BUDAPEST
A Rovatból

Saly Noémi a kávéházak titkairól

Mitől voltak különlegesek a régi Budapest kávéházai, és mivé lett mára ez a kultúra? Saly Noémi "kávéházológussal" beszélgettünk.


- Egy cikkben azt olvastam Önről: kávéházológus. Szójáték vagy félig-meddig tréfás öndefiníció?

- Ez egy vicc, egy rádiós újságíró találta ki, de nekem is nagyon tetszik. Kávéházológus és kocsmológus, így együtt igazán szép hivatal! Egyébként kávéházakkal hamarabb kezdtem el foglalkozni, mint hogy ide kerültem volna a múzeumba. Igaz, az útvonal elég tekervényes volt, mert eredetileg magyar-francia szakos tanár vagyok, francia irodalmat tanítottam a szegedi egyetemen. Látszólag semmi különös nem predesztinált arra, hogy ilyen mélyen belemenjek a kávéházkutatásba.

De Budapest eleve nagyon érdekelt, hiszen itt születtem, itt élek, ahogy a családom is már legalább százötven éve. Nagyon rendes városépítőket tudhatok a felmenőim közt, az egyik ükapám például azért jött Pest-Budára, hogy a Lánchidat építse. De volt köztük ácsmester, állványozó, akik gyakorlatilag a két kezükkel rakták össze a várost, két építészmérnök – egyikük a városligeti műjégpálya épületét, a másik pedig a Széchenyi Fürdőt tervezte.

Tehát a családtörténetemből kifolyólag is adódott, hogy a város története, a polgári lét és életforma mindig is érdekelt. Amikor Zeke Gyula, kiváló történész barátom 1996-ban a Budapesti Negyed folyóiratnak szerkesztett egy kávés számot, mondtam, hogy szívesen megírok én is egy kávéházat. De azt is mondtam, hogy mindenképpen budai lesz, így végül a krisztinavárosi Philadelphiára esett a választás. Amikor beleástam magam a kutatásba, egyből kiderült, hogy én ezt akarom csinálni.

Névjegy: Saly Noémi

Irodalom- és Budapest-történész, helytörténeti írások szerzője, rádió- és tévéműsorok gyakori és népszerű szereplője, a Nagy Budapest Törzsasztal egyik alapítója.

Legfontosabb témája a kávéháztörténet – ahogy ő maga meghatározza: „a régi budapesti élet elbűvölő esszenciája”. Bármennyire szereti is Budapestet, Podmaniczky Frigyessel ellentétben szereti elhagyni szeretett városát, nagy utazásokat tett szinte minden távoli földrészen.

1974-ben érettségizett a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. Tanított középiskolásokat, tizenkét évig a Szegedi Tudományegyetemen francia irodalmat. A Soroptimist International Budapest klub alapító tagja (1990), a Magyar Kávéház Alapítvány elnöke (1996–2009), 2004 óta az újraindított Budapest folyóirat olvasószerkesztője. 2007-ben a Podmaniczky Páholy szóvivőjévé választották. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban dolgozik.

Díjai

Podmaniczky-díj, 2005

Zolnay László Pest-Buda díj, 2005

a Kultúraközvetítők Társaságának Fehér Rózsa díja, 2006

Budapestért díj, 2008

noemi0338

Fotó: Nagy Anita

NagyAnita0321

Fotó: Nagy Anita

- Mi volt különösen vonzó a kávéházakban a művészek számára?

- Ez mindig úgy van, hogy a kávéházaknak, sőt általánosságban a vendéglátóhelyeknek kell hogy legyen egy lelke – aki néha a tulajdonos, néha a tulajdonos felesége, egy főpincér… Kell hogy legyen egy olyan sugárzó, vonzó, nagyon tehetséges és nagyon szakértő valaki, aki miatt az a hely népszerűvé és felkapottá válik. Minden irodalmi kávéház esetében vissza lehet vezetni, ki az a személy, aki miatt az a kávéház olyan jól működött, és irodalmi kávéházzá lett.

Ugyanakkor a kávéházat az írók, költők nem bírták eltartani, nemcsak mert kevesen voltak, hanem mert fizetés- és hitelképtelenek is. Persze akadtak felkapottabbak, gazdagabbak, akik mindig állták a fogyasztásukat, sőt a barátaikét is – például Molnár Ferenc vagy Heltai Jenő (bár fiatal korukban még ők sem feltétlenül). A „nyomorgó művész” egy romantikus toposz. Petőfi nagyon szegény ember volt, Jókai nagyon jómódú. Mindenesetre az író, a művész, ha bizonytalan vagyoni helyzetű, ha nem, be tudja vonzani azt a fizetőképes polgárt, aki utána el tudja tartani a kávéházat, a kávést, aki ebből kifolyólag el tudja tartani a rászoruló írót, költőt.

- Jól ki van ez találva…

- Egy bölcs öreg pesti kávéstól maradt fenn a mondás, akit arról kérdeztek, miért tűri a kávéházában a hitelképtelen, fizetésképtelen, viselkedni képtelen nyikhajokat. Annyit mondott: „kérem szépen, ahova ezek járnak, oda járnak a szép nők, és ahova a szép nők járnak, oda járnak a gazdag férfiak”. A kávésnak tehát érdeke volt, hogy bevonzzon, és bent tartson a kávéházában „celebeket” − merthogy régen ők voltak azok. Persze nem olyan értelemben, mint ahogy ma a média képes celebet csinálni. A régi pesti polgárt nem lehetett ilyesmivel megvezetni, neki az volt a szenzáció, hogy látta a népszerű fiatal írót, színpadi szerzőt vagy annak a szerelmét, a Vígszínház valamelyik isteni díváját.

A kávéház mindig is az információszerzés és -pörgetés elsőszámú helye volt; ezért is utálták annyira a kommunisták (és általában minden diktátor), és ezért akarták mindenáron eltörölni a föld színéről. Mert az emberek ott ellenőrizetlenül beszélgettek, mert ott volt a létező összes újság… Mindenki elolvasta az összes újságot, nem úgy működött, mint manapság, hogy a közönség egyik része csak a Magyar Nemzetet olvassa el, a másik része csak a Klubrádiót hallgatja, a harmadik része meg csak a Kurucról tájékozódik, hanem mindenki minden újságot elolvasott és utána, ott helyben, a kávéházban, megbeszélték. A kerületi, kisebb városrészre tartozó ügyek a kávéházban dőltek el, mert ott ült a helyi polgár. Az embereknek élő kapcsolatuk volt egymással, mindenki dumált mindenkivel.

A politikusok is jártak a kávéházba, oda lehetett menni hozzájuk. Vázsonyi Vilmosról például többen leírták, hogy neki akkor is az Abbázia volt a törzshelye, amikor igazságügy-miniszter lett. Egyébként Krúdy írt erről nagyon szépen: a terézvárosi esernyőjavító nem ment oda feltétlenül a sérelmeivel Vázsonyihoz, neki az is elég volt, hogy látja, és tudja: bármikor odamehetne hozzá. Volt, aki meg is tette. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a jól értesültség akkoriban is nagyon fontos volt, pénzre, hatalomra, befolyásra lehetett váltani. A jól értesültségnek pedig első számú forrása – mint helyszín – a kávéház volt, és persze az irodalmi, a színházi és a művészvilág történetei is ott zajlottak.

Volt egynéhány kávéház, ami kiváltképp ilyen tereppé vált, de tegyük hozzá: nem kizárólagosan, hiszen az „érdekes” vagy „fontos” emberek sem egyetlen kávéházba jártak. Az egyikben megreggeliztek, a másikban elolvasták a délutáni lapokat, a harmadikba a szakmabelijeivel ült be (igen, a művészekhez hasonlóan a pékeknek, asztalosoknak, kereskedőknek is megvolt a maguk kávéháza), más helyre mentek zenét hallgatni, ha este ki akartak ruccanni az asszonnyal. Aztán ott voltak az obskúrus kurvás kávéházak a hatodik kerületben, a mellékutcákban… Szóval hihetetlen kapcsolati háló volt a kávéházak rendszere.

NagyAnita0339

Fotó: Nagy Anita

NagyAnita0340

Fotó: Nagy Anita

NagyAnita0342

Fotó: Nagy Anita

NagyAnita0343

Fotó: Nagy Anita

- Hogy váltak egyáltalán a kávéházak a nyilvánosság ilyen fontos, mondhatni elsődleges színtereivé?

- Először is, a régi Pesten – csakúgy, mint a sűrűn lakott európai nagyvárosok jó részében – állandó lakásmizéria volt; az emberek mai szemmel nézve elképesztően rossz körülmények között laktak, a szegényeknél végképp hihetetlen méreteket öltött a népsűrűség. Drága volt a világítás, úgyhogy sötétben vagy az olajlámpa, petróleumlámpa fényénél kucorogtak. A 19. század közepétől lesz gázvilágítás, nagyon lassan és nagyon drágán, de még akkor is rengetegen gyertyával világítottak otthon. A városok nagy részében nehéz volt tüzelőhöz jutni.

Az emberek hidegben, homályban, poloskás-csótányos helyeken szorongtak; ehhez képest a kávéházban meleg volt, világos, lehetett újságokat olvasni és játszani. Úgy szoktam definiálni, hogy a kávéház egy felnőtt napköziotthon, ahol az ember minden szükségletére talált orvoslást – olykor szó szerint is, mert a fiatal orvosok vagy ügyvédek, akiknek még nem volt pénzük saját rendelőt, irodát fenntartani, minden további nélkül rendeltek a kávéházban. Szükség esetén oda lehetett menni hozzájuk, még ha csak látásból ismerték is egymást a delikvenssel.

- A kávéház e funkciói mikor kezdtek eltünedezni vagy átalakulni?

- Nem a funkciói, hanem maga a kávéház tűnt el. Az államosításkor a kommunista hatalom elképesztő kemény kézzel takarította el a budapesti kávéházakat a föld színéről, nehogy már az embereknek itt ellenőrizetlenül véleményük legyen. Pontosan azért csinálták, mert a kávéházak a demokrácia első számú fellegvárai voltak.

- A New York mégis túlélte.

- A New York Kávéház egy nagyon kivételes hely volt, majdnem az összes újság szerkesztőségét és rengeteg kiadót beraktak az épület felső szintjeire. Sajtópalotának is hívták. Előzőleg, 1949-ben a kávéházat bezárták, egy ideig a Sportszerkereskedelmi Nemzeti Vállalat nagykereskedelmi raktáraként funkcionált, úgyhogy klottgatyát meg brigádzászlót lehetett kapni nagy tételben az aranystukkós termekben.

Hogy miként maradhatott meg mégis kávéháznak? Úgy történt, hogy a Lapkiadó Vállalat igazgatója, Vincze István bement egy napon Vas Zoltánhoz, aki Budapesten élet-halál ura volt akkoriban; mondta neki, hogy vissza akarják csinálni a kávéházat a palota aljába. Vas Zoltán összevonta a szemöldökét: hát maguk burzsujfészket akarnak csinálni itten? Mire Vincze nagyon bátran azt mondta neki: azt, burzsujfészket. Vissza akarjuk csinálni a kávéházat meg a palota tornyát, rendbe hozni az épületet… Vas Zoltán villantott egy mérgeset a szemüvegével és azt mondta: na jó, de csak a kávéház miatt! Hát így lett a New Yorkból újra kávéház, persze a nevét nem kapta vissza, Hungáriaként kezdett el újra működni.

Az akkori időkben sokan voltak még azok közül, akik a régi világban is sajtósok, kávéházi emberek voltak; ők úgy vették újra birtokba a New Yorkot, mint akik megtalálták a béke szigetét. Persze tele volt spiclikkel, kemény és állandó ellenőrzés alatt tartották, de ezzel együtt is működni tudott.

2

A New York Kávéház - Fotó: Bódis Krisztián

_DSC6754

A New York Kávéház - Fotó: Nagy Szabolcs

_DSC6757

A New York Kávéház - Fotó: Nagy Szabolcs

BBF2927pskicsi

Fotó: Nagy Anita

BF2491pskicsi

Fotó: Nagy Anita

BF2889pskicsi

Fotó: Nagy Anita

neyorkBF2521pskicsi

Fotó: Nagy Anita

- Mi lett a többivel?

- Önkiszolgáló étterem, a kisebbekből eszpresszó, könyvesbolt, posta, patika… Amikor a rendszerváltás után újraindul valamiféle normalitás, az összes, valaha volt nagy kávéházunkba amerikai tüsténtbuci-láncok vagy bankok türemkedtek. Sajnos a kávéházakat, a kávésokat és szaktudásukat nagyon sikeresen kiirtották. A városnak is újra meg kell tanulni, hogyan kell kávéházi vendégnek lenni, a szakmabelieknek pedig újra meg kell tanulniuk a mesterséget, mert azért ez egy önálló műfaj volt a vendéglátáson belül.

- Hogyan lehet feléleszteni ezt a szellemet? Fel lehet-e igazán?

- Fel lehet éleszteni, de ugyanolyan már nem lesz. A '90-es években elkezdődött a kávéházak feltámasztása, de a régi korok visszahozásának reménye egyszerűen szólva téveszme. 2014-ben nem lehet olyan kávéházat csinálni, mint amilyen 1914-ben volt. A város sem olyan, az emberek sem olyanok. Most olyat kell csinálni, ami a jelenkori emberek igényeinek felel meg. Csakhogy napjaink emberének nincsenek tapasztalatai arról, hogyan és mi mindenre lehetne használni a kávéházat.

Zajlanak érdekes kísérletek, mert azért van, ami működik és jól működik; az egyik ilyen próbálkozás a Centrál kávéház esete. A tulajdonos, Somody Imre nagyon szerette volna visszacsinálni azt a bizonyos régi kávéházi légkört. A megnyitó után egy ideig volt benne egy „lélek”, aztán egyszer csak nem volt többet. Amikor nincs lélek, akkor a dolog nem működik. És most Somody úr bent ül, ott dolgozik a laptopján, oda beszéli meg az üzleti tárgyalásait, ott tartózkodik a nap nagy részében – miután bebizonyosodott, hogy megint van lelke a kávéháznak, megint működik. Ilyen egyszerű az egész.

- Hogyan lehet ezt a lelket megteremteni vagy elcsípni? Miben áll egyáltalán? Nagyon illékony dolog lehet, ha csak úgy jön meg megy…

- Ez mindig egyetlen emberen múlik, egy szerencsés egybeesésen; egyszer csak van egy olyan vendéglátós, akitől az egész működik. Már-már olyan, mint a képzőművészet vagy a költészet: különböző emberek művelik különböző szinteken, és néha-néha van egy zseni. Ha végignézzük például a New York történetét, nagyon jól láthatjuk, mennyire így van. Az 1894-es alapítástól 1900-ig egy nagyszerű szakember, Steuer Sándor volt a bérlő, testvére az Abbáziát vitte; mind a ketten kiváló kávésok. Ennek ellenére Steuernál valamiért nem működött a dolog, nem lett a New Yorkból jó kávéház.

1900-ban átvette a bérletet a Hirsch testvérpár (később Harsányira magyarosítottak). Egyikük profi kávés, másikuk egy melegszívű, pohos tanárember, aki fiatalon gazdag vidéki zsidó családoknál volt házitanító. Szól róluk egy nagyon helyes kis legenda – én csak remélni merem, hogy a valóságban is így történt, mert annyira jó… Hogy ugyanis egy forró nyári délután áll Harsányi Adolf a kávéház bejáratánál. Iszonyú uborkaszezon van, csendben olvad a nagykörút aszfaltja, sehol egy teremtett lélek, sehol egy vendég. Harsányi egyszer csak meglátja szembejönni az ő egykori neveltjét, a Herzl terménykereskedő kisfiát Bajáról.

Nosza, egymás nyakába borulnak, lapogatják a másik hátát, az egykori kislegény – addigra már magas, megtermett fiatalember – elmeséli, mi van vele. Hirsch Adolf azt mondta neki: no kisfiam, ha már úgyis mindennap erre jársz, akkor most ígérd meg nekem, hogy mindennap beülsz hozzánk egy kávéra! Minthogy a kis Herzl gyerek világéletében szófogadó volt, szavát adta egykori tanítójának. Ezt a kisgyereket akkor már Heltai Jenőnek hívták, Budapest egyik legünnepeltebb fiatal költője és színpadi szerzője, buktak rá a nők, primadonnák hevertek a lábai előtt. Az a baráti kör, akikkel elkezdett bejárni a kávéházba, A Hét című lapnak a legmodernebb, legfranciásabb, legpolgáribb fiatal szerzőgárdája volt. És itt megint bebizonyosodik a régi bölcs kávés-mondás, mert ahova ezek jártak, oda kezdtek el járni a szép nők, utánuk pedig megérkeztek a gazdag palik… Innentől kezdve elindult a New York irodalmi kávéházi karrierje. Harsányiék minden lehető módon pátyolgatták és kényeztették ezeket a gyerekeket, külön nekik „írótálat” találnak ki, sajttal, felvágottal, vajjal és számolatlan mennyiségű zsemlével; ezt az írótálat csak ők kapták, fillérekért. Az ő kedvükért tartottak tintát meg kutyanyelvet, azaz hosszú kézirat-papirost is.

Harsányiék alatt a kávézó szuperül működött, aztán az első világháború idején otthagyták az üzletet. Évek teltek el úgy, hogy különböző bérlők ott szerencsétlenkedtek, teljesen eredménytelenül. A New Yorkból rossz kávéház lett, odaszokott az aljanép – a világháború alatt maga Budapest is eléggé lezüllött. A következő zseni 1920-ban jött. Újságíró, kávés feleséggel. Tarján Vilmosnak hívták, a magyar oknyomozó újságírás atyjaként szokás emlegetni. Főnöke, Miklós Andor, megelégelvén a botrányait, elzavarta az Est-lapoktól, ekkor jött a füles, hogy a New York bérleti joga éppen átadó. Tarján Vili zsebében persze töredéke nem volt meg a pénznek. Kapta magát, fölment a New York ház második emeletére, ahol az Otthon kör, az újságírók klubja működött, és leült kártyázni. Három hónapon keresztül szisztematikusan kártyázott − és nyert. Ennyi idő alatt összejött annyi pénze, amiből – némi családi segítséggel – bérbe tudta venni a kávéházat.

Első dolga az volt, hogy bezárta és átalakíttatta. A város legjobb séfjeit csábította magához, kialakított egy bár-részleget, még bárzongoristát is szerzett: nem mást, mint Brodszky Miklóst, akinek később az amerikai filmzeneipar sokat köszönhetett… Vilit az egész város ismerte és szerette. Olyan reklámfogásai voltak, hogy mindenki csak hüledezett; például egyszer jött egy revü Budapestre, a fókaidomárt a kávéházban reggeliztette az ablakban – fókástól. Első osztályú amerikai jazz-zenészeket hívott, óriási érzéke volt ahhoz, hogy a legújabb, legérdekesebb, legkorszerűbb, legtutibb dolgokat behozza a kávéházába. A Margitszigeten kibérelt egy lepusztult éttermet, felújítás után a New York kihelyezett vendéglőjeként működtette, a kávéház saját autója hozta-vitte a vendégeket a két üzlet között. Volt, hogy térképpel a kezében kellett leültetnie a vendégeket, annyian voltak; amikor már nem akadt egy talpalatnyi szabad hely sem, szégyenében majd’ elbújt a bokorban a folyamatosan érkező ismerősök elől.

Vili végül becsődölt. Szerette a lovakat, kártyázott is, ez lett a veszte. Kénytelen volt kiszállni a bérletből, és úgy ment, ahogy jött: egy szál monoklival. Utána a New York nem tudott többé talpra állni. A második világháború alatt a zsidóktól elkobzott bútorokkal zsúfolták tele, a háború után pedig egy ideig, mint már mondtam, raktár lett belőle.

karadykk

Karády Katalin Múzeum és Kávézó - Fotó: Huszár Boglárka

karadykk2

Karády Katalin Múzeum és Kávézó - Fotó: Huszár Boglárka

Illusztris vendégek a Hadikban

- Mit gondol, van-e a budapesti kávéházaknak olyan jellegzetessége, ami nem fogható Európa nagyvárosi kávéházaihoz?

- A régi budapesti kávéháznak volt, a mostaninak már nincs. A réginek az volt a sajátossága, hogy elképesztően gyönyörű környezetben – ami a legszebb bécsi és párizsi kávéházakhoz volt mérhető – az arab-török világból örökölt teljes demokrácia fémjelezte: bárki, aki egy kávét ki tudott fizetni, bármelyik kávéházba bemehetett. És be is ment.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy óbudai bádogosnak az Andrássy út bármelyik kávéházában lett volna keresnivalója, de nem azért nem ment be, mert nem szolgálták volna ki, csak hát ő ott nem ismert senkit, nem tudott volna kivel beszélgetni. Ez még csak nem is öncenzúra. Ha egyszerűen nem volt neki dolga az Andrássy úton, minek menjen oda? Senki nem volt kizárva sehonnan, rangbeli különbségek tekintetében nem osztályozták a vendégeket. És voltak olyan asztaltársaságok, nem is kevés, ahol nagy tudósok, művészek, magas rangú emberek akár a legegyszerűbb szomszédokkal, iparosokkal, kishivatalnokokkal rendszeresen, kedélyesen elkvaterkáztak.

NagyAnita0316

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


BUDAPEST
A Rovatból
Ilyen volt, amikor dél előtt leállt tíz percre a tömegközlekedés Budapesten - videón, amikor megáll az élet egy kicsit a fővárosban
„Van, aki szerint sok a 10 perc, mások szerint kevés, de a valóság az, hogy ha a város sarcolása folytatódik, akkor a leállás legközelebb nem 10 perces, hanem 10 órás, 10 napos vagy 10 hetes lesz” - mondta a főpolgármester.


Pénteken 11 óra 50 perc és déli 12 óra között tíz percre leálltak a BKK járatai Budapesten. A főpolgármester, illetve a főváros vezetése a leállást figyelmeztetésnek szánta, mert a kormány a szolidaritási adó növelésével és egyéb lépésekkel nehéz helyzetbe hozta az önkormányzatot. Karácsony Gergely kifejezetten úgy fogalmazott, hogy ellehetetlenítik a működést.

@szeretlekmagyarorszag.hu #budapest #bkk #karácsonygergely #szmo #szeretlekmagyarország ♬ eredeti hang - Szeretlek Magyarország.hu

„A pénteki leállást nevezzük első figyelmeztetésnek. Figyelmeztetés a kormánynak, hogy Budapestet nem lehet legyűrni, és jelzés a budapestieknek, hogy mi is a tét: a város működése, a hétköznapjaink nyugalma, a budapestieknek járó közszolgáltatások biztosítása” – mondta a HVG-nek adott interjújában Karácsony Gergely.

„Van, aki szerint sok a 10 perc, mások szerint kevés, de a valóság az, hogy ha a város sarcolása folytatódik, akkor a leállás legközelebb nem 10 perces, hanem 10 órás, 10 napos vagy 10 hetes lesz”

- tette hozzá a főpolgármester, aki azt is kijelentette, hogy erkölcsi és politikai kötelessége megvédeni Budapestet, és ehhez minden jogi és politikai eszközt felhasznál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

BUDAPEST
A Rovatból
Vitézy Dávid szerint 23 városra szakadhat szét Budapest, ha elfogadják a helyi önazonosság védelméről szóló törvényt
A Podmaniczky mozgalom vezetője szerint a törvény lebéníthatja a városfejlesztést és megnehezítheti a letelepedést. Szerinte Budapest jövője most komoly veszélybe került.


Vitézy Dávid szerint komoly következményekkel járhat a fővárosra az a törvényjavaslat, amely a helyi önazonosság védelméről szól – írta Facebook-oldalán a politikus. A Podmaniczky mozgalom vezetője úgy látja, hogy ha elfogadják a javaslatot, Budapest 23 különálló városként működhetne tovább, mivel a kerületi önkormányzatokra kellene alkalmazni az új szabályokat.

A közösségi oldalán azt írta, hogy

a kerületek saját hatáskörben korlátozhatnák a lakosságszámot, és akár azt is eldönthetnék, hogy ki költözhet be. Szerinte ez azt jelenti, hogy egy kerület megtilthatja más kerületekből vagy más településekről érkezők letelepedését, vagy ehhez jelentős anyagi feltételeket szabhat.

A politikus szerint ez a változás komolyan visszavetné a főváros fejlesztését, és hozzájárulhat a lakosságszám csökkenéséhez is. Hozzátette: a gazdasági növekedés szempontjából a legfontosabb munkahelyek továbbra is Budapesten jönnek létre. Úgy véli,

az új szabályozás „tovább erősítheti a hosszabb távon fenntarthatatlan agglomerációs szétterülést”,

miközben a főváros rozsdaövezeteiben nagy lehetőség rejlik – például csak Rákosrendezőn körülbelül 10 ezer új lakás épülhetne.

Vitézy a Fővárosi Közgyűlés májusi ülésére olyan előterjesztést nyújtott be, amelyben többek között arra kéri az Országgyűlést, hogy ne fogadja el a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában. Az előterjesztés célja az is, hogy Budapest továbbra is egységes város maradjon, ahol biztosított a szabad mozgás, a letelepedés és az otthonteremtés lehetősége.

A dokumentumban az is szerepel, hogy minden olyan jogszabály, amely a letelepedés, lakcím létesítés vagy ingatlanszerzés feltételeit érinti, biztosítsa a budapestiek és a fővárosba költözni vágyók jogait. Vitézy úgy fogalmaz: „Budapest fejlesztése nem lehet a kerületi részérdekek széttartó halmaza”, hanem közös városi célokat kell követnie, különös tekintettel a lakhatásra, a rozsdaövezetek hasznosítására, a közösségi közlekedésre és a közszolgáltatások összehangolására.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
Vadregényes udvarok és üvegbe zárt virágok – mutatjuk az idei Budapest100 legizgalmasabb kertjeit
Bejutottunk az idei Budapest100 legérdekesebb és legzöldebb házaiba. Mutatjuk, mi vár rád a nyitott házak hétvégéjén.


15. alkalommal rendezik meg a Budapest100 nyitott házak fesztiválját május 22–25. között. Az idei téma a KÖZ/ZÖLD, vagyis házaink zöldfelületei, klímatudatossága, és a velünk együtt élő állat-, növény-, rovarvilág fontossága kerül főszerepbe.

Mi már bejuthattunk 4 izgalmas házba, amelyek zöldellő, virágzó belső kertje téged is nyitott kapukkal vár a Budapest100 hétvégéjén. Megtudtuk, mit adnak a városlakóknak a város zöld oázisai, és mit tehetnek a városlakók ezekért az oázisokért. Láttunk dzsungelszerű udvarokat, környezettudatos közösségi kertet és Róth Miksa legszebb üvegvirágait is. Nézd meg velünk az idei Budapest100 legzöldebb kertjeit!

Budapest100

A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) építészeti és kulturális fesztiválja 2011-től hozza össze a lakóközösségeket és a városlakókat a nyitott házak hétvégéjén minden évben. 2016-tól olyan témákat vagy városrészeket választanak, amelyek kapcsán nemcsak városképi jelentőségű épületeket mutathatnak be, hanem felhívhatják a figyelmet aktuális városi problémákra, örökségvédelmi és társadalmi kérdésekre.

A barátaim szerint budai sznob vagyok, mert nem szeretek átjárni Pestre. Igazuk is van, nem vonz a belváros betonrengeteg. A zöldterületeket szeretem, abból pedig nincs sok Pesten. Erzsébetvárosban konkrétan az egy főre jutó zöldterület 0,4 m²! Éppen ezért kíváncsian indultam a Budapest100 sajtósétájára, ahol megmutatták nekünk, milyen csodálatos, vadregényes kerteket rejtenek a belváros szürke bérházai.

Első állomásunk a Városliget közelében álló Ilka utca 30 volt. Meg merném kockáztatni, hogy ennek az épületnek van a legjellegtelenebb homlokzata az egész utcában. Vörös kapuján belépve azonban egy valódi paradicsom tárult a szemünk elé páfrányokkal, magnóliafával és burjánzó vadszőlővel.

A ház önkéntese elmesélte, hogy 9 évvel ezelőtt a ház lakóinak összefogásával alakult át a romos belső udvar zöldellő kertté. A háznak nem volt elég pénze, hogy költséges tájépítészt vagy kertrendező szakembert bízzon meg, így mindazt, amit ma itt láthatunk, minimális pályázati pénzből, közösségi tervezéssel és a közös munkájukkal hozták létre.

Volt olyan idősebb lakó, aki fizikai erejét nem tudta beleadni, de helyette saját költségen vett padot, illetve frissítőket, uzsonnát készített a kerten dolgozó szomszédoknak.

A kertet fenntarthatóra tervezték, és direkt olyan növényeket választottak, amik jól bírják ezt az éghajlatot, és amelyeket csak június közepétől, a legnagyobb kánikulában kell locsolni.

Voltak persze viták a kert funkciójával és a vadszőlővel kapcsolatban, de összességében a zöldítés pozitív hatását mindenki érzi. Olyan szempontból is, hogy a gyönyörű belső udvar miatt a házban lévő lakások értéke is emelkedett.

A Budapest100 hétvégéjén az Ilka 30-ban Mágikus kert florárium – műhelylátogatással, háztörténeti kiállítással és koncerttel várják majd az érdeklődőket.

A következő helyszínünk a Nefelejcs utca 26 volt, Róth Miksa világhírű iparművész egykori otthona, ahol ma a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény működik.

A ma múzeumként működő ház kiállításai a Róth-műhely gyönyörű mozaik- és üvegmunkáiból mutatnak be válogatást, az emeleti terekben pedig a család egykori bútoraival berendezett szobákat is bejárhattuk, és izgalmas részleteket tudtunk meg az iparművész életéről.

A Budapest100 hétvégéjén a ház udvarán közösségi kertészkedés és közösségi mozaiképítés is szerepel a programok között.

Természetesen a múzeum is megnyitja kapuit. Ingyenes tárlatvezetéseken és épülettörténeti sétákon is részt vehetsz, ha előzetesen regisztrálsz.

A Budapest100 idei témájához kapcsolódva Üvegbe zárt természet címmel különleges tárlatvezetésen vehetsz részt, ahol megtudhatod, hogyan kapcsolódik az épület és a kiállított alkotások a zöld szemlélethez. A séta során felfedezheted a természet ihlette szecessziós motívumokat – a növényi díszítéseket, organikus formákat és zöld színvilágot –, amelyek Róth Miksa üvegablakain és mozaikjain is megjelennek.

Az üvegvirágok után valódi oázisra bukkantunk a nyüzsgő bulinegyed közepén. A Király utca 28. alatt lévő ház zöldellő kertje csendes menedéket nyújt lakóinak.

A Budapest100 önkénteseitől megtudtuk, hogy a romantikus-eklektikus bérház az 1860-as években épült Dobler János megrendelésére, aki kora igazi botrányhőse volt. A ház nagyon lassan, 5–7 év alatt készült el, mert Dobler mindig csak akkor építtette tovább, amikor épp hitelhez jutott.

Napjainkig természetesen több felújítás is történt, azonban a vörös mészkő kőlapok és a lépcsőház öntöttvas korlátja is eredeti.

A legtöbb lakás Airbnb-re van kiadva, a zöld belsőkertet azonban nagy odaadással gondozza az a kevés lakó, aki életvitelszerűen itt él.

Érdekesség, hogy a kert közepén álló hatalmas fenyőfa a ház egyik idős lakójának karácsonyfája volt még gyermekkorában. Családja ültette ki az udvarra, és a fenyő úgy nőtt ekkorára, hogy az évtizedek alatt egyszer már félbevágták.

A Budapest100 hétvégéjén itt a századforduló bulinegyedének hangulatát is megelevenítik DJ-vel és kertipartival. Lesz háztörténeti kiállítás, háztörténeti előadás, felolvasószínház és gyereksarok is.

Sétánkat egy gyönyörű, zöldellő, virágzó közösségi kertben zártuk, ahol egy dézsába telepített koi-tó is helyet kapott. A Kisdiófa Közösségi Kert Erzsébetváros Önkormányzatának támogatásával, a KÉK – Kortárs Építészeti Központ szakmai vezetésével és koordinációjával nyílt meg 2016-ban a Kisdiófa utca 4. szám alatti foghíjtelken.

A 44 egyéni/családi parcella és 4 tanparcella gondozói nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a fenntarthatóságra és a környezettudatosságra. A kertben kiemelten fontosnak tartják a mulcsolást és a víztakarékos művelési módot, a szomszédos épületről is gyűjtik az esővizet, amit szintén felhasználnak a locsoláshoz.

Elsőként indítottak el lakossági komposztátvevő pontot. A kertben van rovarszálló, számos madáretető és itató. Vegyszert nem használnak, csak ökológiai módszerekkel védekeznek, és saját komposztjukat rendszeresen visszaforgatják.

A kert ezen kívül számos közösségi, szakmai és kulturális eseménynek ad otthont, amivel nyitni tudnak a szomszédság felé is. A Budapest100 hétvégéjén kézműves programokkal, gyógynövény-felismerő sétákkal várják az érdeklődőket, és lehetőséged lesz beszélgetni is a kerttagokkal a fenntartható, vegyszermentes kertészkedésről, komposztálásról.

Idén rekordmennyiségű, csaknem 80 ház és közösségi kert nyitja meg kapuit. A négynapos eseménysorozat május 22-én egy szakmai nappal kezdődik. A program május 23-án az első Budapest Fafesztivállal folytatódik, amely a város fáit ünnepli kéttucat tematikus sétával, majd a hagyományos nyitott házak hétvégéjével zárul május 24–25-én.

A Budapest100 minden programja ingyenes, és a legtöbb nem regisztrációhoz kötött. A részletes programokról a Budapest100 oldalán tájékozódhatsz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


BUDAPEST
A Rovatból
Egy nap a Budai Várnegyedben – történelem, gasztronómia és mesés panoráma
A Budai Várnegyed nemcsak a történelem és a kultúra szerelmeseinek paradicsoma, hanem azoknak is, akik tartalmas, mégis könnyed programokat keresnek egy napra.


A Budai Várnegyed szűk, macskaköves utcái és ikonikus épületei között sétálva az ember könnyen kiszakadhat a 2025-ös valóságból. Adunk pár tippet arra, hogy ha ezen a környéken töltenétek el egy napot, mi mindent lehet érdemes útba ejteni.

A látnivalók és programok mellett pedig három különleges gasztronómiai helyszínt is ajánlunk, hiszen egy jó ebéd vagy vacsora hozzátartozik a tökéletes naphoz.

Ebédre a történelmi múlttal rendelkező, magyaros ételeket kínáló Főőrség Éttermet, vacsorára pedig a Hilton Budapest éttermét, a Lángot ajánljuk. Az estét pedig érdemes egy koktéllal a White Raven Skybarban zárni.

Halászbástya és Mátyás-templom – kilátás és történelem kéz a kézben

Nem lehet úgy a Várban járni, hogy ne sétálnánk végig a Halászbástya ívein, ahonnan pazar kilátás nyílik a Dunára és a pesti oldalra. A közvetlen közelében álló Mátyás-templom színes csempéivel és gazdag belső díszítésével pedig a város egyik legkülönlegesebb temploma.

Országos Széchényi Könyvtár – csendes kincsesbánya

Bár elsőre túl komoly programnak tűnhet, az OSZK egy igazi kincsesbánya: külön gyűjteménye van a régi térképeknek, kéziratoknak, és az irodalom szerelmeseinek külön öröm lehet látni Petőfi vagy Arany saját kézírását. Az épület önmagában is impozáns, és ha előre bejelentkeztek, izgalmas tárlatvezetéseken is részt lehet venni.

Magyar Nemzeti Galéria – festmények a palotában

A Budavári Palota falai között működő Magyar Nemzeti Galéria már önmagában is lenyűgöző: a történelmi épületben magyar mesterek ikonikus művei sorakoznak, Munkácsytól Csontváryig. Az időszaki kiállítások gyakran hoznak kortárs meglepetéseket is, így akkor sem unalmas, ha már jártunk itt korábban.

A legújabb kiállításukról itt olvashattok bővebben: Indák, virágok és modern nők – a szecesszió legszebb plakátjaiból nyílt kiállítás a Nemzeti Galériában

Ebéd a Főőrség Étterem és Kávéházban

A Budai Vár közepén, a Szent György téren található Főőrség Étterem és Kávéház ideális választás ebédre, akkor is, ha csak egy gyors fogásra térnénk be, és akkor is, ha hosszabban időznénk a napfényes teraszon. Az étlap elsősorban magyaros, klasszikus ízekre épül, az adagok kiadósak, az árak pedig meglepően barátságosak a környékhez képest.

Az étlapon több olyan fogás is van, ami gyakorlatilag levehetetlen. Az egyik ilyen étel a gulyásleves, ami a turisták miatt is a legkeresettebb fogásuk. Tartalmas, ízes, és pont olyan, amilyet otthon készít a nagymamánk.

Ezen kívül a kardra húzott csülök és a kétszemélyes császármorzsa is az étterem védjegyeivé váltak.

A vegetáriánusoknak vagy könnyedebb ebédet keresőknek jó választás lehet az étlap egyik új fogása: a parajrizottó. Ezt kérhetjük alapverzióban, de akár húsos feltéttel is. A másik meggyőző újdonság a Laci pecsenye, ami egy konfitált sertéstarja lecsós burgonyával. Laktató, de mégis nagyon nyári fogás.

De ha csak valami street food jellegű opcióra vágyunk a Főőrség szendvicsét érdemes lehet kipróbálni. Házi cipóba kerül csülök, tormakrém és savanyúság.

Az új desszertek közül pedig szinte lehetetlen választani: a bazsalikomos eper rendkívül krémes, mégis frissítő, az ibolyás és áfonyás Virágoskert pedig amellett hogy gyönyörű és ízletes, még cukormentes is.

Ha az ebéd után még marad idő, az étterem emeletén egy kisebb, ingyenesen látogatható kiállítás is található, ami a Magyar Királyi Testőrség történetét mutatja be – érdemes vetni rá egy pillantást.

Cím: 1014, Szent György u.

foorseg.hu

Ha gyerekkel kelnétek útra, akkor is van pár tippünk:

Szaffi játszótér – mesevilág a szabadban

A Várnegyed egyik legbarátságosabb zuga a Szaffi játszótér, ahol a legkisebbek is otthon érezhetik magukat. Árnyas fák, biztonságos játékok, meseszerű környezet – a szülők pedig addig is fellélegezhetnek pár percre.

Mesemúzeum – ahol életre kelnek a történetek

A Mesemúzeum egy igazi gyöngyszem, amely játékosan és interaktívan mutatja be a magyar népmesék világát.

A „Magyar tündérmese világa” című állandó kiállításban meseutat járhat be a látogató: a meseindító üveghegyen átkelve, próbákat teljesítve, akadályokat leküzdve juthat az áhított „felekirályságig”. Az állandó kiállítás mellett egy külön teremben időszaki kiállítás is várja a látogatókat.

Vacsora a LÁNG étteremben

A Hilton Budapest éttermeként működő Láng a Budai Vár szívében, az UNESCO világörökség részét képező történelmi környezetben várja vendégeit. Ez az a hely, ahol az ízek, a történelem és a panoráma utánozhatatlan módon találkoznak.

Az étlap nemrég megújult, de változatlanul magyar és nemzetközi klasszikusokat dolgoznak fel, modern technológiákkal.

Mind az előételek, mind a főételek között megjelennek hagyományos magyar alapanyagok és ételek, mint például a libamáj, a mangalica szűz vagy a túros csusza (marhapofával).

De ha nem ragaszkodnánk az otthon ízeihez, akkor is van jópár húsos és húsmentes opció.

A csúcstechnológiával felszerelt konyha és a szakértő csapat biztosítja, hogy minden tányér egy ízekben gazdag, vizuálisan is lenyűgöző élményt nyújtson.

A Láng nem a rohanós étkezések helyszíne. Itt ráérős, beszélgetős vagy kifejezetten romantikus vacsorákhoz teremtettek miliőt.

A finoman megvilágított tér az ablakokon túl pedig a Halászbástya és a város fényei gondoskodnak a hangulatról.

Cím: 1014, Hess András tér 1-3.

langrestaurant.hu

Koktél a White Raven Skybarban

Április 24-től ismét nyitva a Hilton tetején található White Raven Skybar & Lounge, amelyet nem véletlenül emlegetnek Budapest egyik legexkluzívabb rooftop bárjaként.

De a hely varázsát nemcsak a lenyűgöző kilátás adja, hanem a különleges koktélok, a Halimba kristálypohárban kínált prémium italok és a megújult bárfalatok is.

A 2025-ös itallap egyik leglátványosabb újdonsága a Snap & Sip koktélszekció. Ezek az italok kifejezetten instakompatibilisek: különleges poharakban, aprólékosan megtervezett tálalással érkeznek.

Ezen kívül új Signature koktélok is kerültek a menübe, amiket különböző zenei korszakok inspiráltak. Ilyen például a Back to Black (whiskey, karamell, banán) vagy a Dancing Queen (guava, popcorn, lime). A signature koktélokat a White Raven saját mixerei, Czirják Mátyás és Martin Hauser alkották meg.

A tavalyi évhez hasonlóan idén is folytatódik az együttműködés a Laurent Perrier pezsgőházzal: a La Cuvée Bruttól egészen a Grand Siècle No. 26-ig többféle tétel érhető el náluk. Tematikus pezsgőkóstolókat és exkluzív eseményeket is terveznek majd a szezonban.

A nyár egyik fénypontja minden bizonnyal a június végi Midsummer Party lesz: DJ, tánc, látványos naplemente. Tökéletes alkalom, hogy a város felett ünnepeljük az év leghosszabb napját!

whiteravenskybar.com

+1 tipp: Ha jó áron keresel csendes szállást a Vár közelében

Egy nap alatt ugyan bejárható a Várnegyed, de ha szeretnél még egy kicsit tovább maradni, vagy csak kipihenten kezdenéd a napot, érdemes a környéken megszállni. Erre kiváló választás a Carlton Hotel Buda Castle****, amely a Budai Vár lábánál, egy csendes mellékutcában található.

A szálloda egyszerre hangulatos és praktikus: közel van a látványosságokhoz, de a nyüzsgéstől távol, nyugodt környezetben kínál pihenést.

Az idei évben ráadásul elnyerte a „2025-ös Alvásbarát Hotel” díjat, amit a Magyar Alvás Szövetség ítélt oda azoknak a helyeknek, amelyek kiemelten figyelnek a vendégek nyugodt alvására.

A zajszigetelt szobák, a prémium matracok, a természetes fényviszonyok és a személyre szabható hőmérséklet mind hozzájárulnak ahhoz, hogy itt valóban kipihenje magát az ember, legyen szó városnézésről vagy üzleti útról. A szálloda igazgatója, Sárvári Krisztina szerint a legnagyobb elismerés számukra továbbra is a vendégek visszajelzése.

Ha tehát fontos a nyugalom, a kényelem és a megfizethető ár, a Carlton remek választás a Budai Vár közelében.

Cím: 1011, Apor Péter utca 3.

carltonhotel.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET: