KULT
A Rovatból

Budapest soha nem megy ki a divatból – káprázatos divattörténeti kiállítás nyílt a Kiscelli Múzeumban

Budapest lenyűgöző divattörténetét fedezheted fel a Divat & Város kiállításon. Arra is fény derül, hogy hogyan alakította és tükrözte a divat az egyes korok társadalmi és kulturális változásait.

Link másolása

A főváros 150. születésnapján, azaz Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évfordulóján egyedülálló kiállítás mutatja be Budapest divattörténetének legutóbbi 150 évét a Kiscelli Múzeumban.

A tárlaton nem csak a város fejlődésének állomásait ismerheted meg, hanem azt is, hogyan alakította és tükrözte a divat az egyes korok társadalmi és kulturális változásait, milyen szerepet játszott a város identitásának formálásában. Mi már láttuk a kiállítást, mutatjuk, mi vár rád!

Egy várost az ott élő emberek határozzák meg, az öltözködés pedig minden ember elsődleges kommunikációs eszköze ha kilep a nagyváros utcáira. A ruha információt hordoz nem csak a viselőjéről, hanem a készítőjéről és az adott adott kor, illetve hely - jelen esetben Budapest - számos jellemzőjéről is.

A Kiscelli Múzeum lenyűgöző kiállítóterében, a 18. századi barokk romtemplomban mintegy 250 tárgyon keresztül nézhettük erre gyönyörű példákat.

A tárlat érdekessége, hogy a ruhákat nem kronológia vagy tematika, hanem szín szerint állították ki.

Összesen 9 színcsoportba rendezték el a különböző korok, stílusok ruháit a tárlatban.

A színcsoportokban több mint 120 teljes öltözéket, divatkiegészítőket, dokumentumokat és más különleges tárgyakat láthattunk. Nekem nagyon tetszett a kiállításban, hogy

a ruhák mellett az egyes korszakok öltözködését bemutató festményeket és divatképeket is kiállítottak.

A Divat & Város kiállítás az 1873-tól 2023-ig terjedő időszakot öleli fel. A tárlat legrégebbi darabjai a kiegyezést követő évekbe repítettek vissza bennünket, amikor az újonnan egyesített magyar főváros hihetetlen fejlődésnek indult.

A századforduló Budapestjét néhány csodálatos, 20. század elejéről származó szecessziós női ruha képviseli. Köztük is kiemelkedő egy ír csipkével díszített uszályos sétaruha.

A kiállításon a templom hat oldalhajójában olvashattunk a ruhák tervezéséről, gyártásáról és terjesztéséről, azaz a vásárlásról. Illetve arról, hogy milyen szerepet tölt be a ruha az ember életében.

Megtudtuk, hogy a nők a korábbi korokban gyakran ruhadarabokkal alakították és formálták, sokszor deformalták magukat egy vágyott ideának megfelelően. A 19. században deréktól fölfelé fűzőkkel karcsúsították, lefelé pedig abroncsokkal és párnákkal szélesétették alakjukat. A 20. században jött divatba a fogyókúra és a sport, aminek köszönhetően a ruhák jóval könnyebbek lettek, és kevésbé korlátozták a testet a szabad mozgásban.

A kiállítás rávilágított arra is, hogy az öltözék jelentést is hordoz. Kifejezheti társadalmi státuszunkat, anyagi helyzetünket, és választott hovatartozásunkra is utalhat.

A 19. század második felében a bonyolult öltözködési szokások célja az volt, hogy a ruhából egyértelműen következtetni lehessen a viselő társadalmi státuszára, és ki lehessen szűrni a kevésbé előkelő származásúakat a társaságból.

A tárlaton olvashattunk arról is, hogy a divat szoros kapcsolatban áll a hatalomgyakorlással, hiszen elsődlegesen az elit az új divatok megtestesítője. A 18. század végéig a francia udvar által irányított luxusipar volt a mértékadó egész Európában. A 19. század második felében a divattervezés megszületésével a párizsi cégek üzletszerűen kezdték el irányítani a divatot. A 20. század második felében Nyugaton kiépült a fogyasztói társadalom, ezzel szemben

a szocialista blokkban a hiánygazdaság és a központi irányítás határozta meg a divatot is, ami komoly lemaradást eredményezett a század végére.

A tárlat darabjai főként a Kiscelli Múzeum saját gyűjteményéből származnak, de a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum, valamint a Közlekedési Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár is kölcsönzött tárgyakat a kiállításra.

A tárlat 23 kortárs, hazai divattervező Budapest ihlette munkáit is bemutatja. A tárlat végén pedig két különleges terem a jövő divatját is prezentálja, amelynek darabjaihoz a tervezők környezettudatos megoldásokat, újrahasznosított anyagokat és etikus gyártási módszereket alkalmaztak.

A kiállítás tanulságos volt, mert emlékeztetett bennünket arra, hogy a ruhát nem csak elsődleges funkciója, a védelem és takarás miatt viseljük, hanem azért is, hogy kifejezzük vele hovatartozásunkat és egyéniségünket. Ez alól pedig senki nem bújhat ki, hiszen az öltözködés nem elkerülhető tevékenység.

Divat & Város kiállítást neked ajánljuk, ha érdekel Budapest történelme, kultúrája és divatja. Illetve ajánljuk akkor is, ha csak nosztalgiáznál, és élőben szeretnéd látni a szüleid, nagyszüleid, dédszüleid korában divatos ruhákat, melyekhez hasonlót korábban csak a családi fotóalbumokban vagy archív felvételeken láttál.

A Divat & Város kiállítást 2024. április 14.-ig nézheted meg. Részletek a Kiscelli Múzeum honlapján.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk