KULT
A Rovatból

X-Faktor: „Iszonyatosan különleges csapatod van” – szenvedés lett Laci mentorházas köréből

X-Faktor, Mentorház, 2. rész. A 22+-os kategória leszerepelt, Peti viszont nagyon erős csapattal várhatja az élő show-t. Vélemény.


Engedtessék meg nekem, hogy azzal kezdjem: megmondtam! Az első Tábor-adás után rosszallásomat fejeztem ki, amiért Laci hazaküldte Annát, a hangtállal zenélő természetgyógyászt. Anna egyetlen hibája az volt, hogy mindig hasonló dolgot csinált, azt viszont hibátlanul.

Ám mivel nagyon szép hangja volt, simán megérdemelte volna, hogy megmutathassa, tud-e mást is – ehhez elég lett volna, ha a mentorok jelzik neki, hogy ezt várják tőle.

Mindezt annak fényében írom, hogy mekkora szenvedés lett Laci mentorházas köréből.

Sorra elvéreztek Laci favoritjai, annak ellenére, hogy a mentor az adás elején még arról beszélt: szerinte az ő kategóriája a legerősebb.

A 22 éven felüliek közül elsőként a mentorok elé lépő Fazekas Eszter nem énekelt rosszul, főleg a későbbiek tükrében, Alex ennek ellenére esküvőn érezte magát. Sőt, megkérdezte: „ő hogy került ide?”

Laci szerint sem volt átütő, de biztató kezdetnek tartotta. Szegény, még nem sejtette, hogy jó ideig nem hall ennél jobb éneklést.

Mohácsi Anett következett, aki elmesélte, hogy az exférje még most is terrorizálja és bírálja az X-Faktoros szereplése miatt.

Ezúttal a Jackson Five Who’s Loving You című dalával érkezett. A mentorok rossznak értékelték a produkcióját. Laci szemmel láthatóan megrendült a csalódástól. Utólag Anett is bevallotta Dávidnak, hogy érzi, nem sikerült jól.

Elismerve, hogy Anett most alulteljesített, nem értettem egyet a mentorokkal, akik egyenesen odáig mentek, hogy tévedés volt olyan sokat belelátni a versenyzőbe.

„Őt nem inspirálta ez, beszart tőle” mondta Laci.

Imi Plaza következett. Imi nem titkoltan az egyik favoritom, mert nagyon szerethető figura, bár tény, hogy az énekteljesítménye hullámzó.

Imi a tőle megszokott túlburjánzó önbizalommal ezt monda, amikor a gyengébben sikerült székes produkciójáról kérdezték:

„Ha valaki azt gondolja, hogy most megreccsenek, téved!”

Rózsaszín rövidnadrágos öltönyétől kiégett a szemem, egy barátom szerint Elton Johnnak öltözött. Ha ez is volt a titkolt cél, sajnos Sir Elton belső erényeit nem sikerült a ruhával együtt magára öltenie. A Pet Shop Boys It’s a Sin című számát énekelte átdolgozva.

Alapjában véve akár érdekes és izgalmas is lehetett volna, hogy a pörgős szintipop nótából lassú számot csinált, de nem így. Egyetlen pozitívum, hogy legalább a dal címéhez hű maradt:

valóban, It’s a Sin – vagyis ez bűn.

Mohamed Tesznim előttem leszerepelt. Nem az éneklésével, bár az sem volt jó. Hanem azzal, amit a versenyzőtársaival művelt. Laci ugyanis elárulta Teszának, amikor színpadra lépett, hogy ez a nap eddig csalódás neki. Tesza nem mulasztotta el, hogy később ezt visszamondja a többieknek, és kecses lábikójával beléjük rúgjon picit.

Egyébként a fiatal (a 22+-os kategóriába éppen becsusszanó) lány nem kezdte rosszul a dalt, de amikor jött volna az a rész, ahol nagyot kell énekelni, elvérzett.

Egy valami vigasztalhatja a versenytől búcsúzó lányt: ezzel a teljesítménnyel a sokkal erősebb lány csapatból is repült volna, sőt, ott talán a Mentorházig sem jut el.

Mardoll nem hazudtolta meg önmagát. Most sem öltözött túl, és ugyanolyan őrült volt a színpadon, mint bármikor – habár Alex szerint ebben az őrültségben most volt nem kevés mesterkéltség, kiszámítottság is.

Számomra nehéz Mardollt hová tenni. Az biztos, hogy nagyon extravagáns jelenség, figyelemfelkeltő, van helye a színpadon, de hogy milyen minőségben, azt nem tudnám megmondani.

Leginkább performansz művészt látok benne.

Alex egyenesen cikinek nevezte. Lacinak tetszett, de mentortársai igazi jó barátokként elkenték a száját.

Paulina volt az egyetlen Laci csapatából, aki azt hozta, amit várni lehetett tőle. George Michael és Mary J. Blige „As” című számával készült. Imivel ellentétben az ő feldolgozása nagyon ült, nem utolsó sorban azért, mert Paulina el tudta énekelni úgy, ahogy kell.

Dávid igazi Sherlock Holmesként meg is állapította: „Akkor feltételezem, hogy ez nem egy saját szám, hiszen nem te vagy George Michael.”

Köszönjük, Dávid.

Lacinak nem azért volt nehéz dolga, hogy a sok jó közül kit ejtsen ki, hanem hogy a rosszak közül kit vigyen mégis tovább.

Paulina továbbjutása nem lehetett kérdés, különösen ebből a csapatból. Esztert és Teszát a mentor hazaküldte. Mardollt és Anettet mentortársaira bízta. Nem meglepő módon ők végül Mardollt választották.

Kicsit szomorú voltam emiatt. Szerintem olyan nincs, hogy valaki jó hang és tehetség nélkül úgy el tudja énekelni az It’s a Man’s Man’s Worldöt, ahogy Anett énekelte a Táborban. Ráadásul ő fontos üzenetet is képviselt.

Bár az üzenetek idén nem muzsikálnak túl jól, hiszen tegnap Patrik sem jutott be az élő showba.

De az is igaz, hogy Mardoll sokkal jobban eladható médiatermék. Talán az egész mezőnyben nincs még egy versenyző, akiről már most ennyi bulvárhír található. Szerepelt valóságshowban, van New Yorkban készült videóklipje, meztelenjógázott a „free nipples” azaz a szabadítsuk fel a mellbimbókat mozgalom jegyében, ráadásul még az anyukája is celeb.

Mindebből kiszámolható, hogy a másik biztos továbbjutó hely a csapat egyetlen férfi tagjának, Imi Plazának jutott. Laci azt mondta, amikor eljutott odáig gondolatban, hogy Imit kiejti, rájött, hogy hiányozna.

Ezt viszont el tudom fogadni. Nekem is hiányozna.

Puskás Peti sajátosan próbálta vigasztalni a még mindig csalódottnak tűnő Gáspár Lacit:

„Iszonyatosan különleges csapatod van”

Következtek a lányok, Puskás Peti kategóriája. Egészen másképp indult, mint a 22+-osok bemutatkozása. Kovács Harmat nagyon magasra tette a lécet.

Ami jó hír Petinek, az rossz hír Hegyi Hannának: Harmat után még egyértelműbbé vált, hogy a rapper lány – bármennyire aranyos – nincs még X-Faktor szinten.

Tabatabai Flóra is remekül énekelte Calum Scottól a Dancing On My Ownt. Mégis összeszólalkoztak utána a mentorok, akik úgy vélték, Harmat és Flóra nagyon hasonló, de Alex például ennek ellenére mindkettejüket vitte volna élő show-ba.

Nem csoda talán, hogy a végén Peti Harmatot és Flórát bízta a mentortársakra.

Ferenczi Kamilla tűnt eddig a verseny egyik legstabilabb versenyzőjének. Most azonban nem tetszett a mentoroknak. Pontosabban Adélnak nagyon bejött, de Laci és Peti szerint „megoldotta” a feladatot, sőt még Alex sem volt lenyűgözve.

Nekem Badár Tomi jutott eszembe. Egyszer kérdeztem tőle, mi van, ha elront egy bűvésztrükköt. Tomi nemes egyszerűséggel azt felelte:

Általában, ha el is rontom a trükköt, azt csak én tudom, a közönség nem veszi észre.

Nekem ilyen volt Kamilla is. Miután a mentorok szétcincálták, persze én is érteni vélem, mi volt a bajuk, de magamtól biztos nem tűnt volna fel.

Szakács Erika produkciója olyan volt, amilyen, de ami nekem a leginkább feltűnt, Adél reakciója, aki hevesen bizonygatta, hogy ő aztán már a Táborban sem támogatta Erika továbbjuttatását.

Én másként emlékeztem erre, ezért nem voltam rest visszanézni a megfelelő részt.

Erika meghallgatása után a következőket mondta Adél: „Ki ne mondd, hogy nem adsz neki széket” és „Kérlek Peti, ne már!”

Igaz, hogy az RTL furfangos szerkesztői, vágói és rendezői ármányai miatt Erika produkcióját és értékelését összevágták Szabó Kamilla Lillával. Ezért simán lehet, hogy Adél ezeket (az amúgy végül a Táborból kieső) Kamillára mondta, de ezt már sosem tudjuk meg. Az tény, hogy nem láttuk tiltakozni Erika leültetése ellen.

Nézzétek meg. Ti mit gondoltok?

Hátra volt még Nagy Regina, aki bevallom, nekem még kicsit rejtély. Pontosabban az, hogy a mentorok miért vannak ennyire elájulva tőle. Van egyfajta személyisége, ez tény, és jó hangja is van, de az, hogy valaki 2021-ben Szécsi Pál-slágereket énekel, annyira nem nagy truváj szerintem – mondom ezt úgy, hogy én is hallgatok néha Szécsi Pált.

Ráadásul az Adaggio még a Szécsi Pál-slágerek között is talán a legnyálasabb, pedig erős a mezőny.

Peti végül Reginát és Kamillát vitte egyenesen az élő showba. Hannát és Erikát azonnal hazaküldte, és mint már írtam, Flórát és Harmatot bízta a mentorokra. Alexék bajban voltak, mert mindhárman egyetértettek abban, hogy a két lány nagyon hasonló stílust képvisel, és tudásban, tehetségben is egyformán erősek.

Ezúttal Adél lett a mérleg nyelve, aki Flóra mellett tette le a voksát. Így Harmat mehetett haza, amit a magam részéről sajnálok, én inkább őt választottam volna.

Sőt, ha lehetővé tennék a szabályok, Laci csapatából Mardollt, de még talán Imi Plazát is lecserélném rá.

Ja igen, azt hiszem, ha már kritika, azt hiszem, illene említést tennem Gáspár Laci kézcsókjairól. A lányok csapatában ugyanis következetesen kezet csókolt azoknak, akik nagy hatással voltak rá. (Harmat, Flóra és Regina).

Végeredményben egy efféle gesztus nálam belefér, de majd az internet bugyrainak mindentudói megvitatják, manapság mennyire comme il faut az ilyesmi, mint ahogy mostanra biztosan megírták azt is, hogy kezet csókolni (állítólag) nem így kell.

Jövő héten már kezdődnek az élő show-k, lehet fogadásokat kötni, ki lesz az első kieső.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Jani, nem jön a vonat!” – a Bankrupt új dala a MÁV-ot állítja célkeresztbe
Alig néhány hónappal azután, hogy megénekelték „Repülős Petit”, újra támad az utóbbi évek talán legtöbb politikai-közéleti dalát szállító zenekar. Premier!
L.D. - szmo.hu
2025. november 19.



„Ez a szám egy rendőrautóban fogant, útban a veszprémi vasútállomás felé, ahová a járőrnek kellett négyesével bevinnie a sztrádán lerohadt vonatpótló busz utasait. Amióta a Batidai Vámpír kezében a MÁV, bárki gazdagodhat hasonló élményekkel, ha kénytelen igénybe venni a vasúti szolgáltatást, így nem lesz nehéz azonosulni a dalszöveggel.”

A Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a fenti szavakkal mutatja be a zenekar legújabb dalát, ami egyben a zenekar idei termését összefoglaló új négyszámos EP címadója is.

Nem jön a vonat:

No Train’s Coming:

Spotify-ra és a többi streaming platformra november 28-án érkezik, a lemezbemutató koncert pedig november 29-én az Instantban lesz, ahol a legmenőbb osztrák punk rock zenekar, a DeeCracks lesz a vendégünk. Ezen kívül számos vidéki városban is lesz alkalmunk bemutatni a Fish! és a Kozmosz zenekarokkal már javában zajló turnén. A felvétel ezúttal is a Grenma Stúdióban készült Botlik Mátyással, a borítógrafika pedig ismét Vass Richárd alkotása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Gerendai Károly a Sziget megmentéséről: A politikusok azt a játékot játszották, hogy ki rántja el előbb a kormányt
Az üzletember szerint a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.


Gerendai Károly volt a Della, a 24.hu gazdasági podcastjának vendége, melyben többek között arról beszélt, hogy miért és hogyan vette vissza a Sziget Fesztivált.

Az üzletember azt mondja, nem tervezte, hogy újra „szigetezni” fog, egyszerűen azzal a ténnyel szembesült, hogy az eddigi tulajdonosi kör kivonul a magyar piacról és nem folytatják tovább a fesztivált sem. Amikor felkínálták neki a lehetőséget, hogy a helyükre lépve megmentheti a Szigetet, akkor szembesült ezzel a kihívással.

Az interjú rögzítésekor még nem volt végleges döntés a Fővárosi Közgyűlés részéről a közterület-használati szerződésről, ami a fesztivál megrendezésének kulcsa. Gerendai Károly elmondta, bizonytalansági tényező még van, de bizakodó, mert a frakciók jelezték, hogy a legutóbbi kérelmüket már támogatni fogja a többség. A közgyűlésben zajló vitákat egyenesen pejoratív jelzővel illette.

„Tudom, hogy milyen jó szó erre, ez a tényleg cirkusz, kutyakomédia, nem tudom micsoda, mert nekem tényleg egyszerűen abszurd volt, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy legyen Sziget, meg kell menteni a Szigetet, a végén gyakorlatilag az volt az érzésem, hogy azt a játékot játsszák, mint amikor két autó megy egymással szembe és kirántja el előbb a kormányt, és a végén ugye egyik se rántotta el a kormányt, aminek az lett a vége, hogy majdnem nem lett Sziget”

– fogalmazott. Szerinte végül utólag történt egyfajta „kormány elrántás”, ami oda vezetett, hogy újra be tudták adni a kérelmüket.

Gerendai elmondása szerint a szavazás másnapján találkozott Magyar Péterrel, ahol megegyeztek azokról a feltételekről, amelyekkel a TISZA Párt frakciója is támogatni tudja az előterjesztést. Arra a kérdésre, hogy Magyar Péter politikai haszon reményében járt-e el, Gerendai úgy felelt:

„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem ő nem politikai haszonszerzés, hanem politikai kármentés reményében tette ezt a lépést szerintem.”

Úgy véli, a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.

„És valószínűleg ez volt az a pont, ahol ők is azt felmérték, hogy ez rájuk éghet ez a helyzet, hogy akkor a végén esetleg a Tisza-szavazók egy része azt gondolja, hogy ez mégse szimpatikus ez a politikai formáció számára, hogyha egy ilyen kérdésben nem álltak ki és elkaszálják”

– mondta, hozzátéve, hogy a TISZA és a Fidesz-frakció is tartózkodott, ami majdnem a Sziget végét jelentette.

Állítása szerint a közgyűlésen egyedül Karácsony Gergely főpolgármester, illetve az ő emberei kérdezték meg arról, hogy mit gondol a pártok által benyújtott módosító indítványokról. Ezek között szerinte egészen furcsák is voltak, például hogy a Sziget vegyen buszokat vagy adjon aranyrészvényt a fővárosnak.

„Abszolút azt éreztem, hogy itt majd zajlik a kampány, és egyszerűen mindenki elfelejtkezik arról, hogy hát közben ott a sok bába között mi lesz a gyerekkel”

– jellemezte a helyzetet.

A jobboldali médiában megjelent narratíváról, miszerint egy ukránokat pénzelő amerikai tőkealaptól veszi vissza a Szigetet, Gerendai azt mondta, ez a „ne sírjak vagy nevessek” kategória. „Tényleg egyszerűen abszurd, hogy milyen ötleteket tudnak egyáltalán kitalálni” – jelentette ki. Hozzátette, elkeserítőnek tartja, hogy nehéz elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak meg akarja menteni a fesztivált, ami szerinte a főváros, az ország, a fiatalok, a kultúra és a turizmus közös érdeke.

A korábbi, saját időszakát érő kritikákra is reagált, miszerint a Sziget nulla közeli eredményt hozott, a pénzt pedig a járulékos vállalkozásokon keresztül vették ki. Gerendai szerint ez egy „klassz összeesküvési elmélet”. Állítása szerint visszanézve a 17. Szigetig, kilenc nyereséges, négy nullszaldós és négy veszteséges évük volt. Feltette a kérdést:

„Mi értelme van, hogy kilopjam a saját cégemből egy másik cégembe a pénzt? Így is úgy is adót kell fizetni utána.”

Elmagyarázta a sokat kritizált nagykereskedelmi modelljüket is: eszerint a nagyker árrésébe építették be a vendéglátósok által fizetendő díjat, ami így a forgalomtól függött. Ez egyfajta kockázatmegosztás volt, és a bevétel a Sziget kasszájába folyt be.

Gerendai kritikusan beszélt a korábbi külföldi tulajdonosok stratégiájáról. Szerinte a probléma az volt, hogy egy kaptafára próbálták működtetni a nyolcvanvalahány fesztiváljukat. A Sziget esetében ez a stratégia, ami a sztárfellépőkre (line-up) épült, nem működött.

„Ez egy kis lélekszámú, nem annyira fizetőképes piac, ahol nagyon nehéz lesz csak napijegyekből sokat eladni a fellépők neveire”

– magyarázta.

Rámutatott, hogy a külföldi látogatókat nem lehet csak a fellépőkkel becsábítani.

„Hogyha valaki csak azt tudja, hogy ki lép fel egy fesztiválon, akkor azért mondjuk egy angol fiatal föl fog ülni egy repülőre, hogy egy angol zenekart nézzen meg, hát azt otthon is megkapja.”

Ezzel szemben ők korábban a Sziget egyediségét, a sokszínűséget és Budapest vonzerejét kommunikálták.

A stratégiaváltás hatását számokkal is alátámasztotta. „Még mondjuk a 2010-es évek vége felé, tehát még az utolsó években, amikor még mi is részt vettünk, akkorról tudom a számokat, akkor nagyságrendileg 50-60 ezer bérletet adtunk a szigetre, és ennek a 85%-át külföldön. Most 22.800 bérlet volt már az utolsó évben eladva, és már ennek is csak a 70%-a külföldön.” Szerinte a magyar látogatók száma nem esett vissza, a külföldieké viszont jelentősen. Ennek egyik konkrét okaként a 26 országban működő képviselői hálózatuk leépítését nevezte meg, ami szerinte „életveszélyes döntés” volt.

A jövőbeli tervekről elmondta, mindenképpen meg akarják erősíteni a fesztivál kulturális kínálatának egyéb lábait, és nemcsak a programokra, hanem a szolgáltatásokra, a kommunikációra és a látványvilágra is több forrást szánnak. Célja, hogy a fesztiválélményt erősítsék, mert a legnagyobb előadók már kevésbé preferálják a fesztiválokat.

„Nekünk abban a modellben kell újra visszakormányozni a szigetet, amilyen régen is volt, tehát hogy mi 60-70%-át úgy adtuk el a jegyeknek, hogy még nem hirdettünk programot”

– vázolta fel a célt. Emellett szeretnének nyitni a régebbi, 30-40-es korosztály felé is, nem csak a Z-generációra fókuszálni.

Az üzleti háttérről elmondta, a Sziget Zrt.-t visszavásárolták, de a Sziget brand a korábbi tulajdonosnál maradt, amiért licencdíjat fizetnek. A fesztiválszervező csapat megmarad, Gerendai elsősorban a stratégiai irányok meghatározásában vesz részt. Heti két napot tervez a Sziget-irodában tölteni, ami miatt leginkább az utazásairól kell lemondania, de a vendéglátós érdekeltségeinek napi működését egy felépített menedzsmentcsapat viszi tovább. Az új projektek indítását azonban újra kell gondolnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Szépművészetiben balhézva és a Dunán hajókázva sem kápráztatnak el igazán a Szemfényvesztők 3 illuzionistái
Azért így is akad néhány csavaros trükk a tarsolyban, csak ne lenne minden karakter ennyire elszállva magától.


Kilenc év után folytatódik a „robinhoodkodó” bűvészbanda kálváriája. A Szemfényvesztők 2013-ban meglepetéssikert aratott: a David Copperfield babérjaira törő illuzionisták látványos akciókkal megtűzdelt és csavaros heistfilmje 351 millió dollárt termelt a világ mozijaiban, ami, ha belegondolunk, mégsem olyan nagy csoda, hiszen olyan sztárokkal volt karimáig pakolva a film, mint Jesse Eisenberg, Mark Ruffalo, Woody Harrelson, Morgan Freeman, Michael Caine, Dave Franco, Isla Fisher, Mélanie Laurent, Common vagy Caitríona Balfe. A minőségről alapvetően ritkán gondoskodó Louis Leterrier rendező (A szállító 1-2, A nyakörv, A hihetetlen Hulk, A titánok harca, Agyas és agyatlan, A leszámolás, Halálos iramban 10) akkor egész szépen betalált, és egy valóban szórakoztató és meglepő fordulatokkal teli filmet tett le az asztalra.

Nem is kellett hát nagyon sokat várni a folytatásra, 2016-ban érkezett a Szemfényvesztők 2. A rendezői széket ezúttal a szintén nem túl erős filmjeiről ismert Jon M. Chu (Step Up 2-3, G.I. Joe: Megtorlás) foglalta el, aki csak később kezdett igazán értékelhető mozgóképeket összerakni (Kőgazdag ázsiaiak, In the Heights – New York peremén, Wicked). A Szemfényvesztők 2 zárta le a rossz korszakát, amely sajnos nem tudta megismételni az első etap erényeit, a gyenge sztori és a fantasztikumot súroló nevetséges jelenetek (a kártyadobálós szcéna eléggé hírhedt lett) megtették a magukét. Az anyagi siker azonban most sem maradt el (főként az USA-n kívüli terepeknek köszönhetően), összesen 334,8 millió dollárt kalapoztak össze a mágusaink, tehát csak egy kicsivel kevesebbet, mint az első résszel.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a visszaesés (az Egyesült Államokban csak 65 milliót hozott) elegendő volt ahhoz, hogy a Lionsgate stúdió egy időre parkolópályára állítsa a franchise-t.

Végül azonban újra összegyűlt a banda (legalábbis a nagyja), hogy kilenc évvel a legutóbbi húzásuk után ismét valami nagyon villantsanak. A harmadik alkalomra is új rendező vállalta el a levezénylést, méghozzá a főszereplő Jesse Eisenberg régi haverja, Ruben Fleischer, akivel korábban együtt forgatták a Zombieland első és második részét, valamint a 30 perc vagy annyi se című akció-vígjátékot (Fleischer azért ezek mellett nagyot ment a Venommal és az Uncharteddal is).

Hőseink, avagy a Négy Lovas visszatér, és velük együtt egy új generáció illuzionistái is színre lépnek. Nem kis feladatra vállalkoznak: minden idők legjobban őrzött, legértékesebb ékszerét, a Szívgyémántot tervezik becserkészni a gonosz cégvezér Veronika Vanderbergtől (Rosamund Pike).

Pontosabban csak Atlas (Jesse Eisenberg) vág neki a társai nélkül a körmönfont rablásnak, amelyhez egy új, fiatal illuzionistatriót kér fel társnak, akik épp a Négy Lovas álcája mögött kopasztottak meg legutóbb egy sokakat megkárosító, milliomos kriptohuszárt. A színész Bosco (Dominic Sessa), a fürge June (Ariana Greenblatt) és az „agy” Charlie (Justice Smith) belemennek a játékba, a balhé közben azonban feltűnnek a régi Lovasok is, a kártyazsonglőr Jackkel (Dave Franco), a szabadulóművész Henley-vel (Isla Fisher) és a hipnotizőr Merritt-tel (Woody Harrelson), akik, Atlashoz hasonlóan, kaptak egy új kalandra invitáló kártyát egy titokzatos megbízótól. Vagyis a veteránok és az ifjoncok kénytelenek összefogni a közös nemezissel szemben.

Persze nem eszik olyan forrón a kását egy Szemfényvesztők-filmben, így megannyi csavarra és trükkre kell számítani a játékidő alatt.

Sajnos azonban ezek közül továbbra sem működik mindegyik. Alapvetően nagy gond ezzel a franchise-zal, hogy pontosan tudjuk, a benne szereplő színészek nem igazi illuzionisták, így az általuk bemutatott trükkök láttán sem esik le az állunk, hiszen tisztában vagyunk vele, nem igaziak.

A Szemfényvesztők-filmekben ráadásul már olyan kunsztokat mutatnak be, amelyekre egyszerűen nem is lehet magyarázat, legalábbis a fizika törvényei szerint elfogadhatók, szóval időnként átnézünk a fantasy műfajába is. Ebben a harmadik rész sem kivétel.

Bár a forgatókönyvírók próbálnak időnként különféle magyarázatokkal előállni a trükkökre, azok a legtöbb esetben igen kevésnek bizonyulnak. Ráadásul ebben az epizódban is kapunk egy, a második rész kártyadobálós pillanatához hasonló kínos jelenetet: amikor a hét főhős egymást túllicitálva próbál menősködni saját képességeivel a kastélyban. Jujj!

Azért van jó hírünk is. A fentieket leszámítva egész szórakoztató lett ez a rész, amelyben valóban akadnak meglepő csavarok, amikre talán csak a legedzettebbek jönnek majd rá. A casting is szuper, az új színészek ügyesek, bár mind nagyon el vannak telve maguktól, de Dominic Sessa (Téli szünet), Ariana Greenblatt (65, Ahsoka, Barbie, Borderlands) és Justice Smith (Jurassic World: Bukott birodalom, Pokémon: Pikachu, a detektív, Dungeons & Dragons: Betyárbecsület) jól hozzák a karaktereiket, és sokkal emlékezetesebbek, mint az „öreg rókák”.

Ráadásul nekünk, magyaroknak is tartogat kukkolnivalót a film, hiszen azt részben Budapesten forgatták, így a szemfülesek nem egy fővárosi helyszínt könnyedén kiszúrhatnak (többek között a Szépművészeti Múzeumot, az Operaházat vagy a Dunán hajókázva a háttérben a Rákóczi hidat).

Összességében tehát kijelenthető, hogy bár a borzalmas második résznél jobb lett a Szemfényvesztők harmadik kalandja, az első frissességének és körmönfontságának azért híján volt, szóval továbbra is elkelne még néhány ütősebb trükk a szereplők ingujjaiba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hiába tűnik propagandafilmnek a milliárdokból készült Sárkányok Kabul felett, a magyar háborús film azért meglepett minket
A Sárkányok Kabul felett nagy elvárásokkal, hatalmas állami költségvetéssel és még nagyobb kételyekkel érkezett, de meglepően sokszor bizonyul izgalmasnak és működőképesnek. Bár messze nem hibátlan a magyar akciódráma, időnként kifejezetten magával ragad, még akkor is, ha néha botladozik.
B.M.; Fotók: port.hu - szmo.hu
2025. november 20.



A Sárkányok Kabul felett könnyen megkaphatná a „hadseregpropaganda” címkét, sőt első ránézésre szinte kínálja magát erre a besorolásra, de ez csak a felszín. A film sokkal összetettebb, és jóval kevésbé egyszerű, mint amilyennek az előzetesek vagy a témaválasztás alapján tűnhet. Bevallom, sokkal rosszabbra számítottam.

Ez egy komolyabb akció-dráma, amely megpróbálja a feszült mentőakcióra és az emberi drámára építeni a cselekményét, miközben Magyarország egyik legdrágább államilag finanszírozott háborús produkciója is egyben.

Nem teljesíti maradéktalanul a saját elvárásait, azonban nem egyszer valóban képes magával ragadni, meghatni vagy épp felpörgetni a nézőt.

A történet alapja egy rendkívül erős témaválasztás. 2021-ben az amerikai csapatok kivonulása után Afganisztán szinte összeomlik, és ez olyan kaotikus állapotot teremt, ahol rengeteg ember kerül életveszélybe. A kabuli reptér az egyetlen menekülési útvonal, a nemzetközi erők pedig törékeny egyezséget kötnek a tálibokkal: nem lépnek be fegyveres erők Kabulba, cserébe a járatok szabadon felszállhatnak.

A tálibok próbálják elkapni a szerintük bűnös hitetlenek afgán segítőit, miközben a nemzetközi erők igyekeznek őket élve kijuttatni Kabulból.

Ebbe az őskáoszba érkezik meg a Magyar Honvédség mentőkülönítménye, amelynek feladata mintegy kétszáz magyar állampolgár és a magyar katonákkal együtt dolgozó afgánok kimenekítése. A tét óriási, folyamatosan emelkedik, a politikai háttér valós, a dramaturgiai alaphelyzet pedig feszült és hálás.

Ezért is kár, hogy a Horváth Áron forgatókönyve nem elégszik meg ezzel az eleve izgalmas alapkonfliktussal. Kapunk egy második, mellékszálnak tűnő történetet Bálint, a katona (Jászberényi Gábor) és Eszter, az orvos (Mészáros Blanka) menekülési és megmentési kálváriájáról. Papíron ez mélyíthetné az érzelmi rétegeket, ám ez film gerincévé váló „B-történet” valójában gyengébb, mint az eseményeket mozgató nagy történelmi háttér.

Sokkal jobb lett volna az egész, ha a repteres főkonfliktusra helyezik a hangsúlyt.

Eszter karaktere különösen problémás: a forgatókönyv szinte Teréz anyaként állítja be, de döntései gyakran nehezen érthetők, sokszor kifejezetten irracionálisak, ami megnehezíti, hogy a néző igazán kötődni tudjon hozzá. Emiatt Mészáros Blanka alakítása is kevésbé működik, hiába igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a szerepből. A másik nagy problémám a forgatókönyvvel a befejezés. Valahogy túl „amerikai”, még akkor is, ha igaz történeten alapul.

Ennek ellenére film teljesen élvezhető. A katonai szereplők, Jászberényi Gábortól Trokán Nórán át Dietz Gusztávig, meglepően hitelesek. A legjobb talán a Herczeg alezredest alakító Borovics Tamás.

Ám aki, Stohl András neve miatt vált jegyet a filmre, azt figyelmeztetnem kell, kb. 3 jelenete van a színésznek.

A csapatdinamika jól működik, az összetartás és feszültség ábrázolása pedig pontosan azt a hangulatot hozza, amelyet a műfajban várnánk. Dyga Zsombor rendezése alapvetően magabiztos: bár a kézikamerás megoldások néha túlzottan hektikussá tesznek egy-egy jelenetet. A feszült pillanatok jelentős része jól működik, megfelelő a ritmus és a tempó.

A harcjelenetek inkább korrektnek mondhatók, mint kiemelkedőnek. Nem érnek fel a Hollywoodban megszokott, több tíz- vagy százmillió dollárból készült látványakciókhoz, de a magyar átlaghoz képest kifejezetten színvonalas.

A több, mint ötmilliárd forintos összköltségvetés (melyből körülbelül négymilliárd közvetlen gyártási állami támogatás volt) látszik ugyan a vásznon, de nem feltűnően.

Amerikai mércével továbbra is kisköltségvetésűnek számít a produkció, és a nézői szemek azért inkább azokhoz szoktak hozzá. Nem sok akció van, de amit kapunk, az se igazán emlékezetes. Inkább a feszültség építésén, a drámán van a hangsúly, ez viszont nagyon működik. Mindezzel együtt is jóval élvezetesebb a látványvilág, mint sok más, hiperrealisztikus háborús filmben...khmm, mint például az idei Hadviselés… – abban már zavaró volt a túlzásba vitt realizmus.

A film hangvétele próbál mély és drámai lenni, sőt, néha kifejezetten pátoszos. Ez sokakat zavarhat, engem speciel nem. A legmeglepőbb, hogy időnként működik is ez a pátoszos hangnem: van olyan jelenet, amikor valóban hatásos, ahogy a felfokozott helyzetből kiemelkednek az emberi sorsok vagy a morális dilemmák.

Ám, amikor mellé megy, akkor nagyon mellé megy: a legérzelmesebb jelenetek néha túlzóak, olyankor gejl, csöpögő szinte a pátosz, már-már szappanoperának tűnnek, és teljesen kizökkentik a nézőt.

Én a teljes Eszter közlegény megmentése vonalat kihagytam volna...de akkor csak kb. 45 percnyi filmünk lenne.

Ami abszolút pozitív meglepetés: a propagandától való félelem viszonylag alaptalannak bizonyul. Lehet persze, hogy csak engem nem zavart. A film meglepően ügyesen egyensúlyoz a hősiesség, a katonai szakmaiság és a háború borzalmainak bemutatása között.

Az üzenetek ugyan kőegyszerűek, de legalább nem károsak.

Nem próbálja nyíltan toborzásra inspirálni a nézőt, és nem dicsőíti mértéktelenül a haditechnikát sem. Bár bemutatja a tömeggyilkolásra alkalmas gépeket, nem él vissza velük. Semmi szempontból nem hasonlítható egy Michael Bay-filmhez a katonaságpornó. Egy olyan történetet mesél el, ahol a katonák átlagemberek, akik nehéz döntéseket próbálnak meghozni rendkívüli helyzetben.

A Sárkányok Kabul felett összességében egy hullámzó, de alapvetően szórakoztató produkció.

Az írói hibák, a felesleges mellékszál, túltolt drámaiság mellett a rendezés korrekt, jól működik színészgárda és a feszült hangulat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk