hirdetés
nyito-Copy-1.jpg

A delejes tekintetű családfő és vérszomjas lányai: 50 évvel a Manson-család rémtettei után

Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. augusztus 20.


hirdetés

Amikor a támadók behatoltak a házba, először Frykowski ébredt fel. Watson fejbe rúgta őt. Amikor az író megkérdezte tőle, hogy mit akarnak, a férfi csak annyit felelt: „Én vagyok az ördög, és az ördög dolgát végzem el.”

A gyilkosok hamar felfedezték a többieket is, megkötözték őket, majd egymás után bestiális módon végeztek velük. Abigail Folger a nála lévő 70 dollárral próbálta jobb belátásra bírni őket, hasztalanul. Watson először Sebringet lőtte le, mert a fodrász tiltakozott a várandós Tate-tel szembeni durva bánásmód miatt. A férfi ezután még hétszer késsel is belevágott a haldokló Sebringbe. Frykowski ki tudta szabadítani magát a kötésből, rárontott Atkinsre, aki többször megszúrta őt, végül a küzdelmet megint Watson zárta le, az író két fejlövést kapott.

Az addig kint őrködő Kasabian a „szörnyű zajokra” berontott a házba és megpróbálta leállítani a vérfürdőt, azt állítva, hogy „jönnek”. Nem hittek neki. Senki nem menekülhetett: Folgert Krenwinkel és Watson közös erővel szurkálta halálra. Sharon Tate maradt utoljára: a színésznő életéért könyörgött, legalább addig, hogy megszülhesse gyermekét, ezért túszul is ajánlkozott a gyilkosoknak, de Atkins és Watson kései neki sem kegyelmeztek. Atkins az ő vérével írta fel a falra: „Disznó”.

Mansonnak ez sem volt elég. Másnap éjjel az előző napi vérengzés tettesei, továbbá két másik „családtag”, Leslie Louise Van Houten és Steve Grogan a Los Angeles-i Los Feliz negyed egyik háza, a Waverly Drive 3301 felé vették útjukat. A kiszemelt áldozat ezúttal Leno LaBianca, egy szupermarket igazgatója és felesége, a butiktulajdonos Rosemary volt. Erre a „büntető-expedícióra” Manson is elkísérte a többieket, hogy lássa, hogyan hajtják végre parancsait. LaBiancát bajonettel végezték ki, míg feleségét egy, a házban talált konyhakéssel.

Szinte hihetetlen, hogy ennek az elképesztő mészárlásnak a tetteseit csak több mint két hónappal az öldöklés után tartóztatták le. Pedig a Tate-gyilkosságok, az áldozatok ismertsége miatt, olyan iszonyú médiaszenzációt jelentettek, amely világszerte a lapok első oldalaira került.

Egy nappal a Cielo Drive 10050-i vérfürdő után a Los Angeles-i megyei seriff-hivatal, amely a Hinman-gyilkosság ügyében nyomozott, tájékoztatta a Los Angeles városi rendőrséget arról, hogy mindkét helyszínen hasonló, vérrel írt üzeneteket hagytak a gyilkosok. A rendőrség azonban nem tulajdonított ennek jelentőséget, úgy vélték, hogy a Tate-gyilkosságok hátterében droggal kapcsolatos leszámolás áll. Egyedül a szomszédban lakó Garretsont vették egy napra őrizetbe, ő azonban hazugság-vizsgálóval bizonyította ártatlanságát, miként azt is, hogy nem látott, nem hallott semmit. Másnap megtalálták a LaBianca-gyilkosság áldozatait is, de a Los Angeles-iek már harmadnap kiadtak egy nyilatkozatot, mely szerint a két mészárlásnak nincs köze egymáshoz. Ennél is hajmeresztőbb, hogy augusztus 16-án a rendőrség rajtaütést hajtott végre a Spahn Ranch-en, őrizetbe vették Mansont és a „Család” 25 további tagját, mert azzal gyanúsították őket, hogy egy autótolvaj-hálózat emberei. Fegyvereket is lefoglaltak tőlük, de miután a rendőrségi hivatalnokok tévesen keltezték a letartóztatási parancsot, néhány nap múlva valamennyiüket elengedték!

Mindezt tetézte, hogy külön nyomozócsoportot neveztek ki a Tate-gyilkosságok és a LaBianca-ügy felderítésére, akik egymástól függetlenül végezték a nyomozást.

Két hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjenek, nemcsak ez a két eset függ össze, hanem még a Hinman-gyilkosság is idetartozik. Ez is a véletlenen múlt.

Inyo megye seriffi hivatala, a nemzeti parkok őregységei (National Park Rangers) és a kaliforniai országúti járőrök együttes akciójában letartóztattak számos „családtagot”, akik a Halál Völgyében lopott földkotró-gépekkel keresték a Manson által vizionált „feneketlen lyukat”. Így jutottak el a Völgyben lévő farmokig, köztük a Barker Ranch-ig, ahol Mansont is megtalálták. Ekkor még mindig nem tudták, hogy a három vérengzés gyilkosait fogták el. Csakhogy közöttük volt egy Kitty Lutesinger nevű családtag, aki Beausoleil barátnője volt. Az ő vallomása elvezetett egy motoros bandához, amelyet Manson fel akart fogadni a Spahn Ranch őrzésére. A motorosok kihallgatása nyomán már kezdett tisztulni a kép, amely végül akkor állt össze, amikor Susan Atkins egyik hálótársnője elmondta a Los Angeles-i rendőrségnek, amit a gyilkosságokról tudott. Ez megerősítette Lutesinger vallomását. Végül 1969. december elején néhány nap eltéréssel a „Család” valamennyi tagja hivatalosan is letartóztatásba került.

Mansont, Atkinst, Krenwinkelt és Kasabiant hétrendbeli gyilkosság, valamint összeesküvés miatt helyezték vád alá. Kasabian azonban, aki nem vett részt a gyilkosságokban, hamarosan a vád tanújává lépett elő. Az ügyészség először az elsőnek vallomást tett Susan Atkinsnek kínálta fel a vádalkut, amennyiben részletesen beszámol a bíróság előtt a gyilkosságokról. Atkins azonban az utolsó pillanatban visszavonta vallomását, és Mansonra vonatkozó összes terhelő kijelentését. Az alkoholista családban felnőtt, ám mélyen hívő lánynak meggyőződése volt, hogy a „Családfő” Jézus Krisztus reinkarnációja, és talán egyfajta női „Szent Péternek” érezte magát, aki először megtagadja Mesterét, majd vállalja a mártiromságot…Az is tény, hogy Atkins volt Manson kegyetlen parancsainak leghűbb végrehajtója, és emiatt – ismét a Beatles nyomán – a „családban”, majd a médiában „Sexy Sadie”-ként emlegették. Leslie Van Houten ellen, mivel csak a LaBianca-gyilkosságban vett részt, két rendbeli emberölés és szintén összeesküvés volt a vád.

Manson mindent elkövetett, hogy a per látványos legyen. William Keene bíró előzetesen beleegyezett abba, hogy a „Családfő” önmaga védőügyvédje legyen, ezt azonban látván Manson viselkedését visszavonta. Erre Manson az első tárgyalási napon egy homlokára karcolt X betűvel jelent meg, mondván, hogy miután alkalmatlannak találták őt saját védelmére, „kiikszelte magát az establishment világából”.

A következő alkalmakkor már a női vádlottak dupla X-szel a homlokukon jelentek meg, míg Manson saját jelét horogkeresztre cserélte. E „tiltakozó akció” elérte célját, és Mansonnak sikerült elfogultságra hivatkozva leváltatni Keene bírót – igaz, nem járt jobban James H. Olderrel, a kaliforniai legfelsőbb bíróság tagjával sem. Közben a „Család” szabadlábon maradt tagjai igyekeztek megfélemlíteni azokat a „renegátokat”, akik tanúskodni kívántak Mansonék ellen.

1970. november 16-án újabb fordulat készült: Atkins, Krenwinkel és Van Houten vallomást kívántak tenni, mely szerint a gyilkosságokat ők tervezték el és ők is hajtották végre, Mansonnak semmi köze nem volt e bűntényekhez. Ügyvédeik azonban végül megakadályozták őket, mert meggyőződésük volt, hogy ezt Manson sugallta nekik, hogy magát mentse.

1971 januárjában a vádlottakat bűnösnek találták valamennyi vádpontban. Az ítélethozatalra várva Manson kopaszra borotválta fejét, és közölte az újságírókkal, hogy „Az ördög mindig kopasz”. „Lányai” csak azután követték példáját, miután az esküdtek egyetértettek a halálbüntetések kiszabásával. Older bíró 1971. április 19-én kihirdette az ítéleteket.

Tex Watson ügyét külön tárgyalták. Őt 1969. november 30-án fogták el Texasban. Kilenc hónapig folyt a huzavona kiadatásáról Texas és Kalifornia között. Amikor Watsont visszaszállították Kaliforniába, katatón állapotba került, nem beszélt, nem evett, közel 30 kilogrammot fogyott. Akkor három hónapra kórházba szállították megfigyelésre, majd 1971. februárjában alkalmasnak találták, hogy bíróság elé álljon. 1971. október 21-én ítélték halálra.

Kalifornia bűnügyi történetének legkegyetlenebb gyilkosai azonban mégsem fizettek életükkel. 1972. februárjában ugyanis Kalifornia Legfelsőbb Bírósága felfüggesztette az államban a halálbüntetést, így a Manson-család tagjainak ítéletét automatikusan életfogytiglanra változtatták. Susan Atkins 2009-ben agydaganatban meghalt, a többiek azóta is börtönben vannak, feltételes szabadlábra helyezésüket eddig minden alkalommal elutasították. Kaliforniában ugyan 1978-tól újra bevezették a halálbüntetést (bár 2006 óta ismét felfüggesztették), de Mansonékat ez nem érintette.

Manson élete végéig gondoskodott arról, hogy halljon róla a világ. Ebben partnerre talált a médiában, amelytől már a perek idején is számos címlapot kapott. 1986-ban például a CBS News Nightwatch című adásában nyilatkozott Charlie Rose-nak, aki ezért megkapta a legjobb interjúért járó Emmy-díjat. 1988-ban Geraldo Rivera ugyancsak a CBS-nél futó talk-show-jában szólaltatta meg egy, a sátánizmusról szóló adásban. 1989-ben Nicolas Schreck zenész, fekete mágus és filmrendező odáig ment, hogy dokumentumfilmet forgatott a „Családfőről” a San Quentin börtönben Charles Manson Superstar címmel. 1996-ban felkerült honlapja az internetre is. 2008-ban lemezt jelentetett meg One Mind címmel.

Egy évtizeddel a mészárlások után Sharon Tate édesanyja, aki megelégelte, hogy lánya gyilkosai nagyobb hírnévnek örvendenek, mint áldozataik, kampányt kezdett annak érdekében, hogy a bűnösök tanúvallomásai, illetve feltételes szabadlábra helyezésükért tartott meghallgatásuk alkalmával az áldozatokat, illetve azok hozzátartozóit is meghallgassák. Az történt ugyanis, hogy Leslie Van Houten 900 aláírást gyűjtött össze magának kiszabadulása érdekében, és ez ügyben Doris Tate-et is megkereste. Az anya úgy gondolta, ő ennél sokkal nagyobb tömeget képes megmozgatni. Igaza lett, ő 350 ezret gyűjtött össze azért, hogy Van Houtent ne engedjék ki. Ezt követően indult el kampánya a kaliforniai büntetőeljárási törvény módosításáért, amelyet 1982-ben fogadtak el.

1984-ben éppen ő volt az első, aki élhetett az áldozatok meghallgatási jogával Tex Watson szabadlábra helyezési kérelme során. Doris Tate úgy vélekedett, hogy „az új törvénnyel visszaállították lánya méltóságát, és ezáltal Sharon emlékezete nem egy gyilkosság áldozatáé többé, hanem az áldozatok jogainak jelképe.”

A Lengyelországból emigrált, holokauszt-túlélő Roman Polanski, aki egy évvel korábban éppen egy sátáni gyermek születésének történetével, a Rosemary’s Baby-vel debütált az Egyesült Államokban, a gyilkosságok után eladott mindent, ami Sharon Tate-re, és „élete legszebb korszakára” emlékeztetett. E filmjét eredetileg ugyancsak Sharonnal tervezte, de végül úgy döntött, hogy „nem lenne etikus”, és Mia Farrow-t választotta a főszerepre. Az egyik jelenetben az állapotos Rosemary-nek ki kellett mennie az utcára, a tömegbe. A kezdő színésznő félt, de Polanski megnyugtatta: „Senki sem fog bántani egy várandós nőt.”

Paul McCartney, aki a Helter Skelter megszületésekor még így nyilatkozott: „Egy nevetséges dalt írtam, hogy bebizonyítsam: szeretem a zajt”, a Manson-gyilkosságok után 11 évvel kénytelen volt azt mondani egy interjúban, hogy a Helter Skelternek „semmi köze semmihez, csakis hozzám”.

Az átok azonban valahogy mégis utolérte a Beatlest. John Lennont 1980. december 8-án este otthona, a manhattani Dakota House előtt lőtték le, ahol Polanski 12 évvel korábban Polanski a Rosemary’s Baby-t forgatta…


KÖVESS MINKET:





hirdetés
elbert_ck.jpg

Máig kísért a legrejtélyesebb siófoki haláleset

A rendőrség szerint véletlen baleset történt 1983-ban, de sokan a leghíresebb politikai gyilkosságként emlegetik.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: A siófoki móló, Fortepan/Urbán Tamás - szmo.hu
2019. augusztus 31.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Több, mint 35 éve, egy tavaszi napon Elbert János az előző rendszer ismert és elismert nyelvzsenije Siófokon a Balatonba fulladt. Persze előfordul az ilyesmi, hiszen sok híres és sikeres ember halt már meg balesetben, sőt szép számmal akadtak olyanok is közöttük, akik önként vettetek véget az életüknek.

Csakhogy az Elbert-ügyben túlságosan sok nyitott kérdés maradt, és a hatóságok is meglepően gyorsan zárták le az ügyet, ami szinte azonnal életre hívta a máig nem csitult összeesküvés-elmélet hullámot. Melyet csak erősített, hogy pár hónapon belül Elbert fia és felesége is öngyilkos lett.

Elbert János halálhíre. Magyar Hirlap, 1983. március 11. (Arcanum)

Ki volt Elbert János?

Először is nézzük az akkori nyomozás által feltárt(?) tényeket. Elbert János, 51 éves korára szinte mindent elért, amit az előző rendszerben csak el lehetett érni: színházak játszották az általa fordított darabokat, folyamatos vendég volt a TV és rádióműsorokban, több egyetemen volt óraadó tanár, ráadásul szinte nem volt olyan fontos külföldi (különösen orosz és lengyel) tolmácsolási feladat, melyet nem őrá bíztak volna. Gyakorlatilag a legfelsőbb körök állandó tolmácsának számított a diplomáciai életben.

Ráadásul – bár felesége korábban depresszióban szenvedett – magánélete is teljesen rendben volt. Kiválóan nevelte 17 éves fiát és remek férjnek is számított (legalábbis semmilyen bizonyíték sem támasztja alá ennek ellenkezőjét). Minden a legtökéletesebben alakult számára, amikor egy napon kapott egy megmagyarázhatatlan telefonhívást a pesti irodájában, mely után nem sokkal a térdig érő Balatonban találtak rá holtan.

Mi történt 1983. március 9-én?

Elbert a Színházi Intézet igazgatói irodájában végezte napi teendőit, amikor titkárnője fél tízkor egy telefonhívást kapcsolt be neki. A beszélgetés alig fél percig tartott, és utána a férfi azonnal, mindenét (még a legfontosabb noteszét is) hátrahagyva kiviharzott a helyiségből. Titkárnőjének csak annyit mondott, hogy hamarosan visszajön és üres kézzel(!) távozott. A rendőrségi vizsgálat szerint ezután a Magyar Rádióba sietett, ahol felvette esedékes 1050 forintnyi honoráriumát, majd a Déli pályaudvaron oda-vissza jegyet vásárolt Siófokra.

Elbert János (középen) egy interjú közben. 1965. Fotó: Fortepan/Hunyady József

A vonaton tudta meg, hogy Lepsénynél vágányjavítás miatt nem jár a vonat, így pótlóbuszra kellene szállnia. Elbert a kalauz elmondása szerint ekkor azonnal aziránt érdeklődött, hogy így várhatóan mikor érkezik Siófokra. Amikor megtudta, hogy nem valószínű az egyórás érkezés, nagyon komor és feszült lett. Lepsénynél nem is szállt fel a buszra, hanem taxit fogott és a siófoki Bányász üdülőhöz vitette magát. A sofőr vallomása szerint ekkor már egy papírba csomagolt dosszié féleséget szorongatott a kezében, és több ízben is az órájára nézett.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
sziklalakas1.jpg

Föld alatti nyomor Budapesten: a barlanglakások látszólag az életet, valójában a halált kínálták

Még ötven éve is laktak bennük.
Forrás: Budapest romantikája blog, Címkép: 1908. Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum/Kerekes J. Zoltán - szmo.hu
2019. szeptember 08.



Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

A sziklalakások eredete

A sziklalakások létét a török uralomnak és ezen keresztül a bornak köszönhetjük. A megszállás idején ők voltak, akik a bor megfelelő tárolásához a sziklákba – leginkább mészkőbe - vájtak barlangokat. Legtöbb esetben a nagyobb, tárolásra szolgáló mélyedés közelében a bor őrzésével megbízott vincellér számára is vájtak egy odút, mely lakásul szolgált neki és a családjának. A mészkőbányászat – különösen Budafokon vagy akkori nevén Promontoron – csakhamar túlnőtt a borászat által elvárt mennyiségen, és a kiváló, víznek is ellenálló mészkő keresett építőanyag lett Pesten majd később Budapesten is.

1932. Fortepan/Horváth Lajos

Ebben az időszakban már két legyet ütöttek egy csapásra és a mészkövet úgy bányászták, hogy eleve lakássá alakítható mélyedéseket készítsenek.

Ide eleinte a kőfejtéseken dolgozó munkások költöztek be, ám később ezeket már a normál lakások módjára adták-vették, sőt leggyakrabban bérbe adták őket.

Ahogy az igények nőttek, az eljárásokon is változtatni kellett. Az 1800-as évek közepén Budafok lakosságának negyede, vagyis megközelítőleg 3000 ember élt barlanglakásokban, és ehhez már nem volt elegendő a hagyományos vájási módszer nyújtotta lehetőség.

Így néztek ki a sziklalakások

Ebben az időben már kezdetleges lakótelepeket vájtak a mészkőbe, melyet egy ember magasságú, téglalap alakú mélyedéssel kezdtek. Ez lett a közös udvar, melyből minden irányba barlangokat vájtak a kőbe. Az emberek eleinte igen praktikusnak tartották a barlangot, mint lakóhelyet, hiszen falai jóval ellenállóbbak voltak az akkori – de akár a mai – házakénál is. Az elkészült barlangokon csak minimális átalakításokat kellett elvégezni, hogy élhetővé tegyék őket.

Budafoki barlanglakás kiállítás. Honismeret c. folyóirat 1976./Bach Melitta felvétele

Általában a nyílást úgy alakították át, hogy egy fa keretet és egy ebbe illeszkedő ajtót lehessen hozzá rögzíteni, a falakat fehérre meszelték és néhány lakás esetében egy kéményt fúrtak a mennyezeten keresztül a szabadba, ez utóbbi azonban ritka volt. Emellett néhány egyszerű bútorral és kezdetleges tűzhellyel rendezték be a barlanglakásokat. A padlót és a mennyezetet szinte minden esetben érintetlenül hagyták.

Ezek a lakások természetesen az áruk miatt voltak népszerűek, és ennek megfelelően a kezdetektől a legszegényebb rétegek szorultak rájuk.

Egy budafoki barlanglakás éves díja az 1800-as évek második felében 50-120 korona között mozgott, míg a közelben, a Törley gyárban vagy a Sörházban 40-60 koronás havi bért lehetett keresni.

Ma már múzeum az utolsó budafoki barlanglakás. Népszabadság, 1998. szeptember 30.

Vagyis, ha a mai számok nyelvére fordítjuk, akkor egy-két havi átlagbérért lehetett egy évre megoldani a lakhatást. Sőt egy átlagos barlanglakást már 2-3000 koronáért meg is lehetett venni (ha volt eladó), ami nagyjából négy és fél évnyi fizetésnek felelt meg. Ám a huszadik század fordulójára a lakások már inkább feketebáránynak, mintsem csodás és olcsó lehetőségnek számítottak.

Nem alkalmasak emberi életre: túlzsúfoltak voltak és közművek híján járványok alakultak ki

1910 környékén röppentek fel az első hangok, hogy

ezek a barlanglakások nem alkalmasak emberi életre és nemcsak az ott élőket, de a környezetüket is veszélyeztetik és lakhatatlanná teszik.

Nem meglepő módon kiderült, hogy éppen a legelőnyösebbnek tűnő tulajdonságok tették őket a leginkább veszélyessé. Először is olcsóságuk folytán éppen a leginkább rászoruló családok jutottak ide, akik sok gyereket neveltek, igen kevés bevétel mellett.

Ennek következtében nem volt ritka, hogy még a legkisebb, 5-6 négyzetméteres lakásokban is akár 8-10 ember zsúfolódott össze. Emellett a barlang felépítése folytán egyetlen falon lehetett csak nyílást vágni, így, ha ritkán vágtak is apró ablakokat, huzatot nem lehetett létrehozni, vagyis a levegőcsere igen minimális volt.

1900. Budapest XI.,Gellérthegy barlanglakás a későbbi Sziklatemplom helyén. A felvétel 1874 körül készült. Fortepan /Budapest Főváros Levéltára

Szintén szóba sem jöhetett a csatornázás, lévén, hogy a lakások jóval az utcaszint alatt voltak, így legtöbbször csak egy gödröt véstek a sziklába, ami WC és emésztőgödör szerepkört is betöltött. Az így terjengő rettenetes bűz még igazából csak zavarólag hatott – a környéken lakók számára –, ám a fentiek tükrében

nem nehéz elképzelni, hogy micsoda melegágyai voltak ezek a telepek a legkülönbözőbb járványoknak.

A 1910-es években nem volt ritka, hogy a 3000 körüli lakosságból egy időben akár hatszázan is betegek voltak, ráadásul

olyan járványok tűntek fel, mint a vérhas, a tífusz, a kolera, sőt a lepra is. Emellett a napfény szinte teljes hiánya kapcsán igen gyakori volt a test torzulásához vezető angolkór is.

A sziklalakásokban még a 60-as években is laktak

Azonban a telepek felszámolása – a helyiek és kormányzat erőfeszítései ellenére - végül lehetetlennek bizonyult. Az itt lakók nem csak, hogy ragaszkodtak a lakásukhoz és az életformájukhoz, de anyagi lehetőségeik miatt, ha akartak sem tudtak volna elköltözni a barlanglakásokból.

1975. Fortepan/Balázs Lajos

A budafoki barlangi telepet így több, mint 100 évig lakták a legszegényebb rétegek és csak a szükséglakások, illetve lakótelepek nagyobb arányú megjelenésekor, az 1960-as években kezdett elnéptelenedni. Volt azonban, aki még ekkor is ragaszkodott a barlanglakásához.

Az egyik utolsó lakó 1971-ben hagyta hátra a barlangját,

mely most kiállításként az eredeti állapotában látogatható.

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.

KÖVESS MINKET:




hirdetés
sir-cim.png

Megtalálhatták II. András király és felesége sírhelyét

A királyi pár maradványait azonban valószínűleg nem fogják megtalálni. Nem a földbe, hanem a templom járószintje fölé emelkedő szarkofágokba temették őket, amit viszont a tatárok, majd a törökök is elpusztítottak.
MTI, képek: Rosta Tibor - szmo.hu
2019. augusztus 28.



A bánsági Egresen (Igris) végzett ásatások során a kutatók feltételezhetően megtalálták annak a két sírépítménynek az alapját, amelyben egykor II. András magyar királyt, és második feleségét, a konstantinápolyi császárlányt, Courtenay Jolántát temették el.

Langó Péter régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója az MTI-nek szerdán elmondta, a két sírépítmény elhelyezése alapján valószínűsítik, hogy ezeken feküdhetett az a két kőszarkofág, amelybe egykor a királyi párt temették. A templom legelőkelőbb helyén, a hosszanti hajó és kereszthajó kereszteződésében található "négyezetben" találták meg ugyanis a két téglaépítményt, amelyen feltételezhetően a két szarkofág feküdt.

"Az egyik szemem nevet, mert úgy tűnik, hogy egy Árpád-házi magyar király sírjának a helyét tudtuk rekonstruálni, a másik szemem viszont sír, hiszen valószínűleg nem fogjuk megtalálni a királyi pár maradványait"

- fogalmazott Langó Péter. Hozzátette: biztosan csak akkor lehet majd kijelenteni, hogy a két sírépítmény a királyi páré volt, ha az egresi ciszterci monostor teljes feltárása megtörténik. Egyelőre a templom területének csak azt a részét - mintegy tíz százalékát - kutatták, ahol a királysír helyét valószínűsítették.

A királyi párt feltételezhetően nem a földbe, hanem a templom járószintje fölé emelkedő szarkofágokba temették. A monostort viszont a tatárok, majd a törökök is elpusztították, így feltételezhető, hogy a sírok is a rombolás áldozatául estek.

Búzás Gergely régész, a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeumának igazgatója azt nyilatkozta: a két síralapozás a templom első építési korszakához tartozó szentély diadalívének az indítópillére mellett fekszik.

Az ásatási területen néhány olyan vörösmárvány faragványt is találtak, amelyekről feltételezhető, hogy a nagyon reprezentatív királyi síremlékekhez tartoztak.

A múzeumigazgató kiemelte: az első templom egy háromhajós, közel húsz méter széles és majdnem ötven méter hosszú bazilika volt, amelyet egy későbbi periódusban, valószínűleg a tatárjárás után nagyon jelentősen átépítettek és kibővítettek. A templomot szélesebbre építették, és egy nagy, több hajós új szentélyt is építettek hozzá. Úgy vélte, még egy évtizedbe is telhet, míg a templom teljes területét, és a mellette álló kolostor területét is sikerül feltárni. Erre azonban lehetőség van, hiszen a terület nincsen beépítve.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
kikepzotabor_ck.jpg

A csopaki terroristatábor története

Hogy terroristák pihentek az országban a nyolcvanas években azt senki nem cáfolta, de vajon itt is képezték őket?
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Csopak, BM kiképzőtábor. 1966. Fortepan/Magyar Rendőr - szmo.hu
2019. szeptember 11.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Tábor a térképen

A hetvenes évek derekán, egészen pontosan 1974-ben egy amerikai újságírónő, Dora Winters egy terjedelmes cikket közölt arról, hogy miként támogatja a keleti blokk a terrorizmust. Az egyik amerikai lapban megjelent anyaghoz egy – állítólag az amerikai titkosszolgálat légifelvételei alapján készült – térképet is mellékeltek. Ezen az akkori, európai kommunista blokk olyan bázisait jelölték, ahol nem csak rejtegettek nemzetközi terroristákat, de a kiképzésük is ezeken a helyeken folyt. Az NDK, Románia és Bulgária mellett hazánkban is szerepelt

egy jelölés Lake Balaton, Csopak

felirattal. Annak ellenére, hogy itthon már az 1972-es, müncheni olimpián történt terrortámadás után felreppent a hír, hogy a végrehajtásért felelős Fekete Szeptember tagjai nálunk leltek menedéket, a kiképzőtábor létét mindenki hevesen tagadta.

Az ügy hullámai akkor el is haltak és az igazi bulvár – és politikai – bomba csak 1990-ben robbant, amikor Horváth Balázs, az akkori belügyminiszter – állítólag – érdekes bizonyítékok birtokába jutott. Ezek tartalma szerint az egyik legismertebb nemzetközi terrorista, Ilich Ramirez Sanchez, vagy ismertebb nevén Carlos, a Sakál több éven keresztül Magyarországon tartózkodott.

A szóban forgó bizonyítékok valójában levelek voltak, melyeket a terrorista Kádár Jánosnak írt, és megköszönte bennük a szíves – több éves – vendéglátást, és a Carlos-csoport nevű szervezet működésének támogatását.

A leveleket állítólag egy olyan rendőrtiszt juttatta el a rendszerváltás utáni rendőri vezetőkhöz, akiben hirtelen felébredt a lelkiismeret. Meglepő módon Carlos magyarországi tartózkodását senki sem próbálta meg 1990-ben cáfolni. A korábbi rendőri vezetés akkor arra hivatkozott, hogy hazánkban csak 1982-ben állt fel az Interpol Magyar Nemzeti Irodája, ráadásul a nemzetközi körözéseket ekkor sem kapták meg visszamenőlegesen. A magyar hatóságok így nem tudhattak arról, hogy a nálunk tartózkodó férfi a világ egyik legrettegettebb terroristája.

Carlos egyik arca a számtalan közül

A tábor

A Carlos-csoport 1978 körül jött létre egy líbiai vagy szíriai központtal, azzal a céllal, hogy a nyugati országokban végrehajtott merényletekkel azok arabellenes politikáját büntessék. Ez pedig a kommunista rendszernek kapóra jött, így a csoportot – több más szélső balos szervezethez hasonlóan – nagy örömmel támogatták.

Az azóta napvilágra került információk szerint Magyarország úgy viszonyult Carloshoz, hogy menedéket és ellátmányt kap, de lehetőleg nálunk semmilyen balhét se csináljon.

Hogy mit jelenthetett az ellátmány, arra jól rávilágít, hogy 1986-ban, amikor Carlos jelenléte már kezdett kellemetlenné válni az országnak, az általa bérelt IBUSZ lakásban olyan fegyverarzenált (többek között robbanóanyagot, sőt rakétákat) foglaltak le, ami egy kisebb hadsereg számára is elegendő lett volna.

Azt tehát, hogy a nyolcvanas évek elején terroristák székeltek az országban, igazán senki sem tagadta, de itteni kiképzésük tényét minden létező fórumon cáfolni próbálták. 1990-ben, a botrány kirobbanásakor szinte nem volt olyan sajtóorgánum, ahol a csopaki, állítólagos kiképzőtábor vezetője ne nyilatkozott volna.

Bertalan László akkoriban mindenkinek elmondta, hogy a csopaki létesítmény egy rendőr-tiszthelyettesi kiképzőtábor, ahol igazából még az adottságok sem megfelelőek arra, hogy terroristákat képezzenek ki. Ráadásul a kiképzőtábor még csak nem is minősült titkos létesítménynek, csupán zárt státusza volt. A telepen megfordult külföldiek – vietnámiak, mozambikiak – csak nyári gyakorlatra érkeztek a táborba. Azt azonban nem cáfolta, hogy Csopakon huzamosabb ideig tartózkodott egy arab férfi, de ő a strandon dolgozott, mint gofriárus.

Csopak, BM kiképzőtábor. 1966. Fortepan/Magyar Rendőr

Ennek ellenére a tábor volt dolgozói és csopaki szemtanúk is határozottan állították, hogy bizony a városban és a tábor környékén is gyakran tűntek fel olyan bronzos bőrű fiatalemberek, akik egyáltalán nem tűntek érdeklődő német turistáknak. Ráadásul Giulio Andreotti, akkori olasz miniszterelnök 1990-es magyarországi látogatása idején hivatalos állásfoglalást kért a kormánytól arról, hogy képeztek-e ki terroristákat a Balatonnál a nyolcvanas években. Valójában az is lehetséges, hogy a tábort egyszerűen rossz helyen keresték. Ugyanis a már említett táborvezető felhívta rá a figyelmet, hogy a környéken van egy másik bázis is, melyet a honvédség üzemeltet és az bizony titkos státuszban szerepel.

Az ügy mindenesetre soha nem jutott tovább a találgatások stádiumánál, és más szaftos botrányok folytán már 1990 végére a feledés homályába merült.

Az akkoriban meglehetősen viharos politikai környezet bőven termelt beszédtémát hétről-hétre. A sajtóban is lekerült a napirendről a terroristaképzések témája, bár 1991-ben még érdeklődtek az illetékeseknél a vizsgálat további fejleményeiről. Ekkor nem cáfolták, hogy folyik az eljárás, ám államtitokra hivatkozva többet nem árultak el.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x