Egy átlagos magyar 4,3 hónappal rövidebb ideig él a túl magas szálló por koncentráció miatt
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) friss 2020. évi jelentése szerint, ugyan az elmúlt évtizedben javult a levegőminőség Európában, még mindig szinte minden európai szenved a légszennyezéstől, ami mintegy 400 000 korai halálesethez vezet szerte a kontinensen. A COVID-19 világjárványra vonatkozóan a jelentés megerősíti a korábbi értékeléseket, amelyek szerint egyes légszennyező anyagok mennyisége akár 60%-kal is csökkent számos olyan európai országban, ahol 2020 tavaszán kijárási korlátozások voltak érvényben - írja a Másfélfok legújabb cikkében.
Az elmúlt hónapokban mind a közösségi, mind a hagyományos médiát bejárták azok a fotók, melyek a városok szinte teljesen új arcát mutatták meg a látványosan kitisztuló levegőnek köszönhetően. A tagállamok által szolgáltatott levegőminőségi adatok és a Kopernikusz Légkörmonitoring Szolgáltatás (Copernicus Atmospheric Monitoring Service, CAMS) modellszámításai alátámasztják ezeket a tapasztalatokat és a korábbi értékeléseket, melyek szerint
2020 tavaszán az európai országok többségében bevezetett korlátozási intézkedések jelentősen csökkentették a légszennyező anyagok kibocsátását. A jelentés szerint ez a csökkenés elsősorban a közúti közlekedés, a légi közlekedés és a nemzetközi hajózás drasztikus visszaesésének tudható be.
Különösen a nitrogén-dioxid (NO2) koncentrációjában volt látványos a csökkenés 2020 áprilisában, ami kisebb-nagyobb mértékben, de szinte mindenütt tapasztalható volt Európában, függetlenül a meteorológiai viszonyoktól. Habár a csökkenés mértéke országon belül, városonként, de városokon belül is változatos képet mutatott, bizonyos helyeken akár 60%-ot is meghaladó kibocsátás-visszaesést is megfigyeltek. A relatív csökkenés ott volt a legnagyobb, ahol a korlátozási intézkedések szigorúbbak voltak, vagyis Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban, valamint a városokon belül a forgalomhoz közelebb eső területeken. Míg Közép-Kelet-Európában – ahol a tavaszi korlátozások jóval enyhébbek voltak – a csökkenés is jóval kisebb mértékű volt (Törökország kivételével).
A PM10 kategóriába tartozó szálló por (vagyis a 10 μm-nél kisebb átmérőjű részecskék) koncentrációja is a „megszokottnál” alacsonyabb volt 2020 áprilisában a lezárási intézkedések következtében, a meteorológiai viszonyoktól függetlenül. Habár ez a csökkenés kevésbé volt látványos, mint a nitrogén-dioxid esetében, egyes országokban a 30%-os visszaesést is elérte.
A COVID-19 miatti lezárások azért lehettek ennyire hatásosak a nitrogén-dioxid és a szálló por kibocsátások korlátozásában, mert mindkét légszennyező egyik legfontosabb forrása a közlekedési szektor.
Míg a nitrogén-dioxid esetében csupán a forgalom jelentős csökkenésével magyarázható az igen látványos kibocsátás-visszaesés, a szálló por esetében a kép ennél árnyaltabb. Ugyanis amellett, hogy a szálló por jelentős hányada a dízel motorú öreg járművekből származik (ennek legnagyobb része az üzemanyag tökéletlen égéséből származó korom), az apró részecskék jelentős forrásaként szolgál még a kőszén, lignit és faanyag tüzelése, illetve a hulladékégetés is, mely tevékenységeket kevésbé érintette a koronavírus miatti leállás.
Jól ismert, hogy ezek a légszennyező anyagok rendkívül egészségkárosító hatásúak. A szálló por belélegezve ingerli a légutak nyálkahártyáját, hosszú távon pedig különböző légzőszervi, szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezet. A nitrogén-oxidok (köztük a nitrogén-dioxid) szintén károsítják a légzőszerveket, roncsolják az idegenrendszert, valamint a levegőben nitrát részecskéket képezve hozzájárulnak a szálló por koncentráció növeléséhez. Hosszú távú kitettség esetén ezek a légszennyezők összességében gyengítik az immunrendszert és a különböző megbetegedések kockázatának növelésével csökkentik a várható élettartamot.
Ugyan az EEA még nem rendelkezik pontos becslésekkel a 2020-ban tapasztalt tisztább levegő lehetséges pozitív egészségügyi hatásairól, a jelentés részletezi a COVID-19 és a légszennyezettség kapcsolatát vizsgáló egészségügyi tanulmányok eddigi eredményeit. Két fontos kapcsolódási pont is található:
egyrészt a légszennyezettségnek való hosszú távú kitettség fogékonyabbá teheti a lakosságot a COVID-19-re, másrészt a légszennyező részecskék segíthetik a vírusok levegőben „utaztatását” vagyis terjedését.
A légszennyezettség miatti nagyobb COVID-fogékonyság logikájának alapja az, hogy a tartósan légszennyezett környezetben élő ember immunrendszere legyengül, így csökken az ellenállóképessége a különböző bakteriális és vírusos fertőzésekkel szemben, tehát a koronavírussal szemben is. A légszennyező anyagoknak való hosszú távú kitettség szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi betegségeket okoz, amelyeket a COVID19-betegeknél a halál kockázati tényezőiként azonosítottak. Ráadásul a silány levegőminőség a tüdő gyulladásos megbetegedését is okozhatja, ami súlyosbíthatja a COVID-19 tüneteit. Az egyik legszembetűnőbb kapcsolat, hogy a légszennyezők és a COVID-19 ugyanazokat a szerveket támadják, ezáltal úgy tűnik, sok esetben súlyosbíthatják egymás hatását.
Olaszországi tanulmányok szerint a légszennyezést közrejátszó tényezőnek kell tekinteni az Észak-Olaszországban tapasztalt magas halálozási arányban, továbbá azt is megjegyezték, hogy a légszennyezettségnek való hosszútávú kitettség kedvező feltételeket teremt a vírus terjedéséhez.
Kínában, az Egyesült Államokban és szerte Európában (pl. Hollandiában, Angliában) szintén találtak összefüggéseket a magas nitrogén-dioxid, szálló por és/vagy ózon koncentrációk, valamint a COVID-19 esetek száma, a súlyos COVID-19 fertőzések száma és a COVID-19 okozta elhalálozás kockázata között.
Egy nemzetközi kutatócsoport által készített, a Cardiovascular Research című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány megmutatta, hogy a szennyezett levegőnek való hosszú távú kitettség 15%-kal növelheti világszerte a COVID-19 okozta elhalálozás kockázatát. Számításaik szerint Európában ez az arány 19%, Észak-Amerikában 17%, Kelet-Ázsiában a legmagasabb, akár 27% lehet. A kutatócsoport felfigyelt arra is, hogy a szálló por növeli a tüdősejtek felszínén az ACE-2 receptor aktivitását, amelyről kimutatták, hogy ezen keresztül képes bejutni az újfajta koronavírus a sejtbe. „Kettős csapással állunk szemben: a légszennyezés károsítja a tüdőt, és növeli az ACE-2 aktivitását, amely még több vírust képes bejuttatni így a sejtbe” – magyarázta Thomas Münzel, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője.
A második fontos kapcsolódási pont a légszennyezés és COVID-19 fertőzések között arra a lehetőségre épít, hogy
a szálló por a vírus szállító-eszközeként szolgálhat. Köztudott, hogy a kórokozók a légszennyező anyagokkal is közlekednek a levegőben, vagyis a légszennyező részecskék felületén a vírusok megtapadnak, és ott még órákig fertőzőek maradhatnak.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
