzeti Film Intézet (NFI) elkaszálta. Helyette a már említett Blokádot is jegyző Lajos Tamást támogatta, aki az elmúlt két évben közel ötmilliárdos állami támogatást kapott különböző projektjeire. Sok szállal kötődik a NER-hez, hiszen az NKA filmművészeti kollégiumának vezetője. 2020 óta az SZFE-t fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke.

Mindehhez még hozzávehetjük, hogy a film másik producere – mint megtudtuk, az ötletgazda – Vida Joe, a Takarékbank volt elnök-vezérigazgatója.

Éppen ezért már sokan előre leírták A láthatatlan gyilkos munkacímen futó új produkciót is. Én azonban nem törtem előre pálcát felette, hiszen Lajos Tamás producerkedése alatt készültek olyan színvonalas filmek is, mint Bergendy Péter Post mortemje.

A film rendezésére Koltai Lajost kérték fel, aki operatőrként megkerülhetetlen, de filmrendezőként legalábbis vegyes megítélésű. A Semmelweis a harmadik rendezői munkája, 15 év elteltével ült be ismét a direktori székbe.

A Maruszki Balázs által jegyzett forgatókönyv az 1847-es év eseményeire fókuszál. Bécsben Klein professzor (Gálffi László) szülészeti klinikáján magasra ugrott a halálesetek száma. A neves orvos rejtélyes járványt sejt a háttérben. A klinika egyik doktorának, a magának való, de kiváló szülész hírében álló Semmelweisnek (Vecsei H. Miklós) azonban feltűnik, hogy a bábaképzőben sokkal kevesebben halnak meg. Ezért kutatni kezdi az okokat.

Főnöke nem örül a buzgalmának, hiszen ha kiderül, hogy a bábaképzőben valamit jobban csinálnak, mint az okos férfiak a klinikán, az erősen aláássa az intézmény tekintélyét. Amikor pedig Semmelweis odáig jut a hipotézisével, hogy egyenesen az orvosok azok, akik megfertőzik a kismamákat, Klein minden elkövet, hogy ellehetetlenítse és diszkreditálja a fiatal kollégát. Ebben lelkes segítőre talál az ambiciózus – és Klein székére ácsingozó – Kollár doktorban (Kovács Tamás), aki semmitől nem riad vissza céljai eléréséhez.

Bár a készítők hangsúlyozták, mennyire ügyeltek a történelmi hitelességre, a szerelmi szál teljesen fikcióra épül. A Nagy Katica által alakított Emma a bábaképzőből érkezett a klinikára munkát keresve. Nincs kimondva, csak érzékeltetve, de azért kellett ajánlólevél nélkül otthagynia korábbi munkahelyét, mert nem hódolt be az igazgatója ostromának.

Itt aztán a mogorva Semmelweis mellé kerül, és furcsa kettős helyzetben találja magát. Hamarosan a kissé mizantróp orvos jobbkezévé válik, de közben két tűz közé kerül: Klein professzor – a jobbkezén, Kolláron keresztül – megkörnyékezi, hogy jelentsen nekik Semmelweis ténykedéséről, cserébe megengedik, hogy a nővérszálláson maga mellé vegye kishúgát, aki a film elején egy árvaházban senyved.

Miután történelmi eseményekről van szó, nem árulunk el nagy titkot, hogy sok intrika és a fordulat után végül győz az igazság. A menetrend szerint összevesző szerelmesek is kibékülnek az utolsó pillanatban, és együtt indulnak egy szebb jövő reményében Budapestre.

Összességében a Semmelweis egy nagyon szerethető, szép – bár helyenként felkavaróan kemény és naturalista – film, amely jó ízléssel egyensúlyoz a kommersz és a művészi határán. Profin megtervezett thrillert látunk.

Talán nem véletlen, hogy Semmelweisről Dr. House jutott eszembe.

Adva van egy goromba orvos, aki mindenkit vérig sért, arrogánsan hisz saját tudásában, fütyül a szabályokra és nem tisztel senkit. Nyughatatlanul keresi a „gyermekágyi kór” okát, majd annak ellenszerét, ahogy Dr. House kereste mindig a népszerű sorozatban az adott diagnózist és annak gyógymódját.

Aztán persze eljön a pillanat, amikor úgy tűnik, ő a rosszfiú, de a végén minden a helyére kerül. Az intrikus elnyeri büntetését, a főhős megdicsőül.

A szerelmi szál is meglehetősen kiszámítható. Tudjuk, hogy össze fog jönni Emma és Ignác, és azt is mindvégig tudjuk, hogy adott dramaturgiai ponton miért is fognak összeveszni.

Mindezek ellenére valahogy mégsem válik a film sablonossá, sem pedig unalmassá, mert mindezt olyan szemüveggel látjuk, ahogy még soha. Koltai remekül fenntartja a feszültséget, a képek gyönyörűek (Nagy András operatőrt dicsérik), a történet sehol sem lötyög, nincsenek fölösleges pillanatok. Nem utolsó sorban ott van ellensúlyként a film brutális igazsága.

Ne felejtsük el, a tét óriási: ezt az utat halott anyák és csecsemők kövezik. A film pedig egy percig sem engedi, hogy ezt elfelejtsük.

Könnyű lenne kinevetni Klein doktort, aki a pozícióját féltő hiú, magas polcon lévő férfi archetípusa. Közben azonban az ő konfliktusa ennél sokkal mélyebbre nyúlik: ha Semmelweisnek igaza van, és a boncolást és szülést is végző orvosok betegítik meg az anyákat, akkor minden orvos tulajdonképpen gyilkos. Ő maga pedig ennél is több: saját lánya és unokája gyilkosa, akik a kezei között haltak meg, miután levezette a szülést.

Érdekes szála a filmnek a nemzeti konfliktus: a klinikán hamar kialakul egy „magyar orvosok – nem magyar orvosok” szembenállás, ami azonban a korszakot figyelembe véve – 1847-ben járunk, egy évvel a forradalom előtt! – hihető, és nincs túltolva.

Mindenképp dicséret illeti a kellék osztályt és Szakács Györgyi jelmezeit. Ami azonban a film talán legnagyobb erénye, az a remek színészgárda. Kezdeném mindjárt azzal, hogy Dr. House párhuzam ide vagy oda, Vecsei jobb színész, mint – az általam amúgy nagyon szeretett – Hugh Laurie. Ezért a karaktere is sokrétűbb és érdekesebb. Nagy Katica belülről sugárzó hitelességével és szépségével teszi egyszerre tisztelhetővé és tetszetőssé Emma alakját, aki komoly, önérzetes, tanult nő, nem holmi buta, elszédíthető cselédlány.

Gálffi László élete alakítását nyújtja a pökhendi főnökből szép fokozatosan saját bűneivel szembenéző megkínzott, tragikus hőssé váló Klein professzorként.

A kisebb szerepekben is sztárparádét látunk. Elek Ferenc a vidám, életigenlő cseh Kolletschka doktorként megcsillantja drámai oldalát is. Kovács Lajos nem tudom, hogy csinálja, de 40 éve ugyanúgy néz ki, és ugyanolyan jó mindenben.

Feltétlenül kiemelendő a kedvesen mosolygó, de mély pillanatokat is tökéletesen megoldó Mészáros Blanka, Zsigmond Emőke, aki a neki jutott néhány percben is magára vonzza a figyelmünket és sokára esett csak le, hogy bizony ő volt a Nagykarácsony főszereplője, és Szűcs Nelli, aki előkelő bécsi dámaként varázsol el minket.

Olyan nevek tűnnek fel a háttérben, mint Hajduk Károly, Simon Kornél, Orosz Ákos, mind hozzáadva a maguk apró mozzanatait az egész alkotás hitelességéhez.

Külön szeretnék szót ejteni a Baumgartnert rendkívül hitelesen alakító Lengyel Ferencről,  illetve Györgyi Annáról, aki korosztálya egyik legjobbja, nagyobb filmszerepek is megtalálhatnák. Ezúttal Semmelweis kimért, de anyáskodó házvezetőnőjeként láthatjuk viszont.

Összességében a Semmelweis a magyar történelmi filmek legjobb hagyományait követi. Arra mindenképp alkalmas, hogy kicsivel mélyítse a témával kapcsolatos tudásunkat. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy olyan nagyon is modern témákra hívja fel a figyelmet, mint a nők mindenkori kiszolgáltatottsága, második sorba taszítása, vagy az emberi gyarlóság szerepe a betegségek kialakulásában, terjedésében.

És persze lehet mondani, hogy 2,3 milliárd forintból könnyű jó filmet készíteni, de a gyakorlatban sorra látjuk azokat az alkotásokat, amelyek rácáfolnak erre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: