Marcel Duchampnak állít emléket a legújabb gerillaszobor a Városligeti tónál
Sétáltál mostanában a Városligetben a tónál? És kiszúrtad már a mellvéden az icipici bronz piszoárt? Koldko Mihály alkotása és Marcel Duchampra utal vele.
És kicsoda Marcel Duchamp? Az 1887-ben született művész a 20. század elején előre gyártott tucatárukat, például fogast vagy biciklikereket használt fel munkáiban. Ezzel az elemzők szerint azt a pozíciót kívánta lerombolni, amit a műalkotások betöltenek a tárgyak között. Duchamp elve ugyanis az volt, hogy minden lehet művészet. Hétköznapi tárgyakat tett műtárgyak közé, hogy másképp nézzenek rá a látogatók, és hogy ezzel ruházza át művészi értéket a hétköznapi holmikra.
Ebbe a sorozatba illeszkedett a piszoár is, amit egy kiállításra küldött be álnévvel, és amivel jól felbőszített másokat.
Marcel Duchamp, akit egy ismerősöm a művészet modern mókamesterének és mestertrolljának nevezett, azt írta ezekről a különös "műalkotásairól": „1913-ban az a nagyszerű ötletem támadt, hogy egy biciklikereket konyhai székhez erősítsek,és nézzem, ahogy forog.(…) New Yorkban, 1915-ben egy vaskereskedésben hólapátot vásároltam, amire ráírtam, hogy„In Advance of the Broken Arm.” (A kartörés előlegezése) Ekkortájt jutott eszembe a megnyilvánulás ezen formáját a readymade szóval jelölni. Leszögezném, hogy ezeknek a readymade-eknek a kiválasztását sosem az esztétikai élvezet irányította. Ez a választás egy vizuálisan közömbös reakción alapult, ami a jó vagy rossz ízlés teljes hiányával párosult; tulajdonképpen teljesen érzéketlen állapotban történt.
Korán rájöttem e kifejezésmód kritika nélküli ismétlésének veszélyére. Ezért úgy döntöttem, hogy areadymade-ek éves számát lecsökkentem. Tudatában voltam annak, hogy a néző számára még inkább drog a művészet, mint a művésznek, és én meg akartam védeni readymade-jeimet az ilyenfajta beszennyeződéstől.” (A szöveget Szakács Eszter fordította 2007-ben.)
Na, de mi is történt azzal híres porcelán vécéfelszereléssel? 1917-ben Duchampot egy nagyszabású kiállítás megszervezésével bízták meg, amelyen 1200 művész állíthatott ki. Az alapkoncepció az volt, hogy zsűrizés nélkül bárki bármit beküldhet.
Duchamp megvett egy porcelán piszoárt, Robert Mutt (a gyártó cég főnökének a neve) néven írta alá, elnevezte Forrásnak, és beküldte a kiállításra. A művet kitiltották.
Duchamp pedig lemondott a kiállítás szervezéséről.
A piszoár az egyszer elsüthető poénok közé tartozik. Egyszer meg lehet játszani, hogy hétköznapi, teljesen profán tárgyat állítunk ki, de nagyon sokszor már nem. Andy Warhol konzervdobozokat ábrázoló festménye is csak akkor volt poén, ha valaki újra és újra el akarná sütni, az egyrészt utánzás volna, másrészt egy idő után senkit sem érdekelne.
A budapesti mini piszoár 2018-ban került a Városligetbe, a Vajdahunyad várát körülvevő tó mellvédjén látható.
Mivel Kolodko Mihály nem szokott útmutatót adni a szobraihoz és feliratokat sem helyez el mellettük meghagyja a nézőnek rejtvény megfejtését. „Első random asszociációm a művel kapcsolatban prózaibb Duchamp-nál: a Városligeti nyilvánosvécé-helyzet” - írja a Köztérkép egyik felhasználója.
Az egyik legérdekesebb értelmezés szerint Kolodko Mihály fricska a Vajdahunyad várának, a népszerű turistalátványosságnak, amely egy építészeti ereklyének, az erdélyi Vajdahunyad várának az újratervezett másolata. Olyan másolata, amelynél kikötötték, hogy a középkortól kezdve az összes, itthon is előforduló főbb építészeti stílust egyesítenie kell.
Az értelmezés szerint tehát ha ez az épület és körülötte a szobrok műtárgyak lehetnek, akkor ez a kicsiny piszoár is.
És nem ez az egyetlen gerillaszobor a Városligetben, talán ezért is került pont ide Kolodko szobra. 2003-ban ugyanis ismeretlen tettes egy Lugosi Bélát Drakulaként ábrázoló szobrot helyezett el a Vajdahunyad várának egyik fülkéjében. A Köztérkép egyik felhasználója nyomozta ki 2016-ban, hogy Hartmut Zech német szobrász volt a tettes – ő már több európai városban helyezett el titokban" szobrokat.
