EGÉSZSÉG
A Rovatból

„Ha valakitől azt hallod, hogy minden exe őrült, érdemes elgondolkodnod, hogy mibe őrültek bele” – Interjú Bánki György pszichiáterrel

Divat mostanában a narcisztikus jelző. Az elismert pszichiáter többek közt arról mesél, miként működik ez a személyiségzavar.

Link másolása

A Nyírő Gyula-díjas alapmű, A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról szerzője, a téma egyik leghitelesebb szakértője arról mesélt, hogyan ismerhetjük fel a narcisztikust, ő hogyan éli meg saját magát, és milyen megküzdési módjai vannak az emberi kapcsolatokban.

– Ha egy laikusnak kellene elmagyaráznod, ki a narcisztikus személyiségzavaros – ez a könyved központi témája is – hogyan írnád le az ilyen típusú személyiséget? Melyek lennének azok az úgynevezett red flagek, azaz piros jelzőlámpák, amelyek figyelmeztethetik az illetőt, hogy egy narcisztikussal találkozott?

– A kóros narcizmus nem olyan triviális dolog, hogy rögtön kiszúrod a vörös zászlócskáit. Kétfelől is vizsgálhatjuk a kérdést. A figyelmeztető jeleknek tűnő viselkedésformák félrevezetőek is lehetnek. Például súlyos letörtség vagy krízisállapot is állhat mögöttük, mert ilyenkor a másik nem a megszokott érettsége szintjén működik.

Vannak viszont vészjelek, amiket a módszeresen bántalmazó személyek produkálnak, akik hosszú távon érzelmileg meglophatnak, önérzetünkben meggyengíthetnek minket. Viszont eleinte olyasmi jót ígérnek, amit addig senki más nem kínált nekünk.

Így az ebből kilógó, ellentétes élményeket megpróbálhatjuk kirekeszteni az érzékelésünkből. Szóval néha túl-, néha alulértékeljük az ilyen figyelmeztető jeleket. Érdemes elmondani, hogy nem minden narcisztikus számít bántalmazónak. A narcisztikus legtöbbször nem bánt, amíg nem veszélyezteted a kiemelt státuszát, vagy amíg nem kerülsz vele szoros kapcsolatba. Amikor a személyiségzavarokat, mondjuk a kóros narcizmust megpróbáljuk körvonalazni, az fejtörést okoz. Valójában arra vagyunk csak képesek, hogy egy sokdimenziós koordinátarendszerben bizonyos erős vonások sűrűsödési pontjainak adunk egy többé-kevésbé kielégítő nevet. De sok az átmenet, a fokozat, a személyiségzavarok gyakran keverednek – az emberi személyiség rettentően bonyolult. Vannak diagnosztikai rendszerek, melyek leírják a kóros narcizmust, de nem tartalmazzák azt, hogy te az ebédlőasztalnál hogyan ismerd fel, vagy hogy miért működik így valaki. Attól is bonyolult a dolog, hogy a narcisztikusok jelentős része a lelke mélyén őrzi ezt a titkot, igyekszik csak a fantázia szintjén nagyzolni.

– Tehát nem egy kirívóan "menőző" figura feltétlenül a narcisztikus.

– Nem evidens, hogy az extravagáns ember a narcisztikus. Óvatosan kell bánnunk a megfigyeléseinkkel, mert nem mindig adja ki a valós tudást.

Amúgy meg szeretünk diagnosztizálni. Újabban nem úgy pletykálunk, hogy „nahát, ez a pernahajder...”, hanem pszichológiai címkéket használunk mások kibeszélésére.

- Mik azok a jellegzetességek, melyek egy narcisztikust jellemeznek, ha közel kerülünk hozzá?

– Ha vonás-szinten nézzük, többek között az a narcisztikus, aki különlegesnek hiszi magát, különleges bánásmódot igényel.

– Különlegesnek hiszi, vagy annak akarja hinni, vagy már eljutott odáig, hogy már el is hiszi magáról, hogy több, mint mások?

– Vannak fokozatok, például hogy mennyire és mindig érzi-e. Ahogy említettem, van, hogy a nagyzolás csak a lelke mélyén van jelen. A nagyon introvertált emberek egy részének súlyos narcisztikus sérülései vannak. A narcisztikusak, ha a nagyzásossághoz kívülről nem tudnak támogatást szerezni, fantáziálni kezdenek róla. Ideális szerelemről, nagy vagyonról, presztízsről, hatalomról, elismerésről álmodoznak. Ha a narcisztikus tehetséges, ki tud tűnni, és konstruktív forrást is találhat a túlzó fontosságának.

–Empátiára képes a narcisztikus?

– Kognitív empátiája van, tehát sokszor az van, hogy érti, hogy másban mi zajlik, ha nem érintett, és nem az ő bőrére megy a dolog. A közeli kapcsolataiban viszont az empátia könnyen felfüggesztődik. Fontosabb az igaza, a kiemeltsége, az előnye, a sikere, a hiúsága, mint a másik érzései.

Kizsákmányoló, manipulatív, és ami még fontos: irigy. Ez nem mindig derül ki, de irigyli, ha másnak valamije van, ami neki nincs. Féltékeny. Azt a metaforát használjuk erre, hogy ha valaki kap egy szelet tortát, ő úgy éli meg, hogy tőle vették el.

Mi ezt néha csak közvetetten tapasztaljuk: azt látjuk, hogy frusztrált vagy elcsendesedett, és érezzük, hogy valami gondja van. Neki nem jó, ha a másik jobban van, mint ő. A szeretet képessége lenne az, amikor a frusztrációt felülírhatja annak az öröme, hogy másnak jó.

– Ez az érzés tudatos náluk?

– Egyénenként változó. Ha valaki már járt terápiába, vagy önreflektív, akkor tudhat róla, hogy ő így működik. De vannak olyanok is, akik ilyenkor csak nyersen leértékelik a másikat, a személyét, a sikerét. Ha hazajön az asszony és elmondja, kapott egy Michelin-csillagot, erre a narcisztikus férj valószínűleg annyit mormog: „Mosogatni kéne előbb megtanulni”.

– Vagy azt mondja: „Csak egyet kaptál?”

– Igen. Ez valójában irigység és düh.

- Mi a lényegi különbség a narcisztikus, a szociopata és a pszichopata között? Egyszer olvastam egy találó hasonlatot: a narcisztikus, ha elgázol valakit, kiszáll és ráfogja, hogy a másik miatt volt, a szociopata le is üvölti a másik fejét és továbbhajt, a pszichopata pedig csak egyszerűen cserbenhagyásos gázoló, és még akár káröröm is van benne.

– A motiváció a lényeg. Ha valakinek, mint amilyen a narcisztikus, a róla kialakult kép a fontos, akkor azzal lesz elfoglalva.

Ha elcsap egy biciklistát, akkor a biciklista lesz a felelős. Muszáj makulátlannak lennie, és ehhez alakítja a valóságot, akár az emlékeit is.

A legnagyszerűbb könyv a narcizmusról kétértelmű és már önmagában szórakoztató cím, mert az a mögöttes ironikus üzenete: én vagyok a legjobb, mint narcisztikus. Maga a könyv pedig tényleg a nagyszerű és átfogó, alapos munka.

– Amikor a kiadóval először beszéltünk a könyvről, és kitaláltam a címet, annyira megörültem, hogy utána egy évig nem írtam semmit. Tudtam, hogy van bennem ez a könyv, de nehéz volt beilleszteni a munkával teli életbe. Valóban, a cím egyszerre figyelemfelkeltő és ironikus. Fel is lőttem vele a mércét magamnak.

– Mennyi ideig írtad?

– Mivel nem író vagyok, ezért a hétvégék és szabadságok alatt írtam. Így aztán három-négy év volt.

– Kanyarodjunk vissza oda, mit észlel a másik, ha egy narcisztikussal közelebbi kapcsolatba kerül.

– Néha csak fura érzéseink és megérzéseink vannak. Ezek lehetnek pozitívak is, hiszen a narcisztikus eleinte szeretne jóban lenni a másikkal, azzal, akit értékesnek tart és idealizálni tud. Egy csodálatos barátot, társat, tükörképet keres, s amíg így tudja látni, addig felmagasztal, tűz ég a szemében, szépeket gondol rólad.

Olyan érzéseid támadhatnak, hogy ez egy csodálatos kapcsolat, lelki társak vagytok, megvan, ami az egész eddigi életedből hiányzott. Ami nem jelenti azt, hogy nincsenek ennek ellentmondó érzéseid is egyben,

csak a korai fázisban elhessegeted. Ha valaki három hét ismeretséget követően a jövőt tervezi veled, az fura, de magával is sodorhat. Egy pofás szerelemhez is kell idealizálni a másikat, de annak van egy vállalható szintje, míg a narcisztikus kapcsolódásban egy nyers, primitív idealizációról van szó. Mellékíze van. Néha csak a környezet veszi észre, néha mi magunk is: a „sose volt ilyen jó” érzés gyanús lehet: a speciális, különleges, mindent elsöprő érzések persze léteznek, de a narcisztikussal való kapcsolat kezdetére kifejezetten jellemzőek.

„Túl sok, túl korán”. Ezek a kulcsszavak. A valódi kötődés egy folyamat és egy tanulás is egyben. A heveny idealizáció viszont egy mézes csapda.

Mivel azonban tökéletlen lények vagyunk, előbb-utóbb a narcisztikus is észreveszi valamelyik melléfogásunkat. Mondjuk mesélsz egy filmről, amit te láttál és ő nem, és hirtelen fagyos lesz a hangulat, vagy odaszúr valamit, te pedig nem érted, mi történt. Hiszen tárgyszerűen nem történt semmi, csak fagyi, csók, beszélgetés. De te nem tudod, hogy beleállt egy tüske: ő nem látott egy filmet, amit te láttál – és ez neki megalázottság.

– Épp ezért lehet velük is empatizálni, vagy legalábbis érteni őket.

– Az ilyen helyzetben éppen azért nehéz, mert nem látjuk át, amibe kerültünk. Ha a narcisztikus nem rettegne az alávalóságtól és a szégyentől, elmondhatná, hogy miért változott meg a hangulata. De ahhoz kiszolgáltatottá kéne válnia egy bensőséges kapcsolatban, és ez ijesztő a számára. Lehet megbélyegezni a személyiségzavaros embert, vagy haragudni rá, akár jogosan, de tudnunk kell, hogy ő is elszenved valamit, csak ennek az okát neked tulajdonítja.

A narcizmusban az a rossz, hogy a narcisztikus nem úgy szenved, mint egy depressziós, úgy szenved, hogy a végén te is szenvedni fogsz. Vagy főleg te.

– Elég gyakori, hogy egy narcisztikus egy különlegesen empatikus emberhez vonzódik, mégis kénytelenek vagyunk a könyved szerint is elfogadni, hogy nem tudjuk meggyógyítani őket.

– A párkapcsolat nem lehet terápiája a kóros nárcizmusnak. Viszont a terápia is emberi kapcsolat, ahol nagyon sűrítve, célzottan és specifikusan kell dolgozni a narcisztikussal.

– A praxisodban, gondolom nem olyan egyszerűen találkozol narcisztikusokkal, hogy „szia, narcisztikus vagyok, segíts jobban lennem”.

– Újabban bőven megesik, hogy narcisztikus emberek olvasnak erről és magukra ismernek, de klasszikusan a narcisztikusok nem a személyiségzavaruk miatt keresnek fel, hanem depresszióval, szorongással, teljesítményzavarral, kapcsolati gondokkal, kudarcokkal. Vagy pszichoszomatikus problémákkal, mert nem mernek kapcsolatban lenni a saját lelkükkel, és a testükkel kommunikálnak.

– Robert D. Hare remek könyvében, a Kímélet nélkülben ír róla, hogy a társadalmunkban egyre több a pszichopata, különösen a vezető szférában. A narcisztikusokkal is ez a helyzet?

- Azt gondolom, hogy nem így van, csak többet tudunk, ezért a gond felismerhetőbb. Sőt, ha valamiről tudunk, talán a kelleténél több mindenkiről gondoljuk, hogy az. A harmadik dolog:

a hetvenes évektől mérik Amerikában egyetemistákon és középiskolásokon a narcisztikus tendenciákat, és valóban az az eredmény, hogy a narcisztikus vonások erősebbek.

Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a narcisztikus személyiségzavarosból van több, hanem szólhat arról, hogy bizonyos vonásokat az adott neveltetésben és társadalmi viszonyok között hangsúlyosabban fejlesztünk ki magunkban. A közösségi médiának is van egy húzása.

– A magasvezetők között mennyire erősebbek a narcisztikus tulajdonságok?

– A karizma, az intenzitás, a szorongásmentes működés sok helyütt jól jön. Egy tűzesetnél a pszichopata végre nem unatkozik, a mentés élére tud állni, mert az adrenalin élettelivé teszi. Az igazán magas politikai pozíciót elérő emberek gyakran éretlen személyiségek. Egészséges ember nem akar ekkora hatalmat, nem szeretne ekkora szeletet kontrollálni az életből. Ez egy igazi paradoxon. De a könyvem a hétköznapjaink, mindannyiunk narcizmusáról szól, ezért is szoktam mondani, hogy aki nem ismer valahol magára, az nem is figyelt.

–Mi volt a legfontosabb elhivatott célod egy olyan könyvvel, amiben minden szegmensét megmutattad a narcizmusnak?

– Sima világjobbítás. Többféle célt sűrítettem bele, de alapvetően úgy írtam, és ezt nem rejtettem véka alá, hogy mindannyiunk önbecsülési nehézségeiről írjak. A fókuszban a beteges narcizmus áll, de nem azért, mert olyan sok a narcisztikus, hanem azért, mert

az a viszonylag kevés narcisztikus sok embernek tud komoly szenvedést okozni, miközben ők is szenvednek. És megpróbáltam megmutatni, hogy ez milyen bonyolult. Meg kedvet is szerettem volna csinálni az önismerethez, annak minden nehéz oldalával együtt.

– Rengeteg narcisztikus kapcsolatból szabadulni akaró, vagy szabadult ember csoportja van fenn a Facebookon, többek között angolul. Miért olyan nehéz megszabadulni tőlük és egyáltalán, miért kell "megszabadulni"?

– Igen, a szó pejoratív. Persze van olyan, amikor szabadulni kell. A narcisztikusok tudnak olyanok lenni, mint a drog, mert olyan erős lelki hatást érnek el nálad, kezdetben annyira tükrözik a te legbelső szépségedet és vágyaidat, később meg annyira legyengítenek.

Mivel a narcisztikus az ideális kapcsolatot keresi, elemi szükséglete, hogy idealizáljon, amiről majd azt hiszed, rólad szól. Csak ezt a primitív idealizációt nem lehet fenntartani, és a bukás elkerülhetetlen,

ahogy már beszéltünk róla. Az ő fantáziált és elvárt ideális partnere és te, meg a te valóságod – újra két külön világ lesznek. Vannak kimondottan rosszindulatú emberek is a súlyosan narcisztikusak között, akik szeretnek szenvedést okozni. De alapból inkább az szokott a gond lenni, hogy a kapcsolatban a kötődés szépségét legyőzi az egyik ember felülkerekedésének a vágya. Hiába rossz már, kémiailag is visszavágyunk a korai idillbe. Néha vissza is tér valami belőle, így a kapcsolat harmonikus és rémes ciklusokba torkollik. A remény és az illúzió tart meg, hogy azt a nagyon jót helyreállíthatod, ha ügyes vagy. Pedig lehet, hogy olyan formában sosem létezett.

– Az egészséges felnőtt működésre már a narcisztikus sem ugyanúgy tud reagálni? Ez van jelen a Shame című film egyik jelenetében, amit te is elemzel a könyvedben: amikor Michael Fassbender karaktere kudarcként éli meg a szexet egy szép, kedves nővel szemben.

– Nagyon megijeszti, igen, mert retteg, hogy alulra kerülhet, hiszen valójában nagyon szerencsétlen ember. A narcisztikusnak ugyanakkor valaha voltak, vagy akartak volna lenni érzelmei, csak épp nagyon le vannak döngölve. Átderengenek néha a falakon, olyankor szentimentálissá válnak.

A kóros narcizmus tragikuma az, hogy a lélek érzés nélkül tengődik, és tele van frusztrációval, ürességgel, öngyűlölettel, ellenségességgel…

– A szégyentől való félelemmel...

– Igen, a bukástól való félelem folyton felülírja a szeretet esélyét. Van, akiben feltámad néha a szeretet például a gyerekei vagy az unokái iránt, de az igazi erős és tartós szeretetélmény nincs meg. Ez saját magára is vonatkozik. A narcisztikus a figyelmet ismeri fel, azt hiszi, akkor szeretik, ha érdekes, ha sikeres és ha figyelnek rá.

– Ha én most egy képzelt pszichológiai szakács lennék és szeretnék készíteni egy kisbabából egy narcisztikus embert, mit kéne tennem? Vagyis hogyan "készül" a narcisztikus?

– Nem szabad szeretni, de el kell hitetni vele, hogy szeretem.

– Milyen könnyű!

– A gyengéd, meleg szeretet hiányzik a narcisztikus szüleiből. Figyelem van, törődés van, ellátják, de a „csak önmagáért” való szeretet nincs jelen.

– Tehát a feltétel nélküli szeretet hiányzik.

– Igen. És ahogy nő, egyre frusztrálóbbá válik a szülő számára, mert eltér a gyermek attól, amit a szülője szívesen elvisel. Az egészséges szülő túlnyomóan kibírja és befogadja a gyerek bonyolult és néha kellemetlenségekkel járó szükségleteit. A narcisztikus szülő inkább leszoktatja a gyerekét a saját érzéseiről.

Minden gyerek a szülő szeretetéért küzd. Úgyhogy végül a gyerek lemond a saját átlagos gyermeki létéről. Önmaga ideális változata próbál lenni, hogy védekezzen. De bizalmatlanná válik.

– Olyan, mintha magukban sem bíznának a narcisztikusok.

– Valóban. Nem számítanak jobbra a jövőben, mint ami a múltban történt velük.

– Milyen a klasszikus narcisztikust nevelő anya és apa?

– Az anya túl közel van, de rejtetten a saját igényeit próbálja a gyereken keresztül betölteni. Az apa pedig gyakran távoli, hideg, kritikus, gúnyos, aki a gyerek életében talán nincs igazán jelen. Maga a gyerek, ha nem is tud róla, érzelmileg közben rettenetesen magányos. Ez elég jellegzetes kombináció, de nem az egyetlen, nyilván.

–Te hol látod magad a narcisztikus skálán?

– Szeretem a figyelmet, nem tagadom. Viszont jó kapcsolatban vagyok az érzelmeimmel.

– Változhat-e a narcisztikus, vagy csak terápia körülményei között? A te könyvedet elolvasva változhat?

– Az élet nagyon gazdag, és van olyan, ha valakit nem durván torzított a gyerekkor, hogy sokat tanulhat egy könyvből is. A narcisztikus leginkább terápiában tud fejlődni, finomodni. Szívós, kitartó munkával, amiben fokról-fokra felszivárognak az igazi érzések, és átalakulnak a kóros lelki struktúrák.

Egy férfi azt mondta nekem például, hogy képzeld, múltkor ültem a feleségem mellett, és húsz év után hirtelen azt éreztem, szeretem. És ez óriási siker.

Ezek az érzések jönnek-mennek, de ha már van érzés, és ha megérti, hogy a kapcsolat nem félelmetes, megnyomorító dolog, az nagy eredmény.

– Írtad a könyvben, hogy a narcisztikus kikapcsolt üzemmódban kipiheni a működését, ekkor fordul a függőségeihez. Ahhoz, hogy fenntartsa magáról a látszatot, ki kell pihennie?

– A lekapcsoltságnak az a funkciója, hogy a magányos érzésekkel teli gyerekkor fájdalmai ne fenyegessék – amikor ő nem volt fontos és ki is zsákmányolták –, miközben erre esetleg nem is emlékszik. A lekapcsolt önmegnyugtató vagy önizgató módszerek ennek a fájdalmas élménycsomagnak az elkerülését szolgálják. Ha nincs közönség, akkor fenyeget a rossz érzés. De a kudarcok, szakítások, fájdalmas pillanatok átszakíthatják a védelmet, és súlyos, rövid krízisekbe torkollhatnak. Aztán a narcisztikus mindent elkövet, hogy visszatérjen a bástyákkal védett, grandiózus lelkiállapotába.

– A narcisztikus gyakran "vetít", torzítja a valóságot. Erre is utalsz a könyvben.

– Ha valakitől azt hallod, hogy minden exe őrült, érdemes elgondolkodnod, hogy mibe őrültek bele. A bántalmazottak oldalain a narcisztikusok is ott vannak, mert áldozatként élik meg magukat.

- A narcisztikusban a sérülékeny gyermek erősen jelen van. Belső gyermekkel dolgozol a terápián?

– A gyereket gyógyítjuk a felnőttel szövetségben. De nem könnyű eljutni arra a bizalmi szintre, ahol a gyerek megjelenhet. A párkapcsolatban adódnak pillanatok, amikor a magányos gyermekkel a partner „találkozik”. Ez reménnyel tölti el, mert a narcisztikus rászorulónak és belátóak tűnik. De mivel terápia nélkül a gyerek mély fájdalma számára kibírhatatlan, ezért vissza kell zárnia a ketrecébe, hogy előre nyomuljon újra a grandiózus, pökhendi, elnyomó énje. Te meg nem érted, hova tűnt a másik valaki. Minél erősebben személyiségzavaros valaki, annál izoláltabbak ezek a részei. A terápiában a cél a felnőtt résszel szövetségben lenni és a gyermeket gyógyítani. A felnőttet megerősíteni abban, hogy gyógyítani tudja a belső gyermeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Az egész országban hiánycikk lett az inzulingyógyszer, amit sokan mesterséges fogyasztószerként használnak
Jelenleg sehol nem kapható, súlyos inzulinrezisztens betegek is csak másodkézből tudnak hozzájutni, sokszor horribilis áron. Közben egyre többen szúrják magukat vele olyanok is, akik hivatalosan nem is szedhetnék.

Link másolása

Az utóbbi napok egyik slágertémája a magyar neten egy injekciós tollal beadható inzulingyógyszer, vagyis annak a hiánya: legutóbb Tatár Csilla posztolt róla, de különböző Facebook-csoportokban már jó ideje élénken tárgyalják, hogy nem lehet kapni sehol.

Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket erre, akit öt évvel ezelőtt diagnosztizálták inzulinrezisztenciával. Bár sokan nincsenek tisztában a különbséggel, ez nem ugyanaz, mint a cukorbetegség: utóbbi esetben a szervezet cukorszintje, itt viszont az inzulinszint ingadozik folyamatosan. Ennek is több fokozata van, az enyhébbet tablettával, diétával és edzéssel is lehet kezelni, a súlyosabbat viszont csak rendszeres injekciózással.

Olvasónk a súlyosabb kategóriába tartozik, ráadásul pajzsmirigybetegsége is van, ezekre összesen három fajta gyógyszert szed. Tavaly nyárig mindegyiket folyamatosan be tudta szerezni, először akkor tapasztalt hiányt az egyikből.

Azt még viszonylag könnyen ki tudta váltani egy hasonló hatású készítménnyel, nagyjából két hete viszont elkezdett terjedni a hír, hogy számos fajta inzulingyógyszerből hiány alakult ki az országban, különösen az úgynevezett liraglutid tartalmúakból.

Ilyen például a Saxenda, a Victoza vagy az Ozempic. A gyógyszertárakban megerősítették az értesülést: jelenleg se Budapesten, se vidéken nincs belőle sehol, és nem is tudnak biztosat mondani arról, mikor várható a következő szállítmány.

Olvasónk ezután megkereste a gyártó céget, ahonnan azt a tájékoztatást kapta, hogy Magyarországról szinte a teljes készletet kivitték Ukrajnába, mivel ott a háború miatt gyakorlatilag semmilyen inzulin- és vércukor-kezelő gyógyszer nem kapható.

Egyhavi Saxenda-adag ára egyébként 40-50 ezer forint körül van.

Egy szer, ami lefogyaszt edzés és diéta nélkül? Ide vele!

A helyzetet még komplikáltabbá teszi, hogy a Saxendát és a többi hasonló hatású gyógyszert az utóbbi időben nagyon sok olyan ember is felfedezte magának, akinek semmi probléma nincs az inzulinszintjével, egyszerűen csak fogyni szeretne.

A szer egyik hatása ugyanis az, hogy durván csökkenti az éhségérzetet, ezért aki elkezdi szúrni magának, anélkül fog jóval kevesebbet enni, hogy koplalásérzete lenne. Ezért jóval „kényelmesebb” a sokszor nagy áldozatokat megkívánó diétáknál és edzésterveknél.

Rövid időn belül külön Facebook-csoportok specializálódtak arra, hogy a tagok megosszák egymással, melyik orvos hajlandó felírni fogyásra. Vannak, akik még a receptekkel is seftelnek egymás között, ami persze teljesen illegális.

Dr. Lakatos Péter endokrinológus a 168 Órának 2021-ben azt nyilatkozta, 5-6 hónap alatt akár a teljes testsúly 10-15%-át is leadhatják azok, akik ezt használják, ugyanakkor mindenképp érdemes orvossal konzultálni előtte. „Nem csak azért, mert ezek a gyógyszerek vénykötelesek, hanem mert fel kell mérni a páciens állapotát, hogy valóban indokolt-e nála a szer használata.”

Extrém túlsúlyos embereknél ennek még lehet létjogosultsága, azoknál viszont, akik mondjuk 60 kilóról 50-ra akarnak lefogyni vele, és egyébként teljesen egészségesek, nem sok. A gyógyszer a tájékoztatója szerint azoknak ajánlott, akiknek 30 kg/m² felett van a testtömegindexe (BMI), vagy 27 kg/m² és 30 kg/m² között, de valamilyen testtömeggel kapcsolatos kísérőbetegségben szenvednek.

Ráadásul a fogyni vágyók most olyan inzulinos betegek és extrém kövérek elől vásárolják fel a készleteket, akiknek valóban súlyos problémát okoz, ha nem juthatnak hozzá.

A gyógyszer hirtelen elvonása súlyos tüneteket okozhat, ezért is veszélyes, ha valaki nem tudja beadni magának, mert nem jut hozzá.

Mi is beléptünk az egyik, több mint 10 ezer fős Facebook-csoportba, ahol a posztok jelentős része valóban arról árulkodik, hogy az illető, aki írta, egyáltalán nem beteg, egyszerűen csak le akar dobni néhány kilót. A Bors egy napokban megjelent cikke pedig arról árulkodik, hogy több hazai híresség is felfedezte magának a szert.

Természetesen csalók is feltűntek: egyre több poszt szól arról, hogy magukat bennfentesnek és megbízhatónak feltüntető kamuprofilok kínálnak megvételre gyógyszert, beszedik érte a pénzt, de soha nem küldik el.

A csoportokban terjedő hírek szerint január 20-a körül már lehet, hogy lesznek új készletek, de ez nem biztos. Amitől viszont sokan tartanak, hogy ha jön is új szállítmány, jóval többet kell majd fizetni érte, mint eddig, az sem lehetetlen, hogy akár 60-70 ezer forintot is elkérnek majd egy havi adagért.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

EGÉSZSÉG
Többször nem engedtek ki az iskolai mosdóba egy 14 éves angol lányt a menstruációja alatt
Az iskola szerint a menstruáció nem számít olyan egészségügyi helyzetnek, ami miatt ki kellene engedni óráról a diákot a mosdóba.

Link másolása

Kivette a stockporti iskolából a gyerekét egy anyuka, miután a 14 éves lányt a menstruációja alatt nem engedték ki a mosdóba, írja a The Sun. A tini emiatt állítólag többször is kellemetlen helyzetbe került az osztálytársai előtt.

Az egyik alkalommal csupa vér lett a széke, mert nem mehetett ki az óráról. De előfordult az is, hogy egy hasonló baleset után fiúnadrágot kapott kölcsönbe, amitől csak még kényelmetlenebbül érezte magát. A neve elhallgatását kérő anyukának régóta problémája van az iskolában bevezetett rendszerrel. Ezek szerint csak szigorúan vett egészségügyi panasz miatt kéredzkedhetnek ki a diákok tanítás alatt a vécére, ezek közé pedig nem tartozik a menstruáció. Az asszony azt mondja, hogy addig nem engedi iskolába a lányát, amíg ezen a gyakorlaton nem változtatnak.

A teljesen bepöccent anyuka még az orvosának is elpanaszolta a történteket. Az oktatási intézmény drákói szigora szerint ugyanis veszélyezteti a gyerekek mentális és fizikai egészségét is.

„A lányom folyamatosan azzal küzd, hogy barátokat szerezzen magának. De ha ilyen baleseteket szenved, az tízszeresen rontja a helyzetet” – mondta a 35 éves asszony. Azt is elárulta, hogy a gyerek gyomra már görcsbe rándul minden hónapban, amikor menstruálni kezd, mert attól tart, hogy újabb kínos helyzetekbe hozzák az iskolában.

A múlt héten a nő előre jelezte az iskolának, hogy a gyerek menstruál, emiatt előfordulhat, hogy ki kell mennie óra közben is a mosdóba. Azt a választ kapta, hogy a következő napra megkapja a vécébérletet a kislány, vagyis tetszőleges alkalommal mehet a mosdóba, de a következő napra ez már nem volt érvényes.

Az iskola a lap kérdésre azt válaszolta, hogy jelenleg is dolgoznak a szülői panasz nyomán kialakult helyzet megoldásán.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
Elment egy csontkovácshoz a merev nyaka miatt, de majdnem belehalt a kezelésbe egy fiatal brit nő
A csontkovács akkorát hibázott, hogy a 29 éves nő sztrókot kapott, napokig meg sem tudott mozdulni.

Link másolása

A 29 éves brit nő, Maria Bond a bemerevedett nyaka miatt fordult csontkovácshoz 2021 áprilisában. A rutinnak tűnő kezelés alatt viszont kétszer is "reccsent" a nyaka, a nő pedig elkezdett szédülni - írja a The Sun.

Később a férje kórházba vitte, ahol kiderült, hogy Maria sztrókot kapott: a kisagyában vérömleny alakult ki, abban a részben, amelyik a mozgáskoordinációért és az egyensúlyért felelős.

Az orvosok szerint a csontkovács elszakította a nő artériáját a nyakánál, ezért az agya nem jutott vérhez.

A sztrók miatt öt napig kellett kórházban maradnia, ekkor alig tudott megmozdulni.

"Teljesen ledöbbentem, mert nem tudtam, hogy ilyen fiatalok is kaphatnak sztrókot, ráadásul egy csontkovácstól. Nem tudtam rendesen járni vagy használni a kezeimet, olyan voltam, mint egy gyerek" - mesélte.

Két hónap fizikoterápia után viszont újra rendbe jött a mozgása, a vérömleny pedig tavaly júniusra teljesen felszívódott.

Az eset óta Maria megfogadta, hogy soha többet nem megy el csontkovácshoz, és mindenkinek felhívja a figyelmét a veszélyekre.

"Rengeteg embernek elmondtam már, hogy ne menjenek el csontkovácshoz, vagy ha igen, akkor legalább azt ne engedjék meg neki, hogy hozzányúljon a nyakukhoz" - nyilatkozta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Mit érnek az oltások most? – Kemenesi Gábor szerint ezerszer jobb helyzetben vagyunk
A szakember szerint olyan variáns nem fordulhat elő, ami ellen teljesen elveszítenénk a megszerzett adaptív immunitásunkat.

Link másolása

A koronavírus-járvány kezdeti, kaotikus szakaszát már magunk mögött hagytuk ugyan, de a vírus velünk él ma is, és rendre kisebb-nagyobb hullámokat okoz. Arról, hogy mire elég az eddigi oltás, kik a veszélyeztetettek, kell-e aggódni még a covid miatt - többek között erről is kérdezte Kemenesi Gábor virológust az Egy című portál.

Azt reméltük, hogy a szezonális influenza szintjére szelídül a koronavírus, de ez még nem következett be. Ugyanakkor a long Covidra is gondolni kell, sokan a fertőzés után hónapokban is komoly tünetekkel küzdenek. A mostani hullám már tetőzött, a betegek száma csökken.

„Fontos, hogy ezerszer jobb helyzetben vagyunk a koronavírus első két évéhez képest. Közel sem tud akkora nyomást gyakorolni a kórházakra. Azt még nem jelenthetjük ki, hogy belesimult volna a többi szezonális vírus közé, részben még mindig kiszámíthatatlan, mikor, hol, mennyire fog terjedni, milyen variánsai dominálnak majd.

Ez a rész még káoszos, ahogy azt Kína esete mutatja, ahol a nagyon szigorú lezárás után végül most elengedték a vírust, és az láthatóan súlyos járványba torkollt" - mondta a szakértő.

Az influenzánál már jobban tudnak a szakemberek tervezni az oltással, mert a várható mutációk alapján gyártják le azt minden évben. A koronavírusnál erre még nincs lehetőség, ott csak utólag lehet oltásokat készteni. "Az oltások ügyében is van még hova fejlődni, fejlesztik azokat a készítményeket, amelyek a megfertőződés ellen is sokkal jobban védenek, nemcsak a súlyos betegség kialakulása ellen, mint a mostaniak” – mondta Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának munkatársa.

A koronavírus még mindig veszélyesebb, több embert fertőz meg, komolyabbak a szövödmények is. Kínában azért rosszabb most a helyzet, mert ők most találkoznak azokkal a variánsokkal, amiken mi már átestünk és más a fertőzöttségi arányuk és más a használt oltóanyaguk is.

A nálunk eddig beadott oltások hatásosak voltak, és jelentős a különbség a két és a három oltás hatásossága között is. Az omikron halálozási aránya alacsonyabb, mint a korábbi változatoké, az oltás is jól megvéd a súlyosabb megbetegedéstől. Ugyanakkor az idős és beteg embereknek még mindig veszélyes lehet.

„Először is, a két dózis édeskevés az omikron megjelenése óta, a három oltás ad megfelelő védettséget, a harmadikra már úgy kell tekintenünk, mint az alap oltási sor végére. Ezt sziklaszilárdan, tudományos vizsgálatok alapján tudjuk az omikron óta, az elhunytak között nagyon nagy arányban szerepelnek az oltatlanok, másodsorban pedig a kétszer oltottak.

A harmadik oltás után négy hónappal már fel lehet venni a kifejezetten az omikron ellen fejlesztett komponenssel kiegészített mRNS-oltást. Erre az ECDC az ajánlásában már nem is negyedik vagy ötödik oltásként hivatkozik, hanem emlékeztető dózisként. Erre szükség van a védettség szinten tartásához, és hosszú távon várhatóan rendszeresen ajánlott lesz legalább a kockázati csoport számára egy-egy aktuális variánsra hangolt adag. Azt látjuk, hogy alapvetően a 70 év felettiek kerülnek most már kórházba, illetve a tartós betegséggel küzdőkre kell vigyáznunk. A hozzátartozók számára szintén ajánlott a védelem fokozása, ha ugyanis kevésbé fertőződhetnek meg, kevesebb vírust ürítenek, tehát kevésbé adják tovább azokat. Ezenfelül nem értjük még a hosszú Covid kialakulásának okait és a működési mechanizmusait, pedig sok millióan szenvednek tőle.

Ha hagyom rumlizni a szervezetemben a vírust, akkor annál nagyobb esélyt adok a kardiológiai vagy idegrendszeri problémák kialakulásának.

Erre egyre növekvő mennyiségű tudományos adatunk van. Nem különleges egy vírusnál a hosszútávú komplikációk megjelenése. A probléma az, hogy ezt a vírust és az általa okozott komplikációk hátterét nem ismerjük. Ez évekbe is telhet, de az már most látszik: a megfelelően oltottak sokkal jobb helyzetben néznek szembe ezekkel a kockázatokkal”

– mondja a virológus.

Az Egyesült Államok Betegségellenőrzési és Megelőzési Központja (CDC) becslése szerint a Coviddal fertőzött felnőttek közül minden ötödiknél jelentkeznek hosszabb távú szövődmények. Például nem múló fejfájásról, az íz- és szaglásvesztés fennmaradásáról, fogyásról, de érintett a tüdő, a szív, a keringési rendszer, az agy, illetve az anyagcsere különböző szervei is. Gyakori a szédülés, a szorongás, a depresszió, és az agyköd néven ismert jelenség. Előfordul a vese vagy a pajzsmirigy érintettsége, felborul a vérnyomás, gyakran alakul ki szívinfarktus és sok szívizom-, szívburok-gyulladással is találkoztak. Menstruációs zavarok is előfordulnak. A szakember szerint az a gond, hogy ennél a vírusnál nem ismertek még a mechanizmusok, amelyek ide vezetnek, így a kezelésük is nagyobb kihívás.

A Cambridge-i Egyetem részvételével folyt átfogó, brit kutatás pedig arra jutott, hogy a Covid úgy hatott az érintettek agyára, mintha néhány hónap alatt hirtelen 20 évet öregedtek volna. Az IQ-juk ráadásul nagyjából tíz ponttal csökkent. Az MRI-felvételeken olyan elváltozásokat fedeztek fel a kutatók, mint amilyeneket például a demenciában szenvedők esetében szoktak.

Az Egyesült Államokban és Európában is terjed az XBB.1.5, amiről „valamiért ezzel kapcsolatban pánikkeltő és hatásvadász szalagcímek is megjelentek. Szeretném hangsúlyozni:

olyan variáns nem fordulhat elő, ami ellen teljesen elveszítenénk a megszerzett adaptív immunitásunkat.

Szokták azt a kifejezést használni, hogy kikerülheti az immunrendszert, de ilyen nem létezik. A kórokozók elleni immunitásnak számos szereplője van, a megszerzett védelem egy részét áttörheti a vírus, de a teljes palettát nem tudja kikerülni.

Erre van a vakcinánk: amikor az omikron megjelent, és ez az érték csökkent, akkor a harmadik oltással hatékonyan vissza lehetett állítani, ezt egy kis emlékeztetővel még inkább megerősíthetjük. Ez a stratégia innentől kezdve működni fog” – állítja Kemenesei Gábor.

Egyelőre az omikron korszakban vagyunk, ám mindig lesznek újabb és újabb variánsok. „De láthatóan van már adaptív válasz és megoldás, van több fegyverünk is, figyelőrendszerünk, jó tudományos kutatási gyakorlatunk, illetve olyan vakcinánk, amit instant módon fel lehet javítani újabb komponenssel. Ráadásul a tudomány gőzerővel dolgozik még jobb vakcinákon, amelyek a fertőzés ellen is jobban védenek, illetve nagyobb skálán fedik le a különféle variánsokat” – közölte Kemenesi Gábor.


Link másolása
KÖVESS MINKET: