prcikk: 11 módszer, amellyel átvernek a gyógykészítményekkel | szmo.hu
EGÉSZSÉG
A Rovatból

11 módszer, amellyel átvernek a gyógykészítményekkel

Azonnali gyógyulást és mindenre jó gyógyszereket, gyógykészítményeket zúdítanak ránk a hirdetések minden nap. A Ködpiszkáló blog gyógyszrésze pontokba szedte, mire kell figyelni, hogy ne legyetek átverés áldozatai.
Dr. Csupor Dezső cikke a Ködpiszkáló blogon, Címkép: Pixabay - szmo.hu
2020. január 06.



A Ködpiszkáló blog gyógyszerész szerzői írásaikban eloszlatják a gyógynövényekkel, gyógyszerekkel, étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos tévhiteket, rémhíreket. A szakemberek "megpiszkálják a ködöt". A szerzők célja az elfogulatlan és szakszerű tájékoztatás, mert a helytelenül alkalmazott, rossz minőségű termékek használata többet árthat, mint a kezelés elmaradása.

"Jó lenne – ködszurkálóként – fényt hasítani, de legalább agresszív kérdőjeleket vésni ebbe a szélcsendes káoszba.”

Latinovits Zoltán.

Kedves gyógyszerésztörténész barátom emlékeztet mindig: a szemfényvesztés, a gyógyulni vágyó emberek becsapása nem újkeletű dolog. Száz évvel, sőt, sok száz évvel ezelőtt is voltak olyanok, akik mások nyomorúságából, reményéből gazdagodtak. Mai szemmel ártatlannak, bájosnak tűnhetnek a boldog békeidők csodaszereket reklámozó hirdetései, pedig valójában ugyanúgy megkárosították a beteg embert. A különbség mindössze annyi, hogy

ma sokkal gyorsabban, hatékonyabban, több emberhez lehet eljuttatni a (tév)információkat.

S az sem elhanyagolható, hogy míg a középkor csodagyógyászainak jó része hitte azt, amit mondott (mert sokkal kevesebbet tudtak a gyógyításról, az emberi testről, mint ma), addig a mai kuruzslók, sárkányfűárusok úgy csapják be áldozataikat, hogy a tettesek és az áldozatok is hozzáférhetnének azokhoz az ismeretekhez, amelyek birtokában a néha gyermeteg átverések könnyedén megelőzhetőek lennének.

Ma feltehetően kevesebb csodagyógyász, csodaszerárus hisz őszintén abban, amivel az áldozatait becsapja, mint régebben; s talán több köztük az olyan, aki bár tudja, hogy amit árul, mit sem ér, a haszon reményében szándékosan csapja be áldozatait.

Aki pedig erre szánja magát, annak a megtévesztés módszereinek egyre bővülő tárháza áll rendelkezésre.

Nem kell olyan messze visszaugrani az időben, amikor az átverés fő terepei a nyomtatott sajtó és a gyártók által terjesztett prospektusok, "szakkönyvek" voltak. Ezt követte (kiegészítette ki) a teleshopok időszaka, majd jött az internet korszaka, ami a korábbi módszereknél jóval hatékonyabb volt. Az információátadás sebessége rendkívüli módon felgyorsult: egy hirdetéssel ma emberek százezreit, millióit egyetlen nap alatt el lehet érni.

A reklámok elől ráadásul nehéz kitérni, mivel minden olyan felületen (Facebooktól a levelezőrendszerünkig) megjelennek, amit naponta több alkalommal használunk. A hab a tortán pedig az, hogy a hirdetések célzottak.

Ha valakinek tyúkszeme van, és erről vált levelet a komájával (vagy ebben a témában keresgél a neten), garantált, hogy még aznap elárasztják a tyúkszemirtós hirdetések.

A lakosság nagy része minderre nincs felkészülve. Arra pedig egyáltalán nem, hogy a "hirdetések" egyre rafináltabbak, s nagyon sokszor a cél egyértelmű: a fogyasztót bármi áron rá kell venni a vásárlásra. Bár a blogon már foglalkoztunk a megtévesztés módszertanával, valószínűleg nem árt felfrissíteni az akkor leírtakat az elmúlt évek fejleményeivel.

A következőkben arra adunk rövid útmutatót, hogyan kell kiszűrni azokat a reklámokat, amelyek jó eséllyel a megtévesztés szándékával születtek. Kezdjünk gyanakodni, ha

1. a termék olyan betegség gyógyítását ígéri, amelyre az orvostudomány jelenlegi állására nincs gyógymód

Az orvostudomány jelenlegi állásáról az orvostól, gyógyszerésztől tájékozódjunk, nem a szomszédtól vagy az internetről. Ennek megfelelően ne higgyük el, hogy az aktuálisan reklámozott termék meggyógyítja a cukorbetegséget, reumát stb. Nincs olyan betegség, amit csak "csodaszerekkel" lehet meggyógyítani, gyógyszerekkel pedig nem. És nincs olyan "csodaszer", amely az elérhető legmodernebb gyógyszereknél hatásosabb. Az elmúlt évtizedekben számos csodaszer tűnt fel és bukott alá, anélkül, hogy a korábban gyógyíthatatlannak tartott betegségeket legyőzték volna.

Az igazi áttörések nem a "csodaszerekhez", hanem a gyógyszerekhez köthetőek (lásd az utóbbi évek sikerei a génterápia és biológiai gyógyszerek területén). De a legnagyobb áttörés az lenne, ha sokkal többen táplálkoznának egészségesebben és folytatnának egészséges életmódot. A krónikus betegségek (pl. rák, cukorbetegség, szív-érrendszeri bajok) zöme ellen így lehetne hatásosan fellépni. Mindezt tanúsítja az is, hogy a magyar lakosságot jellemző halálozási és egészségi állapottal kapcsolatos mutatók más, hasonló fejlettségű országokkal összehasonlítva rosszak - jóllehet "csodaszerekből" igazán nincs hiány...

2. józan ésszel irreálisnak tűnő gyógyhatást ígérnek

Pl. 2 nap alatt elmúlik a körömgomba, 10 nap alatt a cukorbetegség, 1 hónap alatt 16 kilót fogyunk. Az emberi testnek vannak korlátai, ezt nem szabad elfelejteni.

3. a termék "feltalálóját" a gyógyszerlobbi, az állam stb. által elnyomott embernek mutatják be.

Pszichológiai szempontból érthető fogás (a fogyasztókban rokonszenvet kelt), azonban a valóság általában az, hogy az elnyomott, meg nem értett zseni ahelyett, hogy a terméke fejlesztésén, kutatásán dolgozna, ebbe fektetne időt és pénzt, másokra mutogatva szeretne minél nagyobb haszonhoz jutni, lehetőleg azonnal, lehetőleg kihagyva a gyógyszerré válás hosszú és rögös útját. Ez persze érthető, de legkevésbé sem szolgálja a betegek érdekét.

4. a hatásosságot nem támasztják alá embereken elvégzett vizsgálatok

Ennek nem könnyű utánanézni, de szakemberek segítségével könnyedén ellenőrizhető. Azok a termékek, amelyeknek hatásosságát bebizonyították és elismerik Magyarországon, megtalálhatóak az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet gyógyszer- vagy gyógytermék-adatbázisaiban. Ha ezekben nem található meg, hasonló ellenőrzés elvégezhető az EU és az USA hasonló adatbázisaiban. Ha ez sem vezet eredményre, érdemes tudományos adatbázisokban ellenőrizni, végeztek-e egyáltalán vizsgálatokat emberek bevonásával. Erre a legcélszerűbb a PubMed adatbázis használata, ahol a keresés lefuttatása után szűrni lehet a klinikai (embereken elvégzett) vizsgálatokra.

Ha kiderül, hogy a termék (valahol) gyógyszer, az jó hír. Az is valamennyire jó hír, ha vannak klinikai vizsgálatok, de az anyag nem gyógyszer. Ez azt is jelentheti, hogy a klinikai vizsgálatok eredményei még nem elégségesek a gyógyszerré váláshoz, de azt is, hogy az eredmények (pl. mellékhatások, mérgező hatás) ennek jövőbeni lehetőségét kizárják. Megfelelő szakértelem birtokában ez eldönthető. De ha egy szer nem is gyógyszer, ráadásul klinikailag sem vizsgálták, akkor feltétlenül fogjunk gyanút. Pusztán laboratóriumi, lombikokban végzett kísérletek alapján egyetlen termék gyógyhatása sem állapítható meg!



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
„Köpni szabad, öblíteni szigorúan tilos?” – itt az új szabály, ami felülír mindent, amit a fogmosásról eddig tudtál
Nemzetközi fogorvosi szervezetek a „köpj, ne öblíts” elvét javasolják, a szájvíz használatát pedig egy másik napszakra időzítik.


Egy frissítő, erősen mentolos fogmosás után a legtöbbünk számára teljesen automatikus, szinte reflexszerű mozdulat, hogy a csapot megnyitva egy nagy korty hideg vízzel öblítjük ki a szánkat. Tisztaságérzet, friss lehelet, a habos fogkrém nyomainak tökéletes eltüntetése – generációk óta ezt a kőbe vésett rutint követjük a fürdőszobákban. Mégis,

egyre több hivatalos egészségügyi ajánlás állítja a szöges ellentétét: ha fogmosás után nem öblítünk azonnal vízzel, a fogkrémben lévő fluorid sokkal tovább védi a fogainkat.

Bár a napi rutin megváltoztatása első hallásra jelentéktelen apróságnak tűnik, a téma valóságos indulatokat generál az emberek között, hiszen a megszokott, azonnali tisztaságérzet csap össze a tudományosan igazolt, hosszú távú fogászati megelőzéssel.

Az elmúlt időszakban a közösségi médiát is letarolta a téma, a rövid videós platformokon futótűzként terjedt a „köpj, ne öblíts” üzenet, ami rengeteg felhasználóból váltott ki heves reakciót. A laikusok által felkapott trendre a szakmai szervezetek is reagáltak, és a meglepetés sokakat arcul csapott: a furcsa, megszokhatatlannak tűnő tanács nagy vonalakban valóban megállja a helyét. A brit nemzeti egészségügyi szolgálat útmutatója egyértelmű:

„Ne öblíts vízzel közvetlenül fogmosás után, mert lemossa a fogakon maradó, koncentrált fluoridot.”

Az Amerikai Fogorvosi Szövetség is ebbe az irányba mozdult el, bár egy kompromisszumos javaslattal: aki ragaszkodik az öblítéshez, tegye azt kevés vízzel, vagy várjon legalább húsz percet.

A tudományos háttér is ezt támasztja alá. Egy 2024-es vizsgálat kimutatta, hogy az öblítés elhagyásával a szájüregi fluoridszint tartósabban és magasabban marad, ami hatékonyabb védelmet nyújt a fogszuvasodás ellen.

Ez a megnövekedett koncentráció segíti a fogzománc ásványi anyagainak visszaépülését, és gátolja a baktériumok savképző tevékenységét.

A helyes sorrend tehát: először fogselyem vagy fogköztisztító kefe a lepedék fellazítására, majd kétperces fogmosás magas fluoridtartalmú (felnőtteknél 1350-1500 ppm) fogkrémmel. Ezután a felesleget ki kell köpni, de nem kiöblíteni. Ha valaki mégis szájvizet használna, azt a nap egy másik szakaszában, például ebéd után tegye, hogy ne mossa le a fogkrém jótékony hatását.

Magyarországon a helyzetet bonyolítja, hogy nincsen országos, közösségi ivóvíz-fluoridálási program, így a lakosság fluoridbevitelének szinte egyetlen jelentős forrása a fogkrém. Ennek helyes használata ezért kiemelten fontos a fogszuvasodás megelőzésében.

A módszer különösen hasznos lehet a fogszuvasodásra hajlamosabb csoportoknak, például gyerekeknek, fogszabályzót viselőknek vagy azoknak, akik gyakran fogyasztanak cukros, savas ételeket és italokat.

Aki szeretne változtatni a berögződésein, próbálja ki két hétig az öblítésmentes módszert a javasolt sorrenddel. A legfontosabb, hogy a témáról konzultáljon saját fogorvosával, aki személyre szabott tanácsot adhat a fogkrém típusára és a szájápolási rutinra vonatkozóan.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
EGÉSZSÉG
A Rovatból
Aggódva szaglászta a gazdája száját a kutya, ezzel mentette meg az életét
A 60 éves nőt a kétéves kutyája addig nem hagyta békén, amíg orvoshoz nem ment.


Egy kutya heteken át a gazdája száját szaglászta, és ezzel a zavaró, furcsa szokással végül megmentette az életét. Amikor az angol Colleen Ferguson először vette észre, hogy Inca nevű kutyája valamiért a leheletére vadászik, és minden egyes alkalommal aggodalmas fintorral odébbáll, még a legrosszabb rémálmaiban sem sejtette, mekkora a baj.

A makacs, megmagyarázhatatlannak tűnő állati jelzés végül egy alapos, teljes testes orvosi vizsgálathoz vezetett, amely feketén-fehéren kimutatta, hogy a nő bal tüdejében egy korai fázisú rosszindulatú daganat lappang.

A ritka szerencsének és az állat kitartásának köszönhetően a szakemberek még azelőtt elcsípték a halálos betegséget, hogy az áttéteket képzett vagy végzetessé vált volna.

A történet akkor kezdődött, amikor a hatvanéves nő német juhásza hirtelen, minden előzmény nélkül megváltoztatta a viselkedését. A kutya napokon, majd heteken keresztül kitartóan a gazdája szája körül szimatolt, mintha valami láthatatlan, de rendkívül intenzív nyomot követne. Ferguson először a legkézenfekvőbb magyarázatra gyanakodott, vagyis arra, hogy valami gond lehet a fogaival vagy az ínyével.

Haladéktalanul felkereste a fogorvosát, de a szakember a legalaposabb vizsgálat után is mindent teljesen rendben talált a szájüregében.

Mivel az állat továbbra is nyugtalanul viselkedett, és a szaglászás nem maradt abba, a nő a háziorvosához fordult segítségért. A vérvételek és az általános vizsgálatok során sorra zárták ki azokat a rejtett betegségeket, például a gluténérzékenységet vagy a cukorbetegséget, amelyek jellegzetes szájszagot okozhatnak, de minden lelete negatív lett.

Inca azonban nem adta fel.

„A viselkedése megváltozott velem szemben, elkezdett a számra fókuszálni. Mintha csak a számra koncentrált volna az egész lénye, és addig nem lehetett elhessegetni, amíg ki nem fújtam a levegőt”

– idézte fel Ferguson a Daily Mirrornak. A nő a kutya állhatatossága miatt egyre jobban aggódott, ezért úgy döntött, az orvosok megnyugtató leletei ellenére inkább kifizet saját maga egy teljes testes képalkotó vizsgálatot, hogy minden kétséget kizárjanak. A diagnózis lesújtó volt:

a felvételek egy golf-labda nagyságú, nagyjából 4,3 centiméter átmérőjű tumort mutattak ki a bal tüdejében, I. stádiumban.

A nemdohányzó, korábban biológiatanárként dolgozó nőt sokkolta a hír. „Eszembe sem jutott, hogy tüdőrák lehet. Olyan megrázó volt, mert nem dohányzom, és a fáradtságon kívül semmilyen tünetem nem volt.”

Fergusont hamarosan megműtötték. Az operáció sikeres volt, a daganatot teljes egészében eltávolították. Mivel a rákot korai fázisban fedezték fel, sem kemoterápiára, sem sugárkezelésre nem volt szükség. A beavatkozást végző sebész is elismerte az eset rendkívüliségét.

„A sebész azt mondta: ‘Sosem kapjuk el az I. stádiumban; a kutyája megmentette az életét’”

– emlékezett vissza a nő. A tudomány mai állása szerint a kutyák rendkívül érzékeny szaglása képes lehet a daganatos sejtek által termelt, a lehelettel vagy más testnedvekkel távozó illékony szerves vegyületek (VOC) kiszűrésére. Klinikai kísérletek sora igazolta már, hogy a speciálisan kiképzett ebek nagy pontossággal képesek azonosítani többek között a tüdő-, mell- vagy prosztatarákos mintákat. A kutatók jelenleg olyan elektronikus „orrok” fejlesztésén dolgoznak, amelyek mesterséges intelligencia segítségével képesek lennének utánozni ezt a képességet, széles körben elérhetővé téve a korai, nem invazív szűrési módszereket.

Inca kutya a PDSA állatvédő szervezet hivatalos elismerésében részesült életmentő tettéért.

Via Daily Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Döbbenetes adatot tárt fel egy óriási kutatás: a Parkinson-kórral élők 96 százaléka egy súlyos tünettől szenved
A betegek szinte mindegyike álmatlansággal vagy nappali álmossággal küzd. Ezt a panaszt gyakran a szaglásvesztés és a szédülés is kíséri.


Miközben a Parkinson-kórral élők száma 2050-ig akár a háromszorosára is nőhet, egy nagyszabású, közel 11 ezer fős vizsgálat most rámutatott, mennyire másképp sújtja a betegség a férfiakat és a nőket, és hogy a leggyakoribb tünetek sokszor teljesen „láthatatlanok”.

A Parkinson-kór egy progresszív idegrendszeri betegség, amelyben az agy „substantia nigra” nevű területén pusztulni kezdenek a dopamint termelő sejtek.

Bár leginkább mozgászavarként ismert, amely nyugalmi remegéssel, lelassult mozgással, izommerevséggel és egyensúlyproblémákkal jár, a betegséghez számos nem motoros tünet is társul. Ezek közé tartoznak a hangulati változások, a memória és a gondolkodás nehézségei, az alvászavarok, valamint olyan autonóm működési problémák, mint a székrekedés vagy az alacsony vérnyomás, melyek gyakran jobban rontják az életminőséget, mint a látható mozgásbeli panaszok.

Egy nagyszabású kutatásban 10 929, Parkinson-kórral élő aszemély vett részt, akik kérdőíveket töltöttek ki és nyálmintát adtak genetikai elemzésre.

Ez jelenleg a legnagyobb aktív Parkinson-kohorszvizsgálat a világon. Az eredmények megerősítették, hogy a nem motorikus tünetek rendkívül gyakoriak: a résztvevők 52 százaléka szaglásvesztésről, 65 százaléka memóriaváltozásokról, 66 százalékuk pedig fájdalomról és szédülésről számolt be.

Különösen kiugró adat, hogy a betegek 96 százaléka küzdött valamilyen alvászavarral, például álmatlansággal vagy nappali álmossággal.

A kutatás tisztább képet adott a kockázati tényezőkről is. Az életkor továbbra is az elsődleges rizikófaktor, a tünetek átlagosan 64 éves korban kezdődtek, a diagnózist pedig 68 évesen állították fel.

Bár a betegek negyedénél a családban már előfordult a kór, az eseteknek csupán 10-15 százaléka köthető egyértelműen specifikus génmutációkhoz.

A betegség kialakulásáért a legtöbb esetben – 85-90 százalékban – a genetikai hajlam, a környezeti hatások és az idősödés komplex kölcsönhatása felelős.

A betegség másfélszer gyakrabban fordul elő férfiaknál, és a tünetek is eltérően jelentkeznek a nemek között.

A nők átlagosan fiatalabbak voltak a tünetek megjelenésekor (63,7 év a férfiak 64,4 évével szemben) és a diagnózis idején is (67,6 év a férfiak 68,1 évével szemben). A nők körében gyakoribb volt a fájdalom (70 százalék a férfiak 63 százalékához képest) és az esések (45 százalék a 41 százalékhoz képest).

Ezzel szemben a férfiaknál gyakrabban fordultak elő memóriaváltozások (67 százalék a nők 61 százalékával szemben) és impulzív viselkedésformák, különösen a szexuális jellegűek (56 százalék a 19 százalékkal szemben), bár a legtöbb résztvevőnél az impulzivitás enyhe volt vagy teljesen hiányzott.

A tanulmány egy pillanatképet ad, de nem hasonlítja össze a betegeket egy egészséges kontrollcsoporttal, és nem követi a tünetek időbeli változását. Mindezek ellenére az eredmények kulcsfontosságúak lehetnek a kockázati tényezők jobb megértésében, ami elvezethet a veszélyeztetettek korábbi azonosításához és a betegség személyre szabottabb kezeléséhez.

Via Science Alert


Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
A legveszélyesebb tévhitek az agyhártyagyulladásról: ezért nem szabad a kiütésre várni
A sötétlila, nem elhalványuló kiütés a véráramfertőzés (szepszis) kései jele, nem a betegség kezdete. Aki erre a tünetre vár, az a kritikus állapotig halogatja az életmentő orvosi segítségkérést.


Ez a betegség nem egy elhúzódó nátha, hanem egy villámgyors lefolyású vészhelyzet, ahol a késlekedés szó szerint életekbe kerülhet. A legnagyobb ellenség pedig nemcsak a kórokozó, hanem a tévhitek is, amelyek hamis biztonságérzetet keltenek.

Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ - CDC - nem finomkodik, amikor a meningococcus baktérium okozta agyhártyagyulladásról és a vele járó véráramfertőzésről beszél.

Mielőtt rátérnénk a leggyakoribb félreértésekre, a legfontosabb, hogy tudd, mikor kell azonnal cselekedni.

Felnőtteknél és idősebb gyerekeknél a hirtelen fellépő magas láz, a kínzó fejfájás és a merev, mozgathatatlan tarkó klasszikus tünetegyüttese azonnali vészjelzés, amit gyakran fényérzékenység, hányinger vagy zavartság kísér.

Csecsemőknél a figyelmeztető jelek sokkal árnyaltabbak lehetnek: a baba túlzott aluszékonyságot, vigasztalhatatlan sírást, az étel elutasítását, valamint a koponyán lévő kutacs feszülését vagy elődomborodását mutathatja.

Ha ezekhez hideg végtagok, szapora légzés, erős izomfájdalom, és később sötétlila kiütések társulnak, amelyek nem halványulnak el még akkor sem, ha átlátszó tárggyal (például pohárral) enyhén megnyomjuk őket, az már a véráramban terjedő fertőzés, azaz szepszis jele lehet, ami azonnali orvosi beavatkozást igényel.

Ilyenkor Magyarországon egyetlen helyes lépés van: azonnal hívni a 112-t és egyértelműen jelezni az agyhártyagyulladás gyanúját.

Sokan gondolják, hogy ez egy tipikus gyermekbetegség, ami felnőttként már nem fenyeget. Ez az első és talán legveszélyesebb tévhit.

Bár a kisgyermekek valóban a legveszélyeztetettebb korosztály, a bakteriális agyhártyagyulladás bárkinél, bármikor lecsaphat.

Az elmúlt évek adatai ráadásul azt mutatják, hogy bizonyos kórokozótörzsek kifejezetten a 30 és 60 év közötti felnőtteket támadták.

„Bizonyos esetekben a fertőzés rendkívül gyorsan súlyosbodhat, és a beteg órákon belül meghalhat” - nyilatkozta az American Medical Association-nek Dr. Jeffrey Silvers infektológus.

A kockázat tehát nem korfüggő, a legnagyobb hiba mégis az, amikor a beteg vagy a családja egyetlen, jól ismert tünetre vár.

„Megvárom, amíg megjelenik a kiütés” – hangzik a második tévhit, ami végzetes lehet.

A jellegzetes, nem elhalványuló bőrjelenség ugyanis egyáltalán nem törvényszerű, és ha megjelenik is, az gyakran már a betegség egy kései, rendkívül súlyos szakaszát jelzi.

A betegség influenzaszerű tünetekkel indulhat, de az állapot órák alatt drámaian romolhat. „Szólaljanak meg a vészcsengők, mert az agyhártyagyulladás olyan, mint a villámcsapás; sosem gondolod, hogy veled történik meg” – mondta a Meningitis Now-nak egy túlélő kislány édesanyja, aki a szülői ösztönére hallgatva kért időben segítséget.

A harmadik gyakori félreértés a védőoltásokhoz kapcsolódik. Sokan hiszik, hogy ha be vannak oltva, teljes védettséget élveznek.

A valóság az, hogy bár a vakcinák a megelőzés leghatékonyabb eszközei, nem fednek le minden egyes kórokozót és szerotípust. Az oltottság drasztikusan csökkenti a kockázatot, de nem teszi nullává.

Éppen ezért a gyanús tünetek jelentkezésekor az oltási státusztól függetlenül ugyanaz a szabály érvényes: azonnali orvosi segítségkérés.

Ezzel szorosan összefügg a negyedik tévhit: a halogatás. A betegség lefolyása annyira gyors, hogy nincs idő mérlegelni vagy arra várni, hogy a tünetek maguktól enyhüljenek.

Minden egyes óra késlekedés rontja a túlélési esélyeket és növeli a maradandó károsodások, például hallásvesztés, agykárosodás vagy végtag-amputáció kockázatát.

Végül sokan tévesen ítélik meg a fertőzés terjedésének módját is.

Az ötödik tévhit szerint a betegség egy rövid, hétköznapi találkozás során is könnyen elkapható.

Ezzel szemben a leggyakoribb bakteriális kórokozó terjedéséhez jellemzően szoros és hosszan tartó kontaktus szükséges, például közös evőeszköz használata, csókolózás vagy egy háztartásban élés.

A beteggel való szoros kapcsolat esetén a hatóságok döntenek a megelőző antibiotikumos kezelés szükségességéről.

A betegség ritka, de a lefolyás brutalitása miatt a legkisebb gyanú is azonnali cselekvést követel. Ahogy a már idézett édesanya fogalmazott: „Sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha várok.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: