SZEMPONT
A Rovatból

"1995-ben valószínűleg beborult volna a magyar parlament jelentős része" – Ungváry Krisztián az ügynökaktákról

A történész legújabb kötetében bemutatja, hogy a rendszerváltozás óta miért nem nyilvánosak az ügynökakták, miért maradt el a szembenézés a múlttal, és kik a felelősök azért, hogy máig nem látunk tisztán az 1990 előtti állambiztonsági hálózatok ügyeit illetően.


Közel három évtizeddel a magyarországi rendszerváltás után a pártállami múlt feltárása továbbra is a politikai elit és a társadalom egyik legsúlyosabb adósságának számít. A "társadalmi katarzis" elmaradásáért azonban csak részben okolható a politikai és gazdasági átmenet békés, konszenzuális jellege: a harmadik magyar köztársaság mindenkori hatalmi elitjének így is módjában állt volna szembenézni a múlttal, biztosítani a pártállami iratok nyilvánosságát, és megnevezni a felelősöket.

A probléma azonban rendre a változó hatalmi érdekek és a kicsinyes politikai játszmák fogságába került, s így a társadalmi megtisztulás folyamata helyett a kérdés elsikkadt az egyre-másra kirobbanó közéleti botrányok és az azt követő perek sűrűjében - ez áll Ungváry Krisztián történész legújabb kötetének bevezetőjében. A kutatóval, akinek egyik szakterülete a pártállami titkosszolgálatok működésének kutatása a könyv kapcsán beszélgettünk.

– Korábban is sokat foglalkozott az állambiztonsági dokumentumok témakörével, miért érezte úgy most, hogy egyfajta összefoglalásként egy monográfiát kell megjelentetnie?

A pártállami múlttal, annak feltárásával sokat foglalkoztam, valóban, ám egyszer érkezett egy felkérés, hogy német nyelven írjak egy összefoglalót, akkor jöttem rá, hogy nincs magyarul ilyen. Kellene írni egy – a németnél persze lényegesen bővebb – összefoglalást, monográfiát – gondoltam én. Az is érdekes, hogy hogyan reagált a társadalom, a közélet az adott ügyekre. 15-20 évvel ezelőtt és később is megdöbbentő reakciók érkeztek akkor, amikor kiderült valakiről, hogy kapcsolatban állt az állambiztonsági szolgálatokkal. Komplett mosogatóbrigádok álltak fel egy-egy ügy kapcsán a politika minden oldalán, kiállva a besúgók mellett. Ez ma már szinte hihetetlennek tűnik, ennek persze vannak mélyebb okai, ezt is megpróbáltam megfogalmazni, de leginkább az volt a célom, hogy bemutassam az elmúlt 27 évben a politika mulasztásait.

– Mikor kezdődtek a mulasztások, hol volt ön szerint az a pont, amikor el kellett volna kezdeni a szembenézést? 1990-94 közt rendezni lehetett volna ezt?

Rendezni sosem késő, 100 évvel később sem. Legjobb persze a rendszerváltás pillanatán lett volna, de ezt nem tartom ma sem reálisnak. Mégpedig azért, mert a rendszerváltás békés és konszenzuális volt, ugyanis a korábbi állampárt vezényelte le jelentős részben a folyamatot. Innentől persze problémás az ügy, és nem csak azért, mert igyekeztek átmenteni magukat, hanem a békés jelleg következményeképp a társadalomban sem volt meg az az elementáris igény a tisztánlátásra, amely segített volna a folyamat elindulásában. Nem volt meg az igény arra, hogy Németh Miklóst vagy Horn Gyulát felelősségre vonják, akár büntetőjogilag. Nem voltak annyira népszerűtlenek, mi több, 1994-ben visszatértek a hatalomba, megjegyzem, ha a mai választási rendszer lett volna, kétharmadot kaptak volna.

Azt látjuk a mai napig, hogy a politika kisstílű módon zsarolási adatbankként használja az állambiztonsági dokumentumokat, ahelyett, hogy mindenkinek egyenlő feltételeket biztosítanának a kutatásra.

– Hogy döntött arról, hogy mi kerül bele a kötetbe?

Hangsúlyoznám, hogy ez egy új könyv, tehát nem a korábbi tanulmányaimat szerkesztettem egybe. Teljesen más szempontból írtam akkoriban, és mint kutató, olykor áldozatává is váltam az ügyek kezelésének. Minden olyan botrányt feldolgoztam most, ami a magyar sajtót akár egy kicsit is megmozgatta az utóbbi 27 évben. Szerepelnek a nagy ügyek Torgyántól Csurkán keresztül Orbán Viktor hírbe hozásáig, szerepelnek benne a felelősségre vonási próbálkozások, és azok elsüllyedése, az iratok kezelésének gyakorlata, és annak botrányos momentumai, beleértve az adatvédelmi hatóság – nem tudom másképp mondani – ámokfutása, és vannak benne konkrét esettanulmányok, amelyek közelebb hozzák a témát az olvasóhoz. Szembesülhetnek azokkal a morális és politikai károkkal, amelyeket ezeknek az ügyeknek az elmismásolása okoz.

ung2

– Van igény a társadalomban erre? Megismerni neveket, ügyeket, magát a rendszert, ahogy működött.

Túl azon, hogy van erre igény – amit az effajta írások interneten jól mérhető rendkívüli népszerűsége bizonyít - , ez alapvető erkölcsi kérdés. Ha nulla társadalmi igény lenne, akkor sem lehetne megcsinálni azt, hogy nem foglalkozunk vele. Miért higgyen a politikai intézményrendszerben, ha ez a politika hazudik neki, becsapja?

– Mi az oka annak, hogy a politikai elit máig adós ezzel? Féltek a pártok, hogy köztük van a legtöbb ügynök? Féltek, hogy túl magas szinten is besározódhatnak? Vagy csak egyszerűen nem akarták bolygatni az egészet?

A félelem nem elhanyagolható szempont, de sajnos van más is, ami mozgatta az elitet. Nagyon neheztelek azokra, akik ebben érintettek, és ebben sajnos Antall József járt az élen a rendszerváltozás után. A zsarolási faktorról van szó, és ugye Torgyán és Csurka ügyét ismerjük, de hány ilyen lehetett még? Antall személye ma komolyabb megbecsülésnek örvend, mint akkor, aminek persze számos oka van, de azt nem hallgathatjuk el, hogy ezeket a dokumentumokat bizony politikai zsarolásra használta fel, mégpedig először, és ezzel nagyon nagy károkat okozott.

– Torgyán és Csurka ráadásul a szó klasszikus értelmében nem is volt ügynök, ahogy a könyvéből is kiderül.

Igen, de az, hogy jogilag ki nevezhető ügynöknek, Magyarországon elég visszás dolog, hiszen a törvény úgy van megfogalmazva, hogy senkit ne lehessen ügynöknek nevezni.

Torgyán és Csurka azonban még morális szempontból sem volt elítélhető.

Mindkettejük életében volt egy olyan pillanat, hogy aláírtak egy papírt, és egy listára felkerülhettek ezzel. Torgyán ráadásul meglehetősen karakánul viselkedett 1956-ot követően, az aláírás után 5 perccel összetépte a papírt, és elkezdett vitatkozni, a többpártrendszerről és más, akkor veszélyes témákról…

– Sőt, jogászkodott is egy kicsit…

Igen, ami kifejezetten merész dolog volt abban az időben, ne feledjük, hogy a forradalom utáni megtorlások időszakában vagyunk. Torgyán életének talán legbecsületesebb, legtisztességesebb pillanatai voltak ezek, nagyon bátran viselkedett, ez az iratokból napnál világosabban kiderül. Azért is érdekes ez, mert fennmaradt a teljes dosszié, ő maga nem tudta, milyen iratok keletkeztek róla, csak azt tudta, valami van, Antall persze nem mutatta meg neki, ami a borítékban volt, az csak egy része lehetett. A teljes dossziét nyilván nem adták oda neki, hisz akkor nyilvánosságra hozta volna, és megdicsőül.

– És Csurka?

Vele hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az ő beszervezési dossziéja nincs meg, valószínű megsemmisült. Viszont más iratokból tudhatjuk azt, hogy nem végzett értékelhető hálózati munkát, és ezért ki kellett zárni. Kóstolgatták, próbálkoztak vele, de semmilyen nyoma nincs annak, hogy bármikor bárkiről jelentett volna. Csurka sokkal karakánabbul kezelte ezt a helyzetet, mint mondjuk Szabó István filmrendező.

– Miért? Neki is szentelt egy rövid részt. Hajlamosak vagyunk egyébként egy széles körben tisztelt értelmiségi ikont, egy Oscar-díjas rendezőt felmenteni, vagy nehezebben elhinni, hogy besúgó volt?

Ez így van, és a politikai pártok reagálása ugyan humoros, de nem meglepő – az antikommunista szólamokat hangoztató és posztkommunista pártok sem ítélték el Szabót. Engem sokkal jobban zavart a független értelmiség reakciója. Akik aláírták a Szabó melletti szolidaritást kinyilvánító szöveget, azok műveltségük, társadalmi helyzetük alapján többre lettek volna hivatottak. Nem tudom felfogni, hogy lehet ilyen mélyre süllyedni.

Ugyanis nem az volt a kérdés, hogy Szabó István nagy filmrendező-e vagy sem. Az volt a kérdés, hogy beszervezték-e, ügynök volt-e, vagy sem, de leginkább az volt a kérdés, hogy miért hazudozik erről most.

Ráadásul neki megvan a dossziéja is, és abból kiderül, hogy ő a feladatát finoman szólva nem teljesítette alul.

– Vagyis jelentett?

Igen, és másokra terhelő dolgokat. Ezek az iratok megvannak. A filmes osztálytársairól, kollégáiról jelentett, és olyan dolgokat, amelyek alapján eljárás indulhatott velük szemben. És az ellen indult meg egyfajta hajsza, aki ezeket a dokumentumokat publikálta. Ez tragédia.

A szembenézés hiánya ungkotet

Ungváry Krisztián új kötete arra tesz kísérletet, hogy felvázolja az információs kárpótlás, az átvilágítás és a kommunista bűnök felelősségre vonása kapcsán kialakuló elképzelések 1989 és 2017 közötti történetét, majd egyfajta illusztráció gyanánt néhány konkrét esettanulmányban is igyekszik érzékeltetni azokat a problémákat, amelyek az iratnyilvánosság részlegessége és az átvilágítás elmaradása okoz Magyarország közéletében. A szerző célja, hogy bizonyítsa: a mai magyar politika deficitjei szorosan összefüggnek a múlttal való szembenézés elmaradásával.

– Kiss László alkotmánybíró ügye kényes pont, hiszen peres ügye is volt vele, de nem kerülte meg a könyvben.

A pernek az volt az oka, hogy egy tanulmányban azt írtam, hogy a pártállam terrorjának fenntartásában nem az ügynökök viselték a fő szerepet, hanem jelentős részben azok, akik a pártvonalon mozogtak, akik az állambiztonsággal kapcsolatban voltak, mellé- vagy akár fölérendelt viszonyban, akik beletekinthettek ezekbe az iratokba, és akik ezek alapján eljárhattak bárkivel szemben. Ezeknek a felelőssége az egyes ügyekben sokkal meghatározóbb. Konkrétan a pécsi egyetem egy független békemozgalmának szétverését hoztam példának, ami azért volt nagyon pikáns, mert ebben a 80-as évekbeli ügyben két évtizeddel később egy regnáló miniszterelnök, egy miniszter és egy alkotmánybíró is érintett volt. A tanulmány azt is bemutatta, hogy ezek a személyek teljesen másképp voltak érintettek. Kiss László helyettes párttitkár volt az egyetemen, ő szövegezte a bizalmas hangulatjelentéseket, ő volt az, aki az információkat begyűjtése, kezelése, értékelése, és ő terjesztett bizonyos dolgokat a Kari Tanács elé. Ő ebben az ügyben túlteljesített, külső kényszer nélkül a kemény kéz politikáját képviselte. A személye azért volt érdekes, mert később magas funkciót töltött be a demokratikus rendszerben, másrészt ne lett volna arra büszke, amit akkor csinált. Mi lenne felelős a pártállamért, ha nem a pártszervezetek?

– Az adatvédelmi hatóság, konkrétan Péterfalvi Attila az, akinek hosszú oldalakat szentel a könyvben. Mi a problémája a hatóság tevékenységével?

A kutató nem tehet mást, mint megírja, ami történt, és felháborodik. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság feladata az, hogy védjen bizonyos adatokat, de ha a feladatkörén túlterjeszkedik, akkor olyan közérdekű adatokat is védetté tesz, amelyeket nyilvánosságra kellene hozni.

Péterfalvi Attila mint az intézmény vezetője úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú. Ami azért különösen veszélyes, mert a hatóság kizárólag a parlamentnek felelős, és a döntése megfellebbezhetetlen, csak akkor lehet bíróságra menni, ha formailag hibás.

Legutóbb a NAIH egyik képviselője azt fejtegette, hogy a dokumentumoknak már eleve úgy kellene a levéltárakba kerülniük, hogy a nevek ki vannak takarva bennük. Kétségbeesésemnek és elképedésemnek tudok csak hangot adni. A demokrácia el fognak lehetetlenülni, hiszen Caligula lovaként bárkit bármilyen tisztségre meg lehet választani. A társadalom semmilyen szinten nem fogja tudni ellenőrizni azt, hogy ezek az emberek korábban mit csináltak.

– Akár köztörvényes bűnözők is pozícióba kerülhetnek?

Igen, de persze itt nem arról van szó, hogy egy gyilkost megválasztanának köztársasági elnöknek, hanem arról, hogy a hatóság szándéka szerint a politikusnak nem kell feddhetetlennek lennie, sőt még a látszatát sem kell produkálnia, Péterfalvi Attila szerint nekünk semmi közünk nincs ahhoz, hogy korábban mit csinált valaki, aki politikai tisztségre pályázik. Ez irreális. Amikor mi választunk, akkor birtokában kell lennünk a korábbi életére vonatkozó információknak. Vegyük csak például Farkas Flórián korábbi ügyeit, amelyeket jó volna ismerni ahhoz, hogy tisztán lássunk, és megfelelően értékeljük a mostani tevékenységét. Nehéz nem arra gondolni, hogy a dolgok egymással összefüggnek.

– Tud olyan politikust mondani, aki példaértékűen reagált, amikor nyilvánosságra kerültek róla a múltjára vonatkozó adatok?

Igen, Bilecz Endre, aki az első ciklusban volt képviselő. Ő saját maga tárta, kényszer nélkül az ügyét a nyilvánosság elé. Csurka más, ott azért volt egy külső presszió. Az állambiztonságiak részéről sem sokat tudunk mondani, talán csak egyedül Farkas Vladimir állt ki őszintén a nyilvánosság elé a szerepével, amit a korábbi évtizedekben betöltött.

ung1

– A könyv végén az úszók köztörvényes nemi erőszak ügyével hosszan foglalkozik, ez az esettanulmány miért kapott ekkora terjedelmet?

Mintaértékű történet ez, ráadásul azt is mutatja, hogy nemcsak az állambiztonsági iratok kutathatósága érdekes, hanem a sima büntetőügyek iratainak nyilvánossága is. Azért fontos ez, mert felveti azt, hogy miképp kell kezelnünk egy köztörvényes ügyet a Kádár-rendszerben, és eldöntenünk, hogy koncepciós-e vagy sem. Kiss Lászlónak (az úszóról van szó) ugye van az az állítása, hogy ő egy koncepciós ügy áldozata, majd bocsánatot kért, aztán megint azt mondta, hogy koncepciós ügy. Azt szerettem volna bebizonyítani, hogy ebből egy szó sem igaz. Ez egy átlagos büntetőügy volt. 27 ilyen nemi erőszakkal kapcsolatos ügyet néztem át, majd anonim módon tettem közzé ezt a konkrét ügyet, erre csak azok ismerhetnek rá, akik érintettek voltak benne. Annyi koncepció volt a Kiss-ügyben is, és másoknál is, hogy enyhébb büntetést kaptak, mint a többiek. Valószínű, hogy utánanyúltak, tehát az ilyen ügyek azért fontosak, hogy lássuk, hol koncepciós egy bírói eljárás.

– Az volt a furcsa, hogy milyen korrekt bírói eljárásnak lehetünk tanúi egy ilyen ügyben.

Igen, valóban, nagyon részletesen feltárt ügyről van szó, és lelkiismeretes bírói munkáról. Korrekt módon indokol, és a büntetés relatíve alacsony mértékéhez képest érdemes ezt az indoklást egyfajta bírói kiszólásnak értelmezni, amely az utókornak lehetővé teszi, hogy lássuk: a bíró pontosan tisztában volt az egésszel, de valamiért kevesebb büntetést kellett adnia. Az az ellentmondás, hogy az indoklás lényegesen szigorúbb, mint a büntetés, azt sejteti velünk, hogy nyomást gyakoroltak rá.

A Kiss-ügy és ez a konkrét ügy is abban hasonlít, hogy míg a legtöbb esetben a büntetés legalább kétharmadát leülték a bűnösök, ezekben az esetekben még a felét se az amúgy is enyhébb ítéleteknek. Nehéz nem arra gondolni, hogy ez felsőbb utasításra történt.

Ungváry Krisztián - Névjegy

Ungváry Krisztián az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. 2005 és 2008 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában tevékenykedett szakértőként, ahol az Emlékezet és Szolidaritás Alapítvány német-magyar-lengyel ügyeiben vett részt. 2005-ben tagja lett a német elűzések elleni központ tudományos tanácsának. A Horthy-rendszer mérlege című akadémiai disszertációjával elnyerte az MTA doktora címet. Érdeklődési területe elsősorban a 20. század politikai és hadtörténete, illetve az emberek viszonya saját történelmükhöz.

– Mennyire jellemző az, hogy a bűnösök megpróbálnak áldozatot csinálni magukból?

Az, hogy az ügynök megpróbál menekülni, amikor lelepleződik, és a tette súlyát bagatellizálni, kisebbíteni, természetes. A Tar Sándor-ügy jó példa erre, de nem ez az igazán ijesztő. Hanem az az elnézés, amellyel az értelmiségi elit támogatást nyújt ebben, és hogy ezzel milyen erkölcsi bizonyítványt állít ki magáról. Tisztelet persze a nagyon kevés kivételnek, akiket meg is említek a kötetben.

– Érdekes volt az első parlamentnek az ügynöknévsora, annak dacára, hogy sokan már nem élnek, és rengeteg idő eltelt azóta. Mennyire teljes ez a lista?

Biztosan nem teljes, én a képviselők 10 százalékának érintettségét tudtam kimutatni, valószínűnek tartom, hogy még legalább ennyi nevet lehetne melléjük írni, ha kutathatóak lennének az adatok. Az idő múlása nem tesz jót a nyilvánosságnak sem, ez tény. 1995-ben is még valószínűleg beborult volna a magyar parlament jelentős része… Ma ez a szám sokkal csekélyebb lenne, könnyebben lehetne ezen túljutni, könnyebb lenne a szembenézés.

– Ha ideálisan zajlott volna ez a folyamat, minek kellett volna történnie 27 évvel ezelőtt. Ön mit csinált volna?

Létrehoztam volna az Áldozatok Levéltárát, ahogy az például Németországban történt. Megakadályoztam volna, hogy 1990-től 2002-ig rengeteg iratot ledaráljanak, az iratok megsemmisítésének egy jó része már az Antall-kormány hivatalba lépése után történt ugyanis. Emellett lehetővé tettem volna, hogy egyenlően lehessen hozzáférni a dokumentumokhoz, és megismerni őket. A felelősségre vonásnak egy bizonyos szint felett meg kellett volna történni, a Holocaust idején elkövetett bűnökhöz hasonlóan. Vegyük például Biszku Béla esetét, akit nagy nehezen ugyan mégis vád alá vontak, de olyan kamu vádpontokkal, amelyek nevetségessé tették az egész eljárást.

Biszkuról ugyanis kimutatható a dokumentumok tükrében, hogy konkrétan emberrablásokat rendelt el. Ezek miatt nem indítottak ellene eljárást, sőt az ügyben a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amelynek feladata lett volna ezt kezdeményezni, mélyen hallgatott.

A Nagy Imre-per kapcsán pedig felmentették, hogy nem bizonyítható az érintettsége, holott ennek ellenkezője dokumentumokkal igazolható. Ezeket a dolgokat lehetett volna rendezni pár év alatt, a múlt feldolgozása persze nem olyan, hogy pár év alatt le lehet zárni, Németországban is máig folyik az iratok feldolgozása, értékelése, felteszik a kérdéseket, és ezzel sokkal egészségesebb lett a politikai légkör is. A szlovák, cseh vagy román példa is azt mutatja, hogy nálunk sokkal rosszabb helyzetből induló országok is előrébb jutnak ebben, amit a rendszerváltáskor kevesen gondoltak volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lakner-Ruff: Orbán a fél országról kijelenti, hogy az élet helyett a halált akarja
A két szakember közös nyilatkozatban bírálta, hogy a kormányzati kommunikáció „Háborúpárti Menetként” emlegeti az ellenzéki demonstrációt. Úgy látják, a cél a társadalmi árkok mélyítése és a politikai feszültség fokozása.


Lakner Zoltán politológus és Ruff Bálint poltikai tanácsadó közös nyilatkozattal estek neki a kormányzati retorikának. A politikai szakemberek szerint a miniszterelnök és köre „Háborúpárti Menetnek” bélyegzi az október 23-i ellenzéki megmozdulást – áll a Lakner és Ruff közös posztjában.

„Orbán a fél országról kijelenti, hogy az élet helyett a halált akarja” – írják. Szerintük a cél a feszültség fokozása. „Nem elég már a régi »nóta«: egyre feljebb és feljebb kell tekerni a gyűlölet lángját, még nagyobbat kell ásni az amúgy sem kicsi árkon, hogy senki se gondolja, hogy átléphet rajta, és senki se gondolhassa a másik oldalon lévőről, hogy a hazájáért aggódó, tenni akaró magyar ember.”

Szerintük a „Háborúpárti Menet” elnevezés a Rákosi-korszak propagandáját idézi. Október 23. az 1956-os forradalom 69. évfordulója, a szerzők élesen kifogásolják a megbélyegző címkézést ezen a napon is.

„Orbán, aki saját maga vezeti a Fidesz–kormány–CÖF–DPK–HK nevű konstrukciót, ami valójában egy kampány, most a fél országot azzal vádolja, hogy háborúpárti”

- olvasható a bejegyzésben.

Úgy látják, a miniszterelnök nem az egész országot akarja képviselni.

„Nem arra törekszik, hogy miniszterelnökként képviselje az egész országot, és nem is arra, hogy pártelnökként visszanyerje azok bizalmát, akik csalódtak benne, ehelyett életellenesnek nevez mindenkit, aki október 23-án és azon kívül nem vele tart, hanem azokkal demonstrál vagy egyszerűen csak azokkal rokonszenvezik, akik kritizálják Orbán politikáját” - teszik hozzá.

A két szerző példaként említi a kormányoldalhoz köthető megyei lapokban megjelent AI‑generált képet is, amelyen Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke pórázon vezeti Magyar Pétert. A végén kérdésekkel zárnak. „tényleg október 23-án, tényleg „Háborúpárti Menet”, tényleg a fél országot kiírni a nemzetből? Tényleg ez a közös jövőnk?”

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Gerendai az újabb Sziget-szavazásról: Nem fogok azon gondolkodni, hogy milliárdos kockázatokat a nyakamba vegyek úgy, hogy nem látom reálisnak, hogy meg tudom oldani
Másodszor se történt előrelépés a fővárosban: egyelőre nem biztosított a Sziget jövője. Gerendai Károly nyilatkozott a lapunknak arról, hogy látja a mostani helyzetet, van-e még remény a Sziget Fesztivál megmentésére.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 22.



A mai napon a Fővárosi Tulajdonosi Bizottság másodszor sem szavazta meg a Sziget Zrt.-vel fennálló területhasználati megállapodás felmondását. Ezt a külföldi tulajdonos kezdeményezte, mert jövőre ők már biztosan nem rendezik meg a Szigetet. Karácsony Gergely szerint a megállapodás felmondása lenne az első lépés a Sziget megmentéséhez, vagyis ahhoz, hogy egy új szervezővel új szerződést köthessen a főváros. A Tisza frakciója és a Fidesz viszont úgy látja, így önként mondanának le a jövőre szerződés szerint még járó 200 millió forintról, anélkül, hogy garanciát kapnának arra, ténylegesen megrendezik a fesztivált.

A Sziget sorsa azután lett kérdéses, hogy a Superstruct több évnyi veszteséges működés után úgy döntött, kiszáll. A tulajdonrész egy Gerendai Károly vezette konzorciumhoz kerülhetne, amennyiben a Sziget eredeti tulajdonosa ki tud dolgozni egy fenntartható koncpeciót.

Az idő mindenesetre sürget, a nagy fesztiválok már javában szervezik a jövő évi programot.

Gerendai Károlyt váratlanul érte a mai szavazás eredménye.

„Szívesen megpróbálom megmenteni a Szigetet, de innentől fogva, ha azt látom, hogy a fővárosban nem adnak ennek zöld utat, akkor nagyon nem lesz miről beszélgetnünk” - mondta a Szeretlek Magyarországnak.

Szerinte egyetlen lehetőségük maradt. „Nem értem, mi történik, ez az igazság. Most egyetlen reményem van: hátha a Közgyűlés elé ezt még újra be lehet terjeszteni, mert ha jól tudom, ebben a hónapban még lesz egy lehetőség erre. Most azon gondolkodunk, van‑e értelme ott ennek újra nekifutni. De azt már többször elmondtam: nem az a helyzet, hogy nekünk van időnk gondolkodni azon, kell‑e vagy nem kell a Sziget.”

Gerendai Károly azért sem érti a bizottsági szavazás mai eredményét, mert korábban mindenki azt mondta, fontos a Sziget megmentése.

„Állítólag mindenki azt mondta, hogy persze, szükség van a Szigetre, de attól még nem fogadták el, hogy ebben tovább tudjunk lépni. Innentől nem értem magát a helyzetet: ha szükség van a Szigetre, miért nem fogadjuk el, hogy csak úgy lesz Sziget, ha meg tudok állapodni a külföldi tulajdonossal? Addig nem tudok megállapodni vele, amíg ehhez nincs meg a fővárosi felhatalmazás. Most patthelyzet van.”

Ha nem lesz előrelépés, akkor szerinte nem lesz miről beszélni.

„Októberben még remélem, hogy lesz valami megoldás, ha nem lesz, onnantól már nem fogok azon gondolkodni, hogy milliárdos kockázatokat a nyakamba vegyek úgy, hogy nem látom reálisnak, hogy meg tudom oldani” - fogalmazott.

A Fidesz és a Tisza garanciákat szeretne látni. Szentkirályi Alexandra, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője úgy fogalmazott: „a Sziget Budapest és az egész hazai turizmus egyik kiemelt eseménye. Támogatjuk, hogy megmaradjon, de nem azon az áron, hogy a csődben lévő főváros lemondjon 200 millió forintról, anélkül, hogy biztosan tudnánk, 2026-ban is lesz-e Sziget Fesztivál. Ha lesz garancia, lesz Sziget – ez a mi álláspontunk.”

A Tisza Párt is a biztosítékokat hiányolja. Közlésük szerint csak olyan javaslat jöhet szóba, amely „100 %-os garanciát nyújt a fesztivál jövőbeni megszervezésére”. Emellett a párt egy erős városi beleszólást ígérő konstrukciót dobott be.

„A TISZA-val segítő kezet akarunk nyújtani a Sziget Fesztiválnak. Ezért a városvezetéssel szemben nekünk javaslatunk is van. Például, hogy legyen aranyrészvénye a Fővárosi Önkormányzatnak a Sziget Fesztiválban, hogy Budapestnek innentől mindig legyen beleszólása a fesztivál sorsába – beleértve a kulturális programokat, a környezeti terhelést és akár a kedvezményes jegyárakat is a magyar fiatalok számára. Ez valódi garanciát jelentene a budapestieknek, és valódi beleszólást Budapestnek.”

Karácsony Gergely szerint azonban nincs idő. „Így se Sziget nem lesz, se kedvezményes Sziget-bérlet a budapesti fiataloknak, se fővárosi bevétel a közterület-használat után, se iparűzésiadó-bevétel a Szigetből" - írta a főpolgármester.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila az olajfinomító-tűzről: Az ilyen meghibásodások többségét valamilyen emberi mulasztás okozza
Arra a kérdésre, hogy terrorcselekmény, szabotázs történhetett-e Százhalombattán, a szakértő azt válaszolta, első körben ezt a lehetőséget kizárja. Holoda Attila szerint az üzemanyag-ellátással nem lesz gond, és az árak is csak akkor emelkedhetnek, ha tartós lesz a kiesés.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 22.



Még a kárfelmérést sem tudták megkezdeni a MOL százhalombattai finomítójában, ugyanis ehhez meg kell várni, hogy kihűljön az üzem. A hétfő éjjel keletkezett tüzet kedd délutánra sikerült eloltani, majdnem 100 tűzoltó dolgozott a lángok megfékezésén. A baleset miatt a teljes finomítót leállították.

Orbán Viktor azt írta: egyeztetett a Mol vezetőivel és a belügyminiszterrel, „Magyarország üzemanyag-ellátása biztonságban van”, a tűzeset körülményeit szigorúan kivizsgálják. A tűzről és a lehetséges következményekről Holoda Attila energetikai szakértővel beszélgettünk.

– Magyarországon ez a MOL az egyetlen olajfinomítója. A MOL már bejelentette, hogy hozzányúl a stratégiai készletekhez. Ennyire súlyos a helyzet?

– Nem azt jelentették be, hogy hozzányúlnak, hanem csak azt, hogy megfontolják a stratégiai készletekhez való hozzányúlást. Ez egy fontos üzeme a MOL-nak, része a finomítónak, de nem az egész finomítót érinti. Nem arról van szó, hogy leállt a finomító, csupán csökken a kibocsátási kapacitás. Ezért jelentette be a MOL, hogy jelenleg a belföldi üzemanyag-forgalomra fókuszál. Feltehetően vannak exportkötelezettségei is, de ezeket most háttérbe sorolják, hogy elsősorban a hazai igényeket tudják ellátni. Ezért mondták, hogy megvizsgálják, szükséges-e a stratégiai készletekhez hozzányúlni.

Magyarországon a stratégiai készletek jelenleg 96 napra elegendők: ez feldolgozott üzemanyagot és nyersolajat is jelent arra az esetre, ha például a Barátság vezetékben lenne probléma.

Nagy valószínűséggel a belföldi üzemanyag-ellátásban ez nem okoz gondot. Persze a MOL logisztikáját át kell szervezni. Miután eloltják a tüzet, akkor lehet megállapítani a károk mértékét, és azt, hogy mennyi idő alatt küszöbölhetők ki. Nem mindegy, hogy az érintett berendezéseket teljes egészében cserélni kell-e. Ezért sem tudták még megmondani, hogy egy hét alatt helyrehozható-e, vagy hosszabb idő kell. Egy desztilláló torony sérült meg.

– Azt mondják, hogy ez 40 százalékos kapacitás-kiesést jelent. Ezek szerint ilyen desztilláló toronyból nem csak egy van?

– Nagy üzemről beszélünk Százhalombattán, párhuzamos sorokkal. Az a sor állt le, amelyhez a sérült fő alkatrész tartozik, de mellette ott vannak a más, párhuzamos sorok. Ha a tűz nagyobb kiterjedésű, megelőzésképpen azokat is leállítják, nehogy továbbterjedjen. Újraindítás után felmérik a károkat: ha kisebb alkatrészcserékkel helyrehozható, megoldják, ha viszont új tornyot kell gyártani, az hosszabb kiesést jelent.

– Ez eleve veszélyes üzem, biztosan megvannak a biztonsági protokollok. Tipikusan mi okozhat ilyen hibát, hogy lángokba borul egy egység?

– Ipari tapasztalatom alapján az ilyen meghibásodások többségét valamilyen emberi mulasztás okozza. Nagyon komoly protokoll szabályozza azt is, hogyan tárják fel a hibát és a felelőst. Lehet anyagmeghibásodás is, például szeleptömítés-hiba, ahol kifúj a közeg; ilyenkor azt is vizsgálják, miért nem sikerült korábban leállítani. A MOL-nál összetett, magas szintű üzembiztonsági és környezetvédelmi rendszer működik, a térség egyik legjobbja.

Megnézik, hogyan vizsgáztak az automatikus biztonsági és szállítói rendszerek, könnyen lehet, hogy ha ezek nincsenek, nagyobb lett volna a baj.

Hál’ istennek személyi sérülés nem történt. Az ilyen finomítók, főleg éjszaka nagyrészt automatikus üzemmódban működnek, emberi és számítógépes felügyelettel. Feltehetően a vészhelyzeti rendszerek bekapcsoltak. Hogy miért lett mégis ilyen nagy a tűz, azt a vizsgálat tisztázza majd. Az ilyen zavarok, és ez már komoly üzemzavarnak minősül – általában tanulságokkal járnak a jövőre nézve: ha kiderül egy hiba, akkor a rendszert még stabilabbá teszik. A MOL mutatói ilyen téren kiválóak: baleseti, személyi sérüléses és műszaki incidensek szempontjából is jók a rendszereik. De kizárni semmit nem lehet; a meghibásodások jelentős részét valamilyen figyelmetlenség okozza, ugyanakkor előfordulhat ritkán anyag- vagy szelephiba is.

– A repülőtereknek saját, speciálisan kiképzett tűzoltóságuk van, szigorú normaidőkkel az oltás megkezdésére. Ilyen protokollok vannak az olajfinomítóban is?

– Van saját tűzoltóság, ők a finomító területén vannak és azonnal megkezdik a beavatkozást. Információim szerint most is azonnal elkezdték az oltást és a tűz lokalizálását. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy ne terjedjen tovább a tűz, és ki kell zárni a személyi sérülés lehetőségét. Ez az állomány felkészültségben és eszközökben komolyabb, mint egy városi tűzoltóságé: a veszélyesség miatt nagyon erős csapat van ott.

– Hogyan oltottak? Gondolom, hagyományos módszerekkel nem lehet. Mi a speciális technológia?

– A vizet ilyenkor elsősorban hűtésre használják, hogy ne hevüljenek tovább a környező berendezések. Az oltás általában habbal történik: el kell zárni az oxigén utánpótlását, hogy az égés megszűnjön. A víz a hűtést szolgálja, mert ha egy másik, túlhevült berendezés eléri a gyulladási hőmérsékletet, az lángra kaphat. A beavatkozó személyzetet is hűtik, miközben speciális védőruhában dolgoznak, mert nagyon magas hőmérséklet alakul ki.

– Hány fok lehet ott, ahol a tűzoltók dolgoznak?

– Pontos értéket nem tudok, de akár több száz fok is lehet.

Az ottani tűzoltók felkészültsége kiváló, folyamatosan gyakorolnak, és komoly technikai eszközökkel rendelkeznek.

Ezért mondtam, hogy az ellátottságuk erősebb, mint egy nagyobb városé. Sok járművük van, de a nagy kiterjedés miatt ilyenkor meg szokták mozgatni a budapesti, érdi és más környékbeli egységeket is.

– Tehát a saját állomány végzi a kifejezetten szénhidrogéntüzek oltására szakosodott feladatokat, a hívott egységek pedig a lokalizálási, hűtési munkákban segítenek?

– Így van. A külső egységek körbehűtik a rendszert, és segítenek a kevésbé specializált feladatokban. A helyreállítás időt igényel, de ha a tüzet habbal és más oltóanyagokkal „nullázzák”, onnantól nincs további veszély.

– Az ellátásbiztonsággal kapcsolatban: a MOL-nak ott van még a pozsonyi finomító. Onnan ki tudják egészíteni a magyarországi ellátást?

– Természetesen. A két nagy finomító egy supply chain rendszerben működik. Százhalombattán magasabb és jobb a dízel-kihozatal, ezért Szlovákiát rendszerint innen látják el dízellel, míg a benzin-kihozatal a pozsonyi finomítóban jobb, tehát főként onnan látják el benzinnel Magyarországot is. Azaz nem úgy van, hogy minden magyarországi kúton lévő üzemanyag Százhalombattáról jön: a rendszert összehangolják. Ha a pozsonyi finomítóban tudnak kapacitást növelni, megteszik, és ezzel kisegítik a teljes üzemanyag-ellátást.

A MOL nemcsak e két országban rendelkezik hálózattal, Szerbiában is, Horvátországban is, a csoporthoz tartozó INA révén, és az INA is besegíthet, ha szükséges.

Csoportszintű programozás és optimalizálás van: ha a három finomító közül bármelyikben hiba adódik, a másik kettő tud kapcsolódni.

– Ennek fényében a MOL nyilatkozata, miszerint most a hazai ellátásra koncentrálnak, hogyan értelmezendő? Ha összehangoltan működnek, a szlovákiai ellátás is „hazainak” számít, ha a MOL-tól érkezik?

– A MOL feldolgozott üzemanyagot Nyugat-Európába és máshová is exportál, nemcsak oda, ahol saját kút-hálózata van. Ilyen esetben viszont a saját hálózatra fókuszál, beleértve a szlovákiai, szerbiai, romániai rendszert is. Ha szükséges, az adott országban más cégek finomítóiból is vásárolhatnak. Alapvetően törekszenek rá, hogy saját termékkel lássák el például a romániai kútjaikat, de ha Romániában, például Ploiești környékén több finomító elérhető, és onnan is beszerezhetnek, és akkor nem innen szállítanak.

– A benzinárra lehet-e ennek hatása Magyarországon?

– Biztos vagyok benne, hogy nem. Az ilyen jellegű műszaki problémák nem szoktak közvetlenül megjelenni az árban. Ha tartós és nagy mennyiségű kiesés lenne, a kereslet-kínálat hatásaként elképzelhető lenne némi emelkedés, de az árakat sokkal inkább a régiós termékjegyzési árak befolyásolják.

– Végül: a politikai helyzet ismert. Az Északi Áramlatot annak idején felrobbantották. Magyarország különutas energiapolitikáját több ország hangosan rosszallja. Kizárható-e, hogy akár nem állami, de valamilyen szimpatizáns terrorszervezet részéről szabotázs történt?

– Kizárni soha semmit nem lehet, de a százhalombattai finomító őrzés-védelmi rendszere rendkívül szigorú, szinte katonai szintű. Ha erre utaló jel lett volna, azt azonnal kommunikálták volna kormányzati, vagy MOL-szinten.

Első körben ezt a lehetőséget kizárnám.

Soha ne mondjuk, hogy soha, de ha lett volna bármilyen jel, legalább utalást tettek volna rá; így ezt ebben a helyzetben vissza lehet utasítani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Nemzeti Menet: itt vannak a legjobb fotók Magyar Péterék október 23-i rendezvényéről
Táblákkal üzentek a hatalomnak az emberek, akik a szakadó esőben egymás ernyői alá álltak. Volt, aki könyvet tartott a mellette álló feje fölé. Magyar Péter fáklyák fényénél fejezte be a beszédét.


Már javában zajlik az üzengetés arról, hogy Orbán Viktorék Békemenetén, vagy Magyar Péterék nemzeti Menetén voltak-e többen. Az biztos, hogy röviddel egymás után két olyan tömegrendezvény zajlott október 23-án Budapesten, ami egyenként is több tízezer embert mozgatott meg.

A Tisza Párt rendezvénye akkorára sikerült, hogy a tömeg eleje már beért a Hősök terére, míg a vége el sem indult a Deák térről. A jó hangulatú csoportot az sem zavarta meg igazán, hogy nem sokkal a pártvezér ünnepi beszéde előtt zuhogni kezdett az eső. Az emberek egymás esernyője alá bújva kerestek menedéket, de volt, aki egy becsomagolt könyvet tartott a mellette álló feje fölé.

Magyar Péter beszéde már sötétben ért véget, ekkor a tér jelentős részén fáklyák és gyertyák tették még bensőségesebbé a hangulatot.

A Nemzeti Menetről készült legjobb fotóinkat itt láthatjátok:


Link másolása
KÖVESS MINKET: