KULT
A Rovatból

Miután elhagyta Picassót, főnixként szárnyalt a művészete

Nézd meg velünk Françoise Gilot lenyűgöző műveit a „Felszálló Főnix” című kiállításon, ahol a szakítást követő drámai önarcképek, picassói hatások és monumentális lebegővásznak is várnak rád.

Link másolása

Françoise Gilot, Pablo Picasso múzsája idén júniusban hunyt el 101 évesen. Nevét sokan onnan ismerik, hogy ő az egyetlen nő, aki elhagyta Picassót, holott művészete éppen azután kezdett szárnyalni, hogy szakított a spanyol alkotóval.

Ennek a művészi kiteljesedésnek állít emléket a Műcsarnok Felszálló Főnix című életmű kiállítása, ahol közel 70 alkotást nézhetsz meg. A kiállításon találkozhatsz Gilot még picassói hatásokkal átitatott drámai önarcképével, a Vándor sorozat darabjaival, és a monumentális lebegővásznakkal is. Mi már megnéztük a kiállítást, mutatjuk mi vár rád!

Françoise Gilot 21 éves volt amikor megismerte a híres és befolyásos művészt, az akkor 61 éves Picassót. Gilotnak nem volt könnyű élete mellette, mert a festő számára egy nő csak istennő vagy rabszolga lehetett. 10 év együttlét után ismerte fel, hogy kezd a rabszolga kategóriába kerülni és elhagyta a nálánál 40 évvel idősebb festőt. Picasso bosszúból ellehetetlenítette exét. A galériáknak azt mondta, hogy vagy az ő képeit állítják ki, vagy a festőnőét. Gilot előtt folyamatosan zárultak be az ajtók Franciaországban, ezért először Londonba, később az Egyesült Államokba költözött.

A kiállítás terébe lépve azonnal magával ragadtak bennünket Gilot képeinek letisztult, elegáns, élettől lüktető színei és motívumai.

A kiállítás címe, a Felszálló Főnix egyszerre utal Gilot művészi kiteljesedésére, a Picassóval való szakítás utáni felszabadulására és erős szabadságvágyára is.

A főnix, mint a repülés, a szabadulás és önmagára találás szimbóluma több képén is megjelenik.

A kiállításon megnézhettük A táj felé vezető úton című önarcképét, amin még erősen érződik Picasso hatása.

A tárlat különleges hangsúlyt fektet Gilot táj-, alak- és mozgásábrázolására. Gilot maga is táncórákat vett az 1940-es ével elején Marguerite Bougai modern koreográfustól, és a próbák alatt a profi táncosokról is készített vázlatokat.

A vándorlás is visszatérő téma Gilot munkásságában. A kiállítás egyik legmegkapóbb szekciója a Vándor című sorozat, ahol egy makacs, zömök kis emberke bolyong az absztrakt tájakban. Kicsi és egyedül áll a végtelenben, az alkotások komorsága ellenére azonban minden képben van valami reményteli.

A sorozatból a személyes kedvenceim azok az alkotások, amelyeken a kis ember egy cirkuszi akrobata ügyességével egyensúlyoz a két hegycsúcs közé feszített kötélen.

A kiállítás emléket állít Gilot és Rozsda Endre festőművész közötti különleges barátságnak is. Gilot-t 1939-ben teljesen lenyűgözte a barátai ebédlőjében függő két Rozsda Endre kép. Később életre szóló barátság szövődött a két művész között.

Gilot magyarországi kapcsolatainak és szeretetének egyik bizonyítéka, hogy a Műcsarnok szinte teljes kiállítási anyaga magyar magángyűjteményekből származik.
Rozsda Endre festményei

Gilot egyik gyakori modellje volt a barátnője, Geneviève, akiről számos alkotást láthattunk a kiállításon. 12 évesen találkoztak először, mindeketten művésznek készültek, így támogatni és inspirálni tudták egymást. Gilot nem csak a múzsájának hanem alteregojának is tartotta barátnőjét.

Külön egységet kaptak az utazások által inspirált festményei. 1962-ben Gilot barátai jachtján szigetről szigetre hajózva töltötte napjait az Égei-tengeren, de a szenegáli, indiai és amerikai utazások is megihlették.

A városképek, utcarészletek nem valós helyszínek ábrázolásai, sokkal inkább látomásszerű kompozíciók. Gilot művészetében egyedi világot teremtett, ahol az avantgárd gyökerei, a picassói formák, az egyiptomi művészet, a japán tekercsképek, a görög kultúra és a mítoszok hatásával is találkozhatunk.

Megcsodálhattunk három lebegővásznat is, amik a kiállítás talán legszebb darabjai. A Műcsarnok terében ezek a kétoldalú kompozíciók szinte győzelmi zászlóként hatnak, és egy sikeres, győztes életről adnak tanúbizonyságot.

A kiállítást mindazoknak ajánlom, akik szeretnék megismerni a legendás alkotót, aki nem csupán Picasso múzsája volt. A Felszálló Főnix tárlaton te is közelebbről megnézheted Françoise Gilot szárnyalását és alkotásainak lenyűgöző világát.

A kiállítást 2024. február 4-ig nézheted meg a Műcsarnokban. Részletek a Műcsarnok honlapján.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: