A botox hasznos lehet a depresszió és a szorongás kezelésében

Minden reggeli mellett ott a kis tabletta, az egészség apró, színes ígérete. Sokan egyfajta biztosításként tekintenek a napi multivitaminra a rohanó életmód és a nem mindig tökéletes étrend mellett, a hosszabb élet reményében. Egy nagyszabású kutatás azonban komolyan megkérdőjelezi ezt a gyakorlatot.

A JAMA Network Open című rangos orvosi szaklapban megjelent elemzés három nagy amerikai egészségügyi felmérés adatait vonta össze, összesen 390 124, alapvetően egészséges felnőtt több mint két évtizedes követésével. A tudósok arra jutottak, hogy

A kutatócsoport a következtetéseit úgy összegezte, hogy „a multivitamin-használat a hosszú élettartam javítására nem megalapozott.”

A vizsgálat erejét a hatalmas minta és a rendkívül alapos módszertan adja. A szakemberek nem elégedtek meg egyetlen adatfelvétellel; a résztvevők kiegészítő-használatát két különböző időpontban is felmérték, és a követési időszak egyes esetekben a 27 évet is elérte. A statisztikai elemzések során különös gondot fordítottak arra, hogy kiszűrjék az olyan torzító tényezőket, mint a dohányzás, a testtömegindex, a fizikai aktivitás vagy az étrend minősége. Ezzel igyekeztek elkerülni a két leggyakoribb csapdát: egyrészt azt, hogy az eleve egészségtudatosabb emberek szednek vitamint, és valójában az életmódjuk, nem pedig a tabletta védi őket; másrészt azt a fordított helyzetet, amikor valaki épp azért kezd el kiegészítőket használni, mert már valamilyen betegségben szenved.

Az eredmények leginkább megdöbbentő része a számokban rejlik.

Bár ez a hatás a követés második felére statisztikailag már nem volt kimutatható, a legfontosabb üzenet az, hogy semmilyen élethosszt növelő előnyt nem sikerült igazolni. A megállapítások szakértői körökben is élénk visszhangot váltottak ki. „Nem látunk előnyt a multivitaminok szedésében” – szögezte le Dr. Céline Gounder, a KFF Health News közegészségügyi főszerkesztője a CBS Newsnak nyilatkozva.

Mások még élesebben fogalmaztak. „A multivitaminok túl sokat ígérnek és keveset adnak” – mondta a The Guardiannek Neal Barnard, a George Washington Egyetem orvosa és a tanulmányhoz fűzött kommentár társszerzője. Az étrend-kiegészítő ipar képviselői másként látják a helyzetet. „A halálozási arányok önmagukban való elemzése nem ismeri el a multivitamin-használat egészségügyi előnyeinek skáláját” – áll a Council for Responsible Nutrition iparági szervezet közleményében.

A korai időszakban tapasztalt, enyhén emelkedett kockázatot több tényező magyarázhatja. Az egyik lehetséges ok a fordított okozatiság: elképzelhető, hogy sokan éppen akkor kezdenek el multivitamint szedni, amikor már valamilyen diagnosztizálatlan egészségügyi problémájuk van. Egy másik, aggasztóbb lehetőség a potenciális biológiai ártalom. Korábbi, nagy kockázatú csoportokban – például erős dohányosok körében – végzett

Fontos hangsúlyozni, hogy a tanulmány eredményei az általános, egészséges felnőtt lakosságra vonatkoznak, és nem jelentik azt, hogy a vitaminpótlás soha, senkinek nem indokolt. Dokumentált hiányállapotok esetén, például B12-vitamin-hiányban, a célzott pótlás elengedhetetlen. Ugyanígy, speciális élethelyzetekben is szükség lehet kiegészítőkre. Az amerikai járványügyi hivatal például minden fogamzóképes korú nőnek napi 400 mikrogramm folsav bevitelét javasolja a velőcsőzáródási rendellenességek megelőzése érdekében.

A mostani kutatás jól illeszkedik a korábbi szakmai állásfoglalások sorába. Az Egyesült Államok Megelőző Szolgáltatásokat Értékelő Munkacsoportja már 2022-ben is arra a következtetésre jutott, hogy nincs elegendő bizonyíték a multivitaminok szív- és érrendszeri betegségeket vagy rákot megelőző hatására. Ugyanakkor az éremnek van másik oldala is. Míg a halálozásra a multivitaminoknak nincs jótékony hatásuk, más területeken szerény előnyöket már kimutattak. A COSMOS nevű vizsgálatsorozat például

A megfigyeléses vizsgálatból ok-okozati összefüggést nem lehet teljes bizonyossággal levonni. A résztvevők által szedett multivitaminok összetétele és dózisa márkánként eltérő lehetett, az adatok pedig önbevalláson alapultak. A minta is főként középkorú és idősebb amerikai felnőttekből állt, így az eredmények más korcsoportokra vagy populációkra nem feltétlenül általánosíthatók. A szakértők egyetértenek abban, hogy a legfontosabb a zöldségekben, gyümölcsökben, teljes kiőrlésű gabonákban és hüvelyesekben gazdag, változatos étrend, a dohányzás elhagyása és a rendszeres testmozgás. A kiemelkedően nagy amerikai elemzés végkövetkeztetése világos: a napi multivitamin általános, halálozást csökkentő biztosítást nem ad.

Bizonyos illatok mélyen bevésődnek az emlékezetünkbe, és érzelmeket, pillanatokat idéznek fel. De mi történik, ha ezek a kapaszkodók elkezdenek elhalványulni? Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a szaglás romlása nem egy ártalmatlan, korral járó kellemetlenség, hanem az Alzheimer-kór egyik legelső, évekkel a memóriazavarok előtt jelentkező hírnöke lehet.

A rangos Nature Communications folyóiratban publikált tanulmány konkrét biológiai magyarázatot is ad a jelenségre.

Ez a fokozatosan romboló folyamat a szaglóhagymát és egy mélyebben fekvő agytörzsi központot, a locus coeruleust érinti, amely az éberség és a figyelem mellett a szenzoros ingerek feldolgozásában is alapvető szerepet játszik.

„A locus coeruleus számos élettani mechanizmust szabályoz… ez különösen a szaglásra is igaz” – magyarázta Dr. Lars Paeger, a tanulmány egyik szerzője. A felfedezés jelentőségét kollégája, Prof. Joachim Herms is hangsúlyozta:

A laboratóriumi eredményeket a nagy létszámú, embereken végzett vizsgálatok is alátámasztják. Egy korábban megjelent kutatás is kimutatta, hogy azok az emberek, akik hordozzák az Alzheimer-kór kockázatát növelő egyik génvariánst, 37 százalékkal kisebb eséllyel teljesítettek jól egy szagfelismerési teszten.

„A szagészlelés tesztelése hasznos módja lehet a jövőbeli kognitív problémák előrejelzésének” – mondta Matthew S. GoodSmith, a Chicagói Egyetem orvosa az American Academy of Neurology sajtóközleményében.

A korai felismerés jegyében a Massachusetts General Hospital kutatói egy olyan kártyás szaglástesztet (Aromha Brain Health Test) dolgoztak ki, amely nemcsak az illatok azonosítását és megkülönböztetését méri, hanem egy memóriához kötött komponenst is tartalmaz.

„Amit valójában tesztelünk, az az agy egészsége” – nyilatkozta Dr. Mark Albers, a kórház neurológusa a WCVB Boston riportjában. Az 55 év felettieknek ajánlott, körülbelül 45 perces teszt ára jelenleg 250 dollár, ami nagyjából 80 ezer forintnak felel meg.

A szakrendeléseken speciális, validált tesztekkel (mint az UPSIT vagy a Sniffin’ Sticks) tudják objektíven felmérni a szaglás képességét. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a szaglásvesztés nem egyenlő az Alzheimer-diagnózissal.

A hátterében számos, sokkal gyakoribb és gyakran ártalmatlanabb ok is állhat, például egy elhúzódó felső légúti fertőzés, orrpolip, bizonyos gyógyszerek mellékhatása vagy a Covid-fertőzés utáni állapot.

Egy olyan korban, amikor az Alzheimer-kór elleni új terápiák a leghatékonyabbnak a betegség legkorábbi szakaszában bizonyulnak, minden olyan jelnek felbecsülhetetlen értéke van, amely évekkel a memória elvesztése előtt figyelmeztethet a közelgő veszélyre.

Lehet, hogy a lábujjaik mutatják meg először, hogy baj van.

Az alattomosan emelkedő vércukor finom érzészavarokkal és apró mozgásbeli nehézségekkel jelentkezhet. Ott, ahol a legkönnyebb nem észrevenni.

Ezt az állapotot diabéteszes neuropátiának nevezik, és leggyakrabban a lábakat érinti, mert az idegek itt a leghosszabbak, ezért a legérzékenyebbek a károsodásra.

Sokan nem is gondolnak rá, de ha valaki nehezen tudja külön mozgatni a lábujjait, vagy gyengébbnek érzi őket, az már az izomműködés zavarára utalhat, amit diabéteszes idegkárosodás is okozhat.

Ez azért különösen kockázatos, mert a kisebb sérülések vagy sebek teljesen észrevétlenek maradhatnak, ami súlyos fertőzésekhez vezethet.

A panaszok gyakran fokozatosan súlyosbodnak, és idővel más tünetek is megjelenhetnek, például éjszakai lábfájdalom, égő vagy szúró érzés, illetve járás közbeni bizonytalanság. Ha valaki a lábujjai mozgásának megváltozását, zsibbadást vagy bármilyen érzészavart tapasztal, azonnal érdemes orvosi vizsgálatot kérni.

Különösen sürgős a helyzet, ha nem gyógyuló seb vagy fekély jelenik meg a lábon, fertőzés jelei mutatkoznak, esetleg hirtelen erős fájdalom, gyengeség vagy jelentős érzéskiesés lép fel. A diagnózis általában vérvizsgálattal, például az A1C érték mérésével, valamint neurológiai vizsgálattal történik, ahol az orvos egy speciális eszközzel, úgynevezett monofilamentummal ellenőrzi a védőérzést, továbbá a reflexeket és a keringést.

A fájdalmas tünetekre azonban léteznek hatékony, egyénre szabott gyógyszerek. A kezelés alapja tehát a vércukorszint megfelelő szinten tartása, ami lassíthatja a további romlást. A mindennapokban kulcsfontosságú a rendszeres otthoni lábellenőrzés: a bőr és a körmök átvizsgálása, valamint a cipő belsejének ellenőrzése.

A cukorbetegeknek javasolt az évenkénti átfogó lábvizsgálat, a magasabb kockázatú csoportba tartozóknak – például akiknek lábdeformitásuk van, dohányoznak, vagy korábban volt már fekélyük – pedig ennél is sűrűbb kontroll szükséges.

Via EgészségKalauz

Amikor az inszomnia és az alvási apnoe találkozik, a szív fizeti meg az árát. Egy friss, csaknem egymillió veterán adatait elemző kutatás szerint az együtt jelentkező alvászavarok drámaian növelik a magas vérnyomás és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát – írja a ScienceDaily. A Yale School of Medicine kutatói kimutatták, hogy a két állapot nem csupán együtt létezik, hanem kölcsönhatásba lépve fokozza a szív terhelését.

Ha azonban az alvást gyakori felébredések, rövidebb alvásidő vagy légzéskimaradások ismételten megzavarják, a szív- és érrendszer elveszíti a létfontosságú helyreállási időt. Az orvosok általában különálló rendellenességként diagnosztizálják és kezelik az inszomniát és az obstruktív alvási apnoét, pedig a két állapot gyakran együtt jár.

„Az egyiket kezelni, miközben a másikat figyelmen kívül hagyjuk, kicsit olyan, mint kimerni a vizet a csónakból anélkül, hogy befoltoznánk a léket” – mondja Allison Gaffey, a tanulmány első szerzője.

A kutatás egyik fő célja az volt, hogy kiderüljön, a megelőzésnek lehet-e még érdemi hatása.

„Arra voltunk kíváncsiak, hogy a két állapot együttes fennállása számít-e a kardiovaszkuláris kockázati pálya korai szakaszában, nem pedig évtizedekkel később, amikor a betegség már kialakult” – magyarázza Gaffey.

A kutatók azt javasolják, hogy az alvást a többi fő kardiovaszkuláris kockázati tényezőhöz hasonlóan rendszeresen értékeljék, az inszomniát és az alvási apnoét pedig ne elkülönítve, hanem együtt mérjék fel.

Azoknál a felnőtteknél, akiknél az inszomnia és az obstruktív alvási apnoe egyszerre van jelen, lényegesen magasabb a magas vérnyomás és a szív- és érrendszeri betegség kockázata, mint azoknál, akiknél csak az egyik állapot áll fenn.