hirdetés
kozepkor_ck.jpg

Udvari szerelem, bordély és nemi erőszak a középkorban

Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon - szmo.hu
2019. április 30.


hirdetés

Bordélyok és fürdőházak

Na de mi lett azokkal a szegény lovagokkal, akik nincstelenül tengették az életüket, és esélyük sem volt a házasságra? Nos, ők a bordélyházakban leltek enyhülést. A prostitúció a kora középkori tiltások és súlyos büntetések ellenére a 11-12. században virágkorát élte.

A hatóságok felismerték, hogy a házasság rendjének legszilárdabb támasza a szervezett prostitúció, mert a férjes asszonyokat megóvja a nőtlen férfiak csábításától, a fiatal férfiaknak pedig "következmények nélküli" beavatási lehetőséget biztosít.

A bordélyházak fontosságát még olyan komoly egyházi személyek is felismerték, mint Aquinói Szent Tamás, aki ezt írta: "A prostitúció olyan nélkülözhetetlen, mint a palotákban levő szennyvízcsatorna."

Minden városban bordélyházak működtek, ahol társadalmi rangja, pénztárcája és ízlése szerint mindenki megtalálta a neki tetsző nőt. Voltak bordélyok a köznép számára, és külön csak az uraknak, melyeket bizonyos erkölcsi és higiéniai szabályok betartásával igénybe lehetett venni (napi háromszori ima, szűzlányok és férjes asszonyok felvételének tilalma). A prostituáltak 30 éves koruk felett többnyire férjhez mentek, és nem egyből köztiszteletben álló családanya, erényes matróna lett.

A bordélyházak kiegészítői voltak a középkori fürdőházak, ahol az egyébként elítélt meztelenség engedélyezve volt, és a fürdőslányok szívesen teljesítették a vendégek minden kívánságát.

A 16. századtól azonban az egyházi hatóságok egyre gyakrabban kifogásolták, hogy férfiak és nők, tisztes asszonyok és prostituáltak együtt fürdőznek, így aztán a fürdőházakat hamarosan bezárták.

Nemi erőszak

A nemi erőszak a középkori ifjak szemében annyira bevett szokás volt, hogy legalább minden második városi fiatalember életében legalább egyszer részt vett egy ilyen akcióban 16-26 éves korában. Az erőszak legnagyobb része nyilvánosság előtt zajlott, a beavatkozni nem merő szomszédok, rokonok szeme láttára. A városbeli ifjak ún. vidám apátságokba szerveződve hajtották végre vadászataikat. Tevékenységüket a hatóságok sem büntették, mert

az ifjak gyakran az "erkölcsőr" szerepében tetszelegve szemelték ki áldozataikat: olyan nőket, akik amúgy is rossz hírben álltak. Papok szeretőit, özvegyasszonyokat, házasságtörés hírébe került asszonyokat, a település idegen női látogatóit szemelték ki áldozatnak. Az erőszakot sokszor az áldozat ablaka alatt megrendezett macskazene vezette be, majd a 4-15 fős csapat betört a házba, ágyából, családtagjai mellől rángatta ki szerencsétleneket, hogy aztán durva ütlegek és hangos lekurvázások kíséretében az egész társaság megerőszakolja őket.

Nos, ez rejlik a középkor aszkézise és a magasztos udvari szerelem árnyékában...

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.

KÖVESS MINKET:





hirdetés
csernobil.jpg

Mégsem haltak meg heteken belül a csernobili önfeláldozó búvárok?

A legenda szerint már a merülés után nem sokkal sugárbetegség végzett velük. Utánajártunk, mi lehet az igazság.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. május 27.



Az HBO Csernobil sorozatában egy pár snitt erejéig nyomon követhettük a három hős búvár akcióját is, akik szembenézve a halállal, önként vállalták, hogy leeresztik az olvadó mag alatti medencét.

Láthattuk, ahogy térdig gázolnak a radioaktív vízben, velük izgultunk, miközben a vaksötétben tönkrementek lámpáik, és együtt örültünk, amikor a küldetést sikeresen teljesítve kijutottak a felszínre.

A sorozat egyelőre nem tért ki rá, de vajon mi lett a búvárokkal?

A legenda szerint - amelyet korábban mi is megírtunk -, már a merülést követő hetekben meghaltak sugárbetegségben.

Egy kutatás azonban ellentmond ennek a verziónak.

Lávaszerű massza az alagsorban

Az első robbanás után tíz nappal egy még komolyabb fenyegetéssel szembesültek a csernobili atomerőműnél. A tűz megfékezésére használt agyag, homok és bór lávaszerű anyaggá változott, ami felgyűlt a reaktormag körül. A massza elkezdte átégetni magát az alatta található vízzel teli medencéig. Ha eljutott volna odáig, akkor a keletkező gőz és az abból képződő radioaktív csapadék Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.

Annak érdekében, hogy megakadályozzák a robbanást, le kellett engedni a reaktor alatti medencében felgyűlt vizet. Ám az alagsor, így a szelepek is víz alatt voltak.

A csernobili „öngyilkossági csapat” népszerű legendája

Az események legnépszerűbb (és valószínűleg kitalált) változata öngyilkos búvárokról szól. E szerint egy katona és két csernobili mérnök önként jelentkezett, és bátran búvár ruhát öltve alámerült a radioaktív vízbe. A lámpáik használhatatlanná váltak a sugárzástól, ám a csapat a sötétben is sikeresen véghez vitte a feladatot. Sikerült megtalálniuk a zárószelepet és kinyitniuk a kapukat, hogy a víz távozzon.

A búvárok tudták, hogy az alagsorban nagyon nagy a sugárzás. A feletteseik megígérték nekik, hogy ha meghalnak, gondoskodni fognak a családjaikról. Tudták, hogy nagy eséllyel öngyilkos küldetésre mennek.

A történet ezen változata szerint, mire elhagyták a medencét, a búvárok már szenvedtek a sugárbetegség hatásaitól, és mindannyian heteken belül meghaltak.

A három csernobili búvár legendájáról mi is írtunk. Erről a verzióról ITT olvashatsz részletesen.

Mi történt valójában?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
kadar-janos-1986.jpg

Kádár Jánost sugárvédelmi egység őrizte a Csernobil utáni május 1-jén a tribünön

A politikus legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 14.



„Mindent tudtunk, de a lakosságnak nem mondhattunk semmit a csernobili katasztrófáról. Azért május 1-jén a sugárvédelmi szakemberek ott álltak a tribün mellett, hogy jelentsenek Marjainak, mi a helyzet” – mondta a halála előtt a Hetek munkatársának adott utolsó interjúban Lakatos Ernő, az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.

Kádár János legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.

Lakatos maga Londonban értesült a robbanásról, amikor Kínából hazajövet repülőgépüket brit rendőrök fogták közre, és félrevontatták. Mint kiderült, éppen Csernobil felett haladtak át, így azonnal sugármentesíteni kellett a magyar küldöttség gépét.

Itthon nem csak sugárszintet mérték folyamatosan, hanem a lakosság közhangulatát is.

A Hetek megszerezte a Tömegkommunikációs Kutatóközpont bizalmas felméréseit, amelyet csak a kommunista párt legfelső vezetői olvashattak. Eszerint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 47 százaléka elismerte, hogy külföldi rádióadókból tájékozódott a csernobili eseményekről. De

a teljes lakosság 55 százaléka is úgy vélte, hogy egyáltalán nem volt megfelelő a hivatalos magyar tájékoztatás.

Az adatok megerősítik, hogy a csernobili atombaleset nyomán a tömegtájékoztatás olyan hitelvesztést szenvedett el, amit a párt kommunikátorai már nem tudtak helyrehozni. A rendszerváltás 30 évvel ezelőtti ikonikus eseményeihez – köztük Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-ai újratemetéséhez – vezető úton a csernobili robbanás törte át a hallgatás és dezinformáció falát.

További exkluzív részleteket, és Lakatos Ernő utolsó interjúját a Hetek pénteken megjelent számában olvashatsz.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
kodaly-cimkep.jpg

Kodály Zoltán szerelmei: először egy 19 évvel idősebb, majd egy 58 évvel fiatalabb nőt vett feleségül

A magyar zenei nevelés fő alakja mindkét esetben rendkívül odaadó férjnek bizonyult.
Kovács-Tóth Noémi írása, képek: Wikipedia - szmo.hu
2019. június 13.



Kodály Zoltán (1882-1967) korának egyik legelismertebb zenei szakembere volt, akinek tudását és módszertanát máig hasznosítják a zeneiskolákban. A háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, pedagógus és népzenekutató – aki az MTA tagja, majd elnöke is volt – ezeken felül a szerető társ szerepében is helytállt. Ugyanakkor eléggé széles skálán mozgott az ízlése a hölgyek terén.

Elsőként – az eredetileg Schlesinger néven született – Sándor Emma (1863-1958) csavarta el a fejét, aki egy jómódú család több nyelven beszélő, tehetségesen zongorázó, éneklő és zenét szerző leánya volt. Fiatalon hozzáment egy pesti kereskedőhöz, otthonuk a zenei elit szalonjának számított. Dohnányi Ernő és Bartók Béla után Kodály Zoltán is segítette Emma zenei fejlődését. Bartók és Kodály nála találkozott először, majd mindketten belehabarodtak a híresen intelligens és humoros asszonyba, utóbbi esetben ráadásul viszonzásra lelt a vonzalom.

A 23 éves Kodályt nem tántorították el olyan apróságok, mint hogy Emma férjezett volt, ráadásul nála 19 évvel idősebb, valamint távol állt a klasszikus szépségideáltól is.

Úgyhogy némi felfordulást és formaságot követően 1910-ben, 28 évesen elvette feleségül az akkor 47 éves szerelmét, aki élete végéig hű társa maradt.

Kodály Zoltánnénak nem kellett szégyenkeznie hírneves ura mellett, mivel maga is tehetséges műfordítónak, illetve zeneszerzőnek bizonyult. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta, zongora-szerzeményeivel pedig Londonban és Párizsban egyaránt díjat nyert. Híres zeneszerzők tisztelték és szerették, többen neki ajánlották elkészült műveiket. Emma ugyanakkor lemondott a saját karrierről, inkább férjét segítette egész életében, például kottákat másolt és népdalokat gyűjtött a munkájához, valamint német átiratokat készített balladákhoz és nótákhoz.

Zoltán és Emma imádták egymást, mindig együtt töltötték a szabadidejüket, ahogyan a nemzetközi hangversenykörutakra is közösen utaztak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
A_Mengele_lany02.jpg

Aki legyőzte Mengelét – a négy koncentrációs tábort túlélő magyar lány igaz története

A szlovákiai magyar nő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 05.



„A színtiszta pokol volt, amit emberek teremtettek más emberek számára itt a földön” – így jellemzi Auschwitz-Birkenaut Viola Stern Fischer, a négy koncentrációs tábort túlélő, szlovákiai magyar nő. A történelmi könyvek rideg vonalasságán az első mondattal túllépő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth zsurnaliszta írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel. Viola, korábbi nevén Ibolya az egyike volt azon keveseknek, akik túlélték a haláltábor rettegett orvosának embertelen kísérleteit.

Mengele-lány voltam. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett viselniük a kísérleteit. Egyike a keveseknek, akik ezt túlélték.

És talán az egyetlen, aki legyőzte – a doktor és a csapata olyasmiket művelt velem, hogy valójában soha nem részesülhettem volna az élet legnagyobb ajándékában: nem tarthattam volna a kezemben a saját gyermekemet. Kétszer győztem le őket, két csodálatos lányom van” – ezzel a gondolattal kezdi visszaemlékezését a Stern Rózsa Ibolyaként született Viola Fischerová az Animus Kiadó által gondozott regényben.

Az idős hölgy hetven évvel a történtek után tér vissza emlékeihez, és úgy adja át a második világháború előtt, alatt és után történteket, ahogy az emlékezetében megmaradtak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x